Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-01 / 51. szám

1985. MÁRCIUS 1., SZOMBAT Vetés előtt A legtöbb tavaszi vetésű növény sza­porító anyagából jó ellátást ígér a V etőmagtermelte- tő és Értékesítő Vállalat, úgy tű­nik, nem lesz hiány semmiből, a tavaly nálunk ter­mett kevés uborka és bab szaporító anyagát importból pótolták. Idén is több újdonsággal jelentkeznek: a kertészeti ágazat­ban például há­rom fejeskáposz­ta-, négy paradi­csomfajtával bő­vítik a választé­kot, jobb termő­képességű fajtá­kat ígérnek sárga­répából, retekből és uborkából. Ké­pünkön Nagy Na­tália uborkamago­kat csomagol. Előtérbe került az automatizálás Szerszámgépek szigetei, sejtjei A demokrácia játékszabályai szerint A meccsnek két győztese van Ennek a mérkőzésnek akad­tak sportszerűtlen jelenetei is, ám a résztvevők mégis meg­érdemelnék a fair play-díjat. A sportnyelvből vett hason­lat annál is inkább helytálló, mert Budaörsön egy sportpá­lya építésének terve korbá­csolta fel az indulatokat. A városi tanács és az Ifjúság utca lakóinak találkozóján végül igazságos döntetlen szü­letett. Pálya és lelátó Az eseményeket odáig kell visszapörgetnünk, hogy a ta­nácsi tervekben már régóta szerepel egy korszerű sport- létesítmény megépítése. Még­pedig annak okán, hogy Bu­daörsön régi hagyományai vannak a 'portnak, még ha az eredményeken ez nem is látszik. A jelenleg a megyei II. osztályban harcoló labda- rúgócsapatnaik az volt a leg­emlékezetesebb tette, hogy egyszer beverekedte magát a Szabad Föld Kupa döntőjé­be, s a Népstadionban játsz­hatott. A női kézilabdások ennél jobban szerepelnek: a Nemzeti Bajnokság II. osztá­lyában gyűjtögetik a ponto­kat. A cselgánccsal ismerkedő gyerekek a korosztályos ve­télkedőkön hívták fel ma­gukra a figyelmet. Ennyi, nem több, amennyit az előz­ményekről tudni kell. — Kézilabdapályából jól állunk, a tornatermeket is rendesen kihasználjuk, de nincs igazi sporttelep — mondja Fehérváry János ta­nácselnök. — A futballpálya olyan állapotban van, hogy éppen csak megtarthatók a mérkőzések, s helyszűke miatt nincs lehetőség a bővítésre. Ezért gondoltunk arra, hogy kellene gyeptéglás pályát, mellette pedig edzőpályát épí­teni. Méghozzá olyat, ahol az atlétika különböző ágait is lehet művelni, s ahol leg­alább 500 nézőt le lehet ültet­ni. Olyan területet kerestünk, amelyik állami tulajdonban van és közművekkel viszony­lag könnyen és olcsón elérhe­tő. Egyetlen ilyet találtunk, a két lakótelepi iskola között. Ügy gondoltuk, hogy a régi sportpálya kiparcellázásából befolyó összeg elegendő lehet a munka elkezdéséhez. Nagyobb köíísóg A tanácsi tervek azonban nem találkoztak a lakosság osztatlan lelkesedésével. A majd két esztendeje tartott közvélemónykutatás alkalmá­val a megkérdezett? 800 lakó­telepi lakos 10 százaléka nemmel szavazott. Főként azok féltik a nyugalmukat, akik a legközelebb laknak a kiválasztott helyhez. A sport­klub aktivistái azonban nem adták fel: felkeresték a kér­déses házak lakóit, hátha megváltoztatják a véleményü­ket. Ezúttal 163 ember közül 43, azaz már 25 százalékuk utasította el a sportlétesít­mény építését. Ám hamaro­san kiderült, hogy a lakók nemcsak a nyugalmukat fél­tik, más oka is van ellenke­zésüknek ... — Az év elején összehívtuk egy találkozóra azt a 43 em­bert, hogy kölcsönösen megis­merhessük egymás érveit — folytatja Fehérváry János. — Ennek során nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudjuk a la­kosság álláspontját befolyá­solni. Olyan hangok is hallat­szottak, hogy Budaörs egy mesterségesen felfuttatott fut­ballcsapattal akarja reprezen­tálni városi létét. Vélemé­nyük szerint nem sportpályá­ra, hanem annál sokkal fon­tosabb dolgokra kellene a pénzt költeni. De ha már minden áron a sportot akar­jak támogatni, akkor inkább egy olyan szabadidőparkot építsünk, ahol pályák is van­nak, ahová bárki, bármikor bemehet. — Munkatársaimmal még aznap este eldöntöttük, hogy a kiszemelt helyen nem lesz sportpálya — mondja a ta­nácselnök. — Még akkor is figyelembe kell vennünk a lakosság véleményét, ha amiatt csak bonyolultabb, költségesebb megoldást vá­laszthatunk. A létesítmény­ről ugyanis semmiképpen nem akarunk lemondani, hi­szen az szerepel a. fejlesztési tervekben. Igaz, nem az első, de nem is az utolsó helyen. A következő tanácsülés meg­szavazott kétmillió forintot az építkezés megkezdésére azzal, hogy annak helyszínét később kell kijelölni. Erre leginkább a Szivárvány utca mögötti hepehupás területen kínálkozik lehetőség. Sajnos az a földdarab nem a taná­csé, s könnyen előfordulhat, hogy az építkezés helyett a kisajátításra kell költeni a pénzt. A közművek kiépítése is többe kerül, mint az elő­ször kiszemelt területen. Érdekegyeztetés — Az érdekeltekkel történt találkozó után 170 aláírással jegyzett levelet kaptunk az Ifjúság utcából, amelyben a lakók megismételték korábbi érveiket — mondja Fehérváry János. — Ez bizalmatlanság­ra utalt, hiszen megígértük, hogy figyelembe vesszük az álláspontjukat, s nyilvánvaló volt, hogy azon a helyen egyetlen kapavágás sem lesz. Ám az egyik tanácstag köz­vetítésével nemcsak ellenve­téseiknek, hanem együttműkö­dési készségüknek is hangot adtak. Fölajánlották, hogy — a tervezést is beleértve — sok társadalmi munkával lét­re akarják hozni a szabadidő­parkot. Elfogadtuk és támo­gatjuk a javaslatot. Még majd részletesen meg kell vizsgál­ni, hogy mit tudnak ők adni, s hogy miben segíthet a ta­nács. Tény az, hogy mindkét félnek teljesül a kívánsága: lesz szabadidőparkunk és sportpályánk is. K. L. Nem mondhatjuk, hogy az utóbbi évtizedekben a szer­számgépiparunk könnyedén vette az akadályokat. Azonban az 1930-as esztendők némi fellélegzést hoztak az iparág­nak. A szakemberek vélemé­nye szerint ez az állapot csak átmeneti, mert az elkövetke­ző években az erősödő külpia­ci verseny, valamint a keres­let visszaesése miatt újra ne­héz helyzetbe juthat a szer­számgépgyártás. Az átlagot jelző számok mindig eltakarják a valóság sokszínűségét, mert a gyen­ge és a kiemelkedő teljesít­ményeket eggyé olvasztva ösz- szegzik. A sokféle terméket, köztük a nagy értékű egyedi gépeket készítő Szerszámgép- ipari Művek történetének esz­tendőkkel ezelőtt íródott lap­jain nem vonulnak fel az iparág gondjai. Az öt gyárat és a halásztelki fejlesztő inté­zetet összefogó nagyvállalatot kivételnek tekinthetjük. Ne­vét azzal tette ismertté, hogy az utóbbi években korszerűbb gépekkel látta el a hazai gép­ipart. Ezzel jelentősen hoz­zájárult a technológiai szín­vonal emeléséhez és az ex­portképesség fokozásához. Ezt tükrözik a termelési adatok is. Míg 1980-ban a nagyvál­lalat árbevétele 2,2 milliárd forint volt, 1985-ben elérte a 3,3 milliárd forintot, úgy, hogy az öt esztendő alatt az itt dolgozók száma csaknem ezerötszázzal csökkent. Az 1980. évi nyereségét a kollek­tíva a VI. ötéves tervidőszak végére csaknem ötszörösére növelte. Tőkés exportjuk ta­valy 519 millió forint volt. Az igényes nyugati piacokon el­sősorban a számítógép ve­zérlésű CNC-esztergagépekct, központokat és köszörűgépe­ket adtak el. Vezetői ctletnapck Évek óta gondosan ügyel­nek a tőkés import helyes ará­nyaira is, hiszen a nyugati behozatal 1985-ben az árbe­vétel öt százalékát tette ki. Ezt a mennyiséget szükséges- nek tartják, többek között azért, hogy a gépek magas színvonalon álló minőségét tartani tudják. A 200—220 millió forint import megtartá­sa mellett azonban tudatosan törekednek egyes termékek helyettesítésére. Például 1931- ben a revolvereszíergák egy fontos egységét, 1983-ban a közúti fékberendezésekhez használt rugókat helyettesítet­ték hazai termékekkel. — De mivel is foglalkozik a fejlesztő intézet? — Főként' a nagyvállalat műszaki fejlesztésének irányí­tását végezzük — magyaráz­za dr. Jakkel Ottó, az intézet igazgatója, a nagyvállalat ve­zérigazgató-helyettese. — A rövid és a hosszú távú fej­lesztési stratégiák kidolgozása, de egyéb központi funkciók is a feladataink sorába tartoz­nak. Így a különböző gépvizs­gálatok, azok központi átvé­tele, a munka-, a környezet-, és az iparjogvédelem, önálló konstrukciókat fejlesztenek ki szakembereink, amelyek pro­totípusait legyártva, kipróbál­va adják tovább egy-egy vál­lalatnak sorozatevártásra. Ilyen jellegű fejlesztő munka ereménye volt legutóbb pél­Alkatrészkészítés házilag Jól haladnának a munkagépek felújításával a Szilasmenti Termelőszövetkezetben, ha lenne elegendő pótalkatrész. Saj­nos, csak az igényeltek 30 százaléka érkezett meg, így kényte­lenek maguk előállítani a hiányzókat. (Barcza Zsolt felvétele) A környezetet egy találó megállapí­tás szerint éppen az az életmód pusztítja, amelyet mi, emberek annyi­ra szeretünk. Háromszázharminc jog­szabály érvényes, a helyzet mégis el­keserítő. Mert önmagában a kötelmek mit sem érnek, ha rájuk fittyet hány­va eldobáljuk, vagy kocsival egyszerűen az erdőre hordjuk a háztartás szemetét, ha kirándulásaink alkalmával tüzet gyújtunk a tiltott helyen, ha egy-egy majális után a rét leginkább a csata­térhez hasonlít. Egyébként a pilisi An- na-rét újrafüvesítése a Vasas-juniális után egymillió forintjába került a Pi­lisi Állami Parkerdő Gazdaságnak, mígnem itt megszüntették a sokezer embert összehozó rendezvényt. Akadt olyan is, aki csokorba gyűjtve árulta a védett törpemandula gyönyörű virá­gát. Az Országos Környezet- és Természet- védelmi Hivatal négy nemzeti parkot és 32 tájvédelmi körzetet tart nyilván. E védett országrészek hazánk terüle­tének öt százalékát adják. Közülük az egyik legértékesebb a budai tájvédelmi körzet, amely Budajenő, Budakeszi, Bu­daörs, Nagykovácsi, Páty, Perbál, Pi- liscsaba, Pilisszentiván, Solymár, Telki, valamint a főváros II., III. és XII. ke­rületének közigazgatási területén fek­szik. Földtani értékei, a dolomitsziklák, a forrásbarlangokkaí átjárt mészkőtöme­gek változatos kőzetei végigvezetnek a földtörténet középkorától a napjainkig eltelt 230 millió év eseménysorozatán. E* a táj számos ritka növénynek ad DIÓFAÜLTETŰK otthont. Botanikailag a legnagyobb kincs a Piliscsaba, Pilisszentiván, Nagy­kovácsi között elterülő Kis- és Nagy­szénás, mert a világon csak itt tanul­mányozható a dolomitlen. Solymár kör­nyékén nyílik egyedül az országban a hegyi tarsóka, a budaörsi kopáron a sárga daravirág. Igen gazdag a madár- és állatvilág. A sövénysármány pél­dául Közép-Európában nagyon ritkán jelenik meg, Budaörs térségében vi­szont már 1975-ben fiókákat költött a madár. A budakeszi Vadasparkban a bemutatókarámokban és a szabadban is megfigyelhető számos vadfaj. Kultúrtörténeti szempontból szintén nevezetes ez a vidék. A Hűvösvölgy, Határnyereg, Görgényi út által körbe­zárt területén volt Mátyás király kő­fallal körülvett vadászterülete, kastély- lyal és nyári lakkal. Itt alapították 1300-ban a pálos szerzetesrend buöa- szentlőrinci kolostorát is. Nagykovácsi határában a Remeteszurdok barlang­jai híres őslénytani és régészeti lelő­helyek, hogy csak néhányat említsünk a védetté nyilvánított értékekből. E rövid felsorolásból is érzékelhető, hogy felelősségünk — azoké, akik e vi­déken élünk és azoké, akik csak ki­rándulni, nézelődni járnak ide —, mi­lyen nagy. Üdvözölendő és támogatandó tehát a Budakeszi Szépítő Egyesület törekvése, mert tagjai arra is szövetkeztek, hogy erejükhöz, lehetőségeikhez képest meg­óvják térségük értékeit. Erre kötelezi az a rang, amelyhez a természet adta szerencse juttatta őket. Mit tehet a helyi ember? Elsősorban a saját portáját tegye rendbe, az utca háza előtti kis fészét csinosítsa. A gyer­mek az iskolaudvart, az épület előtti területet. Ha mindez már nem hagy ki­vetnivalót, csak akkor szabad távo­labb is ténykedni. A külterületeket ér­demes inkább meghagyni az intézmé­nyeknek, az erdőgazdaságnak. A ta­pasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy ebben az ügyben a szerepcsere még soha nem vezetett eredményre. O lyan a környezet védelme, mint a diófaültetés. Sokkal inkább a holnapnak, a jövő nemzedékének dol­gozunk, miközben persze magunk is élvezzük munkánk kezdeti, apró gyü­mölcseit. A budakesziek — a budai tájvédelmi körzet kellős közepén — felismerték a feladat szépségét, hasznosságát. E vi­dék szívében, szívből és szívesen dol­goznak környezetükért. Kérdés most már csak az, miként lehetne melléjük állítani a többi érintett település és fővárosi kerület lakóit. Mert a világ bajai közötti ranglistán az előkelő má­sodik helyen áll a környezetszeny- nyezés, pusztítás, megelőzve olyan tár­sadalmi jelenségeket, mint az éhínség, az alkoholizmus vagy a terrorizmus. Fazekas Eszter-i dóul a KUN—250—01 típusú számítógép-vezérlésű palástkö­szörű, amelynek sorozatgyár­tását már a székesfehérvári gyár megkezdte. Fejlesztési stratégiának másik jelentős eredménye az úsvnevezett MC típusú megmunkáló központ­család újabb tagja, melynek gyártását, fejlesztését teljes egészében az intézet végezte. A közelgő Lipcsei Nemzetközi Vásáron, ahol először mutat­juk be az új gépet, reméljük, megkapja az aranyérmet is. A fejlesztésekkel csaknem kétszáz jól felkészült szakember foglalkozik Halász­telken. Természetesen ezenkí­vül feladatuk a termelés is. Hogy milyen eredménnyel gazdálkodik a csaknem négy­száz dolgozót foglalkoztató fejlesztési intézet? Tavaly pél­dául 25 millió forintos nyere­séget értek el. Vezetőik azon­ban még úgy érzik, hogy a kollektívának vannak tartalé­kai, amelyek jobb kiaknázá­sával tovább növelhetik ered­ményességüket. Ezek feltárása érdekében például bevezették a vezetői ötletnapokat. Ahol ki-ki szabadon elmondhatja, hogy hol folyik el feleslege­sen a pénz. Nem maradtak el a jó ötletek, amelyeknek érté­ke már elérte az ötmillió fo­rintot. Nyilván ez is közreját­szik abban, hogy az idei nye­reségtervüket 30 millió forint fölé emelték. Együttműködések — A kiegyensúlyozott, sike­res fejlesztő munka érdekében milyen kapcsolatrendszert épí­tett ki az intézet? Tudnak-e segítséget adni a Pest megyei hasonló profilú ipari üzemek­nek? Szorosan együttműködünk a nagyvállalat gyáraival, szin­te együtt dolgozzuk ki a kü­lönféle fejlesztési elképzelése­ket. A gyártási profilunkból adódóan évek óta kapcsola­tunk van egyetemekkel, a különböző vezérlőegységek, részegységek gyártóival. Kuta­tómunkájukat pénzzel is se­gítjük. Mivel fejlesztő kapa­citásunk vállalati szinten is eléggé lekötött, így csak rit­kán vállalkozunk külső meg­bízások teljesítésére. A halásztelkiek a VII. öt­éves tervidőszakban sem ül­nek majd téílenüi; állítják, muszáj fejleszteni, korszerű­síteni a hazai iparpolitika igé­nyeinek megfelelően, mert a műszaki-technológiai fejlett­sége a vállalatokat piaci elő­nyökhöz juttatja. Szakembe­rek véleménye szerint a szer­számgépgyártó iparágon be­lül is szerkezeti átalakulás megy majd végbe. A SZIM azon kevés vállalatok közé tartozik, amelyek az éves 120 —130 millió forint tervezett fejlesztési alapját 10—12 mil­lió forinttal meg is told ja a nyereség terhére. Bár a kö­vetkező öt eszendőben a ko­rábbi beruházások miatt nem számolhatnak újabbakkal. A tervidőszakot mégis egy be­ruházás előkészítésével sze­retnék zárni. Addig is a gyártmányszerkezet és a gyártási lehetőségek közötti harmóniát néhány nagy pon­tosságú, termelékeny kulcsgóp bérlésével próbálják biztosíta­ni, hogy a jelenlegi gyártási keresztmetszetet bővíthessék. Robottechnika — Milyen új feladatokat ad a VII. ötéves tervre szóló népgazdasági program a fej­lesztő intézetnek? — Az a törekvés, hogy a SZIM-nél még magasabb au­tomatizál ási szintet érjünk el. Előtérbe kerül a robotosított, integrált gyártórendszerek fej­lesztése a fizetőképes kereslet­nek megfelelően. Gépeinket a szocialista országokba is ex­portáljuk, így például bekap­csolódunk a szovjet gépipar fejlesztésébe is. A hosszú tá­vú terveink alapján a szer­számgépek úgynevezett gyártó szigeteinek, sejtjeinek fejlesz­tése köré csoportosítjuk a munkánkat, hogy a jövőben számítógéppel irányított gyár­tási folyamatokat valósíthas­sunk meg a vállalatnál. Surányi János

Next

/
Oldalképek
Tartalom