Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-24 / 20. szám

198S. JANUAR 21., PÉNTEK v/IhÍOP Meghalt dr. Cserháti István Elhunyt dr. Cserháti István, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának tagja, a Szegedi Orvostudo­mányi Egyetem rektora. Temetése január 29-én, szerdán lesz a szegedi belvárosi temetőben. A gyászszertartás az egyetem aulájában (Dugonics tér 3.) 11 órakor kezdődik. Az elhunyt elvtársai, barátai, harcostársai és volt munkatársai fél 11 órá­tól róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Az MSZMP Központi Bizottsága Egészségügyi Minisztérium Szegedi Orvostudományi Egyetem Cserháti István 1930. októ­ber 21-én született. Salgótar­jánban érettségizett, majd 1955-ben a Szegedi Orvostu­dományi Egyetemen kapott diplomát. Ezután az 1. számú belgyógyászati klinikára ke­rült; 1973-tól a Szegedi Orvos- tudományi Egyetem II. számú belgyógyászati klinikáján igaz­gatóként dolgozott. Kandidá­tusi disszertációját 1967-ben, doktori disszertációját 1982- ben védte meg. 1984 júliusától töltötte be a Szegedi Orvostu­dományi Egyetem rektorának tisztét. Tudományos tevékeny­ségét mintegy nyolcvan orvo­si publikációja fémjelzi. Az MSZMP-nek 1957 óta tagja; 1974-től az MSZMP Szegedi Városi Bizottságának végrehajtó bizottságában is tevékenykedett. A párt XIII. kongresszusán választották meg a Központi Bizottság tag­jává. Eredményes munkássá­gáért 1976-ban a Munka Ér­demrend arany fokozatával tüntették ki. Iskolafelújítás Biatorbágyon Új kivitelező után néztek Két éve született határozat Brról, hogy felújítják Biator­bágyon a kastélyiskola épü­letét. A valamikori családi kúria ma becses műemlék, ez azonban rendkívül megnehe­zítette és megdrágította a re­noválást. Hiszen a műemlékek felújítását rendkívül szigorú szabályok kötik, a helyreállí­tás csak az eredeti állapot­nak megfelelően történhet, így például meg kellett hagy­ni az apró ablakszemekkel borított kis méretű ablakokat, amely a gyermekek számára nem a legideálisabb. Mégsem vitázott senki a felújítás szükségességéről, hiszen az épület műszaki állapota már rendkívül rossz volt. A nagy kiterjedésű, föld­szintes kastély utcai frontját újították fel legelőször. Mivel a kivitelező nejn állt a hely­zet magaslatán, ‘ új' építők, után nézett a tanács, s a má­sik szárnyat már a Zsámbéki Medence Tsz építőrészlege ké­szítette el. Ez a munka ta­valy novemberben fejeződött be, és rögtön hozzáláttak a harmadik, tornatermi rész felújításához. Ezzel egy idő­ben megkezdték áz épületben a központi fűtés szerelését is. A tervek szerint az úgyneve­zett C-számyat idén augusz­tusra befejezik. Biztosíték er­re á Zsámbéki Medence Tsz eddigi ütemes, jó munkája, s az a tény. hogy a szövet­kezet vezetői különös figye­lemmel kísérik a felújítás menetét, napi kapcsolatot tar­tanak a biatorbágyi tanács­csal. Ebben az évben tizenkét­millió forint áll rendelkezés­re. Ha jövőre is kapnak tá­mogatást a hátralévő utolsó szárny felújítására — itt he­lyezkednek majd el a tanári szobák —, akkor végre befe­jeződhetne a munka, meg­szűnne az állandó „hadiálla­pot”, amely rendkívül megvi­seli a gyermekeket és a pe­dagógusokat. M. K. Tanácskozott a kereskedelmi bizottság Bővülő külgazdasági kapcsolatok Csütörtökön a Parlament­ben Nyers Rezső elnökletével ülést tartott az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága. A testületet Veress Péter kül­kereskedelmi miniszter tájé­koztatta hazánk és a távol­keleti országok közötti külke­reskedelmi kapcsolatokról. Elöljáróban elmondotta: a távol-keleti térségben Japán, az Egyesült Államok, a Né­met Szövetségi Köztársaság, Nagy-Britannia, Franciaorr s*ág, Hollandia, Belgium és Svédország játszik vezető sze­repet a külkereskedelmi for­galmat illetően. A Délkelet-Ázsiába Irányuló kivitelben nem várható a ko­rábbi éveket jellemző növe­kedést ütem. a jövőben az export évi 20 százalékos eme­lésére számíthatunk ebben a térségben. Tavaly kiemelke­dően magas volt a külkeres­kedelmi forgalmunk Japán­nal, Importunk minden eddi­gi szintet meghaladott, ugyan­akkor exportunk nem érte el az 1984. évi mennyiséget. Vá­sárlásaink volumene folyama­tosan bővül, a magyar ipar­cikkek értékesítése lassú üte­mű az igényes japán piacon. A jövőben elsősorban Ma­laysiával, Thaifölddel, Indo­néziával bővíthetnénk keres­kedelmi kapcsolatunkat, azon­ban a piackutatás, a szakem­berek kiutaztatása nagyon költséges, így a legtöbb válla­lat közelebbi piacokat keres áruinak elhelyezésére — mon­dotta végezetül a miniszter. A vitában felszólaltak: Bar- ta Alajos (Heves megye), Eck Tibor (Komárom megye), Heiner Károly (Budapest), Pál József (Győr-Sopron me­gye), Polgárdi József (Pest megye) képviselők, illetve Lőrincze Péter, a Magyar Ke­reskedelmi Kamara főtitkára, Oblath György, az Intercoope­ration vezérigazgatója, Tálas Barna, a Tervgazdasági Inté­zet osztályvezetője és Varga György, a Figyelő főszerkesz­tője. Ollóval aratnak ; xv," ; * ' 4 "•W- V. „. A Gabonatermesztési Kuta­tó Intézet növényházában megkezdték a kísérleti búzák aratását: ollóval vágják le a kalászokat, majd laboratóriu­mi vizsgálatoknak vetik alá a búzaszemeket. A legjobb tu­lajdonságú törzseket tovább- nemesítéshez használják fel. A képen: az üvegházban el­lenőrzik a búzák érését. Borisz Sztukaiin sajtótájékoztatója A Szovjetunió Kommunista Pártja közelgő XXVII. kong­resszusának előkészületeiről, a plénum elé kerülő dokumen­tumokról, valamint más ak­tuális kérdésekről tájékoztatta az újságírókat, a sajtó vezető képviselőit Borisz Sztukaiin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete csütörtökön Buda­pesten, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Az intéz­ményben működő újságíró­klub rendezvényén megjelent Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács- Tájékoztatási Hivatalának elnöke és Berecz- ky Gyula, az MSZMP KB al­osztályvezetője is. A jelenlévő­ket Siklósi Norbert, a Lapki­adó Vállalat vezérigazgatója, az újságíróklub elnöke kö­szöntötte. Borisz Sztukaiin részletesen szólt az SZKP KB új szerkesz­tésű programjának tavaly ok­tóberben közzétett tervezeté­ről, a dokumentumban megfo­galmazott feladatokról. A két­oldalú kapcsolatok fejlődését méltatva kiemelte országaink gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködésének je­lentőségét. A fejlődést ki kell gazdálkodni A szintentartás ma mái kevés Megszűnt a dolgozók elvándorlása Bár az előző gazdasági év pontos mérlege még nem ké­szült el, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár szakemberei javá­ban dolgoznak a hetedik öt­éves tervidőszakra kialakí­tandó stratégián. Aggodalmuk első pillantásra túlzottnak tű­nik, hiszen a mérleg végső számadatai nélkül is tudjuk, hogy az ISG teljesítette 1985-ös tervét, eredményei a szoron­gató szabályzók, a piaci bi­zonytalanságok ellenére is megfelelnek a várakozásnak. Megnövekedett terhek mellett Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár árbevétele meghalad­ta a 2,5 milliárd forintot, nye­reségük több mint 250 millió. A tavalyi, 7,7 százalékos bér­emeléssel az átlagbér már évi 72 ezer forint fölé emelkedett. Többek között ennek köszön­hető, hogy megszűnt az elván­dorlás, az ISG fnihd biztosab­ban számíthat kvalifikált szak­munkásainak hűségére. Mi indokolja tehát, hogy az eredményesen gazdálkodó vál­lalat vezetői mégis némi ag­godalommal tekintenek a jö­vőbe, s nemrégiben az öt önel­számoló gyáregység képviselői majd egy kerek napon ke­resztül töprengtek, milyen útját-módját válasszák a nye­reség növelésének a jövőben. — Sajnos, a számok, önma­gukban nem tárják fel a va­lódi helyzetet — mondja Kon- rád Anselm, gazdasági igazga­tó. — Tény, hogy az ipar jói ismert nehézségei ellenére ele­geit tettünk a tervünknek, s az egyenletesen fejlődő vállala­tok közé tartozunk. A jövő azonban, éppen a múlt tük­rében, már nem olyan rózsás. A hatodik ötéves tervidőszak alatt nyolcszázmillió forintot fordítottunk beruházásra, kor­szerűsítettük keményfémgyár- tási profilunkat. A hitelek és a kamatterhek törlesztése, va­lamint a megnövekedett adók következtében azonban 1995-ig minden fillérünknek megvan a helye. Ha új, korszerű, piac­képes termékekkel akarjuk versenyképességünket meg­őrizni, akkor a továbbiakban is jelentős összegeket kellene fordítani a fejlesztésre, beru­házásra, s ugyanakkor az ed­digivel legalábbis megegyező arányú bérfejlesztésre, hogy minőségi munkára képes szak­embereinket megtarthassuk. Kérdés, bírjuk-e a jövőben, az említett terhek mellett ezt a tempót? Kevesebb jut beruházásra Arról, hogy milyen jellegű beruházásokra lenne szükség a termelés további korszerűsí­téséhez, Marosi László terme­lési igazgatót kérdeztük. — Nem akarok kitérni a kérdés elől, de azzal kezde­ném, hogy rendkívül fontos­nak tartanánk a modern tech­nika, technológia meghonosí­tását gyárainkbán, minden te­rületen. Szeretnénk elérni, hogy áz automatizáltság, a ro­bottechnika alkalmazása ne csak vágyálom, hanem kézzel­fogható valóság legyen. Ugyan­akkor, ezeknél az általános igényeknél elöbbrevaló, hogy minél előbb korszerűsítsük — az említettnél azért szolidabb szinten — szerelvény gyártá­sunkat, amelynek gépparkja, technikai háttere a legelavul- tabb. Eközben gondot kell for­dítani a nagy értékű állóesz­közpark folyamatos karban­tartására, javítására mind az öt gyáregységnél, valamennyi termelési területen, — Minderre, a korábbi öt esztendő nyolcszáz milliójával szemben, a hetedik ötéves terv időszakában mindössze 150 millió forint áll majd rendel­kezésünkre. Gondos mérlege­lést kíván, hogy a jelenlegi adósságállományunk mellett mennyi hitelt vehetünk még fel például az oxigénes gömb­csap gyártásának előkészíté­séhez. Ez a termék ugyan ke­resett lenne a piacon, s meg­felelő nyereséget' adna, de a gyártás beindításának költsé­geit nem biztos, hogy meg­engedhetjük magunknak. A gazd-;ági élet igényei te­hát, ma már többet követel­nek a szolid szintentartásnál. Milyen mértékű nyereségnö­vekedésre lenne szükség ah­hoz, hogy megvalósítsák el­képzeléseiket.? — Előzetes számításaink szerint — mondja a gazdasá­gi igazgató — évente 30 millió forinttal kellene növelnünk a nyereségünket ahhoz, hogy mind a bérszínvonalban, mind a technikai fejlesztésben lé­pést tarthassunk az igényekkel. — Eddig sikerült elérnünk a nyereségnövelésnek ezt az arányát. Reméljük, ezután is tartani tudjuk a színvonalat. Nehezíti azonban helyzetünket az egyenetlen minőségű és rapszodikus hazái nyérsanyág- szállítás, s á tőkés irtiport nyersanyagok beszerzése. Olyan, előre nem látható vál­tozások is érhetnek bennün­ket, mint amit a váltólapka- gyártásnál tapasztalhattunk. A hazai NC és CNC számítógé­pes vezérlésű gépekhez gyárt­hatnánk bőséges mennyiség­ben ezeket az alkatrészeket, ha nem korlátozták volna a nyersanyag-behozatalra for­dítható valutakeretünket. Ugyanakkor nyugati cégek jelentek meg a hazai piacon ugyanezzel a termékkel, ame­lyért így végül nemcsak nyers- anyagárban, hanem teljés mér­tékben valutát kell adjon áz ország. Apró lépésekkel haladva A nehézségeket sorolva, már nem kétséges, hogy sok mun­kát, gondos döntéselőkészítést, előrelátó gazdasági lépéseket követéi, ha tartani akarják je­lenlegi, megbecsült helyüket az eredményes vállalatok kö­zött. Miben látják az előbbre jutás biztosítékát? — Szerencsére, még időben sikerült megvalósítanunk, a több lábon állás politikáját. Három főprofilunk termékei közül a többség mindig szá­míthat a biztos keresletre. A korszerűsítésről, a termékszer­kezet-váltásról nem mondunk le, legfeljebb nem egyszerre, nagyobb beruházással, hanem apró lépésenként valósítjuk meg. S a bérszínvonallal, nye­reségszint tartásával továbbra is megőrizhetjük szakmunká­saink, a műszaki gárda segí­tőkészségét, munkakedvét, számíthatunk rá, hogy sikerül tartani eredményességünket. Márványt Agnes A ligha állíthatná akár a legmegrögzöttebb fatalis­ta is, hogy Kiss P. László pá­lyaválasztása \Talamiféle eleve elrendeltség szerint alakult annak idején. Hiszen miféle eleve elrendeltetett sors lett volna, hogy a Heves megyei Ecséden 1929-bén született kisgyermek csakis paraszt, és semmi más nem lehet? Igaz, efelé húzta környezete. Apja summásként kezdte, majd mint a szőlőhöz értő ember, vincel­lért rangra emelkedett. Talán ez az a kitapintható pont, amely magyarázza, miért nem lett pap vagy tanító, esetleg orvos, miért lépett inkább szülei örökébe, magához ölelve a földet, azt, amelyen szüle­tett, amelyen gazdálkodtak és gazdálkodik ma is. Korán elszegődött a közös­ség szolgálata mellé, s válto­zatos pályáján mindig hű volt a maga választotta ügyhöz. Im­máron 25 éve, hogy a csepeli Duna- Termelőszövetkezetet igazgatja. Ez idő alatt kilenc­szer kapták meg a kiváló szö­vetkezet címet. Három egy­mást követő esztendőben nyer­ték el a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány vándorzászlaját, ami ezután végleg a szövetkezet birtoká­ban maradt, ö maga — bár nem híve semmiféle kérdésnek — a fővárostól kapott Pro Űr­be érem és az Eötvös-díj tu­lajdonosa, Mindezen túl több miniszteri dicséret, OMÉK nagydíj, és termelési díj fém­jelzi azt a munkát, amit Kiss Arcok a mezőgazdaságból Nem szégyen másoktól tanulni P. László elnöksége alatt el­ért a Duna Tsz tagsága. — Szerencsés alkattal szület­tem, s inkább éltem, mintsem visszaéltem a szüleimtől ka­pott háttérrel. Gyerekkoromat azok között töltöttem, akik a földet tekintették mindenha­tónak. Nem csoda tehát, hogy belémivódott a mezőgazdaság szeretete. Egy szövetkezet sta­bilitása azonban nem egy sze­mélyen múlik. Szerencsére olyan munkatársaim vannak, akik önállóan, tőlem függetle­nül is cselekvőképesek, tud­ják, melyik a helyes út, és aszerint tesznek. Egy ember ma már képtelen lenne átte­kinteni azt a szerteágazó tevé­kenységet, amit gazdaságunk­ban végzünk. Mi már koráb­ban tíz főágazatot és 75 önel­számoló egységet hoztunk lét­re. Vezetőségünk ereje abban rejlik, hogy több mint száz olyan irányító szakember van szövetkezetünkben, akik több­ségétől nem idegen a közgaz­daságtan. Tudnak számolni, tervezni, kalkulálni. Erre pe­dig most, a szabályozók gya­kori változásai közepette igen­csak szükség van. Ma már nem lehet a‘régi módon gon­dolkodni. A termelőeszközök megújítása után a szemlélet­nek is az adott kor követel­ményeihez kell idomulnia. Ki tagadná, hogy a Duna Termelőszövetkezet tagsága mindig fogékony volt az új­ra. Pedig a megalakulás óta többször is egyesültek más gazdaságokkal, és a földterü­let ma már csaknem eléri a háromezer hektárt, s több mint négyezren dolgoznak a közös gazdaságban. — A bizalmat mindig na­gyon lényeges tényezőnek tar­tottam — mondja az elnök.— Alapelvem: amíg egy ember nem bizonyítja tisztességtelen­ségét, addig nekem tisztessé­ges. Mindenki elmondhatja a véleményét, hiszen az önkor­mányzat, a szövetkezeti de­mokrácia, a jövedelmező ter­melés, nemhogy nincsenek egy­mással ellentétben, hanem na­gyon is szorosan összefügg­nek. Amikor ez a fórum mű­ködni kezdett, nálunk is sok volt a formalitás. Kidíszített terem, piros drapéria, elnök­ség. Ma már túl vagyunk ezen... A munkahelyi közös­ségek által törvényerőre emelt feladatok aztán az értékelés­nél jól nyomon követhetők. Nálunk a kitüntetésekről és a jutalmakról is a kollektívák határoznak. Döntsék el a leg­illetékesebbek, ki érdemes és ki nem az elismerésre. Csakhogy az embereket az utóbbi időben — különösen a fővárosban — olyan hatások érik, amelyek nem feltétlenül a fő munkaidőben végzett jobb teljesítményekre ösztö­nöznek. — Valóban, az elmúlt Idő­szakban helyenként a munka- fegyelem bizonyos fellazulásá­nak lehetünk tanúi — helye­sel gondterhelten az elnök. — Okai azonban igen sokrétűek. Az anyagiakért való hajszá­nak sok káros következménye van. A munkaidőn túl vállalt többlet, a túlzásba vitt masze­kolás nem egy család életét, baráti kapcsolatot tett már tönkre. Az én véleményem az, hogy hosszabb távon arra kell törekednünk; a jövedelem- szerzésnek, a főmunkaidőben végzett termelés legyen az alapja. Amíg nem így lesz, nehezen tudom elképzelni a harmonikus életvitelt. Mind­ezt annak ellenére is állítom, hogy tisztában vagyok vele, máról holnapra nem érhetjük el az említett célt. Sajátos eszközeinkkel mégis efelé kell törekednünk. Tavalyelőtt és a múlt évben is 9 százalékkal, az országos átlagnál nagyobb mértékben emeltük a béreket, azért, hogy a dolgozók első­sorban a közösség érdekében bontakoztassák ki tudásuk legiavát. Köztudomásúan a Duna Tsz megalakulásától kiveszi részét a főváros zöldségellátásából. Viszont az is ismert dolog, hogy az ágazat a jelen viszo­nyok közepette veszteséges. — Ennek ellenére, mégis mintegy 500 hektáron terme­lünk konyhakerti növényeket — mondja Kiss P. László. — A jövedelmezőségen a külön­féle szárítmányok, savanyúsá­gok előállításával próbálunk javítani. A kieséseinket mégis a gabonatermesztés ellensú­lyozza leginkább. Tavalyelőtt például 1400 vagonnyi becsí­rázott komposztot értékesítet­tünk, a kistermelőkkel kötött szerződések nyomán pedig több mint 300 tonna gombát vásároltunk fel. Megkaptuk az önálló exportjogot is. Áz NSZK-ba közvetlenül szállít­juk a gombacsírát, Ausztriába pedig a friss gombát. S ok előnnyel jár a szélese­dő kapcsolatrendszer. Az embereknek biztonságérzetet ad, és ezek leginkább a sze­mélyes találkozások alkalmá­val erősödnek. A viszonylag szűkebb pénzforrások ellenére is létkérdésnek tartjuk a bel­ső- és a külkapcsolatok bőví­tését, a műszaki fejlesztést. Bővítettük komposztüzemün- ket, rendszeresen felújítjuk gépparkunkat. Erőink összpon­tosításával tervszerűbben hasz­náljuk fel eszközeinket, ami­nek eredménye, reméljük, a jövőben sem marad majd el. Annál is inkább, mert mi ab­ból is tanulni igyekszünk, amit máshol jobban csinálnak. B. Z.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom