Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-26 / 22. szám

1986. JANUAR 27., ÜÉTFÖ Erről olvastam A haszonkertben Adatokkal gazdagon alá­támasztott cikket olvas­tam a Társadalmi Szemle decemberi számában arról, hogyan jut el a zöldség és gyümölcs a termelőtől a fo­gyasztóhoz. Megállapítja: az egy lakos által frissen elfogyasztott termékek mennyisége számottevően. elmarad az élettanilag meg­felelőnek tartott, illetőleg a legfejlettebb országokban tapasztalható mértéktől. És: a fogyasztás szezonális el­oszlása rosszabb, mint eme fejlett országokban, s eh­hez képest a termékék“ fo­gyasztói ára magasabb. Ez elsősorban a városi, még­pedig a nagyvárosi lakos­ságot érinti hátrányosan, leginkább azokat az ala­csony jövedelmű embere­ket, akiknek nincsen ha­szonkertjük, a zöldséget és a gyümölcsöt a piacon, a boltokban vásárolják. Ealun jobb. A lakók művelik haszonkertjüket, a fákon érik a gyümölcs, a földben nő a zöldség. Te­rem a cseresznye, meggy, körte, alma, szilva, ringló, kajszi- és őszibarack, ri­biszke, piszke, málna, föl­dieper, sárga- és görög­dinnye, szőlő. Terem zöld­ség: uborka, borsó, zeller, petrezselyem, sárgarépa, cékla, patisszon, padlizsán, főző-, laska- és sütőtök, száznapos kukorica, zöld-, száraz-, futó- és bokros bab, burgonya, vörös- és metélőhagyma, kel-, fehér és lila fejes káposzta, kel­bimbó, karfiol, paradicsom, paprika. A gyümölcsfákat úgy vá­logattuk ki, hogy már a májusi cseresznyéből kerül­jön az asztalra, a többiből, főleg őszibarackból minden hónapban más és más fa érleli' a vitamin-okban gaz­dag, ásványi, anyagokat, szerves ''savakat' tartalmazó,' szervezetünknek nélkülöz­hetetlen termését. A kert­ben pompáznak az aratás­kor érő körte- és almafák, s persze azok, amelyekről augusztusban, szeptember­ben szedhetünk. Valamint a télállók. Ezeket gondosan eltesszük a pincében . vagy az üresen álló szobában. Aztán reggel felébredünk, s az álom véget ér. Elbal­lagunk a zöldség- és gyü- möícsboltba. Tulajdonosa nálunk sokkal korábban kelt. Ladájával rohant a Dosnyákra, hogy boltja nyitására friss zöldség és gyümölcs ingerelje szemün­ket a pultokon, a rekeszek­ben. Válogathasson a ked­ves vevő. A falusi. Akinek haszonkertje van. Amelyik­ben persze, hogy megterem ez az. Egy kis zöldség, uborka, zeller karalábé. El­ültettünk néhány tő paradi­csomot, paprikát. Tavaly folyton érő földiepret kap­tunk, a bokrocskákon he­tente piroslik néhány újabb szem, széjédesítőnek. Büsz­kék vagyunk tíz tőke Csa­bagyöngyénkre, szilva-, körte-, és meggyfánkra. Csinos kis barackfánk a múlt évben huszonhárom (!) szem termést nevelt, még csak hároméves. A ringló kipusztult. A haszonkertek különbö­zőek. Akad tenyérnyi, s lát­hatunk szép nagyokat. Minden azonban egyikben sem terem meg. Sőt! A zöldség és gyümölcs na­gyobb részét a kerttulajdo­nosnak a piacon kell vásá­rolnia. Szerencsés, aki kö­zel lakik a városhoz. Még jobb, ha nagyváros ez a város. Ott (?) a legnagyobb a választék. Élettanilag megfelelőnek tartott mennyiséget való­színűleg akkor fogunk fo­gyasztani, ha olyan fejlet­tek leszünk, mint. a mai legfejlettebbek. Akiknél mindig minden kapható. Képesek megvásárolni akárhonnan az éppen érő­félben lévőt. Szükség sze­rint tárolják. Megvan a-Kör Pál Szakszervezeti kongresszusok Megtalálni a helyes arányokat Az ÉDOSZ-székházban tar­totta kétnapos tanácskozását a Pedagógusok Szakszervezete XII. kongresszusa, amelyen csaknem 290 ezer szakszerve­zeti tag képviseletében 321 küldött vitatta meg az elmúlt öt évben végzett munka ta­pasztalatait és a további fel­adatokat. A tanácskozáson részt vett Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, az Országgyűlés elnöke, Köpeczi Béla művelő­dési miniszter, Baranyai Ti­bor, a SZOT főtitkára és Var­ga László, a Magyar Úttörők Szövetsége főtitkára. A szakszervezet központi vezetőségének írásos beszá­molója és Voksán József fő­titkár szóbeli kiegészítése egy­aránt hangsúlyozta: az elmúlt öt esztendő a magyar oktatás­ügyben sikeres, ám ellent­mondásos időszak volt. A mennyiségi és a minőségi követelményektől, a meg­növekedett társadalmi igé­nyektől azonban — az erőfe­szítések ellenére is >— elma­radt a tárgyi és a személyi fel­tételrendszer, a munkakörül­mények valamennyi oktatási fokozatban kedvezőtlenebbek lettek. A beszámolót követő vitá­ban felszólalt Sarlós István. Bevezetőben szólt arról, hogy a szakszervezeteknek — így a Pedagógusok Szakszervezeté­nek is — meg kell találniuk a helyes arányokat: mikor kérnek, javasolnak, kezdemé­nyeznek, követelnek, vagy ép­penséggel emelnek vétót. Meggyőződésem — mondot­ta a felszólaló —, hogy a pe­dagógia területén felmerülő gondok mindegyike megold­ható, különösen akkor, ha a szakszervezet ezekben nem­csak segítőtársként vesz részt, hanem ■ kezdeményező, javas- lattevő és ellenőrző szerepet tölt be. A vitában felszólalt Köpeczi Béla is, aki a közoktatás és a felsőoktatás korszerűsítésének, fejlesztési programjának né­hány soron levő feladatáról, valamint ezek megvalósításá­gyánszki Pál, a Monori Váro­si Jogú Nagyközségi Tanács elnöke, az egység korábbi parancsnoka üdvözölte a meg­jelenteket, köztük az elnök­ségben helyet foglaló Lakatos Tibort, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tag­ját, a Pest—Nógrád—Komárom Megyei AGHOKEH vezérigaz­gatóját, dr. Szászik Károlyt, a monori pártbizottság első titkárát, Tóth Józsefet, a Munkásőrség Országos Pa­rancsnokságának alosztályve­zetőjét, Géczi Lajost, a me­gyei parancsnokság alosz­tályvezetőjét és Bata Jánost, a 13. választókerület ország- gyűlési képviselőjét, az egység névadójának testvérét, a gyömrői Helios Szövetkezet elnökét. Gál György, a munkásőr- egység parancsnoka ünnepi beszédében elmondta: az egy­ség tavaly második alkalom­mal vett részt összevont ki­képzésen, tábori körülmények között. Ez a módszer jól szol­gálta az alegységek, rajok összekovácsolódását. Üj köve­telménynek számított az éj­szakai — korlátozott látási vi­szonyok között végrehajtott — lövészet, amelyen eredménye­sen szerepeltek. Ugyancsak az új követelményeknek megfe­lelően jelentősen fokozódott a harckészültségük. A parancsnok beszámolója után került sor a kitünteté­sek átadására és a szocialista münkaverseny értékelésére. Év közben a Haza Szolgála­táért Érdemérem arany foko­zatát kapta meg Megyes Pál nyugdíjas, ezüst fokozatát pe­dig Gál György egységpa­rancsnok és Czmorek Károly, a MEDOSZ osztályvezető-he­lyettese. A Kiváló parancsnok kitün­tető jelvényt Kovács Zoltán, a MEZŐGÉP Vállalat osztály­vezetője és Bene István, a Felsőbabádi Állami Gazdaság vecsési kerületének tmk-sze- relője érdemelte ki. Kiváló munkásőrök lettek: Sánta György osztályvezető, Schmid András karbantartó lakatos, Tálas József hegesztő, Andrej László vízszerelő, Székely Ist­ván kalkulátor. A Szolgálati Érdemérem 23 éves fokozatát kapták: Les­tár János, Farkas Sándor és Szíjgyártó Sándor. Az egység kiváló szakasza lett a vecsési szakasz (pa­rancsnoka Nagy Gyula, he­lyettese Bene István). Az egység kiváló raja kitüntetést hosszú idő után ismét a hír­adósok érdemelték ki (pa­rancsnok: Kovács Zoltán). A körzet kommunistái ne­vében dr. Szászik Károly kö­szöntötte az egységgyűlés résztvevőit. Az új munkásőrök esküté­tele után Magyari János, a Monori Építők Ipari Szövetke­zetének párttitkára (anyagbe­szerző) jelképesen átadta a fegyverét Nagy Jánosnak, az ÁTI pilisi telepe vezetőjének. Az ünnepi egységgyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. SZENTENDRÉN a Pest Me­gyei Művelődési Központ és Könyvtár színháztermét szom­baton délelőtt munkásőrök és hozzátartozóik népesítették be. A szentendrei Biksza Miklós egység gyűlésén Színi István városi tanácselnök az elnök­ség soraiban üdvözölte dr. Arató Andrást, a Pest megyei párt-végrehajtóbizottság tag­ját, a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsának vezető titkárát, Rozgonyi Ernőné dr.-t, a szentendrei városi pártbizottság első titkárát, Kazai Barna vezérőrnagyot, a Kossuth Lajos Műszaki-Ka­tonai Főiskola parancsnokát, dr. Berdár Béla országgyűlé­si képviselőt, a Pilisi Parker­dőgazdaság főigazgatóját, Horváth Rezsőt, a munkásőr­ség Pest megyei parancsno­kának gazdálkodó helyettesét és Csikvölgyi Lajos alapító munkásőrt. Győrfi Balázs parancsnok beszámolójából megtudtuk: még ma is 15 alapító mun­kásőr teljesít szolgálatot a Biksza Miklós egységben, amelynek soraiban három há­zaspár is található. Dr. Arató András, aki az egység alapítá­sakor Szentendrén az ifjúsági szövetség helyi titkára volt, meleg hangon méltatta a munkásőrök helytállását. Négy előképzősnek az ünnep­ségen adta át a párttagköny­vet Rozgonyi Ernőné dr. A szocialista versenyben nagy sikert ért el a híradós alegység Szauter Tibor pa­rancsnokkal az élén: elnyer­te a megyei parancsnokság kiváló alegysége címet, ván­dorzászlót és oklevelet. A Szolgálati Érdemérem 25 éves fokozatát Miskolczi Fe­renc, a dunabogdányi Úttörő Tsz állattenyésztője, 20 éves fokozatát Pásztor László, a szentendrei vízitelep gondno­ka vette át. Kiváló parancsnok kitünte­tő jelvény birtokosa lett: Bog­dán Pál, a dunabogdányi kő­bánya szerelője és Szauter Tibor, a Szentendrei Építés- tudományi Intézet lakatosa. Kiváló munkásőrök: Kása La­jos szerelő-lakatos, Szamedli György szállítási művezető, Petrik István művezető, Di- liencz Imre nehézgépkezelő, Mesics Gyula traktorvezető, Bottlik László csőszerelő, D omoszlai István mélyépítő szakmunkás és Patai Imre állattenyésztő. Az ünnepélyes fegyverát­adás résztvevői: dr. Nagy Sándor városi főorvos, a le- szerelők nevében és Győrfi Balázsné számviteli vezető az új munkásőrök képviseleté­ben. Az egységgyűlés után a szovjet déli hadseregcsoport száztagú művészegyüttese adott műsort a munkásőrök tiszteletére. Cs. S.—V. J. nak tárgyi és személyi felté­teleiről beszélt. A kongresszus határozata egyebek között kimondja: a dolgozók élet- és munkakörül­ményeinek javítása érdekében a központi vezetőség kezde­ményezze az oktatásügyi dol­gozók kereseti viszonyainak javítását. A vitát követően megválasztották a Pedagógu­sok Szakszervezetének vezető tisztségviselőit. Az elnök: Szűcs László, főtitkár: Voksán József, titkárok: Köpf Lászió­né és Sárái Lajos. Szombaton a SZOT köz­ponti iskolájában összeült a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének IX. kongresszusa, amelyen 285 ezer szakszervezeti tag képviseletében 255 küldött tárgyalta meg az utóbbi öt évben végzett munka tapasz­talatait és a soron következő feladatokat. Részt vett a kongresszuson Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a SZOT elnöke, Marjai József, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Gál László, a SZOT titkára, Ka- polyi László ipari, Somogyi László építésügyi és város- fejlesztési miniszter és Szép­völgyi Zoltán, a Fővárosi Ta­nács elnöke. A szakszervezet központi vezetőségének írásos beszá­molója és Sáli Ferenc főtitkár szóbeli kiegészítése egyaránt kiemelte: az elmúlt öt évben a kedvezőtlenebb gazdasági körülmények ellenére a szak- szervezethez tartozó vállala­tok, üzemek tevékenységében fejlődés tapasztalható. A VII. ötéves terv időszakában vár­hatóan tovább növekszik ' a lakosság igénye a kommuná­lis szolgáltatások iránt, és er­re a helyiipari vállalatoknak is fel kell készülniük. Legfon­tosabb feladatuk az, hogy gondoskodjanak a zavartalan vízszolgáltatásról és szenny­vízelvezetésről, tartsák tisztán a településeket. A vitában Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyette­se is felszólalt. Egyebek kö­zött elmondta: a gazdaság egyensúlyának viszonyai nagy áldozatok és erőfeszítések árán helyreálltak, de erőfor­rásaink továbbra sem elegen­dőek ahhoz, hogy mindent or­vosoljunk, további erőfeszíté­seink eredményességén mú­lik, hogy milyen gyorsan hiú­juk megoldani gondjainkat. Ezért a szakszervezeti mun­kának is érthetően egyik köz­ponti kérdése a gazdasági építőmunka. A szónok utalt arra, hogy sürgető az előrelé­pés a munkaerő-gazdálkodás javításában is. A munkaerő- mozgásnak azonban összhang­ban kell lennie a szocialista elveinkkel, a szocialista hu­manizmussal. A kongresszus végül meg­választotta a Helyiipari Dol­gozók Szakszervezetének ve­zető testületéit, tisztségvise lóit. A szakszervezet elnöke: Fabók Zoltán, főtitkára Sáli Ferenc, titkárai Kocsó lllésné, Somoskői Gáborné, Péter István. Pillantás előre Számos fontos, érdekes, me­gyénket is érintő országos bel­politikai esemény lesz ezén a héten. Hétfőn délelőtt 10 órakor avatják a Heim Pál Kórház intenzív gyermekosztályát. Az írószövetségben délután 3 órakor adják át a Gábor An- dor-díjat. Kedden délelőtt ülé3t tart az atomenergetikai kormány­közi bizottság. A Fészek klub­ban délelőtt IQ órakor sajtó- tájékoztatót rendeznek a ma­gyar játékfilmszemléről. Szerdán az idei esztendő szakmai feladatait tekinti át az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöksége. Pénteken ülést tart a Ma­gyarországi Szlovákok Demok­ratikus Szövetségének orszá­gos választmánya. Születésé­nek 100. évfordulója alkalmá­ból Dr. Issekutz Béía-émlék- ülést tartanak az MTA fel­olvasótermében. Dr. Issekutz Béla számos fontos gyógyszer felfedezője volt, főként a pajzsmirigy élettanával és az inzulin hatásmechanizmusával foglalkozott. Az emlékülést követően adják át az 1985. évi dr. Issekutz Béla-emlékérmet és díjakat, majd a Farkasréti temetőben koszorút helyeznék el a Kossuth-díjas gyógyszer- kutató sírján. Szombaton lesz a 40. év­fordulója annak, hogy kikiál­tották a Magyar Népköztársa­ságot. Ha már együtt, hogyan tovább? A kölcsönös bizalom is érték Az iskola állapota — mi tagadás — meglehetősen siraí- mas. A gyerekek erre látszó­lag ügyet se vetve, vígan csi- vitelnek az udvaron. Egy pil­lanatra szétrebbennek, elhall­gatnak, amint melléjük lépek, aztán tízen is ajánlkoznak egyszerre: szívesen elkísérnek az igazgatóhoz, csak menjek utánuk. Végül két kislány mö­gött lépkedve próbálom ki­deríteni, hová is ígyelcszünk? Sár. Még nagyobb sár. Kézi- labdapálya volna, ami mellett bandukolunk, de most nem használható, elázott, amikor ráolvadt a hirtelen hullott hó. Sebaj, majd a nap meg a szél fölszárítja, csak az iskolával magával lenne már valami, az volna a jó! Valóban. Az épü­letet már kinőtték, aztán a másikat is, ami egy kerten, udvaron át közelíthető meg — ahová mi is tartunk. A ne­velőtestület szándékát, fel- készültségét dicséri, hogy az oktatás színvonalában még nem tapasztalható törés. Egy­előre. Tudja azonban minden­ki, akit érint, hogy ez az álla­pot nem tartható sokáig. Egyszerre nem lehet E fölismerés nem újkeletű. Hévizgyörkön már csaknem másfél évtizede készülnek új iskolát építeni, ám eddig nem kerülhetett rá sor. Valahogy mindig kevés volt a pénz. Amikor tíz esztendeje Bag székhellyel nagyközségi közös tanácsot alakítottak, remény­kedni kezdtek: a két jó szom­szédnak együtt hátha köny- nyebben megy. S nem így lett, pontosabban nem mindenben lett így. Tudjuk jól, házas­felek közt is legtöbbször a pénz miatt csörren tányér és kanál. Mármint akkor, ha túl kevés — netán túl sok. Nos, esetünkben az előző okozott feszítő gondokat, amelyeket lankadatlan szorgalommal igyekeztek megoldani mind­azok, akiket illet, több, keve­sebb sikerrel. Ez az igyekezet egy percig se volt könnyű feladat a kö­zös tanács tagjai számára. Adott a helyzet, hogy Bagón — a termelési struktúra kö­vetkeztében — több adó folyt be a tanácsi kasszába, mint Hévizgyörkön, évek során át. Várta volna hát a bagi pol­gár, hogy neki jusson több a bevételből. A györki meg azt várta — szintén joggal —, hogy neki se maradjon keve­sebb, ha már közös a tanács, hiszen nem kevésbé dolgos népek lakják ezt a községet sem, csak nem iparral foglal­koznak, hanem mezőgazdaság­gal. Egyszerre s egyformán persze nem lehetett minden­hová juttatni. S a közös ta­nácsi testület által meghatá­rozott rangsor nem talált mindig osztatlan elismerésre a felek között. A kapcsolat nem volt tehát felhőtlen. Ráadásul egyre jobban beárnyékolta a györki iskola helyzete, ame­lyen — úgy tűnt — képtele­nek lesznek változtatni, hol­ott az újnak tervei 1984-re már komplett elkészültek. El­készültek. S tartalmaztak 24,7 millió forintos költséget. A pénztelenség elkeseredést szült, az elkeseredés vitát, a vita ellentéteket, mígnem el­jutottak odáig az emberek, hogy valószínűleg többre men­nek korrekt együttműködés­sel, az érdekek s a lehetősé­gek egyeztetésével. Most arról számolhatott be dr. Bazan István igazgató — egyben Hévizgyörk elöljárója —, hogy közös erővel az idén elkezdődhet az új iskola épí­tése. Miből? Jamrik László, a nagyközségi közös tanács el­nöke elmondta: saját erőből az idén 5,7 milliót terveznek erre fordítani, megyei cél- támogatásként 3 millióval egé­szíthetik ki. A györkiek elöl­járója hozzáteheti: szerződést kötöttek a lakossággal, amely­ben a családok konkrétan vál­lalták, ki mennyi társadalmi munkával, milyen pénzbeli támogatással járul hozzá az építkezéshez. Ez is kitesz mintegy hárommilliót. S még így sem elég a pénzük arra, amit a beruházás keretében az idén el kellene végezni ah­hoz, hogy jövő szeptemberben birtokba vegyék a gyerekek új iskolájukat. Mi lesz? Ez ebben a pillanatban még nem tudható. A hangulat azorfban bizakodóbb, mint a korábbi évtizedben bármikor: az építkezés végre elkezdődhet, S még mindig jobb későn, mint soha. Ami sikerült A tanács elnökével lapozgat­juk visszamenőleg is a szám­adásokat. Mit sikerült elérni? Hévizgyörkön nem volt egész­ségház. Még 1976-ban meg­vásároltak egy épületet erre a célra, összesen 903 ezer fo­rintért. Igaz, hogy mire át­alakították és berendezték, el­telt két év, de meglett. Rá­költöttek 1 millió 433 ezer forintot. A nyitás esztendejé­ben 455 ezret a közös tanács — fejlesztésre fordított — 952 ezréből. S azóta is gyarapod­tak lassacskán, hol itt, hol ott. Belefogtak a györki közvilágí­tás korszerűsítésébe, tataroz­ták a közös tanácsházát, jár­dákat építettek, telkeket ad­tak kis üzletek számára, ame­lyek bővítik a helyi bevásár­lási lehetőségeket, az élelmi­szertől a virágig. Közben Ba­gón is eljutottak odáig, hogy két és fél műszakban taníta­nak az iskolában, emeletrá­építéssel újabb tantermeket kell létrehozni, más lehetőség egyelőre nincs. GyörkÖn foly­tatni kell a közvilágítás cse­réjét, gyermekorvosi rendelő­re van szüksége a két község­nek, mert jelenleg Aszódra viszik a kis betegeket. Húsz- személyes bölcsőde is szerepel a tervekben, kiszolgálná mindkét falut, ugyanúgy, mint a megálmodott öregek nap­közije. Fél lépés közösen Közösen határozták meg a terveket, a megvalósításból is együtt veszik ki a részüket ba- giak és györkiek. Fél lépés­nyi előrehaladás, annak be­látása, hogy közösen többre mennek, már mégteremtheti a bizalom légkörét, amire van is nagy szükség — ahogy Szo- vics András, a tanács társa­dalmi elnökhelyettese mondta. Mert a pénzen kívül a köl­csönös bizalom is nagy kincs, Bálint Ibolya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom