Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-29 / 24. szám

1986. JANUÁR 29.. SZERDA 4 A kis falu nagy eredményei Ahol már elköltötték a tehát Szükségük van a bedolgozói hálózatra Belföldön is no az érdeklődés Mintha nem is a Budapest környéki agglomerációs öve­zet határán lenne Perbál, any- nyira más, mint a környező falvak. Nyugodt, csendes kis település. Lakóinak száma a kétezret sem éri el, s annak ellenére, hogy kitűnő autó­busz-közlekedés köti össze a fővárossal, megmaradt a ha­misítatlan falusi bája e táj­nak. Négy épületben Talán ez inspirálta a terve­zőt, aki a perbáli lankára esz­tendőkkel ezelőtt ultramodern­nek számító sorházas lakóte­lepet tervezett. Olyat, amely a tájba illeszkedve tökéletesen elégíti ki egy született város­lakó igényeit is. Az évek so­rán a lakások többsége gaz­dát cserélt, s ma nagyon sok művésznek ad otthont, ök ma már nemcsak lakóhelyüknek, de igazi pátriájuknak tekintik a falut. Bizonyítja ezt, hogy lelkesedésük létrehozta a la­kótelep szomszédságában a Falusi Galériát, ahol a helyi alkotók állandó kiállítása lát­ható. — Kis község a mienk — magyarázza Halmosi Jánosné, a perbáli tanács vb-titkára. — Szerény pénzből gazdálkodha­tunk, a bevételeink sem na­gyok. Ennek ellenére a gond­jaink nem kisebbek, mint más településeken, s éppen ezért a megoldásukhoz sokkal több energia kell. Az elmúlt esztendő legna­gyobb eredménye Perbálon az iskola fűtésének korszerűsíté­se. Olyan dolog ez, amely egy nagyobb községben egy len­ne a feladatok sorában. Per­bálon azonban, ahol egymil­lió 200 ezer forint már komoly kiadás a tanács számára, rend­kívüli esemény. — Az általános iskolában négy épületben tanítanak — folytatja a vb-titkár. — Ta­valy télen nagyon sokat szen­vedtek a gyerekek a hidegtől. Az olaj kályhákkal lehetetlen volt befűteni a termeket, elő­fordult, hogy reggel mínusz 4 fokot mértek az osztályokban. A következő tanácsülés hatá­rozatot hozott arról, hogy min-/ den anyagi erőt a fűtés kor­szerűsítésének érdekében kell mozgósítani. Pedig nem volt ez könnyű döntés, ha figyelembe vesszük, hogy közben elkezdődött egy szolgáltatóház építése, amely­re rendkívül nagy szükség lenne a községben. Hiszen annak is kényelmetlen fod­rászhoz, kozmetikushoz eljár­ni, aki a fővárosban vagy va­lamelyik környékben nagyobb településen dolgozik. Csakhogy sok az idős ember, a gyerme­kével otthon levő édesanya, akiknek gondot okoz elutazni más faluba, esetleg a főváros­ba. Még ennél is nehezebb a helyzet, ha valamilyen ház­tartási gép mondja fel a szol­gálatot, mivel nincs kisiparos a faluban. Ezért minden per­báli egyetértésével találkozott a gondolat: építsenek szol­gáltatóházat. Ezt kellett félbe­hagyni az iskola fűtéskorsze­rűsítése miatt. Váratlan kiadás — Az elektromos fűtés lát­szott a legjobb megoldásnak az iskolában. Végiggondoltuk, igaz, hogy drágább, mint a széntüzelés, viszont automati­kus üzemelésű, nem kell fűtőt alkalmazni, és kevesebb kar­bantartást igényel. Ám bizo­nyos, hogy nem tudtuk volna megvalósítani az átszerelést, ha nem kapunk segítséget a helyi és környékbeli üzemek­től, gazdálkodó egységektől. Különösen a toki Egyetértés Tsz-töl, a Pest Megyei Üt- és Hídépítő Vállalattól, a PVCSV érdi kirendeltségétől, az ÉDÁSZ dorogi egységétől és a PEMÜ zsámbéki gyárától. Megyei ta­nácstagunk — Gáspár Ferenc, a piliscsabai tanács elnöke — többet kilincselt és telefonált az ügyünkben, mint amikor a saját településéért intézkedik. Perbálon a településfejlesz­tési hozzájárulást az iskola fű­Jöttek a községekből Mintha kicseréltek volna Mi minden ki nem derül az emberekről, ha bajba jutott társukon kell segíteniük. Dr. Kalocsai Csilla, a dabasi ta­nács hatósági osztályának ve­zetője morfondírozik erről. Igaz, ez alkalommal nem hi­vatali ügyekről beszélgetünk. Témánk — látszólag — ma­gánjellegű. — Nem mintha eddigi éle­temben 6ok rossz tapasztalat­ra tettem volna szert, az ügy, amelyért mindenkinek csak köszönettel tartozom, mégis meglepett — mondja cigaret­tára gyújtva. — Édesanyám gyermekkora óta betegeske­dett a szívével, végül műtétet javasoltak az orvosok. Ez 1984 novemberében történt. Kivizsgálás kivizsgálást köve­tett, míg végül megszületett az operáció várható időpontja: 1985. szeptember. Menet köz­ben azonban kiderült, hogy édesanyám egy elég ritka vér­csoportba, az ARH negatívo- sok táborába tartozik. Ráadá­sul a műtéthez sok, több mint hét liter vér kell. Ritka vér­csoportról lévén -szó, ennyi nem volt „raktáron” a vérel­osztó állomáson, ám hogy a .műtétre mégis a kijelölt idő­pontban kerülhessen sor, elha­tároztam, segítséget kérek a dabasiaktól. A Pest Megyei Vérellátó igazgatója, dr. Pethő Ede és a véradások szervező­je, dr. Nagy Jánosné segítsé­gével fogtunk hozzá a munká­hoz. Itt helyben pedig Bartos Sándorné. vöröskeresztes tit­kár és Ribai Ilona, HNF-tit- kár léptek akcióba. Ami ez után következett, arról nehéz beszélni... , A hivatalos szervezés mel­lett, ami az ARH negatívos véradók behívását jelentette, szinte spontán mozgalom in­dult meg. Ismerős és ismeret­len emberek ajánlották fel szó szerint a vérüket, a kollégáim vizsgálatnak vetették alá ma­gukat, hogy aki a megfelelő csoportba tartozik, vért adhas­son. Nem könnyű erről beszél­ni, mivel annyira más vitat­kozni azon, hogy mennyire se­gítőkészek az emberek, mint megélni ennek élményét... A véradásra végül is szeptem­ber 26-án került sor. Dabasról 17-en jöttek az AGROEP, a nyomda, a Fehérakác Terme­lőszövetkezet és a víztársulat dolgozói közül, s még „civilek" is csatlakoztak hozzájuk. Du- naharasztiból — édesanyám több mint harminc éve ott la­kik — és Szigetszentmiklósról nyolcán, a bugyi tsz-től hatan, nővérem kollégái közül, az Elektromos Művektől hárman érkeztek meg a kitűzött idő­pontra. Végül több vér gyűlt össze, mint amennyire a mű­téthez szükség volt. Csak az élet rendezheti oly pontosan az eseményeket, ahogy a történet szerencsés fordulatához érve, egyszercsak nyílt az ajtó és belépett Ka­locsai néni. Fitten, kiegyensú­lyozottan és fürgén, mintha nem is az ő egészségéért küz­döttek volna több mint öt órán keresztül az orvosok szeptember 30-án délután, az Országos Ér- és Szívsebészeti Klinikán. Lánya azokban az órákban a falugyűlésen elnö­költ ... — Mintha kicseréltek volna — újságolja boldogan. — Ré­gen elég volt kimosnom egy harisnyát és máris kalapált a szívem, mint a bolond óra. Ma délelőtt pedig már nemcsak a kismosást végeztem el, de ta­karítottam. porszívóztam is — meséli büszkén. — Kiváló munkát végzett dr. Gyöngy Tibor, aki vállalta a műtétet. — Nehéz szavakat találni a hála kifejezésére — veszi át a szót dr. Kalocsai Csilla. — Nagyon köszönjük mindenki­nek az életmentő segítséget, amit értünk tettek ... H. J. Angolok, svédek, nyugatnémetek a vevők között tűsének korszerűsítésére kérte a tanács, mivel ez a kiadás váratlanul és tervezetlenül szakadt a falura. Igaz, hogy a minimális háromszáz forintot kérték, de ezt nagy többséggel vállalták a helybeliek, még azok is, akiknek nincsenek gyermekeik, unokáik. Hálaszüret Kellemes meleg van a tan­termekben. A diákok, akik egy esztendővel ezelőtt még téli- kabátban dideregtek a padok­ban, nagy becsben tartják a szép hőtárolós villanykályhá­kat, vigyáznak rá, a közelébe sem mennek. Aki szülő, tud­ja, hogy ez nem mindennapi teljesítmény a gyerekektől.., Mondják, hogy a mai fiata­lok hálátlanok, mert minden az ölükbe hull, semmiért nem dolgoznak meg, semminek nem tudnak örülni. A perbáli gye­rekek alaposan rácáfoltak er­re a sántító általánosításra. A tanév kezdetén, amikor már elkészült a fűtés, mint min­den évben, szüretelni mentek a toki termelőszövetkezet sző­lőjébe. Most ősszel úgy hatá­roztak, hogy társadalmi mun­kában dolgoznak a tsz-nek, ezzel köszönve meg a tagok önzetlen segítségét... Móza Katalin A közérdekű javaslatok sor­sa ismert. A tanácsnak mind­egyikkel foglalkoznia kell, s köteles a bejelentőt tájékoz­tatni a tervezett intézkedések­ről és arról is, ha a problé­ma megoldására egyelőre nincs lehetőség. A tanács természe­tesen csak saját hatáskörében járhat el: ha az intézkedés más szervekre, intézményekre, il­letve vállalatokra tartozik, ak­kor hozzájuk továbbítja a ja­vaslatokat. A többség érdeke — A nagyobb jelentőségű, fontos, érdekes észrevételekkel magam foglalkozom — mond­ja Gazdik Istvánné tanácsel­nök. — Ilyen volt annak az állampolgárnak a véleménye, aki sérelmesnek tartja, hogy az autóbusz körforgalomban közlekedik, mert most többet kell gyalogolnia, mint koráb­ban. Valóban igaz, hogy a munkából hazafelé menet to­vább tart az utazás, viszont Amerre a szem ellát, az udvaron mindenütt ládákban félkész áru, találgatásra okot adó munkadarabok. Nem is kell hozzá sok fantázia, hogy rájöjjünk, mivel foglalkoznak a Villamosgép- és Alkatrész- gyártó Szövetkezet erdőkerte­st öntödéjében. A bejárattal szemben, a zöld gyepen — mintha piknikre várnának vendégeket — különféle stí­lusú fehér asztalok és székek vannak elhelyezve. Munkaerő-felvétel nincs! A portásfülke mellett lévő táb­la mutatja, igaz volt a híresz­telés, ennek a cégnek van jelene és jövője. Nekik nem kell hirdetni, a jó kereset reményében szívesen jönnek ide dolgozni a község lakói. Nem beszélve a korszerű munkafeltételekről. A több mint százharminc embert fog­lalkoztató üzemben modern gépsorok segítik a munkát. Bőségesen Kerti bútorokat gyártanak alumíniumból. Ezek összesze­relés előtt álló darabjait lát­hattuk az udvaron, öntés után saját kocsijaikkal viszik ezzel az intézkedéssel több ezer ember közlekedését köny- nyítettük meg. A levélírót igyekeztem meggyőzni arról, hogy a tanácsnak a többség, a köz érdekeit kell figyelembe vennie. Türelmetlenül várja A kívülálló, a nagyközségbe látogató is mindjárt következ­tethet rá, hogy mi okozza a legtöbb gondot a gyáliaknak. Ez pedig az utak állapota, amelyekkel kapcsolatban már évek óta sok bejelentés érke­zik a tanácshoz. Az útháló­zat korábban sem volt jó mi­nőségű, s most tovább rom­lott. a csatorna és a vízmű építése miatt. Javulásra csak akkor lehet számítani, ha a beruházás befejeződik. Addig is felhívták az érdekelt vál­lalatok figyelmét arra, hogy tartsák rendben a munkate­rületet. A járdákra is ráférne a korszerűsítés, pedig minden évben 200 ezer forintot költe­a részegységeket a környe­ző falvakba, ahol jelenleg nyolcvan bedolgozó végzi számukra a sorjázást. Szüksé­gük is van a bedolgozói háló­zatra, hiszen megrendelésük bőségesen akad, de hely hiá­nyában ezen a telepen nem tudnák teljesíteni. Jót tesz­nek azokkal is, akiknek ott­honi munkájával tudják meg­adni a kereseti lehetőséget. Edényalátétek Sorjázás után konvejorra akasztva kerül az anyag a lúgozókádba. A tiszta, jól szellőzött festőműhelyben tö­kéletesen védett bokszokban fújják az asszonyok két ol­dalról a fehér festéket. Ter­mészetesen bármilyen színre elfogadnak megrendelést, de a mostani igényeknél a fehér dominál. Alig látni egy-két embert a csendesen haladó szalag körül. A szárítókemen­cébe is folyamatosan jutnak az alkatrészek, innen a teker- vényes alagúton át a végállo­másra, a csomagolóba érkez­nek. Megfelelő szikkasztási idő után a csomagolok, akik egy­nek rájuk. Kedvező a vissz­hangja annak a megoldásnak, miszerint a tanácstagi csopor­tok mindegyike 40 ezer forint­ból gazdálkodik, s az érintet­tek maguk döntik el, hol a legsürgetőbb a járdaépítés, az összefogás. Az élet tehát úgy hozta, hogy a lakosság egyik vágyá­nak megvalósítását éppen egyik-másik jogos igény ki­elégítése keresztezi, hátráltat­ja. Az ivóvízhálózat kiépítése ugyanis szükségszerűen együtt jár az utak felbontásával. A közérdekű bejelentések arról tanúskodnak, hogy a lakosság már nagyon türelmetlenül vár­ja, hogy elérjen az egészséges ivóvíz a közkifolyókig. A me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága nemrégiben határozott arról, hogy 24 millió forint cél- támogatást ad a beruházás folytatására. Igaz, ez az ösz- szeg kevesebb, mint amire valójában szükség lenne. — örvendetes, hogy a la­kosság nemcsak javasol, bírál, hanem el is ismeri a tanács igyekezetét — mondja Gazdik Istvánné. — Erre leginkább a kereskedelemmel kapcsolat­ban van példa. A Ceglédi Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat ABC-áruházainak jóvol­tából megfelelő az alapellá­tás. A következő években sze­retnénk még egy ABC-t épí­teni és Felsőpakonyban is ja­vítani az élelmiszer-ellátást. Az állampolgárok sürgetik a csatorna építését is, hiszen Gyálon már van intézményi hálózat. Hamarosan összeül a csatornatársulás, s kiderül, hogy milyen lehetőség kínál­kozik a rákötésekre. Újra bekopogtattak — A közérdekű javaslatok, bejelentések sok olyan ismert gondot vetnek fel, amelyek megoldására egyelőre nincs lehetőség — mondja Gazdik Istvánné. Ezeket számba vesz- szük, rangsoroljuk. Néhány ebben az ötéves tervben, de akadnak olyanok is, amelyek csak később kerülhetnek na­pirendre. Sok függ attól, mi­lyen eredményre vezet a má­sodik futamban a település- fejlesztési hozzájárulás vitá­ja. A lakosság először eluta­sította az elképzeléseinket. Nem adtuk fel. A tanácstagok újra bekopogtattak azokhoz a családokhoz, akik nemmel szavaztak. Még nincsenek vég­leges adatok, de ha sikerült megnyernünk őket, akkor job­bak lesznek a lehetőségeink. K. L. ben minőségi ellenőrök is, meózzák, javítják az esetleges festési hibákat. Típusszám szerint külön kemény karton­dobozokba rakják egyenként az asztalokat, párosával a szé­keket. A szövetkezet sikeresen zárta az elmúlt évet. Tava­lyi termelési értékük százhat­vanmillió forint volt, ezt idén néhány százalékkal emelni kí­vánják. Megrendelőik elsősor­ban nyugati partnerek, legna­gyobb vásárlójuk az angolok. A bútorok kilencvenöt száza­lékát exportra gyártják, is­meri őket a svéd és a nyu­gatnémet vásárló is. Piackutatást folytatnak a tengerentúli országokban, de egyre nagyobb az érdeklődés termékeik iránt belföldön is. A termelés felfutása mind jobban lehetővé teszi a belföl­di igények kielégítését is. A választék bővitésére serpe­nyők, edényalátétek készítésé­vel is foglalkoznak. Bemutatótermükben gyö­nyörködhetünk csak igazán a termékek széles skálájában. Az elválasztó és lépcsőkorlát, a görög és fonott bútorok mellé stílusosan illő, általuk gyártott vázákat állítottak. Födémcsere A fejlődésnek köszönhetően itt is megtalálható már a számítógép. Nemrég kaptak egy Commodore—64 típusút, melyet a készletgazdálkodás­ban kívánnak hasznosítani. Két kollégájukat küldték el tanulni, ismerkedni a számí­tástechnika előnyeivel. A köz­ség életében is aktívan részt vállalnak, az elmúlt évben több mint egymillió forint ér­tékű társadalmi munkát vé­geztek' V tánácsháza födém­cseréjénél. Báskai Erzsébet Fűrészpornak hideg füstjén 0 ínycsiklandó finomságok Mennyi idő alatt lesz valaki elismert húsfüstölő? Nem ér­demes találgatni, mert ehhez éppen négy évre van szükség. Cegléden Szuda Jánosné eny- nyi idő alatt alapozta meg a hírnevét. A részletesebb törté­tetet hallgassuk meg tőle. — Régebben csak a kertész­kedéssel foglaltam el magam. Ezért a téli hónapokban kevés volt a munkám. Valamit ki kellett találni erre az időszak­ra. Az ötletadó és tanítómeste­rem Tőkési Józsefné volt. Ha sok a munka, még mindig szá­míthatunk rá. A férjem is a segítségemre van gyakran, mert ezt a munkát nem lehet egyedül végezni. Gondolok itt a ki- és a berakodásra. — Mi a jó füstölés titka? — Legfontosabb, hogy min­dig csak keményfát használjon a füstölő. Parázs nem kelet­kezhet, csak állandó, hideg füst. A kelleténél sem később, sem hamarabb nem szabad a húsárut kiszedni, mert akkor rossz ízű lesz, vagy hamarabb megromlik. — Mennyi ideig kell az egyes húsféléket füstölni? — Legkevesebb időt a kenő­májas igényli, ez egy nap. A sajt kettő, a kolbász három, a szalámi és a szalonna négy, a sonka pedig öt-hat nap füstö­lést kíván meg. — Kikből áll a kuncsaftkö­rük? — Ide különféle emberek jönnek, és nemcsak Cegléd­ről, hanem messzebbről is. Ál­landó megrendelőm van Bu­dapestről, Karcagról, Nagykő­rösről és több más helyről. — Meddig tart a füstölési szezon ? — November 1-én begyúj­tunk mind a három füstölőbe, és május 1-ig állandóan megy a füstölés. így 40—50 mázsa húst tudunk egy szezon alatt tartósítani. Eközben eltüzelünk 30—40 mázsa fűrészport. Rek­lamáció még nem volt — mondta Szuda Jánosné. Alkatrészek Monorró! A Filmtechnikai Vállalat monori üzeme az év első felében 73-féle filmtechnikai berendezés alkatrészét készíti el. Ezek között akad olyan — mint például a keskeny filmvetítő — amely több száz alkatrészből áll össze, s Van olyan is, amely csak 2-3 darab alkatrészt igényel. Képünkön az írásvetítő karját készítik. (Barcza Zsolt felvétele) Közérdekű javaslatok Gyálon Ami megvalósul és ami nem Sok mindent tükröznek a tanácsokhoz beérkező közérde­kű bejelentések. Elsősorban azt, hogy mire a legérzékenyebb a lakosság, s hogy mennyire reálisak a települések ilyen­olyan gondjainak megoldását szorgalmazó felvetések. Tavaly különösen sok alkalom kínálkozott az állampolgárok vélemé­nyének megismerésére. Gyálon a tanácstagi és az országgyű­lési képviselői választásokat megelőző jelölőgyűléseken majd négyszáz közérdekű bejelentés, javaslat hangzott el, amelye­ket kiegészítettek a településfejlesztési hozzájárulás kapcsán tett észrevételek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom