Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-04 / 79. szám

1986. ÁPRILIS 4., PÉNTEK PEST MEGYEI HÍRLAP A pedagógia legkorszerűbb útjait keresve Máig Arany János iskolája Válaszolni az új kihívásokra írta: Szabó István, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a TÓT elnöke A fizikai fakultáció keretében Péntek Imre tanár a jól felsze­relt előadóteremben kísérletet folytat tanítványaival (Varga Irén felvétele) A Nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szak- középiskola több évszázadom múltra visszatekintő intéz­mény. Az iskola élen jár a pedagógia út útjainak kere­sésében, jelentős helyet foglal el nemcsak a megye, hanem az ország oktatásügyében*. A tekintély pillére — Hogyan lehet ma ered­ményt elérni? Vajon az elme­let. vagy inkább a megvaló­sítás gyakorlata a kulcs az országos tekintélyhez? — kérdeztük Rózsás László igaz­gatót. — A nagyon alapos szak­mai tudás melett — ami min­denféle tanári tekintély egyik pillére —, feltétlenül szüksé­ges a magas fokú pedagógiai kulturáltság is. Az elméleti megállapításokat össze kell kapcsolni a gyakorlat köve­telményeivel. A tantestület­ben ez a szemlélet a honos. Sokan szereznek újabb dip­lomát, öten pedagógia szakot végeztünk. Mindenképpen megalapozott tehát az, hogy csakis az elmélet és a gya­korlat egységessége eredmé­nyezhet valóban jó teljesít­ményt. — Aminek állomásait, mér­földköveit — most nevelői ol­dalról szemlélve — nyilván elismerések, kitüntetések is jelzik... — Intézményünk már 1957- ben elnyerte a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. E kol­lektív kitüntetés említése után, csak a legutóbbi évek­nél maradva, tekintélyes lista kerekedne. Pedig a pedagó­gustársadalom nincs elké­nyeztetve kitüntetésekkel... Nincs pályaelhagyó — A nevelés alanya a ta­nuló. Miként sikerül őket cél­jaikhoz segíteni? — Az intézetben gimná­zium, valamint óvónői szak- középiskola működik, s ez el­térő feladatokat jelent. Előb­binek alapvető célja: felkészí­tés a felsőfokú továbbtanulás­ra. Tehát munkánk értékét, minőségét, annak egyik fok­mérőjét éppen ez jelenti. Leg­alább tizenöt esztendeje a to­vábbtanulásra jelentkező ta­nulóink hetven-nyolcvan szá­zalékát a végzés évében fel­veszik. Hozzájuk csatlakoznak még azok, akik egy-két év után tesznek sikeres felvételi vizsgát. Mivel az országos összehasonlító adat harminc százalék körüli, látható, hogy gimnáziumunk ennek duplá­ját teljesíti. — Az óvónőképzés céljai mások, hiszen középfokú szak­mai felkészítést kell adnunk mindenkinek, s a legjobba­kat a szakirányú továbbta­nulásra felkészítenünk, kész­tetnünk. A tíz éve elsőként érettségizett osztályból még csak egy tanulónk jelentke­zett — fel is. vették —, a ta­valyi évfolyamból már hú­szán pályáztak. Ami a leg­csodálatosabb, kivétel nélkül szakirányú, pedagógiai felső­fokú képzésben akarnak részt venni. Kik a felsőfokú óvónő­képzőt, kik a tanítóképzőt, kik a tanárképző főiskolát cé­lozták meg. Nincs pályaelha­gyó az óvónői osztályt vég­zettek között, s ez újra csak a csodálatos jelzővel illethe­tő. Megyei, de országos ve­zetőink véleménye e té­nyek alapján az, iskolánk az ország első tíz intézménye között van. A különböző ta­nulmányi vetélkedőkön is igen eredményesen szerepel­nek növendékeink. Kemény munkával Nem esett még szó a köz­életi munkásságról. Nem túl­zás. ha azt mondjuk, minden jelentősebb városi testületben ott vannak a gimnáziumból. Az igazgató több mint húsz esztendeje pártbizottsági, vég­rehajtó bizottsági tagként is munkálkodik. Az iskola KISZ-szervezete a napokban vehette át a Kiváló KISZ- szervezet zászlót, erre az utóbbi esztendőkben gyakran sor került. — Az iskolának a hagyo­mányai is erőt adó tényezők. — Ma is Arany János is­kolájának tartjuk magunkat, ápoljuk a nagy költő szelle­mét, büszkén vallva annak aktualitását: becsületes, ke­mény munkával lehet — s kell! — megalapozni a helyt­állást az élet minden terüle­tén. A testület követelmény- rendszere éppen ezért olyan magas, hogy e célnak megfe­lelni tudó embereket nevel­hessünk. Ballai Ottó 1945 tavaszának esemé­nyei a magyar nép történel­mének jeles napjai. Ünnepi érzéseink elválaszthatatlan ré­sze a barátság és hála, ame­lyet felszabadítónk, a Szov­jetunió és népe iránt érzünk. Ettől a naptól érzünk itt mindent a magunkénak: a nemzet haladó hagyományait, értékeit, a társadalom gyara­pítását szolgáló szellemi és anyagi javakat, közös mun­kánk erényeit, eredményeit, de tévedéseit, hibáit is. 1945. április 4-től számít­juk történelmünk népünk szá­mára legszínesebb fejezetét. A magyar nép felemelkedésé­nek kezdete, a társadalom, a gazdaság forradalmi megújí­tása, az ember emberként ke­zelése vált kézzelfogható va­lósággá e tavaszi naptól. Fel­tételeit a szovjet nép és Vö­rös Hadseregének hős honvé­dő háborúja, nagyszerű ka­tonai és politikai győzelmei teremtették meg számunkra is. A felszabadulás sorsforduló, mellyel történelmi esély nyí­lott meg népünk és állama előtt az elmaradottság felszá­molására, a fejlett népekhez és országokhoz való felzárkó­zásra, a világ haladó erőivel való együttműködésre. Hogyan váltottuk valóra esélyeinket? A munkásosztály és pártja vezetésével begyó­gyítottuk a háború okozta se­beket. Rövid idő alatt száza» dós mulasztásokat pótoltunk, kielégítettük a néptömegek elnyomott és elfojtott igé­nyeit. Valóra váltottuk a tár­sadalmi igazságosság legfon­tosabb elveit. A kezdet gyors sikerei, a hatalom birtoklása sajnos il­lúzióikat is okozott: azt hit­tük, az előttünk álló út si­mább, az előrehaladás gyor­sabb lesz. Nem számoltunk, történelmi tapasztalatok hí­ján, talán nem is számolhat­tunk a gazdaság és a társa­Elválaszthatatlanok A En itt csak a karmester vagyok gőt, de amikor lezár valamit, elmosolyodik. — Tulajdonképpen optimis­ta vagyok. Sokan félre is ér­tik, hogy barátságos vagyok, pedig emögött gyakran húzó­dik meg valami más. Mindig, mindenre keresem a megol­dást. Kockáztatás ? Érdekes hogy míg az életemben állan­dóan egyensúly kísért végig, például a lakásépítésre is na­gyon megfontoltam, hogy ve- gyek-e fel kölcsönt, addig mint vezérigazgató bizony kockáztattam, kockáztatni kel­lett. Mindkettő bejött. Otthon az unokáim jelentik az ünne­pi félórákat számomra, itt, a munkahelyemen pedig soro­zatban nyertünk meg verseny- tárgyalásokat azért, mert már előre felhúztuk a szükséges épületet, és így voltunk ol­csóbbak, gyorsabbak a töb­bieknél. Mit szeretne felmutatni Hor­váth Ferenc kétezerben? Azt, hogy a PEMÜ a mostani 3 milliárd forintos éves árbevé­telét 10 milliárd fölé emelte, hogy termékszerkezetük a mai rendszereiknél még átfogóbb, például műanyag víz-, szenny­víz- és gázvezetékből áll, és hogy a PEMÜ-t a Tiszai Ve­gyi Kombináttal említsék egy szinten. Eller Erzsébet A Pest Megyei Tanács által alapított alkotói díjat min­den esztendőben felszabadulásunk évfordulójára ítélik oda az arra érdemeseknek. Amint arról már beszámol­tunk, szerdán Nagykőrösön, a megyei ünnepségen Ba­logh László, a megyei tanács elnöke nyújtotta át a dija­kat. Idén Horváth Ferenc, a Pest Megyei Műanyagipari Vál­lalat vezérigazgatója és a nagykőrösi Arany János Gim­názium és Övónői Szakközépiskola kollektívája vehette át az alkotói díjat. dalom törvényeinek szigorú, a tudomány és technika for­radalmának hatásaival, a gyorsan kibontakozó globális problémákkal — s mindezek hatására a környező világ bo­nyolult helyzetével. Mai valóságunk a munkás. osztály és pártja, a vele szö­vetséges parasztság — a ma­gyar nép, a társadalom nagy, kollektív műve. Gondjaival együtt is olyan történelmi pro­duktum és érték, amelyet szé­gyenkezés nélkül vállalha­tunk, amit meg kell véde­nünk és tovább kell fejlesz­tenünk. Bízvást vállalhatjuk, hogy hazánkban ezekben az alapkérdésekben olyan nem­zeti egyetértés — ahogy mon­dani szoktuk, közmegegyezés — alakult ki az utóbbi há­rom évtizedben, mint törté­nelmünk során csak nagyon ritkán. Népünk nagy közös vállal­kozásai: a tőkés rendszer fel­számolása, a szocialista épí­tés alapjainak lerakása, az iparosítás, a mezőgazdaság átszervezése, a gazdaságirá­nyítás reformja, az új magyar értelmiség felnevelése és más korszakos feladatok megoldá­sa után rendszerünk ma új kihívások előtt áll. Egy új vi­lággazdasági helyzet kemény gazdasági versenyében kell helytállni, bizonyítani életké­pességét és erejét. A pártunk XIII. kongresz- szusán elfogadott határozat valójában ennek a helytállási és bizonyítási szükségesség­nek a mi viszonyainkra alkal­mazott programja. Ennek je­gyében kell javítani minőségi teljesítményünket és teljesítő- képességünket, elsősorban a tudás, a szellemi kapacitás fejlesztése, a szervezési és munkakultúra radikális ja­vítása útján. E feladat szol­gálatába kell állítanunk, s ja­vítanunk az anyagi érdekelt­ség rendszerét, fejlesztenünk a társadalom demokratikus intézményeit, az irányítás rendszerét és gyakorlatát. E célokat kell szolgálnia a szo­cialista vállalkozások legkü­lönbözőbb formáinak, a nagy állami trösztöktől a vállalato­kon és szövetkezeteken át, a kiskollektívák és egyének vál­lalkozásáig. Erőfeszítéseik si­kerességéhez elengedhetetlen az is, hogy folyamatosan meg­teremtsük a napi cselekvés és a hosszabb távú programok összhangját, megszüntessük a jó elvi követelmények és a mindennapi döntések ellent­mondásait. Hazánk fejlett mezőgazda­ságú ipari ország. Továbblé­pésünk kulcskérdése iparunk szelektív korszerűsítése, nem­zetközi versenyképességének megteremtése azokon a te­rületeken, amelyeken adott­ságaink és lehetőségeink vi­szonylag kedvezőek. Al ország politikai és gaz­dasági stabilitásának igen fontos tényezője fejlett és eredményesen működő mező- gazdaságunk. Rövid távú fel­adataink megoldása, hosszabb távú céljaink megalapozása szempontjából meghatározó, hogy a mezőgazdaságban eb­ben az évben milyen telje­sítményeket érünk el. A múlt évi feladatokat me­zőgazdaságunk és élelmiszer- iparunk nem tudta teljesíte­ni. Idén a mezőgazdasági ter­melés 3—3,5 százalékos eme­lését. ezen belül 16 millió ton­na gabona, 700 ezer tonna kö­rüli napraforgó, 1,8 millió ton­na zöldség, 1,3 millió tonna vágósertés, több mint 500 ezer tonna baromfi megtermelését várja az ország, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Tudjuk: a VI. ötéves terv­időszak feltételrendszere nagy­mértékben igénybevette me­zőgazdaságunk eszközeit, irá­nyítóit, szakembereit és dol­gozóit, kimerítette tartalékait. A feltételrendszer egyes pon­tokon javításra, az eszközbá­zis pótlásra szorul. Néhány fontos döntést már meghoz­tunk. Javítottuk a baromfi- és sertéstartás, a kukoricater­mesztés közgazdasági feltéte­leit, erőfeszítéseket tettünk a háztáji gazdaságok néhány te­rületen visszaesett termelési kedvének fokozására. Egy sor intézkedést még ezután kell megtennünk' ahhoz, hogy me­zőgazdaságunk és élelmiszer- iparunk érdekeltségét ágaza­tonként is megvalósítsuk. A feladatok nagyok, de megoldhatók. Az agrárterme­lés vállalkozói szervezetei — a termelőszövetkezetek, álla­mi gazdaságok, élelmiszeripa­ri vállalatok, háztáji gazdasá­gok, a termelési rendszerek és az integrátorok — életké­pesek és szilárdak. Képesek magasabb követelmények tel­jesítésére is. A tervezett terméseredmé­nyekhez szükséges anyagok és eszközök rendelkezésre áll­nak. Érdekeltségi rendszerünk az agrártermelésben összessé­gében elfogadható. A siker azon múlik, .hogy napról nap­ra szakszerűen, késedelem és tétovázás nélkül megtegyük mindazt, amit a technológiai követelmények diktálnak. Az adott helyzetben különösen nagy jelentősége van annak, hogy gazdaságaink most a le­hető legnagyobb, a tavalyinál is nagyobb területen, a leg­alkalmasabb időben vessenek kukoricát. Mezőgazdaságunk nagyívű pályát futott be. Kivívta tár­sadalmunk elismerését és ro- konszenvét, ami fejlődésének lendítőerejévé is vált. Az el­ért sikereket és színvonalat azonban átértékeli az idő, de főként a közelebbi és távolab­bi környezet fejlődésének új tényei és igényei. A múlt si­kereiből tehát nem lehet meg­élni! Lehetetlen észre nem ven­nünk agrártermékeiipk ver­senyképességi problémáit, a viszonylag magas önköltséget, esetenként a piac által kifo­gásolt minőséget is. Nem ve­hetjük tudomásul néhány fon­tos termelési mutató krónikus stagnálását, a takarmányok, az energiahordozók és a mel­léktermékek pazarló kezelé­sét, a megtermelt értékek veszteségeit, a túlzott állat­elhullást, a termények táro­lási, feldolgozási veszteségeit, vagy az olyan ésszerűtlen ta­karékosságot, amit a műtrá­gya, az öntözővíz, az elit ve­tőanyagok használatának mel­lőzése jelent. Mindez mun­kánk gyengeségeit, vagyis az emberi tényezőket minősíti elsősorban, de felveti az anya­gi, pénzügyi feltételek javítá­sának szükségességét is. Mezőgazdaságunk és élel­miszeriparunk eszközutánpót­lása sem fogható vissza to­vább. Szelektív, takarékos, át­gondolt, magas műszaki szín­vonalú fejlesztésre — de csak erre — van szükség. El kell hárítani a beruházások, az innováció elé állított pénz­ügyi akadályokat. Kormány­zatunknak politikai és gazda­sági eszközökkel segíteni kell ágazatunk felvevőpiacainak megtermelését, bővítését is. Mezőgazdaságunk és élel­miszeriparunk meglévő ter­melőerői — elsősorban a szak­emberek sok tízezres, a dolgo­zók milliós tömege, ezek ké­pességei és vállalkozó kedve, hazánk termékeny földje — csak így kerülnek ismét egyen­súlyba az eszközökkel. Április 4. ünnep. Ezen az ünnepen — itt és ma — Ma­gyarországon főleg a munka dolgai juthatnak eszünkbe, tehát a múltra emlékezve a jövőre gondolunk. Nem hiszem, hogy akad olyan ismerőse, aki ne tenne meg ennek az embernek a kedvéért mindent! — bököm ki hangosan gondolataimat Horváth Ferencnek, a Pest Megyei Műanyagipari Vállalat vezérigazgatójának titkárnője előtt. Ö csendesen elmosolyodik, s alig hallhatóan jegyzi meg: — Nekem mondja? Huszonöt éve dolgozom mellette. S nem szégyellem, hogy csodálom őt. naponként kérte számon beosz­tottjaitól az elvégzett felada­tokat. S nem maradhatott a nyolc nap alatt le nem zárt akta.) Hogy mennyiben tulajdonít­ható az ő személyének a PE- MÜ sikere? — Én csak a karmester va­gyok — mondja —, a dolgo­zóknak kell produkálniuk. Eh­hez viszont joggal elvárják tő­lem, hogy mindig megkapják a szükséges információkat az önálló munkához. A PEMÜ demokratikus, de mégis szigorúan következetes vezetési módszerének a múlt év kemény próbája volt. A vállalat egyik legfontosabb partnere, a gázipari művek, 4000 tonnával kevesebb csövet rendelt, mint korábban. A ki­esést sikerült pótolniuk, és eredményesen zárták az esz­tendőt. — Azokat a kollégákat sze­retem — vallja a vezérigaz­gató —, akik tudnak ellent is mondani, és ha egy problémát azonnal meg lehet oldani, ak­kor nem várnak vele. Bár Horváth Ferenc életko­ra szerint már nem fiatal, az biztos, hogy nála temperamen­Éppen 60 perce, hogy Hor­váth Ferenc a PEMÜ-ről és a magyar gazdaságról kezdettel beszélni, amikor felpillantott a faliórára. Kint már várják egy világbanki tárgyalással kapcsolatban, igyekszem rö- videbbre fogni kérdéseimet; hagyjuk a gazdaságot — ja­vaslom —, s beszéljünk egy kicsit csak róla, Horváth Fe­rencről. De a kettő elválaszt­hatatlan. Horváth Ferenc 1965-től áll a PEMÜ élén, s ez alatt az idő­szak alatt, de különösen az el­múlt öt esztendőben, látványos fejlődésen ment keresztül a vállalat. Árbevétele 1981-hez képest kétszeresére, nyeresé­ge ennél nagyobb mértékben nőtt, s mindezt olyan körül­mények között és akkor, ami­kor más vállalatoknak sorra hiúsultak meg elképzelései. Horváth Ferenc eredetileg ve­gyészmérnök, majd második diplomát is szerzett a közgaz­dasági egyetem mérnök-köz­gazdász kiegészítő szakán, 1957-től igazgatóvá történt ki­nevezéséig a Pest Megyei Ta­nács ipari osztályát vezette (Egy apró kis emlék abból aí időből: Horváth Ferenc nyolc­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom