Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-19 / 116. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM. 116. SZÁM 1986. MÁJUS 19., HÉTFŐ A leghatásosabb gyomirtó szer a kapacid Kapálnak, permeteznek, ültetnek Jó-e ma középvezetőnek lenni? A mezőgazdaságban dolgozó emberek a május elejei fa­gyosszenteket ősidők óta afféle határvonalnak tekintették. Amikor a Pongrácok, Szervá- c ok és Bonifácok megülték névnapjukat, megkezdődhetett a melegigényes növények veté­se, ültetése, mert attól fogva már kisebb volt a valószínű­sége, hogy fagykárt szenved a növényvilág. Meghálálják Ámbár előfordulhat, hogy jó néhány nappal korábban, Orbán napján, vagyis holdtöl­tekor érkezik meg a hajnali hideghullám, de a kertészek azt mondják, ennyi rizikót már vállalni kell, május máso­dik dekádjában a legkénye­sebb palántákat is földbe dug- gathatjuk. Nézzük tehát, mi a teendőjük mostanában a kis­kertek művelőinek? Most nem szóbeli útbaiga­zítást kértünk a szakembe­rektől, röpke határszemlét tar­tottunk, elsősorban a gyakor- lottább kertészek portáit ke­restük fel, az ott szerzett ta­pasztalatok jó tanácsnak mél­tán beillenek. Nos, sokfelé ta­lálkoztunk paprika- és para­dicsomültetőkkel- Persze, van­nak, akik ezen a munkán is túl vannak, szerencsére nem következett be komolyabb le­hűlés. Egy biztos, május 20. körül a legóvatosabb kertész is nekifog a palántázásnak. Általában az a gyakorlat, hogy a paprikát 30—40 centiméter sor-, és 20—25 centiméter tő­távolságra rakják egymástól, a paradicsom esetében ezek az értékek 10—20 centivel na­gyobbak. Kint a helye a tápkockás uborkának is. Aki először te­lepít, ne feledje, hogy az uborkatövek számára jóval nagyobb életteret kell kialakí­tani. A fürtös fajtáknak egy­méteres sor-, és 25 centis tőtá­volság lenne a legmegfelelőbb, de helytakarékossági megfon­tolásból sokan állítják, hogy a 40—50—60 centis léptékek is megfelelőek a íajtaadottságtól függően. Vethetjük a patisszont, a ka­rós és bokorbabot, s a hosszú tenyészidejű, eltartásra szánt fejes káposzta, s a bimbós kel palántái is a szabad földbe kí­vánkoznak. A környékünkön termesztett legfontosabb növények közül jórészt csak 1 ezek kiültetése maradt még hátra, de ahogy elnéztük az apró gazdaságok szorgos tulajdonosait, úgy tűnt, néhány nap, és mindenki végére jár e tennivalóknak is. Munka azért akad ezután is bőven, a már kelő, virágzó növények nagyon igénylik a gondoskodást. A gyomtalanítás mellett a legfontosabb most az öntözés, különösen a gyorsan kiszáradó homoktalajokon. A fehérbe öltözött borsótáblák napjában 20—30 milliméter vizet kívánnak. Ne sajnáljuk tőlük, egészséges, duzzadt hü­velyekkel hálálják meg az ön­tözést. Hasonlóan sok vizet kí­vánnak a káposztafélék: ha nem kapnak kellő csapadékot, lelassul, majd leáll a fejlődé­sük. Régi poén A kertészek még ma is gyakran elsütik a régi poént, amikor megkérdezik, melyik a legjobb gyomirtó szer. A fele­let: a „kapacid”, vagyis hát a kapálás. Ezzel azt kívánják mondani, hogy bár sok hatásos gyomirtó szer kapható, a gaz irtásának ma is leghatéko­nyabb. igaz nem kevés fárad­sággal járó módja, a kapálás. Akiket a kapanyélre hajolva láttunk a tűző napsütésben, 'többségük szívesen lemondott volna e munkáról, mégsem próbálkoztak a mérgekkel. Igazán jó munkát csak kapá­val lehet végezni — mond­ták — no, és nincs szebb, mint egy frissen művelt, elge­reblyézett veteményes. Más vegyszerekre azonban nagy szükség van mostanában. Főleg a gyümölcsösben. A cse­resznye- és meggyfákat a cse- resznyelégy rajzása miatt per­metezni kell. A léhez tegyünk monília és levélbetegségek el­leni szereket is. Az almáster- mésűeket a lisztharmat, vara- sodás, takácsatkák és molyok veszélyeztetik. Többfelé ta­pasztaltuk a levélsodró moly jelenlétét, az őszibarack- és al­mafákon, valamint egyéb csonthéjasokon a levéltetvek szaporodtak el. A védekezés, pontosabban a vész megelőzé­se tehát napirenden levő fel­adat. Szólhatnánk a felhasz­nálható vegyszerekről is, ám úgy véljük, erre nincs szük­ség, a kereskedelemben a ke­vésbé tájékozottak kellő útba­igazítást kaphatnak. A növényvédelem közügy A szölöskertekben most még nincs különösebb gond, bár a hőmérsékletet és csapadékot figyelemmel kell kísérni, mert e két tényező kedvező összha­tása esetén a peronoszpóra fejlődése megindul. Ahol ta­valy súlyos lisztharmatkárté- tel volt, tanácsos e kór ellen megkezdeni a védekezést. Az új telepítésű szőlők védőhal­mait porhanyítsuk fel, ahol laza homok fedte, s a szél elhordta, pótolni kell a taka­rótalajt, mert a nap megégeti a gyenge hajtásokat. A szál­vesszőket kötözzük ki, mert a szél eltöri, s ahol a fürt­kezdemények már jól láthatók, ott a meddő, sűrű fakadásokat, vadhajtásokat szedjük le, ezzel is a fürtök növekedését segít­jük elő. Ez idő tájt lehet hoz­záfogni a zöldszemzéshez, a zöldre-fás oltáshoz is. Ennyit röviden napjaink kiskerti munkáiról. Tudjuk, korántsem említettünk meg mindent, különben is ahány kert, annyiféle aktuális fel­adat van éppen soron. A nö­vényvédelem azonban minde­nek között a legfontosabb, sőt mondhatjuk közügy, hiszen csak együttes erővel óvható meg a több ezer kiskert nö­vényvilága, a termés. Sok olyan emberrel talál­koztunk a határjárás alkalmá­val, akik hátán ott volt a per­metező, pedig nyomát sem lát­tuk semmilyen betegségnek. Ők tudják, hogy a kórt első­sorban megelőzni kell s nem pusztán védekezni, amikor már késő. Fontos, hogy a jó példa, a jó tanács nem reked meg a porták kerítésénél, egy­re többen tudatára ébrednek, milyen nagy jelentősége van e praktikus tudnivalónak. A hét végén nagy piac volt, élénk primőr zöldség és ül­tetni való palánta felhozatal­lal. A hegyes paprika darabját már egy forintért lehetett vá­logatni. Napospulykákat és -libákat is árultak. A háztáji szemestermény- piacon nőtt a kínálat. A búza, az árpa és a morzsolt kuko­rica literjét 6, a kukoricadarát 7, a napraforgómagot 12—15, a vetni való burgonyát kilóra 7 forintért árulták. A gyümölcs- és zöldségpia­con a földiepret 100—160, az almát 10—15, az amerikai mo­gyorót 160, a héjas diót 45, az új paradicsomot 140—150, az uborkát 50, a karfiolt 60, az új burgonyát 30, a hónapos retek csomóját 4—5, a zöld­paprikát darabonként 3—8, a zöldhagyma csomóját 5, az új gyökér és sárgarépa csomóját 10—12, a kel- és fehér káposz­tát 20—30, a karalábé darab­ját 2—7, a fokhagymát 100, a vöröshagymát 12—14 forintért adták. Á baromfipiacon a tyúk párja 200—220, a vágó­csirke párja 250, a kisebb 120—150, kilóra 50, két kakas 350, egy 8 kilós pulyka 450, a napospulyka darabja 70, a Vannak emberek, akik azt állítják, hogy a termelés köz­vetlen irányítóira gyakran aránytalanul nagy terhek ne­hezednek, ám anyagi megbe­csülésük nem tart lépést a ve­lük szemben támasztott, s egy­re növekvő követelményekkel. Egyesek szerint az iparban a leghálátlanabb beosztás a mű­vezetőké, mert nemcsak a ter­melés feladataival kell foglal­kozniuk, hanem személyi kér­désekkel is: a részükre bizto­sított jogkör, hatáskör eszkö­zeivel hatékonyan kell fe­gyelmezniük, s ösztönözni a minőségi munkára. Ám maguk a gyakorló kö­zépvezetők megkérdőjelezik nemegyszer, hogy valóban le­hetséges-e a hatékony fegyel­mezés, anyagi ösztönzés jelen­legi hatáskörükben. És sorol­hatnám a felmerült kérdése­ket, egyhamar nem érnénk a végére. Inkább megkérdezem, hogy ezek után is akadnak, akik vállalják a hálátlannak, a meg nem fizetettnek mon­dott középvezetői beosztást? S ha vállalják, vajon miért? Nos, a kérdésekre (legalább­is egy részükre) Nagykőrösön Született: Varga Károly és Nyikos Ágnes: Zsanett, Gyar­mati István és Ildzsa Kata­lin: Szilvia; Ferentzi Gyula és Gál Marianna: Gyula, M. Szűcs Zoltán és Illés Márta: Renáta nevű gyermeke. Név­adót tartott: Irházi Ferenc és Farkas Ildikó: Ferenc; Be- rinszki Mihály és Takács Eri­ka: Erika; Szűcs Zoltán és Ju­hász Judit: Viktor; Kovács liba 65, a kacsatojás 3, a tyúktojás 1.50—1.80. A keres­kedő 1.40 forintért vette. A vágottbaromfi-standon a Barnevál csirkét 55 forintért mérték. Az elmúlt naptári évben több külföldi csapatot fogad­tak férfi kosárlabdásaink. Ta­vasszal megnyerték az ősszel kezdődött 1985/86. évi NB li­es bajnokság tízcsapatos kö­zép A-csoportjának, majd a közép-főcsoportnak küzdel­meit, s így húsz együttes kö­zül a legjobbnak bizonyultak. A bázisvállalat Nagykőrösi Konzervgyár, valamint a Nagykőrösi Konzervgyár Ki­nizsi Sportegyesület jóvoltá­ból nemrégen 12 napos külfö- di jutalomtúrán vettek részt. A küldöttséget dr. Ábrahám Tibor, a szakosztály elnöke — aki a külföldi úton egyébként az edzői teendőket is ellátta — vezette. Érdeklődésünkre a kerestem a választ, mégpedig a Nefagnál, ahol Horváth Dénessel, a deszkatéri műve­zetővel ismerkedtem meg. s beszélgettem a pályájáról. Először is elmondta, hogy há­rom szárítóberendezés üzem­menetének biztosítása mellett a deszkatéri feladata tulajdon­képpen minőségi átvételből áll. mert ő dönt a beérkező fa­anyag osztályba sorolásáról, s arról, hogy az hová kerül to­vábbi felhasználás végett. Majd rövid nacionáléval kezd­te bemutatkozását. — A jogelőd cégnek alapító dolgozója volt az édesapám, amolyan ezermesterként. Én 1951-ben vettem föl először a munkát az üzemben, gyerek­ként gyaluforgácsot hordtam ki a gépek alól. Nyolc testvé­rem látta meg a napvilágot, közülük az üzemnek hét volt a dolgozója. Ö maga az üzem háromszo­ros kiváló dolgozója, kétszer kapott igazgatói dicséretet, s mint munkásőr is többszörö­sen kitüntetett. — Nagyon élénk politikai életbe csöppentem bele annak idején, hiszen a mi üzemünk Ferenc és Kimmer Györgyi: Tímea nevű gyermekének. Há­zasságot kötött: Nagy Ambrus és Fehér Irén; Hidasi Csaba és Egresi Éva; Módra Dénes és Kiss Mária; Barna István és Torma Ágnes; Tóth Imre és Eszenyi Margit; Jakab Já­nos és Kolompár Mária. Meg­halt: Sóber József né Róka Er­zsébet (Árpád u. 19.); Dudás Györgyné Kádár Erzsébet (Arany János u. 20.); Halasi Józsefné Bakó Mária (Csipvá- ri u. 8.); Balog József (Tetét- leni u. 15); Balogh Erzsébet (Rákóczi u. 3.); Munka János (Ady E. u. 16.); Illés Ferenc- né Bujdosó Erzsébet (Bal)a G. u. 82.); Kőházi József (Há­romszék u. 10.); Kovács Já- nosné (Ságvári E. u. 4.); Tóth Ferencné Kiss Ilona (Kárpát u. 66/A.); Dér József (Len­csés-Világos dűlő 56.); Fricska Antal. (Szolnoki u. 29.). következőkben számolt be él­ményeikről. — A konzervgyári külön- busszal a gépkocsivezetővel összesen 17-en utaztunk. Há­rom országban három ellenfe­lünket immár ismerősként, barátként látogattuk meg. A 12 napból a távolságok miatt ötön úton voltunk, a további 7 napon pedig 5 mérkőzést játszottunk és ismerkedtünk vendéglátóink lakhelyével és környékével. Először Csehszlo­vákiába utaztunk, ahol a Morva területen levő Krome- rizt másodszor látogattuk meg most. Cseh barátaink jó isme­rősként fogadtak. Neves kas­télyukat megnéztük és a fe­dett uszodába jártunk. Ezután a Német Demokra­tikus Köztársaság, Lipcse kö­vetkezett. Utunk legnagyobb sportsikerét itt értük el. s jártunk az egyetemi klubban és városnézésen vettünk részt. Nyugat-Berlin egyik legna­gyobb kerületének csapatánál magánszállásokon laktunk. A Kecskeméti SC női csapata is ott volt (ősszel közösen láttuk itthon vendégül a berlinieket). Megnéztünk egy Mozart-ope- rát és utaztunk hajóval a Spree-folyón. Hazafelé az utolsó este cseh barátainknál aludtunk és él­ményekkel megrakodva tér­tünk haza. Fővárosi játéko­saink közül egvedül Bútor De­zső tudott velünk lenni, aki remekül játszott. Célunk az volt. hogy a csapat „összébb rázódjon”. Ez nagyon jól si­került. Fegyelmezettek voltak a fiúk és mind az öt nemzet­közi mérkőzésünket megnyer­tük. Az élményeken túl tel­jes volt a szakmai siker is. Nk. Key. Kinizsi—TJ Slavia Kromeriz (Csehszlovákia) 90- 69 (51-40). A papírforma sze­rint biztos volt a gvőzelem. Legjobb dobók: Foki (38), Pi- jakovics (19). Mester (11). Nb. Kgy. Kinizsi—TJ Sla­via Kromeriz 69-60 (43-33). A vendéglátók minden tudásu­kat latba vetették, de ez is ke- * volt Kőrösön az egyik legjobb káderképző a városban. Nagy­körös vörös foltjának is ne­veztek bennünket, sok nevel­tünk került a helybeli üze­mekbe különböző vezető be­osztásokba. Mind megállják helyüket a gazdasági és a po­litikai életben, akik a mi vörös üzemünkben nevelkedtek — emlékezett a hőskorra Horváth Dénes, majd arról beszélt, mit jelent számára, s egyáltalán aa üzemben a művezetőség. — Ma már sokkal nehezebb középvezetőnek lenni, mint mondjuk másfél-két évtizeddel ezelőtt. Nem kapjuk meg azt a támogatást például a fegyel­mezés terén a felsőbb vezetés­től, ami szerintem elengedhe­tetlen volna. Nálunk is vannak olyan emberek, akik helyett a többieknek kell dolgozni, de tőlük egyenes úton nem tudok megszabadulni, egyeztetni kell a vezetőimmel, s ez jelentős időhúzással jár. Sajnos általában lazult a munkavállalók fegyelme, ma­gas az igazolatlan napok szá­ma egyeseknél, ezzel szemben fegyelmezi)! alig lehet, mert ak­kor megsértődik az illető nem dolgozó dolgozó, s továbbáll egy házzal, azaz egy másik munkahelyre megy, ahol eset­leg többet elnéznek .neki. Ne­kem, a középvezetőnek csak a 90 napos próbaidőn belül van elbocsátási jogóm, de ma már egymagában ez sem változtat lényegesen a helyzeten — mondja Horvátit Dénes, és amikor megkérdezem, hogy ez-e az, amiért hálátlan mun­kakör az övé, igennel válaszol. Nos, akkor fölvetődik a kér­dés, miért vállalta, s miért gyakorolja még mindig a mű­vezetőséget? — Az egész eddigi életutam azt bizonyítja, hogy szeretek az emberekkel foglalkozni, még akkor is, ha időnként há­látlannak tűnik ez a velük való törődés. De ma már ez a munkaszeretetem nem elég, egyre égetőbb lenne a tényle­ges fegyelmezési jogkör biz­tosítása, a jó munkára ösztön­ző anyagi érdekeltségben való minél nagyobb részvétele a művezetőknek. Aszódi László Antal vés volt. Ld.: Pijakovics (20), Foki (17), Bútor (11). Nk. Kgy. Kinizsi—HSG KMU Leipzig (NDK) 80-74 (46-32). Kiemelkedő sportsi­ker: az NDK-beli NB I-es bajnokság harmadik helyezett­jét is igen jó játékkal győzték le a körösiek — és annak ott­honában. Ld.: Foki és Pija­kovics (27—27), Bútor (11). Nk. Kgy. Kinizsi—TuS Neu­kölln (Nyugat-Berlin) 69-62 (29-30). Kemény összecsapá­son kellemetlen stílusú ellen­féllel, 21 pontos hátrány után, óriási akarással és kiváló vé­dekezéssel született a győze­lem. Ld.: Foki (23), Bútor (13), Pijakovics (10). Nk. Kgy. Kinizsi—TuS Neu­kölln 70-64 (33-30). Az utolsó mérkőzésen is sikerült győzni. Ld.: Pijakovics (22), Foki (18) és Mocsai (12). A külföldi túrán a követ­kező játékosok szerepeltek a Kinizsiben (zárójelben az el­ért összkosarak száma): Foki (123), Pijakovics (98), Bútor (51), Mocsai (31). Botschütz (291, Mester (24). dr. Ábrahám (10), Danóczi (8), Zsákai (4), Józan és Dávid. Mérkőzéseinken a körösi Erdélyi Gyula játékvezető is közreműködött, tárgyilagosan, mindhárom vendéglátó esanat és a körösiek megelégedésére. A nemzetközi sportbarátság tovább erősödött. A kromeri- ziek augusztus végén, német barátaink 1987-ben jönnek Nagvkőrösre. Reméljük, ők is jól érzik majd masukat. Sulyok Zoltán A nagyteremben: A selyem­fiú. Színes NDK film Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióterem­ben: A házibuli folytatódik. Színes, szinkronizált francia í'ilmvígjáték, fél 6-kor. ISSN 0133—2703 (Nagyköröst Hírlap) z idén ismét megren­dezték városunkban a már hagyományosnak szá­mító „Kőrös körül — kö­rös-körül" elnevezésű ko­cogónapot. Az engem isme­rőknek, azt hiszem, magya­rázni sem kell, hogy meny­nyi időbe telt, mig sikerült meggyőznöm magam, hogy részt vegyek rajta. Vasár­nap, ráadásul hajnali 10 órakor? Es hogy öt kilomé­ter? Na nem ... De azért talán mégis... Nem lehet igaz. hogy nem tudok öt kilométert kényelmesen le­kocogni. Kimegyek és kész. Bár egy kicsit korán kez­dődik . .. Mint a fenti mo­nológból is kitűnik, lusta­ságomat. legyőzte hiúságom, s így tevékeny részesévé lettem a tömegsportrendez­vénynek. Engem ne nevez­zen senki tohonyának ... Vasárnap délelőtt 10 óra: hamarosan indul a mint­egy 300 főnyi középiskolás és felnőttmezőny. A táv öt kilométer Nem túl sok. de nem is kevés. Felmérem nz erőviszonyokat, és elhatá­rozom, hogy naplót vezetek Ambíció győzelmemről az utókor számára ... Tíz óra. Rajt! — hang­zik fel végre a bűvös szó az Ifjúsági sporttelep előtt. Eltökélt szándékom, hogy az első métereken az élre vágok és ki nem engedem a kezemből a győzelmet. Már előre látom, ahogy a célban fejemre helyezik a győztest megillető babérko­szorút . . Rózsaszínű el­képzeléseimet azonban széttöri a rideg valóság: már a Dózsa György úton a mezőny nagyobbik fele elém kerül. Nem számit — mormolom az új jelszót —, a részvétel a fontos . .. Tíz óra 15 perckor for­dulok be a József Attila utcába. Hirtelen érezni kezfiem. hogy milyen kevés az a huszonegy százaléknyi oxigén a levegőben ... Ekkor látom, hogy a for­dulónál csinos lányok oszt­ják a részvételt igazoló la­pocskákat. Erre megrázom magam, és újult erővgl, frissen, fiatalosan, fájdal­masan sajgó oldalamról teljesen megfeledkezve ro­bogok tovább... Kezembe nyomják a la­pocskát. erre valami köszö- nömfélét morgok, aztán fu­tok ... egészen addig, amíg látótávolságon kívül nem kerülök. Itt már kényelme­sen kocoghatok . Tíz óra 25 perckor már a Jókai utcán vánszorgok. Ismét hiányát látom egy jó minőségű oxigénmaszk­nak: szemeim előtt szivár­ványszínű karikák táncol­nak, lábaimra mintha ólomnehezékeket kötöttek volna. A nap süt, ömlik rólam a víz, s egyre-másra húznak el mellettem a töb­biek . . Tíz óra 30 perckor érek a célegyenesbe. Határoz­tam: sprintéi ni fog' k. Osz- szegyüjtöm tehát egykori erőm foszlányait és szinte megtáltosodva rohanok a Cifrakert felé... áradozásom, jutalmául megtudom, hogy 69. lettem. De sebaj! Jövőre már a 68. helyre pályá­zom ... Kovács Csaba My. J. Ismét sok volt a palánta ■ Anyakönyvi hírek* K. Ti." Kosárlabdásaink külföldi túrán

Next

/
Oldalképek
Tartalom