Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-13 / 10. szám

Két éve megoldatlan 49 család ügye Az aszódiak komfortosan fáznak A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM 1986. JANUÁR 13., HÉTFŐ Több a lány, mint a fiú Új szál®! fansiiatnak Lécslen Apaipusztára valamennyien visszavágynak A történet szépen indult. Továbbépítve a lakótelepet, Aszódon 1978-ban átadtak két új, négyemeletes házat. A Falujárók útja 5/22-es és 5/23- as épületeinek tanácsi laká­saiba örömmel költözködtek be a családok, tudván: a nagy­község legnívósabb otthonait tudhatják magukénak. A hur- colkodás óta hét esztendő telt el, s a közhangulat azóta na­gyot változott. Keserűség csendül ki az egyik lakó, Su- rányi Jánosné szavaiból: Átadták — nem adták — Ezek a lakások a hetve­nes évek végén készültek el, s mivel akkoriban olcsó volt az olaj — gázvezeték nem lé­vén a községben — értelem­szerűen olajfűtést terveztek. A konyhában egy kisebb, a két szobában egy-egy nagyobb olajkályhát helyeztek el, a für­dőszobában pedig olajbojler biztosította a meleg vizet. Az első esztendőben, 1979-ben nem is volt különösebb gond a fűtéssel, bár már akkor is rebesgették, hogy a kémény­seprő vállalat — különböző műszaki problémák miatt — nem volt hajlandó átvenni az épületek kéményeit. De ezzel akkoriban nemigen törődtünk. Örültünk a szép, új lakásnak, hogy végre kényelmesebben, kulturáltabban élhetünk. — A nyolcvanas évek elejé­től azonban — szól közbe a férj, Surányi János rokkant- nyugdíjas — egyre több gon­dot okozott a téli fűtés. Visz- szaáramlott a korom, a füst, a huzattól néha begyújtani sem lehetett. Ekkor vette kezdetét a két épület lakóinak kálváriája, amely mind a mai napig tart. Megoldást keresve bajukra, értelemszerűen a lakások fe­lett tulajdonosi jogokat gya­korló helyi költségvetési üzem illetékes csoportjához fordul­tak. S mivel mindenki számá­ra egyértelmű volt, hogy a fű­tési gondok oka a kémények körül keresendő, egyre jobban forszírozták: vajon átvette-e az arra illetékes vállalat an­nak idején a kéményeket? — Természetesen — mond­ja Bagyin József tanácselnök. — Hogy miért nem került elő ez a dokumentum éveken át? Magam sem értem. Tény azonban, hogy a két épület műszaki átadásakor a ké­ményseprő vállalat szakembe­rei is átvették a kéményeket. A tények azonban inkább a lakók információit erősítik meg. A költségvetési üzem fő­könyvelője vaskos paksamétát tesz az asztalra. A dokumen­tumok sorából azonban hiány­zik a sokat emlegetett műsza­ki átvétel. — Talán a tanácson meg­található — bizonytalankodik Mészáros Antal főkönyvelő, aki az éppen szabadságon le­vő illetékes helyett mutatja a dokumentumokat. — Nemigen értek a műsza­ki dolgokhoz — mondja —, egy azonban biztos. Az épüle­tek átadása óta a költségvetési üzem egy fillért sem fizetett ki a rendszeres tisztításért, karbantartásért a kéménysep­rő vállalatnak- Igaz, ezeket a munkákat nem is végezték el. A mai bőrdíszművesség az iparművészet egyik ága. E szakma a XIX. században több hagyományos mesterség (er­szényes. tarsolyos, dobozos) és új tárgyak (pénztárca, levél­tárca, szemüvegtok) készítésé­nek összeolvadásával jött lét­re. A hajdani bőrművesség sok tekintetben tágabb kere­tek között mozgott. A külön­böző bőrdíszítési technikákat: festés, pácolás, domborítás, metszés, hímzés, égetés és in­tarziával való díszítés. Kelet­ről hozták be. Legkiválóbb művelői az arabok voltak, ők honosították meg Spanyolor­szágban a középkorban ezt a műfajt, innen terjedt el egész Európában. ­A reneszánszban a dombo­rított, festett bőrkárpitokat kedvelték, a bútorokon met­szett és aranyozott díszítése­ket alkalmaztak. Jelentős a kolostorokban készült bőr könyvkötészeti anyag is, de Nem csoda. Egy 1981. június 16-án kelt levél arról tudósít, hogy a kéményeket „alkal­matlannak minősítették a ren­deltetésszerű használatra’’. Pár nappal később, június 24-én datálta a gödöllői illetőségű kéményseprő vállalat azt az iratot, ahol tíz pontban sorol­ja fel a kéményekkel kapcso­latos hibákat. A javítások határidejét 1981. szeptember 30-ban jelölték meg. Már itt jelzik egyébként, hogy a konyhák, fűtését villannyal kell megoldani. Egy esztendő­vel később, 1982 júniusában újabb levélváltásra került sor a költségvetési üzem és a vál­lalat illetékesei között. „Amíg az épületek kéményeit nem javítják meg.-., nem tisztít­juk megrendelésre sem, mert ezzel az Önök felelősségét ma­gunkra vállalnánk”. A válasz egyértelmű. S még egy' adat. Ez év november elején a költ­ségvetési üzem megrendelte az Építőipari Minősítő Intézetnél a kémények felülvizsgálatát. Az erről készült írásos jelen­tés szerint a Pest Megyei Ké­ményseprő Vállalat nem vette „regiszterbe” a két épület ké­ményeit, hivatalosan ugyanis nem adták át azokat. Gardróbon át A félreértések elkerülése vé­gett: nem egy kis füstről, né­mi koromról és néhány unat­kozó lakó szórakozásáról van szó. Bár erről beszéljenek in­kább Surányiék és szomszéd- asszonyuk, Lászlóné Herr Pi­roska. — A következőket sikerült kiderítenünk — magyarázza Surányi János, aki hármójuk közül leginkább járatos a műszaki kérdésekben. A megépített termofor kémé­nyekből szeles időben eleve visszaáramlik a füst és a ko­rom. Ráadásul egy-egy ké­ményre nyolc lakást kapcsol­tak, amely lakásonként há­rom-három olajkályhát jelent. Ekkora kapacitást ezek a ké­mények nem bírnak el- Ugyanakkor a konyhai kályha füstelvezető csöve mielőtt el­éri a kéménylyukat, szigete- letlenül keresztülkígyózik a beépített szekrényen ... Az már csak ráadás, hogy az épület átadása' óta egyetlen kéményt sem tisztítottak ki. A lakók. évek során össze­szedett információi egyébként összecsengenek a kéményseprő vállalat fent már említett hi­bajegyzékével, illetve az ÉMI- vizsgálat eredményeivel. Su­rányiék leszereltették az olajkályhákat, s helyettük kis villanymelegítőkkel próbálják télen kifűteni a kétszobás la­kást. — Nálunk három gyerek van — szól közbe Lászlóné —, ezért nem merünk ilyen ak­cióba kezdeni. Surányiékon kívül egyébként még kilenc lakótársunk szereltette le az olajkályhákat, s helyettük hő­tárolós villanykályhákat vásá­roltak. — Csakhogy ezek darabja tizenegyezer forint — veszi át a szót Surányiné. — Mi ek­kora anyagi terhet nem tu­dunk vállalni, hiszen havi hat és fél ezer forintból élünk né­gyen- Ügy tudjuk, hogy a ki­maradtak bőr miseruhák és bőrből domborított szobrok is. A XIX. században új tech­nológiák jöttek létre, és új tárgytípusok is: emlékkönyv, mappa, levéltárca, női táska. Az egzotikus bőrök divatja is ekkor kezdődött. Az emlék­tárgyakat gyakran az anyag­hoz nem illő sokszorosított grafikai eljárással, litográfiá­val díszítették. A szecesszió iparművészei átfogó stílus megteremtésével, az egységes környezet kialakításával kive­zető utat találtak. A héten a művelődési köz­pont előterében látható mű­tárgy a szecesszió jegyében fogant panjió,. amely népi zsá­nerképet elevenít meg. Azért is érdekes, mert Nagy Sándor tervezte a szecessziós bőrmun­kák főművéit, ezek a munkák kevéssé ismertek, földolgozat- lanok. F. Zs. lene lakó némelyikénél a kályhák árát szó nélkül visz- szatérítette a költségvetési üzem, míg mások pereskedni kényszerültek velük. Megoldódik-e ? Bagyin József tanácselnök szerint a hét éve húzódó ügy hamarosan megoldódik. Bőví­tik a transzformátor kapaci­tását — községi alapból! —, hogy a szűk keresztmetszet ne akadályozza a villanyfűtésre való átállást. A házak legfel­ső sziptjén levő lakásokba hőtárolós kályhákat helyez­nek el. Ezek költségeit a la­kásfejlesztési alapból fedezik. A fürdőszobai olajbojlereket minden lakásban villanyboj­lerre cserélik ki, a konyhákba pedig éjszakai hőtárolós kály­hákat tesznek. Hogy miért kellett évekig várni negyvenkilenc aszódi családnak fűtési gondjaik meg­oldására? A tanácselnök sze­rint azért, mert még tanul­nia kell a demokráciát a költ­ségvetési üzemnek, amelyhez a lakók — türelmetlenségük folytán — nem nyújtottak kel­lő segítséget. A valódi okot Lászlóné Herr Piroska fogal­mazta meg: — Leginkább az ügy inté­zésének módját sérelmezzük. Egyöntetű és egyértelmű kér­déseinkre miért adtak minden lakónak más és más választ? A hét esztendő alatt miért nem hívott össze a költségve­tési üzem egy olyan lakógyű­lést, ahol közösen megbeszél­hettük volna a fűtési gondot? Miért tételezték fel eleve, hogy nem értjük meg anyagi gond­jaikat s az ebből adódó több­lépcsős megoldást? Hét év után persze már nehéz a lakók türelmére és toleranciájára hivatkozni- S mivel a tanácselnök által ja­vasolt fűtésátállás csak a ne­gyedik emeleten lakók gond­jait odja meg, az ügy várha­tóan nem zárul le ... Horváth Judit Iklad, Domony Véradókat várnak Az Ipari Műszergyárban szo­kásos nyári véradások mellett a környékbeli falvakban is szervez ilyen akciót a Vöröske­reszt. Január 19-én, vasárnap Ikladon és Domonyban várják az önkéntes véradókat délután egy óráig, mnidkét községben az iskolában. Ikladon reggel nyolc, Domonyban 8.30 órakor kezdődik a véradás. Négy éve hét alapszerve­zete működik a Vöröskereszt­nek a Ganz Árammérőgyár­ban. Tevékenységüket csúcs­vezetőség fogja össze. Létszá­muk változó, az üzemi közös­ség mozgása, a ki- és belépé­sek itt is éreztetik hatásukat. Az árammérőgyár létszáma az utóbbi években folyamatosan csökken. A vöröskeresztes ak­tivisták mégis arra töreksze­nek, hogy bővítsék soraikat. Egészségnevelési hetek, szű­rések, családvédelem, véradás, elsősegélynyújtás, polgári vé­delem, címszavakban ezek a gyári szervezetek legfonto­sabb tevékenységi területei. Az egészségnevelés részeként tavaly például filmeket vetí­tettek, a Gödöllő és Vidéke Áfész közreműködésével üdí­tőitalokból rendeztek bemu­tatót és kóstolót. Huszonöt nő- és ugyanannyi férfidolgozóju­kon végeztek fogszűrést, együttműködve dr. Makra Csaba főorvossal. A rákszű­rés folyamatos. Dr. Horváth Mihály, a Flór Ferenc Kór­ház nőgyógyásza hetente fo­gadja az itt dolgozó nőket. Akinél szükséges, azt kórház­ban kezelik tovább. A szűréseknél is arra törek­szenek, hogy lehetőleg ne okozzanak termeléskiesést. Jó szervezéssel sikerül ezt elér­ni. Ápolják külső kapcsolatai­kat. Segítik a városban mű­ködő antialkoholisták Póló­klubját. Az országos találko­zón, szállást adtak a balaton­almádi üdülőjükben, az őszi Már gyermekikoromban ar­ról álmodoztáim, hogy egyszer majd lóháton járom be a kör­nyező vidéket. Megismerem az állat szokásait, fajták sze­rinti tulajdonságait. Ha ne­kem nem is, de az ifjú nem­zedéknek már megvalósítható ez az álom. Erről beszélget­tünk Kovalszky Edével, a pé- celi mezőgazdasági / szakmun­kásképző igazgatójával. Propaganda nélkül — Huszonöt éve tanítok Pest megyében, az intézettel vándorolva, ami Monorról in­dulva Vasadon keresztül Pé- eelen állapodott meg 1955- ben. — Mivel foglalkozik az in­tézet? — Az elméleti tárgyaik Ok­tatásán kívül állattenyésztési ismereteket tanulnak a gyere­kek. Eddig a szarvasmarha- és a baromfi-, az 1985—86-os tanévtől pedig a lótenyésztés oktatásával is foglalkozunk. — Beszéljen nekünk a lóte­nyésztő évfolyamról. — Az ötlet tőlem származik, megvalósítása már kát éve hú­zódó ügy volt. Nem csinál­tunk különösebb propagandát, mégis nagy érdeklődéssel in­dult az első osztály, húsz leány és tizenhat fiú jelent­kezett. Célunk minden évben egy-egy évfolyam indítása. —• Nem találja különösnek, hogy több a leány, mint a fiú? — Tapasztalatom szerint a lányok gyengédebbek a lovak­hoz, jobban megérzik az állat finom megnyilvánulásait. Az egyik hallgatónk, Méri Zsuzsa az országos militárin 6. he­almaszedéshez ládákat köl­csönöztek nekik. Állami gon­dozott gyermekeket, szociális otthont, öregek napközijét tá­mogatnak. Részt vállaltak az állami gondozott gyerekek és nevelőszüleik gyereknapi és anyáknapi ünnepségéből. A gyerekeket gyári busz szállí­totta oda és vissza a nyaraló­helyre. Részt vesznek a városi csa­ládvédelmi bizottság munká­jában. Az idősek megsegítésé­nek - programjában ötszáz sorsjegyet adtak el tízezer fo­rint értékben. Közreműködtek a városban élő idős korúak felmérésében, a környezetta­nulmányok készítésében. A Ganz Árammérőgyárban évente kétszer rendeznek vér­adónapot. Ezeken a tavaszi és őszi napokon általában más­fél száz dolgozójuk vesz részt, ötven-hetven litert vért gyűj­tenek össze. Készenléti brigád Is van az üzemben. Az utóbbi két évben négyszer hívták be őket sürgős esetekhez. Koráb­ban szokás volt náluk is a véradó-találkozó. A múlt év­ben nem tartottak ilyet. A ki­váló véradókról azonban nem feledkeztek meg. A november hetediki ünnepségükön har­minchaton vehették át kitün­tetésüket. Hagyományos területe a vö­röskeresztes mozgalomnak az elsősegélynyújtás. Ennek ke­retében az üzemben dolgozó valamennyi gépkocsivezető el­végezte az alapfokú taníolya mot. lyezést ért el. Maga idomította be a két lovat a Kiskunsági Állami Gazdaságban. Hálásabb a többinél — Hol gyakorolhatnak? — A Budapesti Lótenyésiztő Vállalatnál az ügetőn és a ga- loppályán, az előbb említett Kiskunsági Állami Gazdaság­ban. Tervezzük a törökszent- miiklóslakkal, az ócsai és a többi állami gazdasággal, téesszel való együttműködést is. — Létszámgondjaik nincse­nek? — Egy lovas szakemberre lenne szükségünk. Ez jelen pillanatban nem olyan égető, távlatilag azonban feltétlenül kívánatos. Két nevelői állá­sunk sincs még betöltve. — A diákok elhelyezését hogyan tudták megoldani? — A háromszáz tanulóból kétszáz kollégiumokban van elhelyezve, a többi bejáró. Ál­landó felügyeletet adunk szak­oktató vagy nevelő személyé­ben, kulturált környezetben tanulhatnak, szórakozhatnak. Az élelmezésük gyakorlati fog­lalkozások alkalmával is meg van oldva az oktatóbázisok segítségével. De talán kérdez­ze meg a gyerekeket is! Máthi Adrien nagyon sze­reti az állatokat. — A lovakat Egy éyvel ezelőtt, 1985 ja­nuárjában nagy feltűnést kel­tett, amikor Gödöllőn bezárt a Dózsa György út elején levő járműalkatrész-üzlet. Folytak a találgatások, mi lesz a he­lyén. Az építőikre sokszor rá­nyitották az ajtót,, érdeklődve, hogy hova költözött az autó­sok boltja..A belső átalakítás után feltöltöttek áruval az üz­letet, s eljött az újranyitás napja. Megváltozott az üzlet profilja és az üzemeltetők is. A Jászberényi Hűtőgépgyár, a Pest Megyei Iparcikk Keres­kedelmi Vállalat és a túrái Galgavidéke Áfész közös vál­lalkozásában mintabolt nyílt. Azóta sokszor elsétáltam már az üzlet előtt, sőt betér­tem vásárolni is. Érdeklődés­sel léptem át a minap is az üzlet küszöbét, azt tudakol­tam, hogy a tevékenységében és gazdájában megváltozott boltban milyen az élet, a for­galom, az ellátás, hogyan áll­nak árukészlettel. A bolt ve­zetője, Tusor József készsége­sen informált. Elöljáróban el­mondtam, hogy kintről is kel­lemes látvány a tiszta, tágas, szép üzlet. Szívesen hallgatta az elismerő szavakat. A bent látottak . is nagy szaktudásra, jó kereskedelmi érzékre val­lanak. Rég volt az, amikor felsőfokú áruforgalmi képzett­séget szerzett, mondotta Tu­sor József. A Galgavidéke Áfésznél kü­lönböző munkakörökben dol­gozott, mígnem felajánlották ezen üzlet vezetői posztját. Hárman dolgoznak itt és úgy érzik, becsülettel helytálltak. Az első évet a kis kollektíva sikeresen zárta. Tervük negy­venmillió forintos árbevétel volt, amit 48 millióra teljesí­tettek. Egész éven át egyenle­tes volt az áruellátás, a gyár ütemesen szállított. Az év yégi rohamot is jól állták, bő kész­lettel rendelkeztek. Az üzletben található áruk híre messze vidékre eljutott. Vonzási körzetük ma már ki­különösképpen. Ügy érzem, sokkal hálásabb a többi te­nyésztett állatnál. Megérzi, ha szeretik. A sport azért más — A sport vagy a tenyésztés vonzott inkább? — A tenyésztés érdekel job­ban. — Igen, engem is — veszi át a szót Sándor Lívia. — Nyugodt szívvel mondhatom, Apajpusztára ■ visszavágyunk valamennyien. Ott mindent meg lehet tanulni. A lovag­lást, a hajtást ugyanúgy, mint a lótisztítást, a szerszámok használatát. A tanárok nagyon lelkesek. Van olyan, hogy csak hat órát alszunk, elfáradunk a munka végére, de mindenki szívesen lemond a pihenésről, ha van egy újabb érdekes té­ma, amit még nem beszéltünk meg. — A galoppályán sajnos na­gyon idegesek a lovak — szól közbe Máthi Adrien. — Való­színűleg az indítószerkezet megviseli őket. — Igen, ezt már mi is ész­revettük. Más a sport és más a tenyésztőmunka — állapít­ja meg Szépréti Attila. — További terveitek? — Szeretnénk a szakma mellett tovább tanulni. Sz. M. terjed Vecséstől Gyöngyösig, Székesfehérvártól Salgótarjá­nig. A raktárak feltöltése, vala­mint a vásárolt áruk kiszállí­tása az udvaron át történik. A hatalmas raktárak bő áru­készletnek adnak helyet. De­cemberben több mint 250 kü­lönböző hűtőt és fagyasztót adtaik el. Az ünnepek után mit lehet kapni, maradt-e valami, kér­deztem. Van 300 literes fa­gyasztó, 125, 240 literes ház­tartási hűtő, sőt a legújabb 285/125 típusú Lehel és 80 li­teres gázos hűtő. Radiátorok­ból harmincféle méretben, olyan mennyiségben, hogy előjegyzés nélkül is vásárol­ható. minden igényt ki tudnak elégíteni. Kapható autoszifon, szifonfej és alkatrészek. Kedd­től szombatig tartanak nyitva, hétfő a szünnap. — Azon dolgozunk, hogy az igényeket kielégítsük, idáig nem volt probléma, reméljük, a jövőben sem lesz — mondta végül Tusor József, a minta­bolt vezetője. Cs. J. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Régi sikerfilmek, Okos ma­ma, magyar film, készült 1935-ben. A gödöllői művészek cso­portos kiállítása, megtekinthe­tő 15—19 óráig. A hét gödöllői műtárgya: Nagy Sándor: Börparaván, megtekinthető az előtérben. Kék Villám. Színes, magya­rul beszélő amerikai krimi, 4, 6 .és 8 órakor. ISSN 0133—1987 (Gödöllői Hírlap) A hét gödöllői műtárgya Nagy Sándor: Bőrparaván Előjegyzés nélkül Messzire jutott a hírük Viröskereszt a gyárban Folyamatos szűrések Alapfokú tanfolyam gépkocsivezetőknek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom