Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

1986. JANUAR 2., CSÜTÖRTÖK 3 Nagyobb önállóságot a kereskedelempolitikában Megfontoltan mérlegelt jövő y A most berejeződött tervidőszak elején kapta meg a vállalati '/ önállóságot a Ganz Árammérőgyár. Aztán folytatódott a Kiváló </ Vállalat cím és a minisztériumi dicsérő oklevél elnyerésével. A C műszeripari alágazat leghatékonyabban működő szervezeti í egységeként tartották számon. Mindez igazolta a megye poli- ^ tikai. szerveinek kezdeményezésére meghozott döntés, az önál- ^ lóság megadásának a helyességét. Am az utóbbi időben mind í többször elhangzott Pest megyében a sommás vélemény: baj- y ban van a gödöllői Ganz Árammérőgyár, Igaz-e ez a hír, s ha í igen, akkor mi a látványos visszaesés oka? — kérdeztük Zöld f József né gazdasági igazgatóhelyettestől. A fejlődés kulcsa — Magam . :is hallottam a nehéz helyzetünkről szóló bal­jós híreket, de nem értem, milyen tényeken alapulnak — kezdi Zöld Józsefné. — Válla­latunk jövedelmezően műkö­dik, fizetési kötelezettségeit pontosan teljesíti, nyeresége várhatóan nyolcvanmillió fo­rint lesz, kilencven százalékkal nagyobb a tavalyi, tartalékkal ki nem egészített nyeresé­günknél. öt éve elhatározott vállalati stratégiánk résziéként átfogó infrastrukturális és komplex rekonstrukcióval pó­toljuk húsz év elmaradásait, s ez tavaly is mintegy negy­venmillióba került, tehát eny- nyivel több lenne a nyeresé­günk, ha a vállalat megújítá­sának ezekre a kiadásaira nem lenne égető szükségünk. De­cember 31-ével befejeződött az a százmillió feletti beruházói sunk is. amely a technológia korszerűsítésével alapozza meg a jövőnket. Mindehhez hadd tegyem hozzá: tavaly január elsejétől a keresetszabályozási formákból mi nem a szigorí­tott központi bérszabályozást — amit a szakemberek nyo- morvariációként emlegetnek —, hanem a versenyszférának megfelelő keresetszint-szabá- lyozást választottuk, s ma már bizonyos, hogy jól döntöttünk, mert a vállalati kollektíva jö­vedelmét így tudjuk elfogad­ható mértékben növelni. Vé­gezetül még ihriyit, hogy év végén a kollektív szerződé­sünk szerint ^áró prémiumo­kat kifizettüTV s jutalmazások­ra is jutott körülbelül egymil- lió-négyszázeaer‘forint. tr ,ii Áldozatok árián is — A gazdasági szakemberek nyelvezetében a nehéz hely­zetű vállalat fogalmához hoz­zá tartozik a veszteséges mű­ködés, az alapfíiány, a fize­tésképtelenség. Mindez távol áll a Ganz Árammérőgyár mai valóságától. Annak azonban csak lehet valqrni oka, hogy a már említett hír lábra kap­hatott. — Ha a nehéz helyzetet úgy értelmezzük, hogy munkánk, gazdálkodásunk feltételei ked­vezőtlenebbé váltak, akkor a vitatkozásra nincs okunk. Vál­lalatunk annyiban hasonlít a népgazdaság egészére, hogy három — belföldi, szocialista és tőkés — piacon értékesíti termékeit. A tőkés export 35 százalékos részarányt képvisel kiszállításaink között, s tulaj­donképpen a gondjaink túl­nyomó többsége éppen ebből származik. Nagyon érzéke­nyen érint bennünket az, hogy a világpiac hogyan ismeri el a termékeinkbe^ testet öltő munkát. És meg kell monda­ni, hogy az árrammérő órák — eltérően a korábbi évek­ben tapasztaltaktól — tavaly már nem tartoztak a kon­junkturális árucikkek közé. Minthogy azonban vállalatunk alapvető kötelességének isme­ri el az ország devizamérlegé­nek javításához való hozzájá­rulást, ezért a tőkés export fenntartásához áldozatok árán is ragaszkodtunk. Árenged­ményeinket, új típusú termék bevezetését, devizában fizetett jobb ügynöki jutalékot és fu­varköltséget vállaltunk a tő­kés piacokon való bentmara- dás érdekében. Ez azért volt lehetséges, mert akkor is gon­doltunk a jövőre, amikor ter­mékeink jó piaci feltételek kö­zött találtak vevőre. Az akkor képzett árkülönbözeti tarta­lékalap most segít át bennün­ket a nehézségeken. — Nem tudom, e beszélgetés keretében kifejthetnék-e egy olyan gondolatot, amelyet vé­leményem szétint a felsőbb irányító szerveknek is érde­mes lenne fontolóra venniük. Hosszú távú piacpolitikánk sikeresebb lehetne, ha az új vevők megrendeléseinek el­nyerése érdekében — japán és néhány szocialista ország­beli vállalathoz hasonlóan — jelentősebb árengedményeket tehetnénk úgy, hogy az átme­neti időszakra szóló vállalati veszteséget ellensúlyoznánk a szocialista relációban történő gazdaságos termékeladásaink, kai. Ma azonban az a helyzet, hogy azt a jelentős nyereséget, amelyet a rubelelszámolású piacokon elérünk, adóban el­vonják tőlünk, s így a tőkés piacokon érvényesített keres­kedelempolitikánkhoz koránt sincs olyan eszköztárunk, mint világpiaci versenytársaink­nak. Sokoldalú vizsgálat — Amennyire az idei sza­bályozókat ismerjük, a válla­lati terhek nem csökkennek. Mit tesznek a tovább szigoro­dó követelményekhez való al­kalmazkodás érdekében? — Természetesen ez évben sem akarunk az úgynevezett •nehéz helyzetű vállalatok so­rába kerülni. Ezt talán a?zal is érzékeltetem, ha felsorolom stratégiai tervünk néhány vo­nását. Alapos célvizsgálatot végzünk, hogy tisztában le­gyünk valódi képességeinkkel. Ehhez társul a környezetvizs­gálat: versenytársaink lehe­tőségeinek és szándékainak féltérképezése, a világgazda­ság változásainak prognoszti­zálása. Változtatni akarunk termékszerkezetünkön, de úgy, hogy alapvető gyártmányunk továbbra is az árammérő óra legyen, amelynek hetven szá­zalékát exportáljuk, s a mel-r lék- vagy kiegészítő profilnak az legyen a szerepe, hogy át­hidalja a tőkés megrendelések hullámvölgyeit. A tavalyi sza­bályozóváltozás már nemcsak mértékében, hanem rendszeré­ben is megváltoztatta az elvo­nást a vállalattól, s kikénysze­ríti a költségérzékenység fo­kozását és a takarékosabb munkaerőgazdálkodást. Mivel önálló számítógépparkkal ren­delkezünk, január 1-től számi- tógépss hátterű termelésirá­nyítást vezetünk be. Olyan érdekeltségi' rendszert honosí­tunk meg, amely a költség­es munkaerőgazdálkodást alapvető követelménnyé teszi a gyáregységek elszámoltatá­sában. Piaci helyzetünk sta­bilnak ígérkezik.« Belföldön nincs értékesítési gondunk, a szocialista országokba irányu­ló kiszállításaink az eddig megkötött szerződések alapján — gazdaságosak lesznek. Tő­kés megrendelésünk máris meghaladja az ötmillió dol­lárt. Cseri Sándor gezni. Miként a hallgatás, épp­oly káros lehet a szép szóla­mé, de az objektivitást nélkü­löző demagógia is. Korántsem érthetünk egyet minden vitat­kozóval, véleményt mondóval, mint ahogy nem szólhatunk dicsérettel az •• egyéni felelős­seget nem vállalókról, akik mindenkor csak a testületek­re, a határozatokra, a nehéz­ségekre' hivatkoznak az érvek és a megoldást kereső elkép­zelések helyett. A demokrácia nem jelenthet szembeállást a kollektívák és a vezetők között, de nem je­lenthet vezetői következetlen­séget sem, ahogy ezt egyesek gondolják. A közösségért való felelős tettrekészsóg szilárdsá­got, kötelezettséget igényel, ami nemegyszer ellentmon­dásokban, ütközetekben jut­hat csak érvényre. Ez az el­lentmondás és ütközés nem szembehelyezkedést, hanem a megfelelő megoldást elősegítő útkeresést kell hogy jelentse. Tsrssddmi életünk fejlődé­sének vannak területei, ame­lyekre a kelleténél kevesebb gondot fordítottunk, arra szá­mítva, hogy ezek természet­szerűen önmaguktól megol­dódnak, tudatosulnak. A lét és a tudat egybe nem eső fejlő­dését nem kell, hogy ma ta­láljuk fel. Arra viszont szük­ség van, hogy tudatosan te­gyünk bizonyos folyamatok érdekében. A demokráciát, a demokratikus vezetést is tu­datosítani, gyakorolni kell. Nem lehet meghátrálni a gya­korlatában jelentkező nem kí­vánatos, kellemetlen hatások láttára. Ha jól értelmezzük, ha felelősséggel, tudatossággal talanságot. Meg kell találni összeegyeztethetőségét a de­mokratikus centralizmussal, s nagyfokú fegyelmet ■ és figyel­mességet követéi, igényli a jogok és kötelességek össz­hangjának megfelelő értelme­zését és gyakorlatát, az objek­tivitást.'A mindennapok a pél­dák sokaságát adják, amikor nem vagyunk tekintettel a kö­vetelményekre. Előfordul, hogy a demokrácia égisze alatt lát­szólag hosszan vitatkozunk, valójában azonban csak a már megcáfolt érveinket is­mételgetjük, amikor eltökélt szándékunk, hogy nem hagy­juk magunkat meggyőzni, amikor nem is koncentrálunk arra, hogy mit mondanak, azt tartva, hogy eleve nem lehet igaz, mert X. Y. mondja. A demokrácia szabályait fi­gyelmen _ kívül hagyok végül is anarchikus állapotokat idéznek elő, még ha azt tudat alatt is teszik. Mint ahogy sú­lyosan vét a szabályok ellen az, aki kifecseg, olyan körök­ben hangoztatja kritikáját, egyet nem értését, akikre nem tartozik az ügy. Sérti a párt­demokráciát a jogokkal való visszaélés és amiről ritkán beszélünk, a jogokkal való nem élés is. A visszaélés fel­ismerése egyszerűbb. A joggal való nem élés kárt okozásáról ritkábban beszélünk, nem is gondolunk arra, pedig aki nőm hallatja hangját ott, s abban a kérdésben, amikor le­hetősége van és szükséges is hogy szóljon, hallgatásával — azaz jogával való nem élésé­vel — a kedvezőtlen folyama­tokhoz, döntősekhez járul hoz­zá maga is. Semmiféle demokrácia nem érvényesül csak a várakozás­sal, egyoldalú igényléssel. A pártdemokrácia is ütközetek során jut érvényre, harcban edződik. Igényli a tagság ál­landó ébrenlétét, aktivitását, közélet is égét. Mint ahogy nem elég a vezetés részéről a pusz­ta kinyilatkozás, éppen úgy nem elég a hallgatag tudomá­sulvétel sem. A vezetés nem érezheti, hogy kegyet gyakorolt, amikor informálta környezetét, amikor véle­ményt kért, hisz számára is nélkülözhetetlennek kell len­nie a kontrollnak, a közös gondolkodásnak. A tagság igénye nem merül­het ki csupán abban, hogy in­formációt kapjon. Igényelje beleszólási lehetőségét, vitat­kozzon, harcoljon véleménye meghallgatásáért, érvényre juttatásáért. A kétoldalú igény és annak kielégítése erősíti a tulajdonosi szemléletet, a fe­lelősségérzetet, a végrehajtás­ban való tettrekészséget. Nem engedhető meg a felszínesség. Nem sajnálható az idő és az energia. Likvidálni kell a ne szólj szám, nem fáj fejem in­telmet, s a hosszú élet titka­ként emlegetett vezetői tiszte­letet. Nem vall felelősségre a majd a fülkében elintézzük gyakorlat sem, amivel az utób­bi időben volt módunk nem egyszer találkozni. Igaz, ha nincs meghallgatás, ha a vé­leményeket nem veszik komo­lyan, ez a módszer sem elíté­lendő, és tanulságait nem a demokráciával, a szabadság­gal való élni nem tudással, az azokhoz való fel nem növés­ben kell keresni, mint inkább önmagunk kotrollját kell elvé­Először a főútvonalakat tisztítják, a mellékutcákra csak utána kerül sor Havazással búcsúzott az óév Ünnep után, héti (Folytatás az 1. oldalról.) szesedés sem lesz kevés, a vál­lalati nyereség jól alakult, Néptelen utcák, üres buszok gyakoroljuk, eredményei csak gyümölcsözők lehetnek. A tu­datosság, a gyakorlás, a fele­lősség azonban nemcsak a vezetői posztra állítottakkal szemben követelmény, a tár­sadalom minden tagjára vo­natkozik, aki tenni akar, ten­ni képes hazánk, népünk ér­dekében, akár szélesebb, vagy szűkebb környezetében. A demokrácia mindenek­előtt elhivatott tettrekészsé­get, együtt gondolkodást, kö­zös elhatározást, majd a vég­rehajtásban való együttes helytállást kell, hogy jelent­sen. Mindez jó légkört, jó köz­érzetet, eredményes munkát biztosíthat. Hogy ez miként jut érvényre, abban meghatá­rozó szerepe van a pártszer­vezeteknek, minden egyes párttagnak. Ahcl az alapszervezetek­ben, az irányító párttestü­letekben eltorzul a demok­rácia, ahol a párttagság nem képes a demokrácia kö­vetelményeit magával szem­ben érvényesíteni, ott torzu­lást szenved a munka- és a lakóhelyi demokratizmus is, ott a problémák felhalmozó­dásával, állandósult konflik­tushelyzettel találkozunk. Ne engedjük tehát sem az önma­gunkkal, sem a másokkal szemben támasztott követel­ményekből, ne engedjünk se a frázisoknak, se a demagógiá­nak. Pártosan, elkötelezetten tegyük kötelességeinket, hogy biztonságban legyenek jo­gaink. RÓNAI ÄRPÄD, az MSZMP Dunakeszi Városi Bizottságának első titkára mintegy húsz százalékkal lesz több a tervezettnél. A málnaitermelői szerződé­sek nagy részét már megkötöt­ték. Az idén szeretnék elke­rülni a tavaly sok panaszt okozó zavarokat, melyek az átvételnél fordultak elő. Már az év első napjaiban meg­vizsgálják annak a lehetősé­gét is, hogy a kistermelőktől közvetlenül az üzemben is ve­hessenek át málnát, és más bogyós gyümölcsöt, ugyanany- nyit fizetve azért, mint ameny- nyit az átvételt bonyolítók kapnak a beszállítás után. Több lesz a dolguk, de ezzel is növelik a termelökedvet, gyorsítják az átvételt. Húsvétra már most A PENOMAH váci gyárá­ban, népszerű nevén a Váci Húsipari Vállalatnál is se­rény volt a munka az év utol­só napjaiban. Himmer Zoltán igazgató sem sokat pihent ez alatt az idő alatt. A számára is kötelező fehér köpenyben járta a munkatermeket, ellen­őrizte a szállításokat. Bár jo­gilag az úgynevezett ellátási kötelezettség megszűnt, az er­kölcsi felelősséget a 460 tagú kollektíva minden tagja át.- érezte a hozzájuk tartozó te­rületért. Vác, Dunakeszi és Gödöllő körzetében nem le­hetett ok panaszra. Még a ke­reskedők ünnep előtti izgal­mai is feleslegesnek bizonyul­tak. Sertéshúsból a múlt évi termelési kedv csökkenése el­lenére is jutott elég a boltok­ba. Sőt, szilveszter előtt a Du­nakeszi Hűtőház felé tartó ka­mionokkal találkoztunk. Az üzletekből mag nem vásárolt húsféleségeket igyekeztek visz- szatárolni a biztonságos hűtő­kamrákba. Nóhánv jellemző adat a húsfogyasztásról: 1930- ban karácsonyi, újévi ünnepek idején 8 vagon sertés-, 10 va­gon marhahús került forga­lomba. Ez a szám 1985-ben mindkét húsféleségből két va­gonnal volt több. A jó ellátás eredményeként igen nagy arányban nőtt a' virsli fogyasz­tása. A PENOMAH-nál a vár­ható kínálathoz igazodó vá­gási terveket sertésből 103, szarvasmarhából 130, a készít­ménytervet, a felvágottak, kol - bász, virsli és a tőkehús fel-’ dolgozását 104 százalékra tel­jesítették. Pedig az évi ser­tésfelvásárlási tervet nem si­került megvalósítani. Jelen­tősen nőttek a költségek az­által, hogy tavaly többnyire a távoli megyékből érkeztek a szállítmányok. A váci húsüzem ma reggel munkásgyűléssel kezdik az évet. Himmer Zoltán ismer­teti az idei tervet. Ebben az évben is a lakosság ellátása lesz a legfontosabb feladat. Csaknem 86 ezer sertés, 7000 szarvasmarha feldolgozására kerül sor. Jelentős marhahús- exportot kell teljesíteni. — Mi lesz az idei év első intézkedése? — Megkezdjük a húsvéti felkészülést, sorba rakjuk az ünnepi sonkát — közölte az igazgató. K. T. I.—M. N. P. Háztulajdonosok téli kötelessége Ennek az autónak a vezetője nem vette figyelembe a hirtelen meg­változott időjárást Veress Jenő felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom