Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-18 / 15. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM 1986. JANUAR 18., SZO.MBAT SzeretetpétSó gondoskodás Szabadulás az ital rabságából Az alkoholizmus ellen szervezkednek üt hozhat 1986? Jó volna megtalálni önmagamat Mi az, amire nem szívesem emlékszik az elmúlt évből? Mit vár, mit szeretne elérni a munkájában és a magánéletében? A Toldy Ferenc Kórház ideggondozójában a város és vonzáskörzete majd’ százezer lakója közül 1980-ban 400 kezelt alkoholistát tartottak nyilván, míg napjainkban 1033-at. Helytelen következtetésre jutna, aki azt gondolná, hogy ilyen ijesztő mértékben szaporodott azóta az ital rabjainak száma. Sokkal inkább arról van szó, hogy a rászorulók felderítése, orvosi ellátása eny- nyivel szélesebb körűvé vált. Természetesen az sem igaz, hogy minden iszákosról tudnak, illetve átfogóvá vált volna a megmentésükért folytatott következetes, bár néha kudarcokra ítélt harc. Az viszont jó jel a bajban, hogy az önként jelentkezők száma nőtt leginkább, s már fele-fele az arány a magukat felfedők és a kényszerelvonó kezelésre kötelezettek között. Nyilván sokan rájöttek, hogy nekik is előnyösebb, ha hatósági procedúra nélkül, akták készítését és vándoroltatását mellőzve szabadulnak meg szörnyű betegségüktől. Ezeknek a Bajban levő embereknek segítő kezet kell nyújtani, hogy megkapaszkodhassanak, szilárd talajt érez- h essenek a lábuk alatt. A magánéletükből hiányzó sze- retetet a társadalom gondoskodásának kell pótolnia, megoldva a valahova tartozás sokszor kilátástalannak tűnő és az italhoz vezető problémáját. Aki felkerül a gyógyító intézmény listájára, az nem vész szem elől. A körzeti nővérek évente kétszer otthonába is beköszönnek. A gondozónők pedig látogatási terv alapján jutnak el hozzájuk. Az már más kérdés, hogy a meglátogatottak egy része hálás a sorskövetésért, mert segítségnyújtásként fogja _ fel, míg a visszaeső zaklatásnak hiszi, s éppen ezért nem valami barátságosan fogadja a helyzete, állapota felől érdeklődőt. Az utógondozottakat sem hanyagolják el, figyelmük mindenkire kiterjed. Az alkohol iránti beteges vonzalom sokféleképpen kitudódhat. Beszédesen bizonyíthatják az illető arcán a kék, zöld foltok, amelyeket részegen tántorogva könnyen beszerezhet. Szomorú pillanatok, amikor az önkiszolgáló boltokban egy üveg bort, vagy pálinkát elemelő szarkákat tartóztatnak fel. Közülük nem egy rendszeresen rajta veszt. A családi életben előforduló számtalan konfliktus, a garázdaság, a közúti közlekedésben elkövetett, néha jóvátehetetlen szabályszegések akár egy tanulmány önálló fejezetei lehetnének. Annyi azonban bizonyos, hogy a bódulat rabjai önpusztítók is és társadalmilag is veszélyesek. Esélyt adni Ebből adódnak a tennivalók, amelyek megkívánják, hogy kimondjuk; az alkoholisták kilétének felfedése, gyógyításuk, visszavezetésük a mindennapi életbe nemcsak az egészségügy, hanem az értü:< felelős társadalom kötelessége. Az a legjobb, ha sikerül a megfelelő időpontban beavatkozni, amikor még megfordítható a folyamat orvosi beavatkozás nélkül is. Ehhez azonban ismerni kell a rászorulókat, esélyt adni nekik a jelentkezésre, akár annak lehetőségét is megadva, hogy az első tétova próbálkozásoknál kilétüket se kelljen felfedniük. A szervezett segítségnyújtás keretei egyre kiterjedtebbek vidékünkön. Az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság kezdeményezésére decemberben Cegléden megalakult a várost és a vonzáskörzetet felölelő alkoholizmus elleni bizottság. Elnöke Sós János, a városi tanács elnökhelyettese, ügyvezető elnöke dr. Bányai Ildikó főorvos, a kórházi ideggondozó vezetője. A titkári posztot a tanácsi apparátusból töltik be. A több mint húsz tagot számláló, népes testületnek egyaránt tagjai a politikai, társadalmi szervezetek, a bűnüldöző szervek, a Vöröskereszt, az iskolák és a nagyobb üzemek, intézmények képviselői. Együttműködésük akkor válik hatékonnyá, ha mellőznek minden formális elemet, és személy szerint ki-ki tevőlegesen részt vesz a nem kevés feladat megoldásában. A legfontosabb cél a megelőzés; még akkor szólni, mielőtt megrögzött alkoholistává válik az egyén. Programba vették a közgondolkodás befolyásolását a helyes irányba, a szeszes italok keresletének, kínálatának átalakítását, a rászoruló személyek felkutatását és a szükséges jelzések megtételét. Nem kevésbé fontos a terápiás ellátás, majd a rehabilitáció megszervezése, a munkahelyen, a lakóterületen programok szervezése. A pénzügyi, gazdasági feltételek megteremtése sem elhanyagolható ez esetben. Tebfcrcsegély hová forduljon. Ügyét kellő diszkrécióval kezelik. Az orvosi közreműködést akár más ideggondozóban is megkaphatja, hogy ne tudódjon ki környezetében féltve titkolt káros szenvedélye. Az önkéntes elvonókúrára a ceglédi kórházban (szerda, szombat és vasárnap kivételével) minden nap reggel 7 és 9 óra között bárki jelentkezhet minden hivatalos papír nélkül. Környezettanulmány A bizottság a körzeti orvosok és ápolónők segítségnyújtására is számít, ök főleg a célnak megfelelő környezettanulmány elkészítésében működhetnek közre. Ehhez új kérdőíveket szerkesztenek, amelyek csak a valóban lényeges kérdéseket tartalmazzák. A propagandát kiterjesztik az iskolákra, munkahelyekre, ahol az ideggondozó főorvosa és egy ügyész szívesen vesz részt fórumokon. Jó jel, hogy például a Közgépben és a pedagógusok körében már a munkaterv is körvonalazódott ebben a témakörben. A munkáltatók előbb-utóbb belátják, nem jó, ha takargatják a dolgozóik körében tapasztalt iszákosságot. Akkor cselekednek helyesen, ha nagyobb szigorral lépnek fel, azokkal szemben viszont több megértést és tapintatot tanúsítanak, akiknek sikerült kigyógyulniuk ebből a káros szenvedélyből. Tamasi Tamás Az a cél, hogy minél több vállalatnál, intézményben alakuljon és működjön alkoholizmusellenes bizottság, létesüljön közösség a Cegléden már sok sikert elért Vitis klub mintájára, amely jó példát mutatva vonzza a magányosokat, megértő társaságra vágyókat. Nemsokára eljön az az idő, amikor egy megadott telefonszámot Cegléden is felhívhat bármelyik rászoruló. Nevének említése nélkül feltárhatja az alkoholizálással kapcsolatos gondjait, és tanácsot kaphat, Január 22-én, szerda délelőtt 8-tól 12 óráig dr. Horváth Géza, a városi tanács vb-titkára fogadóórákat tart a városházán hivatali szabójában. Február első vasárnapján, 2-án országos állat-, kirakó dó- és autóvásárt tartanak Albcrtirsán. Árnyék suhan át az arcán. Hangjában szilánkok. Fiséi Gáborné főkönyvelő-helyettes; — Ha tehetném, 1985-öt kitörölném az életerőből. Csak annyi... (Csend.) — Még idegen vagyok a városban, hisz alig három hete költöztem ide. Bár átutazóként iártam Cegléden — az egészen más —, most ismerkedem vele, felfedezem magamnak. Már tudom, hol vannak a fontosabb üzletek, intézmények. Kedvesek az emberek, és lehangolóan rosszak az utak. Vállalatomnál néhány napja dolgozom. Ez a második munkahelyem. Az előzőnél, ahol kellemes 20 évet töltöttem el, nagyon megbecsültek, és értékes volt számukra a munkám. Ezt várom az új cégemtől is, és azt, hogy mielőbb megkapjam a lakást, ami nekem borzasztóan fontos. Mert a legkényelmesebb albérlet sem tudja elhitetni velem a saját otthon illúzióját. Révedezve néz ki az ablakon. Valahol messze van. — Egyszerű mosolyogniva- lóan hétköznapi dolgokat kívánok: nyugalmat. És szere- tetet kis családomtól, gyermekeimtől. Rita Szegeden kéz dő gimnazista — kollégiumban lakik —, biológia-testnevelés szakos tanár szeretne lenni. Klárika még elsős, itt, a Táncsicsban. Remekül viselkedett, gyorsan beilleszkedett a közösségbe. A legszebb az, amikor a hét végén együtt lehettünk. Általuk, velük jó volna újra megtalálni önmagam, s boldog lennék, ha ez 86-b.an sikerülne. Ottohál Vilmos rendezőiroda-vezető prospektusokat, színes fotókat mutat. Mókásan összeráncolja homlokát. — Nincs mit elfelejtenem. Amit szívesen felidéznék ismét, annál több van. Hiába, a munkám sok élményt ad. Megrendelőink életük egy kiemelkedő eseményét bízzák ránk. Elég volna nem gondolni olyan apróságokra, mint a menyasszonyi csokor. Micsoda szégyen lenne! Nem hibáztunk. Az arany- és ezüstlakodalmak mellett emlékezetesek azoknak a munkatársainknak az esküvője, akik velünk, nálunk dolgoztak szavalóként, zenészként. Immár ők is átélhették, milyen érzés főszereplőként az anyakönyvvezető elé állni. Többek között Kocsis Judit, a József Attila Színház művésznője is itt köPárfiiapi e!őkésiietek Februárban gazdaságpolitikai pártnapok lesznek szerte az országban, így városunkban és íalvainkban is. Párttagok és pártonkívüliek sokasága kap tájékoztatást hazánk gazdasági helyzetéről, a hetedik ötéves terv céljairól, az 1988-os népgazdasági tervekről és a pontosan körvonalazott helyi gazdasági teendőkről. Felhasználják a hagyományos fórumok, munkásgyűlések, termelési tanácskozások nyújtotta lehetőségeket is. A rendezvényeken a gazdasági, hivatali, intézményi vezetők, a helyi pártszervek vezetői, az irányító pártszervek tisztségviselői, a politikai apparátus munkatársai lesznek az előadók. Számukra eligazító tanácskozást tartanak január 27-én, hétfőn délután fél 2- kor a városi pártszékházban, ahol Lányi György, az MSZMP Központi Bizottsága agitációs és propagamdaosztályának alosztályvezetője lesz az előadó. Ez az összejövetel lép az eredetileg január 23-ra tervezett elméleti konferencia helyébe, amelyet így összevontan tartanak meg az érintetteknek. Megérdemelt dicséret Vidáman fújják a nétát Az albertirsai ünnepségek egyik kedves színfoltja a fúvószenekar szereplése. A zenekar 1983 februárjában alakult meg az abonyi Bihari János Zeneiskola albertirsai növendékeiből. Első karmestere Kertész Béla tanár volt. Ö erősen kézben tartotta a zenekart, szigorú volt a próbákon, ennek köszönhető, hogy már az 1983. április 4-i ünnepségen a zenekar felléphetett a Himnusszal. A Bél-Pest Megyei Afész Dózsa György úti oktatási kabinetjében ruházati, műszaki cs háztartási cikkekkel foglalkozó eladótanulók, összesen százharmincnégy fiatal csoportos gyakorlati kénzése folyik. Képünkön: Orosz Zoltánná szakoktató és a másodévesek Apátl-Tóth Sándor felvétele A gyerekek rendszeresen jártak a próbákra és szorgalmukkal, figyelmükkel segítették a karmester munkáját. Üjabb bemutatkozásra az alakulás évének végén került sor, a november 7-i ünnepi nagygyűlésen. Azután további fellépések következtek iskolai és községi rendezvényeken. Nyáron az egész zenekar tíznapos táborozáson vett részt a Balaton mellett. A kis csapat tagjai jobban megismerhették egymást, ott váltak valóban egységessé. Minden délelőtt próbáltak, s délután játékos programokon vehettek részt. Együtt kirándultak Tihanyba, sokat fürödtek, napoztak, ösz- szel kipihenten kezdték a tanévet és a próbákra is lelkesebben jártak. Novemberben újabb fellépésük volt a községi ünnepségen, majd december 1-én a területi asztalitenisz úttörőolimpián szerepeltok nem kis sikerrel. Ez volt a zenekar utolsó fellépése Kertész Bélával. Januárban új karmester érkezett Schmidt József zenetanár személyében. A kis zenészek ezután is ugyanolyan szorgalommal és lelkesedéssel jártak és készültek a próbákra, mint régen. Az eredmény nem maradt el, hiszen 1985 májusában részt vehettek a Ráckevén megtartott megyei szintű zenekari fesztiválon. Igaz, nem értek el kiemelkedő helyezést, de szereplésük színvonalas és sikeres volt. A zsűri tagjaitól szóbeli dicséretet kaptak. Azóta csaknem egy év telt el. Közben szereplések sorozata következett. A zenekar semmit sem vesztett eddigi színvonalából. Minden gyerek igyekszik legjobb tudása szerint játszani és mindnyájan remélik, hogy még nagyon sok szereplés és siker vár rájuk. Nagy Brigitta tött házasságot, ahonnan elindul t— Januártól szerdánként 8 óráig vagyunk nyitva. Csak egyetlen pár keressen fel bennünket ebben az időpontban, akkor már megéri. Igény van arra, hogy a szertartást videokazettán megörökítsük. Talán a kedvező, elérhető ár az oka annak, hogy egyre többen kérik ezt a szolgáltatásunkat. Persze, az lenne igazán szép, ha a nálunk kötött házasságok kiállnák az idő próbáját. — A magánéletem ne legyen rosszabb, mint tavaly. Tanácstagként igyekszem, hogy teljesüljön a gázprogram, 100 embernek jelentene kényelmet, köztük nekem is. S végül, örülnék, ha kislányaim nem okoznának csalódást, jól tanulnának. Bili* Felmelegít a derűje, s az a természetesség, ahogy mesél. Németh Ferencné ABC-áru- házi pénztáros: — Csendes év volt, amolyan állóvíz. Semmi kellemetlen eset nem kavart hullámokat. Nem mintha ez hiányzott volna. Jó visszagondolni a kirándulásainkra. Férjemmel Sopronban nyaraltunk, gyönyörű volt. Szentendrén a bri. gádunkkal néztünk szét. Egész nap esett az eső, ám az sem tudta elmosni a vidámságunkat. — Szó van arról, hogy az idén talán üzletvezető-helyettes leszek. Nem ijesztő a feladat. Megbízottként gyakorolhattam már ezt a szerepet. Azon még nem gondolkoztam, mit és hogyan csinálnék. Nem akarok előre tervezgetni. Ki szoktak nevetni, amikor azt mondom: oh, de elmennék Isztambulba egy napra, né. hány órára a vásárba. Nem azért, hogy ékszert, bundát vagy bármit vegyek. Csupán a vásár hangulatáért, hogy eredetiben láthassam, hallhassam — ne csak filmen — a kereskedőket, amint portékáikat kínálják és eladják, vagy ahogy a vevők alkudoznak. Fantasztikus! Egyébként biztos, hogy a munkámban Isztambul nélkül is lesznek majd elképzeléseim. — Imádom a csöppségeket. Mikor a közelembe kerül egy, nem bírom megállni, hogy ne babusgassam. A sors rossz tréfája, hogy eddig nem születhetett gyermekem. Most felcsillant a remény. És én úgy várom ..., mi úgy várjuk a pici csodát, azt az emberkét, aki teljessé tehetné az életünket. Igaz, akkor elúszna a magasabb beosztás. Azt hiszi, bánnám? Lukács András üveges: — Hát az elmúlt év nem volt olyan szerencsés, mint 1984. amikor négyesünk lett a lottón, de azért panaszra sem- mj okom. Elkezdtük a lakást hővíteni, külön klassz ez az enyhe idő, mert annyit haladtunk, hogy májusban kellene ott tartani, ahol most. — Az idén nem tervezek változtatást a munkámban, öt évvel ezelőtt beadtam a postának a telefonkérelmemet, igazán összejöhetne már a dolog. Nem arról van szó, hogy telefon nélkül nem tudok dolgozni, vagy meg akarom játszani magam. Az embereknek is jobb, ha nem kell potyára elsza’adni hozzám, mert még nem készült el, amit megrendeltek. Idecsörögnek, s esetleg megpsóroinak egy fölösleges utat. Sok a meló, ami nem baj, de az már igen. hogy — — úgy érzem — eléggé türelmetlenek az emberek. Most hoznak valamit, és azt szeretnék, hogy mindjárt meg is csináljam. Az szinte nem számit, hogy ötvenen vannak előttük. S azt hiszem, azok a türelmetlenebbek, akik nem dolgoztak még normában. Remélem, hogy az idén megértőbbek lesznek a kuncsaftok. — Itthon az a vágyam, hogy befejezzük az építkezést. És szeretnék egy kicsit többet lenni a családommal. S örülni két kislányomnak, a kisebbik pár napja óvodás, a nagyobbik szeptemberben megy suliba. Fehér Ferenc ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Fogadóórák Wásás*
