Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-12 / 86. szám
6 msfí 4 PRIMS 12., SZOMBAT Színházi levél Ezúttal: többféle Változatos bemutatók, egy kitűnő stúdiószínház Moszkvából -r az utóbbi hetek a jelentő* vagy legalábbis annak remélt premierek mellett is találkoztunk érdekességekkel a fővárosi színházakban. S ez azért is figyelmet érdemlő, mert néha épp a mellékesnek t_- kintett, de valójában egyáltalán nem mellékes előadások, bemutatók szolgáinak igen érdekes tanulságokkal. Elsőként érdemes megemlíteni annak az Oleg Tabakov- nak, a Moszkvai Stúdió Színházát, akit a magyar közönség elsősorban filmszínészként ismer. Mitta szép filmjében — Ragyogj, ragyogj, csillagom, — nemrég az ifjú Tabakovot láthattuk a televízióban — s az érett művész is jól ismert, "például az Oblomov néhány napja című filmből. Talán kevesebb-m tudják, hogy Tabakov ma is a leghíresebb moszkvai színház, a hatalmas tradíciókkal rendelkező Művész Színház (Sztanyiszlavszkij, Csehov, Gorkij!) tagja, egyik vezető színésze. Peter Shaffer nálunk is játszott híres darabja, az Amadeus Salierijeként nemrég magam is láttam. Igazi mesterszínész, a szak...a minden fortélyának fölényes ismeretében, s azzal a képességgel, ami csak a valóban legnagyobbaknak a sajátja: meghatározója tud lenni egy előadásnak. Maga köré szervezi az egész produkciót, s bár a moszkvai előadásban is kiváló színészek játszanak együtt vele, az ő hiú, féltékeny, okos, ravasz, irigy, pózoló, é5 mégis nagyon emberi, nagyon esendő Salierije viszi az előadást. És talán azt sem tudják nagyon sokan, hogy évek óta szoros kapcsolat fűzi Tabakovot a veszprémi színházhoz, melyben több kitűnő előadást rendezett (legutóbbi munkáját, Goncsarov Hétköznapi történet című regénye színpadi változatát a veszprémiek nemrég a budapesti Nemzetiben is eljátszották, nagy sikerrel). Tabakov ugyanis nemcsak színész, hanem jeles rendező, s kiváló színészpedagógus is. Az a Moszkvai Stúdió Színház is, melynek társulata javarészt főiskolásokból, s egy-két már végzett, és hivatásos színházakban dolgozó volt Tabakov-tanitványból áll, az ő kezdeményezésére jött létre, még 1974-ben. Tabakov akkor a Szovremennyik Színház, e másik, igen patinás moszkvai műhely ■ igazgatója volt, s gondjai támadtak a színészutánpótlással. Ekkor úgy döntött, hogy az egyik moszkvai főiskola (négy működik!), a Lunacsarszkij Szín- művészeti Főiskola egy osztályát „elcsábítja”, s belőlük neveli ki a Szovremennyik utánpótlását. Err« a célra jött létre egy kis pinceszínház, ahol aztán kialakult a stúdió. Azóta Tabakov eljött a Szov- remennyiktől, de a stúdió maradt, s abban már rendszeresen játszanak azok a növendékek, akiknek — mások mellett — ő is a tanára. marabb száraz rutinú pályakezdők lesznek. Más terület, más problémák: operett. A Fővárosi Operett Színház utóbbi bemutatói nem hozták lázba a kritikát, de talán még a közönséget sem. Azt várhattuk hát a legfrissebb felújítástól, Offenbach Gerolsteini nagyhercegnő című nagyoperettjétől, hogy talán a hajdani nagy siker (Honthy Hanna, Latabár Kálmán, Feleki Kamill, Rátonyi Róbert voltak a részesei) most végre beválik. Nem így történt. Valahogyan sem a darab zenéje (ez a távolról sem a legnépszerűbb, legszellemesebb, legkönnyebben a néző fülében megragadó Offenbach-muzsika), sem a librettó fordulatai (melyekben pedig némi politikai csipkelődés is fellelhető), sem a rendzés és a szereplők tel - jesítménye nem sikerült igazán közönséget vonzóra. Ráadásul a cselekményt oly kuszán, annyi tisztázatlan mozzanattal vezetik végig, s dra- maturgiailag olyan aránytalanul (a második rész csupa ide-oda ugrálás, míg az első rész hosszú és unalmas expozíció), hogy nem csoda, ha a bemutatón a most is jeles szereplőgárda — Németh Marika, Marik Péter, Hadics László, Latabár Kálmán (a nagy Kálmán már meglett férfivá érett fia), Zsadon Andrea, Szolnoki Tibor, Jan- kovich József — sem tudta felvillanyozni a nézőket. Az ügyes díszletek és a pompázatos ruhák nem elegendőek egy operettsikerhez. S miután ez az utóbbi időben már a negyedik mérsékelt sikerű bemutató, illetve felújítás az Operettben, nem hallgathatunk a műfaj, s a színház jövőjét illető aggodalmainkról. minthogy aggodalomra ad okot a Pesti Színház új bemutatója is. Legalább két ókból.' Az egyik: az új darab, az angol Simon Gray Kicsengetés című játéka, immár a sokadik angolszász kortárs színpadi mű, ami ebben a szezonban a budapesti színházak műsorára kerül. Kis fáradsággal statisztikailag is kimutatható, hogy egyetlen európai ország színházaiban sincs műsoron eny- nyi fél- vagy egész kommersz angol és amerikai darab mint épp nálunk. E tényről külön is érdemes lenne elgondolkozni. Most csak annyit, hogy ez az arány aligha szerencsés. A másik aggasztó tü net: ezt a halvány Csehov- utánzat darabot csupa remek színész játssza (Balázs Péter, Kern András, Tahi Tóth László, Harkányi Endre, Sze gedi Erika, Venczel Vera, $ a fiatal Rudolf Péter), s rendező is igazán „profi" (Verebes István) — mégis, az előadás, ahogy mondani szokták, „nem jön össze”. Az egy angol magániskola tanárainak sorsát bemutató darab ott kap humoros színeket, ahol ko molynak kellene lenni, * ott megy át lila érzel mességbe, ahol Ironikusnak kellene maradnia. Amiből csak (csak?) annyi következik, hogy hét igen jó színész még nem fel tétlenül jelent igazi nagy csapatot. Takács István Jó közművelődés — rossz körülmények Vonzó programok házon kívül is Takaros épület a hajdani iparoskor. Megszűnte után a tizenháromezer-ötszáz lakosú Nagykátán itt kapott otthont a kultúra. A belépőt bal oldalt egyszerű plakátok csalogatják — nagyszerű programokkal: balett- és nyelvtan- folyamok, a Tápiómente Együttes fellépése, várja majd a Figurina Bábcsoport is a gyermekeket. Óvodástól nyugdíjasig minden korosztály találhat itt szórakozást. ujet mere A' Kossuth és Bartók Szegedi Pál, a Bartók Béla Művelődési Központot három éve vezeti: — Megpróbálunk minden igényt kielégíteni — kezdi —, ugyanakkor tudatos művelődéspolitikai munkát végezni Helyt adunk irodalmi bérlet- sorozatnak, komoly muzsikának és a diszkózene mellett operettnek is. — A haliból két klub ajtaja nyílik, egyik a Kossuth, másik a Bartók. Miért viselik ezeket a neveket? — így örököltem — "moso- lyodik el Szegedi Pál —^a Kossuth Klubba értelmiségiek és nagyobb számban nyugdíjasok járnak. A Bartókban pedig hetente egyszer találkoznak az alkoholmentes klub tagjai. Jó kis közösség! Hetente kétszer a horgászegyesület tart fogadóórát, itt találkoznak a bélyeggyűjtők. A téli időszakban pedig közgyűléseket tartanak ebben a huszonöt négyzetméteres kis teremben. — üéy láttam — vetem közbe —, hogy csak egy ajtó választja el a nagyteremtől... — Hát igen, ez bizony sok gondot okoz. Az utóbbiban ugyanis a Tápiómente Együttes próbál hetente háromszor. Ilyenkor még egy varrótanfolyam sem maradhat meg a szomszédban. Az előcsarnok viszont magas, visszhangos, tehát ml nem tudjuk a^né- hány helyen jól bevált, úgynevezett „előtéri” rendezvényeket megvalósítani. Ennél több panaszra azonban nincs okom! mozdult meg ennyire a kulturális élet. Mivel lehet még vonzóbbá tenni? — A benti körülményeink nem ideálisak. Ezért úgy döntöttünk: irány a nagyKözség! — A csodálkozásomat látva elneveti magát. — Mindjárt megmagyarázom! Kihasználunk minden olyan lehetőséget, helyet, ahol bármifajta közművelődési tevékenységei végezhetünk. A könyvtárban például — amely egy faházban kapott helyet — irodalmi esteket rendezünk, és négy csoportban angolt is tanítunk A 2. számú' általános iskolába járhatnak a gyerekek gyógytornára, a gimnáziumban tartjuk a számítógépes tanfolyamot, a városi jogú nagyközségi pártbizottság épületében ideálisak a körülmények kiállítások rendezésére. Az első ilyen alkalomra a felszabadulás 41. évfordulóján került sor. Ennek részese voltam én is és tapasztaltam a nagy érdeklődést és a sikert — szólok közbe. — Amit csak fokozott az épület szerencsés belsőépítészeti adottsága. Lesz-e folytatás? — Természetesen! — feleli azonnal. — Igaz ugyan, hogy a művelődési ház hátsó részéhez „ragasztottunk” még a vizesblokk és a balett-terem számára helyiségeket. Ugyanakkor a, folyosón kiszorítottunk egy kis területet a Tápiómente ruhatárának. Újabbnál újabb dolgok raktározása válik szükségessé, mint például társasjátékok, kellékek a kiállításokhoz, a farsangi bálhoz. Ebből is érthető, hogy kényszerből keresünk „kinti” lehetőségeket. ház vendégszereplését, hanem például a Figurina , bábcso portét is. És még egy: szépí • feni szeretném a > űvelődés: házat. Most ezen nem azt értem, hogy nyáron , festés lesz. hanem például az előcsarnok csupasz falaira tettünk néhány képet. Szeretném a csarnok fenti üvegeire kina gyíttatni Káplár Béla szép. színes diáit... Elgondolkoztató mindaz, amit Nagykátán tapasztaltam Mit ér az újdonatúj, modern művelődési ház, ha kong’ Itt ugyan -avaró visszhang uralkodik, de bőven van nrt visszhangozzanak a falak! Hiszen pár lelkes ember egyet akarása „hazát” ad a kultúrának, egy, erre kevéssé alkalmas házban is. Vcnncs Aranka Mc7<V;i/iI.is.íoi múzeum V ” Új kiadvány Megjelent a Mezőgazdasági Múzeum Közleményeinek ez évi kötete. A hazai földművelés múltjáról, a parasztság életmódjában bekövetkezett változásokról, a mezőgazda-ági technika ma már történeti értékű korszakairól és fejlődésének mikéntjéről írtak részletes tanulmányokat az intézmény munkatársai. A kötet egyik írásában V. Góz Gabriella a szarvasmarhák törzskönyvezésének múlt századi indításától 1940-ig követi nyomon ezt a fontos gazdasági munkát. A somogyi parasztság életmódjának változásáról, és gazdálkodásának alakulásáról írt .elemző tanulmányt Knézy Judit. Sok tanulsággal járt hazánkban a motorekék használata, ezek elterjedését Réz Gyula ismerteti. Irány a nagyközség! — Miért? — Óriási tanácsi segítséget kaptunk! Támogatónk, mecénásunk a városi jogú nagyközségi tanács. Az állam által biztosított összegen felül kétszázezer forintot adnak évente. így tudtunk széntárolót építeni; új székekre, szekrényekre szert tenni, az elavult helyett másik erősítőrendszerhez is jutottunk. Színes tévét és videót vettünk. S mindezeken felül, ebben az esztendőben kaptunk százezer forintot a Tápiómente ruhatárának bővítésére; a csizmák és a ruhák javítására. Űjabb százezer forintot fordíthatunk az intézmény bútorzatára és technikai eszközökre. Húszezer forintért pedig társasjátékot Vásárolhatunk. — Azt mondják a helybéliek, hogy az utóbbi időkben Ha édes, nem kell Nos, ez a nagyon fiatal és nagyon tehetséges társaság vendégszerepelt nálunk. (Budapesten kívül Veszprémben, Pápán és Debrecenben is.) Ami négy előadásukban a legjobban tetszett (Bulgakov A félnótás Jourdain című Moliére-ú tdolgozását, Barrie Keefe A dorgálás, Jean Anouilh A pacsirta, és Alelc- szandr Gatin A tető című darabját játszották), az elsősorban a hihetetlenül gondos és kidolgozott színészi munka, a tökéletesen, felépített alakítások, s általában az úgynevezett színészmesterség máris fölényes ismerete volt. Ebből a négy, teljesen különböző stílusú, hangvételű előadásból az egész színészi eszköztárukról képet kaptunk. Félelmetesen jó fiatal színészekkel találkozhattunk — bár ne érné őket utol az a nálunk oly ismerős sors, amely szerint a Jelenet a Moszkvai Stúdió Színház Anouilh-elöadásából (Olga Babies tehetséges fiatalokból miha- —■ .. és Nyikoiaj Narkevics) *• , , _ — Mindezt hányadmagával valósítja még? — összesen tizenegyen dolgozunk a művelődési házban, öten szakalkalmazottak. Dómján Lajos a Tápiómente művészeti vezetője, Apró Mária többnyire az együttes ügyeit intézi és tanul is, Tóvári József módszertani előadó, Fejős Istvánná a gyermekprogramokkal foglalkozik. Adott esetben azonban ugyanúgy takarítunk, mint az egy szem takarítónőnk, berendezünk, székeket hordunk. Nálunk az az elv: fogjuk meg és vigyük. Nem szégyelljük! Volt azonban olyan hónapunk is, amikor huszonegy nagytermi rendezvény adott ilyen feladatokat. — Jó ez? — Azt nem tudom — töpreng el egy pillanatra —, lehetne közművelődési munkán dolgozni ez idő alatt. De, ez van! — Az eddigiek azt bizonyítják, hogy sokat tesznek az ügyért is, de van-e törzs- közönség? — Van — hangzik a határozott és rövid válasz. — Ezt nem úgy kell érteni, hogy minden programra ugyanazok jönnek el, hanem úgy, hogy valamennyi fajtának megvan a maga törzsközönsége. — Megnézi a műsorokat, mielőtt megrendeli? — Nem mindegyiket — rázza meg fejét —, csak amire lehetőségem nyílik. Fotókat azonban kérek, és a szervezőket kifaggatom az előadásról. Rendszerint, ha a szervező nem tud mit mondani, csak ennyit: „Igazgató úr, higgye el, nagyon édes, jó a mi kis műsorunk” — aíc- fcor nem kérem! Viszont, ha játszik is benne, és érzek abban az emberben szakmaszeretetét, elhivatottságot, ugyanakkor olcsón kínálják a jót, azt elfogadom. Tehát bizonyos ráérzésre is szükség van. — Mi a vesszőparipája? — Az irodalmi estek. Mint mondottam, a könyvtárban rendezzük, nagyon jó az együttműködésünk. Mindenben segítenek. A gyerekeknek szóló programokban nemcsak mesejátékot tudok elképzelni, nemcsak az Állami BábszínMagyar Tudományos Akadémia Összehangolt irányítás Kormányzati törekvés, hogy tovább kell fejleszteni az Akadémia, valamint a tudományirányításban érdekelt minisztériumok és egyéb országos hatáskörű szervek irányító tevékenységét, növelni részvételüket a kutatás és fejlesztés irányítási rendszerében. Ennek jegyében módosította most az Elnöki Tanács a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló — 1979ben megalkotott — törvény- erejű rendeletet. Az új rendelkezések értelmében: az Akadémia ellátja valamennyi tudományág alapkutatásának, valamint az állami tervekben szereplő társadalomtudományi kutatásoknak az országos irányítását Részt vesz a kutatás és fejlesztés országos irányításában és összehangolásában, az országos kutatási tervek kidolgozásában és megvalósításuk ellenőrzésében. Elősegíti a kutatások összehangolását, figyelemmel kíséri , és értékeli a tudományok fejlődését, különös tekintettel a jövő fejlődését megalapozó kutatásokra. Előrejelzéseket, elgondolásokat, irányelveket dolgoz ki a tudomány hazai művelésének előmozdításához. Meghatározza az alap- és társadalomtudományi .kutatások művelésének és fejlesztésének irányait és kereteit. Az Akadémia a kutatások országos irányításában és ösz- szehangolásában ráháruló teendőket, valamint intézményeinek irányítását a főtitkár útján látja el. Az alap- és társadalomtudományi kutatások tekintetében a .közgyűlés és az elnökség állásfoglalásai az irányadók. Az irányítás egyéb kérdéseiben a főtitkár a testületi szervek véleménye és ajánlásai figyelembevételével jár el. Rádiófigyelő PARKOK. Ezekben a hetekben fiatalok és idősebbek fognak lapátot, kapát országszerte, hogy facsemetéket ültessenek. A fásítási hónap jó értelemben vett fatelepítési kampánya igyekszik előmozdítani, hogy mind több és több fa zöldelljen utcáinkon, tereinken. Több millió forint értékű csemete kerül ilyenkor a földekbe. Különösen a városok kőrengetegeiben jelent megváltást egy-egy tenyérnyi zöld terület, ahol friss levegőt szívhat a benzingőzzel mérgezett városlakói Szécsi Éva Amiről a világ vitatkozik című műsorában éppen erre a kérdésre keresett választ: a világ nagy városaiban milyen lehetőségei vannak az embernek arra, hogy felüdülést találjon a parkokban^ ligetekben? Berlinből, Párizsból, Moszkvából és New Yorkból jelentkeztek a tudósok, hogy képet adjanak a parkok helyzetéről, s hogy mindezt ösz- szevethessük a honi állapotokkal. Sovány vigasz, hogy a felsorolt metropolisokban sem sokkal rózsásabb a helyzet, mint Budapesten. Mások természetesen a szokások is. A New York-i polgárok, ha tehetik, kimenekülnek a felhőkarcolók közül és a rendkívül kulturált és gondosan rendben tartott pihenőparkokban töltik szabadidejüket. S ami rendkívül figyelemre méltó, hogy maguk is vigyáznak ezekre a közös kertekre! Moszkvában viszont elsősorban a házak közötti, belső kis parkokban érzik jól magukat az emberek, s ezeket gondozzák is. Nálunk viszont rengeteg kárt okoznak a rongálások. Pedig évente 200 millió forintot fordítunk parkosításra. Az így teremtett értékekre viszont már nem tudunk vigyázni. A fővárosban 60 nyugdíjas parkőr tevékenykedik, minden jogkör nélkül. S ami megdöbbentő: évente egy-kettő bűncselekmény áldozata lesz közülük! Hogy legyen elegendő zöld terület, az elsősorban környezetvédelmi kérdés. Parkjaink, ligeteink megóvása viszont már a kulturáltság körébe tartozik. VÁLASZ. Az ifjúsági szerkesztőség e műsora többek között ilyen, a mindennapi kultúra körébe tartozó kérdéseket tűzött napirendre. A százhalombattai művelődési központban megrendezett mentálhigiénés találkozóra látogattak el, ahol az egyik résztvevő rendkívül kifejező megfogalmazását adta a kultúrának, ami eszerint nem más, mint az adekvát válasz megkeresésének képessége e különböző kihívásokra. Ez éppen úgy érvényes a parkok kulturált használatára, mint életünk egyéb kérdéseire. Éppen ezért örvendetes, hogy a közművelődés egyre inkább nyitottá válik a mindennapok kuHúrájj iránt, hogy egyre többet kíván tenni ennek érdekében. Ebbe a vonulatba tartozik, hogy az intézmények egy része nagy hangsúlyt fektet a mentálhigiénés programokra, szolgáltatásokra. Csak egy példa Salgótarjánból. A terepcser nevet kapta az az akció, amelynek keretében városi gyerekek tölthetik vakációjukat falun, míg a vidékiek a városba juthatnak el. Az akció szervezői föltérképezik az igényeket, a lehetőségeket, egy adatbankot hoznak létre és megszervezik a terepcserét. Lényegesen többről van itt szó, mint nyaralásról, ezek a gyerekek egy számukra idegen, vagy legalábbis kevésbé ismert életformával talál,kozhátnak és új ismeretek sorával gyarapodhatnak. M. N. P.
