Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-29 / 24. szám

198«. JANUAR 29., SZERDA Várják a szombat délutánt Ajtón kívül maradt a magány ... Egyedül járok köztelek, kik párosán jöttetek. Mosoly­gok, mondok szavakat, néha a hangom elakad ... Nehéz a magányosok éje. Sápadtan alszanak, mint eldobott kő­darab, mit elrejt a holt tavak zöld színű mélye. Ha volna valaki, aki azt mondaná, hogy ébredj! Nem fonódna rám a bánat.., Fele-fele Mint a szerelem, a barát­ság, az öröm és a bánat, a magány épp úgy érzésként, állapotként ott leledzik az ember, életének színpalettáján. Kinek több jut belőle, kinek kevesebb. Ki szívesen megél vele, ki társul fogadja, ki hadakozik ellene, retteg tőle. A múltkor egy szociális ott­honban élő idős ember mond­ta: rosszabb, mint a szegény­ség és az a legrosszabb ben­ne, hogy emberek közt is lehetünk egyedül. Ha volna valaki... Talán még a slágerlistán szerepelt Gara György gitá­ros-énekes dala, amikor az országban a művelődési há­zak szakkörei, klubjai közé új csoportosulásként itt is, ott is felsorakozott a magányosok klubja. Létjogosultságát, fon­tosságát különösebben nem kell magyarázni; legjobb szó­szólói azok, akik ebbe a kö­zösségbe tömörülnek. Kik sa­ját akaratukból keresték az ide vezető utat, kik mások unszolására tették meg az első lépést. Cegléden a Kossuth Művelődési Központban évek­kel ezelőtt már volt ilyen klub. Most reneszánszát éli; mozgalmas, élményteli évet hagyva maga mögött és ha­sonlót ígérve a következő hó­napokra is. Szombat délután van, öt óra múlt. A tágas klubterem­be már néhányan betoppan­tak, tereferélnek a hosszú asz­tal végénél. — Hat-hét óra felé jóval többen leszünk — mondja Krajcsovics Józsefné, a klub vezetője. Temperamentumos, vidám, ötletekkel teli asszony, az ÉVIG gyárának rendésze­tén dolgozik. Elvált régen. Fia katona, hamarosan leszerel és megnősül. Dióhéjban önmagá­ról ennyit tudok meg tőle, valamint azt, hogy a régebbi magányosok klubjának is tag­ja volt. Közösségi ember ízig- vérig. Az idén ez a negyedik fog­lalkozás. Tizennyolcán, húszán vannak általában együtt, a teljes létszám harminc körül lehet. Vannak nyugdíjasok és dolgozók is köztük. Férfiak, nők — nagyjából fele-fele arányban. Harmincon aluli? Egy sem. Nem a kimondottan fiatalok és nem is a pár­keresők klubja ez, hanem a társaságkeresőké. Jól érzik magukat együtt. Beszélgetnek, nótáznak, táncra kerekednek, alkalmanként ismeretterjesztő előadást hallgatnak. Az ÉVIG kölcsönzött buszával — Kraj- csovicsné ezt ügyesen, hiva­talosan megszervezi és a gyár megértő, jó partner — voltak már országjáró kiránduláson Egerben. A Dunakanyarban hajókiránduláson vett részt a társaság, Esztergomot nézték meg. Egy kis csapat legutóbb elvonatozott a fővárosba. Két múzeumba látogattak és a városligeti műjégpályát is megszemlélték. Kellemest a hasznossal — ott ebédeltek a pályaszéli étteremben. — A színházi évadban a Kossuth Művelődési Központ­ban a Nabucco című operát láthattuk legutóbb. Nagy él­mény volt! A múzeum munka­társai népszokásokról tartottak nekünk érdekes előadást, a hagyományos ünnepekkel kap­csolatban — említette a klub vezetője. Érkeznek sorra a tagok, mo­solygósán, egymásnak örven­dezve, a még távollevőket hiányolva. Befut Orosz Imre motoron, Kecskemétről, meri hogy ott lakik s ide jár. Jó­kora zacskó diót hoz, saját termés. Végigkínálja a társa­ságot, kapós a csemege. Esze- getés közben előkerül a kér­dés is: ki miért jár ide? Barátságban — Mert társaságra vágyunk — hangzik az egybehangzó felelet. — Nem vagyunk nagy fizetésűek, szórakozóhelyre sem nagyon járunk, nem a partner nélkülieknek való az. Itt kulturált körülmények közt vagyunk, kellemesen telik az este, gyorsan múlnak az órák. Az egyik asztalon magneto­fon, kazettákkal. Saját anyag; táncdalok, operettek, nóták. Ha jó a kedvük, táncolni szoktak. A mottó ilyenkor: „nem az a fontos, az ember hány éves, csak a szíve le­gyen fiatal!’’ Vonzódás egy­máshoz? Persze, hogy van. Közvetlen barátság? A barát­ság a cél. Szerelem? Hm. Tu­lajdonképpen van egy házas­párjuk, azaz volt. Mikus Ró­zsiból Farkas Józsefné lett, már csak-nagy ritkán járnak vissza, bár örökös tagokká fogadták őket. Nagy volt az öröm, hogy egymásra találtak. Ám olyanok is akadtak, akik azért maradtak el, mert a klub tagjai kimondatlan is tudtukra adták, jobb, ha más közösségben próbálnak gyógy­írt keresni magányukra. Ita­lozás, renitens kedés, modor- talankodás itt nem kap helyet. Még a cigarettázók is ki­bandukolnak a folyosóra, ha rágyújthatnékjuk támad. Dani Mátyásné kereskedő, emberek százai közt van egész héten. Mégis azért jár ide, mert társaság kell és itt meg­találta. amit keresett. Han­ga Rezsőné és Bornemissza Jánosné a Május 1. Ruhagyár nyugdíjasai. Meleg Sándor iparosember, Németh Sándor a tangazdaságban dolgozott. Terényi Erzsébet, Károly Ka­talin, Kövesdi Tamásné Buda­pestre jártak dolgozni, Ko­vács János 18-as volános, régi klubtag. Palásti István­ná a néphadsereg kiegészítő parancsnokságán dolgozott, Perlaki Béláné százak ebéd­jének készítésénél szorgosko­dott — a klubestre ők voltak az elsők, akik most befutottak. Nem hagyja mindenki ott­hon minden búját-baját, ha Matematikai tehetségeket várnak Regionális oktatás Speciális matematikaosz­tály létrehozását engedélyez­te a Művelődési Minisztérium Székesfehérváron, a Teleki Blanka Gimnáziumban. Az első évfolyam felvételi vizs­gájára február 3-ig várják a jelentkezéseket három me­gyéből. A Fehérváron meg­induló képzés ugyanis regio­nális hatókörű lesz. Fejér mellett Komárom, valamint Pest megye dunántúli részé­nek általános iskoláiból gyűj­tik össze a fiatal matemati­kai tehetségeket. Megkérdeztük Szabó Józse­fet, a fehérvári gimnázium igazgatóját, milyen terveik vannak a speciális matemati­kaosztály megszervezésével kapcsolatban. — Két csoportban folyik majd ebben az osztályban a speciális oktatás. A matema­tika egyes szakterületeinek tanításával más-más. a témá­ban leginkább járatos szak­tanárokat bízzuk meg. Ter­veink közt szerepel egy szá­mítógépes kabinet létrehozá­sa is. Korábban már jó ta­pasztalatokat szerzett isko­lánk a matematika tagozatos oktatásban, így a személyi feltételeket is biztosítani tud­juk a most induló speciális képzéshez. Szándékunk nem kizárólag matematikusok képzése. Reméljük, sok olyan diák is végez majd nálunk, akik egyetemi tanulmányaik után mérnökként, számítás- technikai szakemberként vagy közgazdászként a népgaz­daság számos területén ké­pesek lesznek majd hasznosí­tani tehetségüket. ide igyekszik. Beszélgetéssel könnyítenek magukon, taná­csolnak, segít a másikon, aki tud. Szép szóval nem restek egymásnak apró örömöt okoz­ni. Milyen jó érzés egy egye­dül élő, deres hajú férfi szá­mára, ha a nők megdicsérik; milyen szép tiszta, vasalt az inge, rendes a ruhája, frissen nyírt a haja, gondozott az arca. Jólesik úgyszint’ a ked­ves szó a nőknek is, hát hogy­ne esne jól! Legutóbb erre al­kalmat a pótszilveszteri batyu- bálon adtak. Annyi finomságot hoztak, hogy az azt követő találkozóra is jutott az édes, sós csemegékből. Fülbe suttogva A teremből hiányolom a televíziót. Nevetnek. Van ott­hon, aki televíziózni akar, megteheti otthon is, vagy itt a ház másik termében. De nem együtt nézésre, hallgatás­ra szerződtek, még csak az kéne! Ezen az esten például játszani fognak. Olyan társas­játékot eszeltek ki, hogy ki­próbálják, egymás fülébe sut­togva hogyan terjed a plety­ka, hogyan változik a monda­tok értelme, amint továbbjut. Persze, csak mókának szán­ják, de tanulsággal. Szoktak fejtörős vetélkedőt rendezni, házi kis ki mit tudót. Néha felkerekednek, elmennek kö­zös vacsorára a város vala­melyik zenés éttermébe, vagy megnéznek egy mozielőadást. A szilvesztert a magányosok klubjának tagjai — akik tény­leg nem voltak elkötelezetten máshová hivatalosak — együtt töltötték a Magyar étterem­ben, nótaszóval búcsúztatva az óesztendőt. Egy-egy kiruccanásukra fényképezőgépet visznek tár­sul, Krajcsovicsné szívesen örökíti meg a társaságot. Ve­zetnek naplót, feljegyzik, hogy ne-feledjék, mi minden tör-■ tént körükben az esztendő során. Valaki érkezik — Feltette a kérdést, hogy így együtt: tényleg magányo­sok vagyunk-e? Ezen már gondolkodtunk. Itt, ajtón be­lül tényleg csak a klub szó érvényes, a magány kívül ma­rad és ez így van rendjén. Gondoltunk olyat is, hogy ne­vet kéne változtatni, azután rájöttünk, hogy minek. A lé­nyeg, hogy itt igen jól érez­zük magunkat. Ám, ha vala­ki, aki kedvet kapna közénk jönni, bátran megteheti, nyit­va áll előtte az ajtónk. Szom­batonként gyűlünk össze a B. épület 3-as szobájában, hiva­talosan öt órától, ami „ceglé- diesen” azt jelenti, hogy úgy hét felé teljes a társaság... Ajtó nyílik, megint érkezik valaki. Nagy ovációval fogad­ják. A férfi lehuppan a leg­közelebbi székre. — Jaj, végre kifújom ma­gam, olyan fáradt vagyok. Tudjátok, nagymosást csap­tam .., Eszes Katalin IÁLLÍTÓTERMEKBŐL Újraálmodott színek és formák Szabados Árpád: Rajz. ,% Február 23-ig látható a Mű- x csarnokban Szabados Árpád ^ grafikusművész bemutatkozá- ^ sa. Ugyaneddig ugyanitt te- ^ kiüthető meg L. Keresztes fo- v tóművész tárlata. Méltó utód Egyre több örököse születik Hincz Gyulának, Kondor Bé­lának, Szabados Árpád pél­dául önmagával szembeni szi­gorával, függetlenségével vált méltó utódjukká. Elmélkedik, töpreng, és még személyes fáj­dalmából is — ilyen az Apám emlékére című megindító kép­sor — száműzi a nosztalgiát. Remeklés a Bartók emlékére komponált grafikai plasztika. Hosszú vonalfonalakon, kü­lönböző magasságban függnek a kőhangok. Az egyik kőhang leszakadt és összetörte az üve­get. Meghalt a zene, megmaradt a zene — így ragadta meg Bar­tók diadalát Szabados Árpád fennkölt erővel, és a néző szá­mára felejthetetlenül. Rajzi jegyzetei, elágazásai, töredé­kei, vonalcsírái, arabeszkjei látszatra a gyermekrajz köny- nyedségével futkároznak, tar­talmuk azonban mély, offen­zív erejű. Nem elégszik meg az élet drámájának ábrázolá­sával. Minden idegszálával ar­ra törekszik, hogy a művészet ható energiáival csökkentse az ember ember által okozott szenvedését. Ez a humánuma, a filozófiája. Hol érzünk meg­torpanást? A szellemes, olykor gyötrődő, de mindig futkáro- zó vonalak olykor megeléged­nek töredezettségükkel, pedig hivatásuk az a magaslat, ame­lyet Szabados Árpád elért édes­apjára és Bartókra való em­lékezésében. E két hiánytalan műve lehet további törekvé­seinek mértéke és modellje. Különös út Sokféleképpen lehet elérni a csúcsot, és sok magaslat van. Keresztes Lajos kaptatós ös­vénye az egyik: „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni” — vallotta József At­tila. Keresztes Lajos egyik forrása éppen a sorsa. Buda­pesten született, 1956-tól az NSZK-ban él, ahol valamire Fergeteges tánc, dal Véget értek a Józsefvárosi napok Budapesten, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A záróünnepségen, melyre a közönséget az MSZMP Pest Megyei Bizottsága, a Pest Me­gyei Tanács és a ház hívta meg, fellépett a Szovjet Déli Had- seregcsoport Központi Ének- és Táncegyüttese. A képen a Hazatérés' című katonatáncjátékot mutatja be az együttes csoportja. Barcza Zsolt felvétele rádöbbent: életének értelme csak az lehet, ha a választott, a megtalált műfajban eléri a felsőfokot. A kiállítás e folya­mat históriája. Ezek a fotók festmények; olyan képek, ame­lyek az építőművész fantáziá­jával készültek, olyan viszony­latok jegyében, amelyek a formákat, színeket nem tük­rözik, hanem újraálmodják. Nagyítással, kiemeléssel — el­térő időpontok és terek sűrí­tett összegezéseivel. Az ter­mészetes, hogy a technika ki­fogástalan. Ez a kezdet csu­pán, amelyhez az invenciók bősége, ereje és szelekciója já­rul. A valóság lehetséges fo­kozását éri el, ahogyan a tény­leges környezetet egyezteti ál­maival, gondolataival, eszméi­vel. Közös nevezőjük a kép: a külső látvány és az ember bel­ső tartománya. A színösszhang és a meg­hökkentő, mégis harmonizált formateremtés nem egyszerűen élményeket kelt bennünk, ha­nem türelmetlenséget elnapo- lódott feladatainkkal szemben. 1973-ban Hágában kapott el­ső díjat, 1985-ben a nemzet­közi fotóbiennálé aranyérmé­ben részesült Belgrádban. Is­mertek egyiptomi, marokkói, indiai sorozatai. Csupán az a hiányérzetünk, hogy művésze­tében még nem összegezte az óhazát, ahonnan évtizedekkel ezelőtt felkerekedett, s most e kiállítással visszaérkezett. Ta­lán ami késik, nem múlik —, s legközelebb már a dunántú­li, tiszaháti, alföldi motívu­mait is üdvözölhetjük. Zilahi üdvözlet Simonfy Irén akvarelljei tiszták, érzékenyek. Nem egy­szerűen a Meszest és a Magu­rát látjuk, nem pusztán a sár­gán tündöklő napraforgókat, hanem az összeboruló fákban a barátságot, a szerelmet. Nemcsak a szépséget, hanem a szépség erkölcsét is. Azt a vá­gyat, hogy szépíteni és jobbí­tani akarja a világot. A ter­mészeti formák érzelmeket fejeznek ki. Száraz virágokat társít a színekkel megálmodott zilahi naplementéhez, ahol egykor Ady járt és hangolta magában a költészetet. Képeit januárban láthattuk a II. ke­rületi Ságvári Endre Művelő­dési Házban. Losonci Miklós MOZIMŰSOR JANUAR 30-ATÖL FEBRUAR 5-ÉIG ABONY 30— 2: Kék villám** 2: A király, akinek nem volt szíve (du.) 4— 5: Kémek a lokálban** BUDAÖRS 30— 2: Gyermekrablás a Palánk utcában (du.) 30—31: Gyertek el a névnapomra!* (este) 1— 2: ö, kedves Harry! (este) 3— 4: Altatódal nászágyon** CEGLÉD, Kamaraterem 30— 2: Egy kicsit én, egy kicsit te* 1— 3: A róka és a holló (du.) 3— 5: Kéjutazás Las Palmasban CEGLÉD, Szabadság 30— 2: A korona elrablása (du.) 30— 31: Zűrös hétvége (este) 1— 5: A tenger zamata* (este) 3— 5: A Csendes-óceán kalózai (du.) DABAS 30: Éljen D’Artagnan! 31— 1: A bűvös vászon* 2— 3: A cápa** DUNAHARASZT1 30: Ragyogj, ragyogj, csillagom! 31— 2: Break (este) 2: Süsü, a sárkány (du.) 3: King Kong* 4: Csak egy mozi* DUNAKESZI, József Attila 30—31: Halálos tévedés (du.) 30: A macska rejtélyes halála* (este) 2— 3: Catár a pácban* 5: Családi titok DUNAKESZI, Vörös Csillag 30— 1: Szenvedély végszóra* (este) 31— 2: A sólyom nyomában (du.) 2— 3: A hülyeség nem akadály» (este) ÉRD 2: A bég csapdájában (du.) Atlantic City* (este) , 3— 5: Poszedion-katasztrófa* FŐT 30— 2: Gycrmekrablás a Palánk utcában (du.) 30— 1: A házibuli folytatódik (este) 1— 2: Szerelem Montrealban* (este) 3: Családi titok 4: A medvevadász* GÖDÖLLŐ 30— 2: Az inkák kincse (du.) 30—31: Az elefántember* (este) 1— 2: Jöjjön el egy kávéra hozzánk!** (este) 3: Csak egy mozi* (este) 3— 5: Gyermekrablás a Palánk utcában (du.) 4— 5: Akit Bulldózernek hívtak (este) GYAL 30—31: Szabadlábon Velencében 1— 3: Vadállatok a fedélzeten (du.) 1— 2: Egy zsaru bőréért* (este) 3: A macska rejtélyes halála* (este) 4: Egy fiú és egy lány KEREPESTARCSA 30—31: Halálcsapda** 1— 3: Hüvelyk Panna (du.) 1— 2: Végállomás*** (este) 3— 4: A tűz háborúja** MONOR 30—31: Selyemfiú*» 1— 2: Ivanhoe (du.) Honda-Iovag (este) 3— 3: Aranyoskám» NAGYKATA 30— 31: Bátorság, fussunk!* 31— 2: A beszélő köntös (du.) 1— 2: A legyőzhetetlen Vutang* (este) 3— 4: A bűvös vászon* NAGYKŐRÖS, Stúdiómozi 30—31: Seriff az égből 1— 2: Sókirályfi menyasszonya (du.) Gyilkosok utcája** (este) 3— 5: Egy asszony visszanéz NAGYKŐRÖS, Arany János 30—31: A hülyeség nem akadály* 1— 2: Hurrá, nyaralunk! (du.) Marathón éietre- halálra** (este) 3— 5: Zűrös hétvége PILISVÖRÖSVÁR 30—31: Tűz 1— 3: Donald kacsa (du.) 2— 3: Párizs, Texas* (este) 3— 5: A profi** POMAZ 30— 2: Indiánkaland Ontariöban» (du.) Nyomás, utána!» (este) 3: Ö, kedves Harry! RÁCKEVE 30— 2: Kék villám** 3— 4: Break SZENTENDRE 30— 2: Szarvacska, manócska (du.) 3: Éli 30— 3: Életben maradni (este) 3— 5: Hamupipőke (du.) Kék villám»» (este) SZIGETSZENTMIKLÓS 30—31: Végre, vasárnap* 1— 2: Fehér Toli (du.) Tű a szénakazalban»* (este) 3— 4: Elefántember» TAPIOSZELE 30—31: Aranyoskám» 1— 3: Nyomás, utána* VÁC 30— 2: A csodatevő palatábla (du.) 30—31: Családi titok (este) 1— 3: Seriff az égből (este) 4— 5: A hülyeség nem akadály* (este) VECSÉS 30— 2: Poszedion-katasztrőfa* (este) 1— 4: A kis egyszarvú (du.) 3— 4: Szenvedély végszóra» (este) • 14 éven aluliaknak nem ajánlott. *• Csak 16 éven felülieknek. ••• Csak 18 éven felülieknek. Az új filmek ismertetése a Mozgó Képekben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom