Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-28 / 23. szám

Ma a Ságváriban Deákvári esték Ma este 6 órakor a Ság- vári Klubban folytatódik a Deákvári esték sorozata. -Ko­vács T. István műsorvezető ezúttal Kiss Imre rendőr őrnagyot, a vád Rendőrkapi­tányság vezetőjét szólaltatja, meg, majd az első kötetes Né­meth Péter Mikola helybeli költő mutatkozik be a közön­ségnek. Az est programját a Kötöttárugyár divatbemutató­ja zárja, Hagyományainkhoz híven, 163. születésnapján ünnepé­lyes csapatösszejövetélen em­lékeztünk Madách Imrére, út­törőcsapatunk névadójára. Vendégünk volt: Csengeti Klára úttörőelnök, Süli Ró­bert, a Forte Egy üzem—egy iskola összekötője, . valamint Surák Pál, az iskolai szm képviselője. Kenyér az utcán Kivételesen nem a vajas­lekváros felére esett az az eldobott kenyér, amit egyik községünk betonjárdáján találtam. A szerencsés föl­det érés azonban már alig­ha segíthet szegény kenyér- szeleten. Nem kap utána senki éhesen, mohón. Nem újdonság, hogy a gyerekek némelyike a gon­dosan elkészített és, becso­magolt tízórait úgy, ahogy van. hazaviszi — jobbik esetben. Ha nem kerül egyenesen a szemetesbe! — Talán ezzel a nebulóval is előfordult többször ilyes­mi. Kérések, dorgálások se használtak. Anyuka bizto­sabbnak látta a gyerek ke­zébe adni iskolába menet ezt a kis reggelit, gondolva, legalább ennyi legyen sze­gény gyerekben. Űffy sincs soha ideje reggelizni, olyan fáradtan kel föl az utolsó percekben. De talán túl messzire ka­landoztam rosszindulatú feltételezésemmel. Egy lek­város kenyér a járdán? Miért kell így fölfújni, le­het, hogy véletlenül került oda. Kinyílt a táska zárja és zsiipsz, már kinn is volt. Komolyra fordítva, tény, hogy nem vigyázunk érté­keinkre. Na nem d zse­bünkben lévőre gondolok, azokra inkább, amelyek hosszú időn át alakultak ki és öröklődtek a családon belül, nemzedékről nemze­dékre. Megbecsültük a két­napos kenyeret is és nem dobtuk ki a felvágottat, ha már három napja is ott állt a hűtőszekrényben. A va­sárnapi ebéd megmaradt részét nem öntöttük ki un­dorodva hétfőn. Nem ritka, hogy óvodás korú gyerekeket arra biz­tatnak szüleik, mondjuk buszon utazva, hogy maj- szos csokoládépapírjukat nyugodtan gyűrjék az ülés alá, miközben ők lábukkal hasonló helyre tuszkolják az ügyetlenül kiejtett rágó­gumit. Nem különleges je­lenség az sem, ha vidám srácok az ablaküvegre — szintén a buszon — rajzol- gatva észreveszik, koszos maradt az ujjuk, s a busz belső falába törlik aprólé­kosan, kövér koszcsíkot húzva. Mindemellett szo­morú, hogy ha fel is hábo­rodunk ilyesmi láttán, any- nyira már nem bőszít ben­nünket, hogy szóvá tegyük. Persze kinek hiányzik a vi­szonválasz: „foglalkozzon a saját dolgával!” Valóban elég, ha mindenki csak a „saját dolgával” foglalko­zik? Dudás Zoltán A költő iskolánk előtti mell­szobra Bakos Ildikó alkotása. Ebből az alkalomból kis fotókiállítást rendeztünk Ma­dách életéből és tárlókba ren­deztük az iskolánkban fellel­hető műveit is. A pajtások vetélkedőn adtak számot ar­ról, mennyire ismerik a csa­patnévadó munkásságát és fő művét, Az ember tragédiáját. Az ünnepségen Tar Judit 8. osztályos úttörő méltatta a költő életművét és felelevení­tette számunkra a Tragédia máig is érvényes aktualitá­sait. Megkoszorúztuk Madách Imre iskolánk előtt álló mell­szobrát, majd a csapatveze­tőnk átadta a legkiválóbb út­törőknek járó jutalmakat és kitüntetéseket. Idén első al­kalommal osztották ki az Űt- törőtanácsi dicséret kitünte­tést és a vele járó Madách- nyakkendőt. Huszonhárom boldog tulajdonosa büszkén viselheti a jövőben a 918. sz. Madách Imre úttörőcsapat fel­iratú és úttörőjelvénnyel dí­szített vörös nyakkendőt. Az ünnepély a Szózat sza­vaival zárult. F *] és táj Tiszteletre méltó éri és Változékony az idő. Ha olvad, gyorsabban fut a Kemence­patak vize, sodra iU-ott habot fodroz a meder kövei fölött. Felfelé húzunk a partja mentén, be a begyek közé. Hófoltos a sziklás hegyoldal, ünnepi csend ül Kemence, az Ipoly és a Börzsöny között fekvő kisközség határában épült úttörő-ván- dortábor felett. Nyáron, az esti tábortűz mellől hallgathatják a gyerekek, mint csobog a patak, s fentebb, az úttörőmotel mintegy 900 négyzetméteres területén, abban a táborban, amit közös összefogással a kemencei és a kiskunfélegyházi tanács építtetett, tavaly már ezerkétszáz kiskunfélegyházi gyerek élvezte a hegyvidéki nyaralás örömeit. Velük együtt mintegy ötezer általános iskolás korú fiatal nyaralt itt. Téli ürömök A valóban regényes környe­zet szépségei mellett persze időnként szívesen megmártóz­tak volna egy strand vizében. Hamarosan ezen is segítenek. Ügy tervezik, hogy vezetékes ivóvízzel töltik fel a már el­készült medencéket, majd napelemekkel melegítik fel. Most azonban a téli örömök szezonja van, s erre figyelnek jobban az érdekeltek. Azok is, akik néhány évvel ezelőtt társadalmi munkában irtották az erdőt, rendezték a terepet. Segítettek a helybeli termelő szervezetek dolgozói, a Bör­zsöny Tsz és a Kisipari Szö­vetkezet kollektívái abban, hogy felépüljön a sípálya, fo­gadhassák az ide látogató, ha­vas sportokat kedvelő turis­tákat. Munkájuk örömét a kibon­takozó siker kezdi koronázni. Tavaly volt olyan nap, hogy ezerötszáz ember is megfor­dult a felvonóknál. Az idén kevesebb a síelésre alkalmas idő és terep, de a hét végén mindig benépesül a hegyol­dal. Egyszer talán majd a szabadságukat is itt tölthetik, fedelet tudva a fejük fölött, akik kivárni, kifogni vágynak a legjobb alkalmakat. A ja­nuár 25-i Börzsöny-kupa ren­dezői most is azért szurkol­nak, hogy sikerüljön a szom­bati sí- és szánkólesikló ver­seny, amelyen férfiak, nők és gyerekek egyaránt részt ve­hetnek. Tiszteletre méltó érő és akarat mozdítja előre a dől-, gqkat ebben a festői kisköz­ségben, ahol a múlt ismerete, a hagyományok tisztelete is nagy szerepet játszik. Soha nem mulasztják el felhívni ar­ra a figyelmet, hogy a mai ál­talános iskola főépülete az egykori Hont vármegye szék­háza volt. A helyi sportkört Szokolyi Alajosról nevezték el, arról a földbirtokos sportem­berről, vármegyei levéltáros­ról, aki az első világháború után a mai társközségbe, Bernecebarátiba vonult vissza birtokára, s ott fejezte be az életét 1932-ben. Ö volt az a Magyar Atlétikai Klub színei­ben sportoló fiatalember, aki a maga idejében 13 országos rekordot állított fel, 1896-ban az athéni olimpián a 200 mé- téres síkfutás harmadik he­lyét szerezte meg hazánknak. Az egészséges lokálpatriotiz­mus bizonyítéka a területfej­lesztési hozzájárulásról lezaj­lott szavazás is, melynek eredményeként, a lakosság 82 százaléka mondott igent az évi háromszáz forintos javas­latra. miközben az évi ezer­ötszáz forint vízműtársulási díj terhét is viselik. A szép táj, a jellegzetes parasztházak látványát a történelmi hangu­latú falu'központ teszi még vonzóbbá. Mesélő tárgyak Űtikalauzom, a nyolcadik osztályos Csendes Gábor a palóc nyelvjárás jellegzetes á betűivel juttatja az eszembe, hogy ez már a Palócföld pe­reme, s ezt bizonyítják a táj­házban összegyűjtött tárgyak is. Molnár_ Ignácné és férje, a két idős ember, akik az udvar alsó felében laknak, puszta szívességből őrzik a ház kulcsát, s fogadják, tájé­koztatják szíves szóval a láto­gatókat. Mesélnek a történel­mi időben még nem is távoli világról, amikor ilyen földes szobában laktak a falusi em­berek, ahogy itt mondták: csapott padlójú hajlékban, s olyan aratási koszorút fontak a kenyérnekvaló betakarítása Után, mint amit itt látunk, a lámpa, az asztal, a faragott lóca s a virágvasárnapkor készített kiszebaba fölött. Pordós üveg Helybeliek adománya a böl­cső. a kisgyereket megtartó állóka, a járóka, s általában minden használati eszköz a fával, erdővel közeli kapcso­latra utal. A háromlábú hin­tafa mindenné] beszédesebben regél arról, hogy a mezőre kivonuló fiatalasszonyok a rá­kötött kendőbe ültették a kis­gyerekeket, hogy a kígyó, a béka s más mezei állatok ne háborgassák. Nekik még az volt a bölcsődéjük. Menyasz- szonyi és menyecskeruhák, fé- ketők. a legények korabeli öltözéke. Az itt látható szövő­szék a tervek szerint munká­ba is áll majd. szakkörben ’tanítják a régiek tudományát. Molnár bácsi derűsen mutatja a porciós üveget, amivel a haj­dani öregek féldeciért indul­tak a kocsmába. Persze akkor is volt, aki a melles kötény mögé rejtette, hogy a felesé­ge ne lássa. Kalácska Lászlóné magyar— orosz szakos tanár 1954-ben került a községbe Budapest­ről, s hamarosan megszerette a falut és lakóit. Szervezője volt a Röpülj páva-körnek, gyűjtője, feltárója a tárgyi és szellemi emlékeknek. Mint mondja, sok segítséget kapott a Kemencei Vegyesipari Szö­vetkezettől, s még sok, más­féle segítség is elkelne, hogy hivatalosan is az legyen a A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM 1986. JANUÁR 28., KEDD PVCSV helyett DMRW A fejlesztésben a megoldás Az Országos Vízügyi Hiva­tal, az MSZMP Pest Megyei Bizottsága és a Pest Megyei Tanács közös döntése alapján a Dunamenti Regionális Víz­mű Vállalat átvette a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dunakeszi részlegét. — Mi indokolta a döntést? — kérdezem Márkus Istvánt, a DMRW igazgatóját. — Gazdasági és ellátási szempontokból előnyösebbnek látszott, ha a város vízszol­gáltatását a vállalatunk biz­tosítja. Az intézkedési terv szerint ezekben a napokban történik a leltár szerinti át­vétel, melyet február végéig befejezünk. Természetesen emellett a város vízellátása zavartalan, hiszen a PVCSV Dunakeszin dolgozó szakem­berei együtt maradtak és vál­tozatlanul végzik a korábbi feladataikat. — Mit vállalt a DMRW az átvételi megállapodásban? ' — Arra vállalkoztunk, hogy a bal parti vezetékrendszer fejlesztésével az igényeknek megfelelő vízellátást adunk a városnak. A 70 millió forintos beruházást 1988-ra fejezzük be. A program szerint 1987- re végzünk a vezetékrendszer északi ágának az építésével, amely Örbottyánon—Veres­egyházon keresztül Gödöllő Egy kis' szánkózásra azért min­den télen lehet itt havat találni. Ezen az erdős, hegyes vidéken tartósabb a fehér hótakaró, mint a városokban Veress Jenő felvétele tájház, ami. Szeretnék meg­szerezni a ház udvarát is, mert már csak itt lehet be­mutatni a szalagtelkes job­bágytelepülés utolsó emlékét. Saját erőből nem megy, s ez a huszonnegyedik óra. Saját erőből nem. És akik eddig a kemencei lokálpatrió­ták segítségére siettek, meg­értéssel, s maguk is a szülő­föld értékeinek mentése, gya­rapítása szándékával, az utóbbi időben kevesebbet nyújthatnak. Megváltoztak a feltételeik. Ezért aztán még jobban koncentrálják az erő­ket Kemencén, ahol úgy tű­nik, feladni semmit sem akar­nak. Ráadásul, amit tesznek, az nem pusztán a saját érde­kük. A táj kultúráját éleszt­getik. gazdagítják, kapcsolato­kat, együttműködő partnere­ket keresve és találva a köz- igazgatási határokon túl is Nem véletlen, hogy a Bör­zsöny Baráti Kor rendezvé­nyeinek nagy része is itt zaj­lik. s ide futnak a legtöbb szálak. Kovács T. István vízellátását biztosítja. Ezt követően pedig megépítjük a budapesti hálózathoz csatla­kozó vezetéket, amelyen ke­resztül 14 ezer köbméter vi­zet kap majd a város na­ponta. — A beruházás befejezéséig hogyan tudnak javítani a je­lenlegi állapotokon? > — A vízigény maximális ki­elégítésére jelenleg nincs olyan száliítóképes csőrend­szer kiépítve, melyen keresz­tül a szükséges mennyiséget a városba el lehetne juttatni. Már megrendeltünk a Buda­pesti Műszaki Egyetemen egy szakvizsgálatot, amelynek eredményétől olyan javaslato­kat várunk, hogy a hálózati rendszerbe beavatkozva több vizet juttathassunk el a vá­rosba. Hangsúlyozom, ez nem azt jelenti, hogy megszüntet­jük az eddigi állapotokat, csupán csak valamelyest ja­vítunk azon. Vác irányából szeretnénk több vizet eljut­tatni. — Emiatt például Vácon nem lesz majd vízhiány? — A megállapodásban is vállaltuk, hogy a rendszer­hez kapcsolódó települések vízellátását , ez nem érinti hátrányosan. Ez Vácra is vo­natkozik. — Milyen intézkedések szü­lettek a vállalathoz került dolgozók sorsát illetően? — Az első negyedévben változatlanul biztosítjuk azt a bért, melyet korábban az át­adó vállalatnál kaptak. Mi­vel a DMRVV-nél magasab­bak a bérek, már februárban egy olyan bérkorrekciót haj­tunk végre, mellyel igyek­szünk csökkenteni a jövede­lemkülönbségeket. Ezt köve­tően hajtjuk majd végre a vállalat egészére tervezett öt- százalékos bérfejlesztést. Surányi János Ismét elmúlt egy év, lezá­rult egy szakasz városunk sportolóinak felkészülésében. Szinte valamennyi helyen ér­tékelték már az elmúlt évet, sőt sok helyen már az új év terveivel vágtak neki a fel­készülésnek. Lehet úgy is mondani, hogy még az elmúlt év be sem fejeződött, máris elkezdték a munkát a Váci Hajó kajak-kenu szakosztá­lyának versenyzői is. Mint minden év befejezé­sekor, most is történtek vál­tozások a szakosztálynál, hisz az eddigi edző, E ndreffy Lóránt már a gépipari szak- középiskolában oktatja a ne­bulókat, és helyette új — már amennyire újnak nevez­hető — edző érkezett: Bábel­in László személyében. Az interjú idején csoportja az uszodában tartotta edzéseit, és itt, majd pedig az edzés végeztével beszélgettünk visz- szakerüléséről, terveiről. — Váratlanul ért a váciak felkérése, de azt is hozzá kell tennem, nem kis örömet oko­zott, hogy ismét a régi sike­rek színhelyén dolgozhatom — kezdte a beszélgetést a ki­tűnő edző. — Nagyon örülök annak is, hogy az Ű. Dózsás csoportommal továbbra is foglalkozhatom, mert a közös munka a váciakkal mindkét szakosztálynak az előrehala­dását segíti. A felkészülést az újpestiek vendégeként a mát­raházi sitáborban kezdtük, majd Vácott folytatjuk. — A közös munka nem okoz gondot, hisz a jelenlegi Dózsás csoportom szinte va­lamennyi tagja váci lakos, a nagymarosi Nieberl kivételé­vel. Ók már több éve együtt Ebben az esztendőben mintegy 6,3 millió négyzetmé­ternyi fotópapír gyártását tervezik a Fortéban. Svéda Henriett laboráns gyártás közben vizsgálja a papír mi­nőségét. (Hancsovszki János felvétele) Az elmúlt három évben a gazdaságok növelték a zöld­borsó termőterületét, és a kistermelők is szívesen fog­lalkoztak ezzel a növénnyel. Fellendült a hazai nemesítés, így a szakemberek arra szá­mítanak, hogy a jelenlegi, évenkénti 3000 tonnás zöld- borsóvetőmag-import jelentő­sen csökkenthető lesz. Leg­utóbb két új zöldborsó ka­pott köztermesztési engedélyt: a Zeusz, amely bőven terem és géppel betakarítható és a Kismacsi 130-as, amelyet há­zikerti termesztésre is aján­lanak. dolgoznak, és bízom benne, hogy magukkal fogják ragad­ni a helybeli felnőtt ver­senyzőket. Jelenleg nem a legrózsásabb a helyzet, mivel kevés felnőtt versenyzővel rendelkezünk, sőt közülük is jelenleg még nem ismerjük Könyecsny jövőbeli elképzelé­seit, így a Kovács—Makrai— Koczka hármas edz együtt, a többiekkel. Az utánpótlásban sajnos szinte senki sincs, aki számottevő erőt képviselne, így a jövőbeni legnagyobb feladatot ismét a széles bázis megteremtésében látom, mely­ben nagy segítség a Radnóti iskola testnevelés tagozatos osztályainak szervezettsége Mártonfy Tamásné testnevelő tanár vezetésével. — Az új évben külön edző, Kovacsics Péter foglalkozik majd az utánpótlással. Remé­lem, teljesíti várakozásunkat. Nem beszéltem még a női vonalról, amely igaz, csekély létszámú, de ígéretes. Köztük van az ifjúsági válogatott Dó- nusz Éva, aki az elmúlt idényt betegsége miatt szinte teljesen kihagyta. Bízom ben­ne, hogy az idei évben már semmi sem hátráltatja felké­szülését, és akkor sok örömet okozhat a sportág kedvelői­nek. Végezetül szeretném megemlíteni, hogy munkánk­hoz az egyesület vezetőitől és a közvetlen szakosztályveze­téstől minden segítséget meg­kapunk a sikeres szereplés érdekében. (A kenusok terveiről leg­közelebb számolok be.) —nyári— ISSN 0133-2759 (Váci Hírlap) Utánpótlás nélkül nem megy Új úttörő-kitüntetés Madách-iiüiiepély

Next

/
Oldalképek
Tartalom