Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

2 1986. FEBRUAR 26., SZERDA MIHAIL GORBACSOV FŐTITKÁR BESZÁMOLÓJA (Folytatás az 1. oldalról.) jövőjét a nemzetközi problé­mák háborús úton történő megoldásához. Már Lenin rá­mutatott arra, hogy megen­gedhetetlen és haszontalan kívülről szítani forradalma­kat. különösen katonai eszkö­zökkel, s ez a Szovjetuniónak ma is szilárd meggyőződése. Azok a problémák és válsá­gok, amelyeket a kapitalista világ él át, belülről fakadnak és törvényszerű következmé­nyei a feloldhatatlan belső el­lentmondásoknak. Az állítólagos szovjet vagy éppen kommunista fenyege­tésről szóló, gyakran hangoz­tatott mítosz csupán a fegy­verkezési hajsza és az impe­rializmus agresszivitásának igazolását szolgálja. Egyre világosabbá válik azonban, hogy a hadiösvé­nyen nem lehet ésszerű meg­oldásokra jutni. Amikor a világon ilyen hatalmas menv- nyiségű nukleáris fegyver halmozódott fel, legfőbb ideje gyakorlati lépéseket tenni an­nak érdekében, hogy az em­beriség ne egyensúlyozzon a háború szakadékának szélén, s legfőbb ideje az elrettentés egyensúlyától eljutni a két világrendszerhez tartozó álla­mok közötti kapcsolatok nor­mális, civilizált formáihoz. Mihail Gorbacsov részlete­sen elemezte a kapitalizmus ellentmondásait, amelyek az egyes, országokon belül, vala­mint a kapitalizmus országai között, illetve a kapitalista és a fejlődő országok között gaz­dasági, politikai téren jelent­keznek. Emlékeztetett azokra a prob­lémákra, amelyeknek megol­dása az egész emberiség fel­adata — például a környe­zetvédelem kérdéseire —, s hangsúlyozta: e problémákat nem oldhatja meg egyetlen állam vagy államcsoport, ha­nem a legszélesebb együttmű­ködésre, az államok többségé­nek konstruktív kölcsönös együttműködésére van szük­ség. Nemzetközi kérdésekről szól­va rámutatott, hogy az Egye­sült Államok vezető körei nyilvánvalóan elvesztik való­ságérzetüket a jelenlegi bo­nyolult történelmi időszakban. Az agresszív magatartás, a politika és a gondolkodás fo­kozódó militarizálása, a má­sok érdekeinek figyelmen kí­vül hagyása elkerülhetetlenül az amerikai imperializmus el­szigetelődéséhez vezet. .4 történelem, a társadalmi fejlődés egyre inkább megkö­veteli, hogy lefektessük az államok és népek közötti, egész világra kiterjedő konst­ruktív, alkotó együttműködés alapjait. Ez szükséges a nuk­leáris katasztrófa veszélyének elhárításához, a civilizáció megőrzéséhez, s az összes többi egyre éleződő nemzet­közi probléma megoldásához. A két világrendszer szemben­állása és versengése, valamint a világ államai egyre na­gyobb kölcsönös függőségének növekedése: ez a mai fejlő­dés valóságos dialektikája. Ezt követően Mihail Gorba­csov a Szovjetunió társadal­mi-gazdasági fejlesztésének meggyorsításáról szólt, s ezt stratégiai feladatnak nevezte. Emlékeztetett azokra a hatal­mas eredményekre, amelyeket a párt harmadik programjá­nak elfogadása óta a Szovjet­unió elért, majd rámutatott: a hetvenes években a nép­gazdaságban fokozódtak a ne­hézségek és észrevehetően le­lassult a gazdasági növekedés. Természetesen minderre ha­tással volt egy sor külső té­nyező, a lényeg azonban az volt — hangoztatta —, hogj> nem értékeltük idejében a gazdasági helyzetben bekö­vetkezett változásokat, nem ismertük fel, mennyire ha­laszthatatlan a gazdaság átál­lítása az intenzív fejlesztés útjára. A gazdaság a tehetet­lenségi nyomaték folytán ja­varészt extenzív módon fej­lődött. Mindebből ^gen komoly ta­nulságokat kell levonni., Az első, hogy a múlt felelős elemzése megtisztítja a jövő­be vezető utat, míg a fél­igazságok hangoztatása, az éles kérdések megkerülése akadályozza a haladást. A második tanulság, hogy a gyakorlati tettekben céltuda­tosságot és határozottságot kell tanúsítani. A harmadik pedig az, hogy minden nagy ügy megvalósítása attól függ, mennyire tudatosan és aktí­van vesznek részt benne a tömegek. Kiaknázni Szibéria kincseit A párt és az egész nép el­sőrendű feladata a gazdaság fejlődésében mutatkozó ked­vezőtlen tendenciák felszámo­lása s az, hogy a gazdaság­nak megfelelő dinamikát ad­junk, megnyissuk a teret a tömegek kezdeményezései és alkotóképessége előtt, vala­mint a forradalmi átalakulás számára. Ez után Mihail Gorbacsov a társadalmi-gazdasági fej­lesztés 2000-ig terjedő fő irányvonalának programjára tért át. Rámutatott, hogy ez idő alatt közel kétszeresére kell növelni a nemzeti jö­vedelmet, meg kell kétszerez­ni a termelési potenciált, a munka termelékenységét 2,3— 2,5-szörösére kell növelni, mi­közben csökkenteni kell a népgazdaság energia- és nyersanyag-felhasználását. Mindezen feladatok megvaló­sításában a legfontosabb sze­rep a tudományos-műszaici haladásnak, a társadalom ter­melőerői gyökeres átalakítá­sának jut. Az eddigi anyagi­technikai bázis alapján ugyanis nem lehet megoldani a kardinális kérdéseket. A megoldást a népgazdaság mélyreható, a tudomány és a technika legújabb vívmányai­nak alapján álló rekonstruk­ciójában, a gazdaságirányítási rendszer átalakításában látjuk. Mihail Gorbacsov ezek után sorravette az .ipar és a mező- gazdaság feladatait, majd a gazdasági mechanizmus átala­kításának szükségességéről szólt. Ennek lényegét abban jelölte meg, hogy az egész ter­melést a társadalmi szükségle­tek, az emberek igényei kielé­gítésének kell alárendelni, a vezetés tevékenységének pedig a hatékonyság és a minőség ja­vítására, az ösztönzési rend­szer fejlesztésére, a kezdemé­nyezések és a szocialista vál­lalkozó szellem felkarolására kell irányulnia., Az Állami Tervbizottság és a minisztériumok tevékeny­ségében jobban figyelembe kell venni a területi igénye­ket. Tanulmányozásra ér­demes az a kérdés, hogy a népgazdaság irányítása nagy gazdasági körzetekként való­suljon meg. A legközelebbei és a táv­lati tervek jelentős mértékben kapcsolódnak Szibéria és a Távol-Kelet természeti kin­cseinek kiaknázásához. Fel kell hívni a figyelmet az oroszországi nem feketeföldű övezet további fejlesztésének társadalmi-gazdasági felada­taira is. A gazdasági mechanizmus mindenfajta átalakítása, mint ismeretes, a tudat átalakítá­sával kezdődik. Azzal, hogy szakítunk a gondolkodás és a gyakorlat beidegződött sab­lonjaival, s világosan megért­jük az új feladatokat. Ez vo­natkozik mindenekelőtt gaz­dasági kádereink, az irányí­tás központi láncszemeiben dolgozók tevékenységére — mutatott rá Mihail Gorbacsov. Felhívta a figyelmet arra: a népgazdaság és a gazdasági mechanizmus átalakításáért folyó munkában minden ed­Központi Bizottsága lépéseket tesz a szocialista rendszer de­mokratizmusának elmélyítésé­re. A társadalom irányítása a szocializmusban, a mai körül­mények között nem lehet csupán a szakemberek szűk körének feladata. A szocialis­ta társadalom csak akkor fej­lődhet, ha a nép valóban irá­nyítja saját ügyeit, s az em­berek milliói részt vesznek a politikai életben. Ezzel kap­csolatban elemezte a tanácsok munkáját, kiemelve, hogy az SZKP a helyi közigazgatási szervek önállóságának növe­lésére törekszik. De még ez sem elégséges: egyetlen appa­rátus sem érhet el eredmé­nyeket, ha nem a tömegekre támaszkodik. A választott szerveknek is igényesebbek­nek kell lenniük saját mun­kájukkal szemben. Több pél­da bizonyítja, hogy ha vala­ki sokáig ül egy poszton, ak­kor elveszíti az új dolgok iránti érdeklődését, s a töb­bieket is akadályozza a jobb munkában. A kongresszus küldöttei egyhangúlag megszavazták a napirendet diginél fontosabb, hogy a tu­dományra támaszkodjunk. Az élet követelményeiből kiin­dulva újszerűén kell vizsgál­nunk egyes elméleti elképze­léseket és koncepciókat. Vo­natkozik ez olyan nagy horderejű problémákra, mint a termelőerők és termelési viszonyok kölcsönhatása, a szocialista tulajdon és érvé­nyesülésének gazdasági for­mái, az áru- és pénzviszo­nyok, a központi irányítás és a gazdasági szervezetek ön­állóságának összehangolása és mások. A gyakorlat azt mutatja, hogy tarthatatlanok azok az elképzelések, amelyek szerint a szocializmus körülményei közölt, mintegy automatiku­san biztosítva van a termelési viszonyok és a termelőerők összhangja. Az életben minden bonyolultabb. A szocialista termelési viszonyok teret ad­nak a termelőerők fejlődésé­nek, de ehhez állandóan töké­letesíteni kell őket. Jog és kötelesség összhangja A továbbiakban az előadói beszéd a pénzügyi és hitelpo­litika kérdéseivel foglalkozott, és kiemelte az áru- és pénzvi­szonyok szerepét a tervgazdál­kodás körülményei között. Rá­mutatott, hogy ezek tagadása bénítólag hat a gazdálkodás­ra, ezzel szemben szocialista alapokon való egészséges érvé­nyesülése olyan gazdálkodás­hoz vezethet, amelyben annak eredményei valóban a kollek­tíva munkájának minőségétől, .vezetőinek tudásától és kezde­ményezőkészségétől függ. A párt kidolgozta a népgaz­daság mélyreható átalakításá­nak stratégiáját és megkezdte annak megvalósítását. Nem kétséges, hogy ezek a változ­tatások lehetővé teszik majd a gazdaság fejlődésének meg­gyorsítását. Ehhez azonban nerí) kevés időre van szüksé­günk. A növekedési ütem gypr- sítását azonban halogatás nél­kül már ma meg kell kezde­nünk. A XII. ötéves tervnek éppen az a sajátossága, hogy a népgazdaság új tudományos­műszaki alapokra helyezését a növekedési ütem gyorsításával párhuzamosan tűzi ki célul. Ezért szükséges, hogy a lehető legnagyobb mértékben mozgó­sítsuk minden tartalékunkat. Ezek közé sorolta a termelési potenciál jobb kihasználására, a munka hatékonyabb ösztön­zésére, a szervezettség és a fe­gyelem növelésére, az éssze­rűtlen gazdálkodás megszün­tetésére irányuló törekvéseket. Rámutatott ugyanakkor, hogy a hatalmas tartalékok egy ré­szének felhasználásához még nem láttak igazából hozzá. A különböző szintű vezetők je­lentős részének gondolkodás- módja a források rendkívüli bőségének időszakában alakult ki. Ez a gazdagság sokakat el­kényeztetett, pazarláshoz veze­tett. Ám a helyzet régóta meg­változott. A korábbiaktól elté­rően már nem áramlik új munkaerő a gazdaságba és drá­ga árat kezdünk fizetni minden tonna kőolaj, érc, szén felszín­re hozásáért és szállításáért. E tények fölött nem hunyhatunk szemet Mindennel takarékos­kodni kell, elsősorban a ter­melésben és a háztartásokban. A következőkben Mihail Gorbacsov a szociálpolitika kérdéseivel foglalkozott. Hang­súlyozta: ez az a terület, ame­lyen a gazdasági tevékeny­ség eredményei érvényesül­nek, amely a dolgozók létér­dekeit érinti, s amelyen testet öltenek a szocializmus leg­magasabb eszményei. Ezen a területen láthatóvá válik a szocialista rendszer humaniz­musa, minőségi eltérése a ka­pitalizmustól. Rámutatott az e téren elért eredményekre, s arra, hogy a szociális kér­déseknek nagyobb figyelmet kell szentelni. Az erre vonat­kozó tervek csak akkor való­sulhatnak meg, ha mindenki nagy erőbevetéssel és hatéko­nyan dolgozik. A fizetések szorosan függjenek a végzett munka mennyiségétől és mi­nőségétől. A szocialista állam fontos feladata, hogy kitartó harcot folytasson a ■munka nélkül szerzett jövedelmek el­len. Ma kénytelenek vagyunk beismerni, hogy a gyenge el­lenőrzés és több más ok miatt sokakban eluralkodott a tu­lajdon hajszolása és a közös­ségi érdekek elhanyagolása. A dolgozók joggal vetik ’ fel, hogy ezeket a jelenségeket gyökeresen fel kell számolni, és a központi bizottság tá­mogatja ezt a törekvést. Eköz­ben nem szabad árnyékot vetni azokra, akik becsületes munkával többletjövedelem­hez jutnak. (Az állam támo­gatja a lakossági szükségletek jobb kielégítésére és a szol­gáltatások teljesebb megol­dására irányuló törekvéseket. Az ilyen munkának teljesség­gel összeegyeztethetőnek kell lennie a szocialista gazdálko­dás elveivel, s szövetkezeti alapokra vagy pedig állami vállalatokkal kötött szerződé­sekre kell épülnie. A jövedelem elosztásának javítására vonatkozó bármi­lyen erőfeszítés eredményte­len marad azonban, ha nem sikerül telíteni a piacot áru­val és szolgáltatásokkal. Ezt a célt szolgálja a fogyasztási cikkek termelésének és a szol­gáltatásoknak a tökéletesítésé­re irányuló program. Gorbacsov ezek után a la­kásépítésről szólt, rámutatva arra a célra, hogy az ezred­fordulóig minden családnak önálló lakása vagy háza le­gyen. Beszélt az oktatás hely­zetéről, az egészségügy fel­adatairól, a környezetvédelem kérdéseiről. Az SZKP KB főtitkára ezt követően arról szólt, milyen jelentőségűek a marxista— leninista párt számára. az egyes társadalmi osztályok, rétegek és csoportok közötti kapcsolatok, a nemzeti es nemzetiségi kérdések. A párt biztosítja a társadalom szilárd egységét, egy olyan társada­lomét, amelyben a vezető sze­rep a munkásosztályé. A tár­sadalmi kérdések között fog­lalkozott a család szerepével, a nők és az idősek helyzeté­vel, majd részletesebben a nemzetiségi kérdéssel. Rámu­tatott: a problémák megoldá­sának alapjait a nagy októ­beri szocialista forradalom rakta lef Az elért eredmények azonban nem jelentik azt, hogy a nemzetiségek, nemze­tek közötti kapcsolatok prob­lémamentesek. Az ellentmondások a fejlő­dés elkerülhetetlen velejárói, s fontos, hogy felismerjük azokat, majd az élet által felvetett kérdésekre keressük és idejében megadjuk a he­lyes válaszokat. Az SZKP le­nini hagyománya, hogy rend­kívüli tapintatot alkalmaz a nemzeti és nemzetiségi politi­kában, miközben elvi harcot folytat a nemzeti korlátolt­ság és kérkedés, a naciona­lizmus és a sovinizmus min­den jelensége ellen. Ezt követően Mihail Gor­bacsov a társadalom további demokratizálásának kérdései­ről szólt. Hangsúlyozta, hogv a társadalom fejlesztésében kitűzött feladatokat lehetetlen megvalósítani a szocialista demokrácia határozott to­vábbfejlesztése nélkül. Te­kintettel erre. az SZKP és Az ország igazgatásába mind aktívabban be kell vonni a társadalmi szerveze­teket. A párt új szövegezésű programja célul tűzi ki a közvetlen demokrácia minden formájának fejlesztését. En­nek kapcsán megemlítette, hogy a szovjet alkotmány le­hetővé teszi népszavazások megtartását az országot érin­tő legfontosabb kérdések el­döntésében. Mindenkit szóki­mondásra, véleménye kinyil­vánítására kell ösztönözni — mondotta —, mivel enélkül nem lehet demokráciáról, a tömegek alkotó politikai munkájáról beszélni. Vannak, akik óvatosságra intenek a véleménynyilvánításban azzal, hogy nem kellene ennyit han­goztatnunk hibáinkat, hiá­nyosságainkat, gondjainkat. Erre csak egyetlen választ adhatunk: az igazságra van szükségünk, s az elmúlt egy esztendő megmutatta, milyen határozottan támogatják a tö­megek a haladásunk útjában álló minden jelenség megal­kuvás nélküli elítélését. A szókimondás csak azoknak kényelmetlen, akik rosszul dolgoznak. A szocialista demokratiz­mus szélesítése és továbbfej­lesztése együtt jár a szovjet emberek társadalmi, politikai és személyi jogainak érvénye­sítésével. E jogok elmélyítését, szavatolásuk megerősítését a párt és az állam elsőrendű kötelességének tekinti. A szo­cializmus lényegéből adódóan az állampolgárok jogai nem léteznek, s nem is létezhet­nek kötelességeik nélkül, pon­tosan úgy, ahogy nincse­nek kötelességek jogok nél­kül. A demokrácia a szo­cialista törvényesség erősíté­sének egyik legfontosabb esz­köze, a szilárd törvényesség pedig a demokrácia elválaszt­hatatlan része. A békének nincs alternatívája A Szovjetunió alkotmányos rendjének, biztonságának vé­delméről szólva rámutatott: az SZKP a mai bonvoluit nemzetközi helyzetben, a reakciós imperialista körök növekvő aktivitása közepette lankadatlan figyelmet szentel az ország védelmi képessége erősítésének. A szovjet had­sereg és haditengerészet kor­szerű fegyverzettel és techni­kával. jól kiképzett személyi állománnyal rendelkezik, és felkészült, a nép iránt feltét­lenül hűséges parancsnokok és politikai munkások irá­nyítják. Ezek az erők méltó­képpen teljesítik kötelezettsé­güket a legbonyolultabb, né­ha nehéz helyzetben. Teljes felelősséggel kijelenthetjük: a Szovjetunió védelmi ereje ma olyan szinten van, amely le­hetővé teszi a szovjet embe­rek békés munkájának és éle­tének megbízható védelmét. Mihail Gorbacsov a továb­biakban a párt külpolitikai stratégiájának alapvető cél­jairól és irányairól szólt. Rá­mutatott, hogy az SZKP nem­zetközi stratégiáját az ország gazdasági és társadalmi fej­lődésének alapvető feladatai határozzák meg. Ennek fő célja teljesen világos: biztosí­tani a szovjet nép számára, hogy szilárd békében, szaba­don dolgozhasson. Ez a mai körülmények között minde­nekelőtt azt jelenti, hogy meg kell állítani a nukleáris há­borúra való előkészületeket. Az SZKP a jelenlegi hely­zetet sokoldalúan vizsgálva kidolgozta programját a tö­megpusztító fegyvereknek az évszázad végéig történő teljes felszámolására. Ez méreteit és jelentőségét tekintve történel­mi program. Mint önök tudják — mond­ta Gorbacsov —, javaslatain­kat nemcsak a hagyományos diplomáciai csatornákon to-

Next

/
Oldalképek
Tartalom