Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-01 / 102. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP 1986. MÄJU5 1., CSÜTÖRTÖK Mit ér a falu, ha társközség? Táborfalván új fejezetet írnak Táborfalva egyike a megye, de talán az ország legnagyobb társközségeinek. A háromezret meghaladó lélekszámával akár nagyközség, tanácsi székhely is lehetne, ha e státus csupán a népesség függvénye volna. Táborfalva nevét ismeri az ország, jószerével nincs Ki mit tud? televíziós vetélkedő vagy népzenei seregszemle a táborfalvai citerazenekar nélkül, amely már afféle intézmény a községben. Am az intézmények sora — pedig az együttes is csak átvitt értelemben az — itt véget is ér. Táborfalván szinte semmilyen gazdálkodó egység, számottevő munkahely nincs. __■ ___í_________ ha épült és két pedagóguslakás. Es ne msokára befejeződik a művelődési ház felújítása. — Könnyű nosztalgiázni azon, hogy mi minden készült itt az önállóság idején — veti közbe valaki —, csakhogy azt hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy miért avattunk Táborfalván akkoriban minden évben. Azért, mert nem volt semmink, se iskolánk, se rendelőnk, se óvodánk. Azok az idők elmúltak, amikor mindenből új kellett. Igaz, viszont, hogy az iskola dolgában rosszabbul állunk, mint az önállóság idején. Munkalehetőség nélkül a térségben — Valahogy nincs szerencsénk az üzemekkel — mondja Nagy János, a táborfalvai elöljáró, aki nemcsak lakóhelyét ismeri kiválóan, de mind több évtizedes múlttal rendelkező tanácstag, a közös tanács minden gondját-baját. így azután újra és újra hangsúlyozza, hogy az Örkényiek keze is meg van kötve, akármilyen nagy gondokkal küzd Táborfalva, józan mérlegelés után mindig a többi társközségnek kell juttatni a szűkén mért forintokból. — A termelőszövetkezet Örkénybe költözött. Ennek ellenére nagyon sok gondunkon segített. A szövetkezet által épített két tantermes Forfa-iskola a hármas váltástól mentett meg minket. Számíthatunk rájuk a fásításnál, a járdaépítésnél, támogatják a sportkört, a citerazenekart. De ezzel együtt tudjuk, hogy más volna a helyzet, ha itt lenne a tsz-központ. Sok helybeli asszony remélt munkát, megélhetést, amikor néhány esztendeje kis üzem létesült Táborfalván írógépek összeszerelésére. Azonban az irodagépeket gyártó vállalat közben tönkrement. A közelmúltban a Vas- és Edénybolt Vállalat vette át, de ez a munkalehetőség ma már nem számottevő, hiszen mindössze nyolc asszonyt foglalkoztatnak. így azután a munkaképes lakosság nyolcvan százaléka hajnalonként buszra, vonatra száll, Budapestre, Dabasra, Hernádra, Lajosmizsére jár dolgozni. Az itthonmaradók java „csirkézik", és ez a kiegészítő jövedelem az eljárók jó részének is. Ám a hernádi gondok és a kedvezőtlen ártámogatási rendszer, a magas adó miatt sokan bontották le a csirkeházakat. Szombat délután van, az élelmi- 'szerbolt rég bezárt, de a félig lehúzott roló mögött a dolgozók leltároznak. Jó az élelmiszerellátás, mondják a táborfalviak, de rögtön hozzáteszik, milyen áron. A kis ABC eredetileg iparcikküzletnek épült, ' ezt megtoldották egy újabb helyiséggel, oda kerültek a műszaki cikkek, helyet adva az élelmiszerboltoknak. Disputa az önállóságról és a fejlődésről Az utcák csendesek, csupán a közeli italbolt környékén tapasztalható némi élet. Itt elegyedünk szóba egy idősebb férfival, aki — mint mondja — az asszony fenséges töltött káposztáját öblíti le éppen. — Addig volt itt élet, amíg helyben volt a tanács — kezdi keserűen, amikor a falujáról kérdezem.1— Tudja, hány tantermet építettünk? Vagy tízet, azután bagóért el kellett adnunk, mert jött egy határozat a külterületi iskolák megszüntetéséről. Az unokáim lassan rosszabb körülmények között tanulnak, mint a gyerekeim annak idején. Az önállóságunk idején épült a művelődési ház, egy ötven személyes óvoda, a tíz tanterem. a sporttelep. Villamosítottuk a teljes belterületi részt és megépült a vezetékes ivóvízhálózat. Az a baj, hogy itt vagyunk a végeken, ahová nem lát el a szem. Tudja, ki volt Táborfalván az utolsó felelős megyei vezető, aki látogatást tett itt? Házy Árpád főispán. Egyre többen hallgatják a férfi monológját, néhányan egyetértőén bólogatnak, mások közbe-közbe szólnak : — Igaz, hogy nem tapsoltunk, amikor társközség lettünk, de azt nem lehet mondani, hogy azóta semmit sem kaptunk — veszi át a szót egy javakorabeli férfi. — Azért csak elkészült az iskolában a központi fűtés, és bővítették az óvodát is. Konyllárom helység megosztott gondjai Nagy János elöljáró szavai jutnak ismét az eszembe, aki többször hangsúlyozta, hogy nem a közös tanács gyengesége vagy részrehajlása miatt nem jut annyi Táborfalvának. Erről szó sincs, hiszen nem gyenge a testület, s ha lenne elegendő elosztani- való, a tizenegy táborfalvai tanácstag biztosan kiharcolná. De tudomásul kellett vennünk, hogy az Örkényi tanács három társközsége közül Pusztavacs és Hernád mindig jobban rászorult a segítségre, mint Táborfalva. Hiszen az Európa-hírű termelőszövetkezet telephelyén alig volt út, nem volt iskola, óvoda, valamire való kereskedelmi ellátás. Igaz, c% két éve önájlpak lettek. Pusztavacs is hasonló gondokkal küzdött. Azt az intézményhálózatot és infrastruktúrát kellett megteremtenie a közös tanácsnak, amelyet sok társadalmi munkával, lelkesedéssel, jó gazdálkodással Táborfalván az önálló tanács létrehozott. Nem sértődöttek a táborfalvaiak, bár hordoznak magukban tüskéket. Ám mi más, ha nem a bizalom jele az, hogy igent mondtak a teho szervezése idején. A pénzzel az iskolabővítést szeretnék elősegíteni. De az italbolti beszélgetésből nyilvánvalóvá vált, hogy az 50-es években, bontott anyagból, kalákában épített művelődési ház felújítása, amelyre csaknem hatmillió forintot költ az Örkényi közös tanács, többet jelent a tá- borfalvaiaknak, mint egy szép létesítmény. Jelkép ez, annak bizonysága. hogy nekik is jut valami. Amikor megnézzük a frissen vakolt, megfiatalodott házat, kiderül, nem is kevés az, amit kaptak. Tóth Bertalant, a művelődési ház fiatal igazgatóját itthon keressük. A szomszéd igazít útba: biztosan munkahelyén van. Beszélgetésünk kellemes aláfestője a táborfalvai citerazenekar legifjabb tagjainak játéka, akik a megyei seregszemle előtt utolsó próbájukat tartják. Ezek a gyerekek hamarosan az egész házat birtokba vehetik. Furcsa kettősséggel küszködnek a táborfalvaiak, mint a legtöbb település, amely társközségi státusra cserélte az önállóságot. Kis és nagy tüskék, rossz szájíz van az emberekben, még akkor is, ha lelkűk mélyén belátják, hogy nem a közös tanács, hanem a lehetőségek szabnak határt a fejlődésnek. Ugyanakkor tudják azt is, hogy az önállóságnak nincsenek meg a gazdasági lehető ségei. Táborfalván nemsokára befejeződik a művelődési ház felújítása. Bi zonyára sikerül a nagyteremben hetente több alkalommal is jó feltételek között mozielőadásokat tartani, szakkörök indulnak és egy új fejezet kezdődik ezzel Táborfalva életében is, ahol ez a ház többet jelent, mint egyszerű művelődési intézményt. Móza Katalin Szombaton a művelődési házban * S — Sokat, nagyon sokat jelent az embereknek ez a ház — mondja Tóth Bertalan. — Az utóbbi időben "naponta tucatnyian jönnek, nézelődnek, kérdezgetnek, mikor, milyen programokkal kezdük majd, mi lesz a vetítésekkel, átkerül-e a nagyterembe a mozi? Talán még a falu közérzete is más. hogy már látják a végét a három éve húzódó felújításnak. S egyre többet kérdezgetik, mi lesz az iskolával — ahol jelenleg nyolc tanteremben tizennyolc tanulócsoport dolgozik, s újabb napközikre lenne igény. Az elmúlt év végéig Tóth Bertalan is a tanári kar tagja volt, jól ismeri a helyzetet, s szavaiból kitűnik, hogy nyitott könyv előtte a település is. — Gyerekkorom óta itt élek — mondja. — Hogy miért jöttem visz- sza a főiskola után? Mert szeretem Táborfalvát és a táborfalvaiakat. Gondok pedig mindenhol vannak, de ■ elviselni őket otthon a könnyebb. Ha én lennék a tanácselnök Reális és gyermeki y ..Ha én lennék a tanácselnök, sok mindent megvalósítanék a következő évben. Először is jó aszfaltutakat csináltatnék. Aztán külön sportlermet az iskolának, mert most a moziban van a tßsti óra. Építtetnék egy nagyobb orvosi rendelőt, mert a mostani nagyon Jticsi. A boltokba több és jobb minőségű árut szállíttatnék, mert Perbálon múltkor is akartain inni egy kólát, és a felszínén koszfoltok úsztak. De még ez lett volna a kisebbik baj, de ki sem tudták nyitni az üveget. Még nyitója se volt a boltnak! Még építtetnék egy nagy medencét, mert az sincs a falunkban. Választanék a vasboltnak egy új vezetőt, mert most minden hónapban körülbelül egy hétig vari nyitva. Létesíthetnének egy üdülőt is Perbálon, akkor máris több látogatója lenne a falunak.” Tornaterem és utak Bárányos István hetedik osztályos tanuló valósítaná meg mindezt, ha ő lenne Perbál tanácselnöke. Hasonló elképzeléseik vannak társaiknak is. A tornaterem és az utak mindegyiküknél az eiső' helyén szerepelnek. Az ugyancsak hetedikes Payer Mónika írta: „Iskolánk érdekében mindent elkövettünk és el fogunk követni. De mégis vannak olyan tervek, amit nem tudunk megvalósítani, ennek oka ’ a pénz hiánya.” Egyszerre nagyon reálisak és gyermekiek ezek a „választási programok”, azt mutatják, hogy a gyerekek pontosan ismerik falujuk gondjait. Fantáziájuk természetesen túlszárnyalja a valóságos lehetőségeket. De ez ebben a korban még igazán megbocsátható. — Szívesen átadnám a gyerekeknek a funkciómat — mondja nevetve Keme.ngzei Kálmán. Perbál ta^ nácséínoke — D% ■kome^á'^fiJrdítS? va a szót,,.örülök, hogy ilyen reálisan látják a község'gondjait. Bár ez nem lep meg igazán, mert így van ezzel a falu egész lakossága, s a gyerekek bizonyára otthonról hozzák ezt a szemléletet, no meg az iskolából. A tornaterem hiányát pedig saját bőrükön érzik. Tudjuk ezt mi is, próbálgatjuk is már 1980 óta, hogyan lehetne ezt megoldani, a terveink is elkészültek. Csupán az építéshez szükséges két-három millió forint hiányzik, kicsi község vagyunk mi ekkora vállalkozáshoz. Az iskola tavalyi fűtés-korszerűsítése még elviszi az idei fejlesztésre szánt pénzünket is. A tornatermet nem tudjuk bevenni az ötéves tervünkbe sem. a legfontosabb feladatunk az utak javítása lesz. De felújításra vár az óvoda, s az iskola is megérett rá. A következő két esztendő lesz a legnehezebb, legfeljebb szinten tartásra futja. A község kasszáját terheli még egy áthúzódó beruházás, is, a szol- gáltatóház. Az alapjai készen vannak és megvannak az anyagok is. Ennek a befejezését is az iskola fűtése vitte el. (Lapunkban is beszámoltunk arról Ahol előre elköltötték a tehót.c.imű cikkünkben, miként oldották meg az iskola fűtését, s hogyan támogatta az akciót egy emberként a falu lakossága.) Néptanítói szerep A beszédművelő szakkör vezetőjét, Sinkai Imrét, aki megíratfa a gyerekekkel elképzeléseiket Perbál fejlesztéséről, nem találjuk bent. Sallai Sándor igazgató és Molnár Zoltán csapatvezető azonban készségesen fogad. Amit az iskoláról megtudok, abból érthetővé válik, amit korábban csak éreztem., s amit az igazgató igy fogalmaz meg: — Arra törekszünk, hogy olyasféle szerepet töltsünk be a község életében, amilyet valamikor az iskola és a néptanító betöltött, Ügy gondoljuk, hogy az iskola legyen a közélet egyik színtere. Ezt szolgálják a rendszeres nyílt napok is. Áz ilyenkor szokásos óralátogatáson kívül mi számos egyéb programot is szervezünk a szülőknek. A jövő polgárai ' De ugyanilyen széliemben neveli az iskola a gyerekeket is. a falu jövendő polgárait látva bennük. Ebben a munkában nhgy szerepet játszik az úttörőcsapat. A nyugdíjkórhoz közeledő csapatvezető sok fiatalt. megszégyenítő lelkesedéssel beszél — s szavaiból az érződik, hogy tesz is érte — az úttörőéletről. Szakköreik tevékenységi köre átfogja a, múltat és a jelent. Űttörő- múzeumuk országos hírű. A beszéd- művelő szakkör1 pedig jószerével csak : fedőn#". : — A kör tagjai tulajdonképpen diákújságírással foglalkoznak *— mondja Molnár Zoltán —, szerkesztik az iskolarádió műsorait, leveleznek a rádióval, a Pajtás újsággal és a Pest Megyei Hírlappal. (Postabontás ravatunkban már többször közöltük a perbáli úttörőik leveleit.) A faliújságra készülő cikkek többnyire a falu közéletével foglalkoznak, természetesen a gyerekek szemszögéből és életkoruknak megfelelően. Tervezzük a rendszeres is- kolaúiság megindítását — eddig csak bizonyos alkalmakra szerkesz- tettünk_ ilyet —. amivel esetleg kiléphetnénk az iskola falain kí- vü’re is. Mindezek után nincs mit csodálkozni azon, hogv Perbálon bárkivel is áll le beszélgetni az ember, a szó úiból és újból az iskolára terelődik. M. N. P. Próba a felújított házban. (Erdősi Ágnes felvételei)
