Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 15. szám

DÖL1JO A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 15. SZÄM 1986. JANUÁR 18., SZOMBAT Népi eiíenirik vizsgálták Silnd több gyermek veszélyben Á vizsgálat vezetője azt mondta a népi ellenőrzési bi­zottság ülésén, hogy ők a gyermek, nem pedig a család helyzetére voltak kíváncsiak akkor, amikor a velük való foglalkozás hatékonyságát te­kintették át. Hol tekintették át? Hogyan tekintették át? Vizsgálták a gyermek- és ifjú­ságvédelmi feladatokat ellátó tanácsokat, a gyámhatóságok tevékenységét, az oktatási in­tézmények ebbéli munkáját. Amikor tehát a veszélyeztetett gyermekek és fiatalok helyze­tére voltak kíváncsiak, a ha­tóságok és intézmények olda­láról megtudható tényeket is­merték meg. Hogy hogyan, az ki fog derülni, ha követjük a vizsgálatról készült összefog­laló fontosabb megállapításait, megjegyzéseit, következteté­seit. Ügy találták, hogy a szak- igazgatási szervek a veszélyez­tetettség kialakulásának meg­előzése végett folyamatos felderítést végeznek, amelyben a védőnők, óvónők, iskolai gyermekvédelmi felelősök is segítségükre vannak. Rendsze­resen ellenőrzik a veszélyez­tetett kiskorúakat, családju­kat, figyelik életvitelüket. Ta­nácsokkal látják el a kisko­rúakat és a szülőket egyaránt. A már meglevő bajok ellen óvintézkedéseket tesznek. Ilyen a szülő figyelmeztetése, a helyes magatartásra való kötelezése, pártfogó kirende­lése. (Védő-óvó intézkedés húszféle lehetséges.) A sta­tisztikai adatok alapján a vizsgálók következtetése: a megelőzés végül is nem bizo­nyul kellő hatékonyságúnak. A vizsgált időszakban, Valkó kivételével, valameny- nyi helyen nőtt a veszélyez­tetett kiskorúak száma. Nem is csekély mértékben. Gödöl­lőn egy híján ötven, Aszódon 112. Dányban 34, Túrán 54 szá­zalékkal. Ugyancsak Valkó ki­vételével gyermek- és ifjúsági bizottság működik a települé­seken. Ezek felderítenek, té­nyeket állapítanak meg, ellen­őriznek. Konkrét esetekben tesznek megoldási javaslatot. Egyebek között segélyezésre, állami gondozásba vételre. Aszódon és Dányban régeb­ben voltak ifjúsági őrjáratok, ezek a vendéglőkben ellen­őrizték a fiatalokat. Üjabban ilyenek nem léteznek. A társadalmi szervezetek az egyik helyen így, a másikon úgy kapcsolódnak be ebbe a tevékenységbe. Gödöllőn és Dányban a szakigazgatási szerv, a Vöröskereszt, a nép­front, a KISZ-bizottság és az úttörőcsapatok között nem jött létre együttműködés eb­ben a tekintetben. (A város­ban most készítik elő a koor­dinációt.) Túrán és Valkón az iskolák úttörőcsapatával jól együtt dolgozik a szakigazga­tási szerv. Aszódon családvé­delmi szolgálat jött létre a Vöröskereszt-szervezet kezde­ményezésére. Tagjai Vöröske­reszt-aktívák, védőnők, peda­gógusok, ifjúságvédelmi meg­bízott, körzeti orvos. Alkohol, bírság A védőnők szerepét minde­nütt jónak értékelték. Isme­rik, nyilvántartják körzetük veszélyeztetett gyermekeit, na­pi kapcsolatban állnak a gyámügyi ■ előadóval, környe­zettanulmányokat készítenek, bölcsődei felvételre, állami gondozásba vételre, intézeti elhelyezésre, segélyezésre, pártfogó kirendelésére tesz­nek javaslatot. A cigánycsalá­dokat rendszeresen segítik a családtervezésben. Mit lát a gyámhatóság? Például azt, hogy a városba!) és a vizsgált községekben a veszélyeztetettek legnagyobb része csonka családban él, fe­lelőtlenül, házasságon kívül szülték őket. Valkón a legna­gyobb gond anyagi okokra ve­zethető vissza. Aszódon és Dányban erőteljesen nőtt a rossz lakáskörülmények között élők száma. Valkón sokuk családjában dívik az alkoho­lizmus. A gyámhatóságok, jogszabály adta lehetőségükkel élve, többször kezdeményeztek alkoholelvonó kezelést, illető­leg bírságolást. Segély, gondozás Az anyagi nehézségeket se­gélyekkel igyekeznek enyhí­teni. Az egy családra jutó ösz- szegek eltérőek. A legalacso­nyabb Aszódon, a legmaga­sabb Dányban, 1500, 4100 fo­rint. A rendkívüli segély is Dányban a legmagasabb, meg­közelíti az 1400 forintot, Gö­döllőn a legalacsonyabb, va­lamivel több mint 400 forint. Megfelelő a kapcsolatuk a gyámhatóságoknak az isko­lákkal. Együttműködve a hi­vatásos pártfogóval az állami gondozás megszűnése után is figyelemmel kísérik a kiskorú helyzetének alakulását. Túrát kivéve, ahol kezdő az ügyin­téző, mindenütt legalább tíz­évi gyakorlattal rendelkeznek a gyámügyi előadók. Mást, másképpen Az iskolákban a gyermek- és ifjúságvédelmi feladatokat az erre a céllra kijelölt felelős látja el. Jó kapcsolatot tarta­nak a szülői munkaközösség­gel, nem mondható el ugyanez a szülők munkahelyével kap­csolatosan. Az iskolákban is azt tapasztalták a népi ellen­őrök, hogy a veszélyeztetett és hátrányos helyzetű, vala­mint a nehezen nevelhető gyermekek száma emelkedő irányzatú. A legmagasabb Gö­döllőn a Damjanich, az aszódi és a valkói iskolában, a leg­alacsonyabb Túrán. Ilyesféle a látlelet, amit a népi ellenőrök készítettek. Lé­nyege körülbelül az, hogy az arra hivatottak megteszik, ami a dolguk. A vizsgálódók mégis javaslatok terjedelmes listáját állították össze, és küldték el a megfelelő helyre. A veszélyeztetettek szaporodó száma ugyanis nyugtalanító. Ha tudjuk, hogy a hivatalos és félhivatalos emberek kielé­gítően igyekeznek ellene hat­ni, még inkább az. Többet kell tenni. Talán mást és más­képp is. K. P. Időszerű felújítás Idén a baromfitermelők a tavalyinál mintegy 25 ezer tonnával több brojlercsirkét adnak. Helyzetüket javítja, hogy a felvásárlási ár emel­kedett, és a takarmányellátás is kedvezőbb lett, mivel ja­vult az eleségek összetétele. Gondot okoz viszont, hogy az épületek berendezésének egy része elavult, ezért a rekonst­rukció számos gazdaságban időszerűvé vált. A kistermelőknek nem jár létesítményeik felújításához központi kedvezmény, ám munkájukat jól segíti az, hogy a velük kapcsolatban lévő mezőgazdasági nagyüzemek természetben adnak termelési előleget. A nap programja Január 18-án és 19-én: Gödöllő, művelődési ház: Gödöllői művészek csopor­tos kiállítása, megtekinthető 10—19 óráig. A hét gödöllői műtárgya: Nagy Sándor: Bőrparaván, megtekinthető az előtérben. Szellős ruha, blúz 5 ■ ■ Fyr, ** ~J1 % &S ..-v Ebben a hónapban körülbelül ezeregyszáz szellős ruhát cs nyoleszáz blúzt varrnak a gödöllői Diana Ruhaipari Szövetke­zet kartali üzemében. Képünkön: Szűcs Petemé, Tóth Jánosné, Kiss Éva és Horváth Istvánné ruhavairás közben Hancsovszki János felvétele Színház Előzetes a februárra Pantomimesek találkozója Gödöllői A februári színházi előze­tesről szóló híradásunkat az­zal -kezdjük, hogy a legutóbbi ismertetésünkben közölt má- sodikai kaposvári előadást el­halasztották. S most lássuk, mit kínálnak az év legrövi­debb hónapjára. Elsőként a Dunaújvárosi Bemutatószín­pad vendégszerepei a városi művelődési központban. Lars Norén: Az éjszaka a nappal anyja. A művet a magyar kö­zönség az 1984-es tavaszi fesztiválon láthatta, a Svéd Királyi Drámai Színház elő­adásában. A dunaújvárosiak produkciója a mű magyaror­szági bemutatója. Szereplők: Blaskó Péter, Timár Éva, Bregyan Péter, Mihályi Győ­ző. Rendezte Csiszár Imre. Az időpont: február 10., dél­után fél 5, este fél 8. A belé­pő 80 forint, elővétel január 20-tól. A következő esemény Ud­varos Dorottya Átutazó című élő lemezbemutatója. Közre­működik Eperjes Károly, kí­sér Dés László és együttese. Február 23-án 16 órakor. Az erre szóló jegyek ára szintén 80 forint, ugyancsak 20-tól kaphatók. S ezzel a februári programnak vége. Megemlítünk egy márciusi előadást is, mert arra a je­gyek február 3-tól vásárolha­tók. Tehát március 2-án a Katona József Színház ven­dégszerepei városunkban. A fővárosi társulat művészei Luigi Pirandello Az ember, az állat és az erény című víg­játékát mutatják be három felvonásban, Zsámbéki Gábor rendezésében. Szereplők: Be­nedek Miklós, Csonka Ibolya, Újlaki Dénes, Szacsvay László, Csomós Mari, Vajda Vilmos, Dél József főiskolai hallgatók, Erdős Bálint, Bodnár Erika, Lengyel Ferenc főiskolai hall­gató. A belépő 80 forint. Csemegével is szolgál a feb­ruár. Hivatásos pantomimesek találkoznak 14-én és 15-én a művelődési központban. Cso­portok és szólisták lépnek fel pénteken, szombaton. A prog­ram a következő. Péntek, 19 órától: Vakító éjszakák (Pingvin együttes), Válogatás (Karsai Rt.), Négy évszak (M. Kecskés András). Szombaton, 15 órától: Pie- rott és a szomorú királylány (az Artus Mozgásszínház elő­adása gyerekeknek). Este 6 órától: Hogyan kell járni? — Harlekiniádák (Laczkó Vla­dimir, Kiss Tamás). Este 7 órától: Vakok (Artus), Éj a kopár hegyen (Theater Bo­lero). Jegyek január 20-tól kap­hatók, felnőtteknek 40, gye­rekeknek 30 forintért. A találkozó idején látható a művelődési központ előteré­ben Barlanghy István A pantomim világtörténete című kiállítása. Mindkét napon több, pantomimről szóló fil­met és videót is vetítenek. Mozi Január 18-án és 19-én: Aranytojás. Színes magyar mesefilmsorozat. Csak 4 óra­kor! Egy kirándulás képei. Színes olasz film. 0 és 8 órakor! AZ, AKI A MAI falu mo­dern, tágas lakóházait ismeri — amelyekben általában egy család él — nehezen tudja el­képzelni, hogy a már népi műemléknek számító, földbe süllyedt nádfedelű vagy zsú- pos házacskákban néha húsz- harminc tagot is számláló család lakott együtt. Az ekko­ra létszámú családokat nevezi nagycsaládnak a néprajzi szaknyelv. Ennek a nagycsa- ládnak a feje a gazda, aki a família tagjainak feltétlen és megfellebbezhetetlen ura volt. A nőtlen legények és a nős férfiak adták a nagycsalád munkarendjének legfontosabb részét. Az ilyen családon belül kü­lönleges helyet foglalt el a vő, vagyis az a férfi, aki a gazda lányát úgy vette el, hogy odaköltözött a családhoz. Apám több mint harminc éven át vőként dolgozott, élt, s bár emlékezetem szerint igazi családtagnak számított, sokszor hallottam a kifakadá- sát: Vönek, kutyának, cseléd­nek sosincs igaza! — Alig hagytam el a gyerekkort, s kezdtem megnézni a lányokat, csendesen figyelmeztetett: — Csak vőnek ne menj, mert mindig a sor végén állsz! Néhány nappal ezelőtt a nyugdíjasklubban ismét hal­lottam a megjegyzést. — Egész életét vőként élte, nem volt soha a maga. gazdája, lehet, hogy hetvenévesen is az anyó­sától kér engedélyt, hogy kö­A világ könnyen forog Sanyarú sorsú vők zénk jöhessen. A mondat el­hangzása után feltettem a kérdést: ki ment el vőnek? Tóth Gábortól részletes vá­laszt kaptam. — Elsősorban zsellérek és szegény legények igyekeztek a jobbmódú családokhoz henő­sülni, így remélték a felemel­kedést, az esetleges vagyon­szerzést. Természetesen vőnek mehetett a jómódú egyke gaz­dafiú is vagyonának gyarapí­tásáért, étikor azonban első­sorban a vagyonok egyesítése miatt jött létre a házasság. Még közmondás is járta: — Kapa kapával, föld a földdel esküdött hűséget! — Ha vagyont vitt a vő. ak­kor a helyzete általában meg­egyezett a gazda fiainak hely­zetével, ám a vagyontalan vők egész életükben szolgasorban maradtak, megalázó körülmé­nyek között éltek. Semmibe nem szólhattak bele. jobbára még a feleségük sem hallgat­ta meg őket. hiszen az asz- szonyé volt a vagyon meg az ezzel járó rang, ami még a templomi ülésrendet is meg­szabta. Néhány évvel ezelőtt Hévíz- györk ragadványneveit gyűj­tötte össze egy szakdolgozatát készítő egyetemista. A dolgo­zat megismerésekor tapasztal­tam, hogy néhány vő nevét el is felejtette a falu, s mind őt, mind pedig utódait felesé­ge családi nevén tartották szá­mon. Ez is igazolja, hogy nemcsak hozzátartozói, deyi falu lakossága sem tartotta teljes értékű családtagnak. Az idősebbek tudnak olyan eset­ről is, hogy a gazda lányát szolgához adták, vagy azért; mert az teherbe éjtette, vagy pedig, mert szorgalmasnak ítélték, esetleg testi hiba miatt más nem kérte a lányt. Az ilyen vöt még a cselédnél is kevesebbnek tartották, bár előfordult olyan is, hogy a gazda elhalálozása esetén a cseléd maga vált gazdává, s öregségére eiérte célját: lett vagyona, de akkor már nem volt egészsége, ereje, s elmúlt a szerelme is. Galgamácsán hallottam a történetet, mely szerint a 30-as évek elején az egyik jó gazdacsaládhoz benősült vő nem bírta a megaláztatásokat, a cselédsorsot, s mivel a fele­sége is őszintén szerette, el­hagyták az após portáját, egy ismerősük kamrájában húzták meg magukat, ahol a gyerek is megszületett. Munka nem volt, a vő, feleségével együtt arra kérte volt apósát, hogy a három évre, amit családtag­ként, de cselédsorban ledol­gozott, kapjon annyi bért, amennyit egy szolgának adni szoktak, mert ezzel új életet tudnának kezdeni, s az éhen- haiástól is megmenekülnének. A történet ismerői szerint az anyós titokban segített a fia­taloknak, s így lett megnyug­tatóan szép befejezése a vő lázadásának. Idős barátaim emlékezete szerint, ha a vő megözvegyült, úgy illett, hogy második fele­ségét a rokonságból válassza. Ha erre nem volt lehetőség, akkor elmehetett, magával vihette a gyerekeket, az évek során végzett munkájáért pe­dig általában misfélszeresét kapta annak, amit ugyanannyi idő alatt béresként megkeres­hetett volna. SOK-SOK TÖRTÉNET fel- izzik a nyugdíjasok emlékeze­tében. s mesélnének órákon át. Hogy elejét vegyem az újabbnál újabb történeteik­nek, felteszem a kérdést. — Ki megy ma vőnek? —Nevet­nek. — Ma mindenki önálló lesz. Saját otthonnal, kereset­tel. Az öregek bele sem szól­hatnak a fiatalok életébe! Alig egy emberöltő eltelte után ezt mindenki így tartja jónak, természetesnek. Köny- nyen forog a világ, ha van­nak, akik forgatják! Fercsik Mihály S Szombati nemr a Természetben Bajuszom alatt somolyog­va hallgatom a különböző szájakból elhangzó sóhajo­kat, intelmeket: elszakad­tunk attól a közegtől, amelyből vétettünk, a ter­mészettől. Ez a sóhaj. Az intelem, hogy vissza hozzá, így remélhetjük helyreállí­tani lelkünk békéjét, egyen­súlyát. Érthetetlen, mond­ják az intők, hát a termé­szet oly szép, lágy, gyönyö­röket osztogató, miért hú­zódunk el tőle. Otthonosak a zöld lombsátoros, árnyat adó fák, a selymes pázsit, a trillázó, röptűkkel csodás látványt nyújtó madarak,\a pompás testű vadak. Men­jetek, nézzétek, olvadjatok bele ismét természetanyá­tokba, s meglátjátok, újra erősek, frissek, üdék lesz­tek. Nem csábít a csörgede­ző patak, a sebesen iramló folyó, a benne sikló hal, a hullámzó vagy tükörsima tavacska? Mikor szívtátok be utoljára a víznek a fo­lyó-, patak-, tóparti nö­vényzettel elegyes, hódító illatát? Mikor másztatok iz­mot mozgató hegyet, mikor néztetek szét ormáról az alant elterülő tájon, miköz­ben táguló orrcimpával habzsoltátok a levegőt, kis­sé ziháló mellkassal, még fáradtan a felfelé úttól? Menjetek, tárjátok ki érzé­ketlenné vált szíveteket a természetnek. Jelentem, akadnak embe­rek, akik a régi barátsággal élnek a természetben. Pár napja, a zord hideg utáni első reggelen, a kerepestar- csai kórháztól nem messze álltak az árok partján, nyolcán, tízen, színes szok­nyában, blúzban, körülfog­ták a gallyakat, amelyek éppen lángra kaptak, fölé­jük tartva melegre éhes te­nyerüket. Tavasztól őszig, mert akkor is megfordulnak errefelé, a régi természetes­séggel üldögélnek, heve- résznek ugyanitt, szájukban cigaretta, fűszál, máskor éppen esznek, harapdálják a szatyorból, iszákból elő­került elemózsiát, vagy csak néznek, az égre, az aszfaltcsíkon elsuhanó jár­művekre. Ott ülnek a por­ban, a koszban, jegyezte meg a HÉV ablakán kite­kintő hölgy, arckifejezésé­ből leolvashatjuk, ő ezt nem tenné. Nem, ó nem, mondaná az intők valamelyike, ne az út menti árokra menjünk, kij­jebb, ahol még kevésbé van megbolygatva a természet, ott levegőzzünk nagyokat, mozgassuk meg tagjainkat. Menjünk hát oda. Sőt! Fussunk vissza az időben, emlékezzünk, amikor nem voltak annyira elterjedve a civilizáció eszközei, a ter­mészet még hasonlatos ah­hoz, ami eredetileg volt. Heveredjünk le a patak partján, erdő szélén, süttes- sük hasunkat az aranyos napsugarakkal, nézzük a le­vegőben cikázó madarakat. Megittasodva a tiszta leve­gőtől, elpilledve a látvány­tól az sem baj, ha elszende- redünk. Természetanyánk ölén merülünk álomba, nincs mitől félnünk. Alig­hogy lehúzzuk szemünk re­dőnyét, furcsa birizgálást fogunk érezni a lábunkon, az arcunkon, kisvártatva egész testünk viszket, föl­riadunk. csapkodunk, lá­bunkkal hadonászunk. Igen. A bogarak, a zümmögök, a mászkálok, a testünkön araszolok. Az árnyék is ar­rébb ment, már nem simo­gat a napsugár, inkább pör­köl. Éhesek lettünk, de itt, ahol nincs víz és szappan, ahol a szürkésporos szúrós fűre teríthetnénk csak szalvétánkat... Inkább ne, majd otthon. Az árokpartiak mit sem törődnek ilyesmivel. Por? Szutykos kéz? Barátságta­lan bogarak? ök esznek, jóízűen. A vöröskeresztes aktivisták pedig azért fá­radoznak. hogy meggyőzzék őket a tisztaság fontosságá­ról. mert tudják, hogy en­nek hiánya is oka az átla­gosnál gyengébb fizikum­nak, egészségi állapotuk­nak. Kör Pál ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom