Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-08 / 33. szám
PF.ST Mii, » 19S6. FEBRUÄR 8., SZOMBAT Ha ke!!, átcsoportosítanak Fonalat csak a kereskedelemnek A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár váci gyáregységében a termelés növelése és a gyakori létszámgondok ellen- súlyozása érdekében évekkel ezelőtt rekonstrukciót határozott el a nagyvállalat vezetése. A külső és a belső körülmények kedvezőtlen változásai miatt azonban a terv csak terv maradt. Ez érthető módon kedvezőtlenül érintette a váciakat. A korszerűsítés elodázása újabb bajok forrása lett-e, vagy találtak valami kiutat a Rádi útiak? — Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel Reményi József igazgatót. Gyáregységünk valóban nincs könnyű helyzetben — tájékoztat az igazgató. — A létszámunk évente csökken, például tavaly kilencvenheten léptek ki, helyettük csak nyolcvanhármán jelentkeztek munkára. Hosszú távon tehát mindenképpen olyan folyamattal kell számolni, amely egyre nehezebb körülmények elé állítja az itt dolgozókat. Természetesen azzal is tisztában va,gyünk, hogy a nagyvállalatnak csak egy gyáregysége a váci. Változások — Vállalati szemmel Is látnunk kell a problémáikat, amelyek miatt a rekonstrukció elmaradt. Ismert tény, hogy a piaci feltételek módosultak, szűkösebbek lettek az anyagi feltételek. Ezért a nagyvállalatnak azokat a gyárakat kellett fejlesztem, ahol a beruházások által a tőkés export növelését sikerült elérni. — A problémánkról sokszor, sok fórumon szó esett. Az üzemben minden szinten szót váltottak a nehézségekről. Mindenhol arra kerestük a feleletet, miként lehet fejlődést elérni ilyen körülmények között. — Az adott lehetőségeink közül végül az látszott a leginkább megvalósíthatónak, hogy a legkorszerűtlenebb kártoló- és fonógépek közül néhányat kicserélünk. 1980. január 1-től a felújítottan vásárolt kártológépeink már üzemelnek. A gépcserétől jobb minőséget, nagyobb teljesítményt várunk, javítva a költséggazdálkodást is, hiszen az új masinák folyamatos üzemeltetéséhez kevesebb alkatrészt keld majd felhasználnunk, mint korábban. Nem utolsó szempont az sem, hogy a modernebb gépekhez kevesebb munkáskéz kell. — Milyen változást hozott a termelésben az 1986-os esztendő? — Magasabb értékű termékek előállítását tervezzük, változatos kiszerelésben — festve, cérnázva, motringolva. — A vállalat másik gyáregységéből cérnázógépeket vásárolunk, amelyeket valamelyik közeid termelőszövetkezetben helyezünk üzembe, fokozva ezzel is a termelékenységünket. Jelenleg a letkési Ipolyvölgye Termelőszövetkezettel tárgyalunk, és úgy tűnik, bennük korrekt partnerekre találunk. — A termelékenység növelésének másik formája szerint rövid távú programunkban további gépbeszerzések is szerepelnek. Motringoló- és festőgépek vásárlását tervezzük. Ezzel a fonalaink választékát kívánjuk növelni. A programunkban szerepel egy fonalmintabolt nyitása a városban. A lakossági igények felmérésére időimként fonalvásárt rendeztünk a gyárban nagy sikerrel. — Hosszú távú terveink között szerepel a fésűsfonoda telepítése. Ezeken úgynevezett HB—PÁN nyers, esetleg fésKcmoknemesítő Sóskúfon Fagyban is működik Azt gondolná az ember, hogy a szabadtéri munkahelyeken megbénul, vagy legalábbis lelassul az élet ezekben a napokban, amelyekről a meteorológiai előrejelzés is állította: a tél leghidegebb hónapját vezetik be. Aki azonban Sóskút közelében jár, ennek az ellenkezőjét tapasztalhatja: a februári fagyban is a legkisebb üzemzavar nélkül termel a múlt év közepén üzembe helyezett homoknemesítő berendezés. Az Országos Érc- és Ásványbányák Dunántúli Művének korszerű, évi hetvenezer tonna kapacitású mosója — nedves technológiával — rendületlenül osztályozza a betoncserép gyártásához szükséges alapanyagot. Felső képünkön: folyamatosan szállítják a berendezések a bánya területéről a homokot. Alsó képünkön: Boros László technológus a félautomata diszpécserműszer vezérlőjén irányítja a termelést. (Hancsovszki János felvételei.) tett fonal gyártását tervezzük. Ha ez megvalósul, akkor elegendő munkaerőről kell gondoskodnunk. Évek óta foglalkozunk szakmunkásképzéssel, amelytől sokat várunk a jövőben is. Jobb minőség — Hogyan összegezhetők az idei tervek? — A termelési értékünk 1986-ban várhatóan növekedni fog. Az idén megszűnik a szöváfomal,gyártás, és csak a kereskedelemnek fogunk különböző típusú fonalakat készíteni. Ez kedvezőbb nyereségtartalmú lesz, mint a korább hagyományos termékünk, melyet a nagyvállalat gyáregységeinek készítettünk. Mivel a külső piac érzékenyebb a minőségre, a jövőben erre nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Ezért megfelelő ösztönző bérezést dolgoztunk ki. összességében csaknem 7 millió forinttal termelünk többet ebben az esztendőben, mint korábban. Teljes értékű — A terv teljesítésében fonónőink mellett számítunk ipari tanulóinkra és a nyugdíjas dolgozóinkra is. Az ő szerepüket különösen kiemelem, hiszen eddig is teljes értékű dolgozókként, lelkesen, s igen nagy áldozatkészséggel tevékenykedtek. — Ebben az esztendőben a gyáregység belső tartalékait jobban kiaknázzuk, odafigyelünk minden erőforrásra. Így például a sokat emlegetett és sokszor elővett szervezés most valóban segíthet. Eddig is gyakorlat volt a gyáron belüli átcsoportosítás, ez a jövőben is az marad. A másik lehetőség a vállalati gazdasági munkaközösségek tevékenysége, ezek szintén pótolhatják a hiányzó szakembereket. Burányi János Gazdagítják az erdőt Nyárfásba indulnak a favágók Munkába áll az új keretfűrész Erdő mellett nem jó lakni, mert sok fát kell hasogatni... Ez a réges-régi gyermekdal azt bizonygatja, nehéz élete volt annak, aki erdei munkásként kereste a kenyerét. Azóta vesztett igazságából a nóta, mert a városok aszfaltvilágában élő emberek többsége szíves örömest cserélne a fenyvesek, tölgyesek szomszédságában lakókkal. Persze nem favágás céljából ... Gyarapítani keD A természet varázsa a leg- megrögzöttebb városlakóra is hatással van, s talán ezzel magyarázható, hogy akinek lényegében semmi kapcsolata sincs az erdővel, az is szívén viseli annak sorsát. Így van ezzel a krónikás is, aki ugyan nem a romantika kedvéért keresi fel rendszeresen az erdőt, sokkal prózaibb dolgokra, az erdőgazdaság ténykedésére kíváncsi. Az itteniek munkája nyomán változik, gazdagodik, vagy éppen szegényedik a körösi erdő. A Termelőszövetkezetek Erdészeti és Faipari Társulására, ahogy minden hasonló gazdálkodó egységre az országban, sokrétű munka hárul. Mára idejét múlta a régi gyakorlat, miszerint csak a kitermelés és az úgynevezett szinten tartás volt a feladat. Ahol lehet és célszerű, gya- rapítaniuk kell a mintegy négyezer hektár területű gazdaságot. A Száraz dűlőben hatszáz hektár sívó homokot szemeltek ki új telepítés céljára, ebből az elmúlt évben több mint száz hektárt ültettek be kocsányos tölggyel, akáccal, hazai és nemes nyárral. A gazdaság egyik legnagyobb érdeme éppen abban van, hogy három év alatt mintegy 60 hektárral sikerült növelnie a kocsányos tölgyest, tehát lassanként visszaadják a földet a körösi erdő eme ősi növényének. A gazdaság egyébként a fakitermelésben is jelentős Az erdőkben a fakitermelők munkáját az utóbbi esztendők során jelentősen megkönnyítették a gépek. Képünkön: traktor segít a farönkök szállításában .--ap eredményt ért el tavaly. A majdnem 15 ezer köbméter tényleges mennyiség 7 százalékkal haladta meg a tervezettet. Ebből hatezer köbméter faanyagot saját fűrészüzemükben dolgoztak fel raklapokká, leszorító keretekké és egyéb csomagolóanyaggá. Mindezt teljes egészében a konzervgyárnak adták eh A kitermelt faanyag többi része a NEFAG-hoz és a göngyölegellátó vállalat helyi telepeihez került, illetve papír- faként exportra szállították. A tavalyi esztendőt a fa- feldolgozó üzemben is nevezetes időszakként emlegetik. Első eset volt, hogy a gazdaság teljes egészében fedezni tudta a nyersanyagszükségletet. Pedig az ellátást a jövőben még inkább fokozni kell, ugyanis az idei év első negyedében munkába áll az új keretfűrész, aminek jóvoltából 20 százalékkal növekedik az üzem nyersanyagigénye. Rogy ez pénzben kifejezve mit jelent, annak szemléltetésére álljon itt két adat. Legutóbb 19 millió forint árbevételt könyvelhetett el a fűrésztelep, s ez a kapacitás bővülése folytán óvatos száGsatorna Nagykovácsiban A terv már elkészült Víz és csatorna — megye- szerte visszatérő, állandó témák. Mindkettő létfeltétel, ám az egészséges ivóvíz házihoz szállítása, s az elhasznált folyadék higiénikus, kulturált elvezetése sok-sok pénzbe kerül. Nagykovácsi szerencsés helyzetben van, hiszen az első gondot sikerrel megoldották. Először közkutabból vehettek fővárosi vizet a lakosok, pár hónapja pedig közel 180 házat kötöttek be, amit hatvan újabb követ majd a közeljövőiben. Maradt tehát a csatornakérdés, amely — úgy tűnik — az elkövetkezendő évekre nem hagyja munka nélkül a tanácsi dolgozókat. Vállalták — Elkészült a csatornázással kapcsolatos tanulmányterv — mondja Tokodi Zoltán tanácselnök egy nem mindennapi méretű mappára mutatva. — Sok tanácselnöknek fő a feje megyeszerte a községek csatornázatlansága miatt. Beruházásra azonban, a magas árak miatt gondolni sem mernek. Nagykovácsiban mi kényszerítette ki csatornaügyben az első lépést? — A kezdetek még 1933-ra nyúlnak vissza, amikor több mint 120 telket parcelláztunk a falu határában. A kétszáz négyszögöles telkeket tartós használatba adtunk olyan fiataloknak, akik építkezéssel látták megoldhatónak lakásgondjaikat. Már a parcellázás során tisztáztuk a jövendőbeli lakókkal, hogy csatornázás esetén vállalják-e a hálózat teljes költségét? Egyöntetű, igenlő választ kaptunk. — De hiszen akkor még egyetlen ház sem állt! — Ez igaz, de a nagykovácsi talajviszonyok szükségessé tették, hogy előre gondolkodjunk. Mifelénk karsztos a talaj, ráadásul a fővárosi meleg termálvíz egy része erről a környékről származik. A lakótelepről érkező szennyvíz nemigen javítaná ennek minőségét ... Az Ördög-árokba sem vezethetjük felelőtlenül a szennyvizet. Olcsóbb — Mindezeket figyelembe véve, hogyan gondolták megoldani a csatornahálózat kiépítését? — Eredeti, a jelenlegi terveink szerint is első lépésként a lakótelepen belüli csatorna- hálózatot kell kiépíteni. Ennek egyébként több mint 60 százaléka készült el 1985 novembere ó'.a. Az így összegyűlő szennyvíz először egy közeli, MOAB-típusú gyűjtőbe kerülne, amelyet a PVCSV időről időre kiürítene. Hozzá kell tennem, hogy a vállalat — kapacitáshiány miatt — így sóikkal szívesebben vállalja a szennyvíz elszállítását. — Ez tehát az első lépés. Mi lenne a következő? — Egy úgynevezett átemelővezeték építése, amely a szennyvizet az országút túlsó oldalára szállítaná, egy másik MOAB-típusú gyűjtőbe. E mellett épülne fel a tisztítómű, az Ördög-árok partján. — S mindez miként kapcsolódna a budapesti csatorna- rendszerhez? — Ez mindenekelőtt attól függ, hogy melyik tisztító típust fogadják majd el a szakhatóságok. A tanulmányterv hároim félére — UNIR, DENI- FO és gyökérzónás — tesz javaslatot. Nekünk többféle meggondolásból az utolsó a legszimpatikusabb. — Ez a legolcsóbb? — Igen, bár nem maga a tisztítómű kerülne kevesebbe. Ez a rendszer ugyanis a megtisztított szennyvizet az Ördög-árokba juttatná, illetve felesleges kapacitását — hiszen kihasználtsága napszakonként változna, párhuzamosan a vízfogyasztással — az árokban folyó víz tisztítására fordíthatnánk. Nem kellene viszont megépítenünk Budapest határáig a vezetéket, ami körülbelül 7 millió forintba kerülne. Néhány év — Eddig csak a lakótelepről esett szó. Mi lesz a községgel? — A MOAB-gyűjtők és a tisztítótelep eleve úgy épülne meg, hogy akadály nélkül fogadhassák a faluból érkező szennyvizet is. Így a belterületen csak a csatornahálózatot kell majd kiépíteni. Ez lenne a tisztítómű felépítése után a harmadik lépés, bár a tanulmányterv természetesen ezzel is részletesen foglalkozik. Nem ringathatjuk azonban magunkat hiú reményben: Nagykovácsi teljes csatornázása beletelik majd néhány évbe. Ilorváth Judit mítások szerint Is 22,5-23 millió forint körül fog majd alakulni. Megrendelések Dióhéjba sűrítve így fest a mozgalmasnak nevezett 1985- ös év, de úgy tűnik, az elkövetkező hónapok is bőségesen tartogatnak eseményeket. Mi több, Nemes László igazgató embert próbáló időszaknak nevezi az idei évet, sőt az azt következőeket is. A továbbiakban övé a szó: — Elérkezett az idő, hogy az erdészet 15-20 év előtti munkájának gyümölcsét betakarítsuk. A 60-as évek közepén telepített cellulóznyár- erdők véghasználatra kerülnek. Ilyenformán az idén 150 hektáron legalább húszezer köbméter faanyag kitermelését kell elvégeznünk, összehasonlítva a tavalyi teljesítménnyel, jól érzékeljük a feladat nagyságát. Értelemszerűen a felújítandó terület is növekszik. Alaposan fel kell készülnünk. Az előttünk álló öt évre megfogalmaztuk a műszaki fejlesztési programot, ennek keretében elsősorban a kitermelői és szállítási kapacitást kell a megfelelő szintre emelni. Többek között tus- kózógépet, speciális daruskocsit szerzünk be, 1937-től pedig az erdőfelújítás gépeit — tuskómaró, két lánctalpas — vásároljuk meg. A nyár- fakitermeiés erőnk jelentős részét leköti, ezért egyéb területen mindössze 60 hektár felújítást tervezünk az idén, valamint a fenyőállomány tisztítását. Az elmondottakhoz, úgy hiszem, nem kívánkozik semmi hozzáfűznivaló, a gazdaság fenti terveiről korábban már tettünk említést olvasóinknak. A szokásos kérdést azonban most sem mulasztottuk el feltenni: Javítva a hibákat is — Mire számíthatunk a tűzifaellálást illetőent— A lakosság részére történő értékesítés nem tartozik ugyan elsődleges feladataink közé, de tekintettel a fűtőanyag-problémákra, gazdaságunk minden lehetőt elkövetett, hogy enyhítse e gondokat. Jelentős területeket bocsátottunk rendelkezésre galy- lyazásra, tuskózásra, s mód nyílt az úgynevezett száradéit- kitermelésre. — Ezek szerint csak hosszú távon számíthatunk arra, hogy javulni fog az ellátás ... — Valóban, de terveinkben ezt a körülményt is figyelembe vettük. Gazdálkodási elképzeléseink lényege, hogy ahová tölgyet, akácot vissza lehet telepíteni, oda feltétlenül ezek kerülnek. Fenyőt csak szélsőséges adottságú termőhelyeken ültetünk, a nyár, mint fontos ipari nyersanyag, a jó vagy közepes földeket kapja. Ezzel a szisztémával egyben fokozatosan helyrehozzuk azokat a hibákat is, amik évtizedekkel korábban, a helytelen telepítési elgondolásokból keletkeztek. Miklay Jenő
