Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-22 / 69. szám
I>rvr l«Y, 2 ff, 1986. MÁRCIUS 22., SZOMBAT it Egyszerre vagyunk sokan és kevesen Úgy meneteljünk, hogy kövessenek Régi panasz „Mi, KISSC-vezetők már egész jól megvagyunk, csak a tagság zavar még egy kicsit bennünket” — intjük önmérsékletre időnként magunkat egyik kollégánk legendássá vált mondásával, ha egy-egy nagyobb szabású akciót tervezgetve túlgyorsul fantáziánk. De megfogalmazzuk ugyanezt kevésbé aíorisztikusan — ám nem kisebb meghökkenést keltve —, mikor munkánk elmúlt szakaszát értékelve ilyesmit mondunk: „a KISZ szerepe, tekintélye növekedett, tömegbefolyásunk azonban nem nőtt ezzel egyenes arányban a fiatalok között”. társadalmi munkamegosztásban szerepünket más módon képzeljük el. Nem vállalhatunk fel minden, sokszor erőnkön felüli feladatot, amin rajta az ifjúsági címke, de szeretnénk többet vállalni a társadalom egésze előtt álló feladatokból, hiszen az ifjúság annak szerves része. Szükségképpen következik ebből, hogy néhány területről kivonulunk, de nem közömbös számunkra, hogy ki, milyen szervezet veszi át ezeket a feladatokat. Ezért támogatjuk és sürgetjük a más társadalmi és tömegszervezetek ifjúsági tagozatainak megalakulását, azok munkájába társadalmi aktíváink révép kapcsolódunk. Különösen fontosnak tartjuk ezt a községekben, a lakóterületeken, ahol KlSZ-szerveze- teink —v az ismert okok miatt — egymagukban ma is többnyire kudarcra vanak ítélve. Az ellentmondás — sajnos — csak látszólagos. Az utóbbi években ugyanis valóban felértékelődtek politikai közéletünkben a társadalmi szervezetek, köztük a Kommunista Ifjúsági Szövetség szerepe is. Jelenlétünkre, s egyre többször véleményünkre is igényt tartanak különböző hivatalos fórumokon, részt vettünk az országgyűlési képviselő- és tanácstagi választások előkészítésében és lebonyolításában, a tanácsi tervkoncepciók vitájában. Befektetett energiánk azonban rendre, nem térül meg elért eredményeinkben, legalábbis nem olyan mértékben, ahogyan szeretnénk. S bár ennek magyarázata nem csupán szövetségünkön belül keresendő, az okok egyike az, hogy vezető tisztségviselőinken túl a KISZ-tagság alig-alig vett részt ezekben a folyamatokban, tevékenységünkről csak töredékében értesült, következésképp nem sorakozik fel minden fiatal képviselői mögé. Most, amikor a kongresz- szusi felkészülés derekán járunk, s alig egy hónapnál több választ el csak a megyei küldöttértekezlettől, különösen fontos, hogy megálljunk és körülnézzünk: követnek-e bennünket, elképzeléseinket, megértettük-e társainkkal, amit akartunk, s ők egyetértőn ek-e vágyainkkal? Mert megújulási törekvéseink megvalósításának alapvető feltétele az erős és felfogásában egységes tagság, s az. hogy befolyásunk a nem KISZ-tag fiatalok minél nagyobb hányadára terjedjen ki. A régi panasz — mondhatják erre — a tömegbefolyás. Csakugyan nem új, a recept viszont az: a politikai jelleg erősítése. S ez a pont, ahol a kongresszusi dokumentumok vitái során gyakran megáll a tudomány. Tömegbefolyást növelni az erőteljesebb politizálásra való buzdítással, a mai gazdasági-társadalmi helyzetben, az ifjúság tengernyi gondja-baja közepette? Eleve elvetélt vállalkozás? Valóban az, ha nem vesszük a fáradságot a gondolat értelmezésére, ha képtelenek vagyunk elszakadni a berögződött rossz képzettársítástól. A politizálásról ugyanis még mindig először a politikai kérdés, a politikáról való egyszerű beszélgetés vagy vita jut eszünkbe, s ennek hatékonysága csakugyan egyre inkább megkérdőjelezhető. Ám a fogalom sohasem ezt takarta, s még kevésbé takarja most. A politikai jelleg erősítése az a kezdőpont, ahonnan valamennyi törekvésünk kiindul, s ha ezt nem találjuk meg, egészen biztos, hogy rossz irányt veszünk. A politikai jelleget az ifjúsági szövetség működésében és a tagsági viszony kapcsolatában kell érvényre juttatnunk, erősítenünk. Mit jelent ez a gyakorlatban? Valódi döntések Jelenti mindenekelőtt azt, hogy aktívan részt' akarunk venni a társadalmi folyamatok alakításában, nevünkhöz híven a párt politikájának, a szocializmus és béke programjának megvalósításában. Minden szinten részesei kívánunk lenni a döntések kialakításának és végrehajtásának — de csakis ott, ahol valódi helyzetben valódi döntések születnek. Jelenti azt is, hogy meg akarjuk szüntetni a KISZ „maradék szervezet” jellegét, az ifjúság nevelésére irányuló hogyan alakítja tagsága valós igényei alapján tevékenységét. Nagy menetelésünk közben hátrapillantva: hol is vannak tehát a KISZ-tagak? Ügy érzem, ott vannak mögöttünk, csak még egy kicsit távolabb a kelleténél. Várnak. És ezért nem is nagyon tehetünk szemrehányást nekik: mi magunk szoktattuk rá őket éveken keresztül, hogy elengedjük kezüket, s engedjük, hogy bizonytalanul lépkedjenek. Ezen a legnehezebb változtatni, ez a legnagyobb feladat, ha nem is sikerülhet egyik napról a másikra. De a holnap Kommunista Ifjúsági Szövetségének felelőssége már most valamennyiünké: KISZ-tagé és KlSZ-vezetőé egyaránt. Soymosi Sándor, a KISZ Pest Megyei Bizobtságánajt első titkára Elsősorban tagságunk jogos igényeinek kell megíelfelnünk, azok érvényre juttatását, képviseletét politikai eszközökkel kívánjuk megvalósítani. Mindehhez felkészült, agilis vezetőkre, a jelenleginél sokkal nagyobb aktívagárdára lesz szükségünk — s itt jut szerephez a politikai nevelő munka, a képzés, mint céljaink megvalósításának egyik fontos eszköze. A tagsági viszony politikai jellegét mindenekelőtt a szervezethez tartozás érzésének erősítése kell jelentse. A vonzó program, az értelmes cselekvés lehetősége mellett ebben annak is fontos szerepe van, hogy milyen kritériumok alapján tartozik valaki egy adott szervezethez, miben egyezik társaival, . s miben különbözik a többiektől. t Nem tagrevízió Ismerjük el: ha egy szervezetnek gyakorlatilag bárki tagja lehet anélkül, hogy valódi követelményeket támasztanának vele szemben akár belépésekor, akár későbbi ténykedése folyamán, ez az érzés aligha alakul ki benne. Ma pedig KlSZ-szer- vezeteink többségében ez a helyzet. Egyszerre vagyunk abszolút értékben kevesen és relatíve sokan, ebből adódik sokszor munkánk tehetetlenségi nyomatéka. Ez pedig — a viták tapasztalatai szerint — a tyúk—tojás dilemma egyik változata. Erős. új tagságra van-e előbb szükségünk, akik majd megvalósítják törekvéseinket, vagy kezdjük a feladatokkal, s azok meghozzák az új embereket? A megoldás a kettő között van. Magasabb követelményeket kell támasztanunk mind jelenlegi tagságunkkal, mind a szervezetbe belépni szándékozókkal szemben. Régi igény ez már — végre ideje — alkalmazni is kell. De semmiképpen nem törekszünk tag- revízióra, senkit nem akarunk elküldeni magunk közül mindenáron most, amíg nem bizonyított. Nincs elképzelésünk ..kívánatos létszámcsökkenésre”, ahogy ezt kérdésként let ték fel egyik fórumon. Számolunk vele, hogy jó néhá- nyan nem fogják vállalni ezeket a követelményeket — számukra a KISZ mellett, az öntevékeny csoportokban, közösségekben vagy a társadalmi élet egyéb területein kell biztosítsuk az értelmes cselekvés lehetőségét. S oszlatni kell még egy tévhitet: a fiatalítás nem azt jelenti, hogy obsitol juk „nagy öregjeinket”, hanem, hogy programjainkkal elsősorban a fiatalabb korosztályok felé fordulunk majd. De ez is csak általánosság így: mindenütt az adott KISZ- szervezet kezében a döntés, A Hungagóra exportja Nfúígyapjú a piacon A Hazai angóragyapjút előállító gazdaságokat és kistermelőket összefogó Hungagóra taggazdaságai tavalv az előző évihez képest lő tonnával több gyapjút termeltek és értékesítettek. A cég, amely az elmúlt évben kapott önálló exportjogot, üzleti tevékenységét továbbra is az Intercoop segítségével fejti ki. A Hungagóra bővítette kapcsolatait az Országos Takarékpénztárral. Az együttműködés, a kedvező hitelfeltételek mellett lehetővé teszi, hogy az egyesülés a kistermelőktől magára vállalja a kölcsönökkel kapcsolatos ügyintézés gondjait. A pénzügyi feltételek megteremtésén túl a taggazdaságok továbbra is szervezik, támogatják és kiszolgálják az angóranyúltartó kistermelőket. A Hungagóra az idén a külpiaci árak csökkenésével számol, ám a taggazdaságok nyeresége még így is megfelelő lesz. A munkásőrség Pest megyei parancsnokságán Vöröskatonák köszöntése Tegnap a Magyar Tanács- köztársaság egykori vöröskatonáit köszöntötte dr. Varsányi György, a munkásőrség Pest megyei parancsnoka és Simon János, a Pest megyei pártbizottság osztályvezetője. A 85 éves Csuka József és a 90 éves Száj bért János, miként képünk is tanúsítja, ma is jó egészségnek örvend és alapító munkásőrként szolgál^ ja a néphatalmat. Szigethatomra ugyancsak tegnap látogatott el a megyei parancsnok, s ott Barát László egységparancsnoknak és Halász Józsefnek, a Csepel Autógyár pártbizottságának titkára kíséretében a 84 éves Andarkó Ödönt és a 83 éves Simon Jánost, az egykori vöröskatonákat és tartalékos munkásőröket otthonukban elismerésben részesítette. Örömmel írhatjuk, hogy az ünnepeltek mindannyian megőrizték magas koruk ellenére szellemi frissességüket. Megindultam vették át Borbély Sándor országos parancsnok hozzájuk írott köszöntő levelét. A nagy idők cselekvő tanúként idézték fel a 67 éve történt eseményeket. Élményszámba menő elbeszéléseik ismertetés ere lapunkban visz- szatérünk. Cs. S. Balról jobbra: dr. Varsányi György, Szajbert János. Csuka József és Simon János a pártbizottságon. (Veress Jenő felvétele) ‘A HÉT HÍRE NŐÜGYEINK @ Budapesten rendezte meg ülését a KGST gépipari együttműködési bizottsága. 9 Átadták az 1986. évi KISZ-dijakat. 9 Kiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban Huszonöt éves az Új Írás címmel. 9 Vitaülés témája volt a Közlekedéstudományi Egyesületben a villamos járművek energiafogyasztása. 9 A hét híre az is, hogy a szocialista országok nőszervezeteinek elnökei fővárosunkban tartották meg konzultatív tanácskozásukat. FontOS minden okos szó, ami a nők ügyében elhangzik, a szavaknál csak egyvalami a még fontosabb: a tett. Cselekedetek hegye mutatja, nincsen hiány tisztességes törekvésekben. ám az adósságok hegye sem kisebb! A kettőt együtt kell látni, hogy bizonyosan tudjuk, hol tartunk, hogyan állunk. Illetlenség ugyanis hol csak az egyiket, hol csupán a másikat nézni, mutatni e képletes hegyek közül, mert tévhiteket táplál; minden rendben van, semmi sincsen rendben ... Tudni kellene, létezik-e olyan helyzet, állapot, amikor egyáltalán kimondható, érvényesül a társadalmi igazságosság, megszűntek a különleges nőpolitikái teendők. A tapasztalatok azt mutatják, ilyen helyzet, állapot nincsen. Mert igaz, ma a megyében az iparban foglalkoztatott nők és férfiak átlagos havi keresete között — azonos munkakörökben — kisebb a különbség, mint volt a hetvenes évek közepén, azaz évtizede, ám az örvendetes pozitívum mögött az is ott található, hogy a nagyon kedvezőtlen körül ményű és gyengén fizető állásokból ötször több férfi megy el, mint nő. Ilyen, furcsa módon is a kiegyenlítődós felé haladhatnak tehát a keresetek, azaz nem mindennek kell tapsolni, ami tapsra ingerel némelyeket. Mennyi meghökkentő eset, példa arra, ugyanaz a (férfi-) száj hol hideget, hol meleget fúj...! Okos, komoly férfiak gyülekezete, húsz-, harmincfős testület, azt taglalják, mi mindennek kellene történnie a lányok, az asszonyok érdekében, s nem tűnik fel egyiküknek sem, nevezettekből egyetlen sincsen jelen... S tovább: döntésvezetők kinevezéséről. Olyan kevés a nő tisztségben, hangzik el kenetteljesen, s utána az azonos kvalitásokat felmutató jelöltek közül megkapja a bizalmat a — férfi. A megye mezőgazdaságában — holott itt kedvezőbb a helyzet, mint országosan! — minden száz, ún. legfelsőbb vezető közül csupán öt a nő. Kommentáljuk? Vagy emlékeztessünk inkább rá, a hetvenes évek elején ennél sokkal rosszabb volt az arány, azaz a fejlődés örvendetes ... örvendetes, csak éppen ha ilyen iramú, akkor rövid egy évszázad (!) alatt máris megkaphatják a mők az őket megillető helyet a mezőgazdaság vezérkarálban. ' Esetleges a példa, hiszen — ha találomra bóklászunk tények mezején, akkor is seregestül lelünk — bárhová nézünk, lépünk, nem különb a helyzet, nem mások a példák. Említsük talán azt, hogy ■bár a megye ipari foglalkoztatottjainak az ötvenegy százaléka férfi, a három műszakban, illetve folyamatos munkarendben dolgozó cégeknél, műhelyekben arányuk az egyharmadot éppen csak eléri, azaz kétharmad a nőkre, a nőknek jut. Amire persze ad némi magyarázatot az ún. foglalkoztatási szerkezet, szakmai összetétel — mert például a megye textilruházati iparában minden száz munkavállalóból nyolcvankilenc a leány és asszony —, ám van. ami megmagyarázhatatlan, mert indokolatlan ebben a kétharmados arányban. Csak éppen kényelmetlen szembenézni vele. Nevezetesen az a kényelmetlen benne, hogy bizonyos munkákat azért a bérért szinte kizárólag csak nők vállalnak, férfiak nem. Veszélyes önkény váltogatni a pápaszemeket, s úgy nézni a nőügyek bármelyikét Is, hol szépeket, hol csúfokat látni, láttatni. Az egészet illik szemügyre venni, örvendetest és elkeserítőt — a megyében tízszer annyi nő neveli egyedül gyermekét, mint férfi —, mert ezen a módon rajzolódik ki előttünk a reális kép, eddig jutottunk, merre kell mennünk. Merre? Kétségtelenül arra, amerre a gyermek- nevelés, a munkahelyi körülmények és követelmények, a közéleti szerepvállalás, a családi munkamegosztás bonyolult feladatainak összehangolása, összehangolhatósága áll. Ez az összhang adhatja meg ugyanis a nőnek azt a tudatot, hogy vele, amikor helyzetét folyamatosan javítják, nem kegyet gyakorolnak. Nem kegyet kap, hanem'járandósághoz jut. Jut majd... Mészáros Ottó Jó helyzetben a megye mezőgazdasága Hasznosíthatók a tanulságok Nem új keletű kezdeményezés, de a résztvevők szerint egyre nagyobb a jelentősége azoknak a megbeszélésekneK, amelyeket a megyei pártbizottság és a tanács a termelőszövetkezetek területi szövetségével közösen szervez az év elején szűkebb pátriánk egy-egy körzetében, a helyi pártbizottsággal együttműködve, az ott tevékenykedő tsz-ek elnökeinek, párttitkárainak. A helyi eredmények és gondok számbavételén, a jövő elképzeléseinek megvitatásán túl mindenképpen előnyös, hogy a mezőgazdaság országos és megyei teljesítményének tükrében értékelhető a munka. A tapasztalatok és a tanulságok mindenütt hasznosíthatók — állapították meg a tegnapi, Püspökhatvanban megtartott váci körzeti értekezleten a hat szövetkezet gazdasági és politikai vezetői, akik dr. Czár Menyhérttel, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársával, dr. Polgár Mihállyal, a megyei tanács osztályvezetőjével és Lehel Lászlóné dr.-ral, a TE- SZÖV titkárhelyettesével, valamint a váci pártbizottság munkatársával. Juhász Jánossal közösen készítették el az elmúlt időszak mérlegét és értékelték az idei terveket. A váci körzet tsz-ei jól al- kalmazkoltak a változó szabályozókhoz, és a természeti környezethez. Sikerük egyik titka ez. A másik, amit kiemeltek a tegnapi tanácskozás résztvevői: az együttműködés. Számos területen fűzték szorosabbra kapcsolataikat. s ennek előnyeit valamennyi fél élvezhette. De kamatozott a nagyobb szaktudás és a szorgalom is: a növénytermesztésben például — bár a körzetben a termőföld minősége megyei összehasonlításban is viszonylag gyenge — a hozamok többnyire magasak. Éppen ezért kritikaként fogalmazták meg a jelenlévő megyei szakemberek, hogy az idén a tervek némi pesszimizmusról tanúskodnak, s ezt belátva a szövetkezetek vezetői is túlteljesíthetönek ítélték a korábban helyesnek tartott határozatot. Gondként említették azt is, hogy bár a gépesítettség és az alkatrész-utánpótlás többnyire elfogadható színvonalú, egyes berendezések hiánya gyakran nehéz helyzetet teremt. Szó esett a bogyósgyümölcstermesztés útjairól is. Az országos rendszergazdaként tevékenykedő bernecebarátiak például beszámoltak arról, hogy a szobi gyümölcsfeldolgozóval együttműködve a fehér ribizli telepítése mellett döntöttek. Ami pedig az állattenyésztést illeti, nos abban sem jobb a helyzet. Több ágazatban kismértékű létszámcsökkenés tapasztalható, s ez szorosan Összefügg a jövedelmezőséggel. Jó példa is akad, éppen a házigazda püspökhatvaniak. akik adottságaikat kihasználva növelték a tehenek és a sertések férőhelyeit. A többség véleménye szerint azonban a fejlesztésre kevés a pénz, s ez a nyomasztó helyzet érződik a háztájiban is. Dr. Czár Menyhért, aki az országos és a megyei adatok tükrében értékelte a körzet mezőgazdaságának eredményeit. elmondta, hogy szűkebb pátriánkban tavaly 15 ezerrel csökkent a termelőszövetkezetekben dolgozók száma. Ez a tendencia jellemzi az itteni hat tsz-t is. A visszalépés elsősorban az ipari tevékenységben tapasztalható, s ennek az az oka, hogy a gazdaságok elsősorban a telepített ipar fejlesztésére áldoznak, s megszüntették a fővárosi ágazataik egy részét. De a keresetszabályozás is közrejátszott a döntésben, bár — ebben a vélemény egyöntetű volt — az érvényes szabályozók még mindig nem ismerik el a hatékonyabb munkát. A tegnapi találkozó — amely a megyében az első volt á már említett körzeti értekezletek sorában — kötetlen beszélgetéssel zárult. Az elhangzottak bizonyítják, nem volt hiábavaló együtt eltölteni a néhány órát. Dr. Polgár Mihály összegzésként elmondott szavai szerint: érdemes a hallottakon elgondolkodni, és a tanulságokat leszűrve kell dolgozni. Furucz Zoltán
