Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-26 / 22. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 22. SZÁM 1986. JANUÁR 27., HÉTFŐ Takarmány és gép A gazdasági társaság első éve Teknőcök mászkáltak szabadon A Tömegtakarmány-terme- lési és Gépjavító Gazdasági Társaság egy esztendővel ezelőtt k,ét hasonló profilú cég egyesülésével alakult meg. Az elmúlt 12 hónap munkájáról szóló beszámolóból kiderül, hogy a GT létrejötte átfogó szervezeti változásokkal, egységes telephely, illetve üzem kialakításával járt együtt. Jelentkeztek személyi gondok is, hiszen a gazdasági élet diktálta tempó felvétele érdekében tett intézkedéseket nem minden dolgozó és vezető , értette meg, s voltak, akik nem bíztak a társaság jövőjében — így eltávoztak. Az alaptevékenységként megnevezett tömegtakarmány-termesztéssel a GT agronómiái csoportja foglalkozik. mégpedig több mint 14 ezer hektárnyi területen. A legfontosabb feladat változatlan: a 17 taggazdaság igényeinek kielégítése. A GT által előteremtett lucernavetőmag elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a kemény tél okozta károkat a gazdaságok „félülvetés^el” helyrehozzák. Pillangós , növényekből az elmúlt három év átlagát bőven meghaladó 3,7 tonnás hektáronkénti termés halmozódott fel az első kaszáláskor. A csapadékos időszakok igencsak megnehezítették a betakarítást és rontották á termés minőségét. Viszont a GT valamennyi megrendelőjének gyors ütemben tudta szállítani a széna és a sze- názs készítéséhez szükséges tartósító vegyszereket. A második és a harmadik kaszálás (az aszály miatt) a vártnál alacsonyabb termésátlagokat hozott. A GT rét-legelő területe 12 százalékkal meghaladta a tervezettet, mert a perkupái Dózsa Tsz 1400 hektárnyi földdel csatlakozott az integrációhoz. Ám tény, hogy a taggazdaságok gyeptelepítési és -felújítási igénye rendkívül csekély. A silókukorica-termesztés kérdéseiben mind kevesebb- szer kérik a GT szakembereinek a segítségét. Ennek oka, hogy a taggazdaságok 'ma n^ár szorosan kötődnek valamelyik kukoricatermesztési rendszerhez, ahonnan megfelelő szakmai muníciót kapnak. A GT ipari tevékenységé/- nek gépüzemi -ágazatában a gazdasági terv szerint az volt az alapvető törekvés, hogy alacsonyabb óradíjjal több és jobb munkát vállaljanak, lehetőleg a teljes kapacitás lekötésével. Csakhogy a fémipar szakmákban tapasztalható dekonjunktúra miatt a GT profiljába tartozó munkák iránt csökkent a kereslet. Kialakított áraikat ^ versenytárgyalásokon több esetben nem sikerült érvényesíteniük. így nemegyszer minimális nyereséget, hozó feladatokat kellett vállalniuk. Ezek miatt a folyamatos munkaellátás egész évben igen nagy gondot jelentett. , A gépszerelő részleg számára a negyedik negyedévben már alig találtak munkát, ugyanis azok a géptípusok, amelyekre alapoztak és számítottak, már csak kis számban vannak forgalomban, s ezeket is a vállalatok igyekeznek önállóan karbantartani. Megérett az idő a belső profilváltásra. A lakatos- és forgácsoló- részleg szeretett volna stabil gyártmányszerkezetet kialakítani, de az ennek érdekében kifejtett piackutatási próbálkozások nem vezettek eredményre. így hát továbbra is meg kell maradni az egyedi gyártmányok készítésénél. 1985 elején úgy látszott, hogy az asztalosrészleget fel kell számolni, mert a tervbe vett lakókocsikra és javításukra nem akadt megrendelő. Kísérleteztek ugyan íaipaA Cápa beúszott a képmezőbe, kinyitotta a száját, és nyelte a pénzt. Még a szerény vidéki cáparokon sem hagyott kétséget üzleti szándékai felől. Egyetlen hét leforgása alatt, 22 ólőadáson, miközben 8 ezren bámulták meg, 302 ezer 356 forintot kebelezett be. Ez volt a ceglédi Szabadság Filmszínház legnagyobb kasszasikere az elmúlt néhány év alatt. Bőségesen lepipálta az 1982-es Ben Húr hozta 163 ezer forintot, és persze túltett a tavalyelőtti csúcsrómségen, a King Kongon, ami mindössze 279 ezer forintot termelt. Tehát kimagaslóan szörnyülködött 1985-ben a spielbergi cápa, úgyhogy a Bombajó bokszoló- val, a Legyőzhetetlen Vutang- gql, és ugyancsak Spielberg tákolmányával, Az / elveszett frigyláda fosztogatóival az oldalán igen sokat fáradozott azért, hogy a ceglédi mozi bevételi terve túlteljesüljön. Egyetlen esztendő, az 1985- ös, a maga havi 40 filmcímével, 2690 előadásával, 288 ezer látogatójával éppen 4 millió forintot csalogatott a konyhára. 42 előadás maradt el, átlagban valamennyi vetítést 112-en ültek végig. Ez az átlag persze nem sokat mond, ri holmik előállításával, de ez csupán veszteséget hozott. Aztán az év utolján végül is beindult a lakókocsik gyártása, és elképzelhető, hogy nagyságrendjében még növekedni fog. A hő- és kerámiatechnológiai csoport árbevétele 7 millió forinttal maradt el a tervben rögzítettől. Ok: az árbevétel túlnyomó részét megtermelni hivatott kéziformázott samottidom iránti gyér kereslet. A Magnezitipari Művek egyébként is ellátja a beszűkült piacot. hiszen a csúcsfilmek nyilvánvalóan teltházzal szaladtak, míg más esetekben csupán a lecsukható nagytermi székek voltak tanúi egy-egy kópiának. A Kék hegyek című, jobb sorsra érdemes szovjet film például 4 előadást ért meg, összesen 116 nézővel, az Utószó című (szintén szovjet) műalkotás pedig három ízben pergett, s pontosan 32 érdeklődő látta. A honi termés gyümölcseiből Bereményi Géza Tanítványokja állította be a rekordot: 4 előadáson 170 mozirajongóval. Egyébként a nagyközönség továbbra is a nyugati kalandos, bűnügyi és vigalmat árasztó darabok iránt mutat vonzalmat. Vannak azért kivételek. Például Hithcook Szédülés-ét a 8 előadás alatt mindössze 1500-an tekintették meg (közel 400 fős p nézőtér), A nap lánya című brazil munkát háromszor forgatták le — 94 kíváncsi szeme láttára, az amerikai Átverés epizódjaira (4 előadáson) 682- ten váltottak jegyet. A magyar filmek közül a legtöbb látogatót a Vörös grófnő és a Szirmok, virágok, koszorúk vonzotta. A Mészáros Lőrinc iskolában évek óta folyik biológiaikörnyezetvédelmi szakköri, illetve fakultációs oktatás. A kísérleti oktatómunka négy évvel ezelőtt kezdődött, ma ezek a gyerekek 8. osztályba járnak, s legtöbbjük számára vagy a pályaválasztásban, vagy a szemléletmódban ezek az évek éreztetik hatásukat. A nyári élmények felől érdeklődtem a diákoktól a közelmúltban, s mert ennek sok tanulsága van, érdemes szólni róla. Három tanuló külföldön is járt a nyáron, de érdekes módon, ez sem zavarta meg őket annyira, hogy ottani környezetük jelenségeire ne figyeltek volna oda. A szó szerinti idézések mindennél jobb bizonyítékot szolgáltatnak. Részlet egy szomorkás beszámolóból. „A mamám kertje alatt egy kis patak folyik. Ebben a patakban sok a szemét, mert aki a patak közelében lakik, mind belehordja a szemetet. Ez engemet nagyon bánt. Szerintem nagyon szép lenne az a kis patak ...” No nem Cegléden szerzett impressziót írt le a kislány, bár a Gerjére is illene. Egy másik diák szinte sugalmazza azt, amit évek óta csak kis hatásfokkal tudtunk megszerettetni, a virágosítást. „A házak ablakai tele vannak virágokkal és a kertek növényzete is szokatlanul dús ...” Szól e dolgozat az erdők savas haláltusájáról is. „Láttunk kettétört magas fenyőfákat. Nekünk úgy mondták, hogy a talaj rossz minősége és a nagy környezet- szennyezés áldozatai ezek a valaha több méter magas lucfenyők.” Voltak diákok, akik az érintetlen csendet, a harsogó füvet, a zizegő leveleket, a buján terpeszkedő és tenyésző gombákat csodálták meg, sőt hétről hétre naplót vezettek a látottakról. G. T. a nyáron az Adria mellett üdült, s a táborhelyükön a sziklarepedésbe beszorult egy kismadár. Természetesen Tündéék kimentették onnan, de talán ragadozó madár vagy bugyuta turista áldozata lett mégis a repülni nem tudó tollcsoda. Megmaradt emléknek... Valamivel szomorúbb B. Beatrix híradása, aki társaival elhatározta, hogy a környékük játszóterét rendbe teszik a nyáron. Az elhatározást tettek követték, de a munka megakadt, mert „a fele játszótéren a szemetet összeszedtük már, de a többiek kinevettek, hogy a kis stréberek (!), biztosan utcaseprőnek készülnek és most felvételiznek. Így hát abbahagytuk. Ma már a játszótéren nem látszik a munkánk nyoma.” Két kérdés is kapcsolódik ide: egyetlen felnőtt sem hallotta az inzul- táló kifejezéseket, hogy leállította volna a gonoszkodó csipkelődést? Ugye, nem lehet elég korán kezdeni a tettek és a lelkesedés megmérge- zését? Sz. M. a honfoglaló magyarok természetvédelmét tanulmányozta a Kiskunságban. A gyerekek 8 személyes sátrakban aludtak, s ősi mesterségek alapfogásait tanulták meg. Jurtát emeltek, berendezték korhűen, s megismerkedtek a nemzeti park növény- és állatvilágával is. Éjszakai túrán jártak, s saját tapasztalatokat szereztek a nappali és éjjeli távolság érzékelésének eltérő voltáról. Mikor ugyanis a túravezető azt mondta, hogy a tábortól 10 km-re jutottak, megrettentek a gyerekek, holott csak körbe-körbejárták a tábort. Sárkányt készítettek, amit sok gyerek már nem tud csinálni, versenyeztek, kinek szebb, erősebb, nagyobb repülési telTürelmesen számolom a kerékpárokat. A bal oldali negyvennyolc vonalka mellé csupán kettő jut a jobb oldalra. Utóbbi kettő kivilágítva, a többi nemigen. Az arány nem valami hízelgő. Éppen négy százalékuk közlekedik szabályosan. — Nem félsz, hogy elüt egy autó? — kérdem a tízévesforma fiúcskát, amint kis- öccsével a háta mögött kikanyarodik a Bercsényi útról az Alszegire. A gyerek gyanakvó tekintettel bámul rám. — Hát valahogy haza kell mennem, nem? — közben rájöhetett, nem rendőr vagyok. — Nem látott, még a bácsi biciklit? — veti oda még a gyerkőc. Végignézem a járgányt. Rajta minden, ami az esti karikázáshoz kell. A többi már a gazda dolga lenne. Mert ennek a kerékpárnak van tulajdonosa. Nem úgy, mint a város. több pontján gazdátlanul heverő kétkerekűeknek. A kocsmák elé támasztott, a bokorba, nádasba hajított vagy az állomás elé hanyagul ledöntött kerékpárokról senki sem gondolná, hogy azok már rég „közhasznú” járművek. Azt is megkockáztatom, hogy kis városunk a kerékpárok „közös’’ használatában már egészen előrehaladótt képet mutat. Már arra is gondoltam, mi lenne, ha a „közbiciklik” számára tárolókat jelölnének ki, s használat után mindenki A nyughatatlanabbak Rögvest hozzányúltak a kapcsolókhoz, persze azon nyomban elkezdték azok a kis micsodák szirénázni meg villogni. Az egyik tanárnő véget is akart vetni a kétes kimenetelű szórakozásnak, amikor megjelent a rádiósszakkör vezetője, és további felhőtlen kapcsolgatásra biztatta a srácokat, akik az asztal körül csoportosultak. — Csak próbálgassátok bátran — mondta —, azért hoztuk. De ezenkívül is akad még érdekessége a ceglédi pártbizottság székházában minap megnyílt kiállításnak, ahová a város és környékének iskolai szakköréi hordták össze szabadidős készítményeiket. Ez a „készítmény”' természetesen a lehető legrosszabb kifejezés mindarra, ami itt látható, de az alkotás sem lenne sokkal jobb. A mai idők gyerekemberének tárgy- gyá vált gondolatai, töprengései csüngenek a paravánokon, hevernek az asztalokon. Némelyik csupán annyit árul el magáról, hogy na, ha van egy kis időnk, átrohanunk a szakkörbe, és ilyen mókás micsodákat csinálunk kedvünkre. Másokat meg illik nagyon is komolyan venni, mert többet sejtetnek a puszta tárgyformálásnál. Mint például a jászkarajenői díszítő gárda vállra akasztható szövettáskái, a tápiószőlősiek ikebanái, az albertirsaiak hírjesítményre képes a szerkezete. Tartalmas anyagot kaptam Sz. P.-től is, aki pontos leírást adott a Baíaton-melléki üdüléséről. „Rögtön az első nap felderítettem a terepet. Nagy örömömre a nyaralótól 3 km- re egy csatorna és egy nagy mező terült el. A mező végén ott található az M7-es autópálya utolsó szakasza. Az autóúton túl. a dombokon búzát termesztenek. Tóközpuszta nem messze van, s mint tapasztaltuk, teknőcök mászkál- ríak a tájban. Az egyik szomszéd házban a gyerekek 3 darabot tartottak szalámin, húson. Kérdésemre elmondták, hogy azért tartják őket fogva, mert a tó és a mocsár, ahol élnek, kiszárad és éhen pusztultak volna. Jövőre elengedik őket...” Surányi Dezső ezeket a tárolókat venné igénybe. Magyarul: akkor talán nem lenne annyi „eltűnt” kerékpár. '— Loptak már el tőled kerékpárt? — kérdezem az agyonfestett bringáról leugró suhancok egyikét. — Tőlem? Minden évben egyet. Hát igen, lezárni nem szoktam, mindegyiket fényes nappal' vitték el. Olyankor mindig veszek egy másikat. — Veszel egy négyezer forintosat, igaz? — No, nem, használtat veszek — büszkén mutat az újdonsült gépre. — Ezért a csodamasináért mennyit adtál ? — Két sört... — nevet jókedvűen és elporzik. Annyit megért, morgok magam elé és én is felpattanok. A fenébe is! Már megint nem ég a lámpám ... Rab László A tervekről tanácskoznak A Hazafias Népfront városi bizottsága és a szakmaközi bizottság együttes ülést tart január 29-én, szerdán délután 2 órakor a városházán. Fekete Antal, a városi tanács elnöke ad tájékoztatót az 1986-os pénzügyi tervekről. A népfront idei munkatervét Kovácsné Szabó Veronika népfronttitkár ismerteti. adástechnikai berendezései, a ceglédi Mészáros iskolából származó fafaragványok, és lehetne folytatni még a sort. Mondjuk, a mindig szép gyerekrajzokkal. A Friss ész, ügyes kéz szemle keretében kiállító 22 szakkör tárgyai január 27-ig lát- hatójc. Új termékek Két újfajta, igen hasznos terméket hozott forgalomba a Dél-Pest Megyei Sütőipari Vállalat 1. számú, Kossuth Ferenc utcai mintaboltja — tájékoztatta lapunkat Vincze Imre termelési osztályvezető. Egyikük a Nephropan névre hallgat, és lényegében néni más, mint különleges kenyérpor, mégpedig azok számára, akik veseelégtelenségben szenvednek, s ezijrt az étkezés nem kis gondot okoz. A csökkentett fehérje- és konyhasótartalmú Nephropanból otthon gyorsan és egyszerűen lehet kenyeret, palacsintát, galuskát stb. készíteni. A másik portéka, a Ceolipan hasonló rendeltetésű, de a lisztérzékenyeken próbál segíteni. A felhasználási útmutatóval, receptekkel kiegészített alapanyag külsőre éppúgy fest, mint a hagyományos liszt. Vigyázni kell, össze ne keveredjenek. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) V. s. Abonyban szabják, varrják Az ELEKTRA Kötöipari Szövetkezet abonyi üzemében évente 200 ezer darab kötöttárut készítenek az ott dolgozó lányok és asszonyok. Felvételünkön: Domovics Anikó, Menyhárt Erika és Kovács Eszter divatos női kosztümöket állít össze. (Hancsovszki János felvétele) Képiák meg adatok Mennyit keres a cápa? Két sört adott Megint nem ég a lámpa Kiállítás Tárggyá vált töprengések
