Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-21 / 68. szám

f \

MEGÚJULÁSRA KÉSZEN

M

eglepően hat a tényt rögzítő szöveg az újságlapon, de úgy igaz, ahogyan itt áll: a megyében dolgozó ún. első számú vezetők minden százas csoportjából több mint hatvanat nem kineveztek a tisztségére, hanem megválasztották arra! Ami természetesnek vehető a pártbizottsági titkárok, a tanácselnökök esetében, nagy hagyományú aktus a szövetkezeti első számú vezetők megbízatásánál, újdonság a vállalati irányítóknál. A példa példa csupán, nem több, de érzékelteti, egy rendkívül fontos társadalmi folyamatot teliintett át a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága március 13-án tartott ülésén, amikor megvitatta és elfogadta a párt kádermunkájáról szóló előterjesztést.

A vezető párttestület tanácskozásáról kiadott közlemény — melyet lapunk csütörtöki számában olvashattunk — hírül adja azt is, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusán részt vett magyar küldöttség beszámolt tevékenységéről, s hogy a magyar kommunisták nagy jelentőséget tulajdonítanak annak a programnak, amely e hatalmas ország gazdasági ereje célszerűbb hasznosítását, a belpolitikai feladatok végrehajtásának meggyorsítását szolgálja. A gyorsítás igénye — és egyben a megújulásra való örökös \ készenlét megteremtése, megtartása, erősítése — hazai viszonyaink között is egyre kitapinthatóbban fogalmazódik meg, s ehhez szorosan kötődik — sőt, a teendők alfájaként a kiinduló pontot adja — a kádermunka, a vezetés helyzete. Amint azt a Központi Bizottság megállapította: a legutóbbi esztendőkben a korábbiakhoz képest tervszerűbbé lett a vezetők kiválasztása, megnőtt a választott testületek szerepe ebben a roppant kényes és nagy fontosságú munkában. Ami egyben azt is lehetővé tette, hogy a vezetők körében a stabilitás és az ésszerű cserélődés gyakorlata fokozott szerephez jusson, mint annak előtte.

Tagadhatatlan ugyanakkor az is, hogy — és erről nyíltan szól a párttestületi ülésről kiadott közlemény — általános, front- áttöréssel egyenlő változásokról nem beszélhetünk. A káderpolitikai elvek nem valósulnak meg következetesen, a legtöbb gondot a szubjektivizmus, a személyi összefonódások olykor nehezen felderíthető szövevényeinek erősödése okozza. Á megyében öt év alatt az állami és szövetkezeti vezetőknek az epyharmada cserélődött ki, ami nem csekély aránv, s általában a tervszerűség jellemezte ezeket a cseréket. Mégis, voltak esetek, melyek azt mutatták, a területi szerveknél, a vállalatoknál megoldásra

érett káderügyekben csakis a felsőbb politikai szervek fellépésére következett be a kívánatos változás, ami hiba. Hiba, mert az indokolatlanul húzódó ügyek tetemes erkölcsi — és gyakran anyagi — veszteségekkel járnak, rontják az adott hely légkörét, az ott dolgozók politikai hangulatát.

L

ényeges csomópontokhoz nyúlt hozzá tehát a Központi Bizottság, amikor kimondotta a többi között az egves munkaterületek közötti célszerű kádercserélődós szükségességét, a pályázat útján való kiválasztás gyakorlatának bővítését és erősítését, a meghatározott időre szóló megbízások körének tágítását. Amik —

V______________

a megyei tapasztalatoknál maradva — nem tartoznak a könnyen, egyszerűen megoldható feladatok közé. Érzékelhető ugyanis — elsősorban az iparban, de azon túl például a kereskedelemben is — a vezetői tisztség vonzerejének csökkenése, a jóval nagyobb felelősség vállalásától való visszakozás. Nem tartozik a kivételes esetek közé a megyében, hogy a meghirdetett pályázatokra egy-két fő jelentkezik, s az sem ritka, hogy bár több a jelentkező, egy részük a pályázati feltételek minimumának sem felel meg. Aminek okait taglalni most nem feladatunk és lehetőségünk, annyit azonban elkerülhetetlenül ki kell mondanunk, amennyit a félreértések elkerülése követel: politikai, társadalmi szervezeteknél éppúgy, mint vállalatoknál, szövetkezeteknél a vezetők egy része a szükségesnél sokkal kevesebbet törődik az utánpótlással, még nem általános az a gyakorlat, amelynek során a kádermunka a vezetői tevékenység szerves részét alkotja, beleépül a mindennapi feladatok anyagába, azaz külön nem választható a többi teendőtől.

Joggal, mert nyomás indokok alapján sürgeti tehát a vezető párttestület keddi ülésén elfogadott határozat a tehetséges munkások, parasztok figyelembevételét a kád érképzésről, a vezetői tisztségekre való kiválasztásnál, amint azt is, több tehetséges fiatal és nő jus- sor előbbre az irányítás lépcsőfokain a gazdasági, a társadalmi élet minden területén. Szorosan ide kötődik az az elhatározás — és ennek visszhangja minden bizonnyal nagy lesz, már csak az eljárás szo- katlansága okán is —, hogy a politikai, társadalmi élet területén tevékenykedő vezetők meghatározott köre megszabott ideig tölthesse be csak tisztét, azaz eleve tudja, egy idő elteltével váltania kell.

B

őreség lenne azt gondolni, a Központi Bizottság határozata nyomán rövid idő alatt felszámolhatók azok a feszültségek, amelyek a társadalmi élet e mindig is szem előtt levő területén jelen vannak. Ne tévesz- szünk utat; feszültségek mindig is lesznek, mert a megszüntetettek helyébe újak kerülnek, újakat hoz maga az élet. a fejlődés! Nem a feszültségek, az ellentmondások létezése a gond, hanem enyhítésük, megoldásuk, megszüntetésük lassú volta. Aminek megváltoztatásában testületeknek éppúgy jut szerep, mint személyeknek, politikai szervezeteknél, termelőhelyi közösségeknél, intézményeknél egyaránt. A Központi Bizottság ugyanis társadalmi fontosságának megfelelően nyúlt hozzá a kádermunka tapasztalataihoz és teendőihez, ennek a társadalmi fontosságnak a felismerését azonban nem nélkülözhetjük sehol sem, községekben éppúgy nem, mint termelőegységeknél. Nem a határozat igenlése, hanem a cselekvés jobbítása, tökéletesítése hoz változást...! S ennek a változásnak a szükségességét látszatra furcsa módon egy majdnem három évtizedes dokumentum szavaival igazoljuk. A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének — 1957. június 27—29. — határozatában ezt olvashatjuk: „A párt munkájában fokozott mértékben kell érvényesíteni azt a tanítást, hogy a párt helyes politikájának megvalósítása a kádereken áll vagy bukik."

_______________________

PE

ST

MEGYEI

VIIÄG PROIETÁRJHI, EGYESÜLJETEK!

AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA

XXX. ÉVFOLYAM, 68. SZÄM

Ára: 1,80 forint

1986. MÁRCIUS 21., PÉNTEK

TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS TAVASZI ÜLÉSSZAKA

• MÓDOSÍTÁSOKKAL MEGSZAVAZTÁK AZ ILLETÉKTÖRVÉNYT

• EGYHANGÚLAG ELFOGADTÁK AZ ÚJ SAJTÓTÖRVÉNYT

• SOMOGYI LÁSZLÓ ÁGAZATI MINISZTER DESZÁMOLÓJA AZ ÉPÍTŐ- ÉS ÉPÍTŐANYAG-IPAR HELYZETÉRŐL ÉS FELADATAIRÓL

Csütörtökön 10 órakor a Parlamentben megkezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka. Az ülésteremben helyet foglalt Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára; Lázár György, a Minisztertanács elnöke.

Sarlós István, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg a tavaszi ülésszakot. Az időközi választásról szóló jelentést Pesta László jegyző ismertette. A február 22-i időközi választáson Zala megye 5. számú országgyűlési képviselői választókerületében megválasztott dr. Czoma László képviselőt az Országgyűlés igazoltnak jelentette ki.

Az országos választási listán — elhalálozás folytán — megüresedett két képviselői hely betöltésére az Országgyűlés Boldizsár Ivánt — két tartózkodással — és dr. Schöner Alf- rédot — egy tartózkodással — képviselővé választotta.

Az Országgyűlés Kárpáti Ferenc képviselőt — miniszterré- történt megválasztására tekintettel — a külügyi bizottságban viselt tagsága alól felmentette; majd dr. Búzás József né képviselőt a kereskedelmi bizottság, Boldizsár Iván, Dusehek Lajosné és dr. Schöner Alfréd képviselőt a külügyi bizottság, WeibI Elemér képviselőt a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság tagjává megválasztotta.

A törvényhozó testület' tudomásul vette a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az Országgyűlés december 21-én bere- kesztett ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeletéiről szóló jelentését. Ezután az Országgyűlés elnöke bejelentette, hogy a Minisztertanács megbízásából Hetényi István pénzügyminiszter benyújtotta az illetékekről szóló törvényjavaslatot, dr. Markója Imre igazságügyminiszter a sajtóról szóló törvényjavaslatot, továbbá bárom képviselő interpellációt nyújtott be.

A képviselők döntöttek az ülésszak tárgysorozatáról:

Az Illetékekről szóló törvényjavaslat tárgyalása;

^ A sajtóról szóló törvényjavaslat tárgyalása;

O

Az építésügyi és városfejlesztési miniszter beszámolója az építő- és az építőanyag-ipar helyzetéről cS feladatairól;

Interpellációk.

Ezután Hetényi István pénzügyminiszter emelkedett szólásra.

Az első napirend vitájában elsőként dr. Bölcsey György (Bp. 63. vk.), a törvényjavaslat bizottsági előadója kért szót, majd dr. Horváth Jenő (Bp. 1. vk.) mondta cl véleményét és dr. Tallóssy Frigyes (Bp. 24. vk.) terjesztette elő módosítási

javaslatát, miszerint: az özvegyi haszonélvezeti jog illeték- mentessége mellett vonatkozzon a lakásingatlanon kívül ugyanilyen kedvezmény a hétvégi házra, a zártkerti ingatlanra is, 500 ezer forintos értékhatárig, valamint legyen illetékmentes az özvegyi jogon örökölt lakásingatlanrész tulajdonjogának elnyerése is.

A napirendi ponthoz több hozzászóló nem jelentkezett, így Hetényi István válaszolt az elhangzottakra, elmondva, hogy a saját — és a kormány — véleménye szerint a konkrét indítványokkal nem szükséges módosítani a törvény tervezetét, a lakás és az üdülő megkülönböztetésére súlyt helyez a törvény, de ezzel nem csorbítja az állampolgárok üdüléshez való jogát. Nem tartotta indokoltnak a túlélő, gyermektelen házastárs esetében az illetékmentességet, mondván, hogy ezzel a gyermektelenek jutnának méltánytalanul előnyhöz.

Az Országgyűlés a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javaslatát öt tartózkodással elfogadta. Külön szavaztak a további módosításokról. Dr. Tallóssy Frigyes javaslata mellett szavaztak 193-an, ellene 90-en, tartózkodtak 9-en. Ezután határozathozatal következett: az Országgyűlés általánosságban és a megszavazott módosításokkal részleteiben is — egy tartózkodással — elfogadta a törvényjavaslatot.

Második napirendi pontként dr. Markója Imre igazságügyminiszter tartotta meg expozéját. A témához elsőként Tóth János (Budapest, 37. vk.), a törvényjavaslat bizottsági előadója szólt hozzá. Ezután dr. Fodor László (Borsod-Abaúj-Zemp- lén megye 19. vk.), Kállai Ferenc (országos lista), dr. Südi Bertalan (Bács-Kiskun megye 12. vk.), dr. Bokor László (Budapest 47. vk.), dr. Sztrapák Ferenc (Bács-Kiskun megye 5. vk.),

Csöndes Zoltán (Budapest 39. vk.), dr. Velkcy László. (Borsod- Abaúj-Zemplén megye 4. vk.) kapott szót. Dr. Markója Imre vitazárója után határozathozatal következett: az Országgyűlés a sajtóról szóló törvényjavaslatot részleteiben is egyhangúlag elfogadta.

»Berccz Jánosnak, az MSZMP KB titkárának (Szabolcs m. 6. vk.) és Bányász Rezső államtitkárnak, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnökének felszólalását részletesen ismertetjük.

Harmadik napirendi pontként Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter beszámolt az építő- és az épító- anyag-ipar helyzetéről és feladatairól.

A beszámolóhoz Szilágyi Gábor (Ilajdú-Bihar megye 3. vk.), Németh Ferenc (Békés megye 9. vk.) és Szabó Tamás (Fejér megye 7. vk.) szólt hozzá.

Ezzel az Országgyűlés tavaszi ülésszakának első napja — amelyen Sarlós István, Cservenka Fcrencné és Péter János felváltva elnökölt — véget ért. Pénteken az építésügyi és városfejlesztési miniszter beszámolója feletti vitával folytatja munkáját az Országgyűlés.

HETÉNYI ISTVÁN:

Arányosabb lesz a közteherviselés

Hetényi István előterjesztésében hangsúlyozta, hogy a kormány megbízásából olyan törvényjavaslat elfogadását kéri, amely minden magyar állampolgárt közvetlenül érint. A törvényt a kormány azért kezdeményezte, mert az 1966- ban hozott jogszabály most már végleg elavult. Az akkor meghatározott mértékek mára az ár- és jövedelmi viszonyok lényeges átalakulása miatt részben túl alacsonnyá, részben túl magassá váltak. De ami ennél is fontosabb: társadalmi, gazdasági fejlődésünket más rendező elvek alakítják, ma másként vélekedünk például az ésszerű személyi vagyon mértékéről, a tulajdon köréről, mint húsz évvel ezelőtt. Sok vonatkozásban változott lakáspolitikánk is, és ezt az illetékszabályoknak is tükrözniük kell.

A pénzügypolitikai koncepció egyik sarkalatos pontja a méltányos közteherviselés elvének következetesebb érvényre juttatása — folytatta a miniszter. — Ez természetesen nagyon széles témakör,

az egész adórendszert érinti majd a jövőben. Ennek egy része az illetékrendszer, s most e részterület szabályozását javasoljuk, úgy azonban, hogy figyelembe vettük a távlati összefüggéseket, elgondolásokat is. Az illetékek igen széles körűek és társadalompolitikai értékítéleteket is kifejeznek, ezért indokolt, hogy az illetékekről az Országgyűlés törvényszintű jogszabályt alkosson.

Az illetékek egyik része nem más, mint meghatározott vagyontárgyak után — a megszerzéskor fizetendő — egyszeri vagyonjellegű adó. Másik fajtája az eljárási illeték, amely hozzájárulás a bíróságok, államigazgatási szervek eljárásának költségeihez, de az. esetek többségében semmiképpen sem jelenti az eljárás költségeinek teljes megfizetését. E két, immár évszázados múltra visszatekintő illetéknem fenntartását — megfelelő belső változásokkal — továbbra is in'do- koltnak tartjuk. A rendelkezések egyszerűsítésének szándéka viszont arra vezetett, hogy az eddig ugyancsak hagyományos harmadik illetéknemet, az okirati illetéket megszüntessük, illetve egy részét beolvasszuk a megmaradó illetékbe.

Az öröklés tárgykörében is több, egymásnak részben ellentmondó szempont összhangját kellett megteremteni. Ennek alapján az kristályosodott ki, hogy olyan rendszer és mértékek kialakítása célszerű, amely honorálja a családoknak azt a törekvését, hogy , életük: , munkájának eredményéből utódaikat is részeltessék, de az illeték lehetőleg gátolja meg a jelentős, társadalmi esélyegyenlőtlenséget előidéző, túlzott, saját munkával meg nem alapozott vagyonfelhalmozást.

Mai és élöfe látható gazdasági viszonyaink közepette a leginkább elterjedt és figyelmet érdemlő vagyontárgy a lakás. A lakáspolitikai célokkal való összhang megkívánja — és ennek az igénynek a javaslat következetesen eleget tesz —, hogy a lakás megszerzésének általában igen jelentős terhét az , illeték érzékelhetően ne fokozza. A lakásvásárlás esetén fizetendő illeték például — amely néhány éve még 17 százalék volt és ma 5 százalék — a javaslat szerint csak 2 százalék lesz. A lakásépítést szolgáló téiekszerzés illetékmentes lesz. ha a lakás valóban megépül. Lakáj öröklése, ajándékozása esetén pe(Folytatás a 2. oldalon)