Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-19 / 92. szám

I 19SS. ÁPRILIS 19., SZOMBAT Hazai ellátás Diagiiosztikymolc Több mint százmillió forin­tos beruházással új üzemet építenek a Rcanal Fimonvegy- szergyárban azoknak a vegy­szerkészleteknek a gyártásá­ra. amelyeknek az alkalmazá­sával gyorsan és megbízha­tóan kimutathatók bizonyos betegségek. Ezeket az úgyne­vezett orvosi diagnosztikumo- kat jelenleg a vállalat labo­ratóriumaiban állítják elő, ehol már szűkösek a lehető­ségek a gyártás további bőví­tésére. Az egészségügyi ellátás fej­lődésével az elmúlt években nagymértékben megnőttek az igények e vegyszerek iránt, mert használatukkal sokféle orvosi vizsgálat tömegesen el­végezhető egyszerű eljárássá vált. _ A vegyszerkószletek gyártását a tervek szerint 1988-ra elkészülő új üzemben n jelenleginek tízszeresére bő­vítik majd, s így az alapvető diagnosztikumokból már vál­lalni tudják a teljes hazai el­látást. Szépitők dicsérete 1/ Piheíiipark épül Megyénkben az elsők kö- fcött alakult meg a Budakeszi Szépítő Egyesület, s a nyolc­vannyolc egyéni tagot, egy jogi személyt és a helyi álta­lános iskola 7. z. osztályát tö­mörítő szervezet rövid pálya­futása alatt máris sikereket mondhat magáénak. Mint azt az egyesület mi­nap megtartott közgyűlésén hallottuk, a környezetvédőket dicséri a budai tájvédelmi körzettel kapcsolatos összejö­vetel. A településfejlesztési munkacsoport szervezte a Bu­dakeszi 2000-ben című, nagy sikerű előadást. A honisme­rettel foglalkozóik nevéhez fű­ződik a községben felkutatott Erkel-ház és a hagyaték méltó bemutatása. Az egyesület föl­vette a kapcsolatot a buda­pesti szépítőkkel, hogy csak néhányat említsünk az alig több, mint fél esztendő prog­ramjából. A közös munkába sikerül bevonniuk a nagyközség la­kosságát, s erre jó példa a Hunor, a Felkeszi és a Villám Utcákban lakók tevékenysége. Az emberek társadalmi mun­kát vállaltak azért, hogy ezen a területen létesüljön egy szép park, szomszédságában két tenisz- és egy labdarúgópálya, játszótér és tűzrakóhely. A parkot társadalmi munkában tervezték, a helyi szépítő egyesület pedig élnyerte a KISZ Központi Bizottsága és ez Állami Ifjúsági Bizottság százezer forintos pályázatát. A munkálatok már megkezdőd­tek, a pihenőparkot az ígére­tek szerint jövőre adják át. Útjavítás helyett fényképek készültek Vasból! a sártenger közepén Nem túl gyakori eset, hogy a vásárlók egy-egy bolt dolgozóinak lehetetlen munkakörülményei miatt emelnek szót. Általánosabb, hogy hiánycikk ügyében, az eladók rossz modora, vagy éppen megkárosításuk miatt ragadnak tollat. Nem lehet tehát egy utolsó üzlet a Nagykáía és Vidéke Áfész 73. számú vasboltja, ha maguk a vevők kérnek intézkedést. Kétmillió a veszteség Szentmártonkátai levélírónk szerint néhány esztendeje ideiglenes jelleggel költöztet­ték a nagyközség szélére Nagykáta központjából a sok hasznos cikket árusító üzletet. Azóta mind a vevők, mind az eladók sokat szenvednek az áldatlan állapotok miatt. A vasútállomás közelében talál­ható bolthoz ugyanis nem ve­zet kövesút, s amint a szoká­sosnál több csapadék hullik, a 73-ast csak sártengeren át le­het megközelíteni. A víz és a vendégmarasztaló sár áll ilyenkor az udvaron is. Bokáig jártak benne a dolgozók a szabadban felhalmozott vasle­mezek kiadásakor. Jól látható ez a levélhez mellékelt fényké­peken, amelyek a márciusi ál­lapotokat örökítették meg. Most, április közepén már csak nyomai vannak a sár­tengernek, de még most is víz borítja a betonozott udvar nagy részét. — Nehéz napokat éltünk át. Hetekig szinte megközelíthe­tetlen volt az üzlet — mondja Kenyó Gyula boltvezető. — A környéken a legnagyobb bolt a miénk, tíz környékbeli vas- üzletet látunk el, a hozzánk járó vevőkön kívül. Március elején azonban még a teher­autók is csak nehezen tudták megközelíteni a telepet. Az el­ső negyedévre tizenkétmillió forintos forgalmat terveztünk, ez az előző évek eladásaihoz viszonyítva igen reális terv volt. Ám a tízmilliót sem ér­tük el és bizonyos, hogy mindez a sártenger számlájára írható. Egyszerűen visszafor­dulta,k a vásárlók. Az üzletvezető szerint több­ször. is kérték a tanácsot, hogy javíttassa meg az Ősz utcát, amely alap nélküli földút, s rendkívül rossz állapotban van. Nem is csoda, hiszen nagy teherforgalmat bonyolít le. Még a bolt előtt van ugyan­is a Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat nagykátai körzeti központja, ahol napon­ta tucatszám fordulnak meg a nagy tengelynyomású gépjár­művek. — Ügy tudom, az áfész ve­Befesiőttem a gyümölcsösbe I régi gazda is Kertbarátoknak szóló előadássorozatot szervezett a Haza­fias Népfront Budapesti Bizottsága. A kiskerti termelés mes­terfogásai iránt érdeklődők közül sokan vettek részt megyénk Pest környéki településeiről is. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen a témák és a neves előadók vonzották a kertészkedés iránt érdeklődőket. A sorozat utolsó előadása a zöldség- és gyümölcsfélék régi és új tartósít-', si módszereiről szólt a lek- várfözéstől a gyorsfagyasztásig. Így azután az asszonynép tet­te ki a hallgatóság nagy részét. Kocsis Péter Törökbálintról mégis eljött, hiszen mint mondja, őt minden érdekli, ami a zöldséggel-gyümölccseí kapcsolatos. Előadás előtt őt kérdezgettük: — Honnan tudott a tanfo­lyamról? — A Kertészet—Szőlészet című folyóiratban olvastam erről. Már nem először vagyok itt, a tavalyi előadásokon is részt vettem, járok Budafok­ra is a művelődési központ tanfolyamai.»^, sőt gombaisme­retét is tanultam a Bocskai úti TIT-ben. — Honnan ez az érdeklő­dés, és hogy jut erre ennyi ideje? — Szabolcsi születésű va­gyok, és belenőttem a gyümöl­csösbe. Mikor apám már men­ni nem bírt, föiültettem a sze­kérre, úgy vittem ki, lássa, hogy virít az alma, mikor bontja szirmait. El sem tudom képzelni az életemet a növé­nyek nélkül. Ma már nyugdí­jas vagyok, tanítással telt az életem. — Hol gazdálkodik? — A házam mellett van 300 négyszögöl kordon művelésű almám és körtém. Azonkívül megterem az eper, a málna, no meg a szőlő; fele csemege, fele bornak való. És van húsz család méhem is. — Vásárol valamit a család a piacról? — Nem. Inkább eladunk mézet és gyümölcsöt is. — Ha ennyi mindent termel, elkel a segítség. Kire számít­hat a kerti munkákban? — A gyerekekre, öt Van, három még velünk él és jól megférünk. A feleségem még dolgozik, tanít az iskolában, a legkisebb lány pedig óvónői szakközépiskolába jár. Búcsúzóul Kocsis Péter még hozzáfűzi: kérem, azt is írja meg, hogy szomorú vagyok, mert vannak emberek, akik nem törődnek a növényekkel. A. P. ■ ' - Wí.. A . P if Mini Hi-Fi a Texelekirából Ilyen helyzet fogadta márciusban a nagykátai vasbolt vásárlóit. zetői kértek a tanácstól követ, ’ amelyből több vagonnal is ér­kezett ide az állomásra, ám nem kapták meg. Ezzel szeret­tük volna valamelyest megerő­síteni az utat — folytatja a vasbolt vezetője. — Nemrégen ásattunk egy hat köbméteres gödröt, a csapadékvíz szik­kasztására, de ez sem végleges megoldás. Az csak valamilyen tömörített út megépítése le­hetne. Tervek a fióknak? — Fényképeket mi is kap­tunk — legyint Akaniisz Mar­cell, a nagykátai tanács el­nöke, amikor elmondom, mi­lyen ügyben járok. — Még a múlt őszön leültünk az érde­kelt vállalatok vezetőivel, hogy megbeszéljük, mi is le­gyen az utcával. Ezen a meg­beszélésen részt vett a MÁV képviselője is, az Ősz utca ugyanis vasúti területen fek­szik, lakóház erre alig van. Akkor megállapodtunk abban, hogy a MÁV megtervezteti az utat. Ám, amikor kiderült, hogy fizetni kellene a tervezé­sért, az áfész és a gabonaipari vállalat is visszalépett. Jelen­leg úgy áll a helyzet, hogy az áfész még annyit sem tesz, mint amennyit az állampol­gárok, hiszen a saját telkén minden lakó maga oldja meg a csapadékelvezetést, nem fut­kos emiatt a tanácsra. Azt is tudomásul kell venni, hogy azok a nagykátaiak, akik por­mentes utat szeretnének, bi­zony mélyen a zsebükbe nyúl­nak, két és fél, háromezer fo­rintot fizetnek családonkint. Erre hoztuk létre a tanácstagi alapot. A lakosság pénzéhez tesszük hozzá a magunk ré­szét, ebből készül itt út, járda, esapad ékelvezetés. Azt a követ, amelyet az áfész szeretett vol­na megkapni, a nagykátai ál- lamoolgárok vásárolták és szállíttatták ide,. s nem a miénk volt. A tanács felada­ta elsősorban a lakosság ellá­tása, és ingyen nem építtethe­tünk utat az áfésznek, amikor az állampolgároktól is hozzá­járulást kérünk. — Ráadásul — veszi át a szót Pataki József, a műszaki osztály vezetője — ezen a két­százötven méteres szakaszon nem elegendő olyan útalapot építeni, mint más utcákban, ahol a terhelés felső határát a mentő és a tűzoltóautó súlya jelenti. A vasboltba és a mag­tárba is nagy teherautók jár­nak. Annak idején nem a ta­nács költöztette ki az üzletet Nagykáta központjából, s az útviszonyok akkor sem voltak jobbak. Igazságtalan volna tő­lünk várni a bolt alapvető működési feltételének biztosí­tását; a megközelítést. Ha ga­ranciát kapnánk arra, hogy az érintett gazdálkodó egysé­gek vállalják az út megépíté­sének költségeit, elkészíttet­nénk a terveket. De mi a biz­tosítékunk arra, hogy drága jelszóval nem süllyesztik-e a fiókba majd? — Nekünk Is érdekünk, hogy legkésőbb a betakarítás idejére javuljanak az útviszo­nyok a telep környékén — mondja Kulcsár Pál, a Gabo­naforgalmi és Malomipari Vál­lalat nagykátai körzeti üzemé nek vezetője. — A hepehupás, rossz úton elhullajtott gabona az egész népgazdaság kára. A telepig egy hónapon belül sze­retnénk kijavítani az Ősz ut­cát. Május 4-én ismét leülünk a tanács illetékeseivel. Válla­latunk nem zárkózik el az út­építéstől, ha az áfész is haji landó arányos részt vállalni a költségekből. De csak ebben az esetben. — Tíz fuvar sóderral feltöl- töttük az utat még az ősszel — mondja Burján László, a nagykátai áfész kereskedelmi főosztályvezetője —, de ez nem javított a helyzeten, sőt a víz a telepre folyt be. Egyébként a vasboltot ^előbb-utóbb sze­retnénk elhozni onnan, mert félreeső helyen van. Ezért, és ismerve az áfész anyagi hely­zetét mondhatom: útépítésbe nem tudunk belefogni. Mérlegelni hasznot, kárt A szóban forgó alig negyed kilométeres út megépítése másfél-két millió forintba ke­rülne. Kevesebbe, mint amennyi veszteséget az áfész­nek néhány hét alatt a rossz út okozott. Ráadásul ezen a költségen testvériesen1 meg is osztozhatnának a gabonafor­galmi vállalattal. Tehát az áfész illetékeseinek is — fotók készítése helyett — mérlegel­niük kellene, mi kerül többe, az út vagy a forgalomkiesés? Móza Katalin Több Jut a közösségnek A budaörsi Texelektro Ipari Szövetkezet neve jól cseng határainkon belül, cs nem ismeretlen külföldön sem. Az eredményesen gazdálkodó cégek közé tartozik; a VI. ötéves tervidőszakról készített számvetésük is tisz­tes munkáról, sikeres tevékenységről szólhatott. Egyebek között arról, hogy különösen az elmúlt évben számottevően javult tőkés ex­portjuk nyeresége. Másfelől viszont elmaradás mutatkozott a nyugati szállítások teljesíté­sében, részint mert a termelés nagy hányada anyagmentes bérmunka volt, részint mert a külföldi partnerek egyikének- másikának bizonytalanná vált a fizetőképessége. A szocialis­ta export kis lemaradását pe­dig főként a lecsökkent igé­nyek okozták, például , a sportpályák eredményhirdetői iránt. A Texelektro a tervidőszak elején nagy reményeket fűzött elektronikai ágazatához, amely valóban kiemelkedően dolgo­zott 1982-ben, szép nyereséget hozva a konyhára. Ám éppen mert felfutóban van hazánk­ban az elektronika és akkori­ban virradt, fel a kisvállalko­zások napja, jelentősen vissza­esett a húzóágazat. De a vál­lalkozókedv nem csökkent; múlt év elején új üzemet ala­kítottak Audiotechnika néven. A mini Hi-Fi-berendezést sze­relő egység már az első fél­évben félmillió forint nyeresé­get termelt az Orionnak vég­zett bérmunkából. Erre az esz­tendőre a tervek szerint meg­háromszorozzák nyereségüket. Ha elmondhatjuk, hogy a ta­valyi eredmények jóval kedve­zőbbek, mint az azt megelőző éveké — márpedig így van —, akkor hozzá kell tennünk, hogy mindezt az öszlönzőrend- szer átgondolt, célravezető al­kalmazásával, az üzemek ön­állóságának növelésével sike­rült elérniük. Nyereségük 10 millió forinttal haladta meg az 1984-ben elért összeget; több került szociálpolitikára is a tervezettnél. Nőtt a segélyek összege, a gyermek- és kulturá­lis intézményeknek juttatott támogatás, az üzemétkeztetési és az üdülési hozzájárulás. A lakásépítők a korábbi 30 ezer forint helyett 40 ezret kaptak hozzájárulásként. A közösségnek abból jutott több, amit szorgos munkával megtermelt, megteremtve egy­úttal a jó indulást a VII. öt­éves tervciklusra. Sz. T. Tavaszi lüktetés Benépesült a falu határa Szente András és családja 600 nígs’szögöl szamőeapalánta ültetését é> gondozását vállalta az Idén a tsz szakcsoportjában Erdűsi Agnes felvétele Felhő borong, szél borzolja a víz felszínét, élénk zöld színt váltanak a tar ágak. Április, a csalóka, az idén különösen szeszélyes. A rü­gyekből kibomlott friss levél­kéken hókristály csillogott a minap, s szitált az ilyenkor szokatlan hó. Aligha gondol­tunk erre két hete, s magam is a kora reggeli ragyogásnak örvendeztem az akkori verő­fényben. Tahitótíalu köz­pontjában ezen a reggelen is mindenki, mindenkinek kö­szönt, ahogy ez a jó szokás már századokon át kialakult a falvakban. Az utcán álldogáltam, né­zelődtem. A fodrászüzletből Készülnek a buszmenetrendek Szerkesztő a számítógép A Volán-vállalatok a dön­tések előkészítésébe már be­vonták a számítógépet, most pedig olyan programot dol­goztak ki, amelynek segítsé­gével a menetrend szerkesz­tését is a számítógépre lehet bízni. A számítógép a betáplált alapadatokból állítja elő a menetrendi mezőket tartalma­zó mágnesszalagot, s erről a Nyomdaipari Fényszedő Üzem — szintén számítógép segít­ségével — automatikusan ké­szíti el a fényszedéshez szük­séges filmet. A számítógépes menetrendszerkesztés óriási előnye, hogy mind a nyomdá­ban, mind pedig a Volán-vál­lalatoknál jelentősen csökken­het a menetrend elkészítésé­ben közreműködők száma. Ráadásul — a számítógép gyorsaságának köszönhetően — harmadára rövidülhet az előkészítési idő: a jelenlegi fél év helyett két hónap is elegendő. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a megjelenő új menetrendkönyv az eddiginél jobban tükrözi a valóságos helyzetet, vagyis kevesebb ki­egészítésre, módosításra lesz szükség. A június 1-jén életbe lépő új autóbusz-menetrend második és harmadik kötetében már lesz néhány olyan ív, amely­nek adatait a számítógép állí­totta össze, a jövőre megjele­nő menetrend pedig már tel­jes egészében az új eljárással készül. egy percre kitekintett a mes­ter s tekintetünk találkozott. Talán egy újabb vendég? — olvastam ki az övéből a kér­dést. Aztán, amikor látta, hogy nem mozdulok, becsukta az ajtót. A műhely mögötti la­kásában ilyenkor megszólal a csengő, így jelezve, hogy' va­laki érkezett. Szekerek indultai?, a Sárga gyeplőjét erősen fogni kellett. A tavaszt érezve feszült ben­ne az energia, szaladt volna világgá. Kerékpáros lányok, fiúk, Ipnge, majdnem nyári sportruhákban hajtottak a vá­ci rév irányába. Vetőgépet vontattak a földelcre, elkezdő­dött a munka dandárja. A Kék Duna Termelőszö­vetkezet központja előtt is nagy mostanában a forgalom. A hagyomány nem törik meg az eperfronton sem. A finom, tótfalui szamócát az idén is megtalálják a vevők a közeli, meg a pesti piacokon. Annak pedig, hogy érdemes ezzel fog­lalkozni, bizonyítéka az, hogy aki a közeli évekre előrete­kint. megkezdi a palántázást a szövetkezet háztáji ágazatá­nak ültetvényeseként. A főtérre települt körhin- tások ilyenkor legfeljebb az iskolásokra számíthattak, s bizonyára az iskolaszünet csa­logatta őket ide. Ám az is el­múlt, a tantermek ismét be­népesültek. S mire e sorok megjelennek, ez a kései, rend­hagyó télutó is a különös em­lékeink közé tartozik már, s ismét átvette hatalmát tavasz kisasszony, hiába erőlködött a már, erejét veszített tél tá­bornok. K. T. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom