Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-26 / 122. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 122. SZÄM 1986. MÁJUS 26., HÉTFŐ y Születésnapi meglepetések Területi úttörőtalálkozó Gombán Középkorú lett legfiatalabb gyermekszervezetünk, az úttörőszövetség, hiszen az idén már negyvenéves. A születésnapot gazdag programmal ünnepük meg a von­záskörzet piros és kék nyakkendős pajtásai is. A moz­galmas és színvonalas események már a múlt hét vé­gén megkezdődtek. Ma az úttörőhéttel folytatódnak a ju­bileumi programok. E rendezvénnyel az úttörőmozga­lom zászlóbontásának 40. évfordulóját ünnepük a Ma­gyar Úttörők Szövetségének tagjai. A héttőn kezdődő úttörő­hét igen színesnek ígérkezik a körzetben is. Amint Hor­váth Ferencné monori úttörő­elnök elmondta, több község­ben már túl vannak a kisdo­bos- és úttörőavatáson, másutt ezekben a napokban kerül sor ezekre a rendezvényekre. Egy kis ízelítő a csapatok e heti programjaiból. Vecsésen, az 1. Számú Általános Iskolá­ban leg-leg vetélkedőt ren­deznek az úttörők és kisdobo­sok részére. A legkisebbek napjára június 1-jén, vasárnap kerül sor. Ugyanezen a napon az Edda-művek ad koncertet este 8 órakor a Jókai szabad­téri színpadon. .Monoron az úttörők is csat­lakoznak a ma este 8 órakor kezdődő békegyűlési menet­hez. A HNF nagyközségi bi­zottsága szervezésében esteiéi nyolckor lesz a gyülekező az OTP előtti területen, a főté­ren. A gyülekezés idején Moso- nyi Ferenc polbeaténekes ad elő mozgalmi dalokat, majd 20 órakor fáklyás felvonulók indulnak a Petőfi utcán át a Marx-ligetbe, ahol politikai mozgalmi dalokat éneklő fia­talok fogadják az érkezőket. A Hazafias Népfront nagy­községi bizottságának titkára, Járadi László nyitja meg a gyűlést, majd Kaldenekkerné Sípos Mária, az Országos Bé­ketanács tagja mond ünnepi beszédet. Május 30-án kezdődik a Vili. országos úttörő-találkozó a fővárosban. Vidékről hat­ezer úttörő érkezik Budapest­re — köztük ötvenen a mo­nori körzet csapataiból. Őket a XVI. kerületiek fogadják és látják vendégül több napon keresztül. Valamennyi úttörőcsapatban készülnek valami meglepetés­re. de ezek maradjanak egye­lőre titokban — mondta Hor­váth Ferencné. Kiemelkedő programmal zárul a ma kezdődő úttörőhét eseménysorozata. Június 2-án, hétfőn területi úttörő-találko­zót rendeznek Gombán. Erre az eseményre a vonzáskörzet községeinek úttörőcsapatai 30—40 fős küldöttségekkel képviseltetik magukat. Várha­Kellemetlen sarok Segít a véletlen? TF életlenek persze van- ' van. Íme, itt például egy csokor belőlük., Hoz az olvasó egy fonott kalácsot. Amint megpillan­tom a selyempapírból ki­lógó csücskét, már tudom, hogy ebben a kalácsban spárga van. És valóban. Ügy lóg ki belőle, hogy akár fel is lehetne rá füg­geszteni, mint az oldalsza­lonnákat szokás az élés­kamrában. De az olvasó azt mondja, hogy ő nem fel­függesztés céljából vette, hanem reggelire, viszont a fulladásos halál nem a legszebb módja az elmúlás­nak. Tudom, a monori sütő­üzemben alighanem átkoz­nak már, amikor meghall­ják, hogy szerkesztőség, meg vajas tészta meg spár­ga — de mit tegyek? Eme­lem a telefont. — Elnézést kérek, csak azt szeretném megtudni, szitálják-e a vajasüzemben a lisztet? Tudniillik volt idő, amikor nem szitál­ták ... — Igen. Szitáljuk. — De ebben a kalácsban mégis spárga van ... — A zsákról kerülhetett bele, véletlenül. Amikor bontjuk a liszteszsákokat, mindig külön tesszük a spárgát meg a jelzéseket. Valaki belesodorhatta. Mon­dom, véletlen. Az nem hangzik el, hogy bocsánat. Hiszen az olvasó végül is éleiben maradt. Egy másik olvasó is élet­ben van, ám szemmel lát­hatóan közel a gutaütéshez. Kérdi, hogy ha valaki el­viszi valahová javíttatni a 8—10 ezer forintot érő tu­lajdonát, az azért viszi el, mert nincs rá szüksége? Megegyezünk, hegy ez eset­ben nem javíttatni vinné, hanem a szeméttelepre, má­sok azonban nyilván másképp vélekednek. Ol­vasónk ugyanis teljesen véletlenül szerzett róla tu­domást, hogy ha nem vi­szi el az autószervizből a motorját, vessen rá keresz­tet, mert egy hete készen van. s azóta már ki is sze­reltek belőle valamit, mint „bontási anyagból”. Igaz, hogy az anyagköltség hat­ezer forint volt, igaz, hogy egy árva telefont nem ka­pott olvasónk, amely arra biztatta volna, hogy mehet a motorjáért... Vajon mindez a véletle­nek sorozata lenne? Vannak azonban sze­rencsés véletlenek is. El­romlik például a turmix­gép és kiderül, hogy egyet­len gumisapka miatt nyu­godtan ki lehet dobni — ilyen „pótalkatrész” ugyan­is nem létezik. Szerencsés véletlen viszont, hogy az autószifonba — igaz, egé­szen más célra —, de olyan gumirész kell, ami a tur­mixgépbe is jő. Vigyem azt, mondják, sokan rájöttek már, hogy egy több száz forintos gépet így lehet megmenteni. Aztán eltörik a magnó csatlakozó zsinór­ja. Megoldás: vagy mezte­len drótokkal használja az ember, miközben az áram­ütés veszélyeiről elmélke­dik, vagy elteszi a magnót a szekrény mélyére, vagy elmegy a Gelka alkatrész­boltjába. ahol tudják, hogy a szovjet villanyborotva zsinórja épp megfelel a cél­nak. Igaz, előbb kést kell ra­1 gadni és megfaragnia csatlakozó részt, hogy jól illeszkedjen, de ez semmi­ség. A lényeg az, hogy segít — a véletlen. Koblencz Zsuzsa tóan több mint ezer piros és kék nyakkendős pajtás érke­zik egy hét múlva Gombára. A helyi úttörőcsapat — a városi jogú nagyközségi út­törőelnökséggel közösen — mindent megtesz a találkozó sikeréért. Sok munka hárul rájuk az elkövetkezendő na­pokban is, hiszen minden résztvevő számára szeretnék emlékezetessé tenni ezt a na­pot. A délelőtti program során felvonulnak a korhű egyen­ruhába öltözött pajtások, akik a régi uniformisokon viselik majd az egykori jelvényeket is. Ezt követően ünnepélyes keretek között nyitják meg a találkozót, amelyen kitünteté­sek, elismerések átadására is sor kerül. A gyerekeket tánc­ház várja ezután, majd kö­vetkezik a fakultatív prog­ram, amelyen felelevenítik a régi hagyományokat, játéko­kat és sportversenyeket. Köz­ben megtekinthetik a helyi úttörőcsapat kiállítását, ame­lyet Fáy András közelmúltbeli születésnapja alkalmából állí­tottak össze. A nap fénypontja lesz a délutáni hadijáték, illetve számháború, amelybe minden résztvevő bekapcsolódik majd. Az úttörőelnöktől megtud­tuk azt is, hogy az ezen a hé­ten zajló eseményeket a taní­tási időn kívül rendezik. Arra törekednek mindenütt, hogy ki-ki találjon hasznos elfog­laltságot magának, megmoz­gassanak minden gyereket, ezzel is méltó emléket állítva a születésnapnak. Természete­sen a rendezvényeken ott lesznek azok a felnőttek is, akik egész évben támogatják a gyermekszervezetek munká­ját, s akiknek csak köszönet jár a patronálásért. Pedagógusok, szülők, gye­rekek együtt fáradoznak azon, hogy emlékezetessé tegyék az úttörőhetet. Biztosak lehetünk abban, hogy valamennyi részt­vevőben mély nyomokat hagy majd és sokáig fognak emlé­kezni rá. Gér József Vasútmúzeumot terveznek A vasutasok szakszerveze­tének gyomrői nyugdiiascso- portja szép Tvlubházzal rendel­kezik a Táncsics Mihály ut­cában. A napokban délután ebédre hívták a munkában megfáradt öregeket. Amolyan ismerkedés volt ez„ bár szinte mindenki tegeződött egymás­sal. Bódis János, a helyi II. szá­mú pártalapszervezet tagja — aki maga is vasutas-nyugdíjas — üdvözölte a jelenlevőket. Beszélt arról, hogy szervezet­tebbé kell tenni a csoport munkáját, tartalmasabb prog­ramok' megtartására töreked­nek a jövőben. Ennek első ál­lomása volt ez az ismerkedé­si délután. De már szövögetik a jövő terveit is. Azt például, hogy kirándulást szerveznek a ked­velt meleg vizű fürdőhelyre, Jászapátiba. Régen dédelgetett elképze­lésük, hogy a tágas udvaron egy vasúti múzeumot hoznak létre. Ennek érdekében már megkezdték a tárgyalásokat az illetékesekkel. Arra törekszenek, hogy mi­nél gyakrabban összejöjjenek, s a találkozásokon kikapcso­lódhassanak. —ér Fogaskerék Fbben az évben mintegy 119 millió forint értékben gyártanak különféle élelmiszeripari gépeket a Monori Mezőgép Vállalat 1-es számú gyárában. Képünk a darabolóüzemben készült, ahol Jakab József fűrészgépen vágja le a vastag acélrúdból a fogas­kerékhez szükséges anyagot. (Hancsovszki János felvétele) Kulturális programok Ecseren hétfőn 14 órától a bélyeggyűjtő szakkör összejö­vetele, 18-tól filmvetítés: Vas­kos tréfa. Gombán, az autós kertrjtozi­Zöld út az igazgatótól Hallgatom Saskó Máriát, a Vetőmag Vállalat monori te­rületi központ, KlSZ-alapszer- vezetének titkárát. Csupa lel­kesedés. tettvágy sugárzik be­szédéből. — ... amikor előterjesztet­tük az igazgató elvtársnak ja­vaslatunkat, hogy a Hazafias Népfront monori bizottsága kezdeményezésére felkaroljuk a községszépítési akciót, már tudtuk,- hogy zöld utat kap­tunk: bátorítást, anyagi segít­séget ... vagy még annál is többet... — Például? — Először deszkát akartunk vásárolni virágládáknak. De a műanyag láda olcsóbb volt. Aztán az emeleti ablakokba szegély kellett. Azt deszká­ból oldottuk meg, barna szín­nel vontuk be. No és a sok virág... Mind pénzbe került, de megkaptuk. A közös cél. a szép és hoz­zánk illő. értelmes feladat megmozgatta a KlSZ-tagsá- got. Ha látta volna (láttam!), hogy serénykedtek a lányok, fiúk! Az egyik rostálta a kom- po&zt-földet. a másik lapátol­ta a ládába, a harmadik a vi­rágokat ültette... Az asztalosok úgy elkészí­tették az ablakszegéiyeket, mintha lerajzoltuk volna szá­mukra. Hadd említsem meg: Kollár Andrásné. VJohner István. Léé Károlyné, Lomén Mihályné. Halasi Istvánné, Já- vorszki Attila nevét, aztán Tősér János asztalosét, a tmk- csoportot és sokan másokat, akik segítettek, hogy örömünk teljes legyen. — Mi a céljuk ezzel? — Felhívni valamennyi KISZ-szervezet figyelmét a községszépítési, környezetvé­delmi akcióban való részvétel­re. hiszen szűkebb lakóhe­lyükről van szó, ahol élünk, dolgozunk és szórakozunk. Nemes feladat ez, egészsé­günket védő, szépérzékünket kiteljesítö olyan tevékenység, amely után sokkal jobban érezzük magunkat. És ez ön­tudatra is nevel. Azért figyel­tünk fel elsőnek a Hazafias Népfront kezdeményezésére. Nézem a vetőniagközpont emeletes épületének ablakso­rait. Piros, rózsaszín, halvány­kék petúniák bólogatnak cir­mos fejükkel, láthatóan jól érzik magukat ott fenn és azok is. akik gyönyörködnek bennük, akik elmennek alat­tuk és felnéznek rájuk ... Hörömpő Jenő ban 20.30-tól: A lovakat lelö­vik, ugye? Gyomron 15-től a kerámia­és rajzszakkör foglalkozása az alkotóházban és bélyegkiállí­tás megnyitója az úttörőház­ban, 16-tól a kultúrtörténeti sorozat keretében ismeretter­jesztő előadás Magyar roman­tika címmel a művelődési ház­ban, 19-től a kertbarátklub­ban környezetünk védelméről hallhatnak előadást az érdek­lődők. Filmvetítés 16.30-tól: Szenvedély végszóra, a Strand kertmoziban 21-től: Balekok. Maglódon filmvetítés a mű­velődési házban, ifjúsági elő­adáson: Kis tigris a naprafor­gón, 16.30-tól és 18.30-töi: Klute. Menüén 13-tól röplabda­edzés, 18-tól a népi együttes próbája. Monoron, a filmszínházban 18-tól és 20-tól: Frances. A ta­nács házasságkötő termében 17.30-tól a Monori Körzeti Ál­lami Zeneiskola volt növendé­keinek hangversenye. Vecsésen 9-től 18-ig bélyeg­kiállítás. Csak egyetlen szó... I\!cm tudom, ki hogy van ' vele, de mostanában mintha fagyosabbá vált volna a viszony az eladók és a vásárlók között a bol­tokban. Hogy mire alapo­zom ezt a kijelentést? Ar­ra. hogy alig-alig hallani ezt az egy, de szép szót: köszönöm. A vásárlók egy része nem köszöni meg a pult túlsó oldalán levő fehér- köpenyesnek, hogy kimér­te a tíz deka párizsit, az egy kiló húst, vagy mást. A pénztárosok meg annyi­ra el vannak foglalva a masinák kezelésével, hogy ők sem erőltetik meg ma­gukat a köszönömökkel. Aztán a minap alapo­sabban szemügyre vettem a monori Forrás Áruház élelmiszerrészlegében vásá­rolt cechemet, s rájöttem a dolog nyitjára. Legna­gyobb megdöbbenésemre, ezt olvastam a kis papír­csík felső részén: Your re­ceipt, Thank you. Ez azt jelenti, hogy „ez az ön nyugtája, köszönöm”. A napokban munkába állt korszerű pénztár­gépek tehát nemcsak csen­desebbek a réginél — ahogy ezt lapunkban ko­rábban mi is megírtuk, ha­nem udvariasabbak is... Gyanítom, azért nem len­nénk — mi Vásárlók — megsértődő:, ha a pénztá­rosok is megköszönnék a számla kifizetését. De ha nem, nem. Azért ezt is megértjük. Régi és új szokások Lakodalom volt a mi utcánkban A maglódi lakodalmak messze földön híresek népi hagyományok alkalmazásáról, jó hangulatukról. Törekvő, szorgalmas emberek lakják a falut, nagy részük az iparban dolgozik, bejárnak Budapest­re. Sokan kapnak munkát a helyi üzemekben, termelő- szövetkezetben. Jobb boldo­gulásuk érdekében sokan ker­tészkednek, kisegítő munkát végeznek. Munkájuk eredmé­nyeként gomba módra szapo­rodnak az utcákon a szebb­nél szebb házak. Családok nagy részét erős rokoni szá­lak fűzik egymáshoz, együtt vannak jóban, rosszban. Ezért, ha esküvő van a nagy­községben, szinte össznépi ese­ménynek számít. Az emberek nemcsak a munkában össze­tartóak, hanem ilyenkor úgy istenigazából megmutatják, tudnak ők szórakozni is. Bár mostanában egyre több a mo­dern lakodalom — nem ház­nál tartják —, mégis legalább részben a maglódi népi ha­gyományok szerint rendezik. Bár Maglódon lakom már húsz éve, még nem voltam igazi helyi lakodalomban. Azért is örültem, mikor ked­ves fiatal ismerőseimtől meg­hívást kaptam esküvőjükre. Bár az ■ időjárás nem kedve­zett, mégis igen jó hangulat­ban gyülekezett és indult el a vendégsereg a házasságkö­tő terembe. Ott mondott egy­másnak megilletődötten, de sugárzó arccal boldogító igent a nagyon összeillő pár. A gyönyörű ruhában még csino­sabb menyasszony: Metz Éva, aki maglódi születésű. Szép foglalkozása van: ápolónő a Korányi kórház baleseti bel­gyógyászatán. A vőlegény, Bezzeg Sándor, aki a Magyar Néphadsereg Zrínyi Miklós Katonai Akadémia hivatásos állományának tagja. Ezután a Parking étterem erre a célra igen alkalmas különtermében volt az eskü­vői rendezvény. Roskadoztak az asztalok különféle ételek­től, italoktól. Fürge lábú fel­szolgálók állandóan hordták a kívánság szerint is rendelhető finomságokat. Másnap reg­gelig, amíg tartott a vigalom, négyszer is tálaltak; házi ké­szítésű különlegességeket. A jó hangulatot fokozta a Bogyó zenekar, akik szinte szünet nélkül játszották a népszerű slágereket és igazi maglódi dalokat, nagy meg­elégedésre. Éjfélkor a táncos lábú meny­asszony több mint 100 ezer forintot táncolt össze, és csak­nem egy szobát megtöltött a sok-sok ajándék, amit a ven­dégektől kaptak. A vidámsá­got fokozta a mókás maska­rába öltözöttek tréfálkozása. Majd szinte varázsütésre el­némult a több száz fős ven­dégsereg, utána pedig elisme­rő morajlás futott végig a termen. Már menyecskeruhá­ban megérkezett az ifjú fe­leség, Mit. mondjak, bizony a szám is tátva maradt a cso­dálkozástól, olyan gyönyörű volt népviseleti ruhájában. Kérdésemre azt mondta: ő büszke a maglódiak hagyo­mányos öltözékére és szíve­sen öltötte magára, mert nemcsak az idősek ápolják szép hagyományaikat, ha­nem a fiafalok is. Az örömszülők boldogé« nézték gyermekeiket és szün­telen sürögtek-forogtak a vendégek között. Azért is rendezték itt az esküvőt, hogy a vendégekkel, ritkáb­ban látott rokonokkal töb­bet tudjanak foglalkozni. A technika egyik csodája is je­len volt: felvették színes vi­deóra az egész eseményt, így évek múlva is újra láthatják, emlékezhetnek erre a szép napra. Kivilágos virradatig tartott a mulatság, sőt másnap reg­geltől Sándorék Steinmetz kapitány utcai gyönyörű há­zánál — ahol a fiatalok kész lakrészt kapnak ajándékul — estig folytatódott a vigasság. Mintha a nap is velünk tar­tott volna, előbújt a felhők közül, beragyogta, körülölelte a fiatalokat, mindnyájunk ne­vében sok boldogságot kí­vánva nekik. Marczi Ferenc ISSN 8133—2631 (Monori Sfüírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom