Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 15. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM 1988. JANUÁR 18., SZOMBAT Fejlesztések az EKV-nál láva! túl a kétmilliárdul! 0 Együttgondolkodás a városkörnyékért Bővítik a.szeli szakrendelőt <5 Éppen két éve, hogy új jí fogalom került a közigaz- ( gatás szótárába. A meg- f, szűnt járás helyébe a vá- roskörnyéki települések léptek. Jelenlétük termé- szetesen nem ugyanaz, % ahogy a hozzájuk tartozó | . területek se fedik egy az p egyben egymást. A szom- % szédos települések kapcso- ^ lata a városkörnyéken ^ nem új, mégsem árt föl- ^ frissítem. Minden olyan lé- pest. üdvözölnünk kell te- ^ hát, amely ezt a viszonyt p javítani akarja, élőbbé kí- f vánja tenni. Az új fogalom köré, szüle­tésével egy időben, bizottság .is Elakult. Ennek tagjai a tizen­hat városkörnyéki település tanácselnökei. A városkör­nyéki bizottság céljairól és mindennapjairól kérdeztük dr. Kovács Tibor titkársági osztályvezetőt. — A iárási hivatal meg­szüntetésével a községek na­gyobb önállóságát kellett el­érni, vagyis az önkormányzat kiteljesülését. Hosszú távon a kétszintes irányítási rendszer az elérendő cél, nevezetesen, hogy a községek közvetlenül a megye irányítása alatt áll­janak — kezdte dr. Kovács Tibor. — Addig is. amíg ez nem valósult meg, kellett ta­lálni egy olyan szervezett for­mát, amely gyorsítja, elő­segíti e cél elérését. — A tagtolepülésefc között teljes az egyenjogúság — kapcsolódott a beszélgetésbe dr. Monori Balázs. — Mégis kellett egy körzetközpont, le­hetőleg olyan településen, ahol a legtöbb tapasztalattal ren­delkeznek. Ez általában min­denütt egy-egy város. Hang­súlyozom, hogy nincs szó alá­rendeltségről, a belső dolgok­ba nem szólhatunk bele mind­addig, amíg a törvényességet nem sérti valamelyik intéz­kedés. A városkörnyéki bi­zottság legfőbb feladata az együttgondolkodá.3 közös cé­lokért. Egyedi jogokkal a köl­csönös információáramlás ja­vítása érdekében. — Hogy néz ki mindez a gyakorlatban, milyen rendszer szerint dolgoznak? — Éves munkaterv szerint folyik a munka, ami négy-öt találkozót tartalmaz. A bi­zottság tagjai maguk tesznek javaslatokat a megvitatandó kérdésekre, így a vízhálózat, a kereskedelmi hálózat bővítésé­ről vagy más tanácsi felada­tokról- esik ilyenkor szó. Fontos, hogy tudjanak egy­másról, ki mit, mikor tervez. — A két év alatt biztos Zimankóban a fűtőműben Ilyenkor, télen különösen reflektorfénybe kerülnek, nyá­ron azt sem tudjuk, hogy lé­teznek. Munkájuk minőségét ki-ki lemérheti (ha távfűtéses lakásban él) otthona hőmér­sékletén, önmaga közérzetén. Ezekben a napokban a Vá­rosgazdálkodási Vállalat Föld­vári téri fűtőművének dolgo­zóira aligha lehet panasz, az öt kazánból három éjjel-nap­pal megy. Ezerkilencszáznegy- venöt lakás és számos intéz­mény fűtéséről gondoskodnak. Ilcgycsi Tamás a szivattyúk teljesítményét figyeli Zafiry László fűtő a visszajelző pultnál ellenőrzi a kazánok működését Hancsovszki János felvételei Orvosi ügyelet Hétfőtől az alábbi orvosok tartanak éjszakai és hétvégi ügyeleti szolgálatot a város­ban. Hétfőn: dr. Afra Tamás, kedden: dr. Mechlinger Lász­ló, szerdán: dr. Liebhardt Jó­zsef, csütörtökön: dr. Karádi Katalin, pénteken: dr. Bitesek Tibor, szombaton és vasár­nap: dr. Liebhardt József, a körzetben (25-cn, 26-án): dr. Benedek János. Az ügyeletes gyermekorvos szombaton és vasárnap dr. Barvircz János. Az ügyele* a régi kórházban (Vác, Március 15. tér 9. Telefon: 11-525) ta­lálható. Fogászati ügyeletet szomba­ton reggel 7 órától délután 1 óráig, vasárnap reggol 3 órától délig tart dr. Bíró Elemér, a Cházár András utca 17. szám alatti rendelőben, a régi vá­rosi fürdő épületében. Parlamentlátogatás A DCM KISZ-bizottsága az év első felében öt alkalommal szervez látogatást. az Ország­házba. Az utolsó, június 8-án induló csoportba még elfogad­nak jelentkezést. születtek már kézzelfogható eredmények is? — Természetesen. Ilyen pél­dául az a tervünk, hogy Szo- bon bővítjük a szakrendelőt. A környék lakosságának könnyebb lesz így az élete, nem kell Vácra járni. A váci rendelőintézetnek is jót tesz, mert némileg tehermentesítik. Ezért mi vállaltuk, hogy szak­emberekkel segítjük őket. — A bizottság munkáját tö­kéletesítheti az a fél éve szü­letett kezdeményezés, hogy a városkörnyéki bizottság kö­zös gazdasági alapot hozott létre — tette hozzá dr. Ko­vács Tibor. — Nem kötelező részt venni ebben, de olyan meggondo­lásból, hogy közös erővel könnyebben és gyorsabban oldhatjuk meg közös problé­máinkat, érdemes belépni. Amelyik tanács rászánja ma­gát, az legalább annyiszor 50 forintot fizet be, ahány lakosú a települése. D. Z. iacskabarátoknak A FAMKAT Klubban, a Herman Ottó Magyar Orszá­gos Állat- és Természetvédal-. mi Egyesület országos önálló macskabarát-szakosztálya vá­ci klubjában január 20-án, hétfőn este ß órakor, dr. Fa- luhehji Magdolna kutató ál­latorvos a macskák belgyó­gyászati és parazitólógiai be­tegségeiről tart előadást a mezőgazdasági szakközépisko­lában, A hazai clelmiszer-kiskcreskcdelem anyagi helyzetére ál­talában az a jellemző, hogy számos helyen csak úgynevezett közadakozásból tudnak felépíteni egy-egy ABC-áruházat. ki­sebb üzletet. Jóllehet ezt a fejlesztést a nyereségérdekeit válla­latnak kellene finanszíroznia. A Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat évek óta tartó dinamikus fejlődését látva, úgy tűnik, itt valami kiapadhatatlan anyagi forrásra bukkantak a vállalat vezetői. Az eredményességüket bizonyítja az is, hogy 1968-tól hat alkalommal nyerték el a Kiváló válla­lat címet. — A vállalat életében évti­zedekkel ezelőtt olyan egysé­ges szemlélet alakult ki, amelynek kiemelt feladata a bolthálózat fejlesztése volt — tájékoztat Révai János igazga­tó. — Talán hihetetlennek tű­nik, de sokszor a saját egyéni jövedelmünk növeléséről is le­mondtunk és a nyereségből újabb és újabb üzleteket épí­tettünk. A folyamatos fejlesz­tésre nagy szükségünk volt és lesz a jövőben is, hiszen az el­látási területünkön csaknem 150 ezer ember él. Míg húsz évvel ezelőtt a boltjaink száma százhatvannyolc volt, ez a szám 1985-re száztizenkilencre csökkent, de úgy, hogy az ősz- szes alapterület lényegesen megnőtt. A hálózat fejlesztése­kor elsősorban az volt a cé­lunk, hogy a korszerűtlen kis boltok helyett nagy áteresztő képességű ABC-áruházakat építsünk. Ez nem azt jelentette, hogy minden gazdaságtalan kis üzletünket bezártuk, hiszen a városok peremkerületeiben, kis településeken ma is több ilyen boltunk üzemel. Ahol le­hető volt, négy-öt kisbolt cent­rumában építettük fel a nagy alapterületű üzleteket. Ma a vállalati forgalom nyolcvan- négy százalékát negyven ilyen üzlet adja. A hálózat fejleszté­sével természetesen javultak a dolgozók munkakörülményei és kulturáltabb lett a kiszolgá­lás színvonala is. A VI. ötéves tervidőszakban a már csökkentett beruházási feltételek ellenére is fejlesz­tettük a hálózatot. Tavaly pél­dául Dunakeszin egy 1300 négyzetméter alapterületű ABC-t adtunk át. Űj üzletet kapott Kerepestarcsa. Sződli- get és Nagymaros is. — Hogyan alakult a vállalat árbevétele? — A fejlesztésekkel ará­nyosan nőtt a forgalom. A bű­vös számot; az egymilliárd fo­rintot 1970-ben léptük át. A ta­valyi árbevételünk 2 milliárd 50 millió forint és a nyeresé­günk várhatóan több mint 50 millió forint lesz. Ezt az ered­ményt a korábbi évekhez vi­szonyítva kevesebb dolgozóval értük el. Az eredményünk alapján csaknem nyolc száza­lékkal növeltük a béreket is. — Milyen a szakember-után- pótlás? — Az a tapasztalatom, hogy ma már kialakult a vállalatnál egy olyan közösség, akikre mindig számíthat a vezetőség. Jelentős anyagi áldozattal megteremtettük a kereskedel­mi szakemberek képzését. A vállalat központjában korszerű oktatási kabinetet alakítottunk ki. Jelenleg több mint kétszáz tanulója van a vállalatnak. — Milyen feladatokat jelöl­tek meg 19SQ-ra? — Növelni akarjuk az ár­bevételünket. A tervek szerint ezt 2 milliárd 100 millió fo­rintban határoztuk meg. To­vább folytatjuk a hálózat kor­szerűsítését. Az idén Szob ke­reskedelmi ellátását javítjuk a helyi Áfésszel közösen. Már megkezdtük a harminckilences számú boltunk átalakítását. A VII. ötéves tervben szerepel többek között Nagymaroson 700 négyzetméter alapterületű ABC-áruház építése. Tovább javítjuk az alapellátás hely­zetét Verőcemaroson, Kismaro­son, Kerepestarcsán és Vácott is. Surányi János Egész évben érkezik Importszén a lakosságnak A Lignimpax külkereskedel­mi vállalat hosszú lejáratú — öt évre szóló — megállapodást írt alá jugoszláv partnerével, a boszniai Rudhem Tuzla cég­gel évi 350 ezer tonna háztar­tási tüzelésre alkalmas barna­szén vásárlásáról. A magyar külkereskedelmi vállalat az idén hozott be először na­gyobb mennyiségű barnasze­net Jugoszláviából. A hazai ellátás javítására tavaly több mint 200 ezer tonna barna­szén érkezett, amelynek nagy részét a Rudhem Tuzla cég szállította. A közelmúltban megkötött keretmegállapodás lehetővé teszi a lakossági ellátást javí­tó jugoszláv barnaszén-im­port további növelését: 319 ezer tonna barnaszenet vásá­rol a Lignimpex. Az új im­portszállítmányok több bosz­niai bányából már januárban útnak indulnak, s a tervek szerint egész évben folyama­tosan érkeznék Magyarország­ra. Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): január 20-tól 22-ig, mindhárom előadáson a Kék Villám című színes amer kai szuperprodukciót vetítik, ki­emelt helyáron. Főszereplője Roy Scheider, akit korábban A sakál napja, a Mindhalálig zene és a Maraton életre-ha- lálra című filmekben láttunk. Madách Filmszínház (a mű­velődési központ színházter­mében): január 21-én csak es­te 7 órakor — a filmklub Hí­res szerelmek, nagy találko­zások sorozat ötödik előadása­ként — felújítják a Moulin Rouge című filmet. Gyerekzsivaj a grófi portán Délelőtt üres a régi grófi kúria Vácdukán, ahol már harminc éve a gyerekek birtokolják az épületet. Amíg a fiúk az iskolában okosodnak, addig a nevelőotthon munkatársai értekeznek, megbeszélik egy hétre előre a teendőket. Szeptembertől új vezetők állnak az otthon élén, velük beszélgettünk négyhónapos tapasztalataik­ról, a gyönyörű, nagy park szélén álló irodaépületben. Az igazgatónő, Molnár né Berkó Márta korábban a váci KISZ-bizottságon dolgozott, helyettese, Szabadi József pe­dig öt évig volt az otthonban nevelőtanár. — Nem lehetett határozott elképzelésem a vezetés mi­kéntjéről, tapasztalatok híján nem is jelenthettem ki, hogy ezt meg ezt gyökeresen meg­változtatjuk. A célom és alap­állásom viszont szilárd volt és az ma is, szebbé tenni az itt élő gyerekek hétköznapjait, minél többet foglalkozni ve­lük — kezdte az igazgatónő. — Lehet, hogy mindez túl szé­pen hangzik, a legtöbb peda­gógus álma az, hogy így lé- nyegi dolgokra összpontosítva dolgozhasson. Én igazán sze­rencsés helyzetben vagyok, mert az elmúlt években meg­valósultak azok a feltételek, amelyek elengedhetetlenek a nívós pedagógiai munkához. Hogy mik ezek? Elsősorban tárgyi dolgok, az épület rend- be'nozása, valamint az udva­ron lévő sportpályák korsze­rűsítése, kibővítése. — A régi kastélyépületből nagyon hiányoztak az új mos­dók és zuhanyozók. Egy kővel leszórt focipálya és egy füves kispálya helyett most sokkal többféle mozgásra, sportra van lehetőség, totiaslabdázni, kézilabdázni, tekézni lehet. — Miből áll az a bizonyos tartalmi munka? Gondolom, délután kezdődik, amikor _ a fiúk hazajönnek az iskolából?. —■ Valóban. Először átöltöz­nek, megebédelnek és utána kezdődnek a foglalkozások. Kettőtől négyig lazítanak egy kicsit, majd négytől hatig, a nagyobbak fél hétig tanulnak a nevelőtanár felügyeletével. — Gyakran kapnak progra­mot a két óra szabad időre is, hogy minél tartalmasab­ban, élményszerűen töltsék ezt az időt. — Legnagyobb szükség ta­lán a személyes kontaktusra van. Kik képviselik ezt hiva­talból? — kérdeztem Szabadi Józseftől. — Elsősorban a gyermek- felügyelők és a nevelőtanárok. Az előbbiek általában itt a községben élő asszonyok, akik tulajdonképpen anyapótló sze­repet töltenek be. Ébresztik és fektetik a gyerekeket, va­lamint gondoskodnak róla, hogy rendesen felöltözve, tisz­tán és időben induljanak reg­gel iskolába. A nevelőtanároké a többi idő, segítenek a szabadidős te­vékenységeket megszervezni és tanulmányi kérdésekben is számíthatunk rájuk. Ha kell. bizonyos tantárgyakból korro- petálnak is. — A személyes kapcsolato­kat az otthonon kívül is bő­víthetik — tette hozzá az igazgatónő. — Családokhoz járnak ki, ami spontán szer­veződik. Azokhoz látogatnak el, akikkel az iskolában jóban vannak. Mi nem akadályoz­zuk ezt a szabad mozgást, in­kább örülünk neki, mert a legtöbbjüknek nincs egészsé­ges családélményük. — Az iskolával, ahová ta­nulni járnak, milyen a kap­csolatuk? Nincsenek a köz- ségbeliekben előítéletek az önök gyerekeivel szemben? — Kifogástalan kapcsolatot tartunk, aminek több oka is van. Egyik az, hogy nem va­gyunk kisebbségben, körülbe­lül fele-fele a helybeliek és az intézetlek aránya. Másik, hogy az ott tanító pedagógusok csaknem nyolcvan százaléka korábban itt dolgozott. — Meddig maradnak ebben az intézetben a gyerekek? Életkorhoz kötött, vagy a ta­nulmányokhoz? — Nem küldjük el azokat, akik tizennégy éves korukra nem végezték még el a nyolc osztályt, de a túlkorosakat is csak egy bizonyos határig tud­juk itt tartani. Ez a határ a 18 éves kor. Kikerülve tőlünk munkába állnak és az utógon­dozó hálózat lesz segítségükre az indulásban. Ruhát és va­lamennyi pénzt kapnak. Segí­tenek munkahelyet és szállást találni. Megszervezik azt is, hogy esti iskolán be tudják fejezni az általánost. — Nem hálátlan az önök munkája? Vannak egyáltalán rá vállalkozók? — Sok fiatal munkatársunk van. akik elég gyakran cseré­lődnek. de nem hiszem, hogy a munka hálátlansága miatt. Ugyanazokkal a gondokkal, hátrányokkal küzdünk, amik­kel bármelyik falusi iskola. E'őbb-utóbb étvágynak a ta­nárok máshová, főleg a köze­li városokba. A munka sem hálátlan, a gyerekek sem azok. Megérzik, ha jószándék­kal közeledünk feléjük. — Ezek szerint nincsenek munkaerőgondjaik? — így van. Annyira, hogy a jelentkezők közül egyeseket csak jövőre fogadhatunk ál­lással. Nyolc szolgálati laká­sunk ván, amelyek közül egy még üres. A gyerekek szem­pontjából természetesen nem jó a gyakori változás, mert ameddigre megszeretnek va­ll azaterve az iskolából egy kis lazítás jöhet, aztán újra tanu­lás hatig A szerző felvétele lakit, nemsokára más kerülhet a helyébe. Szerencsére az „anyapótló” gyermekgondo­zóink körében nem ilyen mér­tékű a cserélődés, hiszen ők idevalósiak. Az udvaron csillog a hó, be­fedve a hintát, a tekepályát. Egészen az ebédlőig sétálunk az óriásira nőtt védett fák tö­vében. A konyhán már készen vannak az ebéddel, gulyásle­ves és grízes tészta lesz a me­nü. A kapunál már szállin­góznak a gyerekek. Jól felel­tek, vagy a szép idő teszi, mindenesetre igen jókedvűek. Jó falusi szokás szerint nagyot köszönnek a szembejövőnek, még ha idegen is az illető. Dudás Zoltán ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom