Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám

6 198c. JANUAR I., SZOMBAT P*iSz~ÍNHÁZI LEVÉL Béla bácsi emlékére jjff Hosszú évtizede­im ken át kevés jel- legzetesebb alak- I ja volt Budapest f színházi életének, i mint Salamon Béla. Nemcsak figurájában — bár úgy is ismerte az egész város. Hegedűtök nagyságú cipőiben, enyhén lúdtalpas, csoszogó járásával, kissé haj­lott hátával, s elmaradhatat­lan szivarjával a szája sar­kában feltűnhetett bárhol, kávéházfcan, presszóban, a Körúton slattyogva — nyom­ban felismerték. És nyomban úgy üdvözölték, mint régi, kö­zeli ismerőst, holott legfeljebb csak színpadról ismerték. De ő így is — vagy éppen ezért — mindenki Béla bácsija volt. Közel érezhette magához min­denki, mert ő is közel érzett magához mindenkit, a néző­ket, az ismerősöket, a kollé­gákat — az egész várost. Jellegzetes figurájának tar­talmi tényezője is pontosan ez a közeliét volt. Az, hogy min­dig megmaradt kisembernek a színpadon, mintha örökké azokat a pesti karaktereket akarta volna megszemélyesí­teni, akiket még fiatal divat- árukereskedő-segédként, a Rá­kóczi út elején működő híres Lusztig Ede üzletében meg­figyelt. Pesti ember volt min­den porcikájában, egy szolid polgári réteg szolid életvite­lének, gondolkodásmódjának, humorának, örömeinek és bá­natainak ismerője, átélője, ki­fejezője. Volt színigazgató, saját tár­sulattal, kapott életében ma­gas kitüntetéseket is, de na­gyobbra sosem tört, mint a kisember, a pesti polgár áb­rázolására, kabaréban, pódiu­mon, s más olyan színpado­kon, melyek nyitva álltak a számára. Népszerűségének a titka is itt rejlett; félszeg, za­vart, sokszor átejtett, sokszor kinevetett, de legtöbbször mégis felül maradó, égyügyűen ravasz színpadi figuráiban a pesti kisember magára ismer­hetett. Sosem akart alakíta­ni. Mindig magát játszotta, il­letve azt az alapfigurát, aki tökéletesen egybevágott Sala­mon Bélával. Nagy sikereiben, Szőke Szakáll Vonósnégyesé­ben vagy a Lepsénynél még megvolt bemondással híressé lett Nóti Kár oly-bohózatban, A motorban, Kellér Dezső Po- mócsi-figurájában, s kabaré­jelenetek, villámtréfák, bohó­zatok, zenés vígjátékok meg­számlálhatatlan sorában csil­logtatta tündökletes, slemil humorát, ravaszkás mosolya mögé rejtve bölcs és mély em­berségét. A magyar kabaré nagy időszakának egy nagy alakja távozott vele, amikor 1965-ben, nyolcvanéves korá­ban elhunyt. Nagy alakja? Azt is mond­hatnánk: olyan egyénisége ment el vele a pesti kabaré műfajának, akit azóta sem pó­tolt senki. Salamon Béla több volt, mint a kabaré jeles mű­vésze: magának a kabarénak egy darabja volt, szerves al­kotórésze, alapköve, megha­tározója. S vele egy bizonyos fajta kabaré is eltűnt, vagy legalábbis már nem volt ugyanaz, mint amíg ő művel­te ezt a műfajt. Emléke feltámasztására, si­kerei újra felidézésére az el­múlt két évtizedben nem egy kísérlet történt. Elővették azo­kat a jeleneteket, kabarétré­fákat, melyekben ő tündökölt, s megpróbálták másokkal, az ő szerepét átvevő nem csekély tehetségű színészekkel újra el­játszani a hajdani bombasi­kereket. Színpadon is, rádió­ban is, televízióban is történ­tek ilyen kísérletek. Egyikük sem tudta nemhogy megismé­telni, de még csak megköze­líteni sam Béla bácsi sikereit Miért? A válasz most egy újabb vállalkozás láttán tűrhető pon­tossággal megfogalmazható. Salamon Béla számos nagy produkciójának színhelyén, a Révay utcai Vidám Színpa­don (pontosabban: annak új termében, a Vidám Színpad és a Magyar Televízió által közösen létrehozott és üze­meltetett Kis Színházban) most bemutattak egy új mű­sort. Címe: Lepsénynél még megvolt. Alcíme: Örökség Sa­lamon Bélától. De lehetne az is az alcím: Salamon Béla ré­gi sikereinek felidézése. Ugyanis gyakorlatilag — er­ről van szó. A műsor gerin­cét azok a jelenetek, rövid egyfelvonásosok alkotják, amelyekben valaha Béla bácsi brillírozott, öt ilyent látunk: a napokban újra felfedezett Lőrincz Miklós két jelenetét (Tucat úr nősül, Légitáma­dás), Zágon István Az okos Hepke című kis humoreszk­jét, Kcllér Dezső Káderezés és Nóti Károly A motor című darabjait. Ezekben több szí­nész — Buss Gyula, Forgács László, Verebéig Iván, Szu- hay Balázs — veszi át Béla bácsi szerepeit. Mindnyájan kitűnő értői a kabaré és a könnyű, vidám színpadi já­ték minden fortélyának. Hoz­zák is önmaguk jó formáját. Mulatságosak, szellemesek, néha elegánsak, máskor (rit­kábban) sziporkáznak. És mégis — illetve: mégsem. Mégem pótolják, sem együtt, sem külön-külön Salamon Bélát. A jelenetek, humoresz­kek nem olyan pergőek, nem olyan kacagtatóak, nincs ben­nük annyi poén, mint amikor Béla bácsi volt a hősük. Miért? — kérdezzük újra. Azért, mert ezeket a darabo­kat a szerzők eleve őrá gon­dolva írták. Az ő figurája eredendően hozzá tartozott a játékok humorához, bemon­dás-sziporkáihoz. Minden őrá volt alapozva. Az igazi ízek az ő jelenlététől jöttek elő a különben nem túl igényes, nem túlságosan erős írói anyagból. Az ő különleges al­kata kellett hozzá, hogy a semmiségekből is fogyasztha­tó szórakoztatás szülessen. No és persze kellett hozzá az is, hogy lent, a nézőtéren, nagy­jából az a befogadó legyen jelen, akihez ezek a darabok szóltak. Más szóval: az kel­lett, hogy a nézők között ott üljenek a félszeg és kétbal­kezes kispolgári figurák is, majd később a káderezés iz­galmait ismerő, átélő embe­rek is, akiknek az élete ha­sonlított a színpadi életek­hez, a Béla bácsi megformál­ta alakokhoz, a bemutatott helyzetekhez, az átélt fordu­latokhoz. Hiszen mint minden színpadi műfaj, a kabaré is a maga korából táplálkozik, a maga korát vetíti ki a saját (sajátos) eszközeivel. os, ez a kor elmúlt, megváltozott. Az az egybecsengés a szín­pad és a nézőtér kö- ami az 1930-as vagy az 1950-es évek elején meg­lehetett e jelenetekben, má­ra megszűnt. Ma már ez a néhány jelenet — és még sok-sok társuk — másként hat, humoruk más tónu­súvá vált, hatásuk pedig már nem közvetlen, hanem erősen áttételes. Béla bácsi, aki nem­csak a műfaj, hanem egy tár­sadalmi réteg képviselője is volt, a jelenetek érvényessé­gének jókora részét magával vitte. Műfaj és művelője ki­vételes egybeesése megszűn­vén, elhalványult a régi hires jelenetek fénye is. S ebbe kénytelen-kelletlen bele kell törődnünk. Takács István Gödöllői kulturális szolgáltatások Ami kötelező és ami hasznos zött, Mind több a gond a művelődési házak tájékán. Leg­utóbb országos konferencián csaptak össze a vélemé­nyek. A tények önmagukért szőlanak: ott, ahol el­avult az épület, ahol hiányoznak a tárgyi feltételek; kétségessé válik a működés lehetősége, értelme. Más­hol, jobb adottságok mellett azért fáj a népművelők teje, mert nehezen tudják kigazdálkodni a működés anyagi lehetőségeit. Az utóbbi néhány esztendőben igényesebb is a közönség a művelődési intézmények­kel szemben. Tartalmas, érdekes, jó foglalkozásokat szeretnének. Gazdálkodni Ezen a ponton találkozik a népművelő és a közönség igé­nye. A hazánkban működő mintegy háromezer tanácsi fenntartású ház többsége ver­gődik a nyomasztó gazdasági adottságok miatt. Két eszten­dővel ezelőtt úgy tűnt, hogy a 118-as rendelet sokmindent megold. Azóta bebizonyoso­dott, hogy csak a leginkább vállalkozó kedvűek, s az amúgy is jobb körülmények között dolgozók mertek és tudtak belevágni és élni a rendelet adta lehetőségekkel. Tény, hogy a közművelődés szakembereinek teljesen új feladatkörrel kellett szembe­nézniük: meg kellett tanul­niuk gazdálkodni. Egy esztendővel ezelőtt be­számoltunk a gödöllői műve­lődési központ szárnypróbál­kozásairól. Hogyan kerül a csizma az asztalra — tettük fel a kérdést, amikor arról adtunk hírt, hogy friss házi­kenyeret árusítanak az elő­csarnokban. Ma már a gö­döllőiek is csak legyintenek vagy nosztalgiával emlegetik a kezdeteket. A szolgáltatások egy része az épületen kívül is gazdára lelt tJjabb és újabb megvalósított ötletek foglal­hatták el helyüket. Korunk igényeit veszik figyelembe a gödöllőiek, amikor rugalma­san változtatnak és mindenki számára hasznos szolgáltatá­sokat vállalnak. Azzal a nem titkolt szándékkal teszik mindezt, hogy az ily módon szerzett többletjövedelemmel pótolják a ráfizetéses rendez­vények költségeit. A 118-as rendelet elkülöníti a művelődési intézmények alaptevékenységeit és az azon kívül eső szolgáltatásokat. Ám mindez elvekben körvonala­zódik. A művelődési házak­nak saját rendszert kellene felállítaniuk. Nem véletlen, hogy Gödöllőn alaposan át­gondolták és írásban meg is fogalmazták mindezt. Érde­mes átlapozni, mit is tarta­nak alapvetőnek, mi az, ami ezen kívül esik. A művelődési központ jel­legéből adódóan alapvető közművelődési célokat szolgai. Speciális feladatokat jelent a hagyományőrzés, a népművé­szét értékeinek felmutatása, az agrárközművelődés. Mind­ezeken kívül körzeti módszer, tani munkát is ellát. (Eddig ez volt a leggyengébb pont, de az elmúlt évben sokmin­den változott ezen a munka- területen is.) Közelebbről mi tartozik az alaptevékenységek közé? A művelődési kisközös. ségek — legyen az szakkör, tanfolyam, művészeti cso­port, baráti kör — szerve­zése, működtetése. Erre kell az elkövetkező időben oda­figyelni, mert egyre többen szeretnének társakra lelni az azonos érdeklődésűek, gondol­kodásúak között. Az értékes művészeti alkotásokat — tár­lat, hangverseny, színházi elő­adás — nem csupán bemutat­ják, hanem közvetítik is a be­fogadóknak. Mindehhez kap­csolódnak a kulturális infor­mációk, az együttműködés a többi intézménnyel, a munka­helyekkel. A speciális felada­tok közül következetesen valósították meg a családi hétvégéket — bár a rendez­vények számát kénytelenek voltak csökkenteni —, a men­tálhigiénés programot, a fotó- történeti, honismereti tevé­kenységet, műhelysorozatokat. Gyenge pont Miként határozták meg a nem alaptevékenységhez* tán1 tozó kulturális és más szolgál­tatásokat? Varga Kálmán, a művelődési központ igazgató- helyettese szerint három szempontot vettek figyelembe. (Mindegyiknél fontos, a nye­reségérdekeltség, a gazdasá­gosság.) Érdemes közelebb­ről szemügyre venni mindezt. A hagyományos formák érték- közvetítése alatt az amatőr művészeti csoportok me­nedzselését, vándorkiállítások rendezését, kazettamásolást és a nyári bentlakásos táborok szervezését értik. Minőségileg újat jelentett a kereskedelmi tevékenység a Csiribiri bolt megnyitásával Ez bizonyára Kubai lápon — tanzániai hegyekben Munkában a magyar kutatók Magyar trópusi kutatók nemrég csatlakoztak a Nem­zetközi Biológiai Unió A tró­pusok évtizede elnevezésű ku­tatási programjához. Eddigi kutatási eredményeiket, ame­lyek a trópusok természeti ér­tékeinek, élővilágának feltárá­sát, védelmét szolgálják, ha­marosan publikálják. E kötet­A Kis Színház másik új produkciója a Folytassa Kibédi! cí­mű műsor. Jelenet az előadásból: Kibédi Ervin, Vajda Ká­roly, Berényi Ottó. ben a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai és Bota­nikai Kutatóintézetének bioló­gusai — miként Borhidi Attila igazgatóhelyottes, a kutatás vezetője elmondta — ismerte­tik Kuba trópusi területeinek növénytakaróját, valamint a bennük rejlő, eddig ismeret­len erőforrásokat. Országunk számára is hasz­nosak azok a vizsgálatok, amelyeket ugyancsak Kubá­ban, a Zapata félszigeten foly­tatnak arról, hogy a 15 ezer négyzetkilométenyi láp milyen mértékben képes kiszűrni a rajta átáramló folyókból az ipari és mezőgazdasági szeny- nyező anyagokat. A kelet-afrikai erdőségek védelméhez is hozzájárulnak az MTA kutatóintézetének munkatársai. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia felké­résére svéd és tanzániai ku­tatókkal együtt folytatják azt a vizsgálatot, amelyet tavaly kezdtek az Uzambara hegység erdőségeiben. Felmérik az er­dők ökológiai állapotát, gén­tartalékait, növény- és állat­világát. víz- és talajvédelmi szerepét. Javasolják majd a tanzániai hatóságoknak: me­lyek azok az erdők, amelyeket .kíméletesen, ésszerűen hasz­nosíthatnak, és melyeket kell szigorúan védeni, mint pótol­hatatlan természeti értékeket. javul a jövőben, ha sikerül megoldani, hogy a tárgyakat ne csupán bizományba ve­hessék át. Hiányt pótol Gö­döllőn és környékén a szá­mítógépes hirdetés, a reklám- tevékenység, a különféle tár­gyak kölcsönzése, valamint különböző bérmunkák válla­lása. Lehetetlen tárgyak Az egész tevékenységnek úgy egy ötödét jelentik ezek a szolgáltatások. Am nem mindegy, hogy mennyire se­gítik a ház alaptevékenysé­gét. A közeljövőben a nyom­dai munkát szeretnék fejlesz­teni. Ugyanakkor szövetkezné­nek a könyvtárral, s a könyv­kötést vállalnák. Nem hagyhatjuk szó nél­kül, hogy javában készülnek a februári Lehetetlen tár­gyaink című kiállításra. Két esztendővel ezelőtt nagy si­kert aratott a mindennapi használati eszközeinket pel­lengérre állító bemutató. Eb­ben az esztendőben már nem csupán összegyűjtik és be­mutatják a tárgyakat. Kap­csolatot teremtenek a gyár­tókkal, felhívják a figyelmet a hiányosságokra. Mi több, szakértők bevonásával elem­zik is a műszaki jellemzőket. Nem kis feladatok meg­oldása előtt áll tehát ebben az esztendőben sem a gödöl­lői művelődési központ. Re­méljük, hogy az elképzelések valóra is válnak. Erdősi Katalin Befejezés előtt Játékfilmek Több játékfilm készült s készül ezekben a hetekben a Mafilm műtermeiben. A Bu­dapest Stúdió produkciói kö­zül januárban láthatják a mozilátogatók Gaál István Orfeusz és Euridiké című mű­vét. Ugyancsak bemutatásra vár Érdoss Pál Visszaszámlálás című produkciója. A történet középpontjában a vállalkozás, a vállalkozói magatartás áll. Én is jártam Isonzónál a címe Gulyás János és Gulyás byuía filmszociográfiájanak, amely az első világháborút túlélő szemtanúk emlékezései alapján rekonstruálja a törté­nelmi eseményeket, az azóta eltelt hetven év tükrében. A produkció vágási munkálatai már elkezdődtek. A Dialóg Stúdió idei pro­dukciói közül Xantus Janos Hülyeség nem akadály című filmje már látható a budapes­ti mozikban. Szurdi András és Szurdi Miklós Képvadászolc című filmje az utómunkálatoknál tart. A vígjáték középpont­jában képrablók állnak, s egy fiatal tanár, aki véletlenül be­lekeveredik az eseményekbe. Tímár Péter Egészséges ero­tika című alkotása is a közel­jövőben készül el. Cselekmé­nye egy vidéki termelőszö­vetkezet ládagyártó mellék­üzemágának telephelyén ját­szódik. Nagy generáció a címe András Ferenc új produkció­jának. A történet a hatvanas évek fiatalságának) mai hely­zetét mutatja be. ÉR'Á D I Ó FI GYE LŐ MEDITÁCIÓ. Ki így, ki úgy készülődik az esztendő befe­jezésére. Az egyik ember fél­retesz minden gondot, örömét, búját, baját vigasságba önti, a másik meditál azon, hogy •miként múlatta a heteket, hó­napokat, terveiből mit tudott valóra váltani, úgymond’ mit tett le az asztalra: tükörbe nézni lehet-e? Tulajdonképpen a Kossuth rádió hullámhosszán is hason­lóról folytatott eszmecserét Zeley László szerkesztő mű­sorvezető, szellemi alkotókkal, s Buda Béla pszichiáterrel. Ki-ki elmondta, számára ho­gyan telt a múlt év, s elhang­zott az is, hogy bizony az éle­tük delén tartóknak s azon túl valahogy rohanósabban. Az eszméltben kitáruló világ ontja a feladatokat, melyek a gondolkodó, cselekvő embert a napokkal való rohanásra késztetik, s ettől érzik sokan, hogy rövid az idő. Buda Béla, a pszichológus, a pszichiáter szemszögéből nézve összegez­te ezt az ember kontra idő versenyt: a mai ember jobban az idő foglya, mint pár száz évvel ezelőtt élt elődei. Ko­runkban tettekre annyi lehe­tőség sűrűsödik össze — pa­radoxon az idő kihasználása —, hogy a kényszer és lehető­ségek sokféleségétől őrlődik, akit az alkotás vágya, akara­ta hajt. Napjaink témája a neurózis és az ember véges végtelensége. SZONDA. Mi fér még az év­ezredbe?— hangzott el a kér­dés a műsor különkiadásában, amit Bán László szerkesztett az esztendő első délutánján, a másfél évtized múlva be­köszöntő ezredforduló gondo­lata kapcsán. Tizenöt év nem nagy idő, hát még akkor, ha az időt az ember eszmélésétől mérjük, fel-felvillantva tudo­mányosan fordulónak számító nagy eseményeket, például az orvostudományban, a számí­tástechnikában, a biológiában, vagy az űrkutatásban. A hír­közléstől, távkommunikációtól, annak fejlődésétől sokat vár­hatunk. A híradástechnikai ipar és a számítástechnika — kimondták — megteremtett mindent, többet is, mint ami­re 2000-ben szükségünk lesz. A következő évek igazi nagy újdonsága lehet a továbbítan­dó tények, információk digi- talizálódása. Sokan fenntartásokkal fo­gadják ezt, s kérdik, hogy le­het például verset, zenét a di­gitális információk nyelvére átültetni. Ám az adott techni­kai lehetőséget csak mint jö­vendő napjaink eszközét kell tekintenünk. Nálunk például a háztartási és szórakoztatá­si elektronikában is lehet ki­terjedő, jó helye a diginek. A rádió?.-,Reneszánszát éli. Ám előrelendítheti a rádiózást a programozás lehetősége, ami­kor a technika szinte az em­ber gondolatát, ízlését ismer­ve áll szolgálatba, s vadász- sza az éterből a híreket, vagy épp a kedvenc muzsikát. KÓRUSPÓDIUM. Több mint húszperces zenei műsor volt a Kossuth rádió hullámhosz- szán a Kóruspódium, mely­ben a szentendrei városi és szövetkezeti kórust hallottuk, Kovács Lajos és Wolfné Ko­vács Zsuzsa vezényletével, zongorán Szentey Marianne működött közre. Klasszikus kórusműveket és napjaink da­lait fűzték sorba. Elhangzott Händel Békeódájának záróté­tele, egy Bach-korál, majd Debussy két szép dala. Kris­tálytisztán csengett, jól érthe­tő szövegmondással Radnóti Miklós Himnusz a békéért cí­mű verse Bárdos Lajos meg­zenésítésében, majd Varga Károly Láng és fény kórusmű­ve hangzott el. BUÉK 1986! Fél ország füle a rádión, vagy még többeké is, ezt mondhatjuk az óévet búcsúztató műsorok közönsé­géről. S mit mondhatunk a műsorról? Azt, hogy kezdet­kor mindig ígéretes. Ám meg­oszlanak a vélemények, s ez attól is függ, hogy a hallgató a rádiósok vagy saját hullám­hosszára állította be magát. A hullámhossz egyezik-e? Mivel a szilveszteri kabarét eleve nem úgy tervezik, hogy este nyolctól éjfélig percre lekös­sék a hallgatót, eleve nincs miért pálcát törni felelte: tu­lajdonképpen jó volt. Peterdi Pál, Tabi László nem adták alább, bizonyára koztetszést aratott Haumann Péter és Ili­ke László dialógusa, Farkas- házy Tivadar szereplése, a lla- csek és Sajó párbeszéd. Vi­dám perceket hozott Sas Jó­zsef paródiáival és az Illeté­kes elvtárs is, mint kabaré­szereplő, Koltai Róbert és Ve­rebes István jóvoltából. Aki­nek mindez kevés volt, vára­kozva tekinthet a jövő szil­veszteri műsor elé, akinek tet­szett, figyelheti a rádióműsort, hogy melyik vasárnap délelőtt vagy hétköznap este örven­deztetik meg a viszonthal lás­sál. Eszes Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom