Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-15 / 63. szám

1986. MÁRCIUS 15., SZOMBAT

Színházi levél

Történelmünk légvonatai

•jf? ' 4

G

r Nem sétálna odább : a légvonatból, fön- ségss úr? — kér- jdezi Poionius a [dán királyfit a »Hamlet II. felvonása 2. színében. A sírba? — kérdez vissza a herceg.

Kétszer villant be emlékezetembe az utóbbi napokban ez az idézet. Pontosabban: egy szava. Arany János fordításának finoman régies szava, a légvonat. A huzat. S nem csak azért villant elő ez a szó, mert az egyik alkalommal Görgey Gábor új darabját láttam a Vidám Színpadon, s ennek címe: Huzatos ház. Ez jutott eszembe a Madách Kamarában is, Szakonyi Károly új színpadi játékának bemutatóján, noha annak címe: Ki van a képen?

A két új magyar dráma ugyanis, műfaji különbözőségüktől függetlenül, egy légvonatról szól. Még pontosabban fogai ma zva: történelmünk

legutóbbi bö négy évtizedének légvonatairól. Azokról a huzatokról, forgószelekről s egyéb légmozgásokról, melyek itt a Kárpát-medencében gyakorta, s alaposan megkavarták a levegőt, meg az embereket. Utóbbiaknak a sorsát és a tudatát egyaránt.

Érdekes egybeesésről van itt szó. A két drámaíró nagyjából azonos korú. Az ötvenesek nemzedékéhez tartoznak, azaz már nyíló értelemmel, mindenre jól emlékezve élték át a II. világháború utolját, s kamaszként, majd fiatalemberként a 40-es évek végét, s az 50-es évek elejét. 1956 már fiatal férfikorban érte őket, s nemzedéküket, és azóta szinte együtt értek, érlelődtek és formálódtak az érlelő és formáló esztendőkkel. S talán épp ez a nemzedék érezte a leginkább a maga bőr|n a legutóbbi évtizedek főtténél fiíí' légvonatainak hidegét és melegét, simogató és elsöprő fuvallatait. A nála idősebb nemzedék másképp, már kialakultakban érte meg ezt a kort, s élte át fordulatait. A nála fiatalabbaknak pedig már nem jutott ki egy sor olyan élmény, melyet Szakonyi és Görgey nemzedéke is bízvást elengedett volna.

Nagyon is érthető, ha e generáció íróinak mondandói között fontos (ha éppen nem első) helyet foglalnak el a saját életútjukat, saját nemzedékük sorsát elemző témák. Ez a nemzedék sok mindenre tanú, sok mindent látott és átélt, és sok mindenre már csak ők emlékeznek. Minden emlékezet szubjektív persze, de a sok személyes élményből lepárolható az általánosítani érdemes. A’ történelem sorsok összessége. Tehát ha a történelemről beszélnek — s az elmúlt évtizedek mára történelemmé váltak —, tehetik ezt nyugodtan úgy, hogy sorsokról beszélnek. Áttételesen vagy direktebben akár a saját sorsukról is. De ha a nemzedék egyedeinek sorsát vázolják fel, abból is kikerekedik a történelem.

A két új darab igen eltérő megközelítésben, s igen eltérő végkicsengéssel, ráadásul igen eltérő figurák színre állításával beszél e huzatos történelmi periódusról, de az érintkezési pontok, az átfedések így is világosak.

S

zakonyi egyetlen helyszínen, egy valahol a Dunakanyarban álló családi házban hoz össze nem egészen egy napra hét embert, s az ő lassan- ki- bomló történetükből áll össze a kép, tudjuk meg, ki van a képen, abban a fényképalbumban, amelyet az évtizedek forgatagán át is megőrzött az egyik szereplő. A képen (képeken) ott van az album tulajdonosa, Ila, az elbűvölően szép lány. Ott van Péter, a lányok kedvence, tehetséges fiú, aki a táncmulatságokon dzsesszt zongorázott. Ott van Péter sokat szenvedett mamája. S ott Ferenc, aki írónak készült. Nincs ott, mert még nem is lehet, Lőrinc, Ila fér- Haumann Péter, Moór Marianna és Koltai János (hátul) a je, akiből a képzettsége s a te- Ki van a képen? előadásának főszereplői

hetsége révén minden lehetett volna, de ő, egy sokkoló élmény hatására megelégedett azzal, hogy sofőrként mehessen nyugdíjba. Nincs ott Lőrinc és Ila felnőtt zenetanár lánya, Fanni, aki balszerencséjére egy háromgyerekes nős férfiba szerelmes halálosan. És nincs ott Edina, aki egy rossz házassággal a háta mögött Péterrel altarja elvetetni magát. S hiányzik az albumból Magda, Ferenc felesége, aki már beletörődött, hogy férjéből nagy író helyett csak kis műfordító lett — de azért. szívesen flörtölne a Svédországban élő Péterrel, mert ő, noha nem csinált ott sem nagy karriert, még mindig izgalmasabb, mint egy skizoid alkoholista férj.

Szomorú csapat ez, s boldogtalan. Boldogtalanságukat részben természetesen a történelem huzatos esztendeiből lehet eredeztetni — bár Fanni e légvonatokból már csak keveset érzett. De Lőrinc, Páter, s Ferenc sorsába is már keményen beleszóltak ezek a szelek. Életük alakulásáért maguk is felelősek, de egy ponton túl már a történelem alakította ezeket az életeket a faji üldözésekkel, a személyi kultusz éveivel, ötvenhattal.

örgey darabja a dolgok fonákja felől próbálja nézni ezeket az évtizedeket. Nála is egy ház a helyszín, egy rózsadombi villa, melyben 1939 és napjaink között esnek meg a dolgok három családdal. Az államtitkár Rábay, a pénzes vállalkozó Bellák, s a házmester; Haus- wurm és családtagjaik élik át — a ház, s a történelem lakószintjein való i szinte állandó fel-le mozgás közepette — mindazt, amit az utóbbi négy és fél évtizedben ebben a na- gyon-narryon huzatos házban (mély 1egy nü&yön-nágyon huzatos országban áll) át lehetett, sőt, át kellett élni. E sok cserebere és helyezkedés közben még a legdrámaibb események is humorosan — néha akasztófahumorral — történnek meg. Görgey, talán mert a darab a Vidám Színpadon került színre, a humort, a mulatságos szituációkat érezte kötelezőnek. De ebből a vidám színpadi légkörből is kisüvít néha a történelem lég- huzata. Megnevettető például, ahogyan egy jámbor műtörténészből, Goda Jánosból, egy félreértés és Bellák úr riadt önbiztosító túlbuzgalma miatt nyugdíjkorig szólóan nagy káder lesz — de ha arra gondolunk, hány ember pályája siklott félre, hányán kényszerültek vállalni nem nekik illő feladatokat, s ebből hány lett idő előtt megrokkant, kiégett, meghasonlott, megkeseredett emberré, már nem is nevetünk olyan jóízűen.

A két darab egyáltalán nem hibátlan alkotás. Szakonyié néhol elszürkül, Görgeyé néhol elsekélyesedik. A Madách Kamarában szereposztási tévedések, a Vidám Színpadon színészi manírok rontják a hatást. Mégis: ez a két új mű igen izgalmas híradás történelmünk légvonatos évtizedeiből, melyekből nem lehetett „odébb sétálni”.

Takács István

Kossuth Lajos és Nyáry Pál emlékei

Két arc a 48-as forradalomból

Kuriózumok, különlegességek a Pest Megyei Levéltárból

•' • .z.-r-M--*.-,- A-'jTy *

L: ,• ■•■X'' .a.> yV-v'- -- ,

.v/■- x v/-. * • .. •••' • • ‘

... .. .; .-•• ■ r. -■ ::v.-.,í >' ÁL.v..' ./. •' ,*'y. ■

■ - / Cy'

■> a

. .■ . s f ,> .i'töyr- ..'>••• S-'A mindmáig el nem felejthető, mert igencsak hírhedt Haynau táborszernagy, a Habsburg császári csapatok magyarországi főparancsnoka nevével jelölnek egy irategyüttest a Pest Megyei Levéltárban. Haynau 1849. október 24-én adta ki Magyarország ideiglenes közigazgatási szervezetéről szóló rendeletét, amely — többek között — megszüntette a megyéket, s 15 kerületre osztotta hazánkat, azok élére pedig császári biztosokat állított. E bizalmi emberek legfőbb feladata a forradalmárok, szabadságharcosok és hazafiak üldözése volt.

A levéltárban, az úgynevezett Haynau-féle elnöki iratok jelentéseket, körözéseket, adatokat, személyleírásokat stb. tartalmaznak a szabadságharc egyszerű katonáitól kezdve egész a legfelsőbb vezetőkig. Az egyik legérdekesebb dokumentum Kossuth Lajos két kéztől származó személyleírása. (Az áthúzott részeket zárójelbe tettük.) „... volt ügyvéd, újságíró, pénzügyminiszter, magyar honvédelmi bizot- mány elnöke és legutóbb a magyar köztársaság kormányzója. 45 éves jászberényi születésű, evang. vallású, nős- (inkább magas és mérsékelt erős termetű), sovány, kerek képű, halvány arezszínű magos nyílt Ihomlokú, gesztenyeszín barna hajú, kék szemű, erős sötétbarna szemöldökű, sima orrú, kis csinos szájú, ép teljes fogú, gömbölyű állú, fekete bajuszú és szakállú, beszél németül, magyarul, diákul, tótul, valamint francziául és olaszul. Egyéb ismertető jelei u.m. (természetes arcz színe, melle jó széles) göndör hajú, haja a feje tetején csaknem kopaszságig ritka: — melle elég széles, inkább sima, mint domború — keze fehér és finom, ujjai hosszúak, termete nyugodt állapotban ünnepélyes, bizonyos méltósággal párosulva — mozdulatai válogatottak —, járása leg inkább egyenes — hangja kellemes — be hízelgő — és ha halkul beszél, és ...”

Itt az irat megrongál ód ott.

Ehhez néhány kiigazítást és kiegészítést kell fűznünk. Kossuth ekkor 47 éves volt, nem Jászberényben született, hanem Monokon (Zemplén megye), s beszélt még angolul is.

Ugyanezen iratok között szerepel még Nyáry Pál, a liberális nemesség egyik vezetője, 1936-tól Pest-Pilis-Solt vármegye főjegyzője, 1845-től másodalispánja, 1848-tól első alispánja, majd országgyűlési

követe és a Szabadelvű Párt egyik vezére. Az ő személyleírása:... „volt Pest megyei alispán, utóbb á honvédelmi bizotmány tagja és a katonai felszerelés és élelmezéssel megbízva. 48—50 éves, Pest megyei születésű, nőtlen, magas, erős termetű és vaskos, kerek, teljes kövér képű barnás arcz színű, magos kerek homloké, fekete őszbevegyült hajú, fekete nagy szemű, erős szemöldökű, szabályos orrú és szájú, teljes sor fogú, kerek állú, bajusz és rövid szakállú, beszél magyarul, németül és diákul, himlőhelyes, fenhan- gon beszél, járása közönségesen lassú, tekintélyes, közönségesen frakkot visel.”

Nyáry Pál megyei alispán személyleírásához is némi javítás és kiegészítés kívánkozik. Ebben az időben 43 éves, mivel 1806. december 12-én született Nyáregyházán.

Egyébként a szabadságharc leverése után elfogták — lehet, hogy éppen ennek a sze- mélyileírásnak az alapján.

/y ’S »

, ■■%*.??: ■ S’? *■ * I

...• <A x.'i m*/** ÁA' A t*. s* i *• * fy*■X.s A—

w

Tízévi várfogságra ítélték, amiből hetet letöltött Jo- sephstadíban, 1856-ban kiszabadult és újra a birtokán gazdálkodott. Pest-Pilis-Solt megyében ismét első alispánná választották 1861-ben. Később újfent országgyűlési képviselő lett.

Számtalan rajzot és fotót ismerünk Kossuth Lajosról, maradt fenn ábrázolás Nyáry Pálról is. Jelen esetben azt igyekeztünk illusztrálni, ho- gyan látta őket az ellenség a kopóinak kiadott személyleírások alapján.

Horváth Lajos

Április 25-ig lehet jelentkezni

Pályázati felhívás

A Magyar Szocialista Munkáspárt Pest Megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága az 1936—87-es tanévre felvételi pályázatot hirdet a marxizmus—leninizmus esti egyetem következő tagozataira és tanfolyamaira:

— hároméves áitalános tagozat ;

— kétéves szakosított tagozat (filozófia, politikai gazdaságtan, nemzetközi munkás- mozgalom története, magyar munkásmozgalom története);

— egyéves speciális továbbképző tanfolyamok a következő témakörökben:

gazdaságpolitika

művelődéspolitika

etika

valláskritika politikai szociológia ideológiai harc időszerű kérdései

nemzetközi politika időszerű kérdései

pártoktatás pedagógiája pártirányítás-pártélct kérdései

vezetési ismeretek A tagozatok és speciális továbbképző tanfolyamok az oktatási igazgatóságon (Budapest XIV., Amerikai út 96), illetve megfelelő számú jelentkezés esetében kihelyezetten a városi, városi jogú pártbizottságokon is indulnak. A tanfolyamokról a pártbizottságok adnak részletesebb felvilágosítást.

A marxizmus-leninizmus esti egyetem hallgatója az lehet, aki a felvételi vizsgán megfelel, egyidejűleg más oktatási intézménynek vagy tanfolyamnak nem hallgatója, akit párt- szervezetének vezetősége, munkahelyének gazdasági vezetője javasol, tanulását engedélyező orvosi igazolással rendelkezik. Az esti egyetem valamennyi tagozatára pártonkívüliek is kérhetik felvételüket.

A tanév szeptember 1-től június 30-ig tart. Minden tagozaton hetenként egyszer kötelező előadást vagy oszíályfag- lalkozást tartanak.

Valamennyi tagozatra a városi, városi jogú pártbizottságok propaganda- és művelődési osztályán beszerezhető lapon lehet jelentkezni. Ott kapják meg a felvételi vizsgakérdéseket is, A kérelmeket

ugyanoda kell beküldeni április 25-ig.

A felvételi vizsgák május 10. és június 1. között lesznek, amelyek pontos idejéről és helyéről a jelentkezők értesítést kapnak.

RÁDIÓFIGYELŐ

REGGELI PÁRBESZÉD.

Mit várnak el választóik a Képviselőktől? Vajon síkerül-e a jelen körülmények között egy-egy közösség kérdéseit úgy közvetíteni, hogy a gondokat is orvosolják? Gajdócsi István, Bács-Kiskun megyei képviselő közvetien őszinteséggel válaszolt a riporternek meg a telefonálók kérdéseire. Mert akadt bőven telefonáló, amiből kitűnik: egy háttérrádiózásnak tűnő műsor is lehet kimondottan figyelemre méltó.

A képviselő érdekes jelenségre hívta lel a Ügyeimet. Manapság az emberek elsősorban nem azt várják tőlük, hogy okos, jó törvényeket alkossanak. Sokkal inkább azt, hogy a választókerület ügyes-bajos dolgait elintézzék. Mert az állampolgárnak információ híján gyakorta fogalma sincs, hová kell fordulnia a gondjai orvoslásáért. Ezért kérik egyre többen a tömegkommunikációs eszközök segítségét is. Jó lenne, ha előbb-utóbb egyszerűsödne az ügyintézés, úgy, hogy mindenki maga járhatna dolgai után, s akkor a képviselő az apró-cseprő ügyek helyett a közérdekű problémákra koncentrálhatna.

prófétának LENNI. A tavaszi fesztivál küszöbén sok szó esett az előkészületekről. Arról, hogy gyakorta néhány évvel előbb le kellene kötni a szerződéseket a neves színészekkel, meg a hazaiak külföldi szerepléséről is. Figyelemre méltóak voltak Kincses Veronika szavai. Sokszor érte a vád: mostanában inkább csak a határainkon kívül lép fel. Pedig a magyar közönség szívesen Várja, mit több, reklamálja. Most személyesen válaszolt a kérdésre: miért van olyan keveset az Operaház színpadán? Való igaz — mondotta —, sok időt tölt külföldön. Ám most is egy hónapig volt Budapesten, s mindössze két fellépési lehetőséget kapott. Talán a riport kapcsán érdemes elgondolkodni : miként gazdagodna kulturális életünk palettája, ha nem hagynánk ki ezeket az alkalmakat?

Erdősi Katalin

Kiosztották a díjakat

Fotókiállítás Szentendrén

Pénteken ünnepélyes keretek között került sor a Művészet- pártolók Első Magyar Nosztalgia Egylete által meghirdetett Nosztalgia Fotópályázat eredményhirdetésére és a beérkezett képekből rendezett kiállítás megnyitására a szentendrei Nosztalgia Kávéházban.

Az első díjat és a Pest Megyei Hírlap különdíját Koncz Dezső (Csobánka) kapta, itt látható felvételéért. Második lett Mazumel László (Budapest), harmadik pedig Csekovszky Balázs (Budapest). Ö részesült az ArLéria küldöndíjában is. A Dunatours által felajánlott jutalmat Hans-Horst Skupy (NSZK) munkájáért adták. A szentendrei tanács elismerését Germán Péter (Budapest), a megyei múzeumi igazgatóságét Sue Tímár (USA) és a PMKK különdíját Riesz Zoltán (Szentendre) kapta.