Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

szocialista építőmunka sike­res folytatásának fő követel­ménye, hogy erősödjön a párt Vezető szerepe, határoz­ta meg a párt XIII. kong­resszusa. A párt vezető szerepe meg­követeli a párttagság létszámának, szociális összetételének, személyes alkalmasságának megfelelő alakítá­sát. aminek egyik meghatározója a párttaggá nevelő és tagfelvételi mun­ka. Mi ebben a tennivaló —, ezt tö­rekszem érzékeltetni, abból a meg­győződésből kiindulva, hogy csak a munkában, magatartásban, meggyő­ződésben, aktivitásban példamutató kommunista tud hatást gyakorolni környezetére, és hitelt érdemlően bi­zonyítani, hogy a párt politikájának megvalósításáért érdemes élni és dolgozni. . . ... A pártépítés fő irányát a megyei pártbizottság munkaprogramja a kö­vetkezőképpen jelöli ki: „A párt­taggá nevelő munkában jobban tart­suk szem előtt a politika érdekeit, a figyelem továbbra a fiatalokra és a munkásokra irányuljon, növelve a kommunisták személyes felelősségét. Határozottabban kell megkövetelni a párt minden egyes tagjától köte­lezettségeinek teljesítését, a párt Ön­tisztulása segítse az egység és fe­gyelem erősítését.” A taglétszám erőteljes ütemű nö­velése ma már nem nélkülözhetetlen feltétele a vezető szerep erősítésé­nek. Az a helyes, ha a számszerű növekedés lassúbb, mint a párt po­litikai befolyásának erősödése. A párt jelenlegi szervezettsége Pest megyében is lehetővé teszi, hogy a társadalom valamennyi osztályának, rétegének legjobbjai a párt soraiba tömörüljenek. Biztosítja a párt je­lenlétét minden politikailag fontos területen. Pártszervezeteink többsé­ge magasabbra helyezte a mércét; a kommunisták alapvető kötelessé­gévé teszi a politika melletti kiállást, annak képviseletét és védelmét. Ezt egyformán értelmezi azokra, akik már tagjai a pártnak, és azokra is, akiknek a párttaggá nevelésével most foglalkoznak. A követelmények szi­gorítása egyrészt mérsékli a tagfel­vételek ütemét,, másrészt fokozza a párt öntisztulását, azok kikerülését, akik alkalmatlanná váltak a párt­tagságra, a párthoz tartozásuk nem állja ki a nehezebb idők próbáját. Pártszervezeteinknek a párttaggá nevelés és a tagfelvételek során a párt vezető szerepének betöltéséhez szükséges — szociális összetételben és egyéni alkalmasságban megjele­nő követelményeket — röviden a párt érdekeit, sokkal nyíltabban és következetesebben kell alkalmazni. Ma még sokszor előfordul, hogy nem a pártszervezetek nevelő mun­kájának eredménye, az ennek alap­ján kialakuló belső meggyőződés a meghatározó a felvételnél, hanem más tényezők játszanak közre eg­zisztenciális megfontolások, sajátos érdekek, a közösség számára kevés­bé hasznos törekvések. Gyakran ki­mondatlanul is az a felfogás jut ér­vényre, hogy: „rendben elvégzi a munkáját, nincs ellene kifogás,, sze­retne párttag lenni, miért ne vegyük fel?” Ennél többre van szükség. Igé­nyesebbnek kell lennünk. A párt­nak nem szimpatizánsokra, a poli­tikájával egyetértőkre van szüksé­ge, hanem azokra, akik eszmei-po­litikai, szakmai felkészültségük alap­ján képesek fellépni a hibákkal, fo­gyatékosságokkal szemben, akik megtartják a párt- és az állami fe­gyelmet, valamint a kommunista er­kölcs normáit. Jellemük, emberi ma­gatartásuk, családi körülményeik ré­vén alkalmasak a politika képvise­letére, és ha szükséges, nemcsak a de­rűsebb napokon képesek helytállni. A párt munkásjellegének meg­őrzése változatlanul a párt társadal­mi hivatásával összefüggő, alapvető politikai kérdés. Természetes, abban, hogy a párt a munkásosztály párt­ja. hogy ennek az osztálynak a tár­sadalom egészével egybeeső érdekeit fejezi ki és valósítja meg, a politi­kának van elsődleges szerepe. Ah­hoz azonban, hogy ilyen politika ki­dolgozására legyen képes, arra is szükség van. hogy a pártban és an­nak vezető testületéiben a munkások megfelelő arányban legyenek jelen és közvetlenül is részesei legyenek a politika alakításának, végrehajtá­sa ellenőrzésének. Pest megyében a pártszervezetek többsége jól foglal­kozik a munkások párttaggá neve­lésével. Az eredmények mögött azonban ma sokkal nagyobb erőfe­szítés, több munka van, mint eddig bármikor. A nemzetközi politikai és katonai feszültség, a hazai gazdasá­gi fejlődés megtorpanása, az élet- színvonal stagnálása a párthoz kö­zeledés külső feltételeiben kedve­zőtlen változásokat eredményezett. Az életszínvonal megtartása az emberek jelentős részénél olyan köz­ponti kérdéssé vált, amely minden mást — a közösségi életet, a társa­dalmi tevékenységet, a pihenést, a családi életet, a művelődést, sőt az egészséget is — háttérbe szorított. A többletmunka (sokszor a népgazda­sági érdek is erre ösztönöz!), a sza­badidő csökkenése számtalanszor valósan, máskor — és ez a jellem­zőbb — csak hivatkozási alapként, de fékezi, nehezíti a munkások fel­vételét a pártba. A belső feltételek: a pártszerve­zet vonzereje, politikai befolyásoló szerepe, a kommunisták közösségi összetartozása; a pártmunka mód­szere, a párttaggá nevelés — nem fejlődtek olyan mértékben, hogy a lehetőségek határáig ellensúlyozhat­nák az előbb említett hatásokat. A vezető szerep megvalósításához kedvező feltételt teremt, hogy a párt­tagok aránya a politikailag, szak­mailag képzett munkásrétegekben, a kvalifikált szakmunkások és a köz­vetlen termelésirányítók között a legnagyobb. Jó az is, hogy a párt­tagság fő bázisát a nagyüzemek je­lentik. Az ipari és a mezőgazdasági nagy­üzemek többségében a foglalkozta­tottak létszáma a technika fejlődé­sével, a termelékenység emelkedésé­vel összhangban csökken, de a mun­kások elvándorlását a másutt meg­levő jobb kereseti lehetőségek is erő­teljesén befolyásolják. Iparunk szer­vezeti struktúrájának változásai, az új vállalkozási formák, a szolgálta­tások szükségszerű bővülése növelik a közepes és kis szervezetek számát. Ebből az objektíve meghatározott folyamatból a pártépítésre vonatko­zóan is megfelelő következtetésekre kell jutnunk. A vezető szerep, a politikai befo­lyás erősítését a nagyüzemekben már jelenleg is magas szervezettség további növelése nem szolgálja. Ugyanakkor nagyobb szervezeti erő­re és ezen keresztül is a párt jelen­létének fokozására van szükség a meglevő és szaporodó kis- és közép­üzemekben, kereskedelmi, és szolgál­tatóegységekben, ' a kisvállalkozások legkülönbözőbb formáiban és a kis­iparban. Az é területeken végzett háttéripari tevékenység, a fogyasz­tói szolgáltatások úgy a gazdaság fej­lődése, mint az életkörülmények alakulása szempontjából nagy jelen­tőséggel bírnak. Szükség van tehát arra, hogy az itt dolgozó kommu­nisták által közvetlenebb, hatáso­sabb befolyásunk legyen a meglevő gazdasági, jogi eszközökön túl, ame­lyeket az illetékes állami gazdaság­irányító szervek tartanak kézben. Ez azonban — tudjuk —, nem min­dig elég ahhoz, hogy gazdaságpoli­tikai céljainkat kövessék. T öbb feladat is adódik a párt szervezettségének növelése ér­dekében. Elsősorban a lakó- területi pártszervezetek fi­gyelmébe ajánljuk a kisüze­mekben dolgozók legjobbjainak, köz­tük a munkásoknak a párttaggá ne­velését,-hiszen a legtöbb ilyen üzem­ben nincs alapszervezet. Az irányító városi, községi párt- bizottságoknak a fokozott politikai, módszertani segítségen túl érdemes szervezeti újításokkal is segíteni azt, hogy növekedjen a belső érdekelt­ség a pártépítésben. (Pl. „kisüze­mek” alapszervezet létrehozása.) Fel kell oldani azt a korábbi gyakorla­tot, hogy nem szívesen engedélyez­tük kis létszámú pártszervezetek megalakulását. Ahol indokolt, a szervezeti szabályzatnak megfele­lően már három fővel is alakítsanak alapszervezetet. A munkások párthoz közeledését, nevelését a tapasztalatok szerint döntően befolyásolja a kommunista vezetők személyes példamutatása a munkában, a munkahely társadalmi életében és emberi, erkölcsi viselke­désükben egyaránt. Megnőtt a fon­tossága annak, hogy nagyobb szám­ba vonjuk be a munkásokat a szer­vezett politikai képzésbe és ennek különböző formáit jobban állítsuk a nevelés szolgálatába. Többet és jobban kell foglalkozni a KISZ, a szakszervezet, a hazafias népfront, a tanácsok, a munkásőr­ség és más tömegszervezetek, moz- 1 galmak, egyesületek keretei közötl aktívan tevékenykedő pártonkívüli [ munkásokkal. Figyelemmel kell kí- 1 sérni és segíteni őket, szervezni po- ’ litikai, szakmai képzésüket. i Pártszervezeteink közül jelentős ■ azoknak a száma, amelyek bizonyí- • tották: jó párttaggá nevelő munká- ■ val közel tudnak kerülni a fiata- ■ lökhöz, s így megfelelő arányban je­lentkeznek a pártba. Elismerésn ! méltó, hogy többségük a KISZ-bei nevelődött, az ott végzett mozgal­mi munka alapján jutott a párt so­raiba. Tapasztalataink szerint azonban a pártépítő munkának ma a megyé­ben is gyenge pontja a párt ala­csony szervezettsége az ifjúság kö­rében. A javulás ellenére különösen a 26 éven aluliak felvételével nem lehetünk elégedettek. Tudatában va­gyunk annak, hogy ma ez a pártépí­tés legnehezebb területe, de a je­lenlegi helyzetbe nem szabad bele­nyugodnunk, hiszen nem kevesebb­ről, mint a párt jövőjéről van szó. A fiatalok közeledését a párthoz, az adott pártszervezethez a munká­soknál említett gazdasági jellegű ne­hézségeken túl (amelyek legtöbbjü­ket még fokozottabban érintik) más tényezők is fékezik. A legfontosabb ezek között az, hogy a pártszervek és az alapszervezetek irányító, se­gítő munkájának és a KISZ mozgal­mi tevékenységének fogyatékosságai miatt az ifjúság körében nem meg­felelő a politikai nevelőmunka, a párt befolyása, nem kielégítő a párt- alapszervezetek kapcsolata a terüle­tükön élő fiatalokkal. A pártszervezeteknek és az ifjú­ság nevelésére hivatott intézmé­nyeknek nem mindig sikerül meg­győző képet kialakítani a szocialis­ta társadalom értékeiről és magá­ról a pártról. Mindezek mellett az egyes pártszervezetek részéről meg­nyilvánuló bizalmatlanság is gátja a már alkalmas és a párthoz köze­ledő fiatalok nagyobb mértékű fel­vételének. A fiatalok megnyerése érdekében a pártnak minden eszközzel széle­sítenie kell közvetlen kapcsolatát a politika iránt érdeklődő fiatalokkal. Ennek leghatásosabb módszere az, ha igényeljük véleményüket és rész­vételüket a munkahely és a tágabb környezet feladatának megoldásá­ban. Ez, tehát az érdemi és felelős bekapcsolódás sok helyütt csak kí­vánság marad, pedig anélkül az azo­nosulás, az emberi, politikai érle- lődés nem következik be. Minden embernek, aki érdeklődik a közösség ügye iránt, fontos a po­litikai közélet, így a párt intézmé­nyeinek, szervezeteinek ismerete. Az itt szerzett tapasztalatok döntik el aztán sok esetben, és különösen a fiataloknál van ez így, hogy a köze­ledés gyorsul-e, vagy megtorpan, erősödik-e a vágy bekerülni és részt venni a szervezet életében, vagy ki­alszik. A párt kapcsolata a fiatalokkal ott a legkiegyensúlyozottabb, ahol kölcsönösen jól ismerik egymás tö­rekvéseit, ahol a pártszervezet tag­jai és vezetősége sajátjaként ismeri a fiatalokat foglalkoztató ideológiai, politikai kérdéseket, gazdasági jel­legű gondokat és azokról őszintén beszélget velük, nem riad vissza a vitáktól, az ellenvéleményeket nem türelmetlen indulattal, hanem ér­vekkel győzi le. Fontos az is, hogy a pártszerve­zetek az irányítás módszereit az életkori sajátosságokhoz és a helyi körülményekhez alakítsák. Növeli a pártszervezet vonzerejét, erősíti nyitottságát, ha a fiatalok, de általában a pártonkívüliek több tájékoztatást kapnak a párt belső életéről. Többeket, köztük a KISZ- tag fiatal párttagokat, olyan ér­demi, tartalmas pártmegbízatással lássák el, hogy környezetüket rend­szeresen informálják a pártéletről, tudatosan formálva a pártról bennük élő képet. A fiatalokra az is nagy hatást gyakorol, mennyire alkot egy-egy pártszervezet valódi kommunista közösséget. Látják például, hogy tö­rődnek-e mások, köztük elvtársaik személyes gondjaival. Rendelkez­nek-e azzal az érzékkel, hogy akkor is olvassanak a jelekből, ha társaik, mint az a kommunistákra általá­ban jellemző, nehezen hozakodnak elő a maguk személyes bajaival. A pártépítő munkában nem nél­külözhető a közvetlen nevelő tevé­kenység sem. Ez az ifjúságra foko­zottan igaz. Bár egy fiatal sokféle hatás eredményeként válik kommu­nistává, s ez többnyire nem köthető egyetlen személyhez, az egyéni pél­da és ráhatás ereje semmiképpen sem becsülhető le. Jobban számon kell kérnünk ezért minden párttag állandó pártmegbízatását, a tagne­velésnek az eredményességét. Végül is a pártélet érdekességéta fiatalok számára is a tartalom adja meg. Minél sokrétűbben vetődnek fel az időszerű problémák, minél tartalmasabban tudják megvitatni azokat és meghatározni a megoldás útját, annál inkább biztosítják a vonzó hatást. A Pest megyei tapasztalatok Is arra intenek, hogy az eddiginél több figyelmet fordítsunk a pártból kilépő, vagy alapszervezet által tö­rölt munkások, régebbi párttagok kikerülésének körülményeire. Mind­ez kétirányú politikai munkát és figyelmet feltételez. Egyrészt min­den olyan esetben, amikor ennek helye van, előzzük meg, hogy ér­demeket szerzett, a pártmunkában kipróbált elvtársaink — egyébként elhárítható .okok miatt — távozza­nak sorainkból. Másrészt viszont a szervezeti rend és fegyelem, nem kevésbé a párt egysége és tömeg­kapcsolata kívánja meg, hogy a korábbinál határozottabban váljunk meg a pártba nem való emberek­től. A szervezeti életet elhanyagoló, a kötelezettségeiket nem teljesítő párttagokkal az alapszervezetek ve­zetőségei rendszeresen beszélgesse­nek, hívják fel a figyelmüket mun­kájuk, magatartásuk hiányosságai­ra és adjanak számukra próbaidőt a hibák kijavítására. A határidő le­teltével döntsenek a tagsági viszony fenntartásáról vagy megszüntetésé­ről. Lényeges tehát, hogy a párt- szervezet legyen az aktív és kezde­ményező, ne várja ki a párttag dön­tését, ne bízzon semmit a véletlen­re. Első tehát az elvtársi figyelem és segítség, de ahol ez nem segít, más­ként kell lépni. A törlések jelentős része például azért következik be, mert a nyugdíjba vonuló párttagok egy része átjelentkezésekor lakóhe­lyének pártszervezetébe személyesen nem érkezik meg, „elveszik" a párt számára. Nem veszik figyelembe a párt azon alapvető politikai érde­két, hogy munkájukra a területi alapszervezetekben elemi szükség van. Ott ők jelentik a legfelkészül­tebb, friss tapasztalatokkal rendel­kező, legjobban aktivizálható réte­get. Elsőbbséget adnak a megszo­kásnak, a bizonyos ideig méltányol­ható érzelmi kötődésnek és nem ve­szik észre azt sem, hogy munkahe­lyükön már nem tudnak teljes érté­kű pártmunkát végezni, kiestek a mindennapos együttlét által bizto­sított személyes kapcsolatokból, is­meretekből, közös gondolkodásból és cselekvésből. ■igyelemreméltó a kikerülők­nek ez a kategóriája — még ha létszámban elenyésző ré­tegről van is szó — azért, mert jelzi, a párttagság egy részében még él olyan meggyőződés, amely szerint a tagság egzisztenciá­lis előnyökkel jár, és amikor erre már nem számíthat, hátat fordít a pártnak. A kilépések, törlések jelentős há­nyada erősíti a párt öntisztulását, így nincs szükség arra, hogy elv­telen engedményekkel érjük el a távozni szándékozók vagy a szer­vezeti normákat megsértők mara­dását. A párt önkéntes harci szö­vetség, amelyben ma is érvényes a Magyar Szocialista Munkáspárt új­jászervezésekor vallott alapelv: in­kább legyünk kevesebben, de erő­sek, egységesek, fegyelmezettek. Mayer László 1981 óta dolgozik a Pestvidéki Gépgyárban. A 26 éves finommechanikai műszerész, 1985 óta tagja a Magyar Szocialista Mun­káspártnak. Szigetszentmiklóson la­kik Az 1966-ban született ifj. Martonosi Imre az ikladi Ipari Műszergyárban kismotorszerelőként dolgozik, február­ban lepett be a gyári pártszervezetbe. (A bal oldali képen) Tóth László autószerelő február óta párttag a gödöllői Árammérőgyárban. (Középen) Varga Zoltán 21 éves autószerelő szakmunkás, a Csepel Autógyár 1. számú gyáregységében dolgozik, itt volt szakmunkástanuló is, 1979 óta KISZ-tag, Szigetcsépen lakik és ez év tavaszá­tól tagja a Magyar Szocialista Munkáspártnak. (Jobbra) Legyünk erősek, egységesek, fegyelmezettek A PARI VEZETŐ SZEREPE ÉS A PÁRTÉPÍTÉS A Irta: dr. Balogh Pál, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom