Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-15 / 12. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA

XXX. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM

1986. JANUÁR 15., SZERDA

A Bucsusék húsboltja

így szólítja őket mindenki

■ ■ ■

A legtöbb vásárló szeret olyan üzletbe betérni, ahol tudja, hogy szívesen fogadják, és az érdeklődés mellé egy mosolyt is kap. Ha kiszolgálás közben néhány szót is váltanak vele, akkor otthon érzi magát. Ezért nem sajnálják sokan a fáradságot, hogy Törteién a Dózsa Tsz húsboltját keressék fel, s ha kell, zokszó nélkül várjanak a sorukra. Azért is, mert ebben a húsboltban nemcsak ‘szép és választékos árut kapni, és a kiszolgálás udvarias, hanem azért is, mert a pult mögött állóknak mindenkihez van pár kedves szavuk.

Türelem honol

Most, ebben a disznóvágás és ünnep utáni holtszezonban azért kerestük fel Bucsus Mihályt és Bucsus Ferencet, a bolt vezetőjét és helyettesét, hogy mesélnék el, miért és hogyan lettek hentesek. Mi a titka, hogy a pult mindkét oldalán türelem honol ebben a boltban?

— Hű, ezekre a kérdésekre nehezebb válaszolni, mintegy szombati csúcsforgalmat végigcsinálni — mosolyodik el Bucsus Mihály.

öcsémmel együtt itt születtünk Törteién, itt nevelkedtünk, itt jártunk iskolába. Emlékszem, még kisgyerekek voltunk, de már ott segédkeztünk a disznóölésnél, akár nálunk, akár nagyapáméknál vágtunk.

— Nagy élmény volt — veszi át a szót Bucsus Ferenc —, ha egy-egy sonkával mi szaladhattunk be a konyhára, mikor pedig nagyobbak lettünk, akkor már a hűsdarálásban is segédkeztünk.

— Mikor elvégeztem a nyolc általánost, elmentem a ceglédi húsüzembe tanulónak, mert mi tagadás, még mindig tetszett ez a szakma. Hetvenkettőben szabadultam, de nem sokáig gyakorolhattam a szakmát, behívtak katonának.

— Bátyám, ahogy bekerült a vállalathoz — folytatja Ferenc —, mesélte, mutatta, ezt vagy azt a műveletet hogyan kell csinálni. Egypárszor meglátogattam bent az üzemben, és elámultam a korszerű gépeken, a pontos műveletek sorozatán. így szinte természetes lett számomra is, hogy „húsos” leszek. Beálltam én is tanulónak Ceglédre. Hetvenhatban szabadultam, de utána mindjárt a honvédség következett. Leszerelésem után elvállaltam az Áfész törteli húsboltjának a vezetését. Ferenc öcsém hetvenkilenc februárjában csatlakozott hozzám. Ketten csináltuk nyolcvanhárom őszéig, amikor ezt a boltot vállaltuk el a termelőszövetkezettől.

Halkísértet

Sajnos az Afésznál nem volt olyan jó az áruellátás, a munkakörülmény, sem a bérezés, mint szerettük volna, így váltottunk.

— Itt viszont, úgy látom, jól érzik magukat.

— Hát persze, itt egészen más a helyzet. Á termelőszövetkezetnek saját szarvasmarha- és sertéstelepe van, ahonnan elegendő friss árut kapunk. Ha úgy alakul, akkor hoznak portékát a ceglédi és a szolnoki húsipartól is. Pár hét óta pedig kísérletképpen bevezettük az élő hal árusítását. A termelőszövetkezet vezetőivel és dolgozóival a kapcsolatunk igen jó, kölcsönösen tiszteljük, becsüljük egymást.

Forgalmunk eléri a havi

félmillió forintot, de nyári hónapokban még ennél is többet. Igaz, nem nyolc órát dolgozunk, nagy a hajtás. Itt kulturáltabb, jobban felszerelt az üzlet, és ez sem mindegy.

— És a család?

Mindketten elmosolyodnak.

— Mihálynak ötödmagáról kell gondoskodni, engem pe- dif> hárman várnak haza esténként. Mindketten nemrég építettünk itt a községben, méghozzá egy utcában — sorolja Ferenc.

Mit mondjak még? Szeretjük a vevőinket, hiszen az ő forintjaikból élünk. Megtaláljuk számításunkat, jól érezzük magunkat nemcsak itt a munkahelyen, hanem a községben is. Hát ez a titka a mi üzlet- politikánknak, meg az életünknek — fejezi be a beszélgetést Bucsus Mihály.

Átutazók is

Ez a húsbolt nemcsak a törtelieké, járnak ide Abony- ból, Jászkarajenőről, Köröste- tétlenről, és még átutazók is megállnak olykor-olykor. Tudják, hogy nemcsak szép árut, de udvarias kiszolgálást, figyelmességet is kap mindenki. Csoda-e, hogy a törtékeknek ez a két fiatal csak Misiké és Ferike. Így szólítja őket mindenki.

Fodor Imre

Könyvajánlat

Az alapító előszava

Karácsonyra jelent meg Széchenyi István kéziratban fennmaradt, még 1831-ben írott Hunnia című művének hasonmás kiadása, amelyhez 1858-ban Török János írta az előszót. Talán a kiváló gazda munkásságának nem központi területe egy ilyen momentum, de alakját érdemes felidézni és tudatosítani, hogy 1846-ban milyen nagy dolog volt a szőkehalmi iskola létesítése, illetve a hozzá csatlakozó könyvkiadási munka, amelyet Török János maga vitt végbe. Újfent felhívjuk a figyelmet, hogy a Gazdaképző Intézet történetét Hídvégi Lajos megírta, s jó lenne ismét hozzáférhetővé tenni, esetleg kiegészítésekkel, amennyiben újabb kutatási adatok kerültek volna elő.

Török János nagy megtiszteltetésként fogadta az előszó megírására való felkérést, így vall róla: „A kitüntetést, melyre ez által csekély személyem méltatva lön, nem tekinthetem s nem is tekintem egyébnek, mint ama rendületlen hűség és tisztelet kegyes elismerésének, mellyel a legtisztább jellemű hazafi, s a legnagyobb Magyarnak az érdekek lojális ki- egyenlítésére törekvő bölcs politikájához és sikerre fektetett, munkás, praktikus irányához, bár mint legutolsó napszámos, mindvégiglen ragaszkodtam.”

Teljes mértékben csatlakozik a Széchenyi írásában szereplő gondolatokhoz, fennen hirdeti az anyanyelv fontosságát, amelynek háttérbe szorítása a nemzeti kultúra fejlődésének igen nagy akadálya. A német nyelv rövidebb ideig még igyekezett a latin nyelv funkcióját átvenni, de ez is részben okozója lett, hogy a nemzetiségek nem is tanulhatták meg a ma- gyár nyelvet, a latin, majd a német volt ugyanis a közös nyelv. A történelmi következmények közismertek, így egy ilyen munka reprint kiadása sem mentes a . történelmi tapasztalatok tanulságának felidézésétől. A Cegléden élő és könyvet szerető embernek pedig azért sem lehet e kötet megjelenése közömbös, mert előszavát Török János írta, s egyben jó alkalom, hogy emlékezzünk: a szőkehalmi iskolát e jeles gazda 1.40 éve alapította.

S. D.

Utazás a labda körül

Um vágok neki az tíj idéspek...

Azok közül való, akik önmaguk képesek eldönteni egy- egy mérkőzés sorsát. Ha a Közgép SE kézilabdásai felől hall az ember, elsőként az ő neve ugrik be. Túlik István.

— Tudom, számtalan sportágban tehetséget mutattál, atlétikában, fociban, kosár-, kézi- és vízilabdában. Most inkább olyat mondj, amiben kifejezetten mulya vagy.

— A sízés. De várj, azt még meg se próbáltam, lehet, hogy menni fog.

— Felmenő ági rokonaid között biztosan bőven akadt érdemes sportoló.

— Nem tudok róla. Talán egyik nagybátyám, aki tornászott. De nem jellemző.

w

— Annak idején, több mint tizenöt évvel ezelőtt, amikor a korosztályod java része már régen igazolt sportoló volt valamelyik egyesületben, te még mindig csak a gimis osztálycsapatban kergetted a labdát.

— Így van. Sokféle sportot szerettem és gyakoroltam, de nem akartam igazolással lekötni magam sehová. Egyébként akkor már hívtak vízilabdázni is.

— Vízilabda ... Kinek az ötlete volt, hogy neked valójában a medencében lenne a helyed?

— Leitner Józsefé, aki a szakmunkásképző tornatanára volt, egyúttal aktív játékos. Könnyen ment a dolog, mert akkoriban a nyarakat mindvégig a strandon töltöttem.

— De aztán mégis hátat fordítottál a Vasutas pólós gárdájának.

— Dehogyis fordítottam hátat. Az úgy volt, hogy már érződött a katonaság szele, amikor a sorozás előtt a strandon keresett meg engem Irházi Sándor. Elmondta, hogy alighanem mint a Bem SE kézilabdacsapatának játékosa fogok bevonulni, ahol ő az edző. így is történt. De hogy mennyire nem hagytam cserben a vízilabdásokat: a seregben vasárnaponként kézimeccset játszottam, szombatonként pedig elengedtek a Vasutas találkozóira. Aztán a leszereléskor pártoltam át végleg a kézilabdához.

— Milyen esélyt adtál magadnak az akkori Közgép-es legénységben?

— Az a csapat nagyon jó képességű volt. De a levegőben lógott, hogy az „idősebbek” közül néhányon rövid időn belül le fognak állni.

— Úgyhogy két esztendő leteltével főszereplővé váltál. Ennek összes felelősségével.

— Mindig borzasztóan zavart ez a szerep, mert többnyire sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottak neki, mint amekkora megilleti. Ha elterjedt például a hír. hogy a Túlik nem játszik a követv * ‘ '\l;

^ ^ v . -> : *-.?

% ■ i'

, V ? - * ■ 'Mi-. > x i■ ví *

kező meccsen, akkor ezzel együtt azt is tudni vélték, hogy biztosan kikapunk. Ha rosszul jött ki a lépés és a szokottnál gyöngébben játszottam, szaladt a hír: a Túlik eladta a meccset. A Tapolca volt a mumusom, egyszerűen sose ment ellenük, sem itthon, sem idegenben, persze rögtön kezdődött a nóta: a Túlik ...

w

— Arra gondolqk, hogy a teljesítményed árnyékában néhány kevésbé jó játékos is szépen eléldegélt...

— Nemcsak játékos. S aztán később épp tőlük kaptam a pofonokat.

— Pofonokat kaptál...?!

— Adtam is.

— Visszatérve az előző témára: húzós, központi szerepedet agyagiakkal honorálták-e?

— Igen. Régebben is, most is.

— Megkísérelted-e levetni a legjobb ceglédi kézilabdásnak kijáró öltözéket, hogy máshol próbálj szerencsét, tágabb lehetőségekkel?

— Nem is egy helyre hívtak. Várpalotára, az FTC-be, Hódmezővásárhelyre ... Komlón már a tárgyalásnál tartottunk, megnéztük a lakást is. De aztán visszaléptem. A ház, a család, az ismerősök marasztaltak. Egyébként is idegenkedtem a profi világtól, a rivalizálástól, a klikkektől, az ismeretlen arcoktól, itthon a városban rámköszöntek, szevasz, Pista.

— Ki volt a legkedvesebb edződ?

— Írházi Sándor. Azt hiszem, amit tudok, neki köszönhetem.

— S az az edző, akinek a nevére sem szívesen emlékszel ...

— Ilyen nem akadt.

— A pályán melyik volt a legrosszabb tulajdonságod?

— Hogy keveset szövegeltem, így aztán nem tudtam kellőképp irányítani a csapatot, legalábbis ezt mondták.

— Készülsz arra, hogy sportágat változtass?

— Ugyan, dehogy.

m

w

— Akkor hát maradsz a kézilabdánál. Lassanként itt az alapozás.

— Nem. Én már nem vágok neki a következő idénynek ... Csapaton belül forgalomba került egy olyan nézet, hogy merev, görcsös, egyénieskedő lettem ... Aztán rájöttem, hogy ez nyilván így is van, tehát nem szabad tovább folytatni... Ráadásul bántóan kedvezőtlen anyagi feltételeket kínáltak. Nemrég járt nálam a szakosztály- vezető és az új edző. Abban maradtunk, hogy adjam Je a szerelést.

Varga Sándor

Az EVIG-bsl jön a böllér

Fátyolban piruló pástétom

A hét végi havazás a gyerekek nem kis örömére ismét beborította a Malomtó-széli szánkozó- dombot. Vidáman csúszkáltak szánkóikkal, ródlijaikkal egészen sötétedésig

Apáti-Tóth Sándor felvétele

Böllérkeresőbe indulván — meglepetésemre — nem a vágóhíd és nem is valamelyik sertéstelep dolgozójára leltem, hanem az EVIG-ben akadtam rá egy szakmabelire.

Silye József azzal kezdi, hogy csak a kollégáknak, jó ismerősöknek és a rokonoknak vág disznót.

— Mióta böllérkedik?

— Már tízéves koromban — felnőtt irányításával — bontottam a disznókat. Először tizenhét évesen vágtam és dolgoztam fel egyedül egy hízót. Minden jól sikerült, és azóta a rokonság mindig engem hív. Később a barátok, majd a munkatársak jöttek. Most évente vagy 50 hízót dolgozok fel.

— Mi a munka menetrendje?

— Először felkeresnek, és megmondják, mekkora a hízó és mit szeretnének ebből készíteni. Én megmondom, hogy miből mennyit vásároljanak. Ha kell, viszek teknőt, de néha asztallapot is. Reggel ötkor kelek és a felszerelést autóra pakolva indulok. Én sohasem iszom szeszes italt egy kortyot sem, mert vezetek. Egyébként az ízeket csak így tudom megfelelően érzékelni. És gondolni kell arra is, hogy ez balesetveszélyes és a megrendelő számára fontos munka.

— Milyen különlegességeket csináltatnak a környékünkön?

— Legfontosabb a kolbász és a szalámi, majd a rizses, a véres és a zsemlyés hurka következik. Szeretik a kenőmájast, és az én specialitásomat, a májpástétomot, amit a fátyolhájban kell összesütni. Törteién és környékén a bácskai hurka igen kedvelt. Általában a csípős, zamatos, magyaros ízeket kérik, de akadt már, aki korianderrsszeléket és szerecsendiót is használt ízesítőnek.

— Milyen a böllér munkája?

— Igen nehéz, mert a szabadban kell hajolgatva, a hideg és a meleg vízbe nyúlkál- va dolgozni egy darabig. Amikor már bent van a disznó, akkor meg ott kell irányítani és figyelni mindenre. Általában kora délután, 1—2 órára készen vagyok még a legna gyobb hízóval is.

— Miért vállalja ezt a kemény munkát?

— Nagyon szeretem a böl- lérkedést, mert amikor látom, hogy jóízűen falatoznak, eszembe jut, hogy ezt én csináltam.

— Több vagy kevesebb a disznóvágás?

•— Tapasztalatom szerint

egyre többen vágnak, mert a házi készítésű disznóság ízeit sehol nem lehet máshol megtalálni. Csak egy baj van. Sok panellakásban lakó ember vág disznót, de a kolbászt, sajtot és más egyebet nem tudja hová tenni, mert a betonépü- lgt vagy nagyon meleg, vagy nagyon hideg. A húsáru pedig közel állandó hőfokú, szellős, hűvös helyiséget igényel, mert ellenkező" esetben megromlik.

K. S.

Délelőtti

A ceglédi zeneiskola hangversenytermében január 15-én, szerdán délelőtt 11 órai kezdettel hangversenyt tartanak Szabadiné Békési Magdolna, Mészáros Emma főiskolai tanárok, dr. Paczolay Béláné és dr. Kiss Mihályné zeneiskolai nevelőik közreműködésével. A műsoron Pergolesi, Verdi, Puccini és Nicolai művek szerepelnek.

Természetes

Egyre többen alkalmazzák a természetes gyógymódokat. Feljött a csillaguk a kül ~bö- ző teáknak, főzeteknek. Ismét terjedőben a régi megállapítás: Fűben, fában az orvosság.

Cegléden eddig csak részben voltaik beszerezhetők ezek a szerek. Többnyire a fővárosban kellett meglelni a készítményeket. Hamarosan változik a helyzet, mivel a Pest Megyei Tanács Gyógyszertári Központja a megye első fito- tékáját Cegléden nyitja meg.

A Szabadság tér 2. szám alatt, a patikával közös ajtón megközelíthető boltban február első felében kezdődik meg az árusítás. Szakképzett gyógyszertári asszisztensek vezetik majd az üzletet, kínálják a gyógyteákat, gyógykoz- metikumokat, természetes testápoló szereket. Szaktanácsokat adnak.

A boltot a hét hat napján, tehát szombaton is nyitva tartják, rugalmasan igazodva a vásárló^ igényeihez.

Valószínűleg nemcsak a városbeliek, hanem a nagykőrösiek és a környékbeliek is hamar felfedezik az új boltocskát, amely sokak zarándokhelyévé válik.

ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)