Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-20 / 16. szám

l'O X. AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA MA:-------------------------------------------- “ Ki művész tehet, ki zenebarát (5. oldal) Diákok a táblák mellett (6. oldal) Sokmilliós sikkasztás (8. oldal) Két ágazati szakszervezet kongresszusán tanácskoztak Jobban kell szervezni a munkát XXX. ÉVFOLYAM, 16. SZÄM Ára: 1,80 forint 1986. JANUÁR 20., HÉTFŐ Az elmúlt hét végén két ágazati szakszervezet tartotta meg tanácskozását. A Ruházatipari Dol­gozók Szakszervezetének 27. kongresszusán mint­egy huszonhatezer szakszervezeti tag képviseleté­ben, kettőszáztíz küldött tárgyalta meg az utóbbi öt esztendőben végzett munka tapasztalatait, és a soron következő feladatokat. A Nyomda-, Pa­píripar és Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete 42. kongresszusát tartotta, ahol az ágazat mintegy öt­ezer dolgozóját kettőszázhét küldött képviselte. A ruházatipari dolgozók szombati tanácskozásán részt vett Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Kósáné Kovács Magda és Sólyom Ferenc, a SZOT titkárai, Duschek Lajosné. a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsának elnöke és Kapolyi László ipari miniszter. A nyomdászszakszervezet kongresszusán szombaton és vasárnap is megjelent Berecz János, az MSZMP KB titkára és' Virizla5r Gyula, a SZOT titkára. A ruházatipari dolgozók tanácskozásán va­sárnap részt vett Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Kósáné Kovács Magda, a SZOT titkára és Kapolyi László ipari miniszter is. A ruházatipari szakszervezet központi vezetőségének írá­sos beszámolója és Czerván Mártonná főtitkár szóbeli ki­egészítése egyaránt kiemelte: az elmúlt öt évben a kedve­zőbb körülmények ellenére a ruhaipar teljesítette tervét: 37 százalékkal növelte konverti­bilis elszámolású exportját, miközben a korábbiaknál ma­gasabb színvonalon, szélesebb választékban, divatos termé­kekkel igyekezett kielégíteni a lakosság igényeit. A feladatok teljesítése gyakran megkívánja a túl­munkát. ezt a szakszervezet is tudomásul veszi, nem tá­mogatja azonban a dolgozók túlórázását akkor, ha az szer­vezetlenség vagy az anyag- ellátási problémák miatt szük­séges. Ahhoz pedig, . hogy a fő munkaidőben folyamato­san dolgozhassanak a vállala­toknál, javítani kell a munka- feltételeket: szervezettebbé kell tenni a technológiai fo­lyamatot, egyenletesebbé az anyagellátást, s a kiszolgáló egységek tevékenységét a je­lenleginél jobban össze kell hangolni a termelési főfolya­mattal. Az ágazat a jövőben csak akkor tudja teljesíteni felada­tait, ha megszűnik a létszám csökkenése. Ezért lényeges, hogy az .üzemekben jobb munkakörülményeket teremt­senek, a bérek pedig fejezzék ki a teljesítményeket, a mun­ka nehézségi fokát. Elenged­hetetlen továbbá a műszaki fejlesztés, a számítástechni­ka és elektronika alkalmazá­sa az úgynevezett előkészítő területeken, vagyis a model­lek tervezése és kialakítása során. Ezután megkezdődött a be­számoló feletti vita, amely­ben felszólalt Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi, Bi­zottság titkára. A gazdasági építőmunka időszerű kérdéseiről szólva hangsúlyozta: az elmúlt évek­ben a feladatok teljesítése ebben az iparágban is — épp­úgy, mint a gazdaságban másutt — nagy erőfeszítése­ket követelt a dolgozóktól. Az eredmények eléréséhez gyak­ran szükséges volt a túlmun­ka, a vgmk-k tevékenysége is. Utalt arra, hogy a hozzászó­lók a főmunkaidő becsületét féltve beszéltek a vállalati gazdasági munkaközösségek hatásáról. Ezzel kapcsolatban hangoztatta: a főmunkaidő mind teljesebb kihasználása összhangban van politikánk szándékaival, s a gazdaság- irányítás alapvető törekvése. Sok konkrét lépésre, intézke­désre van szükség ennek ér­dekében. a többi között a vál­lalati érdekeltség, a bérezési rendszer formálására, az anyagellátás megjavítására, a munkaszervezés folyamatos tökéletesítésére. Amíg azon­ban nem sikerül jelentősen, megjavítani a főmunkaidőben végzett termelés eredményes­ségét, addig minden olyan ki­egészítő formára fokozottan szükség van, amely hozzájá­rul a nemzeti jövedelem gya­rapításához, közvetve vagy közvetlenül javítja a vállala­tok eredményességét. A továbbiakban arról szólt, hogy a gazdaságirányítás kor­szerűsítésével egyidejűleg idő­szerűvé vált a szakszervezeti munka továbbfejlesztése is. Vasárnap vitával folytatta előző nap megkezdett munká­ját a kongresszus. A dokumentumokról tartott vitában 37-en szólaltak fel. A bérekről szólva elmond­ták: a dolgozók keresete a ru­haipari ágazatban jelentősen, átlagosan 1400 forinttal marad el az ipar átlagához képest. A vitában Kapolyi László méltatta a ruházati ipar ered­ményeit és azt az emberi helytállást, amely az ágazat dolgozóit jellemzi. Hangsú­lyozta, hogy a ruházati ipar az elkövetkezendő években is fontos szerepet tölt be-az ipa­ron belül. Az ehhez valóban elengedhetetlen műszaki fej­lesztés azonban csak akkor lesz eredményes, ha párosul a textilipar korszerűsítésével. Kósáné Kovács Magda el­mondta: a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a kor­mány álláspontja közös ab­ban, hogy a lakosság ellátása nemcsak gazdasági, hanem fontos belpolitikai kérdés is. Ezért a SZOT a jövőben is azt az álláspontot képviseli, hogy a megnövekedett gazda­sági követelmények teljesíté­séhez biztosítani kell a végre­hajtás feltételeit is, annál in­kább, mert az ágazatban a munka intenzitása lényegesen nem növelhető tovább. A kongresszus végül megvá­lasztotta a ruházatipari dol­gozók vezető testületéit és tisztségviselőit. Ismét a szak- szervezet elnöke lett Tóth Ti- borné, főtitkára Czerván Már­tonná és titkára Veres Gábor, továbbá új titkárként megvá­lasztották Wittich Tamást. ★ A nyomdászszakszervezet központi vezetőségének írásos beszámolójához Lux János, a szakszervezet főtitkára fűzött szóbeli kiegészítést.' Az ága­zat tevékenységét értékelve rámutatott: a nyomda-, a pa­píripar, a könyv- és lapki­adás dolgozói — a korábbiak­nál lényegesen nehezebb ter­melési és gazdálkodási felté­telek mellett is — lelkiisme­retes munkával, gyakran több­letfeladatok vállalásával tel­jesítették kötelezettségeiket a VI. ötéves terv időszakában. Ez idő alatt a papíripar á könnyűipar legdinamikusab­ban fejlődő ágazata volt. Ugyancsak meghaladta a könnyűipar átlagát a nyomda­ipar teljesítménye: a terme­lési érték évi átlagban 3,5 százalékkal emelkedett az el­múlt öt esztendőben. A nyom­dák mindezt csőidre nő lét­szám mellett érték' el. A legutóbbi öt esztendőben évente mintegy 9 ezer köny­vet adtak ki 100—100 millió példányban. Minőségi javulás jellemezte a lapkiadást: ma már négy országos és 16 me­gyei napilapot állítanak elő korszgrű nyomdai technoló­giával. As szerkesztőségek azonban lemaradtak a. tech­nikai fejlődésben: az elektro­nikus szöveg-előállítás és -szerkesztés műszaki feltéte­leinek megteremtése szélesebb körben a következő évek fel­adata lesz. A beszámoló vitájában töb­ben szóltak arról, hogy a nyomdászszakma egyre kevés­bé vonzó a fiatalok körében. A tapasztalatok szerint veszí­tett vonzásából az újságíró­pálya is — a felszólalok sze­rint ennek elsősorban anyagi okai vannak. A nyomda- és (Folytatás a 2. oldalon) Fácánok, síelők, Havas hétvége a hegyekben Igazi havas hétvége volt szombaton és vasárnap. Már a pén­teki hatalmas hópelyhek is ingerlőén hatottak azokra, akik a szabadban szeretik tölteni a szabadidejüket, s a szombati, va­sárnapi napsütés pedig egyenesen kicsalogatta a lakásokból a népet. Volt, aki szánkózni indult a hegyekbe, vagy sílécet kö­tött a lábára, mások egyszerűen csak sétáltak, míg a pilisi erdők csendjét vadászok s hajtők zaja verte fel. Ám a szóra­kozol:, pihenők mellett akadtak olyanok is, akik munkával töltötték c napokat, i " Varga Dénes vadászpiester is­mertette az aznapi programot. Felhívták a figyelmet a bal­esetveszélyre, hiszen a lőfegy­ver nem játék, s komoly bajok forrása lehet. Aztán elindult a csapat a Hársasi erdő felé. Ki terepjáróra ült, ki személy­autóba. Az utóbbialtnak bi­zony akadt dolguk, valahány­szor magasabb emelkedőhöz ért az autó, hiszen a síkos, meredek terepen csak erőtel­jes noszogatásra volt hajlandó tovább menni a gépkocsi. Hiá­ba, no, ezek az autók aszfalt- utakra valók. Csendben várakoznak a le­állás vadászai. Távolról ide- hallatszik a hajtók kurjonga­tóba, egy-egy lövés hangja. Hosszú percek telnek el, s még sehol semmi. Időnként meg­megemelik a lábukat, hiszen még a jó meleg vadászcsizmá­ban is fázik az ember lába. Egyszercsak hangos szárny­suhogással felröppen egy fá­cán, de a megemelt puskacsö­vek nem sülnek el: ez csak tyúk, s a vadászok kakasra várnak. ■ Mintha az egész erdő egy intésre mozdulna meg. Egy­más után húznak el a kattogó fácánok, s ha elhangzik a ki­áltás: — Kakas, kakas! — bi­zony jaj szegény párának. A fegyveresek szemükhöz eme­lik a puskát, röviden követik csövével a madár röptének vo­nalát' céloznak és Iónéit, a hosszú farkú kakas pedig alá- bucskázik a fehér hóba. A haj­tők zaja, a puskák ropogása felébreszti az özeket, akik riadtan szökellnek a bokrok Sűrűjébe, s menekülésre kész­teti a rókát is. Hirtelen három is elszaladt a leálláson váiía­Mint hatalmas, vörös ko­rong, kúszott föl a nap az ég­bolton, mikor a pilisi Petőfi Vadásztársaság tagjai elindul­tak a vádásZhóz felé. Mire mindenki megérkezett a talál­kozó helyére, már szikrázóan sütött a nap, a csizmák talpa alatt keményen csikordult az előző este esett hó. Ideá­lis yadászidő várta szombaton a társaságot, bár a hideg tisz­tességesen próbára tette a rö­vid szőrű vizslákat,. akik hol fegyelmezetten ültek gazdáik lábánál, hol játékosan birkóz­tak a fehér hóban. Akárcsak az emberek, ők is üdvözölték egymást. Ki-ki váltott rég nem lá­tott ismerősével egypár szót, majd egymás mellé álltak a zöld ruhások. Fazekas László, a társaság elnöke köszöntötte a vadászat résztvevőit, majd Ünnepélyes egységgyűlés Vácott Esküjükhöz méltóan cselekedtek Szombaton a váci Mathejka János munkásőregység ünnepé­lyes gyűlésével folytatódtak Pest megyében az acélszürke egyenruhás testület munkaértékelő, foladat-meghatározó se­regszemléi. A Dunai Cement- és Mész­művek nagytermében megtar­tott eseményen részt vett Lé- nárd László, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titká­ra, dr. Olajos Mihály, a Vác városi pártbizottság első tit­kára, Rón,ai .Árpád, a duna­keszi városi pártbizottság el­ső titkára, dr. Varsányi György, a munkásőrség Pest megyei parancsnoka, a Vác és Dunakeszi térségében dolgo­zó állami és gazdasági veze­tők, a társ fegyveres testü­letek képviselői. Mlatilik György parancsnok beszámolójából megtudhattuk, hogy az egység százötven munkásőrét választották meg tavaly tisztségviselőnek a párt-, állami és tömegszerve­zetekben. Különösen érzelem­re hatóan szólt az egységpa­rancsnok a 35 előképzőshöz: — Önök ma a párt, a csa­patzászló és munkásőr elvtár­saik előtt esküt tesznek, s az­tán ki-ki vezénylésének meg­felelően alegységeinknél lát­ja majd el a feladatát. Mi mindannyian egy család sze- retetével fogadjuk önöket. Le­gyenek méltó tagjai testüle­tünknek, s tekintsék példaké­püknek egységünk olyan ala­pító tagjait, mint Forró Im­rét, Tóth Ferencet, Gulyás Jó­zsefet és Erdélyi Józsefet. Munkásőrként, a párt megbí­zottjaként éljenek tisztessége­sen, dolgozzanak becsülettel, miként azt esküjükben meg­fogadják. Legyenek fegyel­mezett tagjai egységünknek. Óvják és öregbítsék egyenru­hánk becsületét. Dr. Olajos Mihály a Pest megyei, a váci -^s a dunake­szi pártbizottságok nevében köszöntötte az egységgyűlés résztvevőit. Az irányító párt- végrehajtóbizottság értékelé­sét ismertetve hangsúlyozta: a Mathejka János egység az el­múlt évben derekasan helyt állt az élet minden területén, s parancsnokságának irányító munkája tovább fejlődött. A szocialista versenyben kiemelkedő eredményeket el­ért alegységek parancsnokai, átvették a vándorzászlókat és okleveleket. A híradós sza­kasz elnyerte, a megyei , pa­rancsnokság Kiváló alegysé­ge címet. Az erről tanúskodó jelvényeket Cseri László pa­rancsnok vette át. A Szolgálati Érdemérem 25 éves fokozatát kapta: Bakos József lakatos, Rezák Pál kár-. toló, Ocsenas Ferenc eszter­gályos, Bezeczki Gyula gép­kezelő és Csákányi Kálmán villanyszerelő; 20 éves foko­zatát pedig Reptsik László esztergályos, Hovanyecz Lajos targoncavezető, Koszilovics György gépész, Czáder Ferenc pincemester. Dudás János nyugdíjas. Balog József gép­kocsivezető és Némedi Pál MÁV-alkalmazott. Kiváló parancsnok lyii^inle- tő ' jelvény birtokosai lettek: Bényi Ferenc esztergályos, Tóth Attila gépkocsivezető, Cseri László asztalos és Bo­csi Árpád osztályvezető-he­lyettes. Kiváló munkásőr 'Jel­vénnyel ismerték el a-kivet­kezők kimagasló teljesítmé­nyéi : Balázsi Sándor gép­kocsivezető, Herczeg Oszkár hegesztő, Czmorek István nyugdíjas, Turáni István la­katos, Laskai András gépko­csivezető, Katona László ál­lattenyésztő, Korács Ferenc lakatos, Illő Sándor hegesztő, Petrik István raktáros, Burzi ■ József kelmefestő,.Szabó Lász­ló csoportvezető, Vámos György autószerelő, Kantó Ti­bor gépkezelő és Szölgyén Zol­tán lakatos. Az ünnepség végén a váci Madách Imre úttörőcsapat nagy tetszést kiváltó műsor­ral köszöntötte a múnkásőrö- ket. ' • ■ _ . Cseri Sándor kozók szeme előtt. Az egyik­nek ez az utolsó futása volt. Az őzre senki nem célzott, hi­szen ilyenkor már tiios a va­dászata. Bár akadt jócskán fácán ezen a részen is, nem volt iga­zán nagy zsákmány, így a va­dászok kocsira szállták, s el­indultak a buckái fenyveserdő irányába, á kávai útra. Ahogy az a Hérsasd erdőben is'vallj két részre szakadt a társaság, egyik csoport hajtotta a va­dát, másik: csendben várta a fácánokat. Itt már jobb volt a zsákmány. Még egy kontra- nienetre is sor került ugyan­ezen a helyen. Akadt dolguk jócskán a kutyáknak: remegő inakkal figyelték a lezuhanó madarakat, amelyek még föl­det sem értek, máris utánuk vetették masukat. Délután volt, mire a va-» dászházhoz visszatért a csa­pát. Az elejtett szárnyasokat, amelyek egy rúdon átvetve ér­keztek a házhoz, a hajtők és a .vadászok lefejtették a bőr­szíjakról,- s egymás mellé terí­tették. Tegnapelőtt a pilisi erdőkben kilencven fácán ke­rült puskavégre. A vadak mögött felsorakoztak a társas­vadászat résztvevői, a har­minckilenc vadász, a húsz, hajtó, s a társaság nevében (Folytatás a 3. oldalon.) Vasárnap is dolgoztak a pilisi parkerdőben. A kitermelt fát erő­géppel ; szállították a feldolgozás helyére. (A cím fölött). Fácánka­kasra vártak a vadászok. (Jobbra fent). Fölfelé mindig nehezebb ... hisz meredek a visegrádi domboldal PEST MEGYEI VILÁG F110LETÁHJRL EGYESÜLJETEK!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom