Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-15 / 63. szám

flNTtr « MtMYF! 1986. MÁRCIUS 15., SZOMBAT Magyar tábornokok kitüntetése Heinz Kessler hadseregtá­bornak, a Német Demokrati­kus Köztársaság nemzetvé­delmi minisztere a fegyver­barátság erősítéséért és el­mélyítéséért kifejtett tevé­kenységük elismeréseként az „NDK nemzeti néphadsere­ge 30 éve” jubileumi emlék­érmet adományozta Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvé­delmi miniszternek, Pacsek József altábornagy, honvédel­mi miniszterhelyettesnek, va­lamint a magyar néphadsereg további kilenc tábornokának. A jubileumi emlékérmet Georg Folk, az NDK budapes­ti nagykövetségének ideigle­nes ügyvivője adta át pénte­ken a kitüntetetteknek. Az eseményen jelen volt Gerhard Heim ezredes, katonai és lég­ügyi attasé. Kápvisslcjelűiteket fogadtak el Átfogó jellegű népfrontprogram (Folytatás az 1. oldalról.) séges támogatni a tanácsok önkormányzati funkciójának kibontakoztatását, többek kö­zött az együttműködés elmé­lyítésével. A helyi önállóság fejlődése az állampolgári kez­deményezések természetes ve­lejárója. A népfront támo­gatja például az egyesüle­tek létrejöttét, e folyamatot konstruktív társadalmi moz­gásformának tekinti. A főtitkár végül szólt arról is, hogy előre kell haladnunk a közművelődés társadalma­sításában, miközben változat­lanul szükség van az állami támogatásra. Nyilvánvaló az is, hogy a kulturális életet nem lehet pusztán gazdasági szempontok és piaci mecha­nizmusok alapján működtetni. A népfrontmozgalom 1988. évi programja hangsúlyozza, hogy állandó és növekvő je­lentőségű feladat a demokra­tikus népfrontfórumok vonz­erejének javítása és az igé­nyeknek jobban megfelelő vé­leménynyilvánítási lehetősé­gek megteremtése. A jövőben arra kell törekedni, hogy az állampolgárok többségét érin­tő jogszabályok alkotásában felelős részvételt biztosítsanak a közvéleménynek. Ezzel erő­síteni lehet a társadalompoli­tikai szempontok érvényesíté­sét a kormányzati szintű gaz­dasági, kulturális, szociálpoli­tikai és egészségügyi dönté­sek előkészítésében. A Hazafias Népfront köte­lességének tartja, hogy észre­vételeivel, javaslataival erő­sítse a társadalmi közmeg­Arcok a mezőgazdaságból Csodát művelni én sem tudok A lepergett évek igencsak teletűzdelték Szabó József fejét ősz hajszálakkal. De becsületben megőszülni nem szégyen. A sziget- szentmiklósi Szigetfő Tsz elnökének, aki nyugdíjjogosultságára való tekintettel most tölti felmondási idejét, valóban nincs szégyellni- valója. A sokarcú igazság az ő esetében az egyszerű megnyilatko­zásokban is tettenérhetö. Szemmel latható jeleinek bárki tanúja lehetett a közös gazdaság zárszámadásán is, amikor a negyedszá­zadra tehető tevékenység után leköszönő elnökét, szó szerint meg­siratta a tagság. Már ez az egyetlen megnyilvánulás is sejteti, nem akárki Szabó .József, akit 1961-ben, a szövetkezet alapításakor, köz- felkiáltással választottak elnökké. Az eltelt 25 év alatt hatszor erő­sítették meg tisztségében. Hogy nem velelenül, azt a gazdasági ered­mények is bizonyítják. IÁ p. traktor ki-ki a saját földterülete ará­lu ca UdAlUT nyában önállóan termeszti. Rövidesen megkaptuk az első traktort is az aratógéppel együtt, aztán jöttek a kom­bájnok. A gazdálkodás színvonalának emeléséhez tanult emberekre volt szükség. A gyors felemel­kedés titkai között tartható számon, hogy az iskolázta­tás terén idejében léptek a szövetkezetiek. Jó dolgozóikat szakmunkásképzőbe, főiskolá­ra, egyetemre küldték. Ma 15 felsőfokú végzettséggel ren­delkező vezető irányítja a kö­zös gazdaságot. — Az igazi nagy fordulat 1979-ben következett be, ami­kor a két szakszövetkezet — a Csepel-sziget és a Petőfi — egyesüléséből létrejött közös gazdaságot termelőszövetke­zetté alakítottuk át — szövi tovább gondolatának fonalát az elnök. — Ekkor kezdtük az iparosítást is, dolgozunk a Csepel Autógyárnak, a Pest­vidéki Gépgyárnak, felújít­juk a teherautó- és traktor­motorok elhasználódott hen­gerfejeit. a szállítási ágazat­hoz tartozó gépkocsijaink pe­dig Szombathelytől Debrece­nig járják az országot. Tech­nológiai szolgáltató ágazatunk van Budapesten, itt darut ja­vítanak, vízvezeték- és egyéb szerelési munkákat vállalnak. Említésre méltó Szignalmik szervizüzemünk. Dolgozói or­szágszerte ellenőrzik, javítják a gáz- és tűzjelző berende­zéseket. Elektronikai főágaza­tunk saját szabadalom alap­ján gyártja az új típusú he­gesztőpajzsot. Lényege, hogy munka közben nem kell el­venni az arctól, mert üvege átlátszó, viszont, ha a he­gesztőpálca ívet húz, az üveg elsötétül, így védi a szemet. — A bizalom adott erőt a mindennapi munkához — em­lékezik az elnök. — Mert kár lenne szebbnek áLmodni azt a valóságot — önmagamat csapnám be vele —, ami a kialakuló mezőgazdasági nagyüzemeket jellemezte. Ve­zetői gyakorlatom nem lévén, a kezdet kezdetén sok éjsza­kát virrasztottunk át hűséges társammal, a feleségemmel Én az elsők között, írtam alá — a kezdetben még szakszö­vetkeze t megalakításáról szó­ló — belépési nyilatkozatot. Utánam jött a többi gazda. Mikor azonban .munkára ke­rült a sor, már nem volt ilyen egyértelmű a lelkesedés. Ház­ról házra jártam, hogy a ve­téshez, aratáshoz összeverbu- váljam az embereket. Ez ért­hető is volt akkor, hiszen a megszokott rosszat nehezen adja fel az ember az isme­retlen jobbért. Sok volt a kétkedő a szö­vetkezetek megalapításakor. Ezen nincs csodálkoznivaló, mert a parasztság csak a há­ború után juthatott hozzá év­százados jussához, a földhöz. — A ragaszkodása a föld­höz valóban erősen motiválta az emberek érzelmeit — erő­sít meg Szabó József. — Sze­rencsére a bizonytalanság nem tartott sokáig. Én azt mondtam annak idején: em­berek, ne várjanak tőlem cso­dát, mert csodát művelni nem tudok, de ha összefogunk, biztos meg tudunk élni. Sze­rencsére ezt megértették. Már 1961 őszén kialakítottuk a nagyüzemi táblákat. A szán­tást a gépállomás traktoraira bíztuk, de a kenyérgabonát saját lóvontatású gépeinkkel közösen vetettük el. Az ered­mény nem maradt el. egy év­re rá már könnyebb lett a dolgunk. Mindenki beleegye­zett abba a szisztémába, amely szerint a kalászosokat közösen vetjük, ápoljuk, arat­juk, a kapásnövényeket pedig A munka az első Hiába próbálom faggatni Szabó Józsefet, saját magáról nemigen beszél, mindig a munkához kanyarodik vissza. A Pest Megyei KISZ-bizottságon Küldöttgyűlésre készülnek Tegnap délelőtt ülést tar­tott a KISZ Pest Megyei Bi­zottsága. amelyen részt vet­tek a városi és a városi jogú KISZ-bizottságok titkárai. Ott volt Simon Janos, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának osztályvezetője, Molnár Gá­bor, a KISZ KB munkatár­sa, valamint Németh Katalin, a Pest Megyei Tanács ifjú­ságpolitikai titkára. Az ez alkalomból kibővített testület megvitatta a KISZ- kongresszust megelőző megyei küldöttértekezlet elé terjesz­tendő beszámoló tervezetét. A résztvevők véleményeikkel, javaslataikkal segítették a dokumentumelőkészítő bizott­ság munkáját. Felvetődött például, hogy a jelenlegi vál­tozatnál kritikusabban kell fogalmazni. A tegnapi tanácskozás hoz­zájárult ahhoz, hogv a kül­döttértekezlet valós képet al­kothasson a megyei ifjúsági mozgalom helyzetéről, szere­perői, feladatairól. ő még abból a korosztályból való) amelyik szinte gyerek­ként került kapcsolatba a munkával. Talán ez formálta kemény, egyenes jellemű em­berré. Ma is a munka az élet­eleme. — Éneikül én nem tudnék élni — mondja az elnök. — Most sem telnek tétlenül nap­jaim. Otthon fóliázom és be­bejárok a szövetkezetbe. Ez nem lesz másként, míg mo­zogni tudok, csak sokáig tart­son. Nem Csáky szalmája A leköszönt elnök nyugdíj­ba ment, de nem nyugalomba. Ezután is emelt fővel léphet az utcára, hiszen az ő veze­tése alatt érte el ,a legna­gyobb sikereket a közös gaz­daság. Tavaly például 12 szá­zalékos nyereséget könyvel­hettek el. A gyenge homok­talajon is 5,8 tonna búza ter­mett hektáronként, és a ku­korica is csaknem 1 tonnával adott többet az elmúlt eszten­dőben, mint 1984-ben. Nem utolsó szempont az sem, hogy közben 11 százalékkal csök­kentették a termelési költsé­geket. Senki sem vitatja, jő gaz­dasági alapokat hagyott hátra a leköszönő elnök. A kedvező lehetőséget remélhetőleg az utódok is jól hasznosítják majd. Biztosan, mert nagy respektje van az új elnöknek, a fiatal Vajay Attilának is. aki elődje keze alatt érett ve­zetővé. Ez is biztosíték arra, hogy ezután sem lesz Csáky szalmája az a termelőszövet­kezet Bóna Zoltán egyezést, a különböző osztá­lyok és rétegek politikai szö­vetségét. Arra töreaszik, hogy a népfrontba tömörült társa­dalmi szervezetek és mozgal­mak együttműködése mindin­kább a mozgalmi munka hét­köznapi gyakorlatává váljon. Legyenek a népfrontbizottsá­gok a közélet aktív, kezde­ményező részesei, a válasz­tott testületek, a társadalmi aktivisták és a bizottságok bevonásával pedig vállalja­nak nagyobb részt a helyi po­litika alakításában, a társa­dalmi, politikai szervezetek közötti együttműködés és munkamegosztás javításában, a lakosság közérzetének job­bá tételében. A program a továbbiakban rámutat, hogy a fejlődés igé­nyelte célok csak művelődő és a közéletben tevékenyen részt vevő emberek közremű­ködésével érhetők el. Ezért javítani kell a politikai is­meretterjesztés hatékonyságát, támogatva a korszerű isme­retterjesztő eszközök fokoza­tos bevezetését és általános elterjesztését. A Hazafias Népfront támogatja a családi kör klubokat és ehhez kap­csolódva kezdeményezi a bá­zis klubhálózat kialakítását. Fontos cél, hogy tovább erősödjön nemzettudatunk és történelmi önismeretünk, s ezért többek között megkü­lönböztetett figyelmet fordí­tanak a közép- és főiskolá­sok, valamint az egyetemis­ták honismereti táborainak megszervezésére. A mozgalom tevékenységében szoros egy­séget alkot a hazafiság és a nemzetköziség — hangsúlyoz za a munkaprogram. A dokumentum feletti vi­tában felszólalók számos ki­egészítő javaslatot tettek. A hozzászólásokra Pozsgay Im­re válaszolt, majd az Orszá­gos Tanács a Hazafias Nép­front 1986, évi programját — az elhangzott kiegészítésekkel — elfogadta. Ezután az Országos Tanács döntött az országos listán megüresedett képviselői he­lyek betöltéséről. Az alkot­mány és a választójogi tör­vény kiegészítéséről szóló 1985. évi VI. törvény arról rendelkezik, hogy az országos listán megválasztott képvise­lő megüresedett helyére az új képviselőt — a HNF OT je­lölése alapján — az Ország- gyűlés választja meg. Ennek megfelelően az Országos Ta­nács— mint országos jelölő­gyűlés — az országos lista megüresedett helyeire képvi­selőjelöltnek fogadta el Bol­dizsár Iván írót és dr. Schöner Alfréd főrabbit, a budapesti izraelita hitközség budapesti rabbiságának elnö­két. A HÉT HÍRE KUTYA UGAT 0 A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszer­vezetének központi vezetősége az ágazat VII. ötéves tervének feladatait tekintette át. 6$ Budapesten átad­ták az idegenforgalmi védnöki táblákat. @ Vitaülést szenteltek az Építőipari Tudományos Egyesületben a hagyományos lakások épületgépészeti berendezései korszerűsítésének. © A hét híre az is, hogy nemzet­közi diákszeminárium témája volt a fővárosban a ma­gyar pénzügyi rendszer. Kellemesen cirógató iz­galom volt annak idején né­hány (nagyon) amatőr régész számára saját kitalációjuk: Mátyás idején a visegrádi pa­lotában pénzverő működött, ott készültek a szép alakú aranyforintok, hátha rejt a föld mélye valamennyit az akkori nyersanyagból... Ja­vaslataikkal megkeresték va­lamennyi, illetékesnek vélt fórumot, ám az aranyásóknak sehol nem mondták, persze, ássanak csak, kell az állam- kincstárnak a Mátyás hagyta arany. A valóban illetékes helyeken ugyanis tudták, ho­gyan és miről határozott az 1463. évi országgyűlés az új pénz kibocsátásakor. Amiből talán nem hamari levonni a tanulságot: a laikusok csupán a pénzt látják, a szakemberek azt a rendszert is, amelyben a pénz mozog, szerepe érvé­nyesül, s amelybe magának a pénznek a készítése, for­galomba hozatala is beletar­tozik. Napjainkban sem más a kéretlen, kellemetlen munka- megosztás laikusok és szak­emberek között. Ezért, hogy a laikus — az a sok millió laikus — nem érti az össze­függéseket betétek és hitelek, pénzkiáramlás és kamatláb, jövedelmek és árukínálat kö­zött. A pénzügyi rendszert az átlagember csupán egyetlen formában véli észlelni, ab­ból, hogy neki mennyi a pén­ze. S ez a pénz mindig ke­vés ... Tavaly a lakosság pénzbevétele meghaladta az 575 milliárd forintot, ennek döntő részét két forrás adta, a munkabér és a pénzbeni társadalmi jövedelem. Igaz, az egyéb forintcsinálási lehe­tőséget; sem lebecsülendőek, hiszen a negyében egyetlen esztendő alatt ötmilliárd fo­rint kerül a lakosság kezébe mezőgazdasági termékek érté­kesítésének eredményeként. Ez az összeg persze kicsiny- nyé zsugorodik, ha tudjuk, a kiskereskedelmi forgalom 1985-ben a megyében 35.6 milliárdot tett ki. Ugyanak­kor, ennyi pénz kiadása mel­lett is 14 milliárd volt a ta­karékban, ám szemben ez­zel, 20 milliárd közelébe ke­rült a hitelállomány .. . Nehe­zen követhető a bevételek és a kiadások keringője az ál­lampolgár számára még in­kább ott, ahol nincsen ott­hon, a vállalati, a tanácsi gazdálkodásban, az állami költségvetés alakulásában, az ártámogatások sűrűjében. S bár igaz az, amit az előbb állítottunk, korántsem tart­hatjuk igaznak — szocialista viszonyaink között — a mon­dást, pénz beszél, kutya ugat. Olyannyira nem igaz, hogy már-már ez a baj, a nem be­szélő, a hallgatag pénz. Ritka kivételektől eltekint­ve, sajnálatosan hallgatagnak bizonyul a forint, mert nem szól arról, miként függenek össze a teljesítmények és a jövedelmek, a társadalmi hasznosság és a boldogulás. Amint sűrű csend fedi azt is a sokadlagos újraelosztá­sok egyre zavarosabb világá­ban, mi módon jönnek létre olyan jövedelmek, olyan va­gyonok, amelyek egyetlen fo­rintjának sincsen köze a tényleges társadalmi hasznos­sághoz. A pénznek a szocia­lizmusban is beszélnie kell, persze másként, szocialistául, nem úgy, mint a kapitaliz­musban, s éppen azért kellene nyíltan megszólalnia, hogy a kutyaugatás maradjon ott, ahová való, az ebek biro­dalmában. Naiv hitek, hiedelmek kor­szakában azt gondoltuk, az áru- és pénzviszonyok hatá­rozatokkal, rendelkezésekkel elhessenthetőek (idealizált) szocializmusunktól, s mert végletnek véglet a társa, mintha mostanában meg túl­ságosan nagy, már-már ki­zárólagos jelentőséget tulajdo­nítanának némelyek a pénz­nek, a pénzügyi rendszernek. Ez a rendszer persze szinte mindenben érezteti a hatását — még abban is, hogy tavaly a megyében mindössze ötven­nyolc gyermek óvodai jelent­kezését kellett helyhiány miatt elutasítani —, de nem függetlenül más rendszerek­től, s alapvetően magától a (társadalmi) rendszertől... ! Amiből talán aztts követke­zik, hogy nem csupán diák­szeminárium témájául kínál­kozhat fel a pénzügyi rend­szer, sőt, esetleg némely szak­emberre is ráférne a (politi­kai) tudásanyag gyarapítása. Mészáros Ottó Bennünket, honi vásár- lókat természetesen az bosszant elsősorban, ha a belkereskedelem és a ter­melő hárítja a megoldás keresését a másikra. De — közvetetten a hazai el­látás érdekében is — az sem érdektelen, ha a kül­kereskedők és a gyártók között sikerül a korábbiak­nál jobb kapcsolatot kiala­kítani. Akár úgy, hogy ahol az nem feltétlenül szükséges, ott ne lépjen be a körbe harmadikként a külkereskedelmi vállalat az eladó, vagyis a gyártó és a vevő, azaz a külföldi partner közé. önálló kül- kereskedési jogot a magyar népgazdaság történetében először 1956—57-ben ka­pott nyolc termelő nagy­vállalat. Tíz év alatt továb­bi 56, majd a múlt év vé­gére a külkereskedelmi te­vékenységre feljogosított vállalatok száma elérte a 272-őt. Mindvégig érvény­ben maradtak azonban a szigorú kötöttségek és a meglehetősen hosszadal­mas engedélyeztetési eljá­rások. Egészen az idén ja­nuár elsejéig. Mi változott meg január elsején? A kissé nehézkes szakmai megfogalmazás Jogszerzésre ítélve? szerint, ekkor lépett ha­tályba a külkereskedelmi miniszter rendelete a kül­kereskedelmi jog úgyneve­zett egyszerűsített engedé­lyezési rendjéről. Egysze­rűbben, de kevésbé ponto­san: a vállalatok saját ké­résükre. 45 napon belül megkapják a lehetőséget az önálló külkereskedésre. kü­lönleges eljárás nélkül. Ki­záró okok azért az új jog­szabály szerint is vannak. Bonyolítja a dolgot ugyan­is, ha a vállalat olyan ter­mékre kéri a jogot, ame­lyik szerepel a kivételi listán vagy ha a Magyar Kereskedelmi Kamara vé­leménye szerint a jog meg­adása hátrányosan érinte­ne más hazai céget vagy cégeket. A jogot már régebben megkapott megyei cégeken kívül tavaly január elsejé­től él e lehetőséggel a Mo­non Mezőgép Vállalat, a Ceglédi Állami Tangazda­ság, a Boscoop Agráripari Közös Vállalat és 1984-től az ácsai Vörös Október Tsz. Érdekes, hogy például a Váci Kötöttárugyár és a Forte nem rendelkezik önálló külkereskedelmi joggal, holott mindkettő­jüknek igen szélesek a kül­földi kapcsolatai, s az utóbbi több mint hatvan országba szállítja termé­keit. Érdekes, ámde érthe­tő is. Az önálló külkeres- kedés sem minden esetben előnyös. Nincs rá szükség többek között, ha a terme­lőnek égy olyan külkeres­kedelmi vállalattal sikerült kialakítania a közös érde­keltséget, amelyiknek jól ismerik a nevét határain­kon túl is; vagy ha többe kerülne a saját külkeres­kedői apparátus kiépítése, ,mint amennyi hasznot hoz­hat. S ahhoz is felesleges az önálló jog, ha' a válla­lat mindössze az informá­ciókat szeretné önmaga be­szerezni. Az információ és a közvetlen kapcsolat na­gyon fontos, de elvben egyiknek sincs akadálya önálló jog nélkül sem ott, ahol a szándék igazi. Mint például a Mechanikai Mű­vek esetében. A külkeres­kedelmi jogot a vállalat ma még inkább csak te­hernek érezné saját, kép­zett kereskedők híján. Ez az egyik oldal. A má­sik, hogy amelyik vállalat érettnek érzi magát arra, élhessen és hatékonyan él­jen is önálló külkereske­delmi jogával! Saját szak­emberei a gyártó szemszö­géből nézve tárgyalnak az új üzletekről, s nekik szív­ügyük saját termékeik mi­nél kedvezőbb áron való eladása. J og. Így írja a rendelet. S mit takar vajon a kifejezés? Mindössze — ami persze nem kevés! — lehetőséget. Külkereskedel­mi kapcsolatainkon keresz­tül önnön belső fejlődé­sünkhöz. Az exporttal és ésszerű importtal való gaz­dálkodáshoz. S nem mel­lékesen lehetőséget ahhoz, hogy reális mércével mér­jük magunkat másokhoz; és mind a kereskedők, mind a termelők — az egy­másra mutogatás helyett — az érdemi munkára, a megoldások keresésére összpontosíthassák erejü­ket. Eller Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom