Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-06 / 105. szám
■ 4 1986. MÁJUS 6., KEDD SZÁZJtíAUDMBATTAI taíiiap A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Ötleteket, szervezőket várnak Nyári diákcentrum Útkorszerűsítés Ebiben az esztendőben 350 ezer forintot költenek útkorszerűsítésre a városban. Két szakaszon alakítanak ki úgynevezett sárrázó réteget, illetve új aszfaltburkolatot húz- . nak a felületre. A temető felé vezető út mögött hétvégi telkek vannak, s hogy erről a környékről ne hordják fel a földet a Szabadság útra, 50 méter hosszú szakaszon úgynevezett sárrázó réteget képeznek ki. Űj burkolatot kap az Avar köz, ahol 150 méteres szakaszon közel 450 négyzetméteres területen 5 centiméter vastag aszfaltszőnyeggel fedik be a felületet. Beiratkozás Ezekben a napokban kezdődik meg a beiratkozás az óvodákba és a bölcsődékbe az 1986—87-es esztendőre. A bölcsődés korú gyermekek szülei május 12-én, hétfőn délelőtt 8—12-ig, május 13-án, kedden délután 12—17-ig, május 14-én, szerdán délelőtt 8— 12-ig, május 15-én, csütörtökön délután 12—14-ig, május 16- án, pénteken 8—12 óráig írathatják be gyermekeiket a 2. számú tanácsi, bölcsődébe, amely a Pataki sétányon van. Az óvodai beiratkozás ideje: május 12., hétfő délelőtt 8—12-ig, május 13., kedd, délután 14-től 17-ig, május 14., szerda, délelőtt 8—12-ig, május 15., csütörtök, délután 14— 17- ig, május 16., péntek délelőtt 8—12-ig. Beiratkozás helye a 3. számú bapközi otthonos óvoda a Gesztenyés utca 1—3. szám alatt. Mind az óvodai, mind a bölcsődei beíratáshoz szükség van az egyik szülő személyi igazolványára. Labdarúgókupa Ismét útjára indul a városi kispályás labdarúgókupa. A versenyt két — őszi és tavaszi — fordulóban bonyolítják le. A sorsolás május 7-én délután 4 órától lesz a városi tanács tanácstermében. A nevezési díj 400 forint. Állatorvosi ügyelet Május 11-én dr. Varga Pál tart állatorvosi ügyeletet. Címe: Solymár, Árpád u. 10. Az állatorvost a 06-26-39-332-es telefonszámon lehet segítségül hívni. Eddig ilyen nem volt Nem valószínű, hogy létezik olyan ember, aki ne várná a nyarat, a meleg hónapokat. Különösen a diákokra vonatkozik ez. Azonban a nyár s a szünidő csak akkor marad igazán szép és emlékezetes, ha programok színesítik az egyébként is kellemes órákat. A művelődési ház s a többi intézmény rendszeresen szervez olyan műsorokat, amelyekre szívesen jár a város apraja- nagyja. Pontosan így van: ap- raja-nagyja. Márpedig jól jönne egy hely, ahol csak a szünidősök, a fiatalok, diákok' szórakoztatására szervezik meg az eseményeket. Ilyen eddig nem volt a városban, s ezért a KlSZ-bizott- ság munkatársai elhatározták, hogy létesítenek valamiféle diákcentrumot július végétől, augusztus közepéig. Tévedés ne essék, nem programszervezésről van szó, hanem egy keretről, amelyen belül lehetőség van különböző események lebonyolítására! Tehát jöhetnek a középiskolások, a szünidős fiatalok az ötleteikkel a városi KlSZ-bizottság- ra. Ki-ki elmondhatja kívánságait, mivel töltené a nyári hónapokat. Azok jelentkezését is várják, akik szívesen vállalkoznak valamilyen program megszervezésére, az előkészületek során közreműködnének a lebonyolításban. — Itt van a művelődési ház, a csónakház s a strand, amely mind-mind alkalmas a szabadidő hasznos eltöltésére. Ez korábban is megvolt, de szeretnénk, ha egy ponton lenne egy olyan ember, aki mindenkinek el tudja mondani, hogy az adott pillanatban hova mehetnek szórakozni a különböző érdeklődési körűek — mondja Szilágyi látván, a városi KISZ-bizottság titkára. — Vagy egy másik dolog. Ilyenkor útra kelnek a fiatalok és szeretnénk tanácsot adni a szálláshelyek, az utazás megszervezéséhez. Ezért felvesz- szük a kapcsolatot a helyi IBUSZ-irodával is. Gondoltunk arra. hogy a Ruhaipari Szövetkezet kollektívájának segítségével indítunk egy olyan foglalkozássorozatot, ahol a lányok elsajátíthatják a szabás-varrás alapismereteit. Hiszen mindenki szeret divatosan öltözködni, s gyakran elég a ruha megvarrásá- hoz egy-két fortély. Tervezünk találkozókat érdekes emberekkel, színészekkel, manökenekkel. S mindezt nemcsak a KISZ-eseknek. hanem a szervezeten kívülieknek, baráti közösségeknek is. Várjuk tehát a fiatalok jelentkezését, azokét, akik ötleteiket hozzák el hozzánk, s azokét is. akik szervezőkészségüket ajánlják fel. Most végre teljesül Grund az Óvárosban Évek óta szeretnének az Óvárosban élők egy igazi jó játszóteret. Annál is inkább, mivel a Tildy-tenya környékén az utóbbi időben számos űj családi ház épült, s meg íöbb készül el az elkövetkezendő esztendőkben. A szülők már tavaly is igyekeztek végére járni a dolognak, s most végre teljesül gyermekeik vágya. A környék lakói társadalmi segítséggel és tanácsi hozzájárulással a Lehel utca végében kialakítanak egy játszóteret, ami igazi grundja lehet a környéken élő gyermekeknek. Természetesen különböző eszközöket, mászókákat, hintákat is elhelyeznek. Együtt maradtak a gála után Néptánccal elmesélt érzések A nemzeti kultúra szerves része a néptánc. Az írók, költők szavakkal fejezik ki legmélyebb érzéseiket, a dalos- kedvűek nótára fakadnak, a táncosok mozdulatokkal mesélik el vágyaikat. S minden vidéken máshogy lendül a láb, máshogy fordul a csípő, mozdul a kéz. A különböző tájegységek népszerű s csaknem elfeledett táncait ma már sok művészeti csoport eleveníti fel, s mutatja be a folklórt kedvelő közönségnek. Nincs ilyen a környéken Hogy, hogy nem, megyénk délnyugati részén sokáig nem volt hagyománya ennek a művészeti ágnak. Szentendrén, a Tápióságban, a Galga vidékén több műkedvelő együttes végzi munkáját a táncosok és a közönség nagy örömére. E hiány késztette arra Szigetvári Józsefet, az érdi' 4. számú általános iskola magyar-történelem szakos tanárát, hogy a Vörösmarty Gimnáziumban megalakítsa a Forrás néptánc- csoportot. Korábban az Építők Vadrózsák együttesében hódolt e szenvedélyének, s úgy vélte, hogy a középiskolások korukat tekintve rendkívül fogékonyak a szépség, a művészetek iránt, különösen ha táncról Van szó. így kezdte meg munkáját 1984 őszén a csoport, melynek eredetileg az volt a célja, hogy az országos diáknapokon, Egerben képviselje a gimnázium diákjait. Négy hónapjuk volt a találkozóig, s ez alatt az idő alatt nemcsak hogy összeszoktak, de olyan műsort állítottak össze, amellyel túljutva a megyei selejtezőkön, felléptek az országos gálaműsorban is. S ekkor jött a nagy kérdés: hogyan tovább? Elértéli a kitűzött célt, s egyszer csak azt vették észre a csoport tagjai, hogy nem akarnak elválni egymástól, szeretnének továbbra is együtt maradni, együtt táncolni. A felkészülés, a fellépés szép emléke ezt az érzést keltette bennük. Jó volta Nemzeti Színházért táncolni. Az egyik irodalmi színpad által előadott darabban, A helység kalapácsában mozdulatokkal színesíteni a csárdajelenetet, s talán a legszebb az országos gála volt. Örömmel fogadtak őket Végül is együtt maradt a kis csapat, s tovább folytatta a munkát. Először ott, ahol elkezdték. Érden, azonban a feltételek nem voltak igazán jók. Gondot jelentett á próbahelyiség, s akkor jött az ötlet — mivel sok százhalombattai diák táncolt a csoportban —, mi lenne, ha megpróbálkoznának a Barátság Művelődési Központtal? Tavaly ősszel keresték meg a ház igazgatóját, Takács Pétert, aki örömmel fogadta őket. Rövidesen plakátok hirdették szerte a városban, hogy a Forrás néptánccsoport felvételt hirdet külön a gyermekeknek, a tinédzsereknek és a felnőtteknek. Legtöbben a 6— 10 éves korosztályból jelentkeztek, igaz, hogy jobbára lányok. Pedig az a pár fiú, aki próbáról próbára, fellépésről fellépésre ott táncol a csoportban, igazán jól érzi magát. — Valahogy bátortalanabbak a fiúk — mondja Szigetvári József, a Forrás vezetője. — A csapat magja változatlanul az a társaság, amely Érden együtt kezdte a táncot. Gimnazisták és szakmunkásképzősök, akik legalább így közelebb kerülnek egymáshoz. Kevesebben jelentkeztek a felnőttek közé. — Milyen darabokból áll ösz- sze a repertoárjuk? — Elsősorban még ma is élő táncokat adunk elő hazánk különböző tájegységeinek kultúrájából összeválogatva. Nem az a fontos, hogy bonyolult, nehéz legyen a koreográfia, hanem az, hogy a tagok életkorának, felkészültségi fokának megfelelő vidám, köny- nyed. Szeretnénk felvenni a kapcsolatot a Százhalombattán élő szerb lakossággal és bemutatni az ő kulturális örökségüket is. Ehhez kérjük az itt élő délszlávok segítségét. Még ma is beszélnek róla Kérdések a mindennapokról Kérdés kérdést követett azon a fórumon, amit nemrégiben tartottak meg a városi pártbizottságon. Sok érdeklődő foglalt helyet a kérdezők soraiban, közöttük Bezeczky Vilmos, a DKV technológiai főosztályának vezető technológusa. Vajon hogyan értékeli ő a találkozót, miként látja a fórumot egy százhalombattai polgár szemével? — Nagyon örülök, hogy sor került erre a rendezvényre, hiszen nem akármilyen személyiségektől kaptunk választ a kérdéseinkre. Itt volt- dr. Békési László, a pénzügyminiszter első helyettese, dr. Lé- nárd László, a megyei pártbizottság titkára, s a város vezetői: Szekeres József, a városi tanács elnöke, dr. Rátosi Ernő, a DKV vezérigazgatója s a házigazda Zimányi László, a városi pártbizottság első titkára. Avar János, a Magyar Televízió újságírója nemzetközi kérdésekre válaszolt. A fórum gördülékenységét pedig profi ..játékvezető”, Vitray Tamás garantálta. Ritkán nyílik alkalma az embernek, hogy a mindennapok kusza szövedékében eligazodjék olyan résztvevők segítségével, akik az adott témákban otthonosan mozognak. Épp ezért minden- képnen jónak értékelhetem a találkozót, hiszen a kérdésekre nyílt és őszinte választ kaptunk. — Mit ért azon,. hogy nyílt és őszinte válaszokat kaptak? — A gazdasági élet, a külpolitika területéről is elhangzottak kérdések, olyanok, amelyek érdeklik a nagyközönséget, s gyakran adnak találgatásra okot. Ha már az aktuális napi politikánál tartunk. itt van például a csernobili atomerőműben történt szerencsétlenség. — Volt-e szó a fórumon az olajárváltaz&stól? Azért :, kér-. dezem, mert tudom, hogy a DKV-sok folyamatosan figyelemmel kísérik az iparág helyzetét. — Az olaján csökkenésével kialakult világpiaci helyzetet mi pesszimistán ítéljük meg, s dr. Békési László valamelyest megnyugtatta az aggódókat. Elhangzott egy ilyen félmondat: nem engedjük tönkremenni a D-ZV-t. — Ha ön szervezne ilyen rendezvényt, a mostani tapasztalatok alapján, mikor és — Minden területen nehéz az indulás. Bizonyára ennek a csoportnak is sok gonddal kell megküzdenie. — Igen, gondunk akad bőven. Először is a ruhák. A szép magyar népviselet sokba kerül, ezért nem tudtuk megvásárolni a fellépéshez szükséges jelmezeket. Minden alkalommal ki kell kölcsönözni őket, de a kölcsönzési összeg is rendkívül magas. Nyáron Bulgáriába indulunk a békeév alkalmából megtartott pri- morszkói fesztiválra. Már előre tartunk attól a sok hercehurcától, amit a ruhák beszerzése jelent. Bár sok segítséget kaptunk a Ruhaipari Szövetkezettől, amely elkészített nekünk egy-két darabot; a tanácstól,a művelődési háztól, s főleg a városi KlSZ-bizottságtól. S aztán itt van a zenekar kérdése is. A tánc zene nélkül elképzelhetetlen. azonban nincsenek saját muzsikusaink, s az egyeztetési gondok sok kellemetlen percet szereztek már nekünk. Barátokat szerezni — Az említett problémák remélhetően nem szegik kedvüket a táncosoknak. A bulgáriai úton kívül milyen terveik vannak? — Május 31-én mutatjuk be új műsorunkat a város közönségének Szeretnénk, ha minél többen eljönnének, már csak azért is. mert ebből a bevételből fedezzük a primorszkói utat. Szeretnénk, ha mind több barátot nyernénk meg műsorunknak, a Forrás néptánc- csoportnak, hogy a válros is érezze azt az örömet, amit mi érzünk, valahányszor nekik táncolunk. hol tartaná, s kiket hívna meg válaszadónak? — Feltétlenül ilyen ünnepi alkalmakkor tartanám meg, a fórumot, amikor sokan összejönnek, bár sajnos, mindig és minden rendezvényen ugyanazokat az arcokat lehet látni. Talán jó lenne, ha személyre szóló meghívókkal is invitálnánk az embereket. Jó, tudom, sok helyütt hirdették plakátok a rendezvényt, de úgy érzem, így hatásosabb lenne. Hogy kiket hívnék meg? Természetesen olyan embereket, akik gyakorlatban Hat esztendővel ezelőtt ismerték el először éiüzem kitüntetéssel a százhalombattai postások munkáját, s az idén május 1-én ismét e rangos elismerésben részesült a posta- hivatal kollektívája. Harmincnyolc ember érdemelte ki ezt, köztük tizenhatan bent a hivatalban végzik munkájukat, továbbítják a táviratokat, pénzt számolnak, hírlapot, újságokat árulnák,. huszonketten pedig a város különböző pontjain dolgoznak. Egy részük hírlapárus — a városban három helyen, Du- nafüreden, a DKV-ban és a DHV-ban gondoskodnak arról, hogy mindennap friss újság jusson a százhalambattaiak kezébe —, van köztük takarító és persze a kézbesítő, az, aki a legpostásabb a postások között. Ök azok, akik nap mint nap elviszik az Óváros utolsó házába is a leveleket, nyugdíjakat, táviratokat. Arról, hogy miként sikerült hat éven belül immáron másodízben elnyerni e megtisztelő címet, Prezenszki József- né, a hivatal vezetője beszél: — Először is néhány számot kell sorolnom. Szinte minden előirányzatot túlteljesítettünk az elmúlt esztendőben, ami különösen az értékesített hírlapok példányszámá- nál említésre, méltó. Atavaljd januári áremelés ugyanis sok újságolvasónak elvette a kedvét attól, hogy a megszokott mennyiségben rendelje meg a kedvenc lápjait, s országosan körülbelül 97 százalékot irányoztak elő. Ezt nekünk 101 százalékra sikerült teljesíteni. — Milyen szempontokat vettek még figyelembe az értékelésnél? — Itt van például a szabadis foglalkoznak azzal, amiről előadást tartanak, uiyat, akinek a kezében intézkedési, döntési jog van. Felvetődött egy ilyen jellegű kérdés is, amire helyben érdemi választ kaptunk. Sokat rebesgették, hogy szénnel fűtött erőmű üzemel majd a városban. Természetesen megrémültek a százhalombattaiak, hiszen elég ez a két vállalat, amelyik most szennyezi a környezetet. Ám dr. Tóth István, a DHV vezérigazgatója megnyugtatta a lakosságot, hogy nein lesz szenes erőmű., ság. Nehéz úgy kiadni a szabadnapokat, mikor az emberek szombaton is dolgoznak és van, aki sokáig betegeskedik. Végül is úgy gártuk az esztendőt, hogy mindenki élhetett megérdemelt pihenésével. Van két nagyszerűen dolgozó brigádunk, akik — talán pont a vezetők betegsége miatt — az idén sajnos nem nyertek el ' kitüntetést. Úgy mondják, jó kis csapat a postások kollektívája. Bármikor lehet rájuik számítani, gyakran végeznek olyan munkát, segítve ezzel egymáson, amit nem lehet pénzzel honorálni. Az összetartozásukat bizonyítja az is, hogy három esztendeje nem ment el tőlük senki, változást legfeljebb az okozott, ha új ember lépett be közéjük. A választások idején soron kívül kézbesítették a népfront leveleit, s az egyik brigád a 2-es iskola 3. és 4. osztályának segít, ha papírgyűjtésről vagy éppen polcszerelésről van szó. Pedig nem' könnyű a postások élete. Hányszor előfordult már, hogy a kézbesítők elsőként vágták az utót a frissen leesett hóban Dunafüred vagy Óváros irányában. Gondot jelent a posta szűkössége is, s gyakran ezért kell sokat várni egv-égy levél vagy csekk feladásánál. De terveik között szerepel, s legfontosabb feladatuknak tekintik, hogy javítsák a kiszolgálást, csökkentsék a várakozási időt. Az oldalt írta: Fiedler Anna Mária Fotó: Hancsovszki János Uniform-téglák sorozatban A hosszú téli hónapok alatt szünetelt a Budai Téglaipari Vállalat százhalombattai gyárában a termelés. Ám alig egy hónapja, hogy a környék építkezőinek megelégedésére ismét üzemel a gyár. Felvették a szokásos ritmust a dolgozók, s ma már napi 11—12 ezer darab tégla kerül ki az üzemből. Képünkön Rozsos Jánosné és Szikszai Béláné a présből kijutó nyers Uniform-téglák útját „egyengeti”. (Hancsovszki János felvétele) r Eizem kitüntetés a postának Elsőként vágták az utat
