Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-16 / 13. szám
2 1986. JANUÁR 16., CSÜTÖRTÖK Fegyverektől me Őszinte, tárgyszerű megbeszélések Eduard Sevardnadze Tokióban (Folytatás az 1. oldalról.) rek megsemmisítésének, valamint a hordozóeszközök leszerelésének, átalakításának és megsemmisítésének különleges eljárásait. Ennek során megállapodunk abban, hogy mindegyik 'szakaszban hol és milyen fegyvert semmisítünk meg stb. A fegyverzet korlátozását és megsemmisítését nemzeti műszaki eszközökkel, valamint helyszíni ellenőrzésekkel valósítanák meg. A Szovjetunió kész megállapodni bármilyen más, kiegészítő ellenőrző intézkedésekben. Vitathatatlan, hogy a nukleáris leszerelés általunk javasolt programja jótékony befolyást gyakorolna a kétoldalú tárgyalásokra és a többoldalú fórumokra — állapította meg Gorbacsov. A Szovjetunió tehát azt javasolja, hogy kölcsönösen elfogadható és szigorúan ellenőrzött megállapodások alapján nukleáris fegyverek nélkül lépjünk a harmadik évezredbe. Ha az Egyesült Államok kormányzata hű a nukleáris fegyverek teljes és átfogó felszámolásának céljához — mint ahogy azt számos alkalommal kinyilvánította —, akkor lehetősége nyílik, hogy a gyakorlatban kezdjen foglalkozni ezzel a kérdéssel. A Szovjetunió felhívással fordul minden néphez és államhoz — s mindenekelőtt természetesen nukleáris államokhoz —, hogy támogassák a nukleáris fegyverzetek felszámolásának 2000. évig szóló programját. Minden előítélettől mentes ember számára teljesen nyilvánvaló, hogy egy ilyen program megvalósításával senki nem veszít, viszont mindenki nyer általa. Gyakorlati lépések Ugyanebből a megközelítésből kiindulva, és azzal a törekvéssel, hogy a nukleáris leszerelés programjával ösz- szefüggésben egy további gyakorlati lépést tegyünk, a Szovjetunió fontos döntést hozott. Három hónappal meghosz- szabbítjuk az összes nukleáris robbantásra meghirdetett moratóriumunkat, amelynek határideje 1985. december 31- én lejárt. Ez a moratórium később is érvényben marad, ha az Egyesült Államok szintén beszünteti a nukleáris kísérleteket. Még egyszer javasoljuk az Egyesült Államoknak, hogy csatlakozzék ehhez a kezdeményezéshez, melynek jelentősége szó szerint az egész világ számára nyilvánvaló. A Szovjetunió határozottan azon van, hogy a moratórium váljon kétoldalúvá, majd többoldalúvá. Javasoljuk azt is, hogy újítsák fel a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletek teljes és általános betiltásáról folytatott háromoldalú tárgyalásokat a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia részvételével. Az el nem kötelezett országok javasolják: folytassunk konzultációkat azzal a céllal, hogy terjesszük ki a levegőben, a világűrben és a víz alatt végzett nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról kötött 1963-as moszkvai egyezményt a szerződés által nem említett föld alatti kísérletekre is. A Szovjetunió ezzel is egyetért. Tavaly nyár óta javasoljuk az Egyesült Államoknak, hogy kövesse példánkat: szüntesse be a nukleáris robbantásokat. Washington mindeddig nem tette ezt, figyelmen kívül hagyva a közvélemény tiltakozását és követelését, az államok többségének akaratát. A Szovjetunió felhívással fordul az Egyesült Államok elnökéhez és kongresszusához, az amerikai néphez. Van még lehetőség arra, hogy megállítsuk a nukleáris fegyverek korszerűsítési folyamatát és az ilyen típusú új fegyverek kidolgozását. Ezt a lehetőséget nem szabad elszalasztani. A napokban ismét megindulnak Genfben az atom- és űrf e gy ver ékről folytatott szovjet—amerikai tárgyalások. A Genfbe utazó szovjet küldöttségnek utasítása lesz arra, hogy e megállapodásnak megfelelően kezelje a kérdéseket. Ugyanilyen konstruktív állásnontot várunk az amerikai féltől, mindenekelőtt a világűr kérdésében — nyilatkozta az SZKP főtitkára a nukleáris probléma európai vonatkozásáról. Rendkívül nyugtalanító az az álláspont, hogy a józan ész minden érvével, az európai népek nemzeti érdekeivel szemben egyes nyugat-európai országokban folytatódik az első csapást mérő amerikai rakéták telepítése. Erről a problémáról már hosszú évek óta tart a vita. A Szovjetunió teljesen reálisnak tartja, hogy még századunkban fölszámoljuk az olyan barbár tömegpusztító fegyvert, mint a vegyi fegyver. A genfi leszerelési konferencia keretében a vegyi fegyverekről tartott tárgyalásokon az utóbbi időben bizonyos előrelépés volt tapasztalható. Megengedhetetlenül hosszúra nyúltak azonban ezek a tárgyalások. A vegyi fegyverzetek betiltásának kérdésében — ugyanúgy, mint a leszerelés más kérdéseiben — a tárgyalások valamennyi résztvevőjétől friss szemléletre van szükség. Teljes határozottsággal szeretném kijelenteni, hogy a Szovjetunió a vegyi fegyverzetek és a gyártásukat szolgáló ipari bázis mielőbbi felszámolását óhajtja. A tömegpusztító fegyvereknek az államok fegyvertárából történő kiiktatása mellett a Szovjetunió javasolja, hogy a hagyományos fegyverzetek és fegyveres erők terén is hajtsanak végre egyeztetett csökkentéseket. Ezen a téren az előrelépés kezdetét jelenthetné, ha megállapodás születne a bécsi tárgyalásokon. Most mintegy kirajzolódnak a szovjet és amerikai csapatok csökkentésére vonatkozó döntés lehetséges körvonalai, valamint az, hogy milyen szinten kerülhetne ezt követően sor az Európa közepén egymással szemben álló csoportosulások fegyveres erőinek befagyasztására. Most pedig egy olyan fontos fórumról szeretnék szólni, mint az európai bizalom- és biztonságerősítő, valamint leszerelési konferencia. E fórum feladata, hogy gátat szabjon az erő alkalmazásának és a nyílt háborús készülődésnek — akár szárazföldön, akár tengereken vagy a légtérben. Ennek lehetőségei kialakultak. Véleményünk szerint különösen a jelenlegi helyzetben szükséges csökkenteni a fegyveres erők létszámát azokon a nagyszabású hadgyakorlatokon, amelyeket a helsinki záróokmány előírásaival összhangban előre be kell jelenteni. Eljött az ideje annak, hogy hatékonyan hozzáfogjunk a konferencián a mindeddig megoldatlan problémák kibogozásához. Történelmi tapasztalatok Európa rendelkezik ehhez a szükséges, s nem ritkán különleges történelmi tapasztalattal. Elég emlékeztetni arra, hogy az európaiak, az Egyesült Államok és Kanada közös erőfeszítéseivel dolgozták ki a helsinki záróokmányt. Ha konkrét és megfogható példára van szükség ahhoz, hogyan kell a világ, az együttműködés és a nemzetközi bizalom problémáit újfajta gondolkodás, móddal és politikai pszichológiával megközelítem, úgy ennek nagymértékben megfelel ez a történelmi dokumentum. A Szovjetunió ázsiai nagyhatalom, és számára létfontosságú az ázsiai biztonság megteremtése. A nukleáris és vegyi fegyverzeteknek az évszázad végéig történő felszámolását kitűző szovjet program megfelel az ázsiai kontinensen elő népek elképzeléseinek. E népek számára a béke és a biztonság problémái nem kevésbé élesen vetődnek fel, mint az európai népek számára. Programunkkal hozzá akarunk járulni az ázsiai országoknak ahhoz az erőfeszítéséhez, hogy együttesen találják meg földrészük biztonsági rendszerére és szilárd békéjének megteremtésére vonatkozó közös, átfogó álláspontjukat. Üj javaslataink az egész világnak szólnak. A fegyverkezési hajsza megszüntetését és a fegyverzetek csökkentését szolgáló aktív intézkedésekre való áttérés nélkülözhetetlen előfeltétele az olyan egyre élesebb egyetemes problémák megoldásának, mint az emberi lét természetes környezetének pusztulása, az új energiaforrások felkutatásának szükségessége, a gazdasági elmaradottság, az éhség és a betegségek elleni küzdelem. A militarizmus által ránk kény- szerített elvet — fegyvert a fejlődés helyett — fel kell váltani egy olyan elvvel, amelyben a dolgok helyet cserélnek, tehát a „leszerelést a fejlődés javára” elvével. A Szovjetunió azt akarja, hogy a fegyverzetek korlátozására és csökkentésére vonatkozó minden intézkedés, a nukleáris fegyverek felszámolásának minden lépése ne csak több biztonságot jelentsen a népeknek, hanem azt is, hogy több anyagi eszközt lehessen fordítani az emberek életkörülményeinek javítására. A béke alapjai A Szovjetunió ellenzi, hogy a leszerelés területén megvalósítandó intézkedéseket függővé tegyék az úgynevezett regionális konfliktusoktól. Napjainkban nincs hiány a béke ügye iránti elkötelezettségről szóló nyilatkozatokból. Ugyanakkor hiány van a béke alapjainak megszilárdítását szolgáló konkrét lépésekből. A békés szavak mögött túlságosan gyakran a háborúra való készülődés politikája, az erő alkalmazásának szándéka rejtőzik — nyilatkozta a főtitkár. A béke védelmében és az egész nemzetközi légkör javításának érdekében most tett új, határozott szovjet lépések bel- és külpolitikánk lényegéből és szelleméből, szoros összefüggéséből fakadnak. Abból az alapvető történelmi törvényszerűségből, amelyet Vlagyimir Iljics Lenin is hangsúlyozott. Az egész világ látja, hogy országunk még magasabbra emeli a béke, a szabadság, a humanizmus zászlaját, azt a zászlót, amelyet a nagy október bontott ki a földön. Nincs igazabb, nemesebb és humánusabb feladat, mint az, hogy egyesítsünk minden erőfeszítést e magasztos cél elérése érdekében. Ezt a feladatot a mi nemzedékünk tagjainak kell elvégeznie, nem háríthatjuk át utódainkra. A béke és a leszerelés az SZKP és a szovjet állam külpolitikájának lényege volt és marad. Ezt az irányvonalat követve a Szovjetunió kész a széles körű együttműködésre mindazokkal, akik a józan ész. a jóakarat álláspontján vannak, és akiket áthat az emheriség háborúk, fegyverek nélküli jövője iránt érzett felelősség — fejeződik be a nyilatkozat. Egy nappal megrövidítik a Columbia amerikai űrrepülőgép útját: az űrhajósok már csütörtökön visszatérnek a földre, mindössze négy napot töltenek a világűrben. A rövidítés oka részben az, hogy nem sikerült megjavítani a Columbián azt a különleges berendezést, amely lehetővé tette volna nagy élességű fényképfelvételek elkészítését a HaHey-üstökösről. A berendezés telepei ismeretlen okból kimerültek — valószínűleg az indítás előtt már bekapcsolták azokat —, s új teAz SZKP KB főtitkárénak üzenete Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára üzenetet intézett hat kelet-afrikai állam- és kormányfőhöz, akik egy olyan kormányközi szervezet létrehozásáról tárgyalnak, amely a térségben a szárazság elleni küzdelmet, a gazdasági fejlődés érdekében végzett munkát irányítaná. Az üzenet hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió meggyő- ződéses híve az államok közötti egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködésnek, elkötelezte magát a nemrég felszabadult államok iránti barátság mellett is, s ezért támogatja a hat kelet-afrikai országnak azt a törekvését, hogy erőiket egyesítsék társadalmi, gazdasági és ökológiai problémáik megoldására. Csökkent a harcok hevessége szerdán a dél-jemeni kormánycsapatok és a velük szembenálló erők között — jelentették egybehangzóan diplomáciai forrásokat idéző nyugati hírügynökségek. Legfrissebb jelentések szerint azonban változatlanul tisztázat tanok az erőviszonyok. Az adeni nemzetközi repülőtér — dzsibuti diplomáciai forrásokra hivatkozó AFP-je- lentés szerint — a puccsisták ellenőrzése alatt áll. Az Al Ittihad című, Egyesült Arab Emírségekben megjelenő napilap viszont — észak-jemeni diplomáciai forrásokra hivatkozva — úgy tudja, hogy a kormánycsapatok a repülőtér közelében lévő Kormaksar Kudarccal végződött a libanoni rendezést célzó 11. libanoni—szíriai csúcstalálkozó, és Abdel Halim Haddam Szíriái áléinak kijelentette a tár. gyalások után: „nem lesz sem 12., sem 13., sem 14. államfői összejövetel Asszad szíriai és Dzsemajel libanoni elnök között ...” Miközben Dzsemajel elnök környezete a damaszkuszi látogatás „pozitív eredményeiről” beszél, a kudarc biztos jeleként szerda reggel kiújultak a fegyveres összecsapások a főváros keleti városrészében a keresztény táboron belül: megint Elie Hobeilca, a keresztény erők „erős embere” — a damaszkuszi egyezmény egyik aláírója — és a Dzsemajel elnök híveit tömörítő Fa- langista Párt fegyveresei csaptak össze. „Haszontalan erőfeszítés” — írták szerda reggel a bejrúti lapok Asszad és Dzsemajel tárgyalásairól, amelyek furcsa körülmények között értek véget: a keddi harmadik forduló után beiktatott negyedik találkozót törölték — Asszad, a vendéglátó kikísérte Dzse- majelt a repülőtérre. Haddam szíriai alelnök — aki a csúcs- találkozóval párhuzamosan a három aláíró fél. az Amal. a Haladó Szocialista Párt és a „libanoni erők” képviselőivel Jepekkel sem sikerült feléleszteni a szerkezetet. A Columbia személyzetének egyébként egy mesterséges hold felbocsátásán és a Halley-üstökös megfigyelésén kívül nem volt különösebben sok bejelentett feladata, s ezeket a személyzet a rövidített úton jórészt elvégezheti. Az űrrepülőgép várhatóan csütörtökön, helyi idő szerint a reggeli órákban ér földet a floridai Cape Canaveral leszállópályáján. Tokióban szerdán megkezdődtek a hivatalos japán— szovjet külügyminiszteri tárgyalások. Hasonló megbeszélésekre utoljára nyolc évvel ezelőtt Moszkvában kerüit sor, míg Eduard Sevardnadze személyében tíz év óta az első szovjet külügyminiszter tesz látogatást Japánban. A tárgyalásokat bevezető nyilatkozatában Sevardnadze hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a kapcsolatok megjavítására törekszik Japánnal, s ennek jegyében nagy fontosságot tulajdonít a két ország közötti politikai párbeszédnek. Az első tárgyalási fordulóban Sevardnadze és japán kollégája, Abe Sintaro kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről negyedben urai a helyzetnek és más városrészekben is fokozatosan fölénybe kerülnek. Az adeni rádió szerdán reggel ismét felújította adását. A hétfői puccskísérlet óta adásait szüneteltető rádióban ezúttal közleményt olvastak be, miszerint összehívták a kormányzó Jemeni Szocialista Párt Politikai Bizottságát. A rádió ezenkívül közzétette Ali Nasszer Mohammed államfő felhívását az összes kormányzósághoz és a katonai egységek parancsnokaihoz: segítsenek a rend helyreállításában. A rádió egyúttal megerősítette azt a hétfőn közzétett jelentését, miszerint az államcsínykísérlet négy kitervelőjét kivégezték. tárgyalt — szűkszavúan any- nyit közölt az újságírókkal, hogy Szíria „pozitív semlegességet” tanúsít a libanoni bel- viszályban —, de végül is „az aláírók döntenek”. Szíria semlegessége ez esetben az aláírók — a milíciák — nyílt támogatásával egyenlő. folytatott véleménycserét. Hivatalos tokiói tájékoztatás szerint a felek mindenekelőtt a kelet—nyugati viszony, valamint a fegyverzetellenőrzés és leszerelés problémakörét tekintették át. Elsőként Eduard Sevardnadze fejtette ki országa álláspontját, rámutatva arra, hogy a világot a nukleáris háború veszélye fenyegeti, s e helyzetből mindenképpen meg kell találni a kiutat. Ezzel összefüggésben utalt a tavaly novemberi szovjet—amerikai csúcstalálkozó jelentőségére. Ügy vélekedett, hogy Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan genfi találkozója nehéz, de hasznos volt, s az első lépést jelentette egy hosz- szú, ugyanakkor rendkívül fontos úton. A Szovjetunió külügyminisztere ezt követően élesen bírálta az Egyesült Államok űrfegyverkezési programját. Abe Sintaro egyetértett tárgyalópartnerével a genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozó jelentőségének értékelésében. Ügy vélekedett, hogy Genf — mint fogalmazott — jó kezdetet jelentett a jövőbeni tárgyalásokhoz. A japán külügyminiszter ugyanakkor országa támogatásáról biztosította az amerikai űrfegyverkezési programot, és az ahhoz való esetleges szigetországi csatlakozást illetően ellentmondásosan nyilatkozott. Cerezo letette a hivatali esküt Másfél évtizedes katonai kormányzás után ismét polgári elnöke van Guatemalának. Az új államfő, Vinicio Cerezo kedden tette le a hivatali esküt Guatemalavárosban. A kereszténydemokrata politikus 9 tavaly év vég ép tgftótt választásók eredményeképpen került az elnöki székbe. A beiktatási ceremónián a legtöbb latin-amerikai ország magas rangú küldöttséggel képviseltette magát. Ortega nicaraguai, Duarte salvadori, Betancur kolumbiai és Erik del Valle panamai elnök személyében négy államfő, valamint Bush amerikai alelnök is jelen volt a keddi ünnepségeken. Arkus István tizenhetedik könyve a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában a napokban megjelent, Itáliai katonacsizma című kötet. Témája e földrajzilag hazánkhoz közel fekvő, a Földközi-tenger térségében, Dél-Európában meghatározó stratégiai jelentőségű NATO-tagállam katonapolitikájának megismertetése, az Észak-atlanti Szövetségben játszott szerepének sokoldalú megvilágítása. A mai újságolvasó a mindennapi információk alapján hajlamos az olasz hadipotenciál katonai és politikai súlyának lebecsülésére a nagyhatalmak árnyékában. Árkus István könyve épp azt bizonyítja meggyőző erővel, hogy az itáliai gazdasági, politikai mozgások fokozott figyelmet érdemelnek, hiszen az ország ma is a legerősebb tőkés katonai szövetség egyik alappillére, aktivitásának meghatározó eleme. Még mindig találó, sőt, az eurorakéták telepítésével még inkább jogos az elnevezés: az elsüllyeszthetetlen repülőgép-anyahajó. A szerző könyvében olyan módszerrel jut el a végkövetkeztetésekig, hogy a kevéssé tájékozott érdeklődő is világos, átfogó képet kap az olasz katonapolitika fejlődésének legfőbb mozgatórugóiról. A lényegre törő történelmi háttér felvázolásában az ókori Rómáig nyúl vissza, bizonyítva: Itália a századok folyamán mindig kulcsország volt Európában. Szól az olasz részvételről az első és második világháborúban, majd a NATO-tag- sággal kapcsolatos ellentmondásokról. Nyomon követi a ma is jellemző politikai bizonytalanság csomópontjait, a jobboldali hatalomátvételi kísérleteket, a terrorizmus melegágyának kialakulását — s mindezek hatását a hadsereg, a katonai doktrína szerepének alakulására. Külön aktualitást kölcsönöznek a kötetnek az olasz —közel-keleti kapcsolatokat, különös tekintettel a Líbiához fűződő viszonyt elemző fejezetei — épp a napi politikai események kapcsán. A Katonapolitika mindenkinek sorozatban megjelent kiadványt jól válogatott képanyag gazdagítja. M. J. Egy nappal korábban a tervezettnél Ma visszatér a Columbia Egyelőre tisztázatlanok a dél-jemeni erőviszonyok Csökkent a harcok hevessége Kiújultak a kelet-bejrúti összecsapások Kudarccal végződött a csúcs
