Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-09 / 7. szám

Miért ad gépet, miért marad bent? Sok jó, amit követni érdemes AZ ÖÉV VÉGÉN és az új esztendő elején kétszer is ír­tunk egy — sokak szerint ritka példának számító — emberbaráti összefogásról. A Mezőgép Vállalat Teleki Blan­ka brigádjának kezdeménye­zése nyomán egy hónap alatt új lakásba költözhetett Mo- noron, az Alkotmány utcában a 73 éves özvegy Sztrovecz Györgyné és 8 esztendős Tibi unokája. Előzőleg egy össze- dűlőben lévő, életveszélyes kis házban laktak. Igaz, az ' új lakás is mindössze egy helyiségből áll, de a téliesí­tett, íűthetővé átalakított kon­téner számukra jelent any- nyit, mint másnak talán egy rózsadombi villa. S ami leg­alább ilyen fontos: most már nincsenek egyedül, magukra hagyatva. Erről az emberséges vállal­kozásról szinte véletlenül, ke­rülő úton szereztünk tudo­mást. Akik mozgatói, elindí­tói voltak, nem is szívesen beszéltek magukról. Inkább az őket is segítő KISZ-eseket, a Monori Építők Ipari Szö­vetkezetét, a DÁV helyi ki- rendeltségének magatartását dicsérték. „A jó ugyanis — minden ellenkező hínesztelés- sel szemben — könnyen kö­vetőkre talál. S a legjobb: hogy mindig akad jó, amit követni érdemes...” — írtuk akkor. Nem csalódtunk. Az első riport megjelenése után — mint szintén megírtuk — so­kan fölkeresték özvegy Sztro­vecz Györgynét és unokáját, hogy különböző ajándékokkal kedveskedjenek nekik. Sike­rült végre elintézni a családi pótlék folyósítását is a nagy­mama nevére. A Monori Vá­rosi Jogú Nagyközségi Tanács elnöke pedig karácsony előtt ötezer forint rendkívüli se­gélyt ytalt ki a részükre ... E 'jegyzet írása közben pedig a Vetőmag Vállalattól érkezett egy telefon. Hörömpő Jenő, a pártalapszervezet titkára újságolta: a Hámán Kató ne­vét viselő gépes rakodóbrigád­juk, a szakszervezeti bizott­ság és a vöröskeresztes ' aktí­vák gyűjtést szerveznek, hogy egy televíziót vehessenek a kis családnak. S mivel meg­tudták azt is, hogy özv. Sztrovecz Györgynééknek sok a gondjuk az olajkályhájuk­kal, ahelyett is fölszerelnek egy másik, főzőlapos tűz­helyet. • Lámcsak egyetlen jó példa nyomán máris hányán moz­dulnak meg, hogy segítséget nyújtsanak. Ha kell, dolgoz­nak, ha szükséges, átengedik munkájuk gyümölcsét. (Gon­doljunk vissza még a Családi Iroda által szervezett, a ber­hidaí és peremartoni rászo­rulókat támogató akcióra is.) S ki tudja, vajon, ha jobban odafigyelnénk mennyivel több hasonlóan szívet melengető esetről tudnánk beszámolni. Előttem fekszik például állandó levelezőnk, Olasz Józsefné rövid tudósítása, amelynek elolvasása után fel­hívtam — pontosítás végett — Őrlik Sándornét. a PEVDI konfekció gyáregysége monori üzemének dolgozóját. Ö a ti­zenegy tagú Egyetértés szo­cialista brigád vezetője, s ez a közösség patronálja már évek óta volt nyugdíjasukat, a Toldi utca 9-ben lakó 78 éves Ceglédi Erzsébetet. „Már amennyire hagyja, hogy se­gítsünk ,— szabadkozik a brigádvezető —, hiszen eddig nagyon jól tartotta magát, szinte mindent megcsinált a háza körül egyedül.” Persze azért az évek senki felett sem múlnak el nyom­talanul, megkoptatják a nyug­díjakat is. így azután a bri­gád elhatározta, hogy közösen befizetik Erzsiké néni ebéd­jét a maggyárban, s egyikük, Kiss Józsefné mindennap el is viszi neki. Azután beütött a tavalyi szénhiány és Ceg­lédi Erzsébet ott várta a te­let szinte egy szem tüzelő nélkül. Ezen segíteni talán már meghaladta volna a bri­gád erejét, ám az üzem ve­zetői is melléjük álltak, s ha­marosan öt mázsa szenet ka­pott volt dolgozójuk. Tavaly, tavalyelőtt is egy-egy kom­munista műszakot Erzsiké néni javára szerveztek meg az ■ egyetértésbeliek, munká­juk anyagi ellenértékét neki adták át. Biztosan sokakban — még az együttérzők és egyetértők közül is ,— fölmerül a kér­dés: miért? Miért pazarolják másra amúgy is percekre be­osztott idejüket a háziasszo­nyok? Miért marad bent munkaidő után is egy nyug­díjas leendő otthonát átalakí­tani egy fiatal házasember, akinek saját lakása is még csak álmaiban épült föl? Miért ad gépet, embert első szólja egy olyan cég, amely a fennmaradás gondjaival küzd? Miért hajlandó hasonló gyor­sasággal segíteni egy szolgál­tató üzem, amely a lakosság­tól jószerével csak bírálatot kap? A MIÉRTRE Őrlik Sándor- né is kicsit értetlenkedve vá­laszolt: „Hát miért ne? Hi­szen rajtunk, volt munkatár­sain kívül csak egy szintén idős húga van. Kedves, ara­nyos mindannyiunknak. Ré­gebben vöröskeresztes akti­vista volt, rengeteg társadalmi munkát végzett, sokat dolgo­zott. másokért. Ha valaki, ő igazán megérdemli a segítsé­get.” S igaza van Őrlik Sán- dornénak: miért kell ide a sok „miért”? Egyszerűen nem szabad elfelejteni, hogy kik azok, akik segítségre szorul­nak, s kik vagyunk mi, akik segíthetünk? Emberek. Vereszki János Egpiliié tasak a boltokba Két hónappal ezelőtt kezdték meg a sajtos ízesítésű Extra kori gyártását a vecsési Ferihegy Tsz üllői sütőüzemében. Két hónap leforgása alatt nem kevesebb, mint egymillió tasak ro­pogós sós pálcika került le a gyártósorról; az üzletekbe szállí­tották folyamatosan. Képünkön Nagy Gáborné kartondobozok­ba rakja a celofánzacskókba csomagolt sós rudacskákat Hancsovszki János felvétele ŐRI inán A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM 1986. JANUÁR 9., CSÜTÖRTÖK Az éiesztés sikerült Ha betartanák az utasításokat... Százakat, ezreket hagynak ott az emberek / Kívülről jellegtelen, amolyan átlagos épülteinek tűnik az ezerhétszázötven lakosú kisközség, Péteri, orvosi ren­delője a Petőfi Sándor utcában. Két évtizede még jóval kisebb alapterületű volt, de a 70-es évek elején a hely­beliek fáradozása nyomán tovább bővült. A hét első munkanapján délelőtt 10 órától 12 óráig a felülvizsgálat folyt, s amíg tartott a rendelés, körülnéztünk a várók­ban. A csecsemő-tanácsadó várójában kedves gyermek­rajzokat láttunk a pólyázóasztalokon, no meg a falon két tündén kislány, Hajdú Edina és Hargas Éviké színes fényképét. A felnőtt-váróban az Étkezzünk egészségesen feliratú plakát ötlött a szemünkbe. Aztán befejeződött a felül­vizsgálat, bejutottunk mi is dr. Berényi Zoltán körzeti or­voshoz, aki az idén a hetedik évét kezdte meg a kisközség­ben. Segítői Szabó Károlyné asszisztens és Tóbiás Lászlóné orvosírnok. Afféle képzeletbe­li látleletet kértünk a körzeti orvostól. — Egészséges emberek a Péteriek? — kérdeztük dr. Be- rényá Zoltántól. — Nagyon nehéz erre vála­szolni, hiszen a betegségek nem kerülik el az itteni em­bereket sem. A felnőttek kö­rében a leggyakoribbak a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri, valamint a moz­gásszervi betegségek. Leg­alábbis ez derül ki a rendelé­seken, amelyeken naponta ál­talában 50—60 személy jele­nik megí igaz, hozzánk tarto­zik a Töves-major is, amely közigazgatásilag egyébként Gyömrő része. — Nemcsak a felnőtteket látom el, hanem a gyermekeket is, itt van — kü­lön rendelőben — a csecsemő­tanácsadás is. A körzeti orvossal körbejár­juk a különböző helyiségeket. Sokáig beázott a tető, ennek nyomai ma is látszanak az előtér mennyezetén. Tavaly £ A téma ott forr és zsi- ^ bong a köztudat mélyén — és olykor felszínre ke- í rül. Mint most is. Egyéb- ként évente egyszer-két- ^ szer fölemlegetjük, amikor ^ például küldöttség érkezik 2 a monori piactérről, pana- szólva a v nyilvános illem- ^ hely hiányát, vagy kiutasí- ^ tanak valakit a főtéri í vendéglátó helyekről, mert ^ nyilvánvalóan nem fo­il gyasztó vendég, csak be- j rontott és megcélozta a ^ hátsó kis helyiséget, ^ ugyanis nem talált más ^ megoldást. Vagy talált ^ más megoldást, sokakkal j egyetemben, aminek vi- szont irdatlan bűz a kö- ^ vetkezménye a Forrás f, Áruház különböző szögle­Szóval: a WC. Amiről most az egyik piactéri büfé vezetője panaszkodik. Ildo­mos vagy nem, a témát körül kell járni. Babusa Józsefék annak ide­jén úgy kaptak engedélyt italokat is árusító büfépavi­lonjuk megnyitására, hogy vendégeik a közeli Volán­busz-pályaudvaron lévő il­lemhelyei vehetik igénybe. Aki próbálta, tudja, hogy piacnapokon oda bejutni nem egyszerű, s az is köztudott, hogy a piacot környező házak élelmesebb tulajdonosai — beleértve a környező bögre­csárdák istenáldotta üzleti érzékkel rendelkező gazdáit is — tíz forintot kérnek a vécéhasználatért. (Vannak egyéb szolgáltatások is: akad környékbeli lakó, aki egy ter­mosszal és két pohárral jár­ja végig a piacot, forró ká­Könnyen megoldható Nem lehetne rugalmasabban? vét árul, a poharak szájról szájra vándorolnak, de most nem erről van szó.) Mindezt Babusáék is ta­pasztalják, s mert időközben megvásárolták a piactér mel­letti saroktelket, úgy gondol­ták, a telken amúgy is meg­lévő kis épületet rendbe hoz­zák, kialakítanak belőle egy illemhelyei, hogy vendégeik­nek ne kelljen másutt sorban állni. így is történt — és ez hiba volt. Annak ellenére, hogy osztatlan sikert aratott, mert a piaci árusok is tud­tak végre hová menni, s mert kézmosási lehetőség is teremtődött, • az olykor ko­nyákig sáros palánta- és zöldségárusok reggelizés előtt kezet is moshattak. A hiba az volt, hogy Ba­busáék előbb építkeztek — és csak utóbb kértek az illem­helyre fennmaradási enge­délyt. Nem kapták meg. mert bár tiszta, rendben tartott — de úgynevezett pottyantós volt a WC, holott vízöblíté- sesnek kellett volna lennie, Ezért határozat született: az illemhelyet be kell zárni, le kell bontani, majd kérni egy építési engedélyt az újra. Babusa József megígérte — azóta részben meg is valósí­totta —, hogy bevezetteti a vizet, és a hagyományos ülő­kéket csészére cseréli. Csak azt nem érti, miért kellene ehhez bontania és építési en­gedélyt kérnie, amikor a már dolog. Mert ha egy egész piacnyi sereglet használja a vécét — az már nyilvános, és iparengedély kell rá. Ez tény, és ebből a szempontból a bírság a kontárkodásért csak fellebbezéssel vitatható. De Babusáék a telekre kis kerthelyiség létrehozásának engedélyezését is kérték a műszaki osztálytól' — bár ez az illemhelyvitábán valahogy figyelmen kívül maradt —, és ha azt jóváhagynák, már mégiscsak szorosabb a kap­csolat az egység és létesít­ménye között. .. Vagy így is szoros, csak épp nem eléggé vesszük észre? , Mielőtt teljesen belebo- '' nyolódnánk. engedtessék ^ meg egy magánvélemény, ^ abban a tudatban, hogy a ^ tanácsnak nyilvános illem- ^ hely építésére egy ideig ^ még nem lesznek százez- rei. Nem lehetne ezt az * ügyet rugalmasabban ke- j zelni, annak ismeretében, ^ hogy egy piacközeli illern- ^ helyre égetően szükség ^ van? Hiszen a hatósági ^ intézkedések, úgy tűnik, ^ éppen azt gátolják, aki, ha f hibákkal is, de mégiscsak legálisan próbál a szüksé- ^ gén enyhíteni, míg a kör­nyékbeli tízforintos, ille- ^ gális házi illemhelyek vi- ^ dáman, adómentesen és háborítatlanul üzemcl- nek... Koblencz Zsuzsa azonban kicserélték a hibás cserepeket, s megszűnt ez a probléma. Egyébként az orvo­si rendelő felszereltsége meg­felelőnek mondható, sőt talán jobb az átlagosnál. Mivel a falu orvosa több évig sebészként dolgozott a dunaújvárosi kórházban, hely­ben ellátja a kisebb balesetet szenvedett helybelieket, ehhez megvannak a maga „szerszá­mai”. Van már táska-elektro- kardiográfjuk is,, amely szin­tén nélkülözhetetlen ma már a színvonalas körzeti orvosi munkában. S mivel Péteriben nincs gyógyszertár, a legfontosabb orvosságokat az orvos adja ki a rászorulóknak, a monori fő­téri gyógyszertárból ő maga tölti fel rendszeresen a kész­letet. Péteri köztudomásúan zárt település, dr. Berényi Zoltán­nak is meg kellett küzdenie azért, hogy elfogadtassa ma­gát a helybeliekkel, öt évvel ezelőtt idős asszony jelent meg a rendelésen, egyszer csak le­fordult a székről, beállt a ha­lál. Óriási pánik kerekedett a váróteremben, az orvos azon­nal nekilátott az újraélesztés­nek. Másf él órai kemény mun­kával sikerült az asszonyt visszahozni az életbe (utána még másfél évig élt). Azután keresztapámnak szólította dr. Berényit az asszony ... — Ez az eset arra is jó volt, hogy a faluban ettől kezdve nagyobb tekintélyem lett — folytatja a körzeti orvos. — Természetesen az lenne a jó, ha mindenki betartaná az uta­sításokat, mert csak így lép­hetnek a gyógyulás útjára ... S itt már elérkezünk ahhoz a ponthoz, amely nagyon sok problémát jelent a kisközség­ben is. Az alkoholizmus tér­hódításáról van szó. A két vendéglátó egység mellett leg­alább öt-hat zugkocsma is ta­lálható Péteriben, amelyek már a hajnali órákban fogad­ják a vendégeket. Fizetniük nem kell, majd csak fizetés­kor ... Akkor viszont száza­kat, ezreket hagynak ott a családos emberek. Ebből fa­kadnak aztán a családi konf­liktusok, az örökös veszekedé­sek. Egyesek megindulnak a lejtőn, sokszor a teljes szelle­mi és fizikai leépülésig vezet az út. Dr. Berényi Zoltán: — Valóban nagy gondot je­lent számunkra a mértéktelen italozás, de egyszerűen hiába a figyelmeztető szó. az embe­rek többsége nem veszi figye­lembe az intelmeket. Vannak olyan betegeink, aki a rende­lőből kilépve azonnal a közeli kisvendéglőbe igyekeznek ... Pedig magam sem szeretek ilyeneket betegállományban tartani. Megesett, hogy letiltattam néhányuknak a táppénzét — de hát én sem ellenőrizhetem mindig őket, hogy a kocsmá­ban vannak-e vagy otthon. Terjedőben az a helytelen és eléggé el nem ítélhető szem­lélet, hogy szégyellheti magat, aki nem iszik .. — Az ügyeleti rendszerrel elégedettek a péteriek? — Itt lakom a szomszédban, tehát sürgősségi esetben en­gem is el tudnak érni. Van is bőven részem ilyen esetek­ben, de hát a segítés orvosi kötelességünk. De képzelje csak el, amikor az ügyeletes orvos a vasadi tanyavilágban jár, s netán a Töves-majorba kellene azonnal mennie. Az URH-rádión azonnali kapcsolat létesíthető, de amíg odaér ..: Szerencsére emiatt még nem történt nagyobb tragédia. — A péteri ivóvíz köztudo­másúan rossz minőségű. — Ez valóban így van, a kutak zöme colival fertőzött és nitráttal szennyezett. A csecsemők részére csak a Ré­vai utcai közkút vizét lehet adni, azt is ajánlatos felfor­ralni. Tavaly az is fertőzött volt, de 80 ezer forintért a Monori Városi Jogú Nagyköz­ségi Közös Tanács kitisztíttatta. Egyébként nagyon sokan Mo- norról és Gyömrőről hordják az ivóvizet. — Milyen a közintézmények higiéniája? — A legrosszabb a helyzet az óvodában, ahol vizesek, sa-í létromosak a falak. Az évszá­zados épületben hiába toldoz- gatnafc-foltozgatnak, semmi­képpen sem egészségesek a körülmények. Az iskolában valamivel jobb a helyzet, de az egyetlen kézmosó kevés. A vendéglátó egységek és az élelmiszerboltok higiéniája megfelelő, elfogadható. Az it­teni munkahelyek többségé­ben is megfelelőek a higiénés feltételek, kivéve azt a tö­megszállást, amely a régi tsz- központban van. Ott sokszor 40—50 alkalmi idénymunkást szállásol tat el a vecsési Feri­hegy Tsz, hát az ottani álla­potokról jobb, ha nem beszé­lünk. Dr. Berényi Zoltán 36 éves, van egy 4 éves és egy öthó­napos kisfia. Felesége a mo­nori szakorvosi rendelőintézet szemész szakorvosa, de most gyesen van a kisebbik gyerek­kel. Szereti a munkáját, úgy érzi, gyökeret eresztett Péte­riben. Azt mondja, nem bánta meg, hogy Péteriben vállalt körzeti orvosi munkát. De iga­zán csak akkor lenne elége­dett, ha többen betartanák utasításait, s így több egészsé­ges ember élne Péteriben. Gér József Kulturális program Ecseren csütörtökön. 14 órá­tól: a képzőművészek kisbaráti körének foglalkozása, 15.30-tól: logopédiai foglalkozás, 17-től: a nyugdíjasklub összejövetele. Monoron a moziban, 18-tól és 20-tól: Elefántember. Veosésen 18-tól: ifjúsági klubfoglalkozás. Vecsésen Holland tájakról Ütiélmények hollandiai tá­jakon címmel vetített képes előadást tart dr. Jókúti Fe­renc január 13-án, hétfőn es­te hat órakor Vecsésen, a József Attila Művelődési Házban. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) meglévő épületben ez átala­kítással megoldható. Az illemhelyet mindeneset­re bezárta, annál is inkább, mert más baj is akadt. Ki volt ugyanis írva, hogy hasz­nálata két forint, s egy be­csületkasszába ki-ki bedob­hatta a pénzt — és e tény miatt a tanács MÜTEF-osz- • tálya mint piacíelügyelőség, feljelentéssel élt kontárkodá­sért, s a hatósági osztály ki is szabta a háromezer forin­tos bírságot. Babusáéknak ahhoz, hogy az illemhelyet „üzemeltethes­sék”, újabb ipart kellene ki­váltaniuk. Ök viszont úgy ér­zik, hogy a létesítmény szo­ros tartozéka a büfének, el­végre a vendégeik számára létesítették, merthogy a III. osztályú kategóriába sorolás­hoz ez eleve feltétel, s azt már csak nem tehetik meg, hogy a többi szükségből szo- rongót kiutasítják. És elvég­re nem kér külön ipart il­lemhelye üzemeltetésére a többi vendéglő sem — már­pedig arhíg Monoron nincs nyilvános illemhely, addig valamennyi vendéglátóegység WC-je annak tekinthető. így érvelnek ők — más­képp érvelnek a jogszabá­lyok. Molnár Károllyal, a ta­nács hatósági osztályának ve­zetőjével beszélgetünk, egyet is értünk abban, hogy bár a szabályok valóban a helyü­kön vannak, valahogy fából vaskarikának tűnik az egész

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom