Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-11 / 35. szám

lila mit látunk? Hétfőnként naponta két­szer megtelik a színházte­rem a gödöllői művelődési központban, jobbára idő­sekkel, akik nosztalgiáznak a régi sikerfilmeken, visz- szaidézve a hajdanit. Üjab- ban kialakult egy kellemes társasjáték is, a neve: Ma mit látunk? A most prog­ramon lévő IV. sorozatot feljegyeztem. Január 13- ára hirdették a Királyné huszárját, kaptuk az Okos mamát. Január 20-ára az Édes mostohát hirdették, a Barátságos arcot kérek jött. (Hát milyet vág­junk?) Január 27-én a Halló, Budapest helyett az Ember a híd alatt című filmet vetítették. Ekkor többszörösen kihirdették, hogy február 10 helyett 3-án lesz vetítés, de nem a Címzett ismeretlen, mert az korábban ment, hanem a Csúnya lány. Erre a szegény Csúnya lányra már rég várunk, de úgy látszik, nagyon csúnya, mert ahogy elsötétült a te­rem és berregni kezdett a gép, megjelent a felirat: Egy csók és más semmi — a közönség derültségére. Az, hogy ez a film a Tolnay-sorozatban nemrég ment a tévében, különös­képpen nem zavart, de so­kunkat bosszant a kvízjá­ték. Mit szólna az illeté­kes, ha az étteremben a rendelt kacsasült helyett székelykáposztát hozna a pincér, méghozzá szó nél­kül? Azért csak szívesen já­runk és izgatottan várjuk február 17-én a Nem élhe­tek muzsikaszó nélküli. Vagy valami mást... f. m. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM 1986. FEBRUÁR 11., KEDD Gpnyörű kelmék között A vásárló kívánsága szerint Veresegyház Nyulkiállítás Kisállat-kiállítást és -vásárt tartanak Veresegyházon, a művelődési központban feb­ruár 15-én és 16-án. A fóti Vörösmarty Termelőszövetke­zet keretében működő helybeli nyulászklub rendezvényére az egész országból érkeznek a te­nyésztők állataikkal. Láthat­juk a zalaegerszegiek többszí­nű rókáit, görényeit, csincsil­láit, a nagykovácsiak íajmacs- káit. Jelezték érkezésüket a fővárosból, Győrből, Szeged­ről, Üllőről, Gödről, Fótról, Nagyorosziból, Szekszárdról, Monorról, Erdőkertesről. Tom­bolát is rendeznek a kiállítá­son, nyulat és sok egyebet sor­solnak ki. Derenkó Béláné és Laukó Nóra frottírköntösöket szab. (Han- csovszki János felvétele) \ Ki ne szeretné a szépet? Melyik nő utasítana visz- sza egy elegáns ruhát? Jó érzés lehet a gyönyörű kel­mék között válogatni, szabni, varrni, és ha másokon látjuk is, örülni az általunk készített ruhaköltemé­nyeknek. A munka milyensége mellett talán ezek az indokok is meghatározzák, hogy a gödöllői Diana Ru­haipari Szövetkezet dolgozóinak kilencvenhat százalé­ka a gyengébb nemből kerül ki. A szövetkezetben lányka, bakfis és női alsó- felsőruhá­zati cikkeket, köntösöket, sza­badidő-ruhákat gyártanak. Két éve már, hogy élve az új hitelforma adta lehetőségek­kel, harmincnégy mindentudó japán gépet szereztek be. A régi, még működőképes beren­dezéseiket hozzáillesztették az új gépsorhoz. Üzemszervezési okokból és a termelés zavartalansága végett fokozatosan állnak át a zárt technológiai rendszerre. Eze­ken a nagy teljesítményű esz­közökön csak képzett szakem­berek dolgozhatnak, ezért is Sakk Ütőképes csapatokat A GSC sakkszakosztályának vezetője, Varga Mihály játé­kosként számos versenyen ült és ül asztal mellé, hogy meg­mérkőzzön ellenfeleivel. Mikor Portisch Lajos Gödöllőn ven­dégeskedett, Varga döntetlent ért el a nemzetközi nagymes­ter ellen. Most az iránt érdek­lődtem, hogy áll a szakosztály szénája, milyen az utánpótlás. A szakosztálynak 25—26 tagja van, az utánpótlást az iskolákból merítik. A tehet­ségkutatás több fiatalt nyert meg a sportágnak. Különösen a Petőfi iskolával alakult ki jó kapcsolat, ahol maga Var­ga Mihály foglalkozik az ifjú sakkozókkal, és tart rendsze­res edzéseket nekik. Hétfői jon­napokon 15.30—18 óráig nek össze az iskolában. A felnőttek ugyancsak hét­főn, 17 és 22 óra között, az agráregyetem sportcsarnoká­ban lévő klubhelyiségben edzenek. A csapathoz Pestről jár ki Balogh Béla szaktanár, a Budapesti Vasas mestere, ő irányítja az edzéseket. A szakosztályt, a csapatokat új­jászervezték. Az utóbbi idő­ben rossz volt a hangulat, ér­dektelenség ütötte fel a fe­jét, egyszóval kezdtek a csa­patok szétzilálódni. Ezen kí­vánnak változtatni, ütőképes csapatokkal jó hírnevet sze­rezni, úgy, mint régen, ered­ményesen szerepelni. Cs. J. Kézilabda Megkezdődöttateremtorna Lejátszották az első for­duló mérkőzéseit a körzeti ké­zilabda-szövetség által ebben az évben harmadszor kiírt Gödöllő Kupa teremtornán. Eredmények, nők, A-cso- port: Hernád—Tóalmás 16-22 (8-11), Tóalmás—Veresegyház 29-15 (12-8). Az Ózd—Veres­egyház mérkőzést nem ját­szották le, mivel az ózdiak nem érkeztek meg. B-csoport: Isaszeg—Tápió­völgye 25-30 (14-13), Kartal— Dány 20-16 (10-7), Isaszeg— Dány 20-19 (4-8), Tápióvölgye —Kartal 21-14 (11-6). Férfiak IMI—Kartal 33-18 (17-8), Verőcemaros—Gyömrő 24-22 (12-13), GEAC—IMI 19-22 (8-8), Gyömrő—Balassa­gyarmat 17-18 (6-8), Balas­sagyarmat—Veresegyház 26-23 (13-10), Kartal—Verőcemaros 19-31 (10-14), Veresegyház— GEAC 20-37 (9-16). A körmérkőzésen kialakult sorrend szerint döntik el a csapatok a következő for­dulóban a végső helyezéseket. Szarvacska Manóeska. Szí­nes, magyarul beszélő szovjet mesefilm. Csak 4 órakor! Hülyeség nem akadály. Szí­nes magyar film. 6 és 8 óra­kor! féltek először, fölöslegesen lesznek idegesek a gépkezelők. Kellemes meglepetés érte azonban a vezetőket, mert nem idegenkednek az újdon­ságtól, sőt tudják már, idővel, az összes teljesítményfokozat kihasználásával rejtett tarta­lékokat lehet előbányászni. Itt nem türelmetlenkednek az emberek, a norma ismeret­len fogalom. A szabászok, var­rónők az új rendszerben pre­mizált törzsbérben dolgoznak. Az órabér a gép korszerűségi fokától, munkafázisai számától függ. Nincs vita a fizetés miatt, hiszen tudják, annak különbözőségével a szakmai felkészültséget is megbecsülik. Szívesen fogadják máx a ju­talmazásokkor személyenként történő elbírálást is. Amire nagyon büszke a vezetőség, az elmúlt évben 14,1 százalékkal növekedett, 54 ezer forint lett az átlagkereset. Tudatosan kis sorozatú ter­melésre törekszenek 1983 óta, hiszen senkinek nem mind­egy, hányszor találkozik az ut­cán saját ruhájával, blúzával. Saját nevelésű szabászuk van, a modellező csoport vázlatai alapján megvarrt holmikat kereskedő munkatársuk kínál­ja az országban, ő deríti fel az újabb piacokat. Rendkívül nagy vevőkörrel rendelkeznek, áruik nyolcvan százalékát a nagy-,. a többit közvetlenül a kiskereskedelem veszi meg. Mindenkor alkalmazkodnak megrendelőik igényeihez, kí­vánságra módosítanak, vál­toztatnak például a zseb vagy a gallér alakján, esetleg al­kalmazzák a kért kiegészítő­ket. Módszereik sikerességét bizonyítja, hogy 1985-ben fennállásuk óta a legjobb eredményt érték el, árbevéte­lük meghaladta a 70 millió fo­rintot. Ez annyit jelent, a 136 dolgozó 190 ezernél több ter­méket készített el. Tervüket huszonhét százalékkal teljesí­tették túl. Gödöllőn van egy üzletük, ahol a szebbnél szebb nadrág, kosztüm, szoknya, blúz mel­lett ízléses fehér hímzéses té­rítőikét is megtaláljuk. Ezen­kívül Budapesten, a Bulcsú utcában is működik egy min­taboltjuk. Számos sikert, elis­merést szereztek már a nem­zetközi vásárokon bemutatott tárgyaik. Kiváló üzletpolitikájuk mel­lett az emberekkel való törő­désüknek is köszönhetik, nin­csenek munkaerőgondjaik. Kartalon két éve indítottak be egy kihelyezett egységet, az egyszerűbb termékeket ti­zenhárom asszony varrja ru­galmas munkaidőben. Négy vagy hat órát töltenek el itt az asszonyok, ki mennyit tud vállalni a családja mellett. Az is igencsak ritka és követésre méltó példa, gödöllői telepü­kön délutánonként helyben várja a fodrász a vendégeket, még a hatgyermekes család­anya is ápoltan mehet haza munka után. Báskai Erzsébet Kint még hótakaró fedi a földeket, bent, a szövetkezet gép­műhelyeiben azonban szorgos munka folyik. A tavaszi szántás, vetés megkezdése előtt át kell vizsgálni az erőgépeket. A vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezet gépjavítói is most vannak a legnagyobb hajrában, ebben a hónapban min­den. a termesztésben részt vevő gép javítását be kell fejez­niük. Felvételünkön: Bényi László szerelő és Kővári Zoltán traktoros egy Rába-Steiger lámpájának a vezetékeit cseréli ki. (Hancsovszki János felvétele) Lemezbemutató Az eSöadásck este hétkor kezdődnek Mielőtt a márciusi kínála­tot említenénk, felhívjuk a színházkedvelők figyelmét, hogy Udvaros Dorottya feb­ruár 23-i élő lemezbemutató­jára még kapható jegy. Elő­adásának címe Átutazó. Köz­reműködik Eperjes Károly, kísér Dés László és együttese. Március 2-án a fővárosi Katona József Színház jön Gödöllőre. Luigi Pirandello Az ember, az állat és az erény című vígjátékát adják elő há­rom felvonásban, Heltai Jenő fordításában, Zsámbéki Gabor rendezésében. Benedek Miklós. Szacsvai László, Csomós Ma­ri, Bodnár Erika lép fel töb­bek között. Az előadás este 7-kor kezdődik. Akárcsak március 14-én. Ekkor a szé­kesfehérvári Vörösmarty Színház vendégszerepei a vá­rosi művelődési központban. Wassermann Kakukkfészek című színművét adják elő, amely Ken Kesey regénye, a Száll a kakukk fészkére alap­ján készült. A főbb szerepek­ben: Eperjes Károly, Bujtor István (egyben rendező), Meszléry Judit. A fővárosiak előadására február 10-től, a székesfehér­váriakéra 20-tól vehetők je­gyek. húszéves a város Ünnepi munkabizot^$4g Gödöllő várossá nyilvání­tásának 20. évfordulóját áp­rilis közepén, a tanácsház- pártház átadásával egy időben készülnek megtartani. Az ün­nepség megrendezésére mun­kabizottságot hozott létre a városi tanács. Az alakuló ülé­sen dr. Horváth Ilona vb-tit- kár elmondotta, hogy az idő rövidsége és a feladatok sok­oldalúsága miatt minden na­pot jól ki kell használni. A bizottság tagjai munka­helyük segítségével sokat te­hetnek a sikeres rendezésért. Az elmúlt 20 év történetéről írásos és fotódokumentumokat kívánnak bemutatni. A szer­vezők fontos szerepet szán­nak a helybéli művészek, a helytörténeti gyűjtemény, a könyvtár, a fotóstúdió és a gödöllői, tavasz rendezőinek is. íf A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Lehetétíen . tárgyaink ’86, kiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. A Gödöllő, Szilhát lakóterü­let beépítésének tervpályáza­ta, kiállítás, megtekinthető az előtérben. A hét gödöllői műtárgya: Kádárgyaluk, megtekinthe­tők az előtérben. MÉG A NYÁRON kérdezte tőlem tizennyolc éves fiam: miért írok olyan sokat az öre­gekről? Meglepett a kérdés, mert figyelmeztetett az éveim­re. hiszen általában saját kor­osztályom egykor átélt élmé­nyeit, szokásait, örömeit és gondjait vetem papírra. Per­sze, a hatvanhoz közeledve, inkább érzem magam mellett a hetven-nyolcvanéveseket, mint a tizennyolc, húszévese­ket, ezért aztán soraim jelen­tős részéből valóban múltat idéző emlékek kerekednek. Azt hiszem, szívesebben is írok az öregekről, mert ha kihal­nak, utódaik, akik már más történelem részesei, más idők tanúi, apáikat könnyen elfe­lejtik. Az ősök sorsát megis­merni, természetüket megtud­ni. a jövőnek megőrizni — akár a többi népi kincseket, dalokat, táncokat, meséket, szerszámokat és épületeket, mindenféle szellemi öröksége­ket — kötelességünk. Réti István, Tóth Gábor, Fercsik Gábor — a hévízgyör- ki nyugdíjasklub vezetői, vagy Csorna András, Tasnádi Fe­renc, Valentinyi János és öt­ven klubtársuk élete tulajdon­képpen történelmi eseménye­ket idéző évek emlékeit őrzi. A bagi nyugdíjasok közé csak le kellene ülni egy magneto­fonnal, s megismerhetnénk a bagi kövezők nem könnyű életét, világjáró vándorlásai­kat, hányódásaikat, s a nyo­mában született a bagi kő el­nevezést. Túrán elég lenne egy vasárnap délután a ház Régiekről szólva Nyakkendős kupec előtti kispadon üldögélők közé telepedni, s még élő öregek szájából ismerkedhetnénk a vasutat építők, az aláverő pá­lyamunkások nehéz robotjá­val, s megismernénk asszo­nyaik ügyes kezét is, akik ün­nepi ruhává alakítottak a vas­utaszubbonyt, s megteremtet­ték Túrán a vasutaskabát és a népi alkotóerő találkozásából az újmódi divatot, ami már nem is paraszt, de nem is uras. Az egykori kartali új gazdák történelmi beszámolót tudná­nak tartani a kultúrotthon bü­féjében. hogyan is, mint is volt az az idő, amikor 1945 tavaszán a nagybirtokot a sze­gények között fölosztották. Galgahévizen is élnek olya­nok, akik sírtak, meg olyanok is, akik a mezsgyekarót saját fejszéjük fokával verték a földbe, amikor átvitatkozott éjszakák gondtól terhes fenye­getései után tagosították a táblákat, mert megalakult a termelőszövetkezet. András bácsi most hetven­négy éves. Galgamácsán be­szélgetünk a fából készült ét­terem kocsmájában. Azt mondja, 2890 forint nyugdíjat kap az államtól. Ebből meg a háztáji földje jövedelméből el­éldegélnek ketten az asszony­nyal. Nem szorulnak senkire, nem kérnek könyöradományt senkitől. — Próbáltam én mást is, nem voltam mindig nyugdíjas paraszt. Ácsok mel­lett dolgoztam Pesten. Hétfő­től vasárnapig padláson alud­tunk. Vasárnap hazajöttünk, aztán kezdtük elölről. Nyáron aratni mindig megtérünk. So­ha végleg a földtől el nem sza­kadunk. Apámnak hét holdja volt, de nyolcán akaszkod- tunk bele. Ö még felülhetett a kocsijának a bakjára, s ha kedve tartotta sallangos osto­rával a lovak közé csaphatott. — De amikor szétosztottuk a vagyont, akkor Klára án­gyom minden testvérem só­haját kimondta: kaszával egy suhintás, ennyi lett a jussod, András! — I^y volt. Nem a bor beszél András bácsiból, hanem az öreg korára utolért elégedettségi Hív nagy szere­tettel az otthonába. Mennék, de esteledik, s lám, milyen szerencsém van. A házam előtt Sápi Pali bátyám­mal akadok össze, s mivel a faluban egyetlen ember sem él ragadványnév nélkül, el­mondom, hogy őt Kupecnek mondják. Akik hozzá közeláll- nak, a szemében is, a többiek meg csak a háta,, mögött. De maga sem takargatja, mintha erény volna, az okosság pél­dája vagy a tökélyre vitt fi­neszesség. Pali bácsi nem iga­zi kupec. Én a kupecségről Kiss Lajos Szegény emberek című könyvében olvastam. Az igazi kupecnek földje nem volt. de akár egy úriember, mindig öltönyben, kánikulá­ban is zakóban, nyakkendő- sen járt. Sokat ült a kocsmá­ban. A táskája tele volt pénz­zel. Más helyett bonyolították le a vásár szellemes komédiá­ját bizonyos összeg fejében. SOHA SEM VOLT kupec valójában. Volt néhány saját hold földje, csupán a lovait váltogatta sűrűbben. Olcsób­bért vette, s amikor ideje en­gedte. drágábban adta. — A szép állatoknak mindig örül­tem — mondja, s ha tehettem, ott teleltem, nyaraltam.az is­tálló ajtajában. Nagyon örül­tem, ha két szép lovat hajtot­tam, olyanok, amik szántottak, terhet húztak, de parádézni is tudtak. Most is van két gyö­nyörű állatom. De hát a nyolc­vanadikhoz közeledem. Bár még két lóval kocoghatnék haza a kecskeméti vásárból. Sápi Pál egészen beleringa­tózott a régiekbe. Ügy mesél, mintha diktálna. — Mindig akkurátus ember voltam, az akkurátus emberek pedig pre­cízek, a komótosság meg ta­lán az állataikról ragad rájuk, így passzol egymáshoz ember és ál.at. Igen. Talán a múlt, jelen és jövendő is. Fercsik Mihály ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom