Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-03 / 52. szám
Építőipari vállalat Szigorú takarékossággal A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 52. SZÁM 1986. MÁRCIUS 3., HÉTFŐ A tangazdaságban Megszületett a várt eredmény A vidék legnagyobb mező- gazdasági nagyüzemében, a Ceglédi Állami Tangazdaságban a közelmúltban a vállalati tanács tárgyalta meg az 1985- ös gazdálkodást és az 1986- os terveket. A mögöttünk álló esztendő számunkra sem volt könnyű, hiszen a termelést sújtó csapások többször megkérdőjelezték az egyébként megalapozott tervek teljesíthetőségét. Végül a vezetők és a beosztottak áldozatos és hozzáértő munkáját siker koronázta, A hatékonyság javításán és a költségekkel való szigorú gazdálkodáson is múlt, hogy megszületett a várt eredmény. Sikeres ágazat Eredetileg 55,1 millió forint tiszta nyereséget tűztek célul, ám ez a szám a főkönyv lápjain végül 56,2 millió forintra kerekedett. Pedig a gondok, buktatók nem kímélték őket. A rendkívül hideg tél megnövelte az energia- számlát. A fagykárok miatt sok ültetvényt kellett kiselejtezni. A sertéstenyésztésben a kiesés meghaladta a 35 százalékot. Az abraktakarmány egy részét vásárolni kellett. A hibridkukorica-vetőmagot magas önköltséggel állították elő. A takarmánykeverő tápgyártó kapacitása nem volt lekötve, illetve az előállított terimékkel minőségi gondok voltak. A szántóföldi növénytermesztés 172 millió forint értékű produktumot állított elő. Az ágazat 31 millió forintos eredményt könyvelhetett el. Búzából, rozsból, őszi árpából és napraforgóból teljesült a terv. Hibridkukoricából megközelítette a vártat a termés, továbbá repcéből és lucernából is. Elmaradt a tervezettől a takarmánykukorica, a cukorrépa, a mustár és a siló- kukorica termésátlaga. A kertészet valamivel több .mint 20 millió forintnyi értéket termelt. Ágazat; eredmé- . nye 8,6 millió forint. A szőlőket és a gyümölcsösöket súlyos téli és tavaszi fagyok károsították. Szomorú következményként 125 hektár szőlőt, 25 hektár téli almát, 53 hektár szilvát és 12 hektár őszibarackot kellett kivágni. Az erdészet 19 millió forintnyi érték megteremtője volt, 3,4 milliós haszonnak A csemetenevelő szakcsoport kötelezettségének eleget tett. Már akáccsemetéket is termesztenek. A telepítési és a felújítási tervek teljesültek. A fakitermelés ezer köbméterrel túlszárnyalta az elgondolást. Az erdészeti társulás nem maradt adós a várt eredménynyel. A szántóföldi növénytermesztés összességében eredményes ágazata volt a gazdálkodásnak. Az állattenyésztés viszont sebezhető pontja volt a tangazdaságnak. A 237 milliós termelési érték előállítása során 9,4 millió forint veszteség keletkezett. A szarvasmarha-ágazat eredményes volt, a tehenészetben a tehenenként fejt tej évi mennyisége 5178 litert tett ki. A borjúnevelés színvonalas volt, javult a nö- vendéküsző-nevelés, bár még többet várnak tőle. A marhahizlalás sem tudott igazán versenyképessé lenni. Sartéstenyésztés A sertéstenyésztés volt a veszteség fő okozója. A közismert országos okok mellett tetézte a bajt a genetikai, takarmányozási és tartástechnológiai rendellenességek sora, az alacsony hozam és a magas költség, a tetemes mennyiségű abrakfelhasználás. Azóta a gazdaság mélyreható elemzéssel feltárta az okokat, és megtette a szükséges lépéseket a hibák felszámolása terén. Látszik, hogy jó irányban próbálkoznak, mert a kezdeti eredmények már jelentkeznek. A szolgáltatások terén kétségkívüli a fejlődés, de még mindig látszik, hogy milyen nagy tartalékaik vannak. A CÁT évi eredményességének meghatározója a vetőmag-előállítás és a takarmánykeverő üzem tevékenysége. A mellék- tevékenységből származó ágazati eredmény 89,7 millió forintra rúgott. A takarmánykeverő teljesítménye csökkent. veszteséges lett. A technológiai előírások megszegése miatt a minőség sem volt megfelelő. A mustsűrítmény előállítása alapanyag hiányában nem volt számottevő. Az alapon kívüli tevékenységből 27 millió forint nyereség folyt be. A háztáji integráció eredményes volt; 60 milliós árbevételéhez 2,3 milliós nyereség társult. A segédüzemági tevékenység nem lépte túl a megszabott költségkereteket. Immár három éve nem emelkedtek felhasznált forintjai. Az ener giafelhasználás sem haladta meg az előírt mennyiséget. Többet terveznek A fáradságot nem ismerő munka anyagi következménye sem maradt el. A bérszínvonal 11,8 százalékkal emelkedett. átlagosan évi 65 ezer 401 fo rintra. A keresetszínvonal 68 ezer 357 forint lett. s ezzel utolérték a környéken hason ló eredményességgel működő gazdaságokat. 1936-ra a vállalati tanács az eredmény tízszázalékos növelését írta elő, s ennek alapján 61,5 millió forint nyereséget kell hozni. Ez csak úgy megy, ha a szorgalomhoz szakértelem társul, ésszerű takarékosságot, növekvő hatékonyságot feltételez a terv előírás. —si A törteti MHSZ-esek Felújították a főteret A gazdasági szabályozók, a kereslet-kínálati viszonyok változását az ipari ágazatok közül elsőnek az építőipari tevékenységgel foglalkozók érzik meg. Hiszen ha csökken a beruházásokra fordítható ösz- szeg mennyisége, akkor az építőiparra rossz idők járnak. Ügyesen kell gazdálkodni. Minden forintkiadást érdemes alaposan megnézni és a munkákban sem lehet válogatni. Ilyen felfogásban és munkastílusban dolgozott a múlt évben is a Pest Megyei 5. számú Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat. — Milyen tevékenység áll a munkájuk homlokterében? — 307 dolgozót foglalkoztató vállalatról van szó — kezdte válaszát az igazgató. — Az évi 8 millió forintos tervünket új beruházásokkal, fenntartási és felújítási munkákból valósítjuk meg. A kétezer forintos munkától kezdve a 2 milliósig mindenféle szerepel a listán. A megrendeléseink 90 százaléka Budapestre szól, míg a maradék Ceglédre és a környékére esik. — Miért nem dolgoznak többet helyben? — Azért, mert Cegléden építőipari túlkínálat alakult ki. A jelenlegi helyzetben a mostani vállalási formánk felel meg legjobban a vállalat érdekeinek. Mi hagyományos technológiával dolgozunk, de az újat szívesen befogadjuk. Itt az új tetőszigetelési módszerek alkalmazása érdemel említést. Mi építettük Csemő- ben az ABC-áruházat, Törte- lenlen a postát. Jelenleg a városi állatkórház rekonstrukcióját vállaltuk el. — Milyen volt az 1985-ös év? — Nyereségről nemigen beszélhetünk. hisz az a 200 ezer forint többlet nem módosít a helyzetünkön. Emiatt fejlesztésekre nincs lehetőségünk. A munkaerő terén is van mit tennünk, mert a tavalyi évben sokan kiléptek tőlünk. Bár ösztönöztük, de csak két vgmk működik a vállalatnál. Oka egyszerű: maszekban jobban keresnek,- mint nálunk a vgmk-ban. Bevezetjük az új évben a keresetszintszabályozást. Ez ötmillió forint többletköltséggel terheli majd meg a vállalatot. Szigorú, de nem ésszerűtlen takarékosságot veA törteti MHSZ-klub tavalyi munkájáról Ábrahám László klubtitkár számolt be a közelmúltban. Az elmúlt év legnagyobb feladata a lőtér felújítása volt. A tűzoltóság, a tanács és a Dózsa Tsz együtt dolgozott rajta. Pénz szinte semmi sem volt. A segítő szervek anyagi és személyi támogatása nélkül nem tudták volna elérni, hogy a lőtér épületének felújítása befejeződjön. Tavasszal a környezetét fásítással teszik kulturálttá. A klub tagjai a hétvégeken pihenésre is használhatják az épületet. Az eddig befektetett társadalmi munka elérte az ezer órát. A klub az általános honvédelmi oktatást évről évre jó színvonalon hajtja végre. 1985-ben a területi versenyen második helyezést ért el a csapatuk. Az utánpótlás megnyerése érdekében az általános iskolában folytattak propagandát. Sajnos az iskolai vezetés, il- . letve a honvédelmi nevelésért felelős személy nem áll eléggé a segítségükre. A szervezettségük jó, a klubtagság létszáma elérte a 90-et. Ebben az évben további érdeklődők csatlakozására számítanak. A versenyek előtti edzésekre, felkészülésre rendszeresen jártak a klubtagok. Czeróczki János tanácselnök elmondta, hogy a tanács magára vállalja a propaganda egy részét. A szocialista versenymozgalomba benevezett a klub, és a 8. helyezést érte el. A továbbiakban előbbre kell lépni, hiszen más klubok is fejlődnek, így a feladat nehéz, de teljesíthető. A városi szintű versenyeken rendszeresen részt vettek, és eredményeik megfelelőek. Az elmúlt évben a lőtérépítás miatt kevesebb lehetőségük volt az edzésekre. Ebben az évben tovább szeretnék növelni az eredményességet. Ifj. Bállá János Lesz vi^ág A ceglédi Magyar-Szovjet Barátság Tsz növényházai egyre eredményesebben működnek. Nőnapra és a tavaszi névnapokra jelentős mennyiségű szegfűt, gerberát, cserepes szobanövényt juttatnak a virágboltokba. A kádár-szakmunkásképzés legjelentősebb Pest megyei bázisa a Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat ceglédi tanműhelye. Lvomszky László szakoktató irányításával a ceglédi tanulókon kívül távoli vidékekről, például Szobról, Kunbajáról, Hajósról, Létavértesröl érkezett fiúk is itt sajátítják el a kádárszakmát. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) zetünk be. Csökkenteni fogjuk a szállítási, az anyaggazdálkodási költségeket. Felülvizsgáljuk és csökkenteni fogjuk a nem termelő létszámot. Meg akarjuk állítani a termelő létszám apadását. K. S. Hangverseny A ceglédi zeneiskola hangversenytermében március 5- én, szerdán este 6 órai kezdettel hangversemjt rendeznek a növendékek közreműködésével. Ez alkalommal a vonósak közül mutatkoznak be néhányan. A KULTŰRA sosem volt elkényeztetett gyermeke a mindenkori költségvetésnek. Az csak a mesékben létezik, hogy valaha is bőségesen áramlott a pénz ennek a kézzelfogható hasznot alig felmutató ágazatnak a táplálására, fejlesztésére. Nincs éz egészen másként a gazdagabb országokban sem, a ráfordítás arányai ott sem vigasztalóak. Az UNESCO, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete például kénytelen csökkenteni a fejletlen országokat támogató költségvetését az USA és más országoknak a kilépése miatt, ami mögött politikai megfontolások rejlenek. Közismert az üzletiesség térhódítása a nyugati kultúrában, ezzel együtt az amerikaiak nyomasztó fölénye is nagy gondot okoz a francia és egyéb tv-társasá- goknak, a nemzeti kultúrát féltő állami szerveknek, hiszen a pénz hiánya gyakran a kommersznek kedvez. De maradjunk a magunk háza táján. Érdemes emlékeztetni korábbi időszakokra, amikor a kulturális célokra fordítható összegek a töredékét sem érték el a mostaninak. Igaz, hogy az életre hívott intézményrendszer is éppen csak bontogatta a szárnyait a felszabadulás utáni években. Mégis valahogy több volt a lelkesedés, az ötlet és kezdeményezés, s kevesebb a panasz, a másra — a pénzre, ami nincs — váró tétlenkedés mint napjainkban. Tudom, hogy szentségtörő gondolatok ezek manapság, amikor néhol szinte lehetetlen mértékben visszafogták a művelődési intézmények ellátására, eszközeik gyarapítására, karbantartására fordítható összegeket. Olyannyira, hogy az ott dolgozók — a helyzet változását sem remélve — legszívesebben elvándorolnának valahova. Természetesen igazuk van azoknak, akik a szűklátókörűség ellen hadakoznak, amikor azt tapasztalják, hogy a pénzek elosztásakor nemegyszer a gazdasági érdekre szinte dogmaként való hivatkozás háttérbe szorítja a jövőre tekintő oktatási és egyéb művelődési célokat. Sejteni lehet azt is, hogy az elszalasztott lehetőségeK pótolhatatlan veszteséget jelentenek majd a kulturális örökséget élvezni óhajtó utódok számára is. Az el nem készült dokumentumfilmek, meg nem jelent szépirodalmi és helytörténeti könyvek, fei nem épült művelődési házak, könyvtárak, levéltárak biztosan hiányozni fognak tíz-ti- zenot év múlva. Az emberi tudatban keletkezett „fehér folt” — az iskolai zsúfoltság, eszközhiány, képzetlen tanerők miatti elmaradottság —, talán nem látványosan, de érezhetően kiütközik majd, mint tiszta falon a penész, amikor kimarad egy-egy művelet az alapozásnál. Lehetne sorolni még, hogy milyen aggályok fogalmazódnak meg naponta a kulturális életben, mégis, a helyzet túldramatizálása helyett a cselekvésre buzdítás, a tennivalók számbavétele, felmérése lenne hasznosabb. Hiszen az alapok sokkal. szélesebbek, megbízhatóbbak, mint néhány évtizede. Visszaidézve a felszabadulás utáni régi korszakot, jut eszembe egy kedves epizód, ami szinte hihetetlenül hangKilüntstatt brigád Közéleti emberek A jászkarajenői Árpád. Termelőszövetkezetben 158 nő dolgozik, java részük középkorú. Három szocialista brigád tömöríti őket, amelyek évek óta megbízható, rendes munkát végeztek. Tavaly bőven kivették részüket a közösségért végzett önzetlen közreműködésből, hiszen vannak köztük, akik , a községi pártbizottságnak, tanácsnak, iskolai szülői munkaközösségnek, más testületeknek a tagjai, és a tanácsi választások, a népfront-megmozdulások. a tűhóval kapcsolatos szervezés idején sok feladatot vállaltak magukra. A Zrínyi Ilona szocialista brigád Kiváló társadalmi munkás kitüntetésben részesült. zik ma már. A napokban öreg iratok rendezgetése, selejtezése közben, véletlenül a kezembe akadt egy meghívó, kelt 1949. augusztus 15-én, a feladója Pest vármegye szabadművelődési felügyelője, aki kultúrvezetői tanfolyamra hívta be Kecskemétre — többek között — e sorok íróját, akkori huszon-egynéhány éves fiatalembert. Leírta a teendőket, helyszínt stb., majd ezeket közölte velünk annak idején: „Jegyzetfüzetet, írószert, takarót, >lepedőt és kispárnát, valamint tisztálkodáshoz szükséges eszközöket mindenki hozzon magával.” Gondolom, hogy manapság ugyancsak meglepődne valaki, ha ilyen felmálházottan kellene egy tanfolyamra elindulnia, de akkor ebben nem volt semmi meghökkentő. Mint ahogy azon sem ütköztünk meg, hogy Tetétlen-puszíára a műkedvelő gárda — mellesleg Gorkij: Kispolgárok című művével — egy teherautó platóján utazott nem a legszebb időben, s nem először ilyen módon. Igen, az volt a „hősi korszak”, ahogy ma mondják, bár akkor senki sem gondolta, érezte annak, csak fiatalok voltunk és lelkesek. Talán hiba is, hogy mostanában szinte félünk ezekről szóiani, most is csak a humoros oldala miatt idéztem fel. Hogy miért emlegettem mégis? Mert tapasztalom, hogy a letargikus hangulat rátelepszik a kultúra művelőire, s ettől meg kellenne szabadulni valami módon. Hogy miként gondolom? Egyrészt hinni és bízni keli abban, hogy az oktatás, a közművelődés valamennyi ága értékképző a szocialista társadalom számára, s ezeknek a „kiemelt” támogatása nem valami holt befektetés. Beleértve a vele bajlódó, olykor már elkeseredett emberek talpra állítását is, oly módon, hogy legyen becsülete, rangja a munkájuknak. S ami ebből következik: hinni kellene abban is, hogy nemcsak a pénz emeli fel a színvonalat és ösztönöz többre, jobbra, hanem az emberi képesség kibontakozásának lehetősége, alkalma önmagában is. Amit viszont meg kell teremteni. Magyarán szólva: a meglévő kicsi pénzt inkább az öntevékeny népművelők utaztatására, terem- és eszközigényeinek kielégítésére, szakkörök fenntartására, az igazi népművelésre kellene fordítani, semmint a méregdrága „hakni”, látványos rendezvények támogatására. A lakosság közreműködésével már eddig is sok új tanterem, tornaterem, uszoda, sportpálya, óvoda épült, de a művelődés gyengén felszerelt, alig támogatott intézményei bizony számos helyen csak vegetálnak, ajtajuk alig nyílik ki — a heti egy diszkón kívül — értelmes programok hiányában. TALÁN NEM csupán egy „veterán” népművelő fantá- ziálása, hogy a „kis pénzek” jobb, célszerűbb elosztásával lehetne ezen is segíteni. És ismétlem: a megbecsüléssel. Hogy még néhányan se tarthassák, nevezhessék „fantasztának” az áldozatkész népművelőt és „megszállottnak” a szabad idejét is ilyen célokra fordító pedagógust. F. Tóth Pál ISSN 0133—2500 (Ceglédi Hírlap) Toldd meg egy lépéssel Tanulók a fél országtól
