Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-11 / 35. szám
Jegyzet Mit hoz a holnap? TDizonyára sokan megle- pödtek azon, hogy tavaly év végén éppen az ünnepek előtt bezárt a mo- nori szolgáltatóházban a gyömröi székhelyű Lakatos és Szolgáltató Ipari Szövetkezet szabórészlege. Többeknek a megrendelését nem tudta teljesíteni a szövetkezet. Jó néhányan hoppon maradtak. Ám a monori szabórészleg bezárása nem egyedülálló a szövetkezet életében. A közelmúltban lapunkban is nyilatkozott a szövetkezet elnöke, hogy különböző okok miatt több szolgáltató egységet kellett bezárniuk. így megszűnt a háztartási kisgépjavító részleg, nem működik a monori kékfestő üzem, a rádió-, tévéjavító és az olajkályhaszer- viz. Azóta sajnos újabb részleg zárta be képzeletbeli kapuját, nevezetesen az irodagépjavítók. Ez utóbbiról . érdemes egy kicsit részletesebben is szólni. Amikor néhány évvel ezelőtt megalakult ez a részleg, sokan szkeptikusan vélekedtek róla, mondván, nem hoz majd sok hasznot a szövetkezet konyhájára. A részlegben dolgozó kollektíva azonban rövid idő alatt bizonyította életképességéi, árbevételük tavaly már megközelítette az ötmillió forintot, a nyereségük is évről évre dinamikusan emelkedett. Időközben a részleg vezetője nyugdíjba ment, de sikerült egy jól felkészült, emberileg is kifogástalan új vezetőt munkába állítaniuk, így törés nélkül ment végbe a váltás. Néhány hónap után azonban sajnálatosan megbetegedett a részlegvezető, magukra maradtak az irodagép-javítók. Nincs bent a főnök, cin- cognak az egerek — szokták mondogatni, s ez érvényes volt az irodagép-javítókra is. A bizonytalanság érzése lett úrrá rajtuk, a szövetkezet vezetőitől remélt segítséget nem kapták meg. Ilyen körülmények között cseppet sem meglepő, hogy a napokban felszámolták ezt a részleget is. A régi — a korábban már említett — nyugdíjas vezető —, mivel nem hívták, hogy segítsen, új részleget alakított az egyik termelőszövetkezetben, aho- vává beléptek a Lakatos és Szolgáltató Ipari Szövetkezet dolgozói... Pedig ez a kollektíva az elmúlt években példásan teljesítette a velük szemben támasztott magas követelményeket. Nemcsak a napi munkában mutattak példát, hanem a társadalmi tevékenységben is. A szocialista brigádmozgalomban a szövetkezet elitje közé sorolták a brigádot, amely többször elnyerte az aranykoszorús címet. A Lakatos és Szolgáltató Ipari Szövetkezetben már tavaly is sok nehézséggel küzdöttek. A különböző részlegekből sokan kiléptek, az elvándorlásnak ma sincs vége. A bizonytalanság érzésével küszködnek a szövetkezet dolgozói, s ez óhatatlanul rossz munkahelyi közérzetet teremt körükben. Még csak az év elején vagyunk, nincs tehát késő, hogy változtassanak a jelenlegi állapotokon az illetékesek. A szövetkezet a múlt évet tisztes eredménnyel zárta, annak ellenére, hogy objektív és szubjektív körülmények is közrejátszanak a megnehezedett gazdálkodásban. Amint a nevük is jelzi, legfontosabb feladatuk mégiscsak a szolgáltatás. Ennek javítása, szélesebb körűvé tétele sürgető teendő a Lakatos és Szolgáltató Ipari Szövetkezetben. Meg kell találniuk azo- kát a módszereket, amelyekkel vissza tudják szerezni a régi hírnevet, önmaguknak tennének ezzel jót, s így a bizonytalanság érzetét is feledtetni tudnák dolgozóikkal. Mert úgy nem lehet jól dolgozni egyetlen munkahelyen sem, hogy nem tudják, mit hoz a holnap. Gér József ŐRI Áramszünet lesz! Jelentkezzenek az irodában Áramszünet lesz február 12-én, 13-án, és 14-én reggel nyolctól 15 óráig Pilisen, a Zrínyi utcai transzformátorkörzetben — kaptuk a hírt a DÉMÁSZ monori kirendeltségétől. Kérésükre egy felhívást is közlünk. A monori Strázsa- hegyen és a pilisi szőlőkben jó néhány olyan pince akad, amelyben villany van. Csakhogy a tulajdonosok nem tartózkodnak mindig a pincéjükben, s az óraleolvasásról sem tudják értesíteni őket, mert a lakáscímük a DÉMÁSZ számára ismeretlen. Ezért kérik valamennyi villannyal rendelkező pincegazdát, jelentkezzen az irodában. A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIH. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM 1986. FEBRUÁR 11., KEDD A Vöröskereszt sajátos eszközei Fő feladat az egészségvédelem — Milyen feladatokat vállaltak 1986-ra? Puskás Imréné, a Vöröskereszt monori körzeti vezetőségének titkára azonnal előveszi az idei munkatervet, aztán úgy sorolja a tennivalókat, hogy alig pillant bele. Nem azért, mintha olyan kevés lenne a feladat, hogy akár kapásból is felsorolható, s még csak nem is a folytonos ismétlődés adta rutin miatt —, hanem mert több ízben és alaposan átgondolva, megbeszélve készítették el a „szakmák” szerint bontott programot. — Legfőbb feladatunk, amire az idén is erősen koncentrálunk: az egészségvédelem. Igyekszünk minden olyan kezdeményezéshez kapcsolódni, amelyben a segítségünkre szükség lehet. Legközelebb például az onkológiai betegségek megelőzésében lesz tennivalónk: megszervezzük a szűréseket. Az idén Üllő községgel foglalkozunk kiemelten, tavaly Gomba, Bénye, Káva volt soron. E témához kapcsolható a fiatalok egészséges életmódra nevelése, a káros szenvedélyek elleni küzdelem, a törekvés az alaposabb személyi higiénére, a helyes táplálkozás megismertetése. A Vöröskereszt különösen az utóbbiból veszi ki részét: már széles körben ismertek és népszerűek a táplálkozási vetélkedők. Igen jó érzés — mondja Puskás Imréné — amikor „visszajelzés” gyanánt iskolaigazgatóktól jön egy-egy dicsérő telefon. A fiatalabb korosztályról szólva nem hagyhatók ki a családvédelmi munka keretében zajló csecsemőápolási vetélkedők, amelyeknek a monori körzetben már hagyománya van. Áprilisban lesz az idei területi verseny, ezt megelőzően az iskolák vetélkedőin dől el, ki kerülhet egy fokkal feljebb a „ranglétrán”. Tavaly 7 községben szervezett a Vöröskereszt házi betegápolási tanfolyamot, amelyeken jelen voltak a tiszteletdíjas házi szociális gondozók, az öregele napközi otthonainak vezetői, a gyömröi szociális otthon gondozói, ők szakemberek, értik a dolgukat — de az sem mindegy, hogy egy-egy családban élő elesett, ápolásra szoruló idős embert hogyan gondoznak a családtagok: okosan, szakszerűen, vagy úgy, hogy a bajban azt sem tudják, mihez kapjanak. Ezért kívánja kiterjeszteni a tanfolyamot a Vöröskereszt úgy, hogy a lakosság szélesebb rétegeit érintsék. Az elsősegélynyújtást illetően is új szelek fújdogálnak. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy bár évente ezer gyerek és felnőtt vesz részt a körzetben ezeken a tanfolyamokon, mégis, ha a tanultakat a gyakorlatban kell alkalmazni, a kelleténél többször megáll a tudomány. — Inkább kevesebben legyenek az elsősegélynyújtók, de képzettebbek! — mondja Puskás Imréné. — Az üzemekben, termelőszövetkezetekben igyekszünk felmérni, mi is a helyzet, s a munkavédelmi előadók bevonásával próbálunk változtatni, ahol szükséges. Ide kapcsolódik mindjárt a következő feladat: a monori és a maglódi elsősegélynyújtó állomásokon a hét végi ügyeleteket is vöröskeresztes aktívák látják el — hetven elsősegélynyújtó áll készenlétben Monoron, Gyomron és Maglódon, hogy ügyeletet adjon a csúcsforgalmi időszakokban. Jól képzett vöröskeresztesek, de minden „szezonkezdet” előtt egynapos továbbképzésen vesznek részt, gyakoroltatással. Vajon milyen próbatételekkel kerülnek szembe? — Rendkívül érdekes az ezzel kapcsolatos tapasztalatunk. A 4-es műút melletti elsősegélynyújtó hely környékéről például áttevődtek a balesetek távolabbra, Pilis, Cegléd felé. Amiben segítséget kérnek az autósok: fejgörcs, hányinger, esetleg szerelésből adódó sérülés ... A véradómozgalommal kapcsolatos tennivalódban is akad más, mint ennek előtte. A terv szerint az idén 667 liter vért várnak az önkéntes donoroktól — de nagyobb hangsúlyt szeretnének adni a plazmafe- rezises véradásnak. Ettől sokan idegenkednek még ma is, Változó világunk II. Az előítéletek béklyójában H. F erencné, Halmi-telepi lakos: — Mi még a boltba is alig járunk ^esésen. Reggel korán megyünk, akkor még nincs nyitva semmi. Este, mikor hazajövünk, már nincs tej, kenyér, felvágott a boltban. Ezért veszünk meg mindent a kispesti ÁBC-ben. Itt nem szokás a szomszédra bízni a vásárlást, mint otthon Szabolcsban. Kit érdekel itt a másik baja? — őslakos szinte alig van. Nagyon vegyes a szomszédság. Költöttek ide Szerencsről, Dombrádról, Csengődről, Me- zőladányból, Lajosmizséről, Sarkadról, Pécsről, Zalalövő- röl. Akkor hogyan lenne nagyobb a bizalom egymás iránt? Talán majd két generáció után. Azért a hajszálgyökerek lassan mégis erősödnek. Mert mi is így akarjuk. Az én férjem is segített az iskola, az óvoda építésében a gyermek- intézmények kerítésének elkészítésében. A közösségért, az új pátriáért végzett társadalmi munkának tekintem azt is, hogy az utcánkban már csak néhány telek előtt nincs betonjárda. Azért, hogy ne járjunk nyakig a sárban, mi magunk építettük meg. A minap, amikor a tanácstag aláírásokat gyűjtött az új orvosi rendelő berendezéséhez, 500 meg 1 ezer forintokat ajánlottak fel az emberek. Pedig itt nem nagypénzű munkások laknak. Az iskolai körülmények javításához is szívesen adnának, mert nem jó dolog, hogy egyre több gyermek cselleng az utcán. Nem tudják, jómódjukban mit tegyenek. Nem szenvednek meg semmiért, nem is tudják a mát becsülni. Milyen lesz a szülőföldhöz, a hazához kötődésük? A szülők azzal a felkiáltással, hogy reggeltől estig dolgoznak, az iskolától várják gyerekeik nevelését. Az iskola pedig a szülő támogatása nélkül ennek az elvárásnak nehezen tehet eleget. A 200 éves jubileumára készülő Vecsés az 1786-os újratelepítés óta sok népvándorlást élt át. Az 1867-es kiegyezés és az I. világháború közötti időszakban — a helyi krónikák szerint — a mintegy 6,5 ezerre növekedett községi lélekszám már bevándorlókat is takart. A trianoni békeszerződés után — az I. világháborús emberveszteség ellenére — főként Erdélyből idetelepültekkel tízezer fölé nőtt a lélekszám. A második világháború újabb tragikus pusztulást hozott. A háború utáni sváb kitelepítések, a helyükre telepített felvidékiek ismét felkavarták a kedélyeket. A legnagyobb mértékű bevándorlás azonban az ötvenes években vette kezdetét, s mintegy megduplázta a község lélekszámút. :H:3 Az említett népességmozgások lényegesen megváltoztatták a vecsési lakosság összetételét, főként a nemzetiségiek arányát. Ma a lakosság alig egyharmada sorolható a nemzetiségiek közé. Nem térek itt ki arra, hogy történelmi okok miatt kikben milyen mértékben fejlődött vagy csökkent a nemzetiségi identitás. Annyi azonban kétségtelen, hogy az úgynevezett Ófalu német nemzetiségű lakossága igyekszik viszonylagos zártságát megőrizni, mégis egyre több a kevert házasság. S ebben jelentős mértékben játszott szerepet az a dinamikus társadalmi mozgás, ami főként az 1960-as évektől minden agglomerációs településen, köztük Vecsésen is, új helyzetet teremtett. ,n::r ÜlSií Nem is olyan régen Vecsés egy-egy régebbi falurészében lakni nem kis rangot jelentett. A felsőtelepieknek az ott épült munkásotthon, az Ófaluban lakóknak a messze földön hírneves Gazdakör, az ottani egyletekhez, egyesületekhez, a csaknem féltucatnyi amatőr kultúrcsoporthoz való kötődés kölcsönzött nem titkolt büszkeséget, öntudatot, rangot. Ugyanakkor a „Krakkóban”, a Halmi-telepen lakóknak, sőt egy ideig még az András-tele- pieknek is negatív előítéletek egész sorát kellett — okkal, ok nélkül — elviselniük. Ezek az előítéletek azonban, bár a fiatalok között jelentős mértékben háttérbe szorultak, még ma is tetten érhetők. Orosz Károly (Folytatjuk.) annak ellenére, hogy újra és újra elmondják, mekkora a plazma felhasználásának jelentősége. Igaz viszont, hogy a vállalatok, üzemek hivatalosan csupán négy óra szabadidőt adhatnak alkalmazottaiknak — s ez bizony kevés, hiszen Gödöllőre utazni is kell. A Vöröskereszt azon igyekszik, hogy nagyobb elismertetést szerezzen a plazmaferezises véradásnak. — Sok mindenről beszélhetnénk még — lapoz egyet a munkatervben a titkár. — Arról például, hogy az idén szeretnénk szorosabb kapcsolatot kialakítani az állami gondozott gyerekek nevelőszüleivel, vagy arról, hogy a Monori-er- dőn létrehozott nyaralóházunk a mozgássérültek számára ismét rendelkezésre áll, úgy, hogy az előkészítő munkát, a támogatást, a patronálást ösz- szefogással kívánjuk megoldani ... És azt is elmondhatnám, hogy monori telepi alapszervünknél életre hívták az öregek klubját, s már az első, nem hivatalos „kísérleti” ösz- szejövetelre is tizenöten érkeztek. Munkatervünk kategóriákban beszél ugyan, de oly sok minden, önmagában is jelentős mozzanat épül egy-egy programpontra, hogy nehéz lenne felsorolni. K. Zs. Pillanatkép Tanulunk A hányszor eszembe jut, nem bírom ki nevetés nélkül. Tényleg, hát milyenek vagyunk mi vásárlók, nekünk már semmi se jó ... Szó ami szó: a Forrás Áruház divatáru osztályán ez a téli vásár nem szolgál frenetikus hatású meglepetésekkel, és túlzás lenne azt állítani, hogy bőséges a kedvezményesen árusított holmik választéka. Azért böngészgetünk, mászkálunk polctól polcig. Mellettem egy fiatalabb évjáratú férfi például megpakolja a kosarát meleg zoknival, de a biztonság kedvéért azért megkérdezi a bájos eladólánykát: — Kézit csókolom, ugye ezek le vannak értékelve? A válaszban érezni az együttérzést, talán ez szüli a mindenáron való, rendkívül udvarias segítő szándékot is. mert a következő két mondat így hangzik: — Nem, sajnos, a meleg zoknik a régi áron mennek ... De vigyen jégeralsót, az most olcsó! A fiatalember, mint akinek görcsöt kapott az arcizma, először szóhoz sem jut. Hogy neki. jégeralsót... Aztán magához tér, és amíg visszapakolja a zoknikat a polcra, megjegyzi: — Tudja, mikor hordtam én jégeralsót? Katonakoromban! M indebből a tanulság: a kedvezményes vásár a kölcsönös megismerés tárháza. Szülők bálja az iskolában Hagyománynak számít már Maglódon, hogy a központi iskolában ilyenkor — farsang táján — megrendezik a szülők bálját. Az idei táncmulatságra február 15-én, szombaton este 8 órakor kerül sor a központi iskola tornatermében. Az iskola vezetősége a bál teljes bevételét közösségi célokra kívánja fordítani. Lengőkarok betétjei Jó kapcsolat alakult ki Maglódon az Ipari Szerelvény- és Gépgyár Járműgyára és a helyi Vasipari Kisszövetkezet között. A nagyobb üzem részére több fontos alkatrészt gyártanak a szövetkezetiek, amelyeket a mellső hidakba építenek be az ISG-ben. Képünkön Rádi János esztergályos acélból a lengőkarok betétjeit forgácsolja. (Hancsovszi János felvétele) Sok csapat vetélkedett Ecseren rendezték meg a körzet általános iskoláinak sakkcsapatversenyét, amelyen öt leány- és tizenöt fiúegyüttes képviseltette magát. A leányok körmérkőzéses rendszerben, a fiúk két csoportban — ötfordulós rendszerben — mérték össze tudásukat. A leányoknál a következő sorrend született: 1. Monor 2. számú általános iskola, 2. Gyömrő 2. számú iskola, 3. Vecsés 1. számú iskola, 4. Ecser, 5. Űri. A fiúcsapatok sorrendje: 1. Gyömrő 4. számú iskola, 2. Gyömrő 2. számú iskola, 3. Monor 2. számú iskola, 4. Ve- csés 1. számú iskola, 5. Gomba 1.. 6. Gomba II. Az ecseriek jó házigazdáknak bizonyultak, színvonalas körülményeket biztosítottak a ríjztvevőknek. A rendezésben kiemelkedő szerepet vállaltak Adok Mihály, Révész György, Pék Károlyné és Kovács István pedagógusok. Nekik is köszönhető, hogy zökkenőmentesen — óvás nélkül — játszották le a sok mérkőzést a fekete-fehér bábuk ifjú szerelmesei. G. J. Kulturális program Gyomron kedden az úttörőházban 15 órától: a bábszakkör foglalkozása. Maglódon a művelődési házban filmvetítés, 16.30-tól és 18.30-tól: Végre vasárnap! Menüén 18-tól: ifjúsági klubfoglalkozás, Vecsésen 17-től: művészi torna, 18-tól: német nyelvtanfolyam. Köszönetét mondunk mindazoknak, a hozzátartozóknak, ismerősöknek, akik szeretett férjem, édesapánk. Torma László temetésén Monoron részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek és mély fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)
