Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-10 / 109. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 109. SZÄM 1988. MÁJUS 10., SZOMBAT Mosolyogniuk kell íz emberek szeretlek segíteni összetákolt úti avató Az elöljárónak sok a követője Az első szóra igent mondtak ' — A vérellátó szolgálat az önkéntes véradók önzetlensé­gére épül, de mégis, mit gon­dol, mennyi az előállítási költ­sége egy gyógyításra felhasz­nálható palack vérnek? — kér­dezi dr. Bíró János, a vér­transzfúziós , osztály főorvosa. — Háromszáz forint... — felelem bizonytalanul. — Több mint háromezer. — Ah, a tájékozottságom csődje. — Nincs miért szégyenkez­nie. Mivel hazánkban ingyenes az orvosi ellátás, a beteg el­megy a panaszával a rende­I lőbe vagy kórházba, s olyan természetes, hogy nem kell fizetnie. Ahogy abban sincs semmi különös, hogy valaki baleset, betegség, műtét során annyi vért kap, amennyi szük­séges. Így aztán a valóságos értékekre nem nagyon figye­lünk. — A térítésmentes véradás 1969-ben kezdődött el — kap­csolódik a beszélgetésbe Ma- dácsyné Somodi Mária, a Vö­röskereszt városi titkára. Há­rom hónaponként lehet vért adni, elvileg egy személy évente négyszer jöhet hoz­zánk. Régen csak a mennyi­ség volt a fontos, ma már a vér minősége is. Hogy minél többféleképpen tudjuk fel­használni — gondolok itt a készítményekre. — Mennyire felhőtlen az önök kapcsolata? — fordulok a főorvoshoz. — Csak arról a három év­ről beszélhetek, amióta az osztály élén állok. S ez az időszak, azt hiszem, jó osz­tályzatot érdemel — pillant Madácsynéra. ’ Kiegészítjük egymást, Leegyszerűsítve, az egyik oldalon a szervezés, a másikon a szakmai rész kap nagyobb szerepet. — Bocsánat. Hadd szóljak közbe. Például a Vöröskereszt szervezi az aktivistákat, a ki­képzésük viszont már a vér­transzfúziós osztályra vár. S nem mindegy, hogy ezek az aktivisták milyenek. — Bizony nem — veszi át a szót a főorvos. Egy jó szer­vező ugyanis embereket nyer­het meg a véradásnak, ugyan­akkor sokat el is riaszthat, ha nem kellően felkészült, nem udvarias. Kétszeresen meg kell gondolni, hogy kit fogadunk magunk közé. — Hol történik a véradás? Kik a páciensek? — A területen — ekkor egy-egy nagyüzemhez me­gyünk ki —, bent a vértransz­fúziós osztályon, és évente két­szer a városi véradáson — mondja Madácsyné. Hogy kik jönnek? Üzemi és tsz-dolgozók, Hódmezővásárhely—Ceglédi VSE 12-8 (4-4, 3-2, 2-1, 3-1) Cegléd: 600 néző. Vezette: Marjai, Kiss. Cegléd: Béres, Beck, Kiss, Lőrincz, Bóbis, Kelemen, Ung­vári, Cseh, Tóth, Sipőcz, Ko- nyesnyi, Lakatos. Góllövők: Beck (3), Cseh (2), Kiss, Bóbis, Tóth. Edző: Czigány Károly. Mint már hosszú évek óta, ismét nem sikerült legyőzni a hódmezővásárhelyi csapatot. Az első játékrészben még tel­jesen nyílt volt a találkozó, olyan is volt, amikor a ha­zai együttes vezetett. Ezután a rutinos, több éven át OB I-es vendégcsapat felülkerekedett, emberelőnyös helyzeteit, el­lentétben a hazai csapattal, vállalati igazgatótól maszek kisiparosig mindenféle embe­rek. Külön kell szólni a hon­védségről. Ök rendkívüli vér­adáson is részt vesznek, s úttörő szerepet vállaltak a plazmaferezis beindításában. S még egy fontos dolog. Csak, egészséges donor jöhet szá­mításba. A kötelező vizsgálat egyben szűrés is. — Ily módon aki megfelel, nyugodt lehet, s akiről kide­rül, hogy valami betegsége van, azt sem hagyjuk magá­ra. Mindent elkövetünk, hogy a megfelelő orvoshoz kerül­jön, s mielőbb egészséges le­gyen — mondja a főorvos. — Áprilisban sikeres vá­rosi véradónapot tartottak. — Valóban — bólint dr. Bíró János. — örvendetesen nagy volt az érdeklődés. Há- romszázkilencvenhatan jöttek el — fegyelmezettek, türelme­sek voltak, az előző évekhez viszonyítva csaknem megdup­lázódott az önkéntes véradók száma. Hogy mivel magyará­zom? Feltétlenül szerepe van ebben annak, hogy újabban a Vöröskeresztnél és nálunk is egy-egy személynek a vér­adás szervezése a feladata, így könnyebben hangolták össze a teendőket az aktivis­tákkal. Remekül sikerült mozgósí­tani. S ami mindennél fonto­sabb: az emberek szeretnek segíteni. Hogy miért? Az any- nyi mindentől függ, a pszi­chikai állapottól a nemzetközi helyzetig. De például ha va­lakinek a hozzátartozója vért kap, az az első adandó alka­lommal biztos, hogy jelentke­zik véradásra. m — Véradók megbecsülése? — fordulok Madácsynéhoz. — Vannak már vállalatok, ahol a kollektív szerződésben kitérnek erre. Sőt a szocialis­ta brigádok munkájának ér­tékelésekor is figyelembe ve­szik. Ösztönzőleg hat, amikor a véradói kitüntetést a kollek­tíva előtt adják át. Részünk­ről apró figyelmesség a szüle­tésnapi kártya, a kiváló vér­adó emléklap, s a jubilálók- nak adott ajándéktárgy. — örülnek a véradóink, ha gondolunk rájuk — mondja dr. Bíró János. Emlékszem, egyszer egy hölgy telefonált meghatottan, hogy a férje ugyan elfeledkezik a születés­napjáról, de mi nem. Persze, vannak szomorúbb perceink is. Mindenki felett eljár az idő. Rettenetesen nehéz vala­kinek azt mondani, hogy töb­bé nem adhat vért. — Kellemetlenség? — Ritkán Icrdul elő — fele­li Madácsyné. Egy középveze­biztosan értékesítette, és tel­jesen megérdemelten nyerte meg a látványos, nagy küz­delmet hozó mérkőzést. A hazai csapatból kiemelke­dő teljesítményt nyújtott Lőrincz és Beck. A következő találkozó május 10-én, szom­baton lesz Egerben. ★ Űttörőbajnokság. Ceglédi VSE—BVSC 8-3 Cegléd: Pákozdi, Dengi, Kó­nya, Lendér, Zoltán, Revuczky Gy., Csizmár. Csere: Borsos, Protovin, Kógler, Tábori, Dóczi. Góllövők: Revuczky Gy. (3), Kónya (2), Borsos, Szebenyi, Kógler. Edző: Pákozdi József. Beck Mihály tő nem akarta elengedni a beosztottjait, mivel termelni kell. És ne menjenek ilyen ostobaságra. Egyébként ez rendhagyó eset volt. Általá­ban az van, hogy jön az igaz­gató, vagy valamelyik főnök, és a dolgozók természetesen vele tartanak. — Gondjuk? — Hogy a főorvos úr egye­dül végzi az orvosi munkát egy biológus diplomás segít­ségével, holott három orvosra lenne szükség. — Nem akarok panaszkod­ni, de kétségtelenül így van. Csak a kórházi vezetés rugal­masságának köszönhető, hogy amikor nem vagyok itt — ne kelljen a véradóknak órákig várnia —, akkor a belgyógyá­szatról, sebészetről vagy a gyermekosztályról segít egy- egy kolléga. A nálunk dolgo­zók valamennyien nők. Nem­egyszer nehéz fizikai megter­helésnek vannak kitéve. Kü­lönösen, amikor a területre megyünk — fel- és lepakolás kétszer. És nem lehetnek fá­radtak, ingerültek. Mosolyog­niuk kell, mert a véradók ::am érezhetik, hogy milyen kemény munka folyik a hát­térben. Nem tudom, érdemes volt-e Sz. néninek 95 esztendőt él­nie? Végigtrappolva egy év­századot Sz. néni gyakorta képzelgett a túlvilágról. Lá­zában mindent fehérnek lá­tott, s a minden közepében magamagát, patyolat csipké­ben. Sz. néni jó nagyot téve­dett. Sírkeresztje tőben elrot­hadva lapul a fű alatt, desz­káján tavalyi avart görget a szél — és ráadásul nem is a túlvilágon, hanem az innen­sőn, a ceglédi köztemető sze­génynegyedében. A szegénynegyed — helye a sírkert hátsó végében, a Nyársapát felőli oldalon je­lölhető meg — minden ízé­ben szemlátomást elüt a vele határos, ápolt temetői tarto­mánytól. Hajdan az egyház itt temette el azokat, akiknek rokon, hozzátartozó vagy jó­akaró híján más már nem tudta, netán nem akarta meg­adni a végtisztességet. Ingye­nes fertálynak nevezték. A hagyomány persze nem szakadt meg, csupán a mecé­nás változott: ma a tanács viseli a halálba elhagyottan lépők költségeit. Szabott áron, nem jutányosán, számítva arra, hogy kiadása minden valószínűség szerint sohasem térül meg. Mert hát nem to­longanak a hozzátartozók megtalálni a szegénynegyed lakóit. Legfeljebb akkor, ha az elhunyt valamiféle biztosí­tást hagyott maga után; ilyen esetben előtörtetnek a roko­nok. Egyébként — kevés kivétel­lel — senki sem gondozza a sírokat. Na ja, sírt gondozni, az csupán lehetőség, törvény A Belkereskedelmi Minisz­térium áruforgalmi jelentése szerint hazánk kiskereskedel­mi forgalma az év- első ne­gyedében 121,6 milliárd forint volt: folyó áron 8,2, összeha­Vaslag nyakú, duplatokás, tekintélyes pocakú, meglett korú parasztgazda Benedek Péter festményén az úszód i bíró. Olyan, amilyennek va­laha az irodalom is megjele­nítette a falu eszét. Ez a kép incselkedik velem, amíg a köröstetétleni családi hr-üék gazdáját hallgatom települése ügyes-bajos dolgairól. A ko­moly szavak közé azért fész­kel a derű, mert annyira más az én emberem. A harminc- nyolc évével, szerénységéhez mért öntudatával, szilárd el­tökéltségével, megannyi kö­zös célt szolgáló jobbító szán­dékával. Ha közéletiségét vesszük, egyke ő a környéken, noha valójában nem egyes gyerek. Közéleti pályafutása együtt kezdődött a testvéréével. A tsz- elnökből akkor lett ország­gyűlési képviselő, amikor be­lőle az ezerlelkes falu elöl­járója. Ebben a minőségében páratlan vidékünkön, hiszen Jászkarajenöhöz és Körös- tetétlenhez hasonló közös ta­nácsú községek nincsenek a vonzáskörzetben másfelé. Lajos János, az Árpád Ter­melőszövetkezet tetétlepi sza­kosított szarvasmarhatelepé­nek a vezetője. Jórészt eb­ben a faluban gyerekeskedett, onnan járt középiskolába, oda tért vissza a főiskoláról és a katonaságtól. Még Berta Mis­ka bácsi tsz-elnöksége idején kötelezte el magát a szövet­kezet mellett, de annyira, hogy végleg megmaradt a község­ben, s most építi a saját há­zát a Szolnoki út mentén. Átplántált lendület Nyáron lesz esztendeje, hogy a kilenc kőröstetétleni tanácstagból megalakult az elöljáróság és titkos szavazás­sal elöljáróvá választották Lakos Jánost. Azóta gyorsan peregtek az események. Sod­rásuk másokat is magukkal ragadott; sikerült az indulás nem teszi renddé, s ami nem rend, az nem kötelem. Taná­csé nem, temetkezési vállalaté sem, tehát senkié. A szegény­negyed képét ez a kötetlen­ség zilálja össze. Névtelen halmok, halom nélküli jelek, föld alá igyekvő fejfák, szer- kesztetlen, kusza sírsorok, rozsdaálló fémfeszületek, sza­bad szemmel alig kivehető épp hogy dombok, amelyek mélyén talán nyugosznak va­lakik, de kik, s mióta, nem tudni, és hogy miért. Hogy miért talpalt Sz. néni kilenc évtizeden és öt esztendőn át, ha kicsorbult, törzsetört ke­resztje, fűlepte névjegye las- sankint poraiig mélyed le. A ravatalozóhoz közelebb eső részen, enyhén lejtő gazos gyep hátán békés összevissza­ságban betonkeresztek sora­koznak. Szerb, román, magyar nevek. Már amelyiken olvas­ható, mert kettős (apostoli) meg a talán szárnyas görög- keresztek előlapját már fel­csiszolta az idő. ök a 17-esek, az 1917-esek. Míg el nem készült a ko- lumbárium, itt a kerítés tö­vénél eresztették földbe az urnákat is. Egy urnának nem kell bő parcella, sfcoros is elég. Kívül, a felszín felett egymás sarkára hágnak a csupasz fejfák. Nem hiányoznak egyet­len lajstromból, egyetlen bib­lia nevekkel teleírott kezdő lapjairól sem. Akárcsak az az ember, akinek hantjára — ki­csivel odébb — csak ennyit tudtak írni: „Neve ismeret­len, meghalt 1985-ben.” A ro­bogó vonatból esett ki. Lehet, hogy magyar volt, lehet hogy nem. Varga Sándor sonlító áron 2,8 százalékkal többet értékesítettek, mint egy évvel korábban. Mennyiségben az élelmisze­rek és a vendéglátás forgalma gyarapodott a legnagyobb mértékben. lendületét átplántálni az em­berekbe. Igaz, hogy a tetét- leniek első embere csak most kóstolgatja a tanácstagságot, de a népfrontban már több ciklusban gyűjtögette a poli­tizáláshoz nélkülözhetetlen is­mereteket. Tudta, hogy mit vállal, ezért merte elkötelezni magát. A paragrafusok között kez­detben kicsit nehéz volt az eligazodás. Jól jött a három­napos péceli fejtágító, bár még mindig vannak nyitott kérdések, amelyekre a gya­korlat adhatja majd meg az egyértelmű választ, maga a helyi tapasztalat. Ismeretlen szervezeti formát kellett meg­ismerni, döntési, egyetértési, véleményezési jogokkal éni. Harmincasok bálja A saját példatárából jól tudja már, hogy vannak pil­lanatok, amikor nemet is kell mondani. A szociális segélye­zésnél mindig a leginkább rászorulóknak kell előnyt ad­ni. A község pénzügyi költ­ségvetésével az elöljáróság rendelkezik. Igyekeztek a fa­lubeliek igénye és szándéka szerint elosztani a forintokat. Az őszi falugyűlés főleg a teendők számbavételével telt. Aki részt vett, nemcsak tes- sék-lássék volt ott. Sokan vé­leményt mondtak; komótosan meghányták-vetették a dolgo­kat, s csak sokára oszlott szét a tanácskozók sereglete. Súly­pontozták, rangsorolták a ja­vaslatokat. Figyelembe vet­ték, mihez ajánlottak fel pénzt és kétkezi munkát az emberek. A 30-as számú tanácstagi körzetbeliek például a bel­terület egyik hosszú földút- jának a rendbehozását terve­zik. Téglatörmelékkel tömik be a gödröket, elegyengetik, elsimítják a tetejét. A tanács által rendelkezésre bocsátott pénzből, saját energiájukkal pótolva szállíttatják a hely­színre a törmeléket, terítik el, dolgozzák be. Bognár József a tanácstag, egyben a községi pártbizott­ság titkára, ötletgazdag em­ber, aki kitalálta, hogy meg kéne rendezni a harmincasok bálját, s a befolyó összeget is beépíthetnék az útba. Az összetáncolt pénzt is felhasz­nálják, de a példa ragadós volt, mert azóta már a har­madik összejövetelre veszik igénybe a kultúrházat a falu­beliek, hasonló apropóval. Egyszer a szülői munkaközös­ség volt a „bálanya”, leg­utóbb meg az óvoda céljait szolgálta a bevétel. Náluk a településfejlesztési hozzájárulást is egyből meg­ajánlották az emberek. Az el­ső, második évben csak há­romszáz forintot vetnek ki, mivel a vízműtársulás címén van még törlesztenivalójuk. A tervciklus utolsó éveiben 800 forintot fizetnek majd a családok. A megkérdezettek háromnegyed része az első szóra igent mondott. További cél a járdaépítés folytatása. Az anyagot a költ­ségvetésből vásárolják, min­den többi a társadalmi mun­kából valósul meg. Gondjuk lesz a óvodai fűtés-korszerű­sítésre is. Az Abonyi úton az új házakig vezetik a villanyt, a közvilágítást is megold­va. Szeretnék fejleszteni a szolgáltatásokat, pavilonokat emelni a mestereknek az ABC-áruház környékén, egy­úttal tovább csinosítani a faluközpontot. A húsbolt el­helyezését is meg kell oldani. A temetőhöz vezető utat és a temetőkertet rendbe teszik, befedik a ravatalozó előtti részt és lebetonozzák. A Rá­kóczi út mentén saját erőből járda épül. Segít az Alföldi Tej üzeme, az Árpád Tsz, jönnek a szo­cialista brigádok, újabban a KISZ-esek. Egyre jobban bele­kapcsolódnak a falu életébe. Nyilván körükben is vissz­hangra talált a május elsejei majálist megelőző kocogás, amelyet a tömegsport szerve­zési módszereivel honosítot­tak meg. A családok apraja- nagyja megtette a 2800 méte­res távot. Szeretnék ismét fel­lendíteni a község sportéletét. Bíznak bennük Az elöljáróság nem esett abba a hibába, hogy minden terhet az elöljáró vállára rak­jon. Gazdasági felelőst válasz­tottak, aki a beruházásokat ellenőrzi. Külön gazdája van minden fontos területnek, így például a sportolásnak, az idősekkel és a tanyán élők­kel való foglalkozásnak. Lakos János elégedett ta­nácstag társaival. Zömében fiatal, tettrekész emberek, akik nem húzódoznak a cse­lekvéstől, ha tenni kell valamit. Felelősségüket növe­li, tenni akarásukat serkenti, hogy mindannyian bírják a falubeliek bizalmát. . Tamasi Tamás Nyugdíjasok Szentendrén A szentendrei művelődési központ találkozót szervezett, Pest megye nyugdíjasainak. Szép környezetben — a Pap­szigeten — együttesek, ama­tőr előadók szórakoztatták színes műsorral a vendégeket, akik ebéd után még táncra is perdültek. A kellemes prog­ramon ott volt 12 nyugdíjas ceglédi pedagógus. May fájdalommal tudatjuk, hogy Nemes Nagy György, éle­tének 61., házasságának 39. évé­ben, 1986. május 6-án elhunyt. A Démász Vállalat az elhunytat, sa­ját halottjának tekinti. Utolsó bú­csúztatása, május 12-én, dálután 2 órakor lesz a ceglédi Kálvária temetőben. Gyászolják: felesége, lánya férjével, unokái, közeli és távoli rokonai, jó szomszédai, munkatársai, barátai és a Dé­mász Vállalat egész koliektíváia. A gyászoló család és a Dél­magyarországi Áramszolgáltató Vállalat. Jelentkezzék a szőlőtermesztő szakcsoportba! A ceglédi Állami Tangazdaság szőlőtermesztő szakcsoportéi alakít. A ceglédberceli dombháton, 70 hektáron telepíthetnek borszőlőt a szakcsoport tagjai. Egy-egy család 3000 vagy 6000 négyzetméteres ültetvény telepítésére és művelésére vállalkozhat. A szakcsoport állami támogatásban részesül, a jelentkezők az OTP-től mezőgazdasági kölcsönt vehetnek igénybe, A tagoknak csupán a kétkezi munkát, a metszést, a zöldmunkát és a szüretelést kell elvégezniük, mert a tangazdaság szolgáltatásként elvállalja a talajművelést, a tápanyagpótlást és a növényvédelmi teendőket. A termést - a szerződések alapján, a szezonáraknak megfelelően - a tangazdaság vásárolja meg. Várjuk a ceglédi és a környező települések lakóinak jelentkezését, május 31-ig: a Ceglédi Állami Tangazdaság központjában Cegléd, Törtei! út 575. 2700 Telefon: 11-277. IfSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Vízilabda fi rutinosabb csapat nyert Fehér Ferenc Csak a mecénás változott Kiskereskedelmi forgalom

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom