Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-20 / 67. szám

Termelési lehetőségek Zöldség és bizalom Bevált szervezeti formák VÁCI ■ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 67. SZÁM 1988. MÁRCIUS 20., CSÜTÖRTÖK Megduplázták a váciak a termelést Taurus márkanévvel a piacon FELTŰNŐEN visszaesett az áfészek és főként a zöldértek mezőgazdasági termékforgal­ma a VI. ötéves terv idősza­kában. Szemmel láthatóan la­zultak azok a szálak is, ame­lyek a különböző mezőgazda- sági árukat, mindenekelőtt zöldséget termesztő kisgazda­ságokhoz fűzték őket. Jól tük­rözi a leépülést két számadat: az áfészek keretében működő mezőgazdasági szakcsoportok száma 218-cal, a taglészám pedig 29 ezer fővel csökkent az elmúlt öt esztendőben. • E lazulás azért is sajnálatos, mert a zöldség- és gyümölcs- forgalmazás még ma is a ke­reskedelem egyik leggyengébb pontja. Az üzletek kínálata — az érzékelhető erőfeszítések ellenére — nem mindenütt ki­elégítő. A létrejött termelési lehetőségeket ezért is kellene — kell! — jobban kiaknázni. Egyes vidékeken — minden­féle költségnövekedés és más nehézség ellenére — ma is te­kintélyes mennyiségű árut tér. melnek meg szakcsoporti for­mában, mégpedig úgy, olyan feltételek mellett, hogy sem a kemény munkát végző terme­lők, sem az árut fölvásárló és értékesítő áfészek nem érzik becsapottnak magukat. Mert­hogy — becsületes munkáért — tisztes pénzhez juthatnak. Ennek a kapcsolatnak az egyik legfontosabb eleme a bizalom. Csak ott születnek szép sike­rek. ahol mindkét fél — ter­melő és felvásárló — kellően tiszteli partnerét, elismeri an­nak erőfeszítését, sohasem akar visszaélni a másik szo­rult helyzetével. Ám sajnos, még mindig ez a ritkábbik eset, mert a kap­csolatok nagyobbik felét a kölcsönös bizalom hiánya jel­lemzi. Ezért a szerződésnek még ma sincs akkora tekinté­lye, mint ahogy az elvárható volna. Sokan — nem is tit­kolják — csak formalitásnak tartják, s egyes pontjait sa­ját érdekük szerint értelme­zik, annak megfelelően igye­keznek elfogadtatni. így aztán szinte rendszeres a kölcsönös egymásra mutogatás, a vádas­kodás. Hol a felvásárlók „vág­ják le" a jó minőségű árut, hol a termelők ügyeskednek, és viszik terméküket a többet ígérőnek a régi partner he­lyett. Pedig a mezőgazdasági ter­melésnek — amióta világ a világ — az az egyik sajátos­sága, hogy nehéz pontosan meghatározni, mennyi áru ke­rül majd tető alá. A modern technika sokat segít a földön fáradó embernek, de még ilyen feltételek mellett is nagy a hozamok, a leszedett, begyűj­tött gyümölcsök évenkénti mennyisége között az ingado­zás. Ezért oly felhős a terme­lők és kereskedők homloka évről évre, ezért oly nehéz olajozottá tenni a termelte­tést, és a felvásárlást. Nyilván csak akkor lesz ki­egyensúlyozottabb az áfészek mezőgazdasági tevékenysége, ha a kölcsönös előnyök alap­ján, több év eredményeit és nehézségeit közösen vállal­ják. Sajnálatos, hogy a szövet­kezeti munkában még manap­ság is föllelhető az a felfo­gás és gyakorlat, amely rövid Időszakokban gondolkodik, s csupán konjunkturális lehető­ségként foglalkozik a mező- gazdasági kistermelés szerve­zésével. Ez a magatartás tévedést tük­röz, amit — természetesen — az érintettek is azonnal meg­sejtenek. Pedig csak az ered­mény és a kockázat tisztessé­ges megosztása, a folyamatos, őszinte emberi kapcsolatok, a nyílt üzletpolitika alapján le­het elvárni, hogy a kisterme­lők. a szakcsoportok szoro­sabban kötődjenek a fogyasz­tási szövetkezetekhez és ter­mékeiket — hiányhelyzetben is — az elvárt minőségben, a megállapodásoknak megfele­lően, az áfészen keresztül ér­tékesítsék. Egyes, általában a munka- igényes áruk esetében kívána­tos volna, hogy a nagyobb ex­port érdekében bővüljön a kistermelői termelési rend­szerben előállított zöldségek, gyümölcsök és más cikkek kö­re. Ez a forma — az érdekelt szövetkezetek együttműködése útján — átfogja a kiválasz­tást, a termelési technológia koordinációját, a késztermék előállítását, az értékesítést, és ezekben együtt teremt érde­keltséget. Természetesen, továbbra is nagy szükség van a hozzáér­tésre, a szakmai színvonal emeleséíe, az érdekeltség fo­kozásához pedig szervezet- fejlesztési intézkedések meg­tétele is indokoltnak látszik. Mindenekelőtt 'az önelszámo­lás és a nyereségérdekeltség erősítése a legfontosabb. De megoldást jelenthet a szövet­kezetek egyes élelmiszer-gaz­dasági ágazatainak, esetleg a teljes élelmiszer-vertikumnak leányvállalattá szervezése. A versenyképesség növelése érdekében az elkövetkezendő öt esztendőben az áíészeknek a szövetkezeti vállalatoknak jobban ki kell használniuk tá­roló, feldolgozó és értékesítő hálózatukat, valamint a ter­melés szervezésében eddig szerzett tapasztalataikat. Az áru útjának rövidítéséhez ru­galmasabb piaci munkára, az eszközök és emberek hatéko­nyabb alkalmazására van szükség. A Zöldért-vállalatoknál el­kerülhetetlen a tevékenység és a szervezet megújítása, az ésszerű decentralizáció. Az élelmiszer-feldolgozás és nagy­kereskedelmi tevékenység ré­vén hatékonyabbá válhat e szervezetek gazdálkodása. A bevált szervezeti formák — az önelszámoló egység, a leányvállalat, a gazdasági tár­sulás — szélesebb körű al­kalmazása is növelheti a szö­vetkezeti vállalatok stabilitá­sát, emelheti tekintélyüket. A NÖVEKVŐ stabilitás, te­kintély kedvező lehetőséget teremt arra is, hogy a terme­lők és felvásárlók kölcsönös bizalma kiépüljön és erősöd­jék. Ahhoz, hogy az „együtt sírunk és nevetünk” elv alap­ján alakuljanak, megszilárdul­janak a szerződéses kapcsola­tok — ahogy a korrekt üzleti partnerek között szokás. Cseh János Az utóbbi idők — de lehet úgy is fogalmazni, hogy az utóbbi évek — egyik legna­gyobb kirakodóvásárát tartot­ták Vácott vasárnap. Ügy tűnt, hogy már mindenki, aki kijött, a tavaszra készült. Na­gyon sok tavaszi—nyári ruhát kínáltak a hangos árusok. A sláger ezen a napon a far­meranyagból készült nadrág, Az ember, ha például tévé- közvetítést néz valamely távo­li ország sportstadionjából, biztosra veheti, hogy a pálya közelében elhelyezett hirdető- táblák egyikéről a Taurus márkanevet olvashatja, amely közismerten bikát jelent. Töb­bek között kifejezője annak az elszántságnak is, amit a nagy- vállalaton belül a váci gyár képvisel. Nemcsak az eddigi termékeik sikerei bizonyítják ezt, hanem többek között az is, hogy a gyárban van megújulá­si készség. Tavalyi termelési eredményeik alapján a nagy- vállalaton belüli munkaver­senyben ismét az elsők között végeztek. Kérdés, hogyan tud­tak helytállni a nehezedő gaz­dálkodási körülmények között. Új telepek A gyár történetében a for­dulópontot az 1983-as esztendő jelentette. Ekkor a váci gyá­rat egy budapesti, közismert nevén a camping gyárral ösz- szevonták. Ezzel .megduplázó­dott a termelésük. A fővárosi gyárat korábban az jellemezte, hogy kevés alapanyag felhasz­nálásával, aránylag nagy ér­tékű termékeket állítottak elő, míg Vácott anyagigényesebb termékeket készítettek, de jó­val kisebb értékben. Az egyesítéssel jó összetéte­lű lett a gyár termékszerkeze­te. A szakembereknek nagyobb lehetőségeik lettek a cikkek jobb megválasztására. Elsősor­ban a piaci igényeket és a nye­reséges termelést tartva szem ing, mellény volt. Igaz, né­hány árus még kínálta a nem éppen olcsó irhakülönlegessé­geket. A tavasz biztos jele, hogy több őstermelő dughagy- mát, kerti dísznövények hagy­máit, vetőmagokat árult. De lehetett kapni és látni itt min­dent, aki nem röstellte, hogy a bokáig érő sárban körbejár­ja a vásárt. előtt. így többek között figye­lembe vették a termelékenysé­get, az ányafelhasználást és a beszerzési lehetőségeket. — Az összevonást követően ma már öt saját és öt bérelt telepe van a gyárnak — tájé­koztat Nagy János igazgató. — Két évvel ezelőtt minden tele­pünkön felülvizsgáltuk a ko­rábban gyártott termékeket. Ahol szükséges volt, ott éssze­rű átcsoportosításokat végez­tünk. Így például a budapesti Lenhossék utcai telepen meg­szüntettük a préscikkek gyár­tását, helyette továbbfejlesz­tettük a vizes ragasztó és a légrugó készítését. A Kerepesi úti telepen a fő profil a kes­keny és a poliészter betétes ék­szíj lett. Az új telepeken korszerű gyártási technológiát örököl­tek, s ez lendületet adott a ter­melésnek, jól fejlődött a gyár. A nagyvállalat hat gyára kö­zül 1984-ben már a váciak bi­zonyultak a legjobbnak, ter­melési értékük 1 milliárd 200 millió forint volt. Két évvel ezelőtt elért nyereségüket 12 százalékkal növelték. 1985-ben ez 310 millió forintot tett ki. Több mint tízmillió forint ér­tékű cikket értékesítettek nyu­gati országok piacain. Új ter­mékekkel is jelentkeztek. Az úgynevezett fémperemkariká- kat az import helyettesítésére kezdték el gyártani, azonban a gyors fejlődés eredménye­ként a hazai ellátás mellett ta­valy már exportra is szállítot­tak. Jelentősen javult az ék­szíjak minősége. Ma már po­liészter kordonos ékszíjakat gyártanak úgy, hogy a meny- nyiséget is növelték. Természetesen a hagyomá­nyos termékek fejlesztését sem hanyagolták el a szakemberek. A korábbi W-típusú fóliák mellett más célra is hasznosít­ható fóliatípusokat dolgoztak ki. így tető és különböző me­dencék szigetelésére alkalmas cikkek előállítására alakították át Vácott a gépeket, s az új termékek igen keresettek a ha­zai piacon is. A mezőgazdasági padlót a korábbinál olcsóbban állítják elő. Ezt elsősorban a hulladék anyagok felhasználá­sával érték el. Ma már szinte alig használnak új alapanyagot ennél a terméknél. Fejlesztések Az évek óta veszteséges pro­filszalag tömeggyártása helyett olyan típusok előállítására tö­rekedtek, amelyek a koráb­biaknál komplikáltabbak. így természetesen drágábbak is. Annak ellenére, hogy a meny- nyiség csökkent, elérték, hogy ez a termék is nyereséges. A termékszerkezet jó megválasz­tása mellett nem maradtak el a különböző fejlesztések sem. Erről így beszélt az igazgató: — A legjelentősebb fejlesz­tést a váci oldószerüzemben hajtottuk végre. A régi gyártá­si technológiánk sem a kör­nyezetvédelmi, sem a Köjál előírásainak nem felelt meg. Ezért egy új üzemcsarnokot építettünk, amelybe az NSZK- ból vásároltunk egy gépsort, így teljesen zárt rendszerű a ragasztóanyag előállítása eb­ben az üzemben. — 1986-ban csaknem hatszá­zalékos S termelésnövekedést terveztünk. Ennek érdekében a tavaly elvégzett technológiai értékelés alapján a szükséges munkahelyeken olyan kisgépe­ket állítunk be. amelyek növe­lik a hatékonyságot. Űjrafutózás — Az igényeknek megfele­lően növeljük a peremkarikák gyártását. Ebben az esztendő­ben már több gumiipari ház­tartási fogyasztási cikk gyár­tására is vállalkozunk. Már készítünk háztartási szivacsot. A különböző fóliatípusokból az elmúlt esztendőhöz hasonló mennyiséget termelünk. Vár­hatóan több piacra szállítunk. Egy gazdasági társulás kereté­ben ebben az esztendőben a személygépkocsik gumiköpe­nyének újrafutózását is meg­kezdjük. Minden jel arra enged követ­keztetni, hogy a gumigyárban az idén is megvalósulnak a ter­melési célok. Pontosabb gaz­dálkodásra törekszik a gyár vezetése. Naprakészen jegyzik az anyagok felhasználását. Megszigorították a technoló­giai utasításokat. A gyár belső szervezetének és érdekeltségi rendszerének átformálásával kiszélesítették a közvetlen ösztönzési lehetőségeket is. Surányi János Tejcukorra érzékenyek által is fogyasztható laktózszegény tejsűrítmény készítését kezdi meg a Csongrád Megyei Tej­ipari Vállalat és a Szegedi Konzervgyár. A két vállalat, amely már a technológiája ki­dolgozásában is együttműkö­dött, magát a gyártást is meg­osztotta: a tejipari vállalatnál készült sűrítményt a konzerv­gyárban töltik dobozba. Hazánkban minden ötödik ember tejcukorérzékeny, az üzletekben most kapható tejet nem fogyaszthatja, követke­zésképpen joggal számíthatnak arra, hogy az újdonság kapós lesz. A gyártása során — kü­Vizsga Kékül-zöldül vizsgáztató ja előtt egy fiatalember. A Lűzrendeszelj oktatás záró­akkordja ez a je'enet, szá­mot kell adni a tanfolya­mon hallottakról, a tűzvé­delmi tudomány ismere­téből, A vizsgázó ugyan­csak drukkol: izzadt te­nyér, szapora szívhangok.— jaj, mi lesz a következő kérdés? A vizsgabiztos máris köz­li: — Hogyan előzzük meg a „piros kakas” felröppe- nését, mondjuk, egy fate­lepen ? — Zárt helyiségben tűz­oltó készülékét és nyitott tetejű, vízzel töltött tar­tályt, s vödröket helyezünk el... — Nagyon jó. És az ud­varon levő deszkagúlák kö­zé? — Oda? Hát... — Nos? — Megvan! Egy hamu­tartót! — felel! a fiú. A vizsgabiztos jelest adott a feleletre, lévén a környezetvédelem lelkes apostola ... B. I. A. Állatorvosi ügyelet Szombaton és vasárnap (22-én és 23-án) az alábbi ál­latorvosok tartanak ügyeletet: az északi részen dr. Kalácska Lajos (Szob 36.), a déli ré­szen: dr. Erdődi András (Göd, Kernstock K. u. 4/a). Az ügyelet szombat reggel 8 órától, hétfő reggel 8 óráig tart. lönféle ultra szűrőberendezé­sekkel — úgy vonják ki a tej­cukrot, hogy az egyéb táp­anyagok, az értékes fehérjék visszamaradjanak. Az így nyert, s már laktóz nélküli sűu rítmenyt aztán répacukorral édesítik vaníliával, kávéval, karamellával ízesítik. Kapható lesz natúr, tehát tejízű változatban is. Egv-egy dobozba 200 grammot tölte­nek, s ebből — akár hideg vízzel — 1 liter szokványos minőségű tej készíthető. Az el­ső laktokrémszállítmányok hamarosan az üzletekbe kerül­nek Az idén mintegy 6 millió dobozzal hoznak forgalomba belőle. Sok tavaszi holmi talált gazdára Bőséges volt a kínálat a használtautó-piacon. (Kép és szöveg: Iványi Károly) ^t)iáznó^aroL it tudnak ma a disznó­ölésről a városi gye­rekek, akiknek se közel, se távol vidéki nagyszülőjük, akiknél még esztendőről esztendőre leszúrnak egy hízót? Talán még sohasem lábatlankodtak a nyirkos téli reggelen a felnőttek körül. Mindezt végiggondolhat­ta a százhalombattai mű­velődési központ igazgató­ja, mikor úgy döntött, hogy ha csak egy mód van rá, sort kerítenek egy disznó­vágásra. Tudni kell erről a házról, hogy hatalmas, nemrégiben átadott modern épület. A színházi előadás­ra érkezők cipői vörös márvány burkolaton ko­pognak, a mennyezetről iparművészek által meg­álmodott lámpák szórják diszkrét fényüket, s a fa­lak seccói a napokban ké­szülnek el. Egyszóval — pazar. Igazán sajnálom, hogy nem lehettem ott a nagy eseményen, de hirtelen ér­kezett meg a Bentavölgye Tsz-ből a jól megtermett háziállat. A ház egyik munkatársa az óvárosból igazi régi külső késes hús­darálót szerzett, amelyet még 1860-ban készítettek. Más nem lévén, fóliazsák­ban hozták a pöi kötéshez szükséges szalmát. A szín­hely az épület által körül­zárt átrium volt. Röviddel a gépezet indulása előtt hangosbemondón adták a város tudtára, hogy kezde­tét veszi a disznóvágás. Nem úgy, ahogy faluhe­lyen szokták, hajnali négy óra tájban, hiszen ki bújt volna ki akkor a meleg ágyból, hanem fél kilenc­kor. Nem volt könnyű sze­gény állatot rávenni, hogy eltipegjen a kivégzöhelyre. Először is nem tudta, mit kezdjen a lépcsővel. Hiába húzta elöl valaki, egy lé­pés nem sok, annyit sem tett meg előre. Nosza, meg­ragadta az igazgató a far­kát, s átlendített ■ a kri­tikus ponton. Ám e páros ujjak nem a vörös már­ványhoz szoktak, így az­tán bizonytalanul közleke­dett az esemény hőse. Ezt igazán szereltei volna lát­ni: a vörös márvány bur­kolaton disznó, amelyet elöl húznak, s hátulról ta- szigálnak. Aztán ment minden, mint a karikacsapás. A böllér fennhangon ismertette az állat részeit. Szükség volt erre, hiszen volt olyan nagypapa, aki két unokáját ekképp oktatta: látjátok, az a malac zúzája. Majd pedig, hogy igazán disznó­ölés-hangulata legyen a dolognak, némi fizetség fe­jében igazi disznótorost is ehettek a gyerekek. F. A. M. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Ez már tavaszi forgalom Minden ötödik ember Tejcukorérzékenyeknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom