Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-12 / 60. szám

4 #*r>r « .utó* vet 1986. MÁRCIUS 12., S7ERDA Általánosságok helyett konkrétumok Budaörs telefongondjairól Környezetvédelmi terv Ráckevén Jó hír a lakótelepieknek Egyre kevésbé állja meg a helyét az a vélekedés, amely a kör­nyezet védelmét a másodlagos kérdések közé sorolja. Am önmagá­ban az a felismerés sem üdvözítő, hogy a környezet megóvása, tu­datos alakítása fontos része a társadalmi, gazdasági fejlődésnek. Ez a megfogalmazás túlságosan általános, mim ahogy a különböző tes­tületek, értekezletek, előadások sommázata is gyakran az: a kör­nyezet védelme az egész társadalom ügye. Ami persze igaz, de konk­rét helyzetekben erre nem lehet hivatkozni. Ráckevén ennek szelle­mében készítették el a székhely- és a társközségek környezetvédel­mi koncepcióját, amely majd ölven tennivalót jelöl meg a VII. öt­éves tervben. líj helyzetben A közigazgatás két évvel ez­előtti átszervezése a környe­zetvédelemben is új helyzetet teremtett. Korábban járási operatív bizottság volt hiva­tott a feladatok összehangolá­sára, míg 1984 januárjától ez is a helyi tanácsok hatáskörébe tartozik. Mivel a Ráckevei Vá­rosi Jogú Nagyközségi Tanács eddig még nem foglalkozott átfogóan a témával, a kon­cepció kialakítását alapos helyzetfelmérés előzte meg. Annál is inkább, mert a tér­ség immár országos jelentő­ségű üdülőterület, s amellett a főváros vízellátásának egyik bázisa. A környéken több me­gyei jelentőségű természetvé­delmi terület található, mint például a ráckevei Savoyai- kastély parkja, a makádi ha­lastó és a nagyerdő. Az utób­binak része a Csepel-sziget legősibb tölgyese, amelynek a Pilisi Állami Parkerdőgazda­ság a gazdája. További több száz hektár vár védelemre, egyebek között a makádi Ken­gyel es-tó, a ráckevei Tókert, a Páskom és a Sillingi erdők, a szigetbecsei holtág. A települések fekvéséből adódóan leginkább a víz vé­delmére koncentrálnak. Fontos érdekek fűződnek ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés kö­vetkezményeként ne juthas­sanak ártalmas anyagok a Du­nába. Ezt főleg az árokrend­szerek kialakításával lehet el­érni. A felszíni csapadékvíz nagy része még mindig tisztí­tatlanul kerül a nyílt vízfolyá­sokba: kiépített, zárt csator­narendszer csak Ráckeve bel­területén működik. A szik­kasztás káros hatása az első vízadóréteg, közvetve pedig a folyó szennyeződéséhez vezet. Egyéni arculat A helyzet ismeretében a ta­nács végrehajtó bizottsága ha­tározatokat hozott, megjelölve Közös pénzalap - helyi célokért A legfontosabb a cél Térségi szemlélet. Nem a legszebb ez a kifejezés — nyelvtani értelemben, mégis egyre többet hallják, használ­ják az államigazgatásban dolgozók. S hogy mit takar? Sok mindent: összefogást bi­zonyos nagyobb infrastruktu­rális beruházások közös meg­oldására, egy térség, körzet tervszerű, átgondolt fejlesz­tésére, a szomszéd tanácsok érdekegyeztetésén alapuló kapcsolatára gondolunk ilyen­kor. Az új tanácsi gazdálkodás bevezetésével tovább széle­sedhet e fogalom. A helyi ta­nácsok számára még szoro­sabb együttműködésre, segít­ségnyújtásra nyílik mód, mint azelőtt. A megyei tanács tá­mogatja, szorgalmazza ezt, arra buzdítva a helyi állam- igazgatás vezetőit, hogy kör­zetükben közös pénzalap lét­rehozásával segítsék egymás fejlesztéseinek, felújítási munkáinak finanszírozását. Ez a pénzalap nem isme­retlen a tanácsi vezetők előtt, hiszen néhány esztendővel ez­előtt az egész megyére vonat­kozóan már meghirdettek ha­sonló kezdeményezést. Az ígé­retes javaslat, hogy a külön­féle beruházások indítására gyűjtő tanácsok pénzüket kö­zös alapban helyezzék el, amelyből kölcsönt adhatnának más települések fejlesztései­hez, nem aratott sikert. Hi­szen a legtöbb tanács inkább csak kivenni szeretett volna az alapból, s nem gyarapítani azt. Vajon, ami megyei mére­tekben hamvába holt kezde­ményezés volt, hozhat-e si­kert a körzetekben? A nagy- kátaiak bizakodnak. Ebben a körzetben mindig is nagy volt az összetartás. Talán azért, mert a megyének ez a tájéka mindig kevesebbet kapott, vagy mert a közös gondokból volt több errefelé. Tény, hogy amire a megyei tanács manapság buzdítja a helyi tanácsokat, az Nagy- káta környékén már több éves hagyomány. Tápiógyörgye vezetői pél­dául éveken át gyűjtötték a településfejlesztési társadal­mi munka-verseny ben nyert pénzjutalmakat, hogy hozzá­kezdhessenek az általános is­kola bővítéséhez. Ám, amíg szükségük lett a pénzre, két községnek is kölcsönadták. Pándon az ottani általános iskola felújításához jött jól a pénz, s Tápiószentmártonban is közösségi célok megvalósí­tására fordították a szomszéd­tól kapott hitelt. A nagykátai koordinációs bizottság, amelynek tagjai a körzet uzennarom telepalesé- neK vezetői ez évtől közős pénzalapot hoztak létre. — Az erről szoló dokumen­tum szerint a pénzalap za- ‘vartaláfltfelhasználásának fel­tétele a tagok objektív ala­pokon nyugvó erdenazonos- sága. Leteziik-e ilyen, ha pénzről van szó, ráadásul olyan összegről, amely nem korlátlan, tehát egyszerre több község nem biztos, hogy részesülhet belőle? Ilyenkor minden tanácsi vezetőnek a saját beruházása, felújítása á legfontosabb, legsürgősebb? — a kérdést Akantisz Mar- cellnek, a Nagykátai Városi Jogú Nagyközségi Tanács el­nökének teszem fel. — Valóban nem elég pon­tosan paragrafusokba szedni a pénzalap felbontásának fel­tételeit — mondja a tanács­elnök. — Ez a rendszer csak akkor működhet biztonságo­san, ha minden résztvevő megérti, hogy olyan beruhá­zásra kaphat kölcsönt a tele­pülés, amely pénzügyileg és műszakilag is megalapozott, s csak olyan összeget, amelyet biztonsággal vissza tudnak fizetni. A koordinációs bizott­ságban minden résztvevő sza­vazata egyet ér. Az a község kaphat kölcsönt, amelynek a bizottság megszavazza. A lé­nyeg annak a megértése, hogy a tétlen pénzeszközök mobilizálásával hol itt, hol ott meggyorsíthatjuk a külön­féle kitűzött célok elérését, s hosszú távon az egész körzet gyarapodik. A térségben hatvanezer ember él, a megállapodás ér­telmében a közös pénzalapot a lakosonként befizetett leg­alább ötvenforintos összeg képezi. Ez évente mintegy hárommilliót jelent. Tehát önálló beruházásra nem len­ne elég, s nem is ez a cél, hanem, hogy az anyagilag megalapozott munkákat segít­sék vele. Hogy például egy iskola elkészüljön tanévkez­désre. hogy tető alá kerüljön egy épület a tél beállta előtt. — Ügy gondolom, hogy a fejlesztési elképzelések isme­retében már ebben az évben is eredményesen tudjuk fel­használni az összegyűjtött fo­rintokat — magyarázza a ta­nácselnök. — Természetesen csak akkor, ha képesek le­szünk fölülemelkedni és a realitásokat számbavéve úgy határozni a pénz odaítélésé­ről. hogy az a legfontosabb érdekeket szolgálja. M. K. a konkrét tennivalókat. Egye­bek között azt, hogy a most kezdődött tervidőszak végére tisztítótelepen kell ártalmatla­nítani a kommunális és ipari szennyvizet. További intézke­déseket hoznak a Duna víz­minőségének javítására, a hal- biológiai egyensúly megtartá­sára, a nyitott strandok za­vartalan működésére. Ugyan­akkor — ezzel összefüggésben — támogatják a lakosság ön­kéntes hozzájárulásával, ösz- szefogásával történő ivóvízhá­lózat-bővítést. Hasonló határozottsággal őr­ködnek a környezet többi ele­mének védelmében is. Ennek értelmében csak nagyon indo­kolt esetben kerülhet sor a mezőgazdasági földterület mű­velés alóli kivonására. Felde­rítik és felszámolják az ille­gális szemétlerakóhelyeket, natósági eszközökkel is szor­galmazzák az elhagyott ho­mokbányák és egyeo rende­zetlen területek újrahasznosí­tását. A légszennyezést a gáz­program megvalósításával és a gépkocsiforgalom átszervezé­sével fogják csökkenteni. Tá­mogatják az különböző kör­nyezetvédelmi, -szépítési ak­ciókat, határozottan fellépnek a rongálok, az élővilág meg­károsítói ellen. Ráckevén azt is a környe­zet védelméhez sorolják, hogy a település a városiasodás so­rán is őrizze meg egyéni ar­culatát. Ez nemcsak azt je­lenti, hogy karbantartják, fel­újítják, az idegenforgalmi szempontból fontos épületeket, hanem azt is, hogy a község fejlesztésekor figyelembe ve­szik a műemléki környezetet. Távolmaradók... A tervkoncepció összeállítá­sát széles körű tájékozódás előzte meg. A tanácsiak kikér­ték a körzetben működő in­tézmények, gazdasági egysé­gek véleményét is. A tisztelet­re méltó szándék nem min­denhol talált megértésre, ezért csak a ráckevei földhivatal, a helyi Aranykalász Tsz, a Kö- zépdunavölgyi Vízügyi Igaz­gatóság, a Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság, a szigetbe- psei Űj Élet Mgtsz és a gaz­dasági ellátó szervezet észre­vételeire lehettek figyelem­mel. Az elképzelésekről min­denesetre a távolmaradókat is értesítették, s számítanak a se­gítségükre ... Egyben felhívták az érdekeltek figyelmét arra, hogy készítsék el saját intéz­kedési terveiket. K, L. A posta is mélyebbe Nem mindennapi vihart ka­vart tavaly ősszel Budaörsön a hír, hogy telefonkötvényt jegyezhetnek az új lakótele­pen élők. Igaz, hogy 25 ezer forint ellenében ugyan, de el­érhető közelségbe került a te­lefon sok száz család számára. Ugyanakkor érthető a Buda­örs régi részein lakók felhá­borodása, hogy ők, az ősla­kók, akik közül sokan évtize­dek óta várnak az áhított vo­nalra. nem jegyezhetnek köt­vényt, nem kaphatnak tele­font. Túljegyzés Annak idején voltak, akik már a pénzzel a kezükben léptek a tanács épületében működő kötvényirodába, s azonnal fizetni szerettek vol­na. Szép számmal érkeztek a régi Budaörs lakói, akik ol­vasták ugyan a ■kötvénykiírás, feltételeit, de reménykedtek, hátha mégis elfogadják a jegyzésüket. A Magyar Posta az elmúlt héten hozta nyilvánosságra a novemberi - kötvényjegyzés eredményét, erről beszélget­tünk László Lajossal, a Buda­pesti Távbeszélő Igazgatóság igazgatóhelyettesével. — A közlemény szerint Bu­daörsön minden várakozást felülmúlt a jegyzés ... — Valóban terveinkben az szerepelt, hogy kötvényjegy­zés útján 15 millió forintos lakossági kölcsönhöz jut a posta. Ezzel szemben több mint 23 millió forint értékben jegyeztek kötvényt a budaör­siek. összességében 913 jegy­zi érkezett, ebből három gaz- dá lkodé szerv eretek tői.' — A posta vezetése úgy ha­tározott, hogy valamennyi kötvényigénylést elfogadja ott is, ahol a vártnál sokkal ke­vesebben jegyeztek, mint pél­dául a káposztásmegyeri lakó­telepen vagy Kazincbarcikán, és azokról a helyekről is, ahol jelentős volt a túljegyzés, ezek közé tartozik Budaörs mellett Debrecen vagy például a gaz­dagréti lakótelep. Megvan- naik-e ennek a döntésnek a műszaki feltételei? Megalapozott döntés — Nem volt könnyű hely­zetben a posta, de úgy ér­ti nyűi a zsebébe zem. a döntés megalapozott. Ismeretes, hogy a kötvény­jegyzők által nyújtott hitel mellé a posta saját fejlesztési alapjából igen jelentős össze­get tesz. Ott, ahol a vártnál kevesebbel járul hozzá a la­kosság a bővítés költségeihez, ott természetszerűleg nekünk kell mélyebben a zsebünkbe nyúlni. Ahol viszont a remélt­nél többen jegyeztek kötvényt, ott esetleg a tervezettnél na­gyobb méretű beruházásokat kellene végrehajtanunk. — Mi a helyzet Budaörs esetében? — A budaörsi lakótelepen a fejlesztési terv egy konténer üzembe helyezését tartalmaz­ta. E berendezés kapacitása ezer állomás. A gyakorlat azonban az. hogy postaszolgá­lati és a karbantartáshoz szükséges vonalak miatt a ka­pacitást százszázalékosan nem adhatjuk ki az előfize­tőknek. A tervek szerint 865 állomást szerelhettünk volna föl ennek a konténernek a ka­pacitásából, vagyis 48 igénylő kötvényjegyzését kénytelenek lettünk volna visszautasítani. Végül is erre nem volt szük­ség, megteremtjük a műszaki lehetőségét annak, hogy mind a 913 állomást fölszereljük. — Tud-e biztatót mondani a Budaörs régi beépítésű ré­szein élőknek? Vállalati hozzájárulás — Érezzük az ellentmondást és megértjük a régi budaör­sieket. Budaörsön gyakorlati­lag ma is egy 400 állomás ki­szolgálására alkalmas tele­fonközpont látja el,a ..szolgál­tatást. Közben azonban a fa­lu várossá fejlődött, a lakos­ság lélekszáma megduplázó­dott és Budaörs ipari-kereske­delmi centrummá vált. Hogy napjainkban mennyire rossz a helyzet, arra elég egy adat: a budaörsi központban egy­szerre 16 bejövő, ugyanennyi kimenő és két interhivás él­het. Ha egy időben ennél töb­ben akarnak telefonálná, már senki nem kap vonalat. Van­nak ugyan álllomások, ame­lyek közvetlen kábelen csat­lakoznak a Lágymányos köz­ponthoz, ezek száma azonban kevés és elsősorban gazdálko­dó egységek birtokában van­nak. A helyi vállalatok régóta igénylik, hogy közvetlen ká­bel épüljön Budaörs és Lágy­mányos között és a helyi vál­lalatok ehhez a 45 millió fo­rintos beruházáshoz fejleszté­si alap átadása segítségével mintegy 17 millió forinttal hozzá is járulnak. Az új ká­bel megépítése után mód nyí­lik arra, hogy a kis forgalmú és rendkívül túlterhelt helyi központról átkapcsolhassanak a Lágymányos központ áram­köreire. — Javíthat-e mindez az <5s- lakók telefonhelyzetén, újabb vonalakhoz juthatnak-e ennek segítségével a budaörsiek? — A posta tovább vizsgálja a várossá nyilvánított Buda­örs telefonfejlesztési lehetősé­geit. Az eredményről remél­hetőleg akkor számolhatunk be. amikor elkészül a Magyar Posta végleges VII. ötéves ter­ve. — Kaphat-e telefont Kama­raerdő? Nagy távolság — Levél érkezett hozzánk onnan 34 lakos és 3 közület képviselőjének aláírásával, miszerint kötvényt szeretné­nek jegyeztetni. Elég rápillan­taná a térképre, hogy kiderül­jön, a kamaraerdei igénylőket lehetetlen budaörsi vonalak­kal ellátni. Rendkívül nagy a távolság, gazdaságtalan lenne onnan megoldani a kábelépí­tést. Azért sem lehet kötvényt jegyeztetni, mert ennek nincs meg a műszaki háttere. Vala­mint a posta nem rendelkezik azzal a pénzzel, amelyet min­den kötvényhez hozzá tudna adni. Hiszen a jegyzés révén kapott kölcsön csupán egy részét fedezi az állomás ki­építési költségeinek. — Tehát jelenleg csupán a lakótelepieknek szolgálhat jó hírekkel a posta. Mikor szere­lik a kötvényjegyzők telefon­jait? — Budaörsön tulajdonkép­pen minden műszaki feltétel teljesült, elkészült a várost és a Lágymányos központot ösz- szekötő kábel is. Ám a buda­örsiek a Teréz távbeszélő köz­pont előfizetői lesznek, mivel egyedül itt volt szabad kapa­citás. A budaörsi telefonok felszerelése a Teréz és a Lágymányos központ közötti kábel megépítésétől függ. Re­mélhetőleg ez év végére, a szerződésben szereplő 1988. június 30-a helyett, teljesít­hetjük ígéretünket, — fejezte be László Lajos. Móza Katalin A csend áthatolhatatlan Négy évvel ezelőtt be­szélgettünk először. A dél­után már régen az estébe nyúlt, mire befejeztük. Szó volt a munkáról, az életről, a dicsőségről. Milyen nagy tervekkel volt teli! Akkor, amikor a szövő­gép szorításából, az ő magá­nak diktált munkatempótól megszabadult, mennyire lekö­tötte az otthonteremtés, az új ház építése. Boldogan mesélt a hétvé­gekről. amikor malterhordás­tól fáradtan zuhant az ágyba, vagy vállt vállnak vetve hordták a téglát férjével együtt a mester keze alá. Idézte, ezeknek a napoknak boldog perceit. S képzeletben már berendezte a nagyszobát, a dolgozót, férje kuckóját. Kijelölte a varrógép helyét is. Ezen varrja majd lánya sta- firungját. Természetesen azért is az én körmöm kopik — mondta —, de megéri. A majdani kocsi színében is megegyezlek. így emlékeztem rá. Fárasztó, s hiábavalóan el­telt nap van mögöttem. S felesleges tülekedés percei a Szentendrére befutott s Pest felé induló HÉV peronján. Hosszú lesz az út hazáig, ál­lapítom meg, s legalább a há­tam megvetem a térelválasztó közön. Kifelé bámulok, ami­kor valaki tétován a nevemen szólít. Fáradt, törődött arc moso­lyog rám kedvesen. Erről a kedvességről ismerek rá. Mi­re a szerelvény befut Po- mázra, rávesz, menjek el hozzájuk, nézzem meg a csa­ládi házat. Nem egykönnyen, de ráállok. Megmásszuk a dombhátat. A szél cibálja kabátunkat, elfojtja a han­gunkat. de újra és újra más témába kezdünk. Én idézge­tem az emlékeimet arról az estébe nyúló délutánról, amit együtt töltöttünk. Kérdezem, mi lett az álmokból? Majd meglátja — veti oda, de hangja repes a boldogságtól. Első pillantásra is tekinté­lyes a ház, ahogy elém maga­sodik a gyorsan alkonyuló februári délutánban. A lánc­ra kötött kutya körülcsaholja a gazdát. A garázsbejárat fe­ketén ásít felém, benn autót mos egy férfi. Az emeleten ég a villany, a Modern Tal­king hangját vélem kiszűrőd­ni az ablaktáblák mögül. Bé­két, nyugalmat áraszt a ház, meleget ígér az átíázott ven­dégnek.- A mennyezetig csempé­zett konyha fehéren villan felém, a rozsdamentes moso­gató hideg fényt áraszt. Csak a hűtőgép duruzsol. Kínos a rend, a tisztaság. Keres a szemem valami hanyagul oda­vetett tárgyat, mely az ott­hon melegében feloldódó em­ber hanyagságát, pillanatnyi nemtörődömségét jelzi. Nincs. A cipők, papucsok is rendben sorakoznak az előszobában. Benn nippek, térítők meg­számlálhatatlan sokasága áll hadrendben. Rengeteg a könyv. Szeretnék egyet le­emelni. de kettő jön helyette: Dumas Három testőrén még ott az összefűző szalag. A ház asszonya minden mozdulatával törekszik, hogy jól érezzem magam. Aprósü­temény, üdítő, konyak. A kérdéseim elől kisiklik, nincs választ. Kapkod. A Modern Talking hangja felerősödik egy pillanatra, majd aj tócsapód ásra rezzenek össze. A nagylány toppan kö­zénk a legmodernebb szere­lésben. Szia, köszönti anyját, s megtoldja egy na. megjöt­tél ?-lél. Kabátba bújik és szó nélkül elszelel. Mielőtt bármi kicsúszhatna a számon, mely ezt a kínos pillanatot oldaná, nyílik és csapódik az előszobaajtó. a ház ura érkezett. Nekem egy jó estét jár, feleségének: „El­megyek a haverokkal sörözni. Vacsorázunk is. Ne várj éb­ren ...” Az asszony nem így ter­vezte az estét, összezsugoro­dik. majd elkapja a karomat, kivonszol a konyhába, ahol a hűtőszekrény ajtaját rántja fel, s a töméntelen behűtött sörre, üdítőkre mutat. Majd szobáról szobára járunk, ki­rángatja a fiókokat, szekrény­ajtókat, amelyekbe egy gom­bostűnek sincs már hely. Minden telis-tele a legkénye­sebb, a legjobb holmikkal A Lada is alig kétéves, fényes­re suvickolva pihen. A házi­asszony egyedül elköltött va­csorájára gondolok. Sajnálom. A csend Is áthatolhatatlan. Pedig csak két ember távo­zott körünkből. A HÉV-ről már nem akarok lekésni, menni akarok. Az asszony szó nélkül kikísér, összehúzza magán a divatos, drága szö­vetkabátot. Háta mögött a ház feketén fölémagasodik. Tíz év gürcölésének gyümöl­cse. Amikor a nyaralást csak mások elbeszéléseiből ismer­ték, amikor az éttermek, presszók világát kívülről kós­tolgatták, amikor ez az épít­mény töltötte ki életük min­den percét. Mondván, hogy az öröm majd e ház falai kö­zött ver tanyát. De a tömött szekrények, hűtőgépek, szo­bák kiszorították. Mára már nem jutott hely az örömnek. Varga Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom