Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-13 / 61. szám

Vasadi esték!. Ahol emberek között lehetnek Valamennyien tudjuk — ha még nem is tapasztaltuk —, milyen rettenetes dolog a magány, az egyedüllét, a társtalanság Ezt főleg azok érzik, akjknek nincs megértő társuk, hogy mindent megbeszélhessenek, akinek el­mondhatják örömüket, bánatukat és érzelmeiket. Hiszen minden embernek szüksége van társra, barátra és aki­nek ez nem adatik meg, vagy aki azt elvesztette — megérti a fentieket . . Szinte valamennyi korosztálynál előfordulhat ez a ,.hiányérzet”, de a leggyakrabban mégis az idősek, a nyugdíjasok szenvednek tőle. Talán ezért is szerveződött a vasadi' klubkönyvtárban egy nyugdíjasklub, amely minden hétfőn 17—19 óráig tárt ajtók­kal várja az érdeklődőket. Ilyen hétfői összejöveteleken beszélgettem az ott levő embe­rekkel. özv. Juhász Sándorné: — Mi régen az iskolában és a Keszeg Ferenc bácsi kocsmá­jában megrendezett bálokra jártunk. A sok munka után szépen kiöltöztünk, és alig vár­tuk, hogy valamennyien ott le­hessünk, táncolhassunk. Álta­lában a nagy szerelmek is ott szövődtek, a szép muzsika és a szép nótázgatások közepette — meséli mosolygós szemmel. Sí! özv. Keszeg Sándorné: — 1935—36 között például leánykört. alakítottunk, ahol kézimunkáztunk, daloltunk és színdarabokat tanultunk, amit egyszer-kétszer elő is adtunk a falu lakosságának . .. Vasárnap egyházi órákra jártunk, dél­után pedig az árokparton ját­szadoztunk. De ha bál volt, valamennyien ott voltunk, sőt ott ültek körben az anyáink is, és ott gyönyörködtek bennünk. A mi unokáink most biztos nem engednék meg. hogy meg­nézzük őket — mondta nevet­ve. Régen jobban összejártak az emberek, barátkozóbbak vol­tak. Sokszor tízen-húszan ösz- szejöttünk egy-egy ház udva­rán és máris mulattunk, tán­coltunk vagy énekeltünk — emlékszik Juhász Józsefné. — Csuda jó hangulatot tudtunk csinálni, talán így próbáltuk elfelejteni azt a nehéz munkát, amit végeztünk és ami még ránk várt. Én Nyáregyházáról kerültem ide. Szegény summá- sok voltunk, napszámba jár­tunk, ennek ellenére boldogok voltunk, mert minden pici jó­nak örülni tudtunk ... Színjátszókörbe jártunk a téli estéken — én például a „Falu rosszában” is szerepel­tem . .. Majd jöttek a nehezebb idők. Szolgálni jártam Buda­pestre, egészen a frontig, majd visszamenekültünk. A férjem­mel egy bálban ismerkedtem meg. de sajnos ritkán találkoz­tunk, mert tizenegyszer vonult be. majd 1944-ben fogságba esett. Csak 1946-ban jött haza. én addig vártam rá és azon­nal összeházasodtunk ... Így kerültem Vasadra — fejezi be mondandóját. Lassú Imréné: — Nekem is nagyon rossz életem volt. Sokan voltunk testvérek, így korán, fiatalon kezdtünk dolgozni. Summásök voltunk, bandában arattunk, a cséplőgépnél a töreklyukban dolgoztam, a kőműveseknél a maltert hordtam. Néha olyan helyeken aludtunk, hogy azt a mai fiatalok el sem tudják képzelni, de mi örültünk, hogy fedél van a fejünk felett. Az erdészetben is dolgoztam, fát vágtunk, mint a férfiak. Taka­rítani is jártam — ahol na­gyon szerettek és becsültek. Ekkor meghalt a férjem, majd nyugdíjas lettem, de amellett is dolgoztam tovább. Egyszer meghívtak nőnapra Vasadra, mert a sörgyár egyik üzemága a vasadi tsz-hez tar­tozott, ahol dolgoztam. Itt is­mertem meg a második fér­jem. Négy év gyász után itt táncoltam először. Nem akar­tam ugyan, de muszáj volt, mert annyira kérte ... A férj, Lassú Imre veszi át a szót: — Éri világéletémben na­gyon szerettem mulatni és tán­colni. Víg, jó kedélyű voltam Nem büntetni, megelőzni! A közelmúltban Vecsésen tartották az önkéntes és válla­lati tűzoltóparancsnokok to­vábbképzését. A napirendi pontok megtartása előtt Faze­kas Ernő, az MSZMP Monori Városi Jogú Nagyközségi Bi­zottságának gazdaságpolitikai munkatársa tartott bel- és kül­politikai tájékoztatót. A mint­egy nyolcvan tűzoltó a legfon­tosabb kérdésekre kapott ki­elégítő választ. m w Ilyenkor a kitavaszodás időszakában mind több szó esik a hagyományos körzeti tűzoltóversenyről. Ebben az esztendőben felmenőági verse­nyek lesznek: jjiegyei és orszá­gos versenyekig juthatnak el az első helyen végzett tűzoltó­rajok. A monori vonzáskörzet fel­nőtt tűzoltóversenyét április 26-án, szombaton, az ifjúgár­da- és az úttörőversenyt május 10-én Vecsésen rendezik meg. Simó János alhadnagv. Monor városi jogú nagyközség tűzoltóparancsnoka, a fentiek ismeretében szólt a megelőző és mentő tűzvédelem további feladatairól. Külön kiemelte a lakóépületek tűzmegelőzési és a tűzveszélyes folyadékok táro­lására vonatkozó előírásait, az ellenőrzés szempontjait. Rend­hagyó módon a gondolatsort a jelenlevő tűzoltóparancsnokok elemezgették, mondták el ta­pasztalataikat. Vangel János üllői, Endrödi Ferenc gyömrői, Nagy István sülysápi (Unitechnika), Zakar József sülysápi, Solti Zoltán monori (ÁG), Harsányi Attila vecsési (Ferihegy Tsz), Ver- seczki Sándor gyömrői, Sabján János üllői tűzoltóparancsno­kok és tisztségviselők adtak számot a lakóépületek ellenőr­zéseinek tapasztalatairól. Szá­mos helyen találkoztak csu­pasz elektromos vezetékkel, szabálytalan gázpalack-táro­lással, padlástérben felhalmo­zott gyúlékony anyagokkal, ké­ményproblémákkal. mindig és könnyű táncos, na­gyon szerettek táncolni velem a lányok. A bolt mellett volt égy kicsi kocsma, az Édes Sán­doré. oda jártunk énekelget­ni, iszogatni, 'de nem az' ital volt a lényeg, a társaság. Hús- vétkor. karácsonykor, farsang­kor, búcsúkor, szilveszterkor mindig volt bál, sőt volt reg­ruta- és nősember- vagy ba- tvúsbál is. Ilyenkor már he­tekkel előtte vártuk a napot, sőt szinte készültünk rá . .. Ta­lálgattuk milyen zenekar lesz és elterveztük kit fogunk fel­tétlenül felkérni. Gazdakörbe is jártunk, meg a Ferenc bácsi, kocsmájába. Nála a piros kanosában volt a jó bor. a kékben a savanyú és vizes, ezt kapták a részeg em­berek. Néha nem ártana most is bevezetni ezt a módszert, hiszen attól a bortól azonnal eltávoztak a'nem kívánatos vendégek — fejezi be mondó- káját. Szüle Dánielné folytatja az emlékezést: — Huszonnégy évvel ez­előtt elütötte a férjemet a vo­nat. Mindene összetörött, de ő életben maradt, még most is ápolom. A fiam eltűnt a fronton. A lányom Svájcba ment férjhez, ahol egy műtét következtében 44 évesen meg­halt. így teljesen egyedül ma­radtam a leszázalékolt férjem­mel. Pedig fiatalon nem így képzeltem az életem. Reszket is a kezem állandóan a sok idegeskedéstől. Jó ide jönni, itt legalább emberek között lehetek és nem gyötrődöm ad­dig sem a rám mért sorscsapá­sok miatt — mondja szomo­rúan. fil-S A beszélgetés — a szomor kodás ellenére — nótázgatással folytatódott. Dr. Károssy 1st vánné és özvegy Juhász Sán dorné még táncra is perdültek. hogy bebizonyítsák, ők még nem is olyan nagyon öregek. Károssyné — Éva néni — így akarta vigasztalni Juhásznét, aki kissé csalódott volt. Hiszen hiába várjuk ide az özvegy embereket, nem jönnek, csak asszonyok — mondta nevetve, korát meghazudtoló jókedvvel. Mert bizony Juhászné 1906-ban született, de húsz évet nyu­godtan letagadhatna, olyan temperamentumos „menyecs­ke”. Ölvedi Kriszta A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 61. SZÁM 1986. MÁRCIUS 13., CSÜTÖRTÖK Áfész-küldöttközgyűlés Látványosságok nélkül az élen Hozzávetőleges számítások szerint 17 millió vásárlót szolgáltak ki a Monorvidéki .4.fész bolthálózatában a fá­radhatatlan dolgozók — hal­lottuk a szövetkezet küldött- gyűlésén, amely az 1985. évi gazdálkodásának eredményé­ben kedvező módon jelentke­zik. hiszen az éves árbevétel íjnegközelítette az egvmilliár- dot. pontosan 925 millió 616 ezer forint folyt be az üzletek pénztáraiba. A nyereségszint 3,97 százalék a megye szövet­kezeteinek sorában a harma­dik legjobb eredmény, amely összeg szerint 36 millió 725 ezer forintot jelent. Kevés beruházás Persze, ez nem jelent kor­látlan beruházást, fejlesztést; erre a célra mindössze 8 mil­lió 833 ezer forint marad, a nyereség nagyobb részét vi­szik az adók, a tartalékala­pok képzése és a részjegyek, célrészjegyek után fizetendő kamat. A részjegyállomány ugyanis csupán 2 millió 463 ezer forint, a célrészjegyek­ből befolyt összeg viszont megközelíti a 14 millió forin­tot, amely arra vall, hogy a tagok magukénak érzik a szö­vetkezetét és egyre jobban érvényesül a tulajdonosi ér­dekeltség. A szövetkezet vezetői a VII. ötéves terv során nem is terveznek látványos nagy be­ruházásokat, fejlesztéseket, csupán Üllőn az Állomás ut­cában épül 300 négyzetméter alapterületű kis ÁBC-áruház, Pilisen húsboltot, Nyáregy­házán ruházati boltot alakíta­nak ki. A bevételből 712 millió 965 ezer forint a kiskereskedelem része, a vendéglátás 119 mil­lió 981 ezer forintjával szem­ben. A felvásárlási tevékeny­ség eredménye 12 millió 303 ezer forint, az ipar részese­dése 68 millió 416 ezer forin­tot tesz ki, a szakcsoportok 9 millió 598 ezer forintos be­vételt hoztak. Gazdag év A vendéglátásnál érdemes megemlíteni az elöfizeleses étkezés 5 millió 548 ezer fo­rintos térhódítását, az étlap szerinti étkezés értéke pedig megközelíti a 10 millió forin­tot. Némileg csökkent, de még mindig igen magas az al­koholtartalmú italok 81 mil­liós forgalma. A küldöttgyűlés foglalkozott a szövetkezeti létszámgazdál­kodással, figyelemmel kísérve az átlagbérek alakulását is. A szövetkezet dolgozóinak át­lagbére az 1981-ben elért 46 ezer 103 forinttal szemben 1985-ben megközelítette a 70 ezer forintot, öt év alatt a dolgozók létszáma 658-ról 582-re csökkent. A saját va­gyon értéke meghaladja a 114 millió forintot. A küldöttgyűlés nagy ér­deklődéssel hallgatta az igaz­gatóság elnökének az ered­ményekben gazdag évről szóló beszámolóját, számtalan hoz­zászóló nem is fukarkodott a vezetőket dicsérő szavakkal, azokat dicsérve, akiknek az ötéves megbízatása lejárt. A küldöttgyűlés feladata a nő­tanács, a felügyelőbizottság és aZ igazgatóság tagjainak megválasztása volt. A rá váró kötelezettségének a küldött- gyűlés eleget is tett. Választás A nőtanács elnöke ismét Szigeti Jánosné, a felügyelő- bizottság elnöke Kottász Ár­pád lett. A testület a szövet­kezet vezetésével ismét Nagy Gézát bízta meg egyhangú döntéssel, hozzátéve, hogy a szövetkezeti munka sokrétű­sége a gazdálkodás ered­ményességében mutatkozzon meg és a VII. ötéves időszak eredménye ne legyen rosz- szabb az elmúlt évekénél, az árukészletek választékossága még jobban igazodjon a vá­sárlói igényekhez. Kiss Sándor A megméretés első próbája Befejezték a felkészülést a megyei II. osztály tavaszi bajnoki rajtjára a sülysápi labdarúgók. Az első alapozó edzést január 22-én tartották, majd folyamatos terhelések következtek: hétvégeken, Felvetődött: mi a jobb és célravezetőbb, ha váratlanul vagy előzetes értesítés után jelennek meg a tűzoltók? Vagy hogyan segítsék az idős nyug­díjasokat, akik magukra ha- gyatottan élnek?! A szocialista brigádok tehetnek a legtöbbet, ha tudomást szereznek a lakó­épület tűzvédelmi hiányossá­gairól. Ez pedig a jó kapcsola­tok kialakítását igényli, azok­kal, akik a legtöbbet tehet­nek. Számos ilyen és hasonló ta­pasztalatról hallottunk. Na­gyobb társadalmi segítség az egyik feltétele az idős, egyedül élő emberek gondjai enyhíté­sének. sok helyen elég lenne egy hőkioldó biztosíték, persze nem akkor, ha a padláson az elektromos vezeték toldozva- foltozva van. w Simó János vitazáróként megköszönte a jelenlevő tűzol­tóparancsnokoknak eddigi munkáját, hangsúlyozva: nem a büntetés a cél, hanem a megelőzés. Tovább kell fokozni az ellenőrzéseket, egységesí­teni a társadalmi erőket, s ak­kor még hatékonyabb lesz a megelőző munka. Monor nagy­község rövidesen egy „felmál- házott” új IFA gépjárműfecs­kendőt kap, jelentősen megja­vul ezzel a nagyközség és von­záskörzetének tűzvédelme. Ehhez azonban még sok más feltételt meg kell teremteni. Hörömpő Jenő Koszorúzás Nemzeti ünnepünk tisztele­tére koszorúzási nagygyűlést szervez a helyi KlSZ-bizott- ság és a HNF városi jogú nagyközségi bizottsága Mono- ron, a főtéren levő Kossuth- szobornál. Számítanak a hely­beliek minél nagyobb szám­ban történő megjelenésére is. A koszorúzás időpontja: március 14-e 14 óra. 1/an az íróasztalomon ' egy levél. Ide teszem, oda teszem, töprengek raj­ta: hogyan is lehet meg­válaszolni? „Egyik délután öt-hat ipari tanuló fiú ment egy csoportban a monori Ady Endre utcán. Amikor mel­lém értek, megszólalt kö­zülük az egyik, hogy ő minden öreget felakasz­tana. Megdöbbentett ez a durvaság. Vajon ennek a fiatalnak a nagyszüleiről is ez a véleménye? Vagy a szüleiről, akiknek pedig az életét köszönheti? Én úgy érzem, a mai fiatalok­nak a felnőttek mindent megadnak, ami tőlük te­lik és mégis... Vajon miért nem gondolnak ar­ra. hogy egyszer ők is megöregszenek, ezért ha egy idősödő ember közele­dik feléjük, legalább ne gúnyolják ki?” Tulajdonképpen egyszerű lehetne a válasz: ami tör­tént, végtelenül sajnálatos, de elszigetelt jelenség, ál­talánosítani semmiképp sem szabad. Még az is könnyen lehet, hogy a fiatalember önmagának is kellemetlen perceket szer­zett. amikor rádöbbent, mit is mondott. Hiszen is­merjük a kis- és nagy­kamaszok meggondolatlan­ságát, olykor teljesen ok­talan szembenállását, a belső zűrzavart, amelyben nekik maguknak sem könnyű eligazodni. De itt érdemes megállni egy pil­lanatra. Ismeretlenben el­igazodni ugyanis többnyire csak külső segítséggel le­het. De milyen ez a segít­ség? Ismerősöm meséli, hogy vállalatukhoz tizenéves fiú került. A szakmunkáskép­zőt — nem volt kedve hozzá — abbahagyta. Ta­nulni nem akar. Édes­Jegyzet Sűrű egyedi esetek anyja egyedül neveli, ő járta ki, hogy legalább négyórás munkaidőben foglalkoztassák a gyereket; ne lötyögjön otthon cél nélkül. A vállalatnál az­tán kiderült, hogy ez a fiú bizony tökéletesen el­fogadható életformának tekinti a lötyögést. Rá kell szólni, hogy ne csak a szája járjon, hanem a keze is, hiszen az ö borítékján is észre lehet venni, ha nincs teljesítmény a moz­dulatok nyomán. — Csak nevet. Olyan jó- ízűeket tud nevetni — mondja ismerősöm és ér­tetlenül csóválja a fejét. — Azon is, hogy vannak emberek, akik komolyan veszik a pénzt. Dolgozott ö már autószerelő mellett is, megvolt több „rongya” havonta, de háromezer fo­rintért például zászlót hi- meztetett, hoay kedvenc együttese koncertjén le­gyen mit lobogtatnia. Kér­deztem: és anyád hagyta, hogy háromezer forintot ilyesmire költs? — Naná — mondta a gyerek —, hi­szen az én pénzem, én kerestem, oda teszem, aho­vá akarom. Később, máshol, mással egy szakmunkásképző in­tézet szülői értekezletéről beszélgettünk. Alig voltak páran — meséli egy mama —. szeptember óta az osz­tálynak több mint a fele lemorzsolódott. Akadt szü­lő. aki ott, az értekezleten tudta meg, hogy csemetéje négy hónap alatt tizen­nyolc egyes osztályzat büszke birtokosa lett. Pe­dig egyetlen dolga a tanu­lás. Nincs is semmi más, amit elvárnának tőle. Betévedek egy hét végi délután egy vendéglátó- helyre. Kint a színes pla­kát, hogy ma diszkó van. Ehhez képest akkora a csend, hogy ha lenne téli légy, a zümmögését süket ember is meghallaná. A tizenéves sereg ott ül kör­ben a színes tévé előtt, videofilmét bámulnak át- szellemülten, amelyben hang — hörgés, olykor csontrecsegés — csak rit­kábban szól, viszont a hő­sök látványos üldözést és karateharcot produkálnak. Páratlanul szórakoztató időtöltés ... f^gyik eset, esemény sem olyan, amelyből a szembenállást lehetne ki­következtetni. Egyikben sem bántja a fiatal az idősebbet, egyikben sem történik olyasmi, amit az olvasólevél felpanaszol. Mégis: legalább annyira elkeserítőek. már csak azért is, mert az ember lépten-nyomon hasonlókba botlik. Nevelni, eligazítani persze nagyon nehéz, oly­kor a legjobb szándék is az ellenkezőjére fordul. S bár általánosítani való­ban nem lehet, a' külső, rossz hatások eredményé­nek összegződését egyes, különösen keserű pillana­tokban mégis jellemzőnek érezni. És amíg az „egyedi esetek” is ennyire sűrűk — nem lehet megnyugta­tóan megválaszolni azt az olvasólevelet sem ... K. Zs. szombatokon és vasárnapokon is pályára léptek, váltakozó eredményekkel. Játszottak körzeti, megyei II. és megyei 1. osztályú csa­patokkal, valamint az érdiek­kel MNK-mérkőzést, amelyen balszerencsésen veszítettek 3-2-re. Közben lassan kiala­kult a csapat, leszerelt Béres F., valamint az első csapat­ban játszik a tehetséges ifista, Fedeles is, aki „reméljük”, nagyon sok örömet szerez maid a szurkolóknak. Az alapos felkészülés után bízunk abban, hogy nem ér bennünket hideg zuhany a2 első tavaszi mérkőzéseken, nem úgy, mint ősszel. Sajnos a 10. hely és a 9 pont hát­rány nagyon sok, amelyet már nem lehet ledolgozni. Az utolsó előkészületi mér­kőzést Maglódon játszotta a csapat, hihetetlenül nehéz ta­lajú pályán. (Havas, sáros, vizes volt a pálya). , Az első félidőben még tartották ma­gukat a hazaiak (1-3), de a második félidőben alig bírtak mozogni, és a vendégek tet­szés szerint lőtték szebbnél szebb góljaikat. A végered­mény 8-1 lett a sülysápiak javára. A vezetés a csapat részére azt tűzte ki célul a bajnok­ság végére, hogy legalább az 5. helyet szerezzék meg. Az utánpótlásunkkal kapcsolato­san van esy jó hírünk: 36 serdülő játékosunk van, és elvből 3 (Dinnyés Attila, Sal- vári Zoltán és Vári Attila) játékosunk a megyei váloga­tottat erősíti. Sajnos van egy rossz hírünk is, íficsapatunk nagyon sebezhető Van olyan játékosunk is. aki attól teszi függővé szereplését, hogy van-e kedve vagy nincs. Mindenesetre várjuk a rai- tot és várjuk szurkolóinkat. Reméljük, hogv megfelelően buzdítják majd csapatunkat és sportszerűtlenséget sem ők, sem a játékosok nem követ­nek el. Szombaton 15 órakor Süly­sápon Sülysáp—Iklad mérkő­zés lesz. Csaba János, a Tápióvölgye Mgtsz SC elnöke (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) / /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom