Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

Prsv ,MM. II, 1938, FEBRUÁR 26.. SZERDA Versenyeztetni a vgmk-kat is! Diplomások, ronggyal keinkben Négy-öt éve gomba módra szaporodnak a vállalati gazdasági munkaközösségek. A minisztertanácsi ren­delet adta keretek között, a vállalati érdekek szigorú figyelmbevételével egyre több helyütt teremtettek le­hetőséget arra, hogy hasznos munkával, helyben jussa­nak többletjövedelemhez a dolgozók. A Dunai Kőolaj­ipari Vállalatnál tavaly négyszázöt taggal összesen 35 gmk-t tartottak nyilván. Pénz főmunkaidőben E vájlalkozási forma fény­korában, 1984-ben 21.9 millió forintos árbevételt értek el, egy-egy tag átlagos jövedelme 38 ezer forintra volt tehető. Tavaly fordult a kocka: a DKV a külső vállalatoktól előnyösebb árajánlatokat ka­pott, a gazdasági munkakö­zösségeknek kifizetett össze­gek zsugorodtak. Néhány gmk önmagát osztotta föl, mert nem bírta a versenyt — Az az álláspontunk, hogy a dolgozók lehetőleg főmun­kaidőben jussanak tisztességes jövedelemhez — mondja Ko­vács Ferenc, a DKV szakszer­vezeti bizottságának titkára. — Az utóbbi öt évben 50 szá­zalékos keresetfejlesztést va­lósítottunk meg. Nyilván e2 _ is hatással volt a vállalkozói ' szellem csökkenésére. Tény az is, hogy a katalitikus krakküzemi beruházás utolsó szakaszában a vállalat alvál­lalkozóként több munkán dolgozott, ez is többletjöve­delmet biztosított a szakem­bereknek. Mások már nem ál­dozzák fel a szabadidejüket, mert megvalósították céljai­kat — korábbi gmk-kerese- tükből. — Azt szeretnénk, ha egy- egy munkára több gazdasági munkaközösség is vállalkozna. De volt olyan meghirdetett feladat — például tartálytisz­títás, elektroműszerészt tevé­kenység —, amelyekre a 35 közösség közül egv sem pá­lyázott — állítja János Jó­zsef, a gépészeti főmérnökség kooperációs vezetője, aki a gmk-k és a vállalat közötti szerződéskötések apostola is. Az az elvünk, hogy versenyez­tessük a gmk-kat egymással és a külső vállalatokkal egy­aránt, s a legelőnyösebb fel­tételek mellett vállalkozó tár­sasággal kössünk megállapo­dást. Felüdülés gyanánt — A gmk-k túlnyomó több­sége takarításra, ablaktj^ztí- tásra, kerti munkákra adja a fejét. A munkaidő után dolgozók között szép számmal találni kvalifikált szakembe­reket, fiatal diplomásokat. Ká- lecz János számítástechnikai programszervező szintén egy ablaktisztító, takarító gmk tagja: — Vegyipari gépész üzem­mérnök vagyok, most a szege­di egyetem programtervező matematikus szakára járok, mert e végzettség megszerzése szükséges a munkámhoz. A szellemi tevékenység, a tanu­lás után kifejezetten jólesik éppen fizikai elfoglaltsággal jutni keresethez. Igaz, persze, hogy ilyen feladatot egysze­rűbb szerezni. — Az IBM-számítóközpon- tunk éves karbantartási költ­sége hatmillió forint — veszi át a szót János József. — Ol­csóbb lenne ezt egy szakkép­zett gmk-ra bízni, de a szük­séges speciális import műsze­reket* alkatrészelíet nem tudjuk beszerezni. Elfogadható érv mint aho­gyan azt is kénytelenek va­gyunk tudomásul venni, hogy a diplomások többségének a végzettségükhöz képest egy­szerűbb munkával kell több­letjövedelemhez jutniuk. Más kérdés persze, hogy amíg ta­karítással óránkint 80—100 forintot is megkereshetnek, addig az alkotó tevékenysé­gért ennek csak a töredékét kaphatják, s ez sajnos, nem­csak DKV-s betegség. Csak a jókat Kétségtelen, hogy a fizikai- munkát kinevezhetjük akár egészséges testmozgásnak, de vajon minden fiatal így véli? Mindenkinek jut még ideje szellemi gyarapodásra, fellöl- tődésre? Vagy inkább a napi nyolc óra után még a gmk- ban is felőrlik erejüket? Mert az egyértelmű, hogy ezek a közösségek csak a legjobba­kat veszik maguk közé, a sorban hátul kullogókat előbb- utóbb kivetik magukból. Fazekas Eszter Gépkocsi-szűrővizsgálat A Közlekedési Minisztérium és a Közlekedési Főfelügyelet kö­zös beruházásával elkészült a gépjárművek országos műszaki vizsgahálózatának központi állomása Budapesten, az Ipoly ut­cában. Az országba érkező új típusú jármüvek típusvizsgálatát végzik itt el, valamint felülbírálják a vizsgaállomások dön­tései ellen beadott fellebbezéseket. A feladatok elvégzésére a legkorszerűbb gépekkel, eszközökkel szerelték fel a műszaki 11 állomást Demeter Pál Bársony Dénes Balázs Győző Madarasi Sándor Kudcrna Ferenc Műszaki fejlesztés a Csepel Autógyár egri gyáregységében A kollektíva a jövőbe tekint A Csepel Autógyár egri gyárának munkásgyüléscn nemrég Demeter Pál igazgató bizakodóan énekelte az elmúlt időszak eredményeit. Visszatekintve a Vi. ötéves tervre, a termelés évi 11 százalékos növekedéséről szá­molhatott be. Ez idő alatt jó szervezéssel meghárom­szorozták az élőmunka hatékonyságát a megelőző öt évhez képest. A jövőt illetően is reménykedhetnek, hi­szen a VII. ötéves tervben háromszázmillió forint érté­kű beruházást valósítanak meg az egri telephelyen. A „B” csarnok két új épületszárnnyal bővül, s az itt el­helyezendő Robomatic-gépsor már a jövő technikáját honosítja meg az üzemiben. A gyár igazgatóját s né­hány dolgozóját arról kérdeztük, hogy milyen kívánal­makkal, gondokkal tekintenek a jövőbe. Van-e vevő? Az elmúlt időszakról szólja Demeter Pál így nyilatkozik: — A múlt évi terv teljesí­tése persze nem ment köny- nyen. A vállalati belső koo­peráció, karbantartás, a pót- alkatrészek gyártása az el­képzelések szerint alakult. Nehéz feladat elé állított ben­nünket viszont a múlt évi hideg tél, de sikerült betarta­nunk a gázfelhasználásra ki­szabott vállalati keretet Szá­mos munkagépet kijavítot­tunk, korszerűsítettünk. Elő­reléptünk a technológiai fe­gyelem megvalósításában is. A gyár közúti járművek sebességváltóihoz készít al­katrészeket. A termékszerke­zet jövőbeni alakulásáról az igazgató így vall: — Nyugatnémet licencvá­sárlással 1975-ben sikerült a kor technikai színvonalának megfelelő gyátmányt létre­hoznunk. Többségében úgyne­vezett ZF-sebességváltókat készítünk ma is Ikarus autó­buszokhoz, Rába-kamionok- hoz és a Csepel Autógyár te­hergépkocsijaihoz. Emellett kis tételben hagyományos AS- sebességváltcik részegységeit, s komplett alvázakat is sze­relünk. A jövőben darabszám­ban s főként minőségben sze­retnénk. javítani a termék Arcok a mezőgazdaságból A SZÉL KITÉPTE AZ AJTÓT A szél időnként olyan erővel támadt a ponyvából készített sátorra, mintha egyetlen rohamával el akarta volna sö­pörni a föld színéről. De akárhogy is erőlködött, mégsem bírt vele. Ellenben a pözdorjalapból rögtönzött ajtót úgy kivágta sarkából, hogy a zuhanásra csaknem összeszaladt a fél falu. A sá­torban levőket viszont nem zökkentet­te ki nyugalmából az esemény. Nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget a zajnak, hiszen tudták, hogy az erős cö­löpökre feszített ponyva — amelyet ők állítottak össze — sokkal nagyobb vi­haroknak is ellenáll. A megszokott ritmusban főzték to­vább a borjúpaprikást, aminek illata teljesen betöltötte a levegőt. A várható finom ebédre megmozdult az emberek ádámcsutkája is. A gondolatra pedig, hogyha vége lesz a zárszámadási köz­közgyűlésnek — feltálalják a finom étket, a nyál is összeszaladt az embe­rek szájában. A fennállásának 25. évfordulóját és egyben a múlt évi jó eredményeket ün­neplő lórévi Dunamenti Termelőszövet­kezet tagsága igencsak rászolgált az ün­nepi ebédre. A nehéz körülmények kö­zepette is megtalálták azokat a tarta­lékokat, ami tisztes nyereséget hozott a szövetkezetnek. Borbély János, a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság gátőre és Rajko- vícs Vladimir, a tsz traktorosa most is igencsak kitett magáért. A két ember szakácstudományáról legendák kerin­genek, ami nem csoda, mert sok lako­dalmi nép törölte már száját ízletes főztjük után. Ezért nem csoda, hogy a zárszámadásokon sem kavargathatja más a borjú- vagy birkapörköltet, mint ők ketten. A fenséges ízek titkát azon­ban csak nehezen árulják el. Azt azon­ban igen, hogy jó ételt csak jó húsból lehet készíteni. Ez az alapja, hozzá még néhány fűszer, só, bors, paprika, némi zsír, meg bor, amivel nem csak a saját torkukat, hanem időnként a fövő húst is nyakonöntik. — Immáron hat éve. hogy együtt fő­zünk Vladimirrel — tájékoztat Borbély János —, munkánkba beleadunk apait, anyait. Természetesen némi jó érzék is szükségeltetik ahhoz, hogy szívesen fo­gyasszák főztünket Mi nem dekázzuk a belevalót, csak úgy találomra tesszük a húshoz a különféle kiegészítőket, de még eddig soha nem panaszkodott sen­ki, hogy rossz a pörkölt. Azt azonban elárulhatom, egyszer előfordult, nagyon feltöltöttünk a garatra, és majdnem odakozmált az étel. Mi nem akartunk annyit inni, de a lakodalmas vendégek töltötték belénk az italt, szinte kan- csóstól. — Jól van, János, jól van, mondjad csak, viszont arra is vigyázz, nehogy megint a bogrács oldalához ragadjon a hús, mert aztán megeheted magad, amit főztél — veti közbe Rajkovics Vladimir. — Meg te is, mert hogy benne vagy a buliban — vág vissza kedélyesen a cim­bora. — De félre a tréfával. Vladimir, tegyük fel a másik bográc^ húst is fő­ni, mert nem készül el idejében. Nézem, ahogy egyszerre mozog a két ember, és ahogy átváltozik egy pillanat alatt. Látszik rajtuk, bár előbb még évődtek egymással, számukra most a munka a legfontosabb. A faluban is azt Rajkovics Vladimir és Borbély János nagy szakértői a pörköltkészítésnek. Tu. dománijukkal nem. állnak egyedül, de az tény, hogy aki egyszer megkóstolta föztjúket, máskor is szívesen eszik ab- ’ bál. (Barcza Zsolt felvétele) mondják róluk, hogy megállják helyü­ket a traktor nyergében és árvíz idején a Duna gátján is. Igen csak érti teendőit Hraniszláv Pélerné és Hrisztov Hrisztóné is. Nem kisebb hírességek ők sem Lóréven a két férfinél. Az ő főztjükkel is sokan találkoztak már a lakodalmakban, de a termelőszövetkezetekben is. Mondják, aki egyszer megkóstolta az általuk ké­szített ebédet, soha nem felejti el. A jó ízeket évek múltán is szájában érzi az ember. — Mi ennek a titlca? — kérdezem. — Aki szereti a családját, és kedvez­ni akar nekik, az mindig a legjobbra, a legtökéletesebbre törekszik — mondja szinte egyszerre a két asszony. De még azt is hozzáteszik, jó ízérzék is szüksé­geltetik a finom étel elkészítéséhez. , Bóna Zoltán színvonalán. Az új beruházás módot ad arra. hogy korsze­rűbb technológiával, ponto­sabban dolgozzunk. A leg­újabb típusú Ikarus-autóbu- szokba nagyobb motornyo- matékkal rendelkező sebes­ségváltókat gyártunk. A kísér­leti buszokba építve ezeket már a közutakon próbálják ki. Arra a kérdésre, hogy van- e vevő gyártmányaikra, az igazgató így válaszol: — Több is élkein- a pia­con,, mint amennyit a válla lá­tunk szállítani képes. A Cse­pel Autógyár termékeit gép­járművekbe építve kínai, ju­goszlávy líbiai, iraki felek vásárolják. Ez valamennyi dollárért-ékesítésű üzlet. De á KGST-országokbá ••• ' ís'-száHí- tunk sebességváltókat,* még pótalkatrészként is. Három delegátus Az elmúlt hónapok óta a vállalat szervezeti életében is történt előrelépés. Ennek következményeiről, ezt mondja Demeter Pál: — Tavaly októberben cé­günknél is megalakult a vál­lalati tanács 48 fővel. Az eg­ri gyárból hárman veszünk részt ezen a fórumon. Én egy­ben a vállalati tanács elnök­helyettese is vagyok. Nagy előrelépést jelentett enr. lét­rehozása, az ösztönzési rend­szer korszerűsítésében, a de- mokratizmuban. Bársony Dénes üzemve­zető szintén tagja a vállalati tanácsnak. Amikor a nyere­ségérdekeltségről kérdezzük, érzékeny pontra tapintunk. A következőket mondja: — Sajnos, a vállalat öt gyá­ra közötti együttműködés ne­hézkes. Sok gondot jelent a hatékony termelés megszerve­zése. A másik probléma: ed­dig a vállalati tervszámok olyanok voltak, hogy mi eg­riek év közben nem tudtuk nyomon követni, mennyi lesz a várható nyereségünk. Az elkövetkező időszakban kor­szerűsítik az elszámolási rend­szert. A tervezet már csak ki­dolgozásra vár. Így világosab­ban átláthatók a gyár költsé­gei, s a várható nyereség is. Elemzésük könnyebb, s min­ket, dolgozókat is jobban ösz­tönöz, ha tudjuk mit telje­sítettünk, s ezért mennyi jár. Minőség szerint A munkaerőhelyzetről szól­ván az üzemvezető panaszko­dik: — Van munkaerőhiány a mi üzemünkben is. Húsz-hu­szonriégy munkáskéz elkelne még. Szerencse, ho?v nálunk az emberek többsége nem fél az újtól. A korszerű automa­tizált gépekkel is szívesen megbarátkoznak. Igaz, több­ségük fiatal. Balázs Győző beállító la­katos hozzáfűzi: — Nem túl népszerű a szakmánk a pályaválasztók körében. Pontosságra, igényes munkára van szükség. A fize­tésért meg kell dolgoznunk, az alapórabéren túl a minő­ség szerint kapunk pótlekot vagy prámiumelvonást. Madarasi . Sándor üzem- fenntartási osztályvezető a múlt, év végén két ünnep kö­zött is dolgozott, — A gépek karbantartása, pótalkatrészek biztosítása, le­gyártása a mi feladatunk — mondja, tr- Erre legalkalma­sabb az év'végi csendes idő­szak. De folyamatosan javít­juk 'a legfontosabb gépeket. Tervszerű, megelőző karban­tartó . mui|káhk eredménye, hog> " 1 tavaly gépeink száz üzemóra alatt csak három órát álltak. Ezt a szintet sze­retnénk tartani a jövőben is, ha lehet, még erősíteni a technológiai fegyelmet. Kude*n«> ‘Ferenc, a műsza­ki .•óS3tá!y;)yezetője technoló­gus , munkatársaival együtt a gyártás előkészítésén fárado­zik. Közösségük 1985-ben a Vállalat Kiváló Brigádja cí­met nyerte el: — Tevékenységünk célja a következő Öt évben a nehéz fizikai munka csökkentése, a termelés automatizálása gyá­runkban, ,, Előretekintés Ez évre előretekintve így beszél..:­—: Bízóba abban, hogy mun­katársaimmal sikerül elkészí­tenünk az automatikus esz­tergagépek beállítását. Re­ménykedem, hogy az elkövet­kező években a műszaki ér­telmiség anyagi helyzete is jobbra fordul. Kollégái hozzáfűzik: — Szeretnénk eleget tenni a magasabb követelmények­nek és Megőrizni a dolgozók körében kialakult jó. közössé­gi szellemet. Jámbor Ildikó (Megjelent a Heves Megyei Nép­újságban.) Bazri ellátásra is Cémaspulnik Négyszázötvenmillió forint tőkés exportból származó be­vételre számít az idén a Cér­nagyár. Új piacuk az Egye­sült Államok, ahová tizenöt tonna kötésre és szövésre al­kalmas fehér cérnát külde­nek. Franciaországba ugyan­ekkora tételben szállítanak új technológiával készült, la­zán csévélt fonalat. Olaszor­szági cégek pedig huszonöt színben, huszonöt tonna cér­nát rendeltek meg a gyártól. Már szállítják Itt a cukorréöa-vetőmag Megkezdték a cukorrépa- vetőmag kiszállítását a Pető- házi Cukorgyár nagycenki magüzeméből. Az ország cu­korrépaterületének csaknem a felére, több mint 40 ezér hektár terület bevetéséhez szállítanak hazai és külföldi vetőmagokat. Az idei vetésre szolgáló mag 30 százaléka a Sopronhorpácson kikísérlete­zett Monopolt N—I, 70 száza­léka pedig a legjobb nyugat­európai fajtákból kerül ki. Egy hektár bevetéséhez 2 ézer magra van szükség. Ez gondos művelés és öntözés esetén hektáronként 450—500 mázsás termést ad, amelyből 7,5—8 tonna a cukorkihozatal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom