Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-12 / 86. szám

1986. Április 12., szombat i»Fvr « ittt rnr] 5 Aszódon épül a lerakóhely Leányvállalatot alapított a Földgép Társadalombiztosítás és társadalmi biztonság Egy vívmány jelene, jövője Szocialista rendünk legfontosabb vívmányai között tartjuk nyilván a társadalombiztosítást, mely a munkásmozgalom, a szakszervezetek harcának tárgya volt évtizedekig. Az alkotmány szerint: „A Magyar Népköztársaság állampolgárainak öregség, betegség, munkaképtelen­ség esetén anyagi ellátáshoz van joguk. A Magyar Népköztársaság az anyagi ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás keretében és a szociális intézmények rendszerével biztosítja”. Mintha az utóbbi időben e vívmány körül megszaporodnának a kér­dőjelek. Valóban sikerülhet akár mostoha gazdasági körülmények közepette is változatlan szintű vagy még jobb ellátást adni? Módo­sul-e a nyugdíjrendszer? Emelkedhet-e a családi pótlék összege? Szerepet kaphat-e a táppénz megállapításakor az: beteggé válásához hozzájárult saját hibás magatartásával az ember? S bővíthető-e az ellátás köre? A hetvenes években legfel­jebb csak a szakemberek vi­tatkoztak arról, milyen mó­don kellene biztonságosan el­helyezni az úgynevezett kü­lönleges kezelést igénylő — vagy a köztudatban jobban elterjedt, de nem egészen pontos fogalmat használva: a veszélyes — hulladékot. A váci vízszennyezéssel azonban betelt a pohár, s a közvéle­ményben egyre erősödő ve­szélytudat arra kényszerítette az illetékeseket, hogy hathatós lépéseket tegyenek. A dönté­sek azóta megszülettek, ám a megvalósításban sok a döc- cenő. A legnagyobb gond a pénzhiány, s a háttérben gyakran felesleges kötélhúzás­nak ható szakmai viták is zajlanak. Ahol nincs szándék Nemrég nyilvánosságra hoz­ták, hogy a már épülő dorogi égetőmű mellett a VII. ötéves tervben egyebek között több ideiglenes és végleges lerakó­helyet is létesítenek. Ezek sorába tartozik az Aszód ha­tárában kialakítandó tároló, amelynek területfelhasználási engedélyét már megkapta a kivitelező és üzemeltető Föld­gép Általános Mélyépítő Vál­lalat, amely a feladat elvég­zésére környezetvédő és szol­gáltató leányvállalatot hozott létre. Aszódon — az Állami Terv­bizottság határozata alapján — végleges lerakóhely épül. A munkát még az idén keli megkezdeni, s két esztendő múlva befejezni. A létesít­mény tervezett beruházási költsége mintegy 500 millió forint, ennek egvharmadát az OKTH egyszeri támogatásként adja, míg a másik harma­dához a leányvállalat állami kölcsönként juthat hozzá. A fennmaradó negyven százalé­kot a lerakóhelyet használó vállalatoknak kellene befizet­niük érdekeltségi alapjaikból. A szükséges 200 millióból vi­szont eddig alig több mint 80 millió forint jött össze, s ez azt jelenti, hogy ebben az esetben a különleges kezelésű hulladékokat felhalmazó üze­mek túlságosan is a fogukhoz verik a garast, s egy jelentős részükben nincs is meg a szán­dék a társuláshoz. Tehetik, hi­szen az országban és a megyé­ben eddig keletkezett ártalmas anyagok nagy többsége kézen- közön eltűnt, azaz illegális le­rakóhelyekre került, s ezért mindeddig senkit sem vontak komolyan felelősségre. A je­lek tehát azt mutatják, a jövőben is lesznek, akik ha­zardíroznak, s vállalják a most már bizonyára sokkal szigorúbb elmarasztalást... Szabadon forgalmazható Az aszódi telep esetében még nincs meg a jóváhagyás a leányvállalat vezetőinek azon elképzeléséhez, hogy a majdani használók állal be­fizetendő 200 millió forint még hiányzó részét — tehát 120 milliót — bankhitelből fedezzék, lévén, hogy az idő sürget. Mint dr. Rózsa Pál, a leányvállalat igazgatója meg­fogalmazta, ha a pénz meg­lenne, máris megkezdhetnék a munkát. A nagyközségben egyévi 10 ezer köbméternyi, első és második osztályú ve­szélyes hulladék lerakására alkalmas telepet építenek. Ez azt jelenti, hogy öt esztendő alatt a területen 50 ezer köb­méternyi anyagot lehetne el­helyezni. s a vizsgálatok sze­rint folyamatos bővítéssel 25-30 évig használható a ki­jelölt föiddarab. A bővítés mindenkor a bevételektől és a fejlesztési forrásoktól füg­gene. A feltételes mód használata jelzi, hogy a pénzügyi gondok nem csak a kezdetkor, ha­nem a későbbiekben is aka­dályozhatják a tervek meg­valósítását. A mostani 80 mil­lió forintot is több mint száz vállalat adta össze, s a föld­gépesek nyilvántartásában egy sor olyan megyei gazdál­kodó is .szerepel, amelyeknél saját bevallásuk szerint kü­lönleges kezelést igénylő hul­ladékok keletkeznek, mégsem válaszoltak eddig a társulás­ra felszólító levélre. A leány- vállalat köbméterenként 20 ezer forintot kér a lerakás engedélyezéséért, s a meg­vásárolt jog szabadon forgal­mazható, azaz bármikor el­adható. Elgondolkodtató, hogy a te­lep évi 10 ezer tonnás kapa­citását alig \ tudja az üzemel­tető kitölteni, miközben becs­lések szerint Budapesten és Pest megyében esztendőnként mintegy 450 ezer tonna lerak­ható hulladék keletkezik. Az adatok összevetése is jelzi, hogy az aszódi beruházás be­fejezése után is a teljes mennyiség alig 2-2,5 száza­lékát helyezhetik el bizton­ságosan, a többi sorsa szinte teljesen bizonytalan. Jelenleg — tegyük hozzá mindjárt. A leányvállalat szakemberei ugyanis a külföldi tapaszta­latokat is tanulmányozva és a hazai kutatókkal, fejlesztők­kel együttműködve már most keresik a módját, hogy olyan technológiákat dolgozzanak ki, amelyek segítségével a ma még sok gondot okozó hulla­dékokat visszajuttatják a ter­melés vérkeringésébe. Emel­lett a maguk szűk lehetősé­Van zöldségügy már évek óta. Jelenleg is dúl a paradi­csomháború, aminek kezdete hús vét előttre tehető. Az tör­tént ugyanis, hogy a Skála ál­tal ellenőrizhető boltokban — a fogyasztók örömére — meg­jelent a 99 forintos paradi­csom és a paprika. Az országot behálózó szövetkezeti nagyke­reskedelemhez — öt erősíten­dő — csatlakozott a Báes-Kis- kun Megyei Zöldért is. Itt szin­tén leszállították a két primőr árát. Mindez örvendetes, mert végre kialakult az az árver­seny, amire eddig hiába vár­tunk. Jó lenne, ha a Skála so­kak által helyeselt kezdemé­nyezése nem törne meg a ke­rékkötők ellenállásán. Hiszen ezenkívül is vannak még nyomasztó gondok. A ta­valyi kiemelkedő burgonya- termésnek köszönhető, hogy vetőgumó is vart' bőven. A ke­reslet — a múlt évi értékesítési nehézségek miatt — viszont alacsony. A VI. ötéves tervidő­szak alatt 87 kiló krumpli ju­tott egy lakosra hazánkban, ugyanakkor a fogyasztás 58— 59 kiló körül alakult. A meg­termelt és az elfogyasztott mennyiség közötti különböze- tet exportálták a gazdaságok, a selejtesebb burgonyát pe­dig az állatok takarmányozá­sára hasznosították. A múlt évi dömping azonban úgy lát­szik, megtette hatását. Az idén mérséklődött a termelői kedv. Ez a vetőgumó-kereslet csök­kenésében is megmutatkozik. Végső soron a múlt évben sem maradt senki nyakán a bő termés, A felesleget meg­vásárolták a külföldi vevők. Egyetlen esztendő kedvezőtlen hatásaiból tehát nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Pontosan a ciklikus­ság; a felfutás, majd a visz- szaesés akadályozza a kiegyen­súlyozott belső piac megterem­tését. többek között a burgo­nyánál is. Manapság sokat és egyre többet beszélünk a zöldségmi­zériáról, de leginkább a magas fogyasztói árakról, ami sokak szemét sérti. A Skála elkezdett valamit, de jó lenne, ha vala­ki kézbe venné második ke­nyerünk ügyét is. Tudom, holnaptól nem jelentkeznek geit kihasználva felhívják a termelők figyelmét, hogy tö­rekedjenek az úgynevezett hulladékszegény módszerek átvételére és alkalmazására. E két út jelenti a hosszú távú megoldást — s csak ez a két út. Ha eddig nem, most már mindenképpen rá kell ven­ni — akár gazdasági kény­szert is alkalmazva — a vállalatokat, hogy takaréko­sabban bánjanak az anyagok­kal, s amit lehet, újra hasz­náljanak fel. Különleges biztonság A Földgép felvette a kap­csolatot a Környezetvédelmi Intézettel, hogy közösen te­gyenek erőfeszítéseket a me­gyében található illegális le­rakóhelyek felderítésére és — amennyiben tőlük rendelik meg — azok felszámolására. Az eddig leírtak a gondok­nak csupán egy részét mutat­ják. Mert sajnos, további fel­adatok akadnak még szép számmal. Az egyik, hogy az aszódi végleges lerakó mel­lett egy ideiglenes tárolót is kell majd építeni. Ugyancsak nem öltöttek testet konkrétan a gondolatok a majdan meg­telő lerakóhelyek sorsát il­letően sem. Egy viszont tény: a mostani aszódi beruházás­nál a nyugat-európai tapasz­talatokat is figyelembe véve, az ottani előírásoknál sokkal szigorúbb biztonsági követel­ményeket ír elő’ a terv. Furucz Zoltán tömegesen a vásáriók vetőgu­móért. Mégsem árt tudni, hogy a Vetőmag Vállalat monori területi központja az igénye­ket figyelembe véve kis kisze­relésben — nagyobb mennyi­ség vásárlása esetén kedvez­ménnyel — tíz burgonyafajta szaporítóanyagát kínálja meg­vételre. Aki ebből vásárol, biztos, hogy nem bóvlit vesz, mert a legjobb holland és oszt­rák intenzív fajták közül vá­logathatnak. Sokak számára talán új. hogy ismét kapható a régebben kedvelt gülbaba ja­vított változata is Monoron. Ezzel a lehetőséggel élniük kell a nagy- és kisüzemeknek egyaránt. Igaz, az albertirsai Szabadság, a gyáli Szabadság. a monori Kossuth, a pilisi Aranykalász, a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet az idén is jelentős területen vet burgonyát, lehet, hogy a szö- di Virágzó, valamint a galga- mácsai összefogás Termelő- szövetkezet vezetői is felülbí­rálják korábbi döntéseiket és mégis termelnek majd krump­lit. Ha ígV lesz, örvendetes tényként könyvelhető el, de nem bír döntő jelentőséggel. Sokkal inkább azok a kister­melők. akik a megye burgo­nyaterületének 78.6 százalékán termelik á növényt. Elsősorban az ő ambíciójuk­ra számítanak Monoron. És az a kiskerttulajdonosoknak sem árt, ha tudják, hogy gazdálko­dásuk eredményességét nagy­mértékben befolyásolja a sza­porítóanyag minősége. E téren bőven van pótolnivaló, mert a háztájiban elültetett burgo­nya 50 százaléka még ma is is­meretlen eredetű. Ebben az esetben pedig szinte elkerülhe­tetlen a kudarc, ami rontja a termelői kedvet, Másként van azoknál, akik már évek óta fémzárolt szaporítóanyagot vásárolnak. Ebből egyértel­műen következik, hogy kellő jövedelemre is az számíthat, akinek burgonvája szép dara­bos, tetszetős. Hogy így le­gyen. ennek lehetőségét már az alapoknál kell kezdeni, vagyis a vetőgumó helyes meg­választásánál. amit nem sza­bad a véletlenre bízni. Bóna Zoltán A válaszadásra dr. Kurucz Bélát, az Országos Társada­lombiztosítási Főigazgatóság vezetőhelyettesét kértük, aki­től elsőként azt kérdeztük: • Mennyire tépázta meg az elmúlt évtized a társadalom­biztosítás nimbuszát? — Ami a lényeget illeti, azt hiszem semennyire. Hiszem a felszabadulás előtt a lakos­ságnak kevesebb mint egyhar- mada volt ellátásra jogosult, manapság gyakorlatilag min­denki. Ismeretlen fogalom volt a gyermekápolási táppénz, családi pótlékot nagyon ke­vesen kaptak, s a mainál rö- videbb időre járt a dolgozó nőknek terhességi és gyermek­ágyi segély. Az öregségi jára­dék korhatára nemtől függet­lenül 65 év volt, ma a fér­fiak nyugdíjkorhatára 60, a nőké 55 év. Meggyőződésem, hogy az elmúlt négy évti­zedben töretlenül fejlődött a társadalombiztosítás, s bár gondok voltak és vannak ve­le, változatlanul oelja, hogy a munkával és járulékfize­téssel megszerzett jogot az anyagú biztonságra — minél teljesebben érvényesítse. • Köztudott, hogy a nyugdi­jak vásárlóértékét nem sike­rült megőrizni, s hogy a csalá­di pótlék a gyermeknevelés költségeinek csak egyötödét fedezi. Ez mintha az ellátások színvonalának csökkenésére mutatna ... — Mindkettő igaz, s mind­kettő gond. Vizsgáljuk meg közelebbről! Még 1950-ben is csak 539 ezren kaptak nyug­díjat vagy járadékot, idén pedig 2,3 millióan. Általános­nak tekinthető tehát a nyug­díjrendszer. De van vele két nagy probléma. Az egyik, hogy az elmúlt tíz esztendő inflációs időszakában általá­nosan csökkent a nyugdíjel­látás vásárlóértéke. Ez év ja­nuár elsejétől érvényes a döntés: a 70 éven felüliek és a súlyosan rokkantak nyug­díját a kormány a fogyasztói áremelkedés mértékében emeli. Idén ez 5 százalékot, legalább 150 forintot jelent. A célunk azonban az, hogy a fogyasztói áremelkedések­hez igazodjon az évi nyug- díjkiegészítés. Várhatók a következő öt esztendőben újabb lépések ez irányban, de hogy mekkorák, az a gazda­ság teljesítőképességétől' is függ, s attól elsősorban. • Mi a másik gond? — Ez a nyugdíjrendszeren belüli igazságossággal kap­csolatos. Most ugyanis az a helyzet, hogy minél öregebb, betegebb, elesettebb valaki, s minél kevésbé vállalkozhat nyugdíjkiegészítő foglalatos­ságra, annál rosszabbak az anyagi körülményei, a régebbi nyugdíjak összege ugyanis alacsonyabb. E helyzetnek — már humánus megfontolásból is — éppen az ellenkezője lenne kívánatos. S e kívána­tos állapot felé mutatnak az idei döntések, intézkedések, valamint a szociálpolitikában a rászorultsági elv érvényesí­tése. Ami a távolabbi jövőt illeti, elképzelhető változtatás a ma meglevő társadalombiz­tosítási ellátási arányokon, s a nyugdíjrendszeren belül is. Egyet azonban nem feled­hetünk: minden ilyen törek­vésnek a nyugdíjasok nagyobb biztonságát kelj szolgálnia, erősítve az elvet, hogy a nyugdíj továbbra is munká­val és járulékfizetéssel szer­zett jog legyen. • S mi a helyzet a családi pótlékkal? — Ez most a társadalom- biztosítási rendszer legáltalá­nosabb eleme, 1.6 millió csa­lád 2,6 millió gyermeke után folyósítunk családi pótlékot Ami az összeg nagyságát illeti,' tény, hogy sehol és soha nem volt olyan családi pótlék, amely a gyermekek nevelésé­nek teljes fedezetéül szolgált volna. A VII. ötéves tervidő­szakban várható — természe­tesen szintén a gazdasági helyzet függvényeként — a pótlék kiigazítása, s még ki kell alakítani itt is a vásár­lóerő megőrzésének mecha­nizmusát. €1 Honnan teremtik elő eh­hez a pénzt? Egyáltalán: mi­ből gazdálkodik a társadalom- biztosítás? — Természetesen az állam­polgárok pénzével". Pontosab­ban: idén 141,5 milliárd fo­rint a társadalombiztosítás költségvetése, az országos költségvetésnek ez 20 százalé­ka. A fedezetet az állam ga­rantálja, egész vagyonával fe­lei érte. De m-ég ennél is pontosabban: a pénz forrása a járulék, amit a munkáltató és a biztosított munkavállaló fizet. Már eljutottunk odáig, hogy ez az összeg a társada­lombiztosítás minden kiadá­sát fedezi. Ám mi is úgy gaz­dálkodunk, mint az átlagos magyar család: a havi bevé­telekből fedezzük a havi ki­adásokat, nincs számottevő tartalékunk. S ha több pénz folyna be a kasszáinkba, ak­kor sem alakítanánk át tőke- fedezeti rendszerűvé a társa­dalomibiztosítást, hiszen szo­rít a cipő, s az ellátások ösz- szegét kellene emelni a több­letbevételből. • Vajon járhatna-e állam- polgári jogon a társadalombiz­tosítási ellátás, akár az egész­ügyi? — Tény, hogy ma hazánk­ban szinte mindönkii részesül valamilyen társadalombiztosí­tási ellátásban. Akár a többi szocialista országban, s a vi­lág fejlettebb államaiban, ha­zánkban is úgy tekintjük, hogy ez a szociális biztonság­hoz való alapvető emberi jog megnyilvánulása, s a kor kö­vetelménye teljesül így. De tény, hogy egy munkával és járulékfizetéssel szerzett jog megvalósulása nem függhet a rászorultságtól. Van azért ki­vétel. Az anyasági segély, a családi pótlék, a temetési se­gély a valóságban máris min­den állampolgárnak jár, s az állampolgári jog felé hala­dunk. De például a családi pótléknál úgy hiszem nem len-ne még időszerű ennek be­vezetése. Éspedig azért, mert varrnak a társadalmunkban olyan emberek, akik el tudják képzelni az életüket munka nélkül. Ma az kaphat családi pótlékot, aki legalább havi 21 ledolgozott munkanappal jogot szerez erre. Azaz a jelenlegi formának nevelő, fegyelmező, a társadalom normáit érvé­nyesítő hatását nem mellőz­hetjük. De például a tavaly szeptember óta már 4 ezer fo­rintos egyszeri anyasági se­gélynél gondolhatunk arra. hogy állampolgári jogon jár­jon. • Ha már a fegyelemig ju­tottunk: bajok vannak a táp­pénz tájékán. Nem mindenki beteg valóban, aki kap táp­pénzt. Hogyan lehetne rendet teremteni? — Én nem értek egyet az­zal, hogy a meglevő anomá­liák miatt az egész táppénz- rendszert megkérdőjelezzük, hiszen az emberek többsége tisztességes, s joga van arra, hogy anyagi biztonságban gyógyulhasson. ka beteg. Kulcsember a táppénz meg­ítélésekor az orvos. Az. aki­nek ma nincs elegendő ideje, gyo-rs konzultációs lehetősége eldönteni: munkakepes-e a páciense. Ráadásul admi­nisztrációs nyűgnek tekinti a táppénzes munkát. Ennek tár­sadalmi presztízsét, anyagi megbecsülését feltétlenül nö­velnünk kell. Ezen túl az el­lenőrzésnek van óriási szere­pe. Az orvosi felülvizsgálat­nak éppúgy, mint a laikus ellenőrzésnek, amit a társada­lombiztosítás beteglátogatója gyakorol, vagy — a feladatot többé-kevésbé komolyan vé­ve — a vállalat, a munkálta­tó. S a táppénzes helyzet ja­vításának feltétele a gyógyítás és a rehabilitáció jobbítása is. Hiszen a gond fő forrása ma az, hogy a munkaképes ko­rúak egészségi állapota rosz- szabb a kívánatosnál. Ezen pedig csak a betegségmegelőző szemlélet, általánossá, minden­napi gyakorlattá válása segít­het. • Egy most napvilágot lá­tott törvéir. erejű rendelet sze­rint nem üzemi baleset az, amely kizárólag a sérült it­tassága, vagy például munka­helyi rendbontás miatt követ­kezik be. Elveszti tehát az illető a munkával és járulék­fizetéssel szerzett jogát? — Igen, akárcsak a szándé­kos öncsonkítás esetében. S azt hiszem, ez annál is in­dokoltabb, mert a munkahelyi baleset után a fizetés 100 szá­zaléka jár táppénzként. Igaz­ságtalan lenne, hogy a mun­kafegyelmet durván megsértők is kedvezményezett helyzet­ben legyenek. De tisztázzuk gyorsan: ennek az intézkedés­nek nem a munkahelyi rend- teremtés a fő funkciója. Hi­szen amikor már dönteni kell a táppénzről, bekövet kezeit a baj, a baleset, netán a halál­eset (ami után a hozzátarto­zóknak járhat ellátás.) Ez a rendelet akkor éri el célját, ha a megelőzés vál ik jobbá. Ide kívánkozik: a rendelet nem módosítja, sőt inkább erősíti a meglevő felelősségi viszonyokat. Tehát azért, hogy a munkakörülmények ne le­gyenek balesetveszélyesek, s hogy a dolgozók a munkafe­gyelem szabályait tartsák be, to vábbr a is a munkál tató fe­lel. Például csak abban az esetben szűnik meg „üzemi” lenni a baleset, ha bekövet­keztében semmilyen munka­védelmi szabálytalanság nem játszott közre, ha tényleg ki­zárólag a dolgozó részegsége, rendbontása volt az ok. • Tervezik-e a társadalom- biztosítás kiterjesztését, köré­nek bővítését? — Muszáj ezt tennünk, hi­szen nem találtuk még meg a lehetőséget arra, hogy az anyáknak — túl a 24 heti szü­lési szabadságon, a gyesen, a gyeden — honoráljuk a gyer­meknevelést. S vannak olyan szülők, akik régebben még gyes nélkül nevelték fel oly­kor 4—5 gyermeküket, és, mert vidéken nem volt mun­kavállalási lehetőség, nem szereztek elegendő szolgálati időt a nyugdíjra. Áldozatukat ugyancsak el kellene ismerni anyagilag, hiszen a gyermek- nevelés is munka, nem is kicsi... Sokaknak problé­mája, ha a családban idős vagy más gondozásra szoruló van. S ezzel a problémával ma magára marad a família- Ez év márciustól felemelt ösz- szegű családi pótlékon kívül a súlyosan fogyatékos gyer­mekek után hatéves korukig kétszeres gyest adnak — leg­alább havi 3080 forintot. De aki azért nem létesít munka- viszonyt. mert egy hozzátar­tozóját ápolja,, nem tud jogot szerezni a társadlombiztosí- tásra, ráadásul jövedelme nincs, amiből járulékot fizet­hetne. A megoldás az lehet, ha minimális, jelképes járulékot kérünk. Ezt is szeretnénk megoldani a következő öt év­ben. Fontos társadalmi és fi­nanciális érdek is fűződik ahhoz, hogy mérséklődjön a szociális otthoni helyek irán­ti igény, hogy a gondozásból nagyobb részt vállalhassanak a hozzátartozók. Vasvári G. Pál Kapható a javított güSbaba Tízfajta szaporítóanyag

Next

/
Oldalképek
Tartalom