Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-15 / 63. szám
4 1986. MÁRCIUS 15., SZOMBAT Kinek előnyös az új hőszigetelési szabvány? em kidobott pénzről van sió Az új, január elsejétől érvényes, az építtetőkre vonatkozó hőszigetelési szabvány nem kis vitát, olykor vihart is kavar az érintettek körében. A közelmúltban maga a miniszter tartott tájékoztatót, hogy meggyőzze az építkezőket. Egy Áfész-kronika négy évtizedről A batyuzástói a számítógépig A kezdet ma már meseszerfi, számonUérhető lecke az iskolában. A folytatást négy évtized formálta a hétköznapok eredményeivel és ellentmondásaival. Ebből áll össze a 11 települést összefogó Vác és Vidéke Áfész múltja, öröksége és Málnaexport A ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezet hűtőházában március végéig mintegy 230 tonna málnát csomagolnak be tőkés exportra. (Barcza Zsolt felvétele.) Nem bántam meg Osztoics Jánosné egyébként szinte mindennapos látogató az öregek napközi otthonában. — Most azért jöttem, mert bevásároltam az egyik gondozottamnak — magyarázza. Ugyanis kijáró gondozónő 1972. február 1. óta. — És szervező! — teszi hozzá nevetve. — Annak idején ugyanis nagyon idegenkedtek az idős emberek az otthontól. Tessék — invitál a társalgóba —, kérdezze meg tőlük, mennyit győzködtem őket, magyaráztam nekik! A tág teremben kényelmes fotelek álldogálnak körben. Valahogy úgy, hogy a benné- ülők lássák is, hallják is egymást. özv. Házy Jánosné Szigetbecséről érkezik naponta. — Skoda mikrobusszal hoz- nak-visznek bennünket — mondja. — A fiamnál lakom, de szeretnék állandóan itt maradni. Az otthonról Osztoicsnétól hallottam és nagyon örülök, hogy szót fogadtam neki! Nyolcvan leszek májusban. Valamikor, mint vöröskeresztes, én ápoltam öregeket, mint ahogy most ápolnak engem. — Még nem is kezdték építeni a napközit — veszi át a szót Pásztor Jánosné —, én már akkor elhatároztam, hogy be fogok járni. — Igaz, végül nem ment olyan simán, nem volt köny- nyű megbarátkozni a gondolattal, de nem bántam meg, nagyon meg vagyok elégedve, hiszen különben egyedül lennék ... Tanulságos életutak Fórizs Antalné szintén ráckevei : — Magam határoztam, de Erzsiké is közrejátszott! — ismeri el. — Hét éve laktam már egyedül. Gyerekeim — ahány, annyi felé. Eddig a hét utolsó napján hazamentem, de most már szeretnék végleg ittmaradni. Ezt tekintem otthonomnak. Beszélgetünk, kis kézimunka is akad. Megnyugtató itt, nem járnak az ember gondolatai mindenfelé. Kuncogás, sustorgás, s előTény, hogy a szabvány szigorú — de például enyhébb előírásokat tartalmaz, mint a nyugat-európai országokban érvényesek. Ugyanakkor az is tény, hogy az értékek betartása bizonyos többletköltségeket okoz, s ennek összege — tervezőtől, számítási módszertől függően — ötven-, százezer forintot tesz ki. A most következő számítások azt a célt szolgálják, hogy mindenki belássa, beláthassa, nem kidobott pénzekről van szó, hanem nagyon is lényeges takarékosságról. A manapság épített családi házak átlagos alapterülete 120 négyzetméter körüli. Mi most egy szobára végezzük részletesen a számítást, ennek mérete szintén átlagos, 6 méterszer 4.3 méteres, belmagassága 2,75 méter. A szoba nyugati és déli falai határolófalak, egy-egy 1,5-szer 1,5 méteres ablakkal. Az északi is határolófial, a keleti más helyiséghez kapcsolódik. így még jobb Az épület fűtése energiát igényel, s ennek kiszámítására fel kell használni a hőveszteség alapegyenletét. Eszerint kerül egy tejeszacskóból horgolt girbe-gurba lábtörlő. — Ez az első közös munkánk! — világosít föl Kau- sitzné Géczi Katalin, az otthon vezetője. — Elhatároztuk ugyanis, hogy kézimunkázás- sal is töltjük az időt. Ebbe — emeli föl a kezében levő példányt — mindenki horgolt egy kis darabkát... A ráckevei öregek napközi otthona múlt év novemberétől üzemel. Vezetője, bár pedagógus, nem rendelkezett e munkakörben semmilyen gyakorlattal. — Mielőtt nyitottunk — emlékszik vissza —, tanulmányoztam több településen a napközik életét. Az a legfőbb célom, hogy szeressék egymást az itt élők. Ezt sikerült elérni! Most, hogy elromlott a buszunk, kísérgetik egymást; aggódnak, ha valaki késik. Míg az iskola zárt világ, addig ez nyitottabb, az emberek elmondják egymásnak életüket, történeteik tanulságosak. Számomra is! Üzenet mindenkinek Az épületnek csak az egyik szárnya napközi otthon, a másik pedig — szintén húsz személyes — szociális otthonként működik. Ennek vezetője Sooky Lajosné, így vélekedik: — Az első pillanattól már nagyon jól együtt dolgoztunk a napközi vezetőjével. Mondhatni, mindent együtt csinálunk. Februárban farsangoltunk, márciusban színházlátogatást tervezünk. Első közös programunk mindennap: a torna! Csupán csak az a baj, hogy nincs telefon és nővérhívó csengő. Feloldódott a hangulat. Pi- linger Istvánné, Marika néni az otthon szavalóművésze: gyerekverset mond 1906-ból. Mészáros Lajos bácsi pedig, ki negyven esztendeig erdész volt, üzenetet küld. Mindenkinek, akinek köszönheti, hogy itt élhetnek. Már fenntartás nélkül hiszek Osztoics Jánosnénak. Valóban boldog ember lehet, mert — magára maradván — mégis van kinek, kiknek sze- retetet és gondoskodást adnia. Vennes Aranka az összes felületet meg kell szorozni a hővezetési tényezőével, majd ezt követően a külső és belső hőmérséklet különbségével is. Az ajtók, ablakok felületét az ezekre a nyílászárókra érvényes értékekkel kell számítani. A külső hőmérséklet értéke a Magyarországon' elfogadott, mínusz 15 Celsius-fokos, legalacsonyabbnak feltételezett téli adat. Könnyen belátható, hogy összesen hét felületet kell számításba venni, hiszen egy téglatestnek hat oldala van, s ehhez jönnek még az ablakok. Mivel átlagpéldáok szerint a ház ezen része alápincézett, s tetőtérszobák is vannak, a plafon hőveszteségével nem keli számolni. Nézzük tehát a számokat. A felületeket bárki szorozhatja, adatokat a hővezetési tényezőre, a k-ra kell adni. Ez a thermoton vagy a Mát.ra-gáz- szilikát blokk esetében 0,5 watt per négyzetméterKelvin, a pincefödémre 0,4 (ez már az új szabvány szerinti). Megjegyezzük, hogy a falakra 0,7 a határérték, de szándékosan választottuk a beszerezhető, jobb hőszigetelő anyagot, így ugyanis még látványosabb a megtakarítás. A nyugati falon 250 watt, a keletin — mivel a közlekedőfolyosóhoz kapcsolódik — 83 watt, az északin 207, a délin 168 watt a hőveszteség. A pincefödém felé 155 watt kell, s a két ablak k=3 értékkel számolva (ennél jobb mutatójú is létezik) 473 watt teljesítményt igényel. Ez összességében 1336, s ha hozzávesszük a szél miatt számítandó .15 százalékos pótlékot, együttesen 1535 watt teljesítményre jű- tunk. Ajtó, Eblak Ezen érték önmagában nem sokat mond, tegyük tehát mellé a hagyományos falazóanyagokkal, régi típusú ablakokkal számítottakat. A kis méretű téglafal k-értéke 1,1, a betonfödémé 1,3, s a régi ablakok 7 watt per négyzetméterKelvin értékkel rendelkeznek. Az előbbi sorrendben 549, 83, 370, 455, 1103 (ez az ablakok teljesítménye) s 503 watt jön ki. A pótlékot is hozzáadva, a végérték 3520 watt. Mielőtt az egész épületre vonatkoztatnánk a számokat, máris megjegyzendő, hogy a legnagyobbak a veszteségek az ablakoknál, a szoba fűtésének egyharmada ott megy veszendőbe. Az épület az új szabvány szerint nagyjából 10 kilowatt, a régi típus esetében 18 kw teljesítményt igényel. Tatabányai 22 270 kilojoule per kilogramm fűtőértékű szénnel számolva, ez napi 38, illetve 68 kilogrammot jelent. Ha az összes fűtési nappal, a fűtő- berendezés hatásfoktényezőjével is szorozzuk ezen értékeket, az első esetben évi 3300, illetve 6000 kilogramm (régi egységben: 33, illetve 60 mázsa) szénszükségletet állapíthatunk meg. Látható, hogy az elméleti úton nyert érték jó egyezést mutat a mindennapi tapasztalattal. 27 mázsa évente! Nézzük most az új szabvány szerint szükséges kiadásokat, valamint a jelentkező nyereségeket is. A régi típusú ablakok szóba sem jöhetnek, a példánk szerinti méretben például a SOFATHERM márkanevű 6500 forintba kerül, s nem olcsóbb a bejárati ajtó sem. A régebbiek megközelítően két és fél ezer forintba kerültek. Nyolc, főfalon elhelyezett nyílászáró tehát 32 ezer forinttal drágítja meg az építkezést. Évente viszont 27 mázsa szénnel kevesebb kell (ennek mázsája szállítással — lakóhelytől függően — 130—150 forint). A középértékkel számolva 3780 forint évente a zsebünkben marad, tehát nyolc és fél esztendő után már nyereséges a jobb ablak. (Egy családi ház várható életkorául 50—80 évet szoktak számolni.) Eddig csak a nyílászárókat emlegettük, s ez azért van, mert az újfajta falazóblokkok lényegében nem drágábbak, mint a régiek, ha az összes kiadást összeszámoljuk. A födémrendszer azonban drágább lesz, azt szendvicsszerkezettel, kőzetgyapot vagy hungarocell leterítéssel kell hőszigetelővé tenni. Mindösszesen, az egyszeri kiadás nagyjából tíz-tizenöt esztendő alatt megtérül, s azon túl már nyereséges. Persze, nemcsak az egyénnek, de az országnak is ... Ballai Ottó hozománya. A háború után a környék községei, falvai még egyedül keresték a továbbélés lehetőségeit. Erre emlékezik az Áfész legidősebb tagja, a pen- ci Pápai Sándor: — Élelem kellett az embereknek, gép a földhöz jutottaknak. Szükség volt a föld- müvesszövetkezeire. önkéntes pénzadományokból és minden forintra átváltható értékből teremtődött meg a kezdeti „tőke”. Ezzel indultunk el batyuzni. Aztán traktort, ekét, boronát kölcsönöztünk, s közben egyre többen léptek be hozzánk. Folytatva a történetet, akkoriban bővülő lakossági ellátás és szolgáltatás, megtorpanások és nekirugaszkodások jellemezték a földművesszövetkezeteket. Magukba olvasztották a múltból itt maradt Hangyát, majd 1953-ban többségük a váciakhoz csatlakozott. A későbbi szétválások és társulások követték a kor diktálta területrendezési koncepciókat, közben módosult elnevezésük is. Változatlan célok Amikor 1974-ben a Váchar- tyán és Vidéke, valamint a Főt és Vidéke Áfész egyesült a vácival, már 400 millió forintos árbevétellel és 4,5 milliós nyereséggel dolgoztak. Ekkor alakult ki a jelenlegi forma. A tíz éve igazgatósági elnök, Furák János — akinek édesapja szintén az alapítókhoz tartozott — fogalmaz tovább: — Az induláskor elhatározott elképzelések azóta is érvényesek. Az első: a bolthálózat korszerűsítése, új üzletek nyitása. A közelmúltban Vác- hartyánban, Sződ-Csörögön és Galgagyörkön végeztünk rekonstrukciót. Jelentős forgalmat könyvel el a 12 éves váci Naszály Áruház, továbbá az 1984 végén átadott fóti bevásárlóközpont és vendéglátó- egység. A második nagy feladat: a lakosság minél színvonalasabb ellátása. Harmadik éve foglalkozunk nagykereskedelemmel. Áruházi cseréket bonyolítunk le NDK- beli, csehszlovákiai és lengyel partnereinkkel. A községi boltok zárva tartásakor ABC- autóbuszunk gondoskodik az ott élőkről. Üj szolgáltatásunk a zöldség-gyümölcs konyhakész feldolgozása. Az összevonás ó'a hangsúlyosabbá vált az ipari tevékenység: nyomdánk, beton- és lakatosüzemünk van. Végül a harmadik cél: a jövedelmező gazdálkodás. Forgalmunk a legutóbbi tervciklusban érte el először az egymilliárd forint fölötti árbevételt, nyereségünk pedig — 113 millió forint — meghaladta a várakozásunkat. Felvásárlási gondok A szövetkezet legtöbb fejtörést okozó, hol jobb, hol rosszabb helyzetben lévő ágazata a felvásárlás. Különösen, amióta átvállalták a Pest Megyei Zöldért Vállalat feladatait. Mégis, ezzel kötik leginkább magukhoz a tagságot, hiszen mintegy 600 kistermelővel állnak kapcsolatban. Erre utal Harmati Ferenc elnökhelyettes: — Takarmányt, műtrágyát, növényvédő szert, gépeket és szerszámokat adunk nekik. Szakcsoportba szervezzük őket és szakmai előadásokat tartunk a helyes technológia elsajátításáról. A termelési kedv serkentéséért szerződésben garantáljuk a zöldség, gyümölcs, méz és nyúl felvásárlási árait. Kapcsolatunk kritikus pontja a minőség, az áruátvételkor nem mindig vagyunk azonos nézeten. De nekünk alkalmazkodnunk kell a növekvő világpiaci követelményekhez, ha az időjárás nem is igazodik ehhez. A tagsági kötődést szorgalmazza a részjegyösszeg után fizetett 9, a célrészjegyért járó 11 százalékos kamat, emellett a vásárlási és értékesítési visszatérítés is. A kötődés szálai Erős az összetartozás érzése a majdnem tízezres tagságban, talán nemcsak a kedvezmények miatt. A szövetkezés gondolata lassan egy évszázada ismerős már errefelé. Az Ácsán élő Maczek Pál vallomása is ezt példázza: — Nincs olyan porta a községben. ahol ne lenne Áfész- tag. Hagyomány ez nálunk. Nekem mindent jelent a szövetkezet. Kenyeret adott harminc éven át, és nyugdíjas koromra se lettem hűtlen hozzá. A méhész szakcsoportot vezetem. Nagyot változott a falu ellátása a negyven év alatt, az új A.BC-ben minden kapható. Hiába, szervezet nélkül nincs élet... Kollár Istvánné a fiatalabb korosztály képviselője: — Annak a boltnak a vezetője hívott a szövetkezetbe, ahol naponta bevásárolok. Több szálon is kötődöm Ide. 'Kislányom révén, aki az Áfész patronálta fóti néptáncegyüttesbe jár. A nőmozgalmon keresztül, hiszen nálunk a gyengébb nem az „erősebb”. És mint intézőbizottsági elnöknek, tisztem is a tagok tájékoztatása, segítése. Most például a fóliás növény- termesztésre ösztökéljük az ifjúságot. Igen, a fiatalokat várják a szövetkezetbe, szorgalmazzák a tanulást, a szakmaszerzést. Át akarnak térni a gépi adatfeldolgozásra. A tervük — melyről múlt heti küldöttgyűlésükön tanácskoztak — megteremteni a dinamikus fejlődés feltételeit. Évi 5,5—6 százalékos forgalomnövekedésre számítanak a következő öt évben. Boltjaikat nyereség- és jövedelemérdekeltségűvé változtatják, hívei a szerződéses vállalkozásnak. Megoldást keresnek a felvásárlás javítására és anyagi erőikhez mérten tovább modernizálják az üzlethálózatot. Tóth Andrea Solymár alatt, közvetlenül a községbe vezető murit nagy kanyarulata után, előbukkan a temető. Nem is nagyon bújik el az élők szeme elől a halottak kertje: fehér és fekete márvány ob eliszkek, kripták, emlékkövek jelzik, itt pihennek az ősök. Rozsdás kerítés rozsdás kapuján keresztül kísérik utolsó útjukra halottaikat a solymáriak. A virágot, könnykoszorút vivő szerettek is ezen a kapun lépnek be, s indulnak a sírok közé.- A korán itthagyott özvegyek, árvák. Vasárnap lévén, ünneplőben, no, meg a tisztelet is megkívánja a módit. Két, nem idevalósi fiatal lépked csendesen a sírok között. Óvatosan kerülgetik a hóolvadékokat, a ragadós tócsákat; hunyorognak a felhőtakaró mögül pislogó naptól. Fogják egymás kezét. Az emlék-remekek sorának elején kettéválnak: a lány az egyik, a fiú a másik letaposott ösvényen indul tovább. A kőemlékek sora után gondozatlan területhez érnek. Ott nincs letaposva a hó, víztócsát rejt a fehér, gyűrött, téli zsebkendő. Régen elfelejtett halottak, valamikor élők emlékei között, lehajtott fejjel capiat a fiú és a lány. Elsorvadt életek elsorvadt emlékei bújnak meg Sírkeresők a hó alatt. Mintha szégyen érte volna valamennyit. Pedig az a sírhalom, amit a lány és a fiú keres ... Másfél éves korában ölte meg azt a kislányt a falu vad csűdöre, az tapadta halálra az éppen napba nevető rózsabimbót. Most egy fényképet vesz elő zsebéből a fiú, azt nézegeti összeszorított szájjal, párásodó szemekkel. A fényképen ferdén nőtt akácfa lobog, tövében megkopott fakereszten megkopott betűk szálkásodnak. A félredobált kőkeresztek, letaposott halmok között nem is egy ferdén nőtt akácfa akad, de egyik tövében sem látható sírhant. Fakereszt pedig még véletlenül sem moccan a lábuk előtt. A lány és a fiú minden akácfa tövében sírt remél. Autók zúgnak az úton, s a piliscsabai autóbusz is erre tart. Zsivajgó látogatók jönnek át a temető kapuján. Kezükben virágcsokor, tökmagos zacskó, sült gesztenye. Hideg van, jó lesz sietni. Gyanakodva megállnak, s figyelik a lányt, aki egy márványból faragott mestermunka előtt időz. A kövön nevek, dátum nélkül. Virágok sincsenek még a műkelyhek- ben. Kiért is lennének, hiszen a síremlék tulajdonosai, leendő lakói — még élnek. De a hely már megvan. Előre kell gondolni. A fiú újra, de egyre keservesebben turkálja a latyakos havat, ott, ahol sírhalmot, porladó rögöket vél. Sehol semmi. összenéznek. A lány és a fiú visszaindul, a temető bejárata felé. Elmennek egy hajlott derekú akácfa mellett. Ott mintha emelkedne valami a hó alatt. Talán csak földhányás, jelzés nélküli sír. Mindegy. A lány és a fiú megáll. Mindketten lehajtják fejüket. Hallgatnak egy versnyit. Hátuk mögött női nevetés reccsen. Hangjára elbújik a nap. Egy középkorú asszony matat a rózsaszín sírkő mellett, s közben a szomszédjával, egy másik asszonnyal kuncog valamin. A lány és a fiú kézenfogva indul a temetőből. Lehajtott fejük még akkor is mintha elhagyott sirt keresne. — Pedig itt élnek a rokonai. Azt mondják, a keresztanyja is. Majd tavasz- szal, jobb időben eljövünk még egyszer — mondja a fiú szomorúan, s farmer- nadrágja szárába törli hótól vizes, földtől sáros kezét, melyet már vörösre festett az opálfényű, tél végi alkony hidege. B. I. A. A girbe-gurba lábtörlő története Aggódnak, ha valaki késik A boldog ember a ráckevei öregek napközi otthonának kapujában toppant elém. Oriilt a találkozásnak, s annak, hogy mindjárt a kézfogáskor elmondhatta ezt. Meglepő persze egy ilyen kijelentés a megismerkedés első pillanatában, de nem volt akadálya, hogy meg is győződjünk az állítás igazságáról.
