Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-08 / 57. szám
1986. MÁRCIUS 8., SZOMBAT Licit Dunakeszi és Budapest között nyúlfarknyi a távolság, de unalmas az utazás. A vasúti kocsiban két érdekes emberrel hozott össze a sors. Mindketten nagyszülők. Ezt onnan tudom, hogy mióta felszálltak a vonatra, egyfolytában unokáikkal dicsekedtek. A nagymama Zsoltnak, a nagypapa Barbarának az érdemeit sorolta, miközben csendesen, de konokul igyekeztek egymásra licitálni. Az csak természetes, hogy mindkettő kitűnő tanuló, Zsolt judózik, Barbara művészi tornász, Zsolt dobol. Barbara zongorázik, Zsolt angol különórákra jár, Barbara németre, Zsolt rengeteget videózik, Barbara bélyeget gyűjt... Micsoda? Erre már felütöm a fejem! — Igen — meséli a nagyapa —, ritkaság, ha egy kislány ennyi minden iránt érdeklődik. Nagyon szereti a földrajzot. Azt mondja, azért gyűjti a bélyegeket, mert olyan, mintha ezek révén sok országot bejárna. A múltkor is beiratkozott a filadelfiába, tetszik tudni, olyan bélyeg- gyűjtő kör... Hát persze, hogy tudom. Attól még Barbara szeretheti a földrajzot, hogy a nagypapa a licit izgalmában összecseréli a szezont a fazonnal. V. E. Hagyma a lombikban A már gyártott konzervek rendszeres vizsgálatán túl a Konzervipari Kutató Intézet szakemberei folyamatosan fejlesztik a gyártási technológiákat is, számos újításuk az üzemekben már jól vizsgázott. A választékot bővíti a cukkini-, a csicsóka-, a Szója-, és csigakonzerv, valamint a különféle új gombakészítmények. A képen Fogarasyné Cseh Judit újfajta hagymasűrítmény előállításán dolgozik Jogilag rendezik a kérdést Üdülőhely lesz Ráckeve is Ráckevén sok minden megtalálható azokból a földi hív- ságokból, amelyek meghódítják a pihenésre, nyaralásra vágyó ember képzeletét. Például az ódon hangulatú „belváros”, a történelmi emlékek, a nyári kulturális események. A legfőbb vonzerő persze a zsilipek közé szorított Duna, ahol ki-ki — kedve, érdeklődése és vér- mérséklete szerint — fürdőzhet, csónakázhat, horgászhat, újabban szörfözhet és vitorlázhat. S mindez 40 kilométerre Budapesttől. Megközelíthető HÉV-vel, hajóval meg gépkocsin. Mondhatni: ez aztán igazi üdülőhely. Ám jogilag még nem az... vannak. Több utat rendbe hozfllanfnlcnn nak, egyebek között azt is, Hid|jiunuii ami a Somiyó_szigettel köti össze Ráckevét. Közkifolyókat helyeznek el a Kerekzátonyon és az Angyali-szigeten. Az újtelepre is kiterjesztik a tömegközlekedést. Több helyütt nyilvános segélykérő telefonokat szerelnek fel. Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium egyik tavalyi rendelete újraszabályozta az üdülőhellyé nyilvánítás feltételeit. A korábbinál életszerűbb megközelítés és a Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság javaslata alapján a Ráckevei Városi Jogú Nagyközségi Tanács hatósági osztálya megkezdte a jogi formulák előkészítését. Megvizsgálták, hogy milyen előnyökkel járna az üdülőhellyé nyilvánítás, s hogy azt követően melyek a legsürgősebb tennivalók. Az elképzeléseket a megyei tanácsnak kell véleményeznie, a döntés azonban a helyi tanács kezében van. Nyilvánvaló, hogy az üdülőhelyi státushoz megfelelő infrastruktúra, normális szolgáltatások, kereskedelmi ellátás kell. A tanács értékelése szerint a település alapfokon megfelel ezeknek a követelményeknek. Az üdülőhelyi díjak életbe léptetésével a tanács olyan rendszeres bevételhez juthat, amelyet az üdülőterületek fejlesztésére fordíthat. Ezzel máris konkrét tervek Díjátalány Az apró, de fontos fejlesztések mellett az üdülők, nyaralók és a lakosság kényelmét, szórakozását, kereskedelmi ellátását szolgáló beruházásokat tervez a tanács. Eszerint felépül az autósmozi, felújítják a művelődési központot, korszerűsítik a belvízelvezetési rendszert, a belterületi úthálózatot. Kempinget és ABC-áruházat építenek, s ezzel párhuzamosan területrendezési tervet készítenek. A leendő üdülőhely határait úgy húzzák meg, hogy az gyakorlatilag egybeesik a település belterületével. A javaslat szerint Ráckeve teljes lakóterületét indokolt bevonni, mert az a lakosság számára közvetlen anyagi terhet nem jelent, viszont vendégek fogaKOST-együttműködés Tengerihibridek közösen Tizennégy államilag minősített kukoricahibridet állítottak elő az utóbbi fél évtizedben a KGST-országok együtt- ,működése keretében. A közös nemesítésű hibrideket már a termesztésbe is bevonták. Magyarország részt vállalt a közös nemesítésű hibridek vetőmagjának az előállításából is: a tavaszi vetésekhez 10 ezer hektáron több mint 30 ezer tonna vetőmagot állítottak elő az 'ország különböző gazdaságaiban, s indítottak útnak az elmúlt hónapokban a felhasználó országokba. Az együttműködés során ökológiai és újabb termesztési kísérleteket is végeznek: az idén hét országban 21 kísérleti állomáson várhatóan 160 közös nemesítésű hibridet, fájtajelöltet, törzset vizsgáztatnak majd. Az eredményeket Martonvásáron, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetében működő kukoricaneme- sítési koordinációs központban értékelik. A vizsgálatok célja az, hogy a jövőben komplex rezisztenciával rendelkező, hideg- és szárazságtűrő, gyors vízleadású, magas hozamú fajtákkal bővítsék a hibridválasztékot. dása esetén növekedhetnek a tanácsi bevételek. Az üdülőhelyi díj külföldieknek 20, magyar állampolgároknak 8, a szervezett üdülésben részt vevők számára 4 forint lenne naponta. Az üdülőegységenkénti díjátalányt évi 400 fo- rintbaa állapítanák meg. Vélemények Az üdülőhellyé nyilvánításról kezdeményezett közéleti vita során többféle vélemény fogalmazódott meg. Egyebek között az is felmerült, hogy arra olyan kedvezőtlen időpontban kerül sor, amikor a lakosság amúgy is egyre több terhet vállal a település fejlesztéséből. Azt is szóvá tették, hogy ezután még indokoltabb a kereskedelmi ellátás javítása. A tervezett intézkedés mégis egyetértésre talál, mert szükséges, hogy az üdülők járuljanak hozzá a fejlesztésekhez. Többen javasolták Makád és Szigetbecse bevonását, s azt is, hogy a tervezettnél nagyobb legyen az üdülőhelyi díj összege. Az illetékes szervek álláspontjával egyetemben, ezeket az észrevételeket is figyelembe veszik a döntés meghozatalakor. K. L. Parázs vita - fagyos solymári környezetben így nehéz vizet fakasztani Az összejövetelre senki nem kapott meghívót. Am a hír, hogy a solymári domboldal telektulajdonosai gyűlést tartanak, az futótűzként terjedt el. S azon a vasárnapon délelőtt 11 óra tájban már úgy megélénkült a falu széle félő vezető Turista utcában a forgalom, hogy az a legverőfényesebb májusi hétvégének is becsületére válna. Az út gyanánt használatos jégpályán némaságban igyekeztek egymás nyomában az emberek. Talán sejtették, hogy a következő óráknál; nem sikerül se testüket, se lelkűket felderíteni, pedig csupán azt szerették volna a csatorna- és vízmű- társulat tagjai megtudni — mivel lejárt már a legutolsó határidő is, s a szorgosan fizetgetett társulati hozzájárulásuk még mindig nem fakasztott vizet a szervezők, irányítók és kivitelezők munkájának eredményeként —, milyen reményekkel várják az idén a kikeletet. Ció szerint hozzánk a maradék 3 és fél kilométer megépítésekor sem jut el a vezeték. Ezek után talán megértik, ha én — és valószínűleg szomszédaim — addig nem fizetünk, ómig nem kapunk egyértelmű választ, lesz, vagy nem lesz az utcának vize? Én is a fok közé tartozom tehát, akik' a hátralékot gyarapítják, de mire fizessek ki húszezret, ha nekünk nem is lesz vizünk? Látszik, irányításhoz szokott az a testes férfi, aki most megpróbál úrrá lenni az eseményeken. — Itt elhangzott egy jó javaslat, érdemes megfontolni. Ha az elkészült szakaszon március végétől be lelhet kötni a vizet, akkor az ott lakók egyszerre fizessék be a hátralevő egész össszeget. Ez adná a többiek vezetékének megépítéséhez a fedezetet. Sokfelől egyetértés, a tömeg közepén álló szikár férfi részéről mentegetőző tartózkodás: — Elég sok köztünk a nyugdíjas, ők nem tudnak egyszerre ekkora összeget befizetni. Szerintem ezt nem lehet kötelezővé tenni. A túloldalról, építőanyagokra kapaszkodva egy sokkal agresszívebb tulajdonostárs ad hangot a véleményének. — Maguknak nem lehet korábban vizük, mint nekünk! Egyenlő jogú tagok vagyunk a társulatban. Addig ne köthessen rá a vezetékre senki, amíg az nincsen készen min denütt. Felszínes tájékoztató A szabad ég alatt feketéllő tömeg a. lényegbevágó bejelentésen hamar túlesett. Balogh Lajos, a solymári Csatorna- és Vízmű Társulat elnöke elmondta, hogy bár 1985 decemberében nemcsak a kivitelezési, hanem a bekötési határidő is lejárt, az eredetileg tervezett 10 kilométeres ivóvízhálózatból csupán 6 és fél kilométer készült el. Ezt a szakaszt ugyan a tavasz beálltával üzembe lehet helyezni, de a maradék 3 és fél kilométer elkészültének ideje bizonytalan. A vízműtársulatnak ugyanis 1,3 millió forint hozzájárulással tartoznak az építtetők. Az idén pedig már a hitel törlesztését is meg kell kezdeni. A telektulajdo- nosonkint befizetett évi 200 forintból alig marad az építkezés folytatására néhány százezer forint, s az ilyen ütemben csörgedező fedezet mellett a 3,5 kilométeres szakasz építgetése akár tíz évig is elhúzódhat. A hallottaktól az eddig zárkózott tömeg kezdett arcokra, hangokra, egyéniségekre bomlani. Elsőként egy ősz férfi kezdte feszegetni; kinek is lenne a feladata az itteni dolgokat ellenőrizni. Mellette, egy teltkarcsú asszony nem a számonkérés, hanem a segítőkészség nevében méltatlankodott. — Most arra hivatkoznak, hogy ismeretlen lakcímek, tulajdonosváltozások miatt nem tudják a hanyag tulajdonostársaktól a hozzájárulást letdltatni. Már évekkel ezelőtt felajánlottam, hogy mint jogász, segítek ebben a munkában, de azt mondták, nincs erre szükség. Akor most milyen alapon hivatkoznak éppen a behajthatatlan hátralékokra? Mire fizessenek? A zúgás, a hangzavar Faragó József hozzászólásakor hagyott csak alább. Nevét e krónika csak azért tudta feljegyezni, mert — talán máshol szerzett tapasztalatok alapján — a vita hevében is célszerűnek tartotta az ellen- és azonos érdekű feleknek bemutatkozni. Sajnos kezdeményezésével magára maradt. — A Dió utca lakói nevében kérdezem: számíthatunk-e mi is valaha vízre? Az utca a település térképén a mai naipig nem szerepel. A víztársulatnál kapott informáElvesztett bizalom Egy szolid fiatalabb nő azt feszegette: lehetne-e a már hamarosan elkészülő szakasz végén közkifolyókkal enyhíteni az öt év után is hoppon maradtak helyzetén. Javaslatát lehurrogták az illetékesek. Az előttem toporgó bundás férfi az elvesztett bizalmat emlegette. — Nem akarunk megint úgy járni, mint a villany be vezetésénél. Ott is befizettük a nyolcezret, s volt akinek visszatérítettek belőle, volt akinek nem. De az járt a legjobban, aki egyáltalán nem fizetett. Az később négyezerért, minden probléma nélkül ráköthetett. Ekkor szólalt meg először egy magas, szemüveges férfi. Azt mondta: minden telektulajdonos kapja meg a listát, kik azok, akik miatt az 1,3 millió hátralék keletkezett. szőr alkalmazott módszer eVed- ményeiről természetesen csak nyár elején szólhat a tudósítás, egy azonban biztos; ha csak néhány diplomással kopogtat több a gyárkapun, már akkor sem volt hiábavaló. Kölcsön lakásra A kezdőket másképp is segítik. A szigetszentmiklósi anyagyárral szemben levő munkásszálló 10 szobájában fiatal házaspár lakik. A bér rendkívül alacsony, lényegesen szerényebb az összeg az albérletek áránál. Itt addig maradhatnak, amíg gyermekük nem születik. Akkor — bár ez a szociálpolitika kegyetlen fintora — el kell hagyniuk a szállót. A gyár azonban évente több millió forintos lakásépítési kölcsönnel is támogatja dolgozóinak otthonteremtését. Azoknak pedig, akik még egyedül élnek albérletben, havi 500, házaspároknak 800 forintos hozzájárulást fizet a Csepel Autógyár. F. E. Akkor maguk is tudnának hat ni szomszédaikra a közös cé érdekében. A felszólaló az is célravezetőnek érezte, h: minden társulati tag írásbei beszámolást kapna az eddi befolyt összeg fel használásé ról. Újabb javaslat Seres István, a solymári tanács vb-titkára ebben a pillanatban érezte úgy, hogj rendeznie kell a sorokat. Fel hívta a megjelentek figyelme arra. hogy a víztársulat lét rejöttekor intéző és ellenőrzi bizottságot is választottak. (/ sebtében megtartott közvé lemény-kutatás eredménye: ; jelenlevők közül senki nen ismerik ezek tagjait.) A vb- titkár pillanatnyi javaslata a; volt, hogy a mind jobban elfajuló, áttekinthetetlen közgyűlés helyett utcaküldötteke válasszanak. Azok betekinthetnek majd a vízhálózat- építés dokumentumaiba, s beszámolhatnak a tapasztaltakról utcaszom-zédaiknak. D< arra, hogy mindenkinek kiszolgáltassák az adatokat, sajnos nincs lehetőség. Az ismét kirobbant hangzavar hullámai azért néhány érthető mondatot is felszínre dobtak: kapnak-e kamatot öl éve használt pénzükért azok, akiknek még idén sem lesz vizük? És egyre-másra követelték a biztosítékokat. Időközben apadt a résztvevők száma. Kit a vita kilá- tástalansága riasztott el, kit az időjárás kényszerített meghátrálásra. A térképen nem szereplő utcák lakói mind eltávoztak, mert a hiányos információk birtokában érkező tanácsi, víztársulati képviselők nem tudtak egyéni kérdéseikre, panaszaikra érdemi választ adni. Tisztázatlan kérdések Megállapodás végül két témában született. Ügy a tanács, mint a vízműtársulat képviselője ígéretet tett arra, hogy március végéig tájékoztatást kapnak a telektulajdonosok a hátralék összegéről, s ennek arányában a további munkálatok lehetőségeiről. (Elszámolást,nem áll módjukban küldeni.) A vízhálózat építtetői viszont vállalták, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel igyekeznek a hátralék okozóit a társulati díj kifizetésére rávenni. Különös figyelemmel lesznek azokra, akik az ismeretlenség homályában csak arra várnak, hogy a közműhálózat megépüljön — mások pénzén —, s akkor a telküket megemelkedett áron értékesítik. Az ismét kibontakozó együttműködési készség a nemfizetőkkel szemben igazán dicséretes, de néhány dolgot tisztázni kellene. Mint például: miért akadhatnak olyanok, akikre kirótták » társulati hozzájárulás fizetési kötelezettségét, bár telküket nem érinti majd a vízvezeték? S hogy mit tegyenek azok a nyugdíjasok, akik szeretnének vizet, de alacsony jövedelmüknél fogva nem tudják a hozzájárulást fizetni. Az összefogás, a társulási beruházási forma eddig me- gyeszerte sok szép eredménynyel járt. S ha — amint a jelek mutatják — Solymáron még nincs nagy gyakorlata sem a társulási tagoknak, sem a szervezést, iránvítást magára vállaló tanácsnak az együttműködésben, a munkálatokban, úgy bizonyára akadna akár a megyei tanácsnál, akár a szomszédos üdülőterületekben gazdag településeken olyan hozzáértő, aki segítene a bonyolítás, az ügyintézés nehézségei között kiigazodni. Nem elfogadható Végtére is nem méltó a telektulajdonosokhoz a vádaskodás, de az illetékesek sem engedhetik meg maguknak, hogy felkészületlenül álljanak a bennük megbízó lakosság elé. Márványi Ágnes Kevés vállalat büszkélkedhet azzal, hogy az ott munkát vállaló fiatal diplomásoknak 10 ezer forint egyszeri letelepedési segélyt, illetve három esztendőn keresztül havi 500 forintot folyósít. Ezt a tizennyolcezret érő takarékkönyvet 36 hónaR elteltével kapják kézhez a felsőfokú végzettségűek, amennyiben még a gyárban dolgoznak. Ellenkező esetben természetesen az egyszeri segélyt is vissza kell fizetniük. Meddő pályázatok A döntést a kényszer szülte, ugyanis a Csepel Autógyár központi telephelyére és a vidéki gyáregységekhez az elmúlt években a tucatnyi pályázati kiírás ellenére sem jelentkezett tíz diplomásnál több, vagy annyi sem. — Nem volt más választásunk, valahogy vonzóbbá kelLetelepedési segélyt ad a gyár Várják a diplomásokat lett tenni gyárunkat — mondja Gabányi Lajos személyzeti, oktatási és szociális igazgató. — A főiskolát végzettek kezdő alapfizetése 4300—4600 forint között mozog, az egyetemről kikerülteknek 4700—5000 között tudunk adni. Nem rossz, de ebből a pénzből családot alapítani, otthont teremteni nyilván nem, vagy csak soksok lemondás, áldozat árán lehet. Ügy gondoltuk, így segíthetünk, másrészt kvalifikált munkaerőhöz juthatunk. A Csepel Autógyár az idén 118 pályázatot írt ki, s azokat 4 égyetemre és főiskolára juttatta el. Többek között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára, a Külkereskedelmi Főiskolára, a Budapesti Műszaki Egyetemre és a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolára. Az idén elő-