Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-22 / 69. szám

mf « MM. VE! 4 1986. MÁRCIUS 22., SZOMBAT A vizsgálat nem zárult le, ne felejtse el! Mindenki csak másra mutogat Riasztók a statisztikai adatok Meteorológiai világnap Az ENSZ szakosí­tott intézménye, a Meteorológiai Vi­lágszervezet (WMO) 1950. már­cius 23-án alakult meg. Létezése 10. évfordulójától ren­deznek világnapo­kat. Képünk a ha­zai meteorológiai tevékenységről ké­szült. Megduplázták a váciak a termelést « ___ Ta urus márkanévvel a piacon Világhírű a1 magyar kony­ha, ám köztudottan nem ar­ról nevezetes, hogy kíméli zsigereinket. A hozzánk lá­togató külhoni kuriózumként kóstolgatja az aranyló zsírka­rikákkal ékes levest, a bőven kövérkés gulyást, pörköltet, de valószínűleg még a gon­dolatától is lúdbőrös lenne, hogy mindennap ilyesmit egyen. — S másik oldalon? Igen, statisztikáink riasztó adatait, a szív- és érrendszeri megbe­tegedések számának gyarapo­dását, a jóllakottságot kísé­rő mozgásszegény életmód kö­vetkezményeit ts láthatjuk. Tudott, ha az utóbbi ténye­ken változtatni szeretnénk, életviteliünket, étrendünket is módosítani kell. Hír, lapunk március 6-i számának 8. oldaláról: Két esztendőn át tartó országos lakossági táplálkozási vizsgá­lat kezdődik hazánkban, mely Pest megyére is kiter­jed, Pilisvörösvár, Gomba, Bénye, Vác, Nagykőrös és Leányfalu lakosai reprezen­tálják majd az itt élőket... Akinek inge — Ha tudjuk, hogy mi a baj, mi indokolja ezt a vizs­gálatot? Aki válaszol: dr. Kelemen Erzsébet, a Pest Megyei Köjál élelmezés- és táplálkozás-egészségügyi osz­tály vezetője, aki a megyében irányítja a felmérést, adat­gyűjtést.. — A táplálkozás anomá­liáiról, visszásságairól sokat beszélünk, ám ezt az inget senki nem veszi magára, gon­dolván: a másé. Ám az élel­miszer-fogyasztás alakulásá­ból már önmagában kitűnik, hogy a magyar ember átla­gosan naponta 3—500 kaló­riával többet vesz magához, mint amennyire szüksége van, s ezen belül is szembeötlő az állati eredetű — főleg sertés — zsiradék magas aránya. Rengeteg finomított kristály- cukor fogy, fejenként 10 kiló­val több évente, mint a kí­vánatos mennyiség. Ugyanak­kor a kelleténél kevesebb zöldség- és salátafélét, gyü­mölcsöt, hal- és marhahúst, rostos étket, tejterméket talá­lunk , étrendünkben. Bár évek óta mondjuk, írják a lapok is e tényeket, ettől még senki nem változtatott a szakisain. S mintha nem akarnánk el­hinni az ok és az okozat kö­zötti összefüggést. Pedig van­nak jelek. Például, hogy túl- «.súlyos a felnőtt lakosság 40 százaléka, s rengeteg ember­nek magas a vérkoleszterin­szintje. A mostani vizsgálat célja, hogy pontosan feltárja a lakosság táplálkozása és az egészségi állapota közötti kapcsolatot. Azt hiszem, Ma­gyarországon, s talán a vilá­gon sem volt még soha eny- nyire kiterjedt alapos vizsgá­lat ez ügyben. — Ezen mit ért? — A népesség-nyilvántar­tás adatai alapján — néhány szempont, mint a nem, az életkor, a lakóhely figyelem- bevételével — véletlenszerű kiválasztással állították össze a mintát, melyben szerepel hazánk minden ötszázadik polgára, közöttük mintegy kétezer Pest megyei. A Köjál vizsgálócsoportja csupán az adatokat gyűjti össze, az elemzés számítógépes lesz. — Mi mindenre vagyunk kíváncsiak? Egy hétköznapi és egy vasárnapi teljes ét­rendre, a táplálék minőségé­re, elkészítési módjára, meny- nyiségére, arra, hogy miből áll össze a népesség zömé­nek leggyakoribb élelme, ér­deklődünk a táplálkozási szo­kásokról, a káros szenvedé­lyekről, a vizsgálatban részt vevők életmódjáról, fizikai igénybevételéről gyermekko­ri étkezési szokásaikról. Eze­ken túl megmérjük a részt­vevők testsúlyát, magasságát, íelkarkörfogatát, bőrhőmér­sékletét, s a zsírpárnák mére­tét jelző bőrredővastagsá’got. Tudakozódunk arról, • van­nak-e szív-, máj- és epepa­naszaik, emésztőszervi prob­lémáik, azaz informálódunk egészségi állapotukról. Ami pedig egyedülálló: egyszeri vérvétellel — az erre önként jelentkezőknél — 32-féle la­boratóriumi vizsgálatot foly­tatunk, hogy adatot kapjunk olyan tényekről is, amelyeket eddig csak az infarktusgyanús betegeknél ellenőriztünk. Gyakorlatilag feltérképezzük az illetők egész anyagcseré­jét, így tudomásunkra juthat a még tüneteket nem okozó betegség megléte, a kezdeti stádiumban. — S milyen eredményre számítanak? A vizsgálattól megváltoznak tán hibás szo­kásaink? — Közvetlenül aligha. De az imént említettek alapján már a körzeti orvos gondo­zásba veheti azt, akit fenye­get kór, felér tehát egy óriási szűrővizsgálattal e próbálko­zás. S mindenkinek általános tájékoztatást adunk, ismeret- terjesztő .füzeteket a kívána­tos táplálkozásról, valamint személyre szóló tanácsokat a fogyókúráról vagy hízókúrá­ról., a testedzésről, az élet­módról. Nem kötelező A helyszín a pilisvörösvá- ri művelődési ház, reggel 9 óra. Tétlenül vár vizsgálati alanyokra hat egészségőr, Köjál-ellenőr, orvos, Pedig mindenki névre szóló, meghí­vót kapott. Igaz, nem kötele­ző részt venni a vizsgálaton. — Nem értem, miért jöt­tek eddig ilyen kevesen, ta­lán az influenzajárvány lehet az oka — tanakodik Keszlé- ri János, a tanács elnöke, s hozzáteszi: — Engem ugyan nem hívtak, de Önként je­lentkeztem. Hogy miért? Mert hasznos, jó dolognak tartom az ilyesfajta kutatást. Bige Péterné közegészség- ügyi ellenőr: — Döcögősen indult az ügy, az első napon a meghívott 37 emberből csak 2 jött el, másnap 4, har­madnap 8. Ma — igaz, még korán van — eddig senki. Végigjártunk vagy húsz cí­met. Volt, aki friss epeműtét után még nem mozdulhatott, s akadt, aki influenzával nyomta az ágyat, de olyan is szépszerivel, aki „csak” nem kívánt részt venni a vizsgá­latban. Pedig a munkahely­nek orvosi igazolást küldünk, ha kénytelen távolmaradni onnan, vagy várjuk az illetőt az általa megjelölt időpont­ban. Dr. Salamon Zsuzsa, a Köjál orvosa veszi át a szót: — Tény, hogy hibáztatható, az érdektelenségben a hagyomá­nyos, gyógyítás,sál összefüggő szemlélet. Hiszen, aki nem érez betegségtüneteket, miért lenne kíváncsi testi állapotá­ra. Pedig itt kiderülhet, hogy igenis volna oka érdek­lődni, és még nem késő ele­jét venni a nagyobb bajnak, a súlyos kórnak. Egy súlycsoportban Mintegy varázsütésre né­gyen is érkeznek gyors egy­másutánban 10 óráig. Az pIső Idős férfi, 77 éves, s miköz­ben lesegítik a kabátját, mondják: miért nem üzent, felkeresték volna otthonában is. Büszkén magyarázza, hogy makkegészséges, még a tyúkszemét is maga vágja ki. Ám távoztakor dr. Salamon Zsuzsa hümmögve mondja az étrendjére: sajátos. Valóban az. A kisöreg nem reggelizik, vastagon ebédel, főleg zsír­ban sült, zsírral készített éte­leket, s napi 1 liter sör az adagja; vacsora helyett. Németh hászlóné, a PEVDI betanított munkása a követ­kező, s vallja: ő igazán egész­ségesen táplálkozik. Két év alatt több mint 20 kilót fo­gyott le, a férje örült is, hogy ismét egy súlycsoportba ke­rültek. Esténként tornázik, sok gyümölcsöt, főzeléket fo­gyaszt, s évek óta nem va­csorái. Hogy miért jött el a vizsgálatra? — örülök a le­hetőségnek, hiszen kiváncsi vagyok magamra, s ez az al­kalom jó, hogy többet tud­jak meg. Azt hiszem, az egészség a legfontosabb. Kap­tam hozzá kilencféle útmu­tatót, tanácsot is, hogy mo­zogjak még többet, s egyek kevesebb tésztát. Dr. Gábeli Zoltán fogorvos sem tért ki a felmérés elől: — Szeretem a könnyű étele­ket, kerülöm az- édességet (a fogaim érdekében is), s reg­gelente fél órát tornázom. Csak az baj, hogy a délutáni munka után megéhezem. így bőséges a vacsora. De ha hí­zásnak indulnék, legfeljebb bevezetném az esti koco­gást ... Peregi Istvánné nyugdíjas olajjal főz, de főleg sertés­húst esznek otthon és tész­tát, krumplit, rizst. A reggeli csak tejeskávé és kenyér, de minden napra jut sajt, gyü­mölcs. — Idáig nincs panaszom, leszámítva, hogy a vérnyomá­som kicsit magas — mondja. — Nem rossz ez a vizsgálat, az' ember tisztába jöhet az­zal, milyen is az állapota. Havonta járok vérnyomás­ellenőrzésre, és lehetnék tán pár kilóval kevesebb ... ★ Vélhető, hogy az iméntiek a még ódzkodókat is meggyő­zik arról: érdemes életükből rászánni egy órát a vizsgá­latra. Bizonyosan állítható, hogy a résztvevők között les2, akinek életét évekkel hosz- szabbítja meg az orvostudo­mány az itt kiderülő adatok ismeretében. S remélhető, hogy két év múlva többet tu­dunk majd a táplálkozás és az egészség összefüggéséről. Hogy ezeket az új ismerete­ket hasznosítjuk-e? S hogy változtatunk-e konyhánkon, asztalunkon, életmódunkon? Hogy magunk fontosabbnak tartjuk-e egészségünket az­után? Ez már rajtunk áll. V. G. P. Az ember, ha például tévé- közvetítést néz valamely távo­li ország sportstadionjából, biztosra veheti, hogy a pálya közelében elhelyezett hirdető- táblák egyikéről a Taurus márkanevet olvashatja, amely közismerten bikái jelent. Töb­bek között kifejezője annak az elszántságnak is, amit a nagy- vállalaton belül a váci gyár képvisel. Nemcsak az eddigi termékeik sikerei bizonyítják ezt, hanem többek között az is, hogy a gyárban van megújulá­si készség. Tavalyi termelési eredményeik alapján a nagy- vállalaton belüli munkaver­senyben ismét az elsők között végeztek. Kérdés, hogyan tud­tak helytállni a nehezedő gaz­dálkodási körülmények között. Új telepek A gyár történetében a for­dulópontot az 1983-as esztendő jelentette. Ekkor a váci gyá­rat egy budapesti, közismert nevén a camping gyárral ösz- szevonták. Ezzel megduplázó­dott a termelésük. A fővárosi gyárat korábban az jellemezte, hogy kevés alapanyag felhasz­nálásával, aránylag nagy ér­tékű termékeket állítottak elő, míg Vácott anyagigényesebb termékeket készítettek, de jó­val kisebb értékben. Az egyesítéssel jó összetéte­lű lett a gyár termékszerkeze­te. A szakembereknek nagyobb lehetőségeik laktok a cikkek jobb megválasztására. Elsősor­ban a piaci igényeket és a nye­reséges termelést tartva szem előtt. így többek között figye­lembe vették a termelékenysé­get, az anyafelhasználást és a beszerzési lehetőségeket. — Az összevonást követően ma már öt saját és öt bérelt. telepe van a gyárnak — tájé­koztat Nagy János igazgató. — Két évvel ezelőtt minden tele­pünkön felülvizsgáltuk a ko­rábban gyártott termékeket. Ahol szükséges volt, ott éssze­rű átcsoportosításokat végez­tünk. így például a budapesti Lenhossék utcai telepen meg­szüntettük a préscikkek gyár­tását, helyette továbbfejlesz­tettük a vizes ragasztó és a légrugó készítését. A Kerepesi úti telepen a fő profil a kes­keny és a poliészter betétes ék­szíj lett. Az új telepeken korszerű gyártási technológiát örököl­tek, s ez lendületet adott a ter­melésnek, jól fejlődött a gyár. A nagyvállalat hat gyára kö­zül 1984-ben már a váciak bi­zonyultak a legjobbnak, ter­melési értékük 1 milliárd 200 millió forint volt. Két évvel ezelőtt elért nyereségüket 12 s záza! éloka 1 növelték. 1985-ben ez 310 millió forintot tett ki. Több mint tízmillió forint ér­tékű cikket értékesítettek nyu­gati országok piacain. Üj ter­mékekkel is jelentkeztek. Az úgynevezett fémperemkariká- kat az import helyettesítésére kezdték el gyártani, azonban a gyors fejlődés eredménye­ként a hazai ellátás mellett ta­valy már exportra is szállítot­tak. Jelentősen javult az ék­szíjak minősége. Ma már po­liészter kordonos ékszíjakat gyártanak úgy, hogy a meny- nyiséget is növelték. Természetesen a hagyomá­nyos termékek fejlesztését sem hanyagolták el a, szakemberek. A korábbi W-típusú fóliák mellett más célra is hasznosít­ható fóliatípüsokat dolgoztak ki. Így tető és különböző me­dencék szigetelésére alkalmas cikkek előállítására alakították át Vácott a gépeket, s az új termékek igen keresettek a ha­zai piacon is. A mezőgazdasági padlót a korábbinál olcsóbban állítják elő. Ezt elsősorban a hulladék anyagok felhasználá­sával érték el. Ma már szinte alig használnak új alapanyagot ennél a terméknél. Fejlesztések Az évek óta veszteséges pro­filszalag tömeggyártása helyett olyan típusok előállítására tö­rekedtek, amelyek a koráb­biaknál komplikáltabbak. Így természetesen drágábbak is. Annak ellenére, hogy a meny- nyiség csökkent, elérték, hogy ez a termék is nyereséges. A termékszerkezet jó megválasz­tása mellett nem maradtak el a különböző fejlesztések sem. Erről így beszélt az igazgató: — A legjelentősebb fejlesz­tést a váci oldószerüzemben hajtottuk végre. A régi gyártá­si technológiánk sem a kör­nyezetvédelmi, sem a Köjál előírásainak nem felelt meg. Ezért egy új üzemcsarnokot építettünk, amelybe-az NSZK- ból vásároltunk egy gépsort. Így teljesen zárt rendszerű a ragasztóanyag előállítása eb­ben az üzemben. — 1936-ban csaknem hatszá­zalékos termelésnövekedést terveztünk. Ennek érdekében a tavaly elvégzett technológiai értékelés alapján a szükséges munkahelyeken olyan kisgépe­ket állítunk be, amelyek növe­lik a hatékonyságot. líjrafutózás — Az igényeknek megfele­lően növeljük a peremkarikák gyártását. Ebben az esztendő­ben már több gumiipari ház­tartási fogyasztási cikk gyár­tására is vállalkozunk. Már készítünk háztartási szivacsot. A különböző föliatípusokból az elmúlt esztendőhöz hasonló mennyiséget termelünk. Vár­hatóan több piacra szállítunk. Egy gazdasági társulás kereté­ben ebben az esztendőben á személygépkocsik gumiköpe­nyének újrafutózását is meg­kezdjük. Minden jel arra enged követ­keztetni, hogy a gumigyárban az idén is megvalósulnak a ter­melési célok. Pontosabb gaz­dálkodásra törekszik a gyár vezetése. Naprakészen jegyzik az anyagok felhasználását. Megszigorították a technoló­giai utasításokat. A gyár belső szervezetének és érdekeltségi rendszerének átformálásával kiszélesítették a közvetlen ösztönzési lehetőségeket is. Surányi János Volt miről beszámolni A tanácstagok első vizsgája Az influenzával futottak versenyt a ráckeveiek. Kérdé­ses volt ugyanis, hogy a jár­vány miatt milyen lesz a lá­togatottságuk azoknak a gyű­léseknek, amelyeken a tavaly júniusi választások óta első ízben számoltak be tevékeny­ségűikről a tanácstagok. A kí­váncsiság. A közéleti érdeklő­dés azonban nem maradt el, a részvevők arányára nem lehe­tett panasz. Sok probléma ve­tődött fel, többségükben olya­nok, amelyek a tanács előtt sem ismeretlenek. Ám az ál­lampolgárok ezúttal arról is hallhattak, hogy milyen intéz­kedések várhatók a gondok orvoslására. Szakemberek is Ráckevén és a társközsé­gekben a legutóbbi választá­sok eredményeként a tanács­tagoknak a fele kicserélődött. Természetesen nemcsak a most lezajlott beszámolók terem­tettek alkalmat a lakossággal való találkozásra, hiszen pél­dául a településfejlesztési hoz­zájárulás, vagy a gázprogram ügyében házról házra jártak a tanácstagok. Munkájuknak is köszönhető, hogy a teho zöld utat kapott. — Alaposan előkészítettük a beszámolókat, a helyes idő­pont megválasztására is ügyel­tünk — mondja Stáhly István vb-titkár. — Azért döntöttünk úgy, hogy március közepéig befejeződjenek, mert utána már kevesebb az emberek sza­bad ideje, a kiskertekben is megkezdődnek a tavaszi mun­kák. Az is a korai dátum mel­lett szólt, hogy elkészült a VII. ötéves tervi koncepció, s hogy a tanács már megtár­gyalta az idei pénzügyi tervet. A^ beszámolókon jelen voltak az apparátus szakemberei is, akik a tanácstagokkal együtt válaszoltak a kérdésekre. A népfrontaktívák is segítettek, nemcsak a szervezésben, a mozgósításban, hanem maguk is aktívan részt vettek a gyű­léseken. Sok helyszínen be­mutatkoztak a póttanápstagok is. Volt miről beszámolni, de az embereket nem is inkább a múlt, hanem a jelen és a jövő érdekelte. Főként az, hogy az idén, s az utána kö­vetkező években milyen fej­lesztésekre lesz lehetőség. A legsürgetőbb a már megkez­dett beruházások befejezése. Ilyen például a makádi isko­la és a két ráckevei szolgálati lakás építése, a telkek par­cellázását megelőző kisajátí­tások rendezése. Emellett több utat korszerűsítenek, felújít­ják, illetve meghosszabbítják a csatornahálózatot, vízműtár­sulatot szerveznek Ráckeve déli részének és Szigetbecsé­nek az ellátására. Fejlesztések Sok egyéb feladat mellett 'folytatódik a gázprogram meg­valósítása. Újólag tájékoztat­ták a lakosságot a település- fejlesztési hozzájárulás fel- használásáról is. Ráckevén a földutak rendbehozására, Ló­réven csapadékvíz-elvezető rendszer építésére fordítják a pénzt. Makádon még nincs döntés arról, hogy mire köl­tik a tehóból befolyó összeget. — Bár a beszámolók több kérdésnek elébe mentek, mégis sokan tudakozódtak egy-egy gond konkrét megoldása felől — mondja a vb-titkár. — így például az út- és a vízhely­zetről és a gázprogramról. A jelenlevő szakemberek pontos feleletet tudtak adni ezekre a kérdésekre. Akadtak azonban olyan felvetések, amelyekre nem tudtak megnyugtatóan válaszolni. Ilyen Ráckeve észa­ki részének ellátása, amely sok kívánnivalót hagy maga után. A kereskedelmi válla­latoknak egyelőre nincs pén­zük új beruházásokra, és a ta­nács sem tud ABC-t építtetni. Sokakat aggaszt a ráckevei híd állapota is, amelyen a nagyjavítás után is csak egy sávon lehet majd közlekedni. Már most összetorlódnak az autók, jogos tehát a félelem: mi lesz majd nyáron, különö­sen a piacnapokön? Széles körben A meglevő gondok ellené­re sem csökkent a tanácsta­gok, a tanács Iránti bizalom, amit a lakosság azzal is bizo­nyított, hogy a beszámolók alkalmával segítséget, társa­dalmi munkát ajánlott fel. A fórumok befejezésével kezdő­dik csak az igazi munka a rác­kevei tanácsnál. A jegyző­könyvek alapján számbave- szik az elhangzott javaslato­kat, véleményeket. A kérde­zőknek írásban válaszolnak, amelyről értesítik az adott körzet tanácstagját is. Azokon a településrészeken pedig, ahol különösen sok gond vetődött fel, áprilisban, vagy májusban választói gyűlésre hívják a la­kosságot. Üjabb lehetőséget teremtve arra, hogy a taná­csiak széles körben számolja­nak be munkájukról. K. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom