Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-15 / 113. szám

I ÄBONYI KRÓNIKÁI Lesz víz is Zakatoltak a betonkeverők Május elsejét mutatott a naptár. Ábonyban ezen a na­pon rendszerint ünnepelnek, pihennek, szórakoznak az emberek. Többségük ezúttal is ezt tette, kivéve a Tábor­hegy dűlőben lakókat, akik lapáttal a kézben a két ház­sor között kígyózó földutat szállták meg, hogy ott egy 1640 méter hosszú járdát épít­senek. Zakatoltak a betonke­verők, a lapátok csikorogva surrantak a sóder közé, nyi­korogtak a talicskák, és ezt a hangmontázst egy általános jókedv szőtte át. Nem messze a dűlő bejára­tától találkoztam az első cso­porttal. A munkát Torma La­jos irányította. — Járdánk lesz — mondta nem kis büszkeséggel. — A tanácstól kaptuk a sódert, a tsz ideszállította, a cementet mi vettük és a munkát is vállaltuk. Négy brigád ala­kult, így az útszakaszt négy egyenlő részre osztottuk. Mi április 27-ón hozzáláttunk a ránk eső rész elkészítéséhez. Sokat jelent ez a járda nekünk. Ha esett az eső, vagy elolvadt a hó, itt mindenki csak csizmában tudott közle­kedni. Ezt már Szabó Antal­tól hallottam, aki a másik csoportnál dolgozott, majd hozzátette: — Ha minden jól megy, a vezetékes víz is eljut hozzánk. Hajlandók vagyunk hasonló társadalmi összefo­gással ide vezetni. A 72 esztendős Czene' Sán­dor, aki negyvenöt eszten­deje él a Táborhegy dűlőben, szorgalmasan lapátolta a só­dert. — Néhány évvel ezelőtt már szó volt arról, hogy jár­dát építünk — mondta. A Ságvári Tsz akkori elnöke minden segítséget megadott volna, de az itteni emberek többsége, főleg az idősebbek, nem rokonszenveztek az el­képzeléssel. Egyre azt mondo­gatták: „Minek az, nem sok van már nekünk hátra. Ha eddig jó volt járda nélkül, ezután sem fog hiányozni.” Nem lett járdánk, de most lesz. Annak ellenére, hogy beteges vagyok, kijöttem. Ünnepnapon a feleségek rendszerint ilyenkor tálalják fel a kedvelt falatokat. Bár­hogyan nézzük. ez a közös akció valamiről való lemon­dással járt. Spolmin Béla: — Otthon is lenne munka, de ez a járda most mindennél fontosabb. Szabó Antal: — Szívesebben elmentem volna a majálisra. Guti Jánosné: — Ma nem lesz ünnepi ebéd, igaz, a fér­jem szintén itt dolgozik, a gyerekek pedig a szüleimnél vannak. Majd este bőségesen főzök, hogy vacsorára és hol­nap délre is jusson. Megfigyeltem, hogy beszél­gető partnereim közül csak­nem mindenki említést tett ®odor Sándor tanácstagról. Gulyás Antal például ezeket mondta: „Talpraesett fiatal­ember, nagyon sokat köszön­hetünk neki”. A szóban forgó fiatalem­berrel a dűlő végén folyó munkálatoknál találkoztam, és nyomban azt kérdeztem: miben látja népszerűsége okát? — Itt születtem, itt nőttem fel, tizenhat évesen kerültem el innen. Ezek az emberek hatással voltak rám, részben tanítottak és neveltek. Amikor megválasztottak, megfogad­tam, minden tőlem telhetőt megteszek értük. Az itt lát­ható események bizonyítják, hogy az egyik régi álmuk tel­jesül. Nem volt könnyű fel­adat ennek a járdaépítésnek az előkészítése, a szervező munka közel négy és fél hó­napig tartott. Néhány csalá­dot háromszor is felkerestem. Végül az itt Halálható több mint ötven háztulajdonos kö­zül csak egy nem csatlako­zott közös akciónkhoz. — További tervei vannak? — Igen. Sorrendben az el­ső, hogy a vezetékes víz el­jusson ide, utána jobb keres­kedelmi ellátás érdekében kell lépéseket tenni, és na­gyon kellene ide egy nyilvá­nos telefonállomás. A dűlő legidősebb lakója, Juhász János, aki betöltötte a 85. életévét. így vélekedett: — Járda? Ki merte remél­ni, hogy valaha ez is lesz? És lám, most valóság. Nekem nagyon csekély a nyugdíjam, de azt mondtam, szívesen adom a pénzt, még ha koplal­nom is kell. Gyuráki Ferenc CEGLÉDI viíria A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 113. SZÁM 1986. MÁJUS 15., CSÜTÖRTÖK Ha jön a látogató A beteg munkaértekezleten van A beteglátogató csönget. Hátrébb lép, s tekintetét vé­gighordozza az ablakokon. Aztán megint csönget. A szomszédok már rég kicsődül- tek, mit akarhat az idegen. Csak a beteg nincs sehol. Valaki — rendszerint a szem­közti kapualjban — megszó­lal: — Kit keres?... Aha. Hát aligha lesz otthon. Reggel láttam elbiciklizni. A beteg­látogató, most már csak a rend kedvéért, még egyszer megnyomja a csöngőt. Papír­lapot halász elő, töltögeti, ki­látásba helyezve a táppénz egy részének letiltását. A postaládába dobja. M:a Az elmúlt év szeptemberé­től a ceglédi társadalombiz­tosítási kirendeltség területén három beteglátogató járja a vidéket. Dolguk — a közfel­fogással szemben — nem az, hogy megjelenésükkel kelle­metlen perceket szerezzenek az egyébként is megcsappant egészségű dolgozóknak, ha­nem, hogy a kívánatos maga­tartásbeli kötöttségek betartá­sát. elősegítsék, és a bliccelők kiszűrésével némileg csök­kentsék a táppénzes napok tömegét. Van mit csökkente­ni, a kirendeltség régiójában a biztosítottak közül náponta átlagban 2000—2500 erhber van betegállományban. Nyolc hónapja csöngetnek a beteglátogatók. Ha elsöprő Ünnep a fiókban Kiváló címet nyertek Ünnepi hangulat költözött a napokban az OTP abonyi fiókjának falai közé. A so­kak által látogatott pénzin­tézmény Arany Jánosról el­nevezett szocialista brigádja az 1985-ös évben nyújtott tel­jesítményéért elnyerte a ta­karékpénztár Kiváló brigádja címet. A közösség múltjáról és "tavalyi teljesítményéről a következőket tudtuk meg Ko­vács Béláné fiók- és Csab Jánosné brigádvezetőtől. 1969-ben alakult a kollek­tíva, és a szocialista cím vi­selésére viszonylag rövid idő alatt jogot nyert, amit okle­velek és zászlók tanúsítanak. Érmes helyezést először 1980- ban értek el, és azóta foko­zatosan szebbek lettek jelvé­nyeik, sorrendben: bronz, ezüst és immár negyedik esz­tendeje az arany viselésére jogosultak. A legutóbbihoz most a kiváló cím is társult. Feladataikat minden eszten­dőben a követelményekkel összhangban határozták meg és rendszerint túlteljesítették. Eredményeik tavaly voltak a legjobbak, ezt igazolja az alábbi néhány adat. Vállal­ták, hogy az év folyamán 1 millió 120 ezer forint betétet gyűjtenek végül 2 millió 181 ezer forint folyt be. A ter­vezettnél több ifjúsági taka­rék- munkabéres átutalási betétmegállapodást kötöttek, totó-, lottószelvény-értékesíté­sük pedig meghaladta az elő­irányzott mennyiséget. A vállalt célkitűzés sok utánjárást igényelt. A zár­számadó közgyűlések, az őszi, háztáji előleg-kifizetések idő­pontjában felkeresték a ter­melőszövetkezeteket és a be­tétgyűjtést szorgalmazták. Legnehezebbnek az ifjúsági és munkabéres átutalási betét- . szerzés bizonyult,, ennek érde­kében személyes ismerőseik körében is propagandatevé­kenységet folytattak. A takarékossági világnap alkalmából rendezvényeket, például az általános iskolá­soknak vetélkedőt szervez­tek, fórumot tartottak a KISZ- esek és a népfront aktivistái részére. Ezeken a takarékos­ság jelentőségével foglalkoz­tak, ismertették szolgáltatá­saikat, szó esett az építési kölcsönökről, a hitelek folyó­sításának különböző formái­ról. A brigád tagjai politikailag, szakmailag képezték magu­kat. Nemcsak az embereket ösztönözték takarékosságra, hanem ők is erre törekedtek. Az ésszerűség határán belül egyebek között sikerült az irodaszerek költségeit mérsé­kelni. Ábonyban és munkahe­lyük környékén tavaly 350 óra társadalmi munkát vé­geztek. Figyelemre érdemes nyugdíjas munkatársaikról való gondoskodásuk, ami a rászorultak anyagi támogatá­sát is jelenti. Közbenjárásuk eredményeként a súlyosan mozgássérült Juhász Lászlóné lakásán megoldódott a villany- fűtés. A pénzintézet most duplán ünnepelt, hiszen nemcsak a brigád lett kiváló, hanem a fiók is ezt az elismerést kap­ta, immár másodszor. Jó kapcsolatot teremtettek a he­lyi szervekkel, üzemekkel és a lakossággal. Munkájuk tá­mogatása érdekében létrejött a társadalmi tanácsadó testü­let, amelynek üzemek, intéz­mények dolgozói a tagjai. A kitüntetéseket és jutal­makat dr. Vaszily Béla, az OTP-központ főosztályvezető­je és Kovács Gyula, az OTP Pest megyei igazgatója adta át. Gy. F. sikerről nem is számolha­tunk be, halvány eredmények azért már íöl-fötsejlenek. 1985 első havában a biztosítottak 6 százaléka töltötte beteglá­bon napjait, egy évre rá, januárban 5,5 százalékuk. A februári hónapokat kimetszve 8,1 és 6,7 az aránymutató. A tavalyi és az idei eszten­dő márciusa pedig ezt a ké­pet mutatja: 7 és 8,9 száza­lék, ám az utóbbi szám kis­sé csalóka, hiszen az influen­zahullám áldatlan hatását tükrözi. S!H összesen 3680 helyen vizi- táltak a beteglátogatók az el­múlt nyolc hónap alatt. Pon­tosabban csak szerettek vol­na, mert éppen 914 alkalom­mal hűlt helyét, zárt ajtóját lelték csupán a maródi táp­pénzeseknek. Ebből rögvest arra következtethetnénk, hogy hú, de sok lógós van a kör­nyéken, egy halom műbeteg. De nem, ez elhamarkodott, felelőtlen következtetés lenne. Mélyen sértené a 914-ek ön­érzetét, és ráadásul megala­pozatlan gyanúba keverné azokat a jó hírű üzemeket, vállalatokat, amelyek nem kímélve időt és fáradságot, alaposan illő tüzetessé ggel- ki­vizsgálják — hiszen ez mái az,. ő,_i<jguk. —, hogy , vajon miért is nem volt beteg a dolgozójuk, ha egyszer beteg volt. Á több mint 900 közül pontosan 70-en semmivel sem tudták igazolni, hogy a beteg­ellenőr csöngetésére jó okkal nem nyitottak ajtót. Méltó büntetést kaptak, egynapi (kb. 150 forintos) táppénzel­vonás formájában. De a zöm beszerezte a hitelt érdemlő bizonyítékot, s azt a munkál­tató elé tárta. Néhányat íze­lítőül: „Dolgozónk a kérdéses idő­pontban a termelőszövetkezet központjában ebédelt.... fő­nöke tanúsítása szerint az üzemanyag-elszámolás végett benn volt a munkahelyén ... az orvos utasítására uszodá­ban volt... munkakörét érin­tő tárgyalásra hívták be... autóvezetői vizsgán jelent meg • •• gyógyszert vásárolt ép­pen ... dolgozónk becsületes, kisebb halláskárosodása van, ezért nem észlelte a csenge­tést ... a telepvezető beren­delte az öltözőszekrény átadá­sára ... ünnepségen vett részt, ahol Kiváló Dolgozó cí­met kapott... a kötelező da­ruzótanfolyamon vett részt... a havi elszámolás miatt a munkahelyén volt... munka- értekezleten tartózkodott... mint brigádvezető munkaköri kötelezettségével kapcsolatban a vállalatnál volt... a fürdő­szobában volt, s a víz cso­bogásától nem hallotta a csen­gőszót” — és így tovább a végtelenségig. A szemelvényből kiviláglik, hogy néhány vállalat tőrödé sének nincs határa: nem csu­pán az egészséges, hanem a táppénzen tengődő beteg dől gozót is szívesen látja a munkahelyen, mi több, ese­tenként egyenesen be is ren deli. Még a hamisság látsza tát is örömest magára veszi — mert jól tudjuk, betegállo­mány idején nincs munkaköri kötelezettség, nincs munkaér­tekezlet, nincs elszámolás stb —, csupán azért, hogy ... De miért is? Varga Sándor Rcfcin Hood és Boldog herceg A napokban tartották meg a helyőrségi művelődési köz­pont emeleti termében az ál­talános iskolások irodalom- dramaturgiai csoportjainak találkozóját. Az együttesek többnyire verses, zenés össze­állításokkal léplek a publikum elé, akadtak olyanok is, akik rövidebb darabbal mutatkoz­tak be. Emléklapot kaptak a tápió- S.ZŐ1ŐSÍ, a törteli és a ceglédi Várkonyi iskola csoportjai, va­lamint a felsőtagozatos föld- várysok. Oklevéllel jutalmaz­ták a Táncsics és az abonyi Somodi Imre iskola műsorát, illetve a Földváry iskola alsó- tagozatosainak előadását. A június elsejei gyermekta­lálkozókra az' abónyiak Robin Hoodja és az alsós földváry- sok Boldog herceg című da­rabja jutott el. Elméleti konferencia Ma délután 2 órai kezdet­tel elméleti konferenciát tar­tanak Cegléden a városi párt­székházban, a város és a von­záskörzet párttitkárainak és propagandistáinak, a politikai vitakörök vezetőinek. Búcsú és meccs Május 18-án (vasárnap) tartják Ceglédbercelen a ha­gyományos búcsút. Aznap dél­után fék hatkor, a focipályán: Cégi édbercel—Kaiserbach öregfiúk labdarúgó-mérkőzés. Tavaszi településszemle es A megyei szervek a májusi októberi szemlék alapján kívánják a következő évi ta­vaszi településtisztasági ver­seny legjobbjait jutalmazni. Jelenleg a településeken a körzetek aktivistái járják vé­gig az üzemeket. közin­tézményeket, iskolákat és köz­területeket.. A tanácsi,- pép­front- és más tömegszervezeti aktivisták, bevonásával törté­nik mindez Cegléden. Nem kis gondot jelent a részvevőknek alkalmas idő­pontot találni, mert a három­tagú értékelő csoportok a sa­ját munkájukat szakítják fél­be, hogy ezért a szép ügyért tegyenek valamit. Nem saját­ságos. egyéni passzióról van szó, mint néha egyesek képze­lik, valójában minden lakó ér­dekeit képviselik. A legrövidebb időn belül le­zajló szemlék után a vonzás- körzet településeit más cso­portok látogatják meg, az ön- értékelési pontszámok ismere­tében. Ezt követően a megyei szervek szemléznek Pest me­gyében, a helyiek bevonásá­val. Természetesen ez még nem a hagyományos üzemi szemle, amely a mostaninál mélyebb lesz, hiszen jelenleg a gazda­sági egységek arculatát, ren­dezettségét,'a veszélyes hulla­dékok sorsát és az emberek egészségét,. a higiénés feltéte­lek javulását gátló jelenségek feltárását végezhetik el a szemlézők. Ezt a nehéz mun­kát 15 ember végzi majd Ceg­léden, akik tanácsi, népfront-, szakszervezeti, KISZ-, úttörő-, továbbá KÖJÁL-aktívisták. A város és a vonzáskörzet még jobb szereplése érdeké­ben, minden jóérzésű lakos megértő és segítő támogatá­sára számítanak a szemlebi­zottságok. ’ S. D. Úttero-olimpia Két iskola győzelmei Legutóbb a CVSE-sportte- lepen atlétikai 3—4 tusában vetélkedtek a város úttörői. A futó, távolugró és kisdabda- dobás számokból álló verse­nyeken 3—4. osztályos korcso­portban a Mészáros iskola, az 5—6. osztályosoknál a Táncsics iskola szerezte meg a csapat­győzelmeket, az alábbiak sze­rint: Háromtusa, lányok: 1. Mé­száros, 2. Várkonyi, 3. Tán­csics. 4. Budai úti, 5. Földváry iskola. Egyéniben: 1. Csáky Katalin (Mészáros), 2. Kecs­kés Edit (Táncsics), 3. Magyar Csilla (Mészáros). Háromtusa, fiúk: 1. Mészá­ros, 2. Várkonyi, 3. Táncsics, Virágzik a császárfa Mint előző évben a Ceglé­di Hírlapban írtuk, az ország 'egyik legöregebb császárfája Cegléden található. A Víz ut­cai példányért aggódhattunk februárban, hisz e különös ja­pán származású fa már nyár végére gyapjas rügyeibe el­rejti a következő év színpom­pás virágait. A szivarfa liláskék virágai­hoz hasonló, bár annál na­gyobb és illatosabb virágok a szemet is gyönyörködtetik. S mint e fa kora, új meg új ar­ca jelzi, a botanikus számára is sokféle meglepetést tar o- gat a város. Elég csak az el­múlt évtized ragyogó nővénv- fajaira gondolni: banánfa, gu­mifa, gránátalma, citromfa, mandarin, 50 éves fügefa, pa­píreper, Amorphophallos, pók. bangós rét, hússzínű kosborok, évszázados mogyorófa stb. jel­zik, hogy természetvédelmi tö­rekvéseinket a város lakos­sága szeretettel és rokonszenv- vel kíséri; sőt segíti. Ezek a felsorolt növények a városi élet értékes gyöngyszemei, s ezért mindnyájunkra tartozik sorsuk, nemcsak a tulajdono­sokra. Surányi Dezső 4. Földváry, 5. Budai úti is­kola. Egyéniben: 1. Sági Zol-, tán (Mészáros), 2. Füle Tibor (Táncsics), 3. Meleg Csaba (Mészáros). Négytusa, lányok: 1. Tán­csics, 2. Mészáros, 3. Várko­nyi, 4. Földváry, 5. Budai úti iskola. Egyéniben: 1. Ecseri Irén (Táncsics), 2. Végh Anikó (Várkonyi), 3. Veres Ildikó (Várkonyi). Negytusa, fiúk: 1. Táncsics, 2. Várkonyi, 3. Mészáros, 4. Budai úti, 5. Földváry iskola. Egyéniben: 1. Farkas Róbert (Táncsics), 2. Dömötör Gábor (Várkonyi), 3. Pintér István (Várkonyi). P. I. FELVESZÜNK középfokú iskolát végzett gépi számlázót és termelés-nyilvántartót, valamint gyors- és gépírót, faipari gyakorlatot szerzett művezetőt, továbbá normatechnológust, autó- motorszerelőt, villanyszerelőt, férfi és női betanított munkásokat Jelentkezni lehet: a FŰRÉSZ-, LEMEZ­ES HORDÓIPARI VÁLLALAT ceglédi gyáregységének munkaügyi osztályán. ISSN 0133-2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom