Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

I»rvr , M/.Y, |£'| 1986. FEBRUAR 26., SZERDA Aljzatkiegyenlítő Padlopoa Megújítja sikeres, de eddig kissé drága termékét, a,: aljzatkiegyenlítő Padlopont a Kemikál építési müanyagiel­dolgozó gyár. E folyékony anyag a vízhez hasonlóan ma­gától szétterül a burkolásra kijelölt területen, s tükörsima felülete már két nap múlva elég szilárd ahhoz, hogy jár­janak, dolgozzanak rajta. A praktikus anyag előállításához azonban olyan sok — tőkés országokból — importált drá­ga adalékanyagra volt szük­ség, hogy az már eleve erősen csökkentette versenyképessé­gét itthon és külföldön egy­aránt. A gyár szakembereinek végül is sikerült olyan, már szabadalomra is bejelentett vegyi eljárást kidolgozniuk, amellyel lényegesen kevesebb külföldi anyag felhasználásá­val azonos minőségű Padlo­pont készíthetnek. Ezzel kere­ken 20 százalékot sikerült le­faragniuk a korábbi árból, az évi termelést viszont nyomban megemelték 40 százalékkal. Kelmegyártás exportra A Váci Kötöttárugyárban korszerű körkötőgépeken készítik a tőkés exportra kerülő kelméket. Többek között ezen a gépen gyártják a Puma és Adidas melegítők alapanyagát. (Barcza Zsolt felvétele) Hazafias honvédelmi nevelés Cegléden Kötelességüknek tekintik A lélekbúvárokra tartozna' a talány megfejtése: érdes modora ellenére miért olyan népszerű ember Randies Béla Cegléden és vonzáskörzetében? Húsz év óta dolgozik a Ma­gyar Honvédelmi Szövetség városi vezetőségének élén, s a szövetség megyei aktívaérte­kezletein minden esztendőben megkapja a főtitkári vagy me­gyei titkári elismerés valami­lyen jelvényét. (Legmagasabb kitüntetése eddig a Haza Szol­gálatáért Érdemérem arany fokozata.) Megkérdeztem az egyik klubtitkárt: miért kedvelik annyira ezt az örökké zsörtö­lődő embert? Nincs senki, aki többet tudna dolgozni nála — hangzott a válasz. Az évről évre imponáló eredmények ezt a véleményt igazolják. Ceglé­den és a vonzáskörzetéhez tartozó tíz községben eddig harmincegy honvédelmi klub (hatvankét szakosztállyal), egy rádiós klub (négy szakosztál­lyal) és egy modellező klub működött, összesen kétezer­ötszáz taggal. Ebben az évben honvédelmi klubok alakulnak a városi pártbizottságon, Al- bertirsán a Micsurin és a Sza­badság téeszekben, Abony há­rom szövetkezetében és rádiós­klub a helyi honvédalakulat­nál. A klubok tagsága tavaly is sokszázezer forint értékű tár­sadalmi munkával segítette a hazafias honvédelmi nevelés technikai feltételeinek a javí­tását. Építettek légpuskás és kispuskás lőtereket Törteién, az abonyi téglagyárban és a Jó­zsef Attila Nevelőotthonban, Tápiószöllősön, az ÉVIG ceg­lédi gyárában, pincelőteret a ceglédi gimnáziumban, rutin­pályát a gépkocsivezetést ta­nulóknak a városi vezetőség épületénél. Az iskolai hazafias honvé­delmi nevelés irányítása és se­gítése érdekében tavaly ok­tatási operatív bizottságot szerveztek. Ebben a testület­ben a tanács művelődési osz­tályának és a KISZ-bizottság képviselői mellett jelen van­nak a tanintézeteknek a hon­védelmi nevelésért felelős ta­nárai , is. így a közösen elha­tározott tennivalókat minden iskola saját kötelességének te­kinti. Tavaly az MHSZ által ren­dezett előadásokon, filmvetí­téseken, honvédelmi napokon és laktanyalátogatásokon ösz- szesen száztizenkétezren vet­tek részt Cegléden és vonzás- körzetében. Randies Béla minderről így beszél: — Eredményeink forrása a komolyan vett páhirányítás. A párttestületek kétévenként számoltatják be a hozzájuk tartozó klubtitkárokat — én február 3-án számoltam be a városi pártapparátus előtt —, s ilyenkor nemcsak a soron le­vő feladatainkat határozzák meg, hanem azt is, hogy az együttműködő szervezetek mi­lyen segítséget adjanak a munkánkhoz. Rengeteg segítő­társam van. Itt a városi veze­tőségben ugyan csak négyen vagyunk főállásban: Bállá Já­nos kiképzést előadó, Perczeli Tibor rádiós klubtitkár, Soós Dénes gépjárműkirendeltség- vezető és jómagam, de a har­minchárom klubtitkár, s a ta­nácsadó testületben, az agitá- ciós és propagandabizottság­ban, a kiképzési bizottságban és az oktatási operatív bizott­ságban dolgozó kilencvenki­lenc aktivistánk szívvel-lélek- kel segít bennünket. Az olyan klubtitkárok például, mint Balogh István, Czombos Ist­ván, Jankovics István, Mé­száros György, Palotai László valóságos motorjai az MHSZ- munkának. A városi vezetőség által irá­nyított harminchárom klub­ból huszonkettő pályázta meg az Élenjáró címet. Randies Bé­la szerint a többségük meg is érdemelné ezt a kitüntetést. Cs. S. Pest megye fogyasztási szö­vetkezetei az elmúlt eszten­dőben is jelentős exporifel- adatokat teljesítettek; a 17 megyei Áfész közül 16 készí­tett exportterveket, összessé­gében 260 millió forint értékű mezőgazdasági kivitelt t hatá­roztak meg. s külön figye­lemreméltó, hogy ennek 80 százaléka nem rubel elszámo­lású export. A teljesítés vala­melyest felülmúlta az elkép­zeléseket, a végösszeg 275 millió forintra növekedett. Megyénk szövetkezeti ex­portjára továbbra is az jel­lemző, hogy az árucikkek döntő hányada tíz Áfésztől került külpiacokra. Legna­gyobb exportálónk a Ráckeve és Vidéke Áfész, a maga 43 milliós eredményével. Elsőd­leges a pecsenyebárány-kivi- lelük, de jelentős tételt kép­visel a toll, a vágónyúl. A nagyok közé tartozik a szobi, a váci és a Dél-Pest megyei szövetkezet is. A szobiak kur­rens cikkei a táj vadjai és a bogyós gyümölcsök, míg me­gyénk déli csücskéből a zöld­ség-gyümölcs, a vágónyúl és a méz indul útnak nagyobb mennyiségben. Áfész-export a mérlegen Kelendő eile a méz és a csiga Az exporttevékenység árny­oldalairól is szólnunk kell azonban, mert a kép így tel­jes. A zöldfélék és a gyü­mölcsök esetében, kivált pe­dig a primőráruknál az je­lenti a gondot, hogy az átvé­teli árak a belföldihez igazod­nak, sőt esetenként még azt a szintet sem érik el s ez gátja a forgalom egyébként kívánatos növekedésének. Csökkent az átvételi ár, vala­mint az Áfészek árrése a vá­gónyúlnál, ez természetesen erezteti hatását, de szerencsé­re nem túlzottan, így még mindig kiemelkedő e portéka kiviteli részaránya. A méz felvásárlása egy kissé elma­radt a tervezettől, ennek oka főként abban keresendő, hogy a Hnngaronektár egyedural­ma megszűnt; belépett a fel­vásárlásba a TSZKER is. Ha­sonlóképpen konkurensek je­lentkeztek az időjárás miatt amúgy is kevesebb csiga fel­vásárlásánál. Ez utóbbi, már­mint a kínálatért versengés, olyan jelenség, amellyel mind­inkább számolniuk kell a szövetkezeteknek, ehhez iga­zítva termeltető és felvásárló politikájukat. A szövetkezeti kötődés erejét, jelentőségét nem tagadva leszögezhetjük ugyanis a kistermelő oda vi­szi áruját, ahol többet kap érte. Sz. T. Tékoziunk és takarékoskodunk Ami látszatra a szomszéd rétje Egy ország gazdaságában nincsen kívülálló Szövetkezeti átalányelszámoiás A szolgáltatás javításáért A pénzügyminiszter módosí­totta a szövetkezeti részlegek átalányelszámolásos üzemel­tetéséről szóló rendeletet. Január 1-től, más szövetke­zetekhez hasonlóan, a fogyasz­tási és értékesítési szövetke­zetek is alakíthatnak átalány­elszámolásos részlegeket. A kisszövetkezetek fogyasztási szolgáltatói tevékenységre hoz­hatnak létre átalányelszámo­lásos részleget. Adózási szabályaik — az ál­talános jövedelemadóról szóló rendelkezésekkel összhangban — szintén módosultak. Ennek alapján a részlegekben alkal­mazott dolgozóknak a munka­megállapodásban szereplő minden béren felüli személyes Általában, a közmondás szerint, a szomszéd rétje zöl­debb a sajátunknál. Tékozlás és takarékosság esetében azonban szinte lehetetlen eldönteni, a rét melyik da­rabja a szomszédé és melyik a mienk. A KGST közös tehervagon-parkjának létrehozása előtt a határokon át­adott kocsiknak az ötven százaléka üres volt. Minden ellentmondása, feszültsége ellenére is a közös kocsipark lehetővé tette ennek az aránynak a mérséklését, felére, harmadára. Mérhető ez pénzben? Igen. A kimutatható pénzmegtakarításnál is fontosabb viszont az a haszon, melyet — az ismeretes fennakadások, torlódások tuda­tában is — az áruszállítás gyorsabbá, folyamatosabbá válása hozott, hoz. melyet közvetett módon takarít meg egy-egy ország, közöttük hazánk. csak iákkor kerül sor, amikor üzemképtelenné válva, leáll­nak, ahogy az érintettek nyer­sen mondják, lerohadnák. Ami részben válasz arra is, vajon milyen minőség, milyen korrózióvédelem kellene ah­hoz, hogy mindezt a gépek ki­állják ... A gépek egy részé­nél fell elhető üzemnapi ókból kikövelkezlethetően, évente átlagosan kétszer két hetet emészt fel az üzemképtelen- séget követő nagyobb javítás. Ez csupán egyetlen műszakot és negyvenórás munkahetet figyelembe véve, százhatvan óra. Amit a gépgazdálkodási szakemberek — egyebek kö­zött osztrák példák ismereté­ben, ahol kétműszakos mű­ködtetés mellett is az ilyen javítások ideje tizenöt—húsz százaléka a nálunk megszo­kottnak és említettnek — el­fogadhatatlanul soknak tarta­nak. Szerintük — kellő javítá­si szervezettel, megfelelő pót­alkatrész-ellátással — ez a százhatvan óra harmadára, negyedére lenne csökkenthető. A haszon? Űjabb gépek meg­vásárlásának elkerülése, vala­mint a gyorsabban kijavított gépekkel elért többletterme­lés. Miért nem cselekednek akkor így a gépgazdálkodók? Ezer okot tudnak felsorolni. Esetek seregét arra, a ro­hammal kijavíttatott gépet az építésvezetőség átvette ugyan, de hetekig nem tudott számá­ra munkát adni. Példák tu­catjait őrzik az irattartók ar­ról. hogy az importból szár­mazó berendezéshez a meg­rendelt alkatrész tizenhárom hónap elteltével érkezett be, hogy az érintett importáló fél sem vette a megrendelést, mondván, a gyártóval már nincsen kapcsolata ... Az érdek mindenki előtt nyilvánvaló. Mégis, túlságo­san nagy lyukú hálóval igyek­szünk kifogni az érdekfolyam- ból a halat; kisurran belőle. Az építőipari vállalatnak szál­lító bel- vagy külföldi cégek — akár a gépeknél, berende­zéseknél. akár más áruknál — különösebb töprengés nél­kül hárítják át megnövekedett termelési költségeiket vevő­jükre. Aki mi mást tehetne — már csak azért is, mert mun­káinak egy tetemes része kö­tött áras, mint például a la­kásépítés —, mint hogy a szabad áras munkáknál to­vább hárítja ezeket a terhe­ket a beruházóra, aki ugyan a fogát csikorgatja, de fizet. A gépek, berendezések folya­matos drágulása azonban oda vezet — és a megyei építő­ipari szervezeteknél ez egyre súlyosabb gond —, hogy csök­ken a beszerzés, nem sikerül pótolni a leselejtezett eszkö­zöket kellő mértékben, azaz a legutóbbi két esztendőiben nemcsak nettó, hanem bruttó értékét nézve is mérséklődött a megyei építőipari szerveze­tek gépeinek, berendezéseinek állománya ... ! Ingatag igazság Meglevő példa után felté­teles módban folytatva. Nagy összegek kiadásának elkerülé­sét tenné lehetővé egyebek között a többször felhasznál­ható göngyölegek alkalmazá­sa, a konténeres szállítás bát­rabb bővítése, időállóbb fes­tékbevonatok széles körű el­terjesztése. a mezőgazdasági gépek korrózióvédelmének fo­kozása. Ez bizonyos költség­többlettel jár. S máris a gon­dok közepében vagyunk, a vi­ták lényegénél. Mert: ki vi­selje ezt a többletet? A fes­tékipar? A festék felhaszná­lója? A konténer szállítója vagy az abban árut fuvaroz­tató? A mezőgazdasági gép gyártpia vagy vásárlója? Ingatag igazság az — holott a vitákban sűrűn elhangzik —. hogy a kibicnek, a kívül­állónak semmi sem drága. Azért ingatag, vélt igazság ez, mert egy ország gazdaságában nincsen, nem Jöhet — és ha mégis van, az a közgazdasági környezet súlyos fogyatékos­sága — kívülálló! Ez azonban elméleti igazság. A gyakor­lati érvényesítése objektív és szubjektív akadályok seregé­be ütközik, mert nehezen át­tekinthetőek az érdekviszo­nyok — egyebek mellett a rá­fordításokat következetlenül tükröző termelői árrendszer következtében is azok —, mert csekély a gazdálkodó szerve­zetek késztetése a korszerű­sítésre, a jobb minőségre, a termékek használati értéké­nek fokozására. Gyakori panasz a megye építőipari vállalatainál és szövetkezeteinél, hogy gyenge az építőgépek minősége, felü­leti és teljes korrózióvédelme gyatra. A fontosabb — na­gyabb értékű — gépek száma a megyében tevékenykedő cé­geknél háromezer körül van. Azért a bizonytalanságot mu­tató szám, mert — meglepő vagy nem meglepő — nincsen megbízható nyilvántartás ezekről az eszközökről, ahánv ház, annyi szokás a papírok kezelésében, mellőzésében. Amire rámondhatjuk, élten, minek az a sok bürokratikus aktus... A bökkenő ott van, hogy — amint ez a beszélge­tésekből kiderül — megfelelő nyotnonkövethetőség nélkül — az,építőipari feladatok jel­legéből következően ezek a gének hol itt, hol ott dolgoz­nak két hetet, egy hónapot — minden második gép, beren­dezés nem részesül tervszerű karbantartásban, javításukra jövedelme után jövedelemadót kell fizetniük. A belső érdekeltség javítá­sa céljából 1982 óta van le­hetőség arra, hogy egyes rész­legeiket a szövetkezetek áta­lányelszámolásos formában üzemeltessék. Ebben a rend­szerben a többletnyereség el­érésében, illetve a költség­megtakarításban a dolgozók közvetlenül is érdekeltek. Az átalányelszámolásos üzemel­tetés • szélesebb körű alkalma­zásától a szövetkezeti szolgál­tatások színvonalának emel­kedését. a gazdálkodás jöve­delmezőségének javulását vár­ják. A módosításokat a Magyar Közlöny 1986/2. száma tartal­mazza. A marxi útmutatás Felmérések, tapasztalatok, elemzések szerint a gépipar, termékektől függően, har­minc—nyolcvan százalékkal több anyagot forgácsol el mint más, az összehasonlítás­ba bevont, iparilag fejlett or­szágok gépipara. A gépipar hibája, vétkes közömbössége lenne ez? Némileg ilyen okok is szerepet játszanak ebben a helyzetben, alapvetően azon­ban az előgyártmányok — öntvények, félkész-alkatrészek stb. — fejlesztésének elmara­dottságára vezethető vissza, így azután már érthető, hogy a gépiparban aránytalanul sok az eszterga, a gyalugép, ke­vés a fúrómű. a több helyzetű szerszámgép, a köszörű, a fi­nom felületek megmunkálásá­ra alkalmas berendezés. A kör bezárult, s ebből a körből anyagok ezer tonnái potyog­nak a hulladékba. Vajon in­dokolatlan a kérdés, melyik itt a „szomszéd’’ rétje és me­lyik a mienk? Ne feledjük: az anyagok­kal, az eszközökkel minden esetben az elevenmunka is pocsékolódik! Nosza, ugrás akkor, jöjjön a gyors techni­kai fejlesztés. Például egy horizontál fúró-marógép, mely korszerű minden tekintetben, fokozat nélküli sebességvál­tást tesz lehetővé. Két és fél, hárommillió forintba kerül, ha van ... Megéri, megtakarít annyi eleven munkái, hogy ki­fizetődjék a megvásárlása? Megéri a kifizetett árat, de nem akkor, ha olyan darabo­kat munkáltatnak meg vele, amelyek egy hagyományos, hét—nyolcszázezer forint ér­tékű gépre is rábízhatok. Nem elég tehát a gép, sőt, még az sem. ha időalapja kellően hasznosított. Az a döntő, mit csinál, azaz a gépbe beépített tényleges teljesítmények ma­radéktalan kamatoztatása. En­nek a kamatoztatásnak a helyzetére fényt vet, ha leír­juk: a megyében, néhány kis súlyú kivételtől eltekintve, az eszközhatékonyság romlott. Marx így fogalmazott A tő­ke III. kötetében: „A munka termelékenységének emelke­dése éppen abban áll. hogy az elevenmunka részesedése csökken, a múltbeli munkáé növekszik, de úgy. hogy az áruban rejlő összes munka- mennyiség csökken; hogy te­hát az elevenmunka többel csökken, mint amennyivel a múltbeli munka nő." Ezt a marxi útmutatást a gazdálko­dási gyakorlatban az érintet­tek sűrűn szem elől tévesztik. A nagyon lassan változó gya­korlat azt mutatja, az időnek, az elevenmunkának még min­dig nincsen kellő súlya, érté­ke a gazdálkodási gyakorlat­ban. Nincsen, mert újabb gé­pek, újabb épületek, újabb beruházási összegek... a vál­tozatlanul alacsony, kedve­zőtlen idő-, elevenmunka- hasznosítás közepette. Ha va­lami. akkor ez az igazán nagy pazarlás. Lassabban történik Sok millió forintot takarít­hat meg — és teszi is ezt — a külkereskedelem az ország­nak az ún. taktikai vásárlá­sokkal, azaz a károsodás nél­kül tárolható anyagok olyan időpontban történő megvételé­vel, amikor azok az átlagos­nál is olcsóbbak. Ez jó dolog. Azt a kérdést azonban rit­kán tesszük fel, mit ér az ilyen megtakarítás, ha a pa­zarló felhasználással, a pocsé­kolással még a viszonylag olcsó anyagból is drága terméket állítunk elő?! Nem kell a harangokat félre­verni, mert sok minden tör­tént a megye termelőágazatai­ban az ésszerűbb anyagfel­használás, az importanyagok hazaiakkal való helyettesítése érdekében, amit például iga­zol a fajlagos anyagfelhaszná­lás mérséklődése a legutóbbi két esztendőben, az anyagkiho­zatal célszerűbbé tétele — egyebek mellett a megye vegyipari cégeinél —, amint érzékelhetőek az ésszerűbb beruházási gyakorlat kialakí­tását szolgáló erőfeszítések is. Ez utóbbira utalásként: meg- torpanás után ismét jelei van­nak a beruházásoknál az épí­tési hánvad mérséklődésének, a gépbeszerzések aránya emelkedésének. A gond tehát nem az. hogy semmi sem tör­ténik. Történik. A gondot az okozza, hogy lassabban törté­nik mindez a kelleténél, kö­vetkezetlen a végrehajtás — amiben irányítási következet­lenségeknek is szerepe van —, s magunk érezzük eredmé­nyeinket kevésnek, amikor úgy véljük, a szomszéd rétje azért mégiscsak zöldebb a mienk én él. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom