Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-01 / 102. szám
L 1986. MÁJUS 1., CSÜTÖRTÖK PEST MEGYEI HÍRLAP 9 Évtizedek után... Akár egy kisváros, akkora ez a gyár. Bolyongok az épületek között, s néha azt gondolom, szabadságot adva fantáziámnak, hogy itt akár a helyi közlekedést is bevezethetnék. Mondjuk a teherhordók mellett személyszállító targoncákat indítva. Túl nagy kényelem lenne. Akinek sürgős az útja, az kerékpárral jár. A visszhangos munkacsarnokokban szerelvények várják az értő kezek beavatkozását, hogy kijavítva, megszépülve kerüljenek vissza újra a forgalomba. Akkor, amikor már minden mester: a lakatos, a kárpitos, a bőrös, az üveges, a műszerész is megtette a magáét. Széles mezőt átívelő híd jön mozgásba az udvaron, s a fejünk fölött úszó darut a földről irányítják. Azt mondják, erre az irányításra sem mindenki alkalmas. Jó érzék kell a gombok nyomkodásához. Azt hiszem, ezt a szigorú, munkától zajos világot is meg lehet szeretni. Bizonyítják ezt a törzsgárdatagok, akik közül sokan négy évtizednél is többet töltöttek el a gyárban. Közülük búcsúznak ma néhányan. Bizonygatják ugyan, hogy nem örökre, hiszen egy részük itt lakik a szomszédban, s ha akarnak, bejöhetnek ezután is a kollégákhoz. Dolgozni is dolgozhatnak. Kérik is a vezetők, hogy először náluk keressék ennek a lehetőségét, ne idegen helyen kilincseljenek. A dunakeszi MÁV Járműjavító Üzem igazgatói irodájában búcsúztatták a nyugdíjasokat. Peregnek az elköszönő, egyszerű szavak. Varga Lajos, a gyár igaz,- gatója kéri az asztal körül ülő hét férfitól és a nőkollégájától, ne csak a szépet sorolják, mondják el a hibákat is, okulásul. Poharat emelnek. — Mit mondjunk? Szép volt, elég volt ennyi ideig — jegyzi meg valaki. Száraz Lászlóval együtt emlékeznek a régi időkre, a hosszú próbautakra, melyeken a gőzfűtést, a berendezések működését ellenőrizték, meg amikor a háborús károkat helyreállítva indult újra a magyar közlekedés. No, és az első, háború után itt gyártott kocsik, amiknek főleg azok örültek, akik az úgynevezett bocipulmannokban (marhavagonok, megjegyzés a fiatalok számára) tapasztalták ki a bejáró dolgozók akkor nagyon nehéz életét. Száraz László 1949-től dolgozott itt, Farkas István, aki gyártóeszköz-gazdálkodási csoportvezető volt, 35 éves itteni munkáját búcsúztatta. Veres Sándorné Szabolcsból jött a szociális osztályhoz dolgozni, itt csak — mint mondja — szép, boldog nyolc évet töltött. Barnoki József tréfálkozik. De a vidámság mögül előbukkan a gond is: újabban zsibbad a keze, gyógyszert kell szednie. Harminc évig varrta a kocsik üléseinek bőrhuzatait, s otthon még cipészkedni akar. Mészáros László, aki gőzfűtési lakatosból lett művezető, 43 évvel ezelőtt lépett a gyárba. Utódja, Domonyi Sándor is inkább mesteréről beszél, mint magáról. Hamarosan a súlyos tengelyek előtt állunk, hogy bemutassák Mészáros László újítását: hogyan emelik le egy érdekes szerkezetről, s mint szállítják arról tovább a nehéz acélkerekek abroncsait. Azelőtt kézzel gurították, balesetveszélyes volt. Most egyszerűbb. Vida István üzemvezető az 1. sz. gyáregységben kalauzol, ahol most három jugoszláv szerelvényt javítanak. — Szakmailag nagy feladat ez — mondja —, amihez a legjobb szakmunkásokat csoportosítottuk, s persze, meglátszik majd a keresetükön is. A felelősség súlyáról beszél Horváth János, a kocsifényezők brigádvezetője és Fótos János, akinek a brigádja az ablakkereteket javítja. A gyár és a hazai ipar tekintélyéről van szó. Felelősségtudat, kötelesséigérzet, önfegyelem — ezt nevelték beléjük a most távozó öregek, akik az asztalnál igyekeznek kerülni a nagy szavakat. Mert soha nem a szó volt a kenyerük. Dolgozni pedig istentelenül tudtak. b «ti; íkv.a0iéuu£i<>íi ■ aíáíi Kovács T. látván ’’’ Bőven van még mondanivalójuk a világnak A citromfa más, mint a mieink Beljebb hatolni a biológia birodalmába Kordába fogott baktériumok kiss Elemér Társadalmi csapdák és Diagnózisok című írásait. Ez utóbbit egy táblázatnál nyitja ki: — Nézze, egy felmérés! Amerikaiak, angolok, németek, olaszok és magyarok arra válaszoltak, hogy mire a legbüszkébbek országukban. A magyarok első helyen a szociálpolitikát, másodikon a gazdasági rendszert említették. Ezért dolgozom én ma is. Hogy azokkal a megállapításokkal, amelyeket Pest megye gazdaságáról teszek — egy csepp a tengerben —, hozzájáruljak a magyar gazdaság fejlődéséhez és ezen keresztül közvetve magyarság- tudatunk erősítéséhez. Falubíró Vilmos 1939-ben vehette át diplomáját a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Tanárai közül Heller Farkasra, gróf Teleki Pálra és Fellner Frigyesre emlékszik vissza. Hallgatótársai közül a KSH volt alelnöké- re, Szabadi Egonra és Csikós-Nagy Bélára. — Magamat inkább gyakorlati, semmint elméleti közgazdásznak tartom, bár néha sikerült olyan megállapításokat is tennem, amelyek elméletileg is jelentősek. S bár ő maga nem mondja, munkatársaitól tudom, gyakran publikál szakfolyóiratokban is, többek között a Figyelőben. — Azok közé a meglehetősen középszerű emberek közé tartozom, akik szerény adottságaikkal is igyekeznek jól sáfárkodni — vallja magáról. — Egy-egy. a toliamból megjelent írás sikerélményt ad. Heller Ágnes négy csoportba sorolja az emberi magatartásformákat. Az elsőbe a megalkuvókat, a másodikba a játékszabályok betartásával újat keresőket, a harmadikba pedig azokat, akik a játékszabályok intim elvetésével tartanak előre. A negyedikbe a szerepfelborítókat. Azt hiszem, a harmadik csoportba tartozom. Pürékészítő betét A Nap leánya a citromfa kövek közé lapított gyökeréből készült. (Hancsovszki János felvétele) szek-gyomlálás, vízhordás. A konyhakertben kapálás, tökfészek készítése, ásás, paradicsomkarók leverése. Burgonyaválogatás és -hordás. — Varga Ferenc, Ikervár, Vas megye”. Az ikervári hadiárva-intézet elsőéves kertésztanulójának naplója kemény időkről tanúskodik. Itt van például 1929. február 11. Emberemlékezet óta nem volt olyan hideg, mint akkor. „A hőmérséklet reggel mínusz 30,2, délben mínusz 14,1, este mínusz 10 fok. A napi feladat: 80 centiméteres léket vágni és vizet hordani a Rábából az öt üvegházba.” — A gyámom adott be az iskolába — meséli Varga Ferenc —, úgy, hogy nem is tudtam róla. Ott ismertem meg Mészöly Gyulát, aki később Kossuth-díjat kapott a kecskeméti törpeparadicsom nemesítéséért. Azt a kitartást látva, ahogy ő gondozta a növényeket — másodéves korában már önállóan vezette Sívó homok, faeke, éhínség a földgolyó egyik oldalán, biológiai módszerrel regenerált földek, génmanipulációkkal létrehozott növényi, állati egyedek a másik féltekén. A fejlett világ mezőgazdaságában minőségi ugrást hozott a biotechnológia alkalmazása, mely az agrártudomány különböző — már hagyományosnak számító — ágaival együttműködve lehetővé teszi a behatárolt termelési erőforrások mind teljesebb kihasználását. Hazánk mezőgazdasága világviszonylatban is elismert eredményeket produkál, a fejlődés korlátáit a szakemberek mindamellett a legsikeresebb időkben is jól látták. Felgyorsult tehát az igény a tudományos eredmények iránt, mert előrelépés csak a biológiai, biotechnikai eljárások útján lehetséges. Nem véletlen, hogy a kiemelt kormányprogramok sorában ott találhatjuk a biotechnológiai kutatások támogatását, az eredmények gyakorlati átültetésének szorgalmazását. A biotechnológia kifejezést hallva sokán asszociálnak a megyénkben a Rozmaring Tsz gesztorságával működő Meriklón Gazdasági Társulásra, amelynek bor- sónyi, csíramentes burgonyaszaporító anyagát, szövettenyésztési technikáját egyebek között a televízióban is láthattuk. De nem ismeretlen fogalom a szarvasmarháknál alkalmazott embrióátültetés sem. amelyet a du- navarsányiak alkalmaznak szerte az országban. Mindezek azonban csak a töredékei azoknak a lehetőségeknek. amelyeket a biotechnológia tudománya nyújtani képes az emberiségnek. Beljebb hatolni a még ismeretlenbe — ez hívta életre azt a kutatócsoportot is, amely a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen működik jó egy esztendeje. Biotechnológiai csoport. Két ajtón olvasható a felirat. Az egyik dr. Sík Tibor egyetemi tanár irodáját jelzi, míg a mellette levő, méretre igencsak hasonló a laboratórium. Némi megilletődöttséggel lépek a műszerek. üvegcsék, kémcsövek birodalmába. Mindjárt otthonosabban érzem azonban magam a vegykonyhában. amikor pillantásom egy hamisítatlan kuktafazékra esik. — Ez itt most az autokláv — világosít fel Szijj Józsefné technikus, miközben szeme a lombikban alakuló táptalajt figyeli. — Tudja, az autokláv nem férne el ebben a kis laboratóriumban, de a kukta is kiválóan megfelel a célnak. Az már nagyobb baj — folytatja az üvegedényt fel-fel kapva, rázogatva — hogy a mikrohullámos sütőnk — mellesleg ez is ugyanolyan, mint a háztartásokban használatos — felmondta a szolgálatot-. Amíg megjavítják, marad a háromláb és a Bunsen-égő. Így persze nagyon kell vigyázni, nehogy túlhevüljön a kísérleti baktériumtörzseknek készülő táptalaj. Ezek a baktériumok majdan, biológiai tulajdonságuk munkába fogásával — szimbiózisra lépve a pillangós növények gyökereivel — nitrogént kötnek le és csökkentik a talaj oly sok gondot okozó nitrátszeny- nyezését. Ketten sürgölődnek most a laborban, Germán Lászlóné szintén technikus és abban is megegyeznek, hogy szinte rajonganak a munkájukért, amely egy korábban ismeretlen világba ad bepillantást számukra. Egyébként öten alkotják a biotechnológiai csoportot. Vezetőjük Sík professzor, a biológiai tudományok doktora, aki Szegedről, a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Központjából jött Gödöllőre, hogy részt vegyen a mezőgazdasági biotechnológiai oktató- és kutatóbázis megteremtésében. Meddig jutott el a munkában, amelyet jószerével az alapoknál kellett kezdeni, hiszen a biotechnológiát mint tantárgyat eddig nem is oktatták. — Így van, de jövőre már indul a képzés. Féléves tantárgy lesz, mintegy tájékoztató jelleggel, hogy a leendő mezőgazdák egyáltalán képet kapjanak a témáról. Ezen túl a harmadévesek felvehetik választottként ezt a szakot — mint ahogyan mások más szakot — az alaptárgyak mellé. — Ahhoz képest, hogy ez egy felfutó ágazat, amelynek mielőbb hasznot kellene hajtani, nem lesz túl kevés az ismerője? — Nos, az előbb említett nem az egyedüli oktatási forma. Sőt, az úgynevezett posztgranduális szakmérnöki képzést már májusban megindítjuk, huszonhárom résztvevővel. A gyakorlati oktatás feltételei még bizony nincsenek meg. Hiányoznak a műszerek, a kísérleti anyagok, pedig mind az épületre, mind a műszerparkra elkészítettük a tervet, amelyet elfogadott a Minisztertanács Tudománypolitikai Bizottsága és a Gazdasági Bizottság is. A MÉM támogatását is élvezzük, hiszen éppen az ő koordinálásukkal mértük fel, hogy az egyetem különböző tanszékein folytatott biotechnológiai kutatótevékenységek közül melyek építhetők be az oktató-kutató bázis távlati munkájába. Együttműködtünk a laborfeltételek, a műszer- és anyagellátás, valamint a személyi feltételek meghatározásában. Most pedig mintha helyben járnánk, és közben az idő halad ... Szerencsére nincsenek egyedül. Dr. Papócsy László mezőgazdasági és él el mezésügyi mini szt erh ely ettes ugyan hivatalból is foglalkozik a leendő biotechnológiai oktató-kutató bázissal, de személy szerint is szívügyének tekinti a programot. — Megértem és tisztelem Sík professzor türelmetlenségét, egyszersmind kijelenthetem, az ügy koránt sincs elaltatva. Most azonban kevéssé látványos szakaszba érkeztek a dolgok. Rövidesen kialakulnak a VII. ötéves terv műszaki fejlesztési feladatai, s a keretek, az anyagi lehetőségek, amelyek között megvalósulhatnak. Egy azonban bizonyos: a kormány megszavazta a biotechnológiai kutatások keretintézményének létrehozására a félmilliárd forintot. Szigethi Teréz Geiszler Albert szigetszentmário- ni otthonában meglepődik rajta, hogy a Csepel Autógyárban még ilyen jól emlékeznek rá. Mert — sajnos — 1968-ban kilépett onnan. Ám igaz, hogy a hajdani repülőgép- gyárban is dolgozott már, majd 1949-ben, amikor az autógyárat létrehozták, üzemvezető volt. Később osztályvezető lett, és néhány évig külföldi gépek beszerzésével is foglalkozott. Eredeti szakképzettsége esztergályos. Pesterzsébeten technikusi oklevelet szerzett, s bár maga nem végzett egyetemet, évekig dolgoztak mérnökök a keze alatt. Egyikük még most is rendszeresen látogatja. Hogy miért? — Talán azért, mert hagytam dolgozni, sőt, élveztem, hogy mindig többet akar. Éveket lapozunk át, míg eljutunk a mához. Forgatom tenyeremben a kis szerkentyűt, valóban milyen egyszerű. Mégis, milliónyi bosszúságtól kíméli meg Geiszler Albert újítása a háziasszonyokat. Gesztenyepüré-készítő betétet talált ki húsdaráló géphez. — Tagja vagyok a tévé Felkínálom műsora nyomán alakult újítók és feltalálók klubjának; ebből a betétből eddig 60 ezer darabot sikerült eladni. Most is várom a választ a Találmányi Hivataltól,, egy elektromos meghajtású permetezőgép leírását nyújtottam be. Eddig körülbelül 15 újításomat fogadták el. Belebújni egy műszaki feladványba és megoldani — ez az élete. Gyökcrkrokodüok „I928. május elsején a csapadék 24,5. a hőmérséklet reggel 13,8, délben 19,8, este 12,3, változó idő” — olvasom az apró kockás fedelű irka cikornyás betűit. „Feladataim a növényházban — magvetés, uborkafé.az üvegházakat —, magam is beleszerettem a kertészetbe. A budaörsi ház előtt a kertben gyümölcsfák, virágok, a verandán különféle kaktuszok és hamarosan kikerül a szobából a citrombokor is. Más, mint a mi fáink. Egyszerre van rajta virág, még zöld, érő és már érett gyümölcs. No és a szobrok. Tavaly negyedszer állította ki a helyi Jókai Mór Művelődési Ház Varga Ferenc munkáit. — Harminc éve. Hévízen a szanatóriumban megláttam egy fűzfaágat. Egy krokodilhoz hasonlított. Aztán az ásás nyomán egy érdekes szőlőgyökér fordult ki a földből. Nem tudok úgy elmenni egy darab fa, gyökér mellett, hogy ne látnék bele valamit. Nyaranként összegyűjtöm őket és télen farigcsálok. De a szőlőgyökérben én nemcsak a természet munkáját csodálom, hanem azokét is, akik elültették, olyan mélyre, hogy ma Budaörs történelmének egy-egy darabkái ezek a gyökerek. Madarak, fejek, alakok, szörnyek és Napleányok. Ki-mit lát bele a szobrocskákba. A nagyobbak egy papírdobozból kerülnek elő. Eladni? Nem adja. önmagának készíti őket Varga Ferenc. S ügyes keze új anyagot keres. Budaörsön agyag is akad bőven. Az első kerámiafigurákat a cserépkályhában égette ki. Lesz-e folytatás? Nekem a gyökérből készült alkotások jobban tetszenek. Tájékoztató — az 1985. évi pénzügyi ellenőrzések tapasztalatairól. Gesztenyepüré-készítő betét. A Nap leánya, a kövek által lapított gyökérből. Falubíró Vilmos, Geiszler Albert és Varga Ferenc ezeket tették le elém az asztalra. Egy-egy tárgyi bizonyítékát annak, hogy bőven van még mondanivalójuk a világnak. Eller Erzsébet A 68 esztendős közgazdász papíron öt esztendeje nyugdíjas. A 64. éves technikus, megroppant egészsége miatt 1974-ben vált meg munkahelyétől. A 72 szilvesztert megélt kertészhez ugyancsak tizenkét éve csönget húszadika körül a postás. Gyermekeik is idősebbek nálam. Szellemi frissességükkel, alkotni vágyásukkal mégis, könnyen rápiríthatnának bármelyik korombelire. Dicsőség, hírnév? Nem. Egyikük neve sem cseng ismerősként országszerte. Környezetük azonban méltán tiszteli őket. És feleségeik, gyermekeik, unokáik elnézik nekik — másságukat. Mert valamiért mind a hárman eltérnek a megszokottól. Nem is annyira a múltjukban, mint inkább jelenükben, és — igen — céljaikban. „Megettem a kenyerem javát” — tréfálnak korukkal. De a mosoly mögött a ki nem mondott büszkeség: „fiatal maradtam”. Naponta bejár Falubíró Vilmos a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatósága Pest Megyei Igazgatóságának elemző közgazdásza. Nyugdíjazása óta is bejár dolgozni. A revizorok által összegyűjtött adatokból jelentéseket, kimutatásokat készít; a számok mögött összefüggéseket tár fel, azokból következtetéseket von le. Az irodából — ahol hárman dolgoznak — átmegyünk egy üres helyiségbe. Két könyvet hoz magával, Heller Ágnes Szociológiai ta- nUlmányók círhű munkáját és HanFalubiró Vilmos reggelente összepakolja a könyveit, papírjait, és bemegy a munkahelyére. Geiszler Albert az udvar végében levő műhelyben kezdi a napjait barkácsolással. Űj ötletét alakítja az esztergagéppel kézzel fogható valósággá. Varga Ferenc szemével megsimogatja a citromfát, az ablaküveg mögött a gyökérszobrocskákat, s jó reggelt kívánva El ébredő tavasznak, megöntözi a tulipánokat a kertben.