Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-06 / 105. szám

Közérdekű bejelentések a csalók ellen Büntetésük nemcsak a bírság Sokak szerint a kereskedők tudják a leginkább elrontani az ember hangulatát. Persze nem a pontosan mérő és pon­tosan számoló, udvarias kereskedők, hanem az olyanok, akik­nek a viselt dolgairól a vásárlók“ könyvei és a feljelentések tanúskodnak. Ám az alábbi esetek is azt bizonyítják, hogy a csalók, a vásárlókat sértegető’! öröme sem lehet zavartalan, ha a becsapott vevők megkárosításuk miatt az arra illetékes fórumoknál panaszt tesznek. Durván beszél a vevőkkel A kókai Tüzép-telep vezető­je, Ácsai József né vezetési módszerei és gorombaságai miatt a vevők egész sora tett bejelentést. Cs. M.-né például tavaly november 26-án“ 9,5 má­zsa NDK-brikettet vásárolt a Tüzép-telepen. Miután Csám­pai Gyula fuvaros a brikettet kiszállította neki, ő azt kevés­nek találta, ezért a szomszé­dokkal együtt lemérte. A tü­zelő valóban kevesebb volt másfél mázsával, ezért másnap felkereste Ácsai Józsefnét. A Tüzép-vezető megnézte a szám­la másolatát, amelyen 9 má­zsa szerepelt — 50 kiló tehát már a „papíron" eltűnt — majd gorombáskodott a vevő­vel, de pénzt nem adott visz- sza. Nagyjából ugyanígy járt egy évvel korábban V. F.-né is, aki százhúsz kilóval kapott kevesebb szenet, mint amit ki­fizetett. Mikor reklamálni me­részelt, Ácsai Józsefné „vén trutymónak” nevezte az idős asszonyt, s a vásárlók köny­vét sem adta oda neki. V. F.- né az őt ért sérelmet azÁfész kókai közgyűlésén tavaly szó­vá tette, de érdemleges választ nem kapott felszólalására. A tánáósnál közben gyűltek a bejelentések Acsainé ellen. J. L. például azt panaszolta, hogy a kifizetett mennyiség­nél több', • mázsával kevesebb szenet küldött neki a Tiizép- vézető. Az utánmérés ugyan csak 34 kiló hiányt állapított meg, de hát az is hiány, V. L. és Sz. I. bejelentésükben hang­súlyozottan felrótták, hogy Acsainé durván beszél a ve­vőkkel. ,A Nagykátai Népi Ellenőr­zési Bizottság szólította fel a nagykátai Áfész vezetőségét, hogy vessen véget Kókán az áldatlan állapotoknak. Burján László áruforgalmi főosztály- vezető Válaszleveléből idé­zünk: „A kókai Tüzép-telep veze­tője elleni bejelentések ki­vizsgálása tárgyában szemé­lyesen beszélgettünk Ácsai Jó- zsefnével. Az újbóli vizsgála­tunk nem tudott fényt deríte­ni, hogy a telepvezető adta-e ki a kevesebb szenet... Ácsai Józsefnét a bizonyított, vásár­lókkal szembeni udvariatlan, kultúrálatlan, kereskedőhöz nem i\lő magatartásáért írás­beli figyelmeztetésben része­sítettem." Még az ellenőröket is Mint látható, Burján László főosztályvezető elég sok jel­zőt talált Ácsai Józsefné vi­selkedésének minősítésére, büntetést azonban nem alkal­mazott, mivelhogy nem volt képes eldönteni: Acsainé vagy a bejelentők mondanak-e iga­zat. Pedig a főosztályvezető akkor már tudta, hogy a ke­reskedelmi felügyelőség Ácsai Józsefnét háromezer forintos helyszíni bírsággal sújtotta, mivelhogy a Tüzép-telepen hamis mérésre beállítva talál­ta a mérleget, s minden veze­tő felelős beosztottai becsüle­tes munkájáért. Ugyanennyi büntetést ka­pott Agnelli Jánosné, a tá- piószentmártoni 41. sz. kis­vendéglő üzletvezetője is, de egészen más vétségért. A nagy­kátai NEB-hez érkezett köz­érdekű bejelentés szerint eb­ben a szerződéses presszóban különösen Szombaton és vasár­nap öltött nagy méretet a vá­sárlók megkárosítása. Részben úgy, hogy a kiszolgált ital mennyisége hiányos volt, rész­ben úgy, hogy az ittas szemé­lyeknek többet számoltak, mint amit fogyasztottak. A bejelen­tő még azt is állította, hogy a presszóban hétvégi napokon szexfilmeket vetítenek, még­hozzá 50 forintos belépődíj el­lenében. A Népi Ellenőrzési Bizottság ■a Nagykátai Tanács V. B. szak­igazgatási szervéhez fordult, s ennek nyomán Agnelli János­né üzletvezetőt háromezer, Kiss Józsefnét, a helyettesét kétezer forintos szabálysértési bírsággal sújtották. Az indo­kolásból kiderült, hogy Agnel- liné és Kissné még az Áfész ellenőreit is be akarták csap­ni a próbavásárlás alkalmá­val. „Felhívom az elkövető fi­gyelmét — olvashatta Agnelli Jánosné a rá vonatkozó hatá­rozatban —, hogy hasonló sza­bálysértés elkövetésétől tartóz­kodjon, mert újabb feljelentés esetén a törvény nagyobb szi­gorával fogok eljárni. A pénz­bírság összegének megállapí­tásánál súlyosbító körülmény­ként vettem figyelembe, hogy nevezett ellen már volt sza­bálysértési eljárás folyamat­ban, vásárlók megkárosítása miatt." Ha vásárlót „megkárosí­tó” kereskedők lelepleződé­séről írunk, gyakran hallhat­juk — miként az elmúlt na­pokban a tápiószentmártoni presszó megbüntetett vezetői­vel kapcsolatban is hallottuk — a vélekedést: „ugyan már, azt a büntetéspénzt egy nap alatt megfizettetik a vevők­kel!" Lehet, hogy van alapja az ilyen kijelentésnek is. A közvélemény megtudja Ennek ellenére, a leleplezé­süket elősegítők, a közérdekű bejelentések írói nem fáradoz­nak hiába. A vétséget elkö­vetők ugyanis nem a bírság­ként kifizetett ezreseket fáj­lalják elsősorban (márcsak azért sem, mert a büntetés összege meglehetősen alacsony is), hanem azt, hogy a közvé­lemény megtudja róluk: mi­lyen emberek is ők a valóság­ban, s milyen eszközökkel szerzik jövedelmüknek azt a részét, amelyért nem kellett dolgozniuk. Bár kétséges az utóbbi is, hiszen ha törődné­nek a közvélemény ítéletével, meggondolnák még azt is, mi­lyen hangnemet engednének meg maguknak. Cseri Sándor rövid idő alatt kiépültek a városi léthez szükséges szer­vezeti rendszer alapjai. Vagy­is, lehetőség van arra, hogy az extenzív fejlődést az in­tenzív váltsa fel. — Inkább az iparban szok­tuk használni az intenzív fejlődés fogalmát. Kifejtené, mire gondolnak? — Nagyon röviden: a fej-' lődés fő hajtóereje már nem a növekedés és az ehhez kap­csolódó gyors ütemű építke­zések, hanem a meglévő in­tézmény- és szervezeti rend­szer munkájának a fejlődése kell hogy legyen. Gondoljunk csak a kereskedelmi, szolgál­tatási, oktatási, sport- és mű­velődési intézmények munká­jában meglévő tartalékokra, de találunk ilyet az állami, politikai szervezeteknél is. Nagyobb figyelmet kell fordí­tanunk a szellemi, kulturális élet és a közösségi viszonyok erősítésére. Azt szeretnénk, ha a várospolitika nyitottsá­gának erősödése, a szocialis­ta demokrácia fejlődése a jólétérzet, a népességmegtar­tó erő növekedésének egyik fontos tényezője lenne. Ha jelzőkkel kellene leírni az ez­redforduló Százhalombattáját, akkor olyan ipari, munkás kisváros képe lebeg a sze­münk előtt, amelyre a sokol­dalúan fejlett emberi és ellá­tási viszonyok a jellemzők. Az agglomerációs hatás erő­södni fog, de ezt a foglalkoz­tatottsági lehetőségek némi bővítésével bizonyos mértékig ellensúlyozhatjuk. — Fontosak a hosszabb tá­vú célok, de milyen lesz a hetedik ötéves terv? — 1936-tól megkezdjük a hosszú távú koncepcióban megjelölt feladatok megvaló­sítását. Azzal számolunk, hogy- lehetséges és szükség- szerű a településfejlesztés új fejlődési szakaszának kibon­takozása. Koncepciónk alapja az, hogy a meglévő értékekre kell építeni! Ha jól dolgo­zunk, akkor kevesebb lesz a város életében a működési za­var, az apróbb-nagyobb bosz- szúság, jobbéi ismerik egy­mást az emberek, több lesz a kisközösség, az emberi ké­pesség nagyobb része tárul fel és válik hasznossá. — Melyek a terv legdön­tőbb tényezői? — Pártbizottságunk öt ilyen kulcselemet emelt ki. Egész elképzelésünk megvalósulása annak a függvénye, hogy a népgazdaság fejlődése terve­zetten alakul-e. Amennyiben ettől érzékelhetően elmarad­nánk, akkor a hatás az élet minden területére, így a ta­nácsi gazdálkodásra is kiter­jedne. Természetesen nem passzív szemlélői vagyunk a folyamatnak, hiszen érdemi adottságokkal rendelkezünk ahhoz, hogy a gazdaság fej­lődését kedvezően befolyásol­juk. Másodszor számolunk az­zal, hogy a népesség növeke­dése a tervezetthez közel álló lesz, vagyis üteme érzékelhe­tően csökken. Ehhez az kell, hogy a helyi üzemek munka­erő-utánpótlásának nagyobb része a helyben felnövő fia­talok közül kerüljön ki. Igen fontos az is, hogy az egységes pénzalap-felhaszná­lásban a prioritások érvénye­süljenek. Testületünk alapos vita után az alábbi fontossági sorrendet határozta meg: A működési, fenntartási és fej­lesztési költségek biztosítása úgy, hogy az egyes területek minőségi fejlődését is lehető­vé tegye. így fontos az áthú­zódó tartozások, hiteltörleszté­sek kiegyenlítése; a 12 tan­termes szakközépiskola üte­mes megvalósítása: az alap­vető kommunális szolgáltatá­sok egyensúlyának fenntartá­sa, itt főként a vízellátásra, hőszolgáltatásra és a szemét­elhelyezésre gondolunk. A magánerős lakásépítéshez szükséges telekkialakítás, köz­művesítés és a lakásmobilitás anyagi fedezetének megterem­tése. Nagyon jelentős a 12 tantermes általános iskola építése; a tanácsi elosztású szociális bérlakások építése; az önerős lakossági közműve­sítés tanácsi támogatása; az élelmiszer-kereskedelem fej­lesztése. És még több húsba­vágó feladat. ■ — Azt ígérte, hogy vissza­tér az általános iskolára. — Igen, de először azt mondanám, hogy a fenti sor­rend olyan rendező elvként funkcionál, amely meghatá­rozza a legfontosabb elképze­lések megvalósulását, de nem tartalmazza az összes beruhá­zási célt. Az általános iskolá­ról az ágazatot irányító szak­emberek véleménye alapján döntöttünk. Megítélésük sze­rint az új iskola megépítése indokolt, de a mai helyzet is jobb az átlagosnál. A legna­gyobb problémát a pedagó­gushiány jelenti. Azt kellett mérlegelnünk, hogy egy na­gyon fontos ágazatban te­remtsünk-e gyorsan optimá­lis helyzetet vagy máshol, például a lakás-, víz- és hőel- látásban vállaljuk az ellátási szint lényeges rosszabbodását. Az utóbbi elkerülése mellett kellett döntenünk, de látunk lehetőséget arra, hogy addig Borult égből jött a villámcsapás Sokszorosított felmondó levél — Több mint 30 éve vagyok itt, aztán most fel is út, le is út! — tör ki keserűen Bimbó Béla, az Alföldi Téglaipari Vállalat ceglédi gyárának munkása. — Én is régen nyűvöm itt már magam, maradok is, amíg kell, nem hagyom cserben a gyárat, de hogy mit csinálok a hátralevő két évemben, azt nem tudom — töpreng hango­san Túri György. — Jó, jó, hely az még csak lenne, de a pénz ... Pont nyugdíj előtt kapjak kevesebbet? Abba nem nyugszom bele. Elmegyek a jogomért akármeddig! Laskái Sándor csak 1934 óta van a gyárban, őt tehát nem érinti ilyen érzékenyen, hogy új kenyéradó után kell néznie. Ám aggodalmai neki is vannak, mégpedig főként a bért illetően. Igaz, nem köny- nyű itt a segédmunkásoknak, de a boríték is vastagabb, mint sok más helyen. Érthe­tő, hogy amikor március vé­gén egy felmondó levelet ka­pott kézhez, nem repesett az örömtől. Csak a pecsét De mi is történt valójában? Petrányi Istvánná gyárvezető irodájában Némedi József, az MSZMP Cegléd Városi Bizott­ságának politikai munkatársa, területfelelőse foglalja össze az eseményeket: — Elöljáróban le kell szö­geznem: a villámcsapás nem derült, hanem már borult ég­ből csapott le, hiszen hogy a korszerűtlen és veszteséges üzemet előbb-utóbb bezárják, jól tudta a közösség — kezdi Némedi József. — Nem csu­pán az a baj, hogy a techno­lógia elavult, hanem az is, hogy a gyár agyagbányája nem ad jó minőségű alap­anyagot. Ezért is nem történt érdemleges béruházás Ceglé­den. Közben viszont üzembe állt a modern abonyi gyár, ahol mellesleg tele az udvar áruval és a közeli Tápiógyör- gyén is gyártanak téglát. Ami itt készült, csak másodosztályú és a hötechnikai szabványnak sem felel meg. Egyszóval, az ítélet megvolt, csak a pecsét hiányzott rá, annak az idő­pontja volt bizonytalan. — Március 12-én, az orszá­gos gyárvezetői értekezleten együtt voltunk a vállalat veze­is, míg az új iskola elkészül, javítsunk a helyzeten. A koncepció negyedik, dön­tő láncszemének a káderfelté­teleket jelöltük meg. Megíté­lésünk szerint az új telepü­lésfejlesztési irányvonal bázi­sát meg kell erősíteni az ál­lami, gazdasági és társadalmi szervek vezetésében is. Végezetül a koncepció egy olyan erőforrást emel ki, amely már az elmúlt időszak­ban is jelentősen hozzájárult a város fejlődéséhez: ez a társadalmi összefogás. A köl­csönös érdekek alapján to­vábbra is nagy jelentősége lesz az ipari vállalatok és a városi tanács együttműködé­sének. Számítunk a lakossági részvétel növekedésére is. — A cikk terjedelme nem engedi meg, hogy részlete­sebben ismertessük a koncep­ciót. Akit további részletek érdekelnek, hogyan juthat ezekhez? — Néhány nap múlva va­lamennyi pártalapszervezet titkára rendelkezik vele. Tő­lük a párttagok és pártonkí- vüliek számára is hozzáfér­hető lesz, hiszen megvalósu­lásának alapvető feltétele, hogy minél többen megismer­jék. Ezért a városi könyvtár­ban is elhelyezünk néhány olvasói példányt. — A munka nem zárult le. — Valóban, hiszen a városi tanács a következő hetekben készíti és fogadja el az ötéves tervet. Arról nem is beszélve, hogy a megvalósítás kemény csatákat, nagy erőfeszítést igényel. Koncepciónkat olyan keretnek tartjuk, amely a tervezés és a végrehajtás alapját szolgálja. F. A. M. tőjével, aki jelezte, hogy kö­zeledik a bezárás ideje, de ne idegeskedjek, nem máról hol­napra történik majd — veszi át a szót Petrányi Istvánná gyárvezető — aki beszélgeté­sünkkor még maga sem tud­ta, hol fog dolgozni. Igaz, erre gondolni se igen tudott, amíg emberei sorsa valahogy sínre nem került. — Ezután, egy hét múlva a munkaügyi osztály- vezető lejött hozzánk termelé­si tanácskozást tartani, ahol bejelentette: a gyár termelé­sét meghatározatlan időre szüneteltetik. Közölte az em­berekkel, hogy megkapják a felmondást és természetesen az összes járandóságot is. Pró­báljanak elhelyezkedni, mond­ta, ha nem találnak maguk­nak helyet, a vezető igyekszik segíteni. Mármint én. Stencil­lel sokszorosított felmondó le­veleket is hozott a munkaügyi vezető azzal, hogy töltöges­sük ki és küldjük el sorra az érintetteknek. Mit mondjak, hideg zuhanyként ért minket a bejelentés. Még kérdést sem tettek fel a dolgozók, úgy fejbekólintotta őket a hír. El­kezdtük írogatni a felmondá­sokat, de csak nem fért a fe­jembe a dolog. Hát, hogy le­het ezt ilyen hirtelen...? Te­lefonáltam a városi pártbizott­ságra, tanácsot vagy inkább segítséget kérve a területfele­lősünktől. Visszavették őket Innen kezdve felgyorsultak az események, ahogy Néme­di József felsorolásából meg­tudom. Egyébként külön füze­tet nyitott az ügynek, ebből tényszerűen visszapergethető minden. — A telefon után azonmód kijöttem a gyárba, ahol arról tájékoztattak, hogy az ötven­két érintett ember közül hu­szonhármán kapták meg a fel­mondást, többségükben segéd­munkások. A csapat egy ré­szére szükség volt, hisz úgy 150 ezernyi nyers tégla várt akkor még kiégetésre. Monda­nom sem kell, ezzel a szá­munkra is meglepő eljárással messze nem értettünk egyet. Még tavaly decemberben itt járt a vállalat igazgatója, a tanácselnöknél összehívott megbeszélésen pártbizottsá. gunk is képviselte magát. Ak­kor, ott arról állapodtunk meg, hogy amint kezükben lesz az ÉVM engedélye a ter­melés leállításáról, ismét el­jönnek a vezetők és közösen keressük a legelviselhetöbb megoldást, az emberek elhe­lyezésének lehetőségeit. Már csak azért is, mert a város, a környék vállalatainak munka­erő-szükségletét mi itt hely­ben jobban ismerjük. Fiát eb­ből a találkozóból nem lett semmi. Azonnal kézbe vettük tehát az ügyet, amelynek eredményeként a vállalat ve­zetője, Holcznecht Gyula ápri­lis 1-jén egy újabb termelési tanácskozást hívott össze. Is­mertette a vállalatvezetés je­lenlegi és jövőbeni koncep­cióját, a ceglédiekre ebből az vonatkozott, hogy június első napjától megszűnik a terme­lés. Az első lépcsőben elkül­dött, de időközben visszavett dolgozóknak is munkát kell tehát addig keresniük. A lé­nyeg: sajnálkozását fejezte ki a történtek, a tudomása nél­kül lezajlott jogsértő eljárás miatt. — Tény, hogy a három hó­nappal előbbi bejelentés kö­telezettségét elmulasztották — mondja a gyár vezetője. — A korrigálás azzal kezdődött, hogy visszavettük az elküldött munkásokat, már akinek nem akadt közben más ajánlata. Az­után, ahogy az igazgatóm a lelkemre kötötte: mindenki­vel egyenként beszélgetve se­gítünk az elhelyezkedésben. Van aki Abonyba jár majd, mások a tápiógyörgyei gyárat választották, akadtak, akik maguk gondoskodtak megélhe­tésükről, a lakatos szakmun­kásokért például szinte kap­kodnak. Nem könnyű viszont a segédmunkásaink helyzete, kevés helyen adnak errefelé hét-nyolcezer forintot. Azért most már haladnak a dolgok — a pártbizottsággal szinte állandó kapcsolatban vagyunk —, s úgy nézem, az emberek kedélye is lecsillapodott. Be kell zárni Sokba került sajnos ez a viszonylagos nyugalom. Gya­korta hallott követelmény, amit a szaknyelv szelektív iparfejlesztésnek hív, s ami nem jelent egyebet, mint hogy a forintokat faló és nem meg­felelően termelő üzemeket fo­kozatosan be kell zárni. Ceg­léd téglagyára pedig éppen ilyen. S hogy évszázados, ipa­ri műemléknek beillő műhe­lyére, épületeire nem előbb mondták ki a végítéletet, az az építőanyagiparra neheze­dő nagy nyomásnak veit kö­szönhető, annak, hogy rop­pant keletje volt még a kéz­zel rakosgatott, sokszor girbe­gurba falazóanyagnak is. A bezárás indokoltsága nem vi­tatható, ha fájdalmas is an­nak, akit több évtized köt ide. A dolgok rendeződtek, rende­ződnek — hallhattuk. Mindez azonban nehezen feledteti a téglagyáriakkal, hogy egy kö­zépvezető meggondolatlan lé­pésével egyik napról a másik­ra nyilvánították felesleges­nek őket. Szigethi Teréz an Tegnap történT m I áfniísfác llinocton Óvári Miklós, az MSZMP i-aiugaiaa UjgJCdlCII Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára hétfőn a főváros IV. kerületébe látogatott. A vendéget a kerületi pártbizottság székházéban Káder Gyula első titkár és Fekete János tanácselnök fogad­ta, s tájékoztatta a dinamikusan fejlődő városrész politikai, gazdasági életéről, gondjairól, Újpest VII. ötéves település- fejlesztési tervéről. A program a mintegy 90 millió forintos költséggel létrehozott Ady Endre Művelődési és Munkás- továbbképző Központban folytatódott. Ezt követően a KB titkára a Nyár utcai Általános Iskola és a Káposztásmegyeri Általános Művelődési Központ életével ismerkedett, majd el­látogatott az Országos Bányagépgyártó Vállalathoz. Óvári Miklós délután aktívaértekezletet tartott időszerű politikai kérdésekről. ■ % az NSZK-ból az MSZMP küdöttsége, (all&CSCI ítG&eiSL amely Pál Lénárdnak, a Központi Bizott­ság titkárának vezetésével részt vett a Német Kommunista Párt VIII. kongresszusán. ÜT fll“Q7á{íh37^28ff ülést tartott az Interparlamentáris fiit. VI a£.ag,l2íl*.MÍBll Unió magyar csoportja. Elsőként Barcs Sándor elnök tájékoztatta a csoport tagjait a szervezet tevékenységével kapcsolatos időszerű tudnivalókról. Ezt köve­tően Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyette­se tartott előadást a nemzetközi pénzügyi helyzetről, hazánk fizetőképességének alakulásáról, s válaszolt a képviselők kér­déseire. Felmentés és kinevezés tergályos Ferenc kül­ügyminiszter-helyettest, érdemei elismerése mellett, más, fontos megbízatására tekintettel, e tisztségéből felmentette, egyidejűleg Kovács Lászlót külügyminiszter-helyettessé ki­nevezte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom