Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-28 / 23. szám
Ma a Ságváriban Deákvári esték Ma este 6 órakor a Ság- vári Klubban folytatódik a Deákvári esték sorozata. -Kovács T. István műsorvezető ezúttal Kiss Imre rendőr őrnagyot, a vád Rendőrkapitányság vezetőjét szólaltatja, meg, majd az első kötetes Németh Péter Mikola helybeli költő mutatkozik be a közönségnek. Az est programját a Kötöttárugyár divatbemutatója zárja, Hagyományainkhoz híven, 163. születésnapján ünnepélyes csapatösszejövetélen emlékeztünk Madách Imrére, úttörőcsapatunk névadójára. Vendégünk volt: Csengeti Klára úttörőelnök, Süli Róbert, a Forte Egy üzem—egy iskola összekötője, . valamint Surák Pál, az iskolai szm képviselője. Kenyér az utcán Kivételesen nem a vajaslekváros felére esett az az eldobott kenyér, amit egyik községünk betonjárdáján találtam. A szerencsés földet érés azonban már aligha segíthet szegény kenyér- szeleten. Nem kap utána senki éhesen, mohón. Nem újdonság, hogy a gyerekek némelyike a gondosan elkészített és, becsomagolt tízórait úgy, ahogy van. hazaviszi — jobbik esetben. Ha nem kerül egyenesen a szemetesbe! — Talán ezzel a nebulóval is előfordult többször ilyesmi. Kérések, dorgálások se használtak. Anyuka biztosabbnak látta a gyerek kezébe adni iskolába menet ezt a kis reggelit, gondolva, legalább ennyi legyen szegény gyerekben. Űffy sincs soha ideje reggelizni, olyan fáradtan kel föl az utolsó percekben. De talán túl messzire kalandoztam rosszindulatú feltételezésemmel. Egy lekváros kenyér a járdán? Miért kell így fölfújni, lehet, hogy véletlenül került oda. Kinyílt a táska zárja és zsiipsz, már kinn is volt. Komolyra fordítva, tény, hogy nem vigyázunk értékeinkre. Na nem d zsebünkben lévőre gondolok, azokra inkább, amelyek hosszú időn át alakultak ki és öröklődtek a családon belül, nemzedékről nemzedékre. Megbecsültük a kétnapos kenyeret is és nem dobtuk ki a felvágottat, ha már három napja is ott állt a hűtőszekrényben. A vasárnapi ebéd megmaradt részét nem öntöttük ki undorodva hétfőn. Nem ritka, hogy óvodás korú gyerekeket arra biztatnak szüleik, mondjuk buszon utazva, hogy maj- szos csokoládépapírjukat nyugodtan gyűrjék az ülés alá, miközben ők lábukkal hasonló helyre tuszkolják az ügyetlenül kiejtett rágógumit. Nem különleges jelenség az sem, ha vidám srácok az ablaküvegre — szintén a buszon — rajzol- gatva észreveszik, koszos maradt az ujjuk, s a busz belső falába törlik aprólékosan, kövér koszcsíkot húzva. Mindemellett szomorú, hogy ha fel is háborodunk ilyesmi láttán, any- nyira már nem bőszít bennünket, hogy szóvá tegyük. Persze kinek hiányzik a viszonválasz: „foglalkozzon a saját dolgával!” Valóban elég, ha mindenki csak a „saját dolgával” foglalkozik? Dudás Zoltán A költő iskolánk előtti mellszobra Bakos Ildikó alkotása. Ebből az alkalomból kis fotókiállítást rendeztünk Madách életéből és tárlókba rendeztük az iskolánkban fellelhető műveit is. A pajtások vetélkedőn adtak számot arról, mennyire ismerik a csapatnévadó munkásságát és fő művét, Az ember tragédiáját. Az ünnepségen Tar Judit 8. osztályos úttörő méltatta a költő életművét és felelevenítette számunkra a Tragédia máig is érvényes aktualitásait. Megkoszorúztuk Madách Imre iskolánk előtt álló mellszobrát, majd a csapatvezetőnk átadta a legkiválóbb úttörőknek járó jutalmakat és kitüntetéseket. Idén első alkalommal osztották ki az Űt- törőtanácsi dicséret kitüntetést és a vele járó Madách- nyakkendőt. Huszonhárom boldog tulajdonosa büszkén viselheti a jövőben a 918. sz. Madách Imre úttörőcsapat feliratú és úttörőjelvénnyel díszített vörös nyakkendőt. Az ünnepély a Szózat szavaival zárult. F *] és táj Tiszteletre méltó éri és Változékony az idő. Ha olvad, gyorsabban fut a Kemencepatak vize, sodra iU-ott habot fodroz a meder kövei fölött. Felfelé húzunk a partja mentén, be a begyek közé. Hófoltos a sziklás hegyoldal, ünnepi csend ül Kemence, az Ipoly és a Börzsöny között fekvő kisközség határában épült úttörő-ván- dortábor felett. Nyáron, az esti tábortűz mellől hallgathatják a gyerekek, mint csobog a patak, s fentebb, az úttörőmotel mintegy 900 négyzetméteres területén, abban a táborban, amit közös összefogással a kemencei és a kiskunfélegyházi tanács építtetett, tavaly már ezerkétszáz kiskunfélegyházi gyerek élvezte a hegyvidéki nyaralás örömeit. Velük együtt mintegy ötezer általános iskolás korú fiatal nyaralt itt. Téli ürömök A valóban regényes környezet szépségei mellett persze időnként szívesen megmártóztak volna egy strand vizében. Hamarosan ezen is segítenek. Ügy tervezik, hogy vezetékes ivóvízzel töltik fel a már elkészült medencéket, majd napelemekkel melegítik fel. Most azonban a téli örömök szezonja van, s erre figyelnek jobban az érdekeltek. Azok is, akik néhány évvel ezelőtt társadalmi munkában irtották az erdőt, rendezték a terepet. Segítettek a helybeli termelő szervezetek dolgozói, a Börzsöny Tsz és a Kisipari Szövetkezet kollektívái abban, hogy felépüljön a sípálya, fogadhassák az ide látogató, havas sportokat kedvelő turistákat. Munkájuk örömét a kibontakozó siker kezdi koronázni. Tavaly volt olyan nap, hogy ezerötszáz ember is megfordult a felvonóknál. Az idén kevesebb a síelésre alkalmas idő és terep, de a hét végén mindig benépesül a hegyoldal. Egyszer talán majd a szabadságukat is itt tölthetik, fedelet tudva a fejük fölött, akik kivárni, kifogni vágynak a legjobb alkalmakat. A január 25-i Börzsöny-kupa rendezői most is azért szurkolnak, hogy sikerüljön a szombati sí- és szánkólesikló verseny, amelyen férfiak, nők és gyerekek egyaránt részt vehetnek. Tiszteletre méltó érő és akarat mozdítja előre a dől-, gqkat ebben a festői kisközségben, ahol a múlt ismerete, a hagyományok tisztelete is nagy szerepet játszik. Soha nem mulasztják el felhívni arra a figyelmet, hogy a mai általános iskola főépülete az egykori Hont vármegye székháza volt. A helyi sportkört Szokolyi Alajosról nevezték el, arról a földbirtokos sportemberről, vármegyei levéltárosról, aki az első világháború után a mai társközségbe, Bernecebarátiba vonult vissza birtokára, s ott fejezte be az életét 1932-ben. Ö volt az a Magyar Atlétikai Klub színeiben sportoló fiatalember, aki a maga idejében 13 országos rekordot állított fel, 1896-ban az athéni olimpián a 200 mé- téres síkfutás harmadik helyét szerezte meg hazánknak. Az egészséges lokálpatriotizmus bizonyítéka a területfejlesztési hozzájárulásról lezajlott szavazás is, melynek eredményeként, a lakosság 82 százaléka mondott igent az évi háromszáz forintos javaslatra. miközben az évi ezerötszáz forint vízműtársulási díj terhét is viselik. A szép táj, a jellegzetes parasztházak látványát a történelmi hangulatú falu'központ teszi még vonzóbbá. Mesélő tárgyak Űtikalauzom, a nyolcadik osztályos Csendes Gábor a palóc nyelvjárás jellegzetes á betűivel juttatja az eszembe, hogy ez már a Palócföld pereme, s ezt bizonyítják a tájházban összegyűjtött tárgyak is. Molnár_ Ignácné és férje, a két idős ember, akik az udvar alsó felében laknak, puszta szívességből őrzik a ház kulcsát, s fogadják, tájékoztatják szíves szóval a látogatókat. Mesélnek a történelmi időben még nem is távoli világról, amikor ilyen földes szobában laktak a falusi emberek, ahogy itt mondták: csapott padlójú hajlékban, s olyan aratási koszorút fontak a kenyérnekvaló betakarítása Után, mint amit itt látunk, a lámpa, az asztal, a faragott lóca s a virágvasárnapkor készített kiszebaba fölött. Pordós üveg Helybeliek adománya a bölcső. a kisgyereket megtartó állóka, a járóka, s általában minden használati eszköz a fával, erdővel közeli kapcsolatra utal. A háromlábú hintafa mindenné] beszédesebben regél arról, hogy a mezőre kivonuló fiatalasszonyok a rákötött kendőbe ültették a kisgyerekeket, hogy a kígyó, a béka s más mezei állatok ne háborgassák. Nekik még az volt a bölcsődéjük. Menyasz- szonyi és menyecskeruhák, fé- ketők. a legények korabeli öltözéke. Az itt látható szövőszék a tervek szerint munkába is áll majd. szakkörben ’tanítják a régiek tudományát. Molnár bácsi derűsen mutatja a porciós üveget, amivel a hajdani öregek féldeciért indultak a kocsmába. Persze akkor is volt, aki a melles kötény mögé rejtette, hogy a felesége ne lássa. Kalácska Lászlóné magyar— orosz szakos tanár 1954-ben került a községbe Budapestről, s hamarosan megszerette a falut és lakóit. Szervezője volt a Röpülj páva-körnek, gyűjtője, feltárója a tárgyi és szellemi emlékeknek. Mint mondja, sok segítséget kapott a Kemencei Vegyesipari Szövetkezettől, s még sok, másféle segítség is elkelne, hogy hivatalosan is az legyen a A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM 1986. JANUÁR 28., KEDD PVCSV helyett DMRW A fejlesztésben a megoldás Az Országos Vízügyi Hivatal, az MSZMP Pest Megyei Bizottsága és a Pest Megyei Tanács közös döntése alapján a Dunamenti Regionális Vízmű Vállalat átvette a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dunakeszi részlegét. — Mi indokolta a döntést? — kérdezem Márkus Istvánt, a DMRW igazgatóját. — Gazdasági és ellátási szempontokból előnyösebbnek látszott, ha a város vízszolgáltatását a vállalatunk biztosítja. Az intézkedési terv szerint ezekben a napokban történik a leltár szerinti átvétel, melyet február végéig befejezünk. Természetesen emellett a város vízellátása zavartalan, hiszen a PVCSV Dunakeszin dolgozó szakemberei együtt maradtak és változatlanul végzik a korábbi feladataikat. — Mit vállalt a DMRW az átvételi megállapodásban? ' — Arra vállalkoztunk, hogy a bal parti vezetékrendszer fejlesztésével az igényeknek megfelelő vízellátást adunk a városnak. A 70 millió forintos beruházást 1988-ra fejezzük be. A program szerint 1987- re végzünk a vezetékrendszer északi ágának az építésével, amely Örbottyánon—Veresegyházon keresztül Gödöllő Egy kis' szánkózásra azért minden télen lehet itt havat találni. Ezen az erdős, hegyes vidéken tartósabb a fehér hótakaró, mint a városokban Veress Jenő felvétele tájház, ami. Szeretnék megszerezni a ház udvarát is, mert már csak itt lehet bemutatni a szalagtelkes jobbágytelepülés utolsó emlékét. Saját erőből nem megy, s ez a huszonnegyedik óra. Saját erőből nem. És akik eddig a kemencei lokálpatrióták segítségére siettek, megértéssel, s maguk is a szülőföld értékeinek mentése, gyarapítása szándékával, az utóbbi időben kevesebbet nyújthatnak. Megváltoztak a feltételeik. Ezért aztán még jobban koncentrálják az erőket Kemencén, ahol úgy tűnik, feladni semmit sem akarnak. Ráadásul, amit tesznek, az nem pusztán a saját érdekük. A táj kultúráját élesztgetik. gazdagítják, kapcsolatokat, együttműködő partnereket keresve és találva a köz- igazgatási határokon túl is Nem véletlen, hogy a Börzsöny Baráti Kor rendezvényeinek nagy része is itt zajlik. s ide futnak a legtöbb szálak. Kovács T. István vízellátását biztosítja. Ezt követően pedig megépítjük a budapesti hálózathoz csatlakozó vezetéket, amelyen keresztül 14 ezer köbméter vizet kap majd a város naponta. — A beruházás befejezéséig hogyan tudnak javítani a jelenlegi állapotokon? > — A vízigény maximális kielégítésére jelenleg nincs olyan száliítóképes csőrendszer kiépítve, melyen keresztül a szükséges mennyiséget a városba el lehetne juttatni. Már megrendeltünk a Budapesti Műszaki Egyetemen egy szakvizsgálatot, amelynek eredményétől olyan javaslatokat várunk, hogy a hálózati rendszerbe beavatkozva több vizet juttathassunk el a városba. Hangsúlyozom, ez nem azt jelenti, hogy megszüntetjük az eddigi állapotokat, csupán csak valamelyest javítunk azon. Vác irányából szeretnénk több vizet eljuttatni. — Emiatt például Vácon nem lesz majd vízhiány? — A megállapodásban is vállaltuk, hogy a rendszerhez kapcsolódó települések vízellátását , ez nem érinti hátrányosan. Ez Vácra is vonatkozik. — Milyen intézkedések születtek a vállalathoz került dolgozók sorsát illetően? — Az első negyedévben változatlanul biztosítjuk azt a bért, melyet korábban az átadó vállalatnál kaptak. Mivel a DMRVV-nél magasabbak a bérek, már februárban egy olyan bérkorrekciót hajtunk végre, mellyel igyekszünk csökkenteni a jövedelemkülönbségeket. Ezt követően hajtjuk majd végre a vállalat egészére tervezett öt- százalékos bérfejlesztést. Surányi János Ismét elmúlt egy év, lezárult egy szakasz városunk sportolóinak felkészülésében. Szinte valamennyi helyen értékelték már az elmúlt évet, sőt sok helyen már az új év terveivel vágtak neki a felkészülésnek. Lehet úgy is mondani, hogy még az elmúlt év be sem fejeződött, máris elkezdték a munkát a Váci Hajó kajak-kenu szakosztályának versenyzői is. Mint minden év befejezésekor, most is történtek változások a szakosztálynál, hisz az eddigi edző, E ndreffy Lóránt már a gépipari szak- középiskolában oktatja a nebulókat, és helyette új — már amennyire újnak nevezhető — edző érkezett: Bábelin László személyében. Az interjú idején csoportja az uszodában tartotta edzéseit, és itt, majd pedig az edzés végeztével beszélgettünk visz- szakerüléséről, terveiről. — Váratlanul ért a váciak felkérése, de azt is hozzá kell tennem, nem kis örömet okozott, hogy ismét a régi sikerek színhelyén dolgozhatom — kezdte a beszélgetést a kitűnő edző. — Nagyon örülök annak is, hogy az Ű. Dózsás csoportommal továbbra is foglalkozhatom, mert a közös munka a váciakkal mindkét szakosztálynak az előrehaladását segíti. A felkészülést az újpestiek vendégeként a mátraházi sitáborban kezdtük, majd Vácott folytatjuk. — A közös munka nem okoz gondot, hisz a jelenlegi Dózsás csoportom szinte valamennyi tagja váci lakos, a nagymarosi Nieberl kivételével. Ók már több éve együtt Ebben az esztendőben mintegy 6,3 millió négyzetméternyi fotópapír gyártását tervezik a Fortéban. Svéda Henriett laboráns gyártás közben vizsgálja a papír minőségét. (Hancsovszki János felvétele) Az elmúlt három évben a gazdaságok növelték a zöldborsó termőterületét, és a kistermelők is szívesen foglalkoztak ezzel a növénnyel. Fellendült a hazai nemesítés, így a szakemberek arra számítanak, hogy a jelenlegi, évenkénti 3000 tonnás zöld- borsóvetőmag-import jelentősen csökkenthető lesz. Legutóbb két új zöldborsó kapott köztermesztési engedélyt: a Zeusz, amely bőven terem és géppel betakarítható és a Kismacsi 130-as, amelyet házikerti termesztésre is ajánlanak. dolgoznak, és bízom benne, hogy magukkal fogják ragadni a helybeli felnőtt versenyzőket. Jelenleg nem a legrózsásabb a helyzet, mivel kevés felnőtt versenyzővel rendelkezünk, sőt közülük is jelenleg még nem ismerjük Könyecsny jövőbeli elképzeléseit, így a Kovács—Makrai— Koczka hármas edz együtt, a többiekkel. Az utánpótlásban sajnos szinte senki sincs, aki számottevő erőt képviselne, így a jövőbeni legnagyobb feladatot ismét a széles bázis megteremtésében látom, melyben nagy segítség a Radnóti iskola testnevelés tagozatos osztályainak szervezettsége Mártonfy Tamásné testnevelő tanár vezetésével. — Az új évben külön edző, Kovacsics Péter foglalkozik majd az utánpótlással. Remélem, teljesíti várakozásunkat. Nem beszéltem még a női vonalról, amely igaz, csekély létszámú, de ígéretes. Köztük van az ifjúsági válogatott Dó- nusz Éva, aki az elmúlt idényt betegsége miatt szinte teljesen kihagyta. Bízom benne, hogy az idei évben már semmi sem hátráltatja felkészülését, és akkor sok örömet okozhat a sportág kedvelőinek. Végezetül szeretném megemlíteni, hogy munkánkhoz az egyesület vezetőitől és a közvetlen szakosztályvezetéstől minden segítséget megkapunk a sikeres szereplés érdekében. (A kenusok terveiről legközelebb számolok be.) —nyári— ISSN 0133-2759 (Váci Hírlap) Utánpótlás nélkül nem megy Új úttörő-kitüntetés Madách-iiüiiepély
