Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám

1986. JANUAR 4., SZOMBAT 5 Ne a kékalgák legyenek a legéletképesebbek Egy tudós és eltűnő szigetei Az élet lényege matematikai képletekkel leírható Modern mesénk, amelyet évmilliók óta írtunk, va­lahogy így kezdődik: hol volt, hol nem volt, volt az ember. Írhatnánk csupa nagybetűvel is, így: az EMBER. Ez az a lény, amely az őstengerből a szárazföldre bukdácsolva beláthatatlan távlatokat nyitott a maga és az őt körülvevő világ számára. Távlatokat, amelyek korunk korrajzát ismerve nem csak a megnyugtató jövőről adnak ma még bizonytalan jeleket, hanem a kudarcról 1«, egy civilizáció lehetséges búcsúdaláról. Az embernek tehát szembesülnie kell önmagával. Üjra és újra fel kell tennie a kérdéseket, amelyek közül tuda­tunk feltáratlan zugaiból egy rendre a megérté­sig tör előre: mi az élet lényege? Közöttünk él valaki, aki — úgy tűnik — tudja a választ. Kanyargós úton Talán sohasem találkozom Gánti Tibor professzorral, ha néhány napja nem akad a kezembe Eltűnő szigetek című könyve. Belemélyedve a ter­mészet szeretetét tükröző írásba, feltűnt, hogy a szerző mennyire ragaszkodóan és szeretettel emlékezik szülő­városára, Vácra és a telepü­lést körülvevő tájra. — Szüleim éltek ott — mondja. — Apámat sokan is­merték, egész életében az órá­kat javította. A gyermekkor meghatározó volt az életem­ben. Amikor a Naszály aljá­ban, közvetlenül az erdő alatt apám szőlőt telepített, ha csak tehettem, ott töltöttem minden időmet. De volt más tanítómesterem is: Balogh Géza bácsi, akivel meg a Du­nát barangoltam be. Később már egyedül is elvihettem a csónakját — Akkoriban sok gyermek­nek teltek így a napjai. — Meglehet, de hozzá kell tennem, hogy engem korán felelősségre neveltek. Ezért, amikor 1947-ben a gimnáziu­mi biológiatanárom a kezem­be nyomta a szertár kulcsát, és azt mondta, azt csinálok, amit akarok, akkor az olyan nagy kitüntetés volt, hogy nagymértékben befolyásolta életem további sorsát. Az ér­deklődésem párosult a lehe­tőségekkel, s így nem volt meglepő odahaza, amikor be­jelentettem, biológus akarok lenni, de vegyésznek jelent­kezem. Akkoriban ugyanis a biológusképzésben nem ok­tattak kémiát, s úgy gondol­tam, hogy anélkül nem bol­dogulok az életfolyamatok megismerésében. Mert már akkor gyakran kérdezgettem nálam okosabbaktól is: mi az élet lényege? — A válaszig, ugye, meg­lehetősen kanyargós volt az út. — Egy kicsit... Az első ki­térő: sikerült a felvételim az egyetemre, de közölték velem, vagy orosztanárnak megyek, vagy alkalmazott matemati­kát tanulok. Ám én vegyész akartam lenni! Ezért nemet mondtam, s egy évre elmen­tem dolgozni a Dunakeszi Konzervgyár mikrobiológiai laboratóriumába. — Ez a váratlan fordulat nem vette el a kedvét? — Nem. Elszántam magam, vegyész leszek, hogy jó bioló­gus lehessek. A konzervgyár végül is vegyészmérnöknek ajánlott, s ez már egy lépés volt a cél felé. Mindez az öt­venes évek elején volt, akkor apám szőlője miatt kizártak az egyetemről, később ezt két féléves eltiltásra változtatták. Űjabb kitérő következett te­hát. a Forte laboratóriuma ... 1958-ban végeztem, s friss diplomával a zsebemben ku­tatóintézetbe szerettem volna kerülni, de végül az élesztő- gyárban kötöttem ki, ahol előbb három műszakban mű­vezető, majd később laborve­zető lettem. A tröszt megala­kulása után valakik meg­győzték az új vezérigazgatót, hogy szüntesse meg ezt a részleget. Nemsokára a Rea- nal Finomvegyszergyárnál kaptam állást, ott a biokémiai üzem vezetését bízták rám. Az élet lényege — Ez már közelebb van a mostani érdeklődési területé­hez, de még mindig messze esik az élet lényegének ku­tatásától. — A Reanalná! 1974-ig dol­goztam. Ezalatt az üzem ter­melése a tizenötszörösére nőtt, g csoportommal negyvennégy új eljárást dolgoztunk ki. Az akkortájt kinevezett — ké­sőbb megbukott — igazgató szemléletével azonban nem tudtam megbékülni. Hallat­lanul nagy lehetőségeket hagytam ott... Már a hetve­nes évek elején például in­terferon-kutatást indítottam, s a Kőbányai Gyógyszergyár­ban három esztendőn keresz­tül figyelemre méltó eredmé­nyeket értünk el a víruselle­nes gyógyszerekkel. Sejtte­nyészetekben például ki tud­tunk védeni mindenféle ví­rusfertőzést, állatkísérletek­ben viszont csak akkor ha­tott a készítmény, ha a fertő­ző vírust és a gyógyszert azo­nos helyen adtuk be. Az el­járást szabadalommal védtük, ám a továbblépéshez olyan sok pénz kellett volna, ami meghaladta a magyar gyógy­szeripar lehetőségeit. — No, de az élet lényege ... — Igen, igaza van, ez, amit eddig elmondtam, életemben csak amolyan melléktevé­kenység volt. Már első éves egyetemista koromban arra a felismerésre jutottam, hogy az élet lényege kémiai reak­ciórendszerek speciális kap­csolódási módjaiban van el­rejtve, Egy kis dolgozatot is írtam akkoriban, természete­sen teljesen visszhangtalanul. A molekuláris biológia is is­meretlen fogalom volt, tehát az elsők között publikáltam a fehérjék és a nukleinsavak szerkezetéről és kapcsolatáról magyar folyóiratban, s 1966- ban nekem jelent meg első­ként magyar nyelvű köny­vem a molekuláris biológiá­ról. Az elméletem megérté­séhez azonban alapvető szem­léletváltozásra van szükség. — Pedig az ön által alko­tott kemotonelmélet néhány éve nemcsak szakmai körök­ben, hanem a sajtó jóvoltá­ból a közvéleményben is élénk vitákat váltott ki. Most tehát lanyhul az érdeklődés? — Másfél évtizede jelent meg Az élet princípiuma cí­mű könyvem, amely azóta négy kiadást ért meg, s most várom a lengyel fordítását is. Ebben vázoltam fel először elképzeléseimet könyv alakban. Azóta erről több magyar, angol és orosz nyelvű köny­vem jélent meg. — Mi az elméletének a lé­nyege? — Nagyon leegyszerűsítve így fest: minden gép gyakor­latilag az energia útjába he­lyezett és az energiát speciá­lis kényszerpályákon mozga­tó rendszer. Ugyanez igaz az életre is. Az élő rendszer is energiát vesz fel, de kémiai energiát, s az élő rendszerek­ben a kémiai energia átala­kítása irányított és program- vezérelt, így tehát lennie kell olyan kémiai kényszerpálya- rendszernek, amely az életre jellemző. Kémiai körfolyama­tokból felépülő rendszerről van szó, amelynek leírására azonban csak újonnan kifej­lesztett matematika alkalmas, de az eredmények hasonlók a fogaskerekek kapcsolódását és működését megadó egyenle­tekhez. Az elméletem a fluid automaták működési törvé­nyeit tárja fel. Szerintem az élőlény — nagyon leegyszerű­sítve — nem más, minit egy programvezéreit, önreprodu­káló fluid automata. — Az elméletnek vannak gyakorlati bizonyítékai? — Vannak. Bizonyos rész- rendszereit ipari technoló­giákként is kidolgoztam, s ezek másfél évtizede folya­matosan termelnek a népgaz­daság számára. A legdöntőbb bizonyítéka, hogy az ismert élőlények anyagcseréje és ké­miai működése ugyanazokat a kapcsolódási módokat mu­tatja, mint az általam konst­ruált elméleti modell, a ke- moton. Ennek alapján a bo­nyolultabb élőlények működé­se is levezethető. — Heuréka, mondom én, az élet lényege matematikai képletekkel leírható! Hiszen ez csodálatos! Akkor viszont nem értem, miért van a hi­vatalos magyar tudományban az elmélet körül olyan mély hallgatás? — Akik megértették mon­danivalómat, nagy felfedezés­ként említik, csakhát nagyon kevesen értik, de a Szovjet­unióban például már a kö­zépiskolásoknak is ajánlott olvasmány egyik, a Ikemoton- elméletről az ifjúság számára írt könyvem. Nyugaton még várat magára egy nagyobb lé­legzetű könyv megjelenése... Éneikül pedig... — Maradnak a hétközna­pok. a tudományos munka és a Természet Világa című fo­lyóirat főszerkesztői teendői. — Ezek is fontosak szá­momra. Főállásban, az Aka­démia tudományos tanácsadó­ja vagyok, s egy sor tudomá­nyos címmel is megtiszteltek munkásságomért. De én és a kemotonelimélet most már összetartozunk... Még bizonytalan Epilógus. Állunk a nagyma­rosi hétvégi ház kertjében, alattunk a Duna, itt -is, ott is az eltűnő szigetek emléke bukkan már csak elő a hideg habokból. Azt mondja Gánti professzor: a célunknak an­nak kellene lennie, hogy eb­ben a világban az ember ma­radjon a legéletképesebb és ne a kékalgák, amelyeknek a környezetszennyezés kedvez. Ennek a világnak pedig ré­sze valaki, aki, ha igaz, tud­ja a választ arra, hogy mi az élet lényege. A jövő még bi­zonytalan : eltűnő szigetként emlegeti-e az utókor, vagy legnagyobb gondolkodóink kö­zött tartják majd számon? Talán évekig, évtizedekig de reméljük, nem évszázadokig kell várnunk az egyértelmű ítéletre. Furucz Zoltán Lemezradiátorok Megszűnik a hiány A Dunai Vasmű lemezfeldol- gozó gyáregységének radiátor­üzemében az év végére, a ter­vezett egymillió 450 ezer négy­zetméter radiátor helyett egy­millió 500 ezer négyzetméter fűtőtestet gyártottak. Túltel­jesített tervüket december 20- ra fejezték be. HoNandiába is Indul a gyorsposta A Magyar Posta január 1- től a Hollandiával való köl­csönös forgalomban is beve­zette a gyorspostaszolgálatot. A szolgáltatást Hollandia va­lamennyi európai helységébe igénybe lehet venni. A külde­ményeket a Holland Posta a feladási naptól és a rendelte­tési helytől függően a feladást követő 24—72 órán belül kéz­besíti. Budapesten a 4-es, 62- es és 72-es, vidéken pedig Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs városok 1-es számú pos­tahivatalában, Győrött a 2-es számú postahivatalban lehet a küldeményeket feladni. Rész­letes tájékoztatást az érdekelt postahivatalokban kapnak az ügyfelek. A HÉT HjREDB MEJJEKFONAL @ Január elsején több új társadalombiztosítási jogszabály lépett életbe. © A Helyiipari és Városgaz­dasági Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősé­ge az új vállalatirányítási formákra való áttérés ta­pasztalatait összegezte. H Megkezdődött a megyében az év eleji hagyományos munkásgyűlések sorozata. © Az Alkotó Ifjúság Egyesülés önálló irodát nyitott Pé­csett. ® A hét híre az is, hogy ma és holnap zajlik le a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének 26. kong­resszusa. Nemes emlékezetű elődünk, a váci megyei pap, a szép mű­vek és bölcselkedés tanára, a Magyar Tudományos Társaság levelező tagja, Horváth Mihály 1840-ben megjelent munkájá­ból — Az ipar és kereskedés története Magyarországban — megtudhatjuk, múltunk mély zsákjában sokféle érdekesség rejtezik. Azt írja tudósunk tol­la: „Aszódon, Pest megyeben, állíttatott fel Podmanicky bá­ró egy bőrgyárt, mellynek ké­szítményéi közül a juhbőrből készített szép bundák nem so­kára nagy kelendőségre ju­tottak.” Ahogy mondani szok­ták, akkor még nem ismerték a szakosodást..., mert ugye most lenne bőrfelvásárló, -készletező, -kikészítő, -kon­fekcionáló, nagy- és kis- meg- külkereskedő, csak az a kí­nosan hangzó kérdés, szép lenne-e a bunda ... ? ! Ma sokféle szakma az — és a szakszervezeti tagolódás en­nek tükre —, amit elődeink, tágasan' értelmezve a fogal­makat, az öltöztetés iparának tartottak. Az a nyolcezer em­ber, aki ma a megyében a szorosan vett textiliparban dolgozik, a régi sorolás sze­rint további ezrekkel egészül­ne ki, s megnyugtatóan alig­ha megválaszolható a kérdés, vajon — a fogyasztó szemszö­géből nézve — nem volt-e jobb a valamikori szisztéma, holott lelhettünk becsülettel akkor is ilyen, olyan, amo­lyan társmesterségeket, hiszen például csupán takácsból tíz­féle tevékenykedett, mint a barhent-, bársony, fátyol-, ha­risnya-, selyem-, szőnyeg-, vá­szonszövő takács. Ismerjük az okokat, a ma­gyarázatot a társadalmi mun­kamegosztás szükségességéről, tudjuk, mégis, a nagyon — az agyon- — szakosodás nem rejti-e méhében azt a vesze­delmet, hogy eljutunk oda: valaki már nem egy mester­séget tanul meg, sajátít majd el, hanem pusztán néhány, a mind tökéletesebb gépeknek köszönhetően fokozottan le­egyszerűsödő munkaművele­tet? A nagy tapasztalatú, ré­gi textilesek aggodalma a szakmai igénytelenség terje­dését nem tudja elválasztani azoktól az újra meg újra fel­bukkanó nézetektől, melyek hangoztatói a hazai textilipar mindenkori jövőjét — mert már két évtizede hallható a szöveg — reménytelennek tart­ják ... Ez a sokszor elparen- tált iparterület azután megle­pő eredményeket vonultatott fel — a megyében a Buda- flax Lenfonó és Szövőipari Vállalat, a Váci Kötöttárugyár adott erre példát —, egy'fbek között a közlekedési eszközök exportjának értékét kis híján elérő kivitellel. A valamikori takács tudta, a mejjékfonal semmivel sem fontosabb, de nem is lényegtelenebb, mint a bélfonal, s hogy a mejjék­fonal feszítő hasaló, igazgató csép ugyanolyan nélkülözhe­tetlen eleme a szövőszéknek, mint a bélfonalakat tömörítő borda, s e fonalak (vezérlője, a vetélő. Olykor mintha elfe­ledkeznénk az igazságról, a logikus termelési rendszerben egyik vagy másik elem gyen­gítése az egész rendszer hát­ramaradását hozhatja magá­val. S ezért, hogy mint orszá­gosan, a megyében is a tex­tilipar fizette munkaerő-vesz­teségekben a legnagyobb vá- • mot eléggé át nem gondolt, kellően meg nem alapozott, úgynevezett szerkezetátalakító elképzelésekért. Valamikor Vácott, Kistar­csán, Budakalászon, Pomázon főnyereménnyel volt egyenlő, ajánlás után (!) bekerülni va­lamelyik textilüzembe. Ma a bérhátrány — napjainkban a megye textiliparában a fizi­kai foglalkozásúak havi átlag­bére ötszáz forinttal van alat­ta a megyei ipari átlagnak —, a váiltó műszak, a fejlesztések ellenére is meglehetősen mos­toha munkakörülmények azt mutatják, mejjékfonalként íté­lik meg az érintettek közül sokan azt, ami szövedék, az­az ami bél- és mejj ékfonalak szoros elrendeződésével kapja, kaphatja meg értelmét. Az olykor egy műszakra is nehe­zen benépesedő fonó-, szövő­műhelyek nyomatékosan fi­gyelmeztetnek rá: egy nagy hagyományú szakma mester­séges és valóságos minősítése ugyan erősen eltérhet, a kö­vetkezmények azonban minő­sítőkre, minősítettekre nézve egyaránt keservesek. Mészáros Ottó Megtakarítás újításokból Máshol is hasznosítható lehetne A Buda-flax Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál hagyo­mányai vannak az újítómoz­galomnak. Ezt nemcsak az bizonyítja, hogy a dolgozók tíz százaléka rendszeresen Az úi mosó Már fogadja az autósokat az M3-as autópálya Budapestre bevezető szakasza mellett nemrégiben átadott mosó. A csarodai Űj Élet Ter­melőszövetkezet üzemében műszakonként 50 személy- és csaknem ugyanennyi tehergépkocsit tudnak tisztára varázsolni. Próbaképpen komputeres műszer segítségével a motorok fogyasztását, gyújtását és szelephézagát is beállítják. Barcza Zsolt felvétele újít, hanem az is, hogy a pamut-gyapjú és a len-kender iparágon belül megrendezett versenyben a vállalat az utób­bi 4 évben három első és egy második helyezést ért el. Az újítók munkáját az Országos Találmányi Hivatal vándor­serleggel jutalmazta. A vállalatnál minden lehet­séges eszközzel ösztönzik a szakembereket, mégpedig az újítások gyors és hatékony el­bírálásával, a hasznos megol­dások mielőbbi bevezetésével, nem utolsósorban számottevő anyagi elismeréssel. A szokásos feladattervek meüeti a legfontosabb témák megoldására külön is pályá­zatot írnak ki, méghozzá je­lentős díjazással. Legutóbb a budakalászi szövőgyár szenny­víz-kibocsátásának csökkenté­sére vártak javaslatokat, s a beérkezett pályamunkák ko­moly segítséget nyújtottak a megoldáshoz. Egy tavalyelőtti döntés alapján arra is mód van. hogy az év legjobb újítója bel- vagy külföldi tapaszta­latszerző útra menjen. Ezzel egyrészt gyarapíthatja tudá­sát, másrészt elismerik előző évi munkáját. Az újítómozgalomnak kö­szönhetően tavaly, az év első három negyedében 30 millió forintos megtakarítást értek el a vállalatnál. A budakalá­sziak az anyag- és energiata­karékosságban jeleskedtek, külön is említést érdemel a Kállai Éva, a Kun Béla és az Alkotás brigád tevékenysége, örvendetes tény, hogy a mozgalmon belül nőtt a nők és a fiatalok szerepe, aktivi­tása. Ugyanakkor sajnálatos, hogy a vállalatnál bevált megoldások csak nehezen ter­jednek, holott kisebb módosí­tásokkal más cégek is hasz­nosíthatnák. Többek között ezzel á témával is foglalkozott a győri szövőgyárban meg­rendezett legutóbbi újítási konferencia, ahol az újítók és az újításokkal foglalkozó akti­visták sók hasznos javaslat­tal járultak hozzá az ügy to­vábbi sikeréhez. F. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom