Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 15. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM 1986. JANUAR 18., SZO.MBAT SzeretetpétSó gondoskodás Szabadulás az ital rabságából Az alkoholizmus ellen szervezkednek üt hozhat 1986? Jó volna megtalálni önmagamat Mi az, amire nem szíve­sem emlékszik az elmúlt évből? Mit vár, mit sze­retne elérni a munkájában és a magánéletében? A Toldy Ferenc Kórház ideggondozójában a város és vonzáskörzete majd’ százezer lakója közül 1980-ban 400 ke­zelt alkoholistát tartottak nyil­ván, míg napjainkban 1033-at. Helytelen következtetésre jut­na, aki azt gondolná, hogy ilyen ijesztő mértékben szapo­rodott azóta az ital rabjainak száma. Sokkal inkább arról van szó, hogy a rászorulók fel­derítése, orvosi ellátása eny- nyivel szélesebb körűvé vált. Természetesen az sem igaz, hogy minden iszákosról tud­nak, illetve átfogóvá vált vol­na a megmentésükért folyta­tott következetes, bár néha kudarcokra ítélt harc. Az vi­szont jó jel a bajban, hogy az önként jelentkezők száma nőtt leginkább, s már fele-fele az arány a magukat felfedők és a kényszerelvonó kezelésre kötelezettek között. Nyilván sokan rájöttek, hogy nekik is előnyösebb, ha hatósági pro­cedúra nélkül, akták készíté­sét és vándoroltatását mellőz­ve szabadulnak meg szörnyű betegségüktől. Ezeknek a Bajban levő em­bereknek segítő kezet kell nyújtani, hogy megkapaszkod­hassanak, szilárd talajt érez- h essenek a lábuk alatt. A magánéletükből hiányzó sze- retetet a társadalom gondos­kodásának kell pótolnia, meg­oldva a valahova tartozás sok­szor kilátástalannak tűnő és az italhoz vezető problémáját. Aki felkerül a gyógyító intéz­mény listájára, az nem vész szem elől. A körzeti nővérek évente kétszer otthonába is beköszönnek. A gondozónők pedig látogatási terv alapján jutnak el hozzájuk. Az már más kérdés, hogy a meglátogatottak egy része há­lás a sorskövetésért, mert se­gítségnyújtásként fogja _ fel, míg a visszaeső zaklatásnak hiszi, s éppen ezért nem va­lami barátságosan fogadja a helyzete, állapota felől érdek­lődőt. Az utógondozottakat sem hanyagolják el, figyelmük min­denkire kiterjed. Az alkohol iránti beteges vonzalom sokféleképpen kitu­dódhat. Beszédesen bizonyít­hatják az illető arcán a kék, zöld foltok, amelyeket része­gen tántorogva könnyen be­szerezhet. Szomorú pillanatok, amikor az önkiszolgáló bol­tokban egy üveg bort, vagy pálinkát elemelő szarkákat tartóztatnak fel. Közülük nem egy rendszeresen rajta veszt. A családi életben előforduló számtalan konfliktus, a garáz­daság, a közúti közlekedésben elkövetett, néha jóvátehetetlen szabályszegések akár egy ta­nulmány önálló fejezetei le­hetnének. Annyi azonban bi­zonyos, hogy a bódulat rabjai önpusztítók is és társadalmi­lag is veszélyesek. Esélyt adni Ebből adódnak a tenniva­lók, amelyek megkívánják, hogy kimondjuk; az alkoho­listák kilétének felfedése, gyó­gyításuk, visszavezetésük a mindennapi életbe nemcsak az egészségügy, hanem az értü:< felelős társadalom kötelessé­ge. Az a legjobb, ha sikerül a megfelelő időpontban beavat­kozni, amikor még megfordít­ható a folyamat orvosi beavat­kozás nélkül is. Ehhez azon­ban ismerni kell a rászoruló­kat, esélyt adni nekik a je­lentkezésre, akár annak lehe­tőségét is megadva, hogy az első tétova próbálkozásoknál kilétüket se kelljen felfedniük. A szervezett segítségnyújtás keretei egyre kiterjedtebbek vidékünkön. Az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság kez­deményezésére decemberben Cegléden megalakult a várost és a vonzáskörzetet felölelő alkoholizmus elleni bizottság. Elnöke Sós János, a városi ta­nács elnökhelyettese, ügyveze­tő elnöke dr. Bányai Ildikó fő­orvos, a kórházi ideggondozó vezetője. A titkári posztot a tanácsi apparátusból töltik be. A több mint húsz tagot szám­láló, népes testületnek egy­aránt tagjai a politikai, tár­sadalmi szervezetek, a bűn­üldöző szervek, a Vöröske­reszt, az iskolák és a nagyobb üzemek, intézmények képvise­lői. Együttműködésük akkor válik hatékonnyá, ha mellőz­nek minden formális elemet, és személy szerint ki-ki tevő­legesen részt vesz a nem ke­vés feladat megoldásában. A legfontosabb cél a megelőzés; még akkor szólni, mielőtt meg­rögzött alkoholistává válik az egyén. Programba vették a közgon­dolkodás befolyásolását a he­lyes irányba, a szeszes italok keresletének, kínálatának át­alakítását, a rászoruló szemé­lyek felkutatását és a szüksé­ges jelzések megtételét. Nem kevésbé fontos a terápiás ellá­tás, majd a rehabilitáció meg­szervezése, a munkahelyen, a lakóterületen programok szer­vezése. A pénzügyi, gazdasági feltételek megteremtése sem elhanyagolható ez esetben. Tebfcrcsegély hová forduljon. Ügyét kellő diszkrécióval kezelik. Az or­vosi közreműködést akár más ideggondozóban is megkap­hatja, hogy ne tudódjon ki környezetében féltve titkolt káros szenvedélye. Az önkén­tes elvonókúrára a ceglédi kórházban (szerda, szombat és vasárnap kivételével) minden nap reggel 7 és 9 óra között bárki jelentkezhet minden hi­vatalos papír nélkül. Környezettanulmány A bizottság a körzeti orvo­sok és ápolónők segítségnyúj­tására is számít, ök főleg a célnak megfelelő környezetta­nulmány elkészítésében mű­ködhetnek közre. Ehhez új kérdőíveket szerkesztenek, amelyek csak a valóban lé­nyeges kérdéseket tartalmaz­zák. A propagandát kiterjesz­tik az iskolákra, munkahe­lyekre, ahol az ideggondozó főorvosa és egy ügyész szíve­sen vesz részt fórumokon. Jó jel, hogy például a Közgép­ben és a pedagógusok körében már a munkaterv is körvona­lazódott ebben a témakörben. A munkáltatók előbb-utóbb belátják, nem jó, ha takar­gatják a dolgozóik körében tapasztalt iszákosságot. Akkor cselekednek helyesen, ha na­gyobb szigorral lépnek fel, azokkal szemben viszont több megértést és tapintatot tanú­sítanak, akiknek sikerült ki­gyógyulniuk ebből a káros szenvedélyből. Tamasi Tamás Az a cél, hogy minél több vállalatnál, intézményben ala­kuljon és működjön alkoholiz­musellenes bizottság, létesül­jön közösség a Cegléden már sok sikert elért Vitis klub min­tájára, amely jó példát mutat­va vonzza a magányosokat, megértő társaságra vágyókat. Nemsokára eljön az az idő, amikor egy megadott telefon­számot Cegléden is felhívhat bármelyik rászoruló. Nevének említése nélkül feltárhatja az alkoholizálással kapcsolatos gondjait, és tanácsot kaphat, Január 22-én, szerda dél­előtt 8-tól 12 óráig dr. Hor­váth Géza, a városi tanács vb-titkára fogadóórákat tart a városházán hivatali szabó­jában. Február első vasárnapján, 2-án országos állat-, kirakó dó- és autóvásárt tartanak Albcrtirsán. Árnyék suhan át az arcán. Hangjában szilánkok. Fiséi Gáborné főkönyvelő-helyettes; — Ha tehetném, 1985-öt ki­törölném az életerőből. Csak annyi... (Csend.) — Még idegen vagyok a vá­rosban, hisz alig három hete költöztem ide. Bár átutazóként iártam Cegléden — az egészen más —, most ismerkedem ve­le, felfedezem magamnak. Már tudom, hol vannak a fon­tosabb üzletek, intézmények. Kedvesek az emberek, és le­hangolóan rosszak az utak. Vállalatomnál néhány napja dolgozom. Ez a második munkahelyem. Az előzőnél, ahol kellemes 20 évet töltöt­tem el, nagyon megbecsültek, és értékes volt számukra a munkám. Ezt várom az új cé­gemtől is, és azt, hogy mielőbb megkapjam a lakást, ami ne­kem borzasztóan fontos. Mert a legkényelmesebb albérlet sem tudja elhitetni velem a saját otthon illúzióját. Révedezve néz ki az abla­kon. Valahol messze van. — Egyszerű mosolyogniva- lóan hétköznapi dolgokat kí­vánok: nyugalmat. És szere- tetet kis családomtól, gyer­mekeimtől. Rita Szegeden kéz dő gimnazista — kollégium­ban lakik —, biológia-testne­velés szakos tanár szeretne lenni. Klárika még elsős, itt, a Táncsicsban. Remekül vi­selkedett, gyorsan beilleszke­dett a közösségbe. A legszebb az, amikor a hét végén együtt lehettünk. Általuk, velük jó volna újra megtalálni önma­gam, s boldog lennék, ha ez 86-b.an sikerülne. Ottohál Vilmos rendezőiro­da-vezető prospektusokat, szí­nes fotókat mutat. Mókásan összeráncolja homlokát. — Nincs mit elfelejtenem. Amit szívesen felidéznék is­mét, annál több van. Hiába, a munkám sok élményt ad. Megrendelőink életük egy ki­emelkedő eseményét bízzák ránk. Elég volna nem gondol­ni olyan apróságokra, mint a menyasszonyi csokor. Micsoda szégyen lenne! Nem hibáz­tunk. Az arany- és ezüstlako­dalmak mellett emlékezetesek azoknak a munkatársainknak az esküvője, akik velünk, ná­lunk dolgoztak szavalóként, zenészként. Immár ők is átél­hették, milyen érzés fősze­replőként az anyakönyvveze­tő elé állni. Többek között Kocsis Judit, a József Attila Színház művésznője is itt kö­Párfiiapi e!őkésiietek Februárban gazdaságpoliti­kai pártnapok lesznek szerte az országban, így városunk­ban és íalvainkban is. Párt­tagok és pártonkívüliek soka­sága kap tájékoztatást hazánk gazdasági helyzetéről, a hete­dik ötéves terv céljairól, az 1988-os népgazdasági tervek­ről és a pontosan körvonala­zott helyi gazdasági teendők­ről. Felhasználják a hagyo­mányos fórumok, munkásgyű­lések, termelési tanácskozások nyújtotta lehetőségeket is. A rendezvényeken a gazdasági, hivatali, intézményi vezetők, a helyi pártszervek vezetői, az irányító pártszervek tiszt­ségviselői, a politikai appará­tus munkatársai lesznek az előadók. Számukra eligazító tanácskozást tartanak január 27-én, hétfőn délután fél 2- kor a városi pártszékházban, ahol Lányi György, az MSZMP Központi Bizottsága agitációs és propagamdaosztályának al­osztályvezetője lesz az előadó. Ez az összejövetel lép az eredetileg január 23-ra terve­zett elméleti konferencia he­lyébe, amelyet így összevon­tan tartanak meg az érintet­teknek. Megérdemelt dicséret Vidáman fújják a nétát Az albertirsai ünnepségek egyik kedves színfoltja a fú­vószenekar szereplése. A ze­nekar 1983 februárjában ala­kult meg az abonyi Bihari Já­nos Zeneiskola albertirsai nö­vendékeiből. Első karmestere Kertész Béla tanár volt. Ö erősen kézben tartotta a ze­nekart, szigorú volt a próbá­kon, ennek köszönhető, hogy már az 1983. április 4-i ün­nepségen a zenekar felléphe­tett a Himnusszal. A Bél-Pest Megyei Afész Dózsa György úti oktatási kabinetjében ruházati, műszaki cs ház­tartási cikkekkel foglalkozó eladótanulók, összesen százharmincnégy fiatal csoportos gyakorlati kénzése folyik. Képünkön: Orosz Zoltánná szakoktató és a másodévesek Apátl-Tóth Sándor felvétele A gyerekek rendszeresen jártak a próbákra és szorgal­mukkal, figyelmükkel segítet­ték a karmester munkáját. Üjabb bemutatkozásra az ala­kulás évének végén került sor, a november 7-i ünnepi nagygyűlésen. Azután további fellépések következtek iskolai és községi rendezvényeken. Nyáron az egész zenekar tíz­napos táborozáson vett részt a Balaton mellett. A kis csapat tagjai jobban megismerhették egymást, ott váltak valóban egységessé. Minden délelőtt próbáltak, s délután játékos programokon vehettek részt. Együtt kirándultak Tihanyba, sokat fürödtek, napoztak, ösz- szel kipihenten kezdték a tan­évet és a próbákra is lelkeseb­ben jártak. Novemberben újabb fellé­pésük volt a községi ünnep­ségen, majd december 1-én a területi asztalitenisz úttörő­olimpián szerepeltok nem kis sikerrel. Ez volt a zenekar utolsó fellépése Kertész Bé­lával. Januárban új karmes­ter érkezett Schmidt József zenetanár személyében. A kis zenészek ezután is ugyanolyan szorgalommal és lelkesedéssel jártak és készültek a próbák­ra, mint régen. Az eredmény nem maradt el, hiszen 1985 májusában részt vehettek a Ráckevén megtartott megyei szintű zenekari fesztiválon. Igaz, nem értek el kiemelkedő helyezést, de szereplésük szín­vonalas és sikeres volt. A zsű­ri tagjaitól szóbeli dicséretet kaptak. Azóta csaknem egy év telt el. Közben szereplések soroza­ta következett. A zenekar semmit sem vesztett eddigi színvonalából. Minden gyerek igyekszik legjobb tudása sze­rint játszani és mindnyájan remélik, hogy még nagyon sok szereplés és siker vár rájuk. Nagy Brigitta tött házasságot, ahonnan elin­dul t­— Januártól szerdánként 8 óráig vagyunk nyitva. Csak egyetlen pár keressen fel ben­nünket ebben az időpontban, akkor már megéri. Igény van arra, hogy a szertartást video­kazettán megörökítsük. Talán a kedvező, elérhető ár az oka annak, hogy egyre többen ké­rik ezt a szolgáltatásunkat. Persze, az lenne igazán szép, ha a nálunk kötött házassá­gok kiállnák az idő próbáját. — A magánéletem ne legyen rosszabb, mint tavaly. Tanács­tagként igyekszem, hogy tel­jesüljön a gázprogram, 100 embernek jelentene kényel­met, köztük nekem is. S vé­gül, örülnék, ha kislányaim nem okoznának csalódást, jól tanulnának. Bili* Felmelegít a derűje, s az a természetesség, ahogy mesél. Németh Ferencné ABC-áru- házi pénztáros: — Csendes év volt, amolyan állóvíz. Semmi kellemetlen eset nem kavart hullámokat. Nem mintha ez hiányzott vol­na. Jó visszagondolni a ki­rándulásainkra. Férjemmel Sopronban nyaraltunk, gyö­nyörű volt. Szentendrén a bri. gádunkkal néztünk szét. Egész nap esett az eső, ám az sem tudta elmosni a vidámságun­kat. — Szó van arról, hogy az idén talán üzletvezető-helyet­tes leszek. Nem ijesztő a fel­adat. Megbízottként gyakorol­hattam már ezt a szerepet. Azon még nem gondolkoztam, mit és hogyan csinálnék. Nem akarok előre tervezgetni. Ki szoktak nevetni, amikor azt mondom: oh, de elmennék Isztambulba egy napra, né. hány órára a vásárba. Nem azért, hogy ékszert, bundát vagy bármit vegyek. Csupán a vásár hangulatáért, hogy eredetiben láthassam, hall­hassam — ne csak filmen — a kereskedőket, amint porté­káikat kínálják és eladják, vagy ahogy a vevők alkudoz­nak. Fantasztikus! Egyébként biztos, hogy a munkámban Isztambul nélkül is lesznek majd elképzeléseim. — Imádom a csöppségeket. Mikor a közelembe kerül egy, nem bírom megállni, hogy ne babusgassam. A sors rossz tréfája, hogy eddig nem szü­lethetett gyermekem. Most felcsillant a remény. És én úgy várom ..., mi úgy várjuk a pici csodát, azt az ember­két, aki teljessé tehetné az életünket. Igaz, akkor elúsz­na a magasabb beosztás. Azt hiszi, bánnám? Lukács András üveges: — Hát az elmúlt év nem volt olyan szerencsés, mint 1984. amikor négyesünk lett a lottón, de azért panaszra sem- mj okom. Elkezdtük a lakást hővíteni, külön klassz ez az enyhe idő, mert annyit ha­ladtunk, hogy májusban kel­lene ott tartani, ahol most. — Az idén nem tervezek változtatást a munkámban, öt évvel ezelőtt beadtam a pos­tának a telefonkérelmemet, igazán összejöhetne már a do­log. Nem arról van szó, hogy telefon nélkül nem tudok dol­gozni, vagy meg akarom ját­szani magam. Az embereknek is jobb, ha nem kell potyára elsza’adni hozzám, mert még nem készült el, amit megren­deltek. Idecsörögnek, s esetleg megpsóroinak egy fölösleges utat. Sok a meló, ami nem baj, de az már igen. hogy — — úgy érzem — eléggé türel­metlenek az emberek. Most hoznak valamit, és azt szeret­nék, hogy mindjárt meg is csináljam. Az szinte nem szá­mit, hogy ötvenen vannak előttük. S azt hiszem, azok a türelmetlenebbek, akik nem dolgoztak még normában. Re­mélem, hogy az idén megér­tőbbek lesznek a kuncsaftok. — Itthon az a vágyam, hogy befejezzük az építkezést. És szeretnék egy kicsit többet lenni a családommal. S örül­ni két kislányomnak, a kiseb­bik pár napja óvodás, a na­gyobbik szeptemberben megy suliba. Fehér Ferenc ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Fogadóórák Wásás*

Next

/
Oldalképek
Tartalom