Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-08 / 57. szám

1986. MÁRCIUS 8., SZOMBAT Licit Dunakeszi és Budapest között nyúlfarknyi a távol­ság, de unalmas az utazás. A vasúti kocsiban két ér­dekes emberrel hozott össze a sors. Mindketten nagy­szülők. Ezt onnan tudom, hogy mióta felszálltak a vonatra, egyfolytában uno­káikkal dicsekedtek. A nagymama Zsoltnak, a nagypapa Barbarának az érdemeit sorolta, miközben csendesen, de konokul igye­keztek egymásra licitálni. Az csak természetes, hogy mindkettő kitűnő tanuló, Zsolt judózik, Barbara mű­vészi tornász, Zsolt dobol. Barbara zongorázik, Zsolt angol különórákra jár, Bar­bara németre, Zsolt renge­teget videózik, Barbara bé­lyeget gyűjt... Micsoda? Erre már fel­ütöm a fejem! — Igen — meséli a nagyapa —, ritkaság, ha egy kislány ennyi minden iránt érdeklődik. Nagyon szereti a földrajzot. Azt mondja, azért gyűjti a bé­lyegeket, mert olyan, mint­ha ezek révén sok országot bejárna. A múltkor is be­iratkozott a filadelfiába, tetszik tudni, olyan bélyeg- gyűjtő kör... Hát persze, hogy tudom. Attól még Barbara szeret­heti a földrajzot, hogy a nagypapa a licit izgalmá­ban összecseréli a szezont a fazonnal. V. E. Hagyma a lombikban A már gyártott konzervek rendszeres vizsgálatán túl a Kon­zervipari Kutató Intézet szakemberei folyamatosan fejlesztik a gyártási technológiákat is, számos újításuk az üzemekben már jól vizsgázott. A választékot bővíti a cukkini-, a csicsóka-, a Szója-, és csigakonzerv, valamint a különféle új gombakészít­mények. A képen Fogarasyné Cseh Judit újfajta hagymasűrít­mény előállításán dolgozik Jogilag rendezik a kérdést Üdülőhely lesz Ráckeve is Ráckevén sok minden megtalálható azokból a földi hív- ságokból, amelyek meghódítják a pihenésre, nyaralásra vágyó ember képzeletét. Például az ódon hangulatú „belváros”, a történelmi emlékek, a nyári kulturális események. A legfőbb vonzerő persze a zsilipek közé szorított Duna, ahol ki-ki — kedve, érdeklődése és vér- mérséklete szerint — fürdőzhet, csónakázhat, horgász­hat, újabban szörfözhet és vitorlázhat. S mindez 40 kilométerre Budapesttől. Megközelíthető HÉV-vel, hajó­val meg gépkocsin. Mondhatni: ez aztán igazi üdülő­hely. Ám jogilag még nem az... vannak. Több utat rendbe hoz­fllanfnlcnn nak, egyebek között azt is, Hid|jiunuii ami a Somiyó_szigettel köti össze Ráckevét. Közkifolyókat helyeznek el a Kerekzátonyon és az Angyali-szigeten. Az új­telepre is kiterjesztik a tö­megközlekedést. Több helyütt nyilvános segélykérő telefono­kat szerelnek fel. Az Építési és Városfejlesz­tési Minisztérium egyik tava­lyi rendelete újraszabályozta az üdülőhellyé nyilvánítás fel­tételeit. A korábbinál élet­szerűbb megközelítés és a Közép-Dunavidéki Intéző Bi­zottság javaslata alapján a Ráckevei Városi Jogú Nagy­községi Tanács hatósági osz­tálya megkezdte a jogi for­mulák előkészítését. Megvizs­gálták, hogy milyen előnyökkel járna az üdülőhellyé nyilvá­nítás, s hogy azt követően melyek a legsürgősebb tenni­valók. Az elképzeléseket a megyei tanácsnak kell véle­ményeznie, a döntés azonban a helyi tanács kezében van. Nyilvánvaló, hogy az üdülő­helyi státushoz megfelelő inf­rastruktúra, normális szolgál­tatások, kereskedelmi ellátás kell. A tanács értékelése sze­rint a település alapfokon megfelel ezeknek a követel­ményeknek. Az üdülőhelyi dí­jak életbe léptetésével a tanács olyan rendszeres bevételhez juthat, amelyet az üdülőterü­letek fejlesztésére fordíthat. Ezzel máris konkrét tervek Díjátalány Az apró, de fontos fejlesz­tések mellett az üdülők, nya­ralók és a lakosság kényel­mét, szórakozását, kereskedel­mi ellátását szolgáló beruhá­zásokat tervez a tanács. Esze­rint felépül az autósmozi, fel­újítják a művelődési közpon­tot, korszerűsítik a belvízel­vezetési rendszert, a belterü­leti úthálózatot. Kempinget és ABC-áruházat építenek, s ez­zel párhuzamosan területren­dezési tervet készítenek. A le­endő üdülőhely határait úgy húzzák meg, hogy az gyakor­latilag egybeesik a település belterületével. A javaslat sze­rint Ráckeve teljes lakóterü­letét indokolt bevonni, mert az a lakosság számára köz­vetlen anyagi terhet nem je­lent, viszont vendégek foga­KOST-együttműködés Tengerihibridek közösen Tizennégy államilag minő­sített kukoricahibridet állítot­tak elő az utóbbi fél évtized­ben a KGST-országok együtt- ,működése keretében. A közös nemesítésű hibrideket már a termesztésbe is bevonták. Ma­gyarország részt vállalt a kö­zös nemesítésű hibridek vető­magjának az előállításából is: a tavaszi vetésekhez 10 ezer hektáron több mint 30 ezer tonna vetőmagot állítottak elő az 'ország különböző gazdasá­gaiban, s indítottak útnak az elmúlt hónapokban a felhasz­náló országokba. Az együttműködés során ökológiai és újabb termesz­tési kísérleteket is végeznek: az idén hét országban 21 kí­sérleti állomáson várhatóan 160 közös nemesítésű hibri­det, fájtajelöltet, törzset vizs­gáztatnak majd. Az eredmé­nyeket Martonvásáron, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintéze­tében működő kukoricaneme- sítési koordinációs központban értékelik. A vizsgálatok célja az, hogy a jövőben komplex rezisztenciával rendelkező, hi­deg- és szárazságtűrő, gyors vízleadású, magas hozamú faj­tákkal bővítsék a hibridvá­lasztékot. dása esetén növekedhetnek a tanácsi bevételek. Az üdülő­helyi díj külföldieknek 20, magyar állampolgároknak 8, a szervezett üdülésben részt ve­vők számára 4 forint lenne naponta. Az üdülőegységen­kénti díjátalányt évi 400 fo- rintbaa állapítanák meg. Vélemények Az üdülőhellyé nyilvánítás­ról kezdeményezett közéleti vita során többféle vélemény fogalmazódott meg. Egyebek között az is felmerült, hogy arra olyan kedvezőtlen idő­pontban kerül sor, amikor a lakosság amúgy is egyre több terhet vállal a település fej­lesztéséből. Azt is szóvá tet­ték, hogy ezután még indokol­tabb a kereskedelmi ellátás javítása. A tervezett intézke­dés mégis egyetértésre talál, mert szükséges, hogy az üdü­lők járuljanak hozzá a fej­lesztésekhez. Többen javasol­ták Makád és Szigetbecse be­vonását, s azt is, hogy a ter­vezettnél nagyobb legyen az üdülőhelyi díj összege. Az il­letékes szervek álláspontjával egyetemben, ezeket az észre­vételeket is figyelembe veszik a döntés meghozatalakor. K. L. Parázs vita - fagyos solymári környezetben így nehéz vizet fakasztani Az összejövetelre senki nem kapott meghívót. Am a hír, hogy a solymári domboldal telektulajdonosai gyűlést tartanak, az futótűzként terjedt el. S azon a vasárnapon délelőtt 11 óra tájban már úgy megélénkült a falu széle félő vezető Turista utcában a forgalom, hogy az a legverőfényesebb májusi hét­végének is becsületére válna. Az út gyanánt használatos jégpályán némaságban igyekez­tek egymás nyomában az emberek. Talán sejtették, hogy a következő óráknál; nem sikerül se testüket, se lelkűket felde­ríteni, pedig csupán azt szerették volna a csatorna- és vízmű- társulat tagjai megtudni — mivel lejárt már a legutolsó ha­táridő is, s a szorgosan fizetgetett társulati hozzájárulásuk még mindig nem fakasztott vizet a szervezők, irányítók és ki­vitelezők munkájának eredményeként —, milyen reményekkel várják az idén a kikeletet. Ció szerint hozzánk a mara­dék 3 és fél kilométer meg­építésekor sem jut el a ve­zeték. Ezek után talán meg­értik, ha én — és valószínű­leg szomszédaim — addig nem fizetünk, ómig nem kapunk egyértelmű választ, lesz, vagy nem lesz az utcának vize? Én is a fok közé tartozom tehát, akik' a hátralékot gyarapítják, de mire fizessek ki húszezret, ha nekünk nem is lesz vi­zünk? Látszik, irányításhoz szokott az a testes férfi, aki most megpróbál úrrá lenni az ese­ményeken. — Itt elhangzott egy jó ja­vaslat, érdemes megfontolni. Ha az elkészült szakaszon március végétől be lelhet köt­ni a vizet, akkor az ott lakók egyszerre fizessék be a hát­ralevő egész össszeget. Ez ad­ná a többiek vezetékének megépítéséhez a fedezetet. Sokfelől egyetértés, a tö­meg közepén álló szikár fér­fi részéről mentegetőző tar­tózkodás: — Elég sok köztünk a nyug­díjas, ők nem tudnak egyszer­re ekkora összeget befizetni. Szerintem ezt nem lehet kö­telezővé tenni. A túloldalról, építőanyagok­ra kapaszkodva egy sokkal agresszívebb tulajdonostárs ad hangot a véleményének. — Maguknak nem lehet ko­rábban vizük, mint nekünk! Egyenlő jogú tagok vagyunk a társulatban. Addig ne köt­hessen rá a vezetékre senki, amíg az nincsen készen min denütt. Felszínes tájékoztató A szabad ég alatt feketéllő tömeg a. lényegbevágó beje­lentésen hamar túlesett. Ba­logh Lajos, a solymári Csa­torna- és Vízmű Társulat el­nöke elmondta, hogy bár 1985 decemberében nemcsak a ki­vitelezési, hanem a bekötési határidő is lejárt, az eredeti­leg tervezett 10 kilométeres ivóvízhálózatból csupán 6 és fél kilométer készült el. Ezt a szakaszt ugyan a tavasz be­álltával üzembe lehet helyez­ni, de a maradék 3 és fél ki­lométer elkészültének ideje bizonytalan. A vízműtársulat­nak ugyanis 1,3 millió forint hozzájárulással tartoznak az építtetők. Az idén pedig már a hitel törlesztését is meg kell kezdeni. A telektulajdo- nosonkint befizetett évi 200 forintból alig marad az épít­kezés folytatására néhány száz­ezer forint, s az ilyen ütem­ben csörgedező fedezet mel­lett a 3,5 kilométeres szakasz építgetése akár tíz évig is elhúzódhat. A hallottaktól az eddig zár­kózott tömeg kezdett arcokra, hangokra, egyéniségekre bom­lani. Elsőként egy ősz férfi kezdte feszegetni; kinek is lenne a feladata az itteni dol­gokat ellenőrizni. Mellette, egy teltkarcsú asszony nem a számonkérés, hanem a segítő­készség nevében méltatlanko­dott. — Most arra hivatkoznak, hogy ismeretlen lakcímek, tu­lajdonosváltozások miatt nem tudják a hanyag tulaj­donostársaktól a hozzájáru­lást letdltatni. Már évekkel ez­előtt felajánlottam, hogy mint jogász, segítek ebben a mun­kában, de azt mondták, nincs erre szükség. Akor most mi­lyen alapon hivatkoznak ép­pen a behajthatatlan hátralé­kokra? Mire fizessenek? A zúgás, a hangzavar Fara­gó József hozzászólásakor ha­gyott csak alább. Nevét e krónika csak azért tudta fel­jegyezni, mert — talán más­hol szerzett tapasztalatok alapján — a vita hevében is célszerűnek tartotta az ellen- és azonos érdekű feleknek bemutatkozni. Sajnos kezde­ményezésével magára maradt. — A Dió utca lakói nevé­ben kérdezem: számíthatunk-e mi is valaha vízre? Az utca a település térképén a mai naipig nem szerepel. A víz­társulatnál kapott informá­Elvesztett bizalom Egy szolid fiatalabb nő azt feszegette: lehetne-e a már hamarosan elkészülő szakasz végén közkifolyókkal enyhí­teni az öt év után is hoppon maradtak helyzetén. Javasla­tát lehurrogták az illetékesek. Az előttem toporgó bundás férfi az elvesztett bizalmat emlegette. — Nem akarunk megint úgy járni, mint a villany be vezetésénél. Ott is befizettük a nyolcezret, s volt akinek visszatérítettek belőle, volt akinek nem. De az járt a leg­jobban, aki egyáltalán nem fizetett. Az később négyeze­rért, minden probléma nélkül ráköthetett. Ekkor szólalt meg először egy magas, szemüveges férfi. Azt mondta: minden telektu­lajdonos kapja meg a listát, kik azok, akik miatt az 1,3 millió hátralék keletkezett. szőr alkalmazott módszer eVed- ményeiről természetesen csak nyár elején szólhat a tudósí­tás, egy azonban biztos; ha csak néhány diplomással ko­pogtat több a gyárkapun, már akkor sem volt hiábavaló. Kölcsön lakásra A kezdőket másképp is se­gítik. A szigetszentmiklósi anyagyárral szemben levő munkásszálló 10 szobájában fiatal házaspár lakik. A bér rendkívül alacsony, lényegesen szerényebb az összeg az albér­letek áránál. Itt addig marad­hatnak, amíg gyermekük nem születik. Akkor — bár ez a szociálpolitika kegyetlen finto­ra — el kell hagyniuk a szál­lót. A gyár azonban évente több millió forintos lakásépítési köl­csönnel is támogatja dolgozói­nak otthonteremtését. Azoknak pedig, akik még egyedül él­nek albérletben, havi 500, há­zaspároknak 800 forintos hoz­zájárulást fizet a Csepel Autó­gyár. F. E. Akkor maguk is tudnának hat ni szomszédaikra a közös cé érdekében. A felszólaló az is célravezetőnek érezte, h: minden társulati tag írásbei beszámolást kapna az eddi befolyt összeg fel használásé ról. Újabb javaslat Seres István, a solymári ta­nács vb-titkára ebben a pil­lanatban érezte úgy, hogj rendeznie kell a sorokat. Fel hívta a megjelentek figyelme arra. hogy a víztársulat lét rejöttekor intéző és ellenőrzi bizottságot is választottak. (/ sebtében megtartott közvé lemény-kutatás eredménye: ; jelenlevők közül senki nen ismerik ezek tagjait.) A vb- titkár pillanatnyi javaslata a; volt, hogy a mind jobban el­fajuló, áttekinthetetlen köz­gyűlés helyett utcaküldötteke válasszanak. Azok betekint­hetnek majd a vízhálózat- építés dokumentumaiba, s be­számolhatnak a tapasztaltak­ról utcaszom-zédaiknak. D< arra, hogy mindenkinek ki­szolgáltassák az adatokat, saj­nos nincs lehetőség. Az ismét kirobbant hang­zavar hullámai azért néhány érthető mondatot is felszínre dobtak: kapnak-e kamatot öl éve használt pénzükért azok, akiknek még idén sem lesz vizük? És egyre-másra köve­telték a biztosítékokat. Időközben apadt a résztve­vők száma. Kit a vita kilá- tástalansága riasztott el, kit az időjárás kényszerített meg­hátrálásra. A térképen nem szereplő utcák lakói mind el­távoztak, mert a hiányos in­formációk birtokában érkező tanácsi, víztársulati képvise­lők nem tudtak egyéni kérdé­seikre, panaszaikra érdemi választ adni. Tisztázatlan kérdések Megállapodás végül két té­mában született. Ügy a ta­nács, mint a vízműtársulat képviselője ígéretet tett arra, hogy március végéig tájékoz­tatást kapnak a telektulajdo­nosok a hátralék összegéről, s ennek arányában a további munkálatok lehetőségeiről. (Elszámolást,nem áll módjuk­ban küldeni.) A vízhálózat építtetői viszont vállalták, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel igyekeznek a hátralék okozóit a társulati díj kifizetésére rávenni. Kü­lönös figyelemmel lesznek azokra, akik az ismeretlenség homályában csak arra várnak, hogy a közműhálózat meg­épüljön — mások pénzén —, s akkor a telküket megemel­kedett áron értékesítik. Az ismét kibontakozó együttműködési készség a nemfizetőkkel szemben igazán dicséretes, de néhány dolgot tisztázni kellene. Mint pél­dául: miért akadhatnak olya­nok, akikre kirótták » társu­lati hozzájárulás fizetési kö­telezettségét, bár telküket nem érinti majd a vízvezeték? S hogy mit tegyenek azok a nyugdíjasok, akik szeretné­nek vizet, de alacsony jöve­delmüknél fogva nem tudják a hozzájárulást fizetni. Az összefogás, a társulási beruházási forma eddig me- gyeszerte sok szép eredmény­nyel járt. S ha — amint a jelek mutatják — Solymáron még nincs nagy gyakorlata sem a társulási tagoknak, sem a szervezést, iránvítást magá­ra vállaló tanácsnak az együtt­működésben, a munkálatok­ban, úgy bizonyára akadna akár a megyei tanácsnál, akár a szomszédos üdülőterületek­ben gazdag településeken olyan hozzáértő, aki segítene a bonyolítás, az ügyintézés nehézségei között kiigazodni. Nem elfogadható Végtére is nem méltó a te­lektulajdonosokhoz a vádas­kodás, de az illetékesek sem engedhetik meg maguknak, hogy felkészületlenül álljanak a bennük megbízó lakosság elé. Márványi Ágnes Kevés vállalat büszkélked­het azzal, hogy az ott munkát vállaló fiatal diplomásoknak 10 ezer forint egyszeri letele­pedési segélyt, illetve három esztendőn keresztül havi 500 forintot folyósít. Ezt a tizen­nyolcezret érő takarékkönyvet 36 hónaR elteltével kapják kéz­hez a felsőfokú végzettségűek, amennyiben még a gyárban dolgoznak. Ellenkező esetben természetesen az egyszeri se­gélyt is vissza kell fizetniük. Meddő pályázatok A döntést a kényszer szülte, ugyanis a Csepel Autógyár központi telephelyére és a vi­déki gyáregységekhez az el­múlt években a tucatnyi pá­lyázati kiírás ellenére sem je­lentkezett tíz diplomásnál több, vagy annyi sem. — Nem volt más választá­sunk, valahogy vonzóbbá kel­Letelepedési segélyt ad a gyár Várják a diplomásokat lett tenni gyárunkat — mondja Gabányi Lajos személyzeti, ok­tatási és szociális igazgató. — A főiskolát végzettek kezdő alapfizetése 4300—4600 forint között mozog, az egyetemről kikerülteknek 4700—5000 kö­zött tudunk adni. Nem rossz, de ebből a pénzből családot alapítani, otthont teremteni nyilván nem, vagy csak sok­sok lemondás, áldozat árán le­het. Ügy gondoltuk, így segít­hetünk, másrészt kvalifikált munkaerőhöz juthatunk. A Csepel Autógyár az idén 118 pályázatot írt ki, s azokat 4 égyetemre és főiskolára jut­tatta el. Többek között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára, a Kül­kereskedelmi Főiskolára, a Bu­dapesti Műszaki Egyetemre és a Bánki Donát Gépipari Mű­szaki Főiskolára. Az idén elő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom