Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

1986. FEBRUAR 26., SZERDA 3 MIHAIL GORBACSOV FŐTITKÁR BESZÁMOLÓJA A küldöttek A tanácskozás színhelye: a kongresszusi palota vábbítottuk, hanem közvetle­nül a világ közvéleményéhez, a népekhez fordultunk. Eljött az ideje annak, hogy teljes­ségében megértsük napjaink kegyetlen valóságát: a nuk­leáris fegyver olyan pusztító erőt hordoz, amely képes el­törölni az emberiséget a föld színéről. Felhívásunk ismétel­ten megerősíti, hogy pártunk nemzetközi tevékenységének középpontjában továbbra is a nukleáris veszély, a fegyver­kezési hajsza ellen, az egyete­mes béke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott harc áll. Ennek a politikának nincs alternatívája. Ez méginkább igaz azokban az időszakokban, amikor kiéleződik a nemzetkö­zi helyzet. A háború utáni év­tizedekben valószínűleg soha nem volt olyan robbanásveszé­lyes a világhelyzet, sőt olyan bonyolult és kedvezőtlen, mint a nyolcvanas évek első felé­ben. Az Egyesült Államokban hatalomra jutott jobboldali csoportok, s legfontosabb NA- TO-beli kiszolgálóik' éles for­dulatot tettek az enyhüléstől a katonai erőn alápuló politi­káig. Tevékenységük alapját olyan doktrínák képezik, ame­lyek elutasítják a jószomszéd­ságot és az együttműködést mint a világfejlődés elveit, O Ma olyan fegyverek van­nak, hogy csupán kato­nai-műszaki eszközökkel, vagy bármiféle kiterjedt védelmi rendszerrel egyetlen állam sem reménykedhet abban, hogy megvédheti magát. A biztonság garantálása mindinkább poli­tikai feladat, amit politikai eszközökkel lehet megoldani. Mindenekelőtt jóakaratra van szükség ahhoz, hogy végig le­hessen menni a leszerelés út­ján. A biztonság nem épülhet a végtelenségig a megtorlástól való rettegésre, a „fékentartás és elrettentés” doktrínáira, nem is beszélve egy olyan helyzet abszolút és erkölcste­len mivoltáról, amikor az egész világ a nukleáris fegyverek tú­szává válik. Ezek a doktrínák bátorítják a fegyverkezési haj­szát, amely előbb vagy utóbb képes kicsúszni az ellenőrzés alól. O Ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok kap­csolatairól beszélünk, a biz­tonság csak kölcsönös, s ha a nemzetközi kapcsolatok egészét tekintjük, akkor csak általános lehet. Nagyon fon­tos, hogy figyelembe vegyük az időtényező kritikus jelen­tőségét. Az új tömegpusztító fegyverrendszerek megjelené­se szüntelenül rövidíti a ren­delkezésünkre álló időt, szű­kíti annak lehetőségeit, hogy válsághelyzetben politikai döntéseket hozhassunk a há­ború és a béke kérdéseiben. O A militarizmus húzóere­je továbbra is az Egye­sült Államok, s annak kato­nai-ipari gépezete, amely egyelőre nem kívánja a for­dulatszámát csökkenteni. Ezt természetesen számításba kell venni. Ám mi jól értjük azt egy csoportja mint a nemzetközi kapcsolatok politikai filozófiáját. A wa­shingtoni kormányzatnál to­vábbra is süket fülekre talál­nak a fegyverkezési hajsza megállítására, a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételére vonatkozó felhívások. Lehet, hogy nem érdemes felhánytorgatni a rrtultat? Fő­képpen most, amikor a szov­jet—amerikai kapcsolatokban mintha a javulás jelei mutat­koznának és egyes NATO-or- szágok vezetőinek tetteiben és hangulatában ismét lassan fel­bukkannak a realista tenden­ciák? Mi úgy véljük, érdemes. A nemzetközi légkör erős lehű­lése a nyolcvanas évek első fe­lében ismét emlékeztetett arra, hogy semmi sem adódik magá­tól: a békéért állhatatosan és: céltudatosan harcolni kell. Még a legkisebb esélyt is fel kell kutatni, meg kell találni és ki kell használni, hogy ameddig még lehetséges, meg­szüntessük a háborús veszély erősödésének tendenciáját. Ezt megértve az SZKP Központi Bizottsága áprilisi ülésén ismé­telten elemezte a nukleáris ve­szély jellegét és mértékét, s olyan politikai lépéseket hatá­rozott meg, amelyek a helyzet javulását eredményezhetik. A következő elvi meggondolások­ból indultunk ki: is, hogy a katonai-ipari komplexum érdekei és céljai korántsem egyeznek az ame­rikai nép érdekeivel és cél­jaival, e hatalmas ország valódi nemzeti érdekeivel. A világ természetesen sok­kal szélesebb az Egyesült Ál­lamoknál és külföldi befo­lyási övezeténél. A világpoli­tikában nem lehet csupán egy — bármilyen fontos — or­szággal fenntartott kapcsola­tokra szorítkozni. De magá­tól értetődik, hogy mi igen nagy jelentőséget tulajdoní­tunk a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti vi­szony helyzetének és jellegé­nek. Objektív szükségszerű­ség, hogy békében éljünk egymással, és az egyenjogú­ság, a kölcsönös előnyök alapján együttműködjünk — de csak ezen az alapon. O A világ viharosan válto­zik, és senkinek sincs ereje ahhoz, hogy megőrizze az örök status quo-t. A világ sok tucat államból áll, s mindegyiküknek megvannak a maguk teljesen törvényes érdekei. Kivétel nélkül rnind- annyiuk előtt alapvető jelen­tőségű feladat áll: látva a társadalmi, a politikai és az ideológiai ellentéteket, el kell sajátítaniuk azt a tudományt és művészetet, hogy a nem­zetközi küzdőtéren mérsékelt és belátó magatartást tanú­sítsanak. civilizálton, vagyis a korrekt nemzetközi érint­Mihail Gorbacsov emlékez­tetett a legutóbbi idők szovjet békekezdeményezéseire, arra, hogy a Szovjetunió igyekezett új lendületet adni a különböző tárgyalássorozatoknak. Rámu­tatott, hogy az idén január 15- én közzétett szovjet nyilatko­zat célja a világ biztonságá­nak védelme a nukleáris-koz­mikus érában. A Szovjetunió kitartóan törekedni fog ennek a programnak a megvalósítá­sára, amit a következő évek­ben külpolitikája központi ele­mének tekint. E kezdeménye­zések betűjével és szellemével szigorú összhangban áll a Szovjetunió katonai doktrínája is, amely egyértelműen védel­mi jellegű. A Szovjetunió meg- győződéses ellenzője a nukleá­ris háborúnak. Ennek kapcsán ismételten rá mutatott-a-„csil­lagháborúval” kapcsolatos szovjet álláspontra. A dolgok állása azzal fenyeget — mon­dotta —, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlanná válik. Nagy szükség van arra, hogy amíg nem késő, valós megol­dást találjunk, amely garan­tálná, hogy a fegyverkezési hajsza nem terjed át a világ­űrre. Az ennek útjában álló akadály leküzdését nagy mér­tékben elősegítené, ha lényege­sen csökkenteni lehetne a nukleáris fegyvertárat. A Szovjetunió kész lépést tenni ebbe az irányba. Gorbacsov bejelentette: teg­napelőtt Reagan elnöktől vá­laszt kaptunk január 15-i nyi­latkozatunkra, s az amerikai fél a genfi tárgyalásokon is hozzálátott elképzeléseinek részletesebb kifejtéséhez. Ter­mészetesen figyelmesen tanul­mányozunk mindent, amit az amerikaiak előterjesztenek e kérdésekről. De mivel a választ a szó szoros értelmében a kongresszus megnyitásának előestéjén kaptuk, feltételez­zük, hogy az amerikai kor­mányzat valószínűleg már er­ről a fórumról értesülni kí­ván, miként ítéljük meg az kezés és együttműködés kere­tében éljenek. De ahhoz, hogy ezt az együttműködést tág térségekre terjesszük ki, szük­ség van a nemzetközi gazda­sági biztonság átfogó rend­szerére. Tudomásul kell venni: a fegyverkezési hajszát, akár­csak a nukleáris háborút, nem lehet megnyerni. E haj­sza kiterjesztése a világűrre felgyorsítja a nukleáris fegy­verzet felhalmozásának egyéb­ként is kritikusan gyors üte­mét, A helyzet olyan jelleget ölthet, amikor már nem függ a politikusok akaratától, hanem a technika, a katonai logika fogságába kerül. Vagyis nemcsak az atomháború, ha­nem annak előkészítése, a katonai fölényre való törek­vés sem hozhat politikai hasz­not senkinek. amerikai álláspontot. Azt már azonnal megmondhatom: az elnök levele nem ad alapot ar­ra, hogy bármilyen változást is eszközöljünk a nemzetközi helyzet értékelésében, amelyet még az üzenet kézhezvétele előtt a kongresszusi beszá­molóban megfogalmaztunk. Gorbacsov rámutatott: az ame­rikai válaszban megfogalma­zódnak bizonyos reménykeltő megítélések, de a pozitív ki­jelentések elvesznek a külön­böző fajta „kikötések” és „fel­tételek” között, amelyek gya­korlatilag megakadályozzák a leszerelés alapvető kérdéseinek megoldását. Egyszóval: az ép­pen csak kézhez kapott doku­mentumban nehéz felfedezni őszinteséget az amerikai veze­tés részéről a nukleáris fenye­getés felszámolása alapvető problémáinak gyakorlati meg­oldására. Gorbacsov ezek után rámu­tatott, hogy a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít a szomszédaihoz fűződő kapcso­latainak, egyikkel szemben sincs területi követelése, egyiket sem fenyegeti. Az előadó külön kiemelte Európa jelentőségét az SZKP külpolitikai tevékenységében. Rámutatott a helsinki folya­mat továbbvitelének, a nuk­leáris és hagyományos fegy­verzet radikális csökkentésé­nek fontosságára. Aláhúzta az ázsiai és a csendes-óceáni térség fontosságát is, majd kiemelte: a Szovjetunió arra törekszik, hogy közös erővel keressék a kiutat a bolygónk különböző forrongó pontján meglévő konfliktushelyzetek megoldására. Mihail Gorbacsov a követ­t Mihail Gorbacsov előadói beszédét követően Gennagyij Szizov, az SZKP Központi Revíziós Bizottságának elnö­kezőkben azt hangoztatta, hogy a béke és a társadalmi haladás sorsa minden koráb­binál szorosabban összefügg a szocializmus világrendszere gazdasági és politikai fejlő­désének dinamizmusával. Meg vagyunk győződve arról — mondotta —, hogy a szocia­lizmus képes megoldani leg­bonyolultabb feladatait is. Ehhez rendkívül fontos, hogy aktívabb legyen az együttmű­ködés, amely nem egyszerűen teljesítőképességeink össze­adása, hanem megsokszorozá­sa. A kormányon lévő kom­munista pártok közös fellé­pése továbbra is a politikai együttműködés magva. Gor­bacsov méltatta a Varsói Szerződés hatálya meghosz- szabbításának, a KGST-or- szágok tudományos-műszaki haladása komplex programja elfogadásának, a szocialista Mihail Gorbacsov beszédé­ben kifejtette egy mindent átfogó nemzetközi biztonsági rendszer elvi alapjait, ame­lyeket katonai, politikai, gaz­dasági és humanitárius téren egyaránt meg kell teremteni. Az SZKP KB főtitkára be­szédének további részében rámutatott az új szövegezésű pártprogram létrehozásának körülményeire, jelentőségére, majd felhívta a figyelmet, hogy a pártszervezeteknek új módon kell dolgozniuk, nö­velve szerepüket és jelentősé­güket a szocialista építőmun­kában. Ennek kapcsán rámutatott a pártszervezetek munkájában kiemelkedő pozitív tapasztala­tokra, s élesen bírálta a párt­munka gyengeségeit, formális ke terjesztette elő a bizottság jelentését. Méltatta azt a nagyszabású munkát, amely a beszámolási időszakban a szo­cialista demokrácia további erősítése és fejlesztése érde­kében folyt. Gondos ellenőr­zés kísérte a dolgozók leve­leinek és beadványainak fel­dolgozását az SZKP KB osz­tályain. öt esztendő leforgása alatt ezekhez az osztályokhoz több mint három és fél mil­lió levél futott be, s a köz­ponti bizottság fogadóirodá­ján mintegy 120 ezer ember ügyét intézték. Gennagyij Szizov megemlé­kezett arról is, hogy az SZKP Kedden Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagjai és póttagjai, a központi bizottság titkárai, a szövetségi köztársaságok kom­munista pártjai központi bi­zottságainak első titkárai, va­lamint a pártkongresszus el­nökségének más tagjai, a ha­országok népei közötti kap­csolatok szélesítésének jelen­tőségét. Az SZKP az összes kommunista párttal, a szocia­lista világrendszer vala meny­nyi államával becsületes, nyílt kapcsolatokat kíván te­remteni, és a velük való elv­társi véleménycseréért száll síkra. Ennek kapcsán elége­dettséggel beszélt a Szovjet­unió és Kína kapcsolatainak bizonyos mérvű javulásáról. A kommunista mozgalomról szólva azt a véleményét han­goztatta, hogy a mozgalom egységét az osztályszolidari­tás, a közös célokért vívott harc, az összes testvéri párt egyenjogú együttműködésével lehet és kell megteremteni. Hangoztatta az SZKP válto­zatlan szolidaritását a nem­zeti függetlenségért, a társa­dalmi haladásért küzdő erők­kel. tárterületi és területi párt- bizottságok első titkárai felke­resték a Lenin-mauzóleumot és ott koszorút helyeztek el. A koszorú szalagján ez a fel­irat volt olvasható: „Vlagyi­mir Iljics Leninnek — az SZKP XXVII. kongresszusá­nak küldötteitől”. Tiszteletteljes tapssal köszöntik az elnökséget Átfogó biztonsági rendszert Aktív KGST-egyiittműködés A revíziós bizottság jelentése * Uj módon kell dolgoznunk *<§r Koszorúzás a mauzóleumban vonásait, a kádermunka fogya­tékosságait. Nagy hangsúlyt helyezett az ideológiai mun­kára, rámutatva arra a köve­telményre, hogy erősödjön az ideológia kapcsolata az élettel és gazdagodjék az emberek szellemi világa. Felhívta a fi­gyelmet a burzsoá ideológia elleni harc fontosságára. Sor­ra vette az ideológiai munka eszközeinek feladatait, megfo­galmazva a velük szemben tá­masztott növekvő követelmé­nyeket. Mihail Gorbacsov előadói bestédét befejezve rámutatott, hogy o társadalmi-gazdasági haladás meggyorsításának irányvonala reális, mert mar­xista—leninista alapokra épül és megfelel az egész szovjet nép érdekeinek, történelmi tö- rekvéseinek. Központi Revíziós Bizottsága szoros kapcsolatokat tartott fenn a testvérpártok revíziós és ellenőrző bizottságaival, s a tapasztalatcsere kölcsönö­sen hasznosnak bizonyult. A bizottság elnöke végeze­tül emlékeztetett arra, hogy a központi revíziós bizottság jelenleg érvényes szabályzatát több mint hat évtizeddel ez­előtt hagyták jóvá, ezért a pártkongresszus küldöttei elé terjesztették egy új szabály­zat tervezetét. ★ Az SZKP XXVII. kongresz- szusa ezzel befejezte első mun­kanapját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom