Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 9. szám

Nemcsak hangoztatjuk, hanem általában el is fogadjuk a sokat mondogatott tételt; a fizetés igazodjon az elvégzett munkához. Nincs olyan fórum, ahol ezzel az elvvel szembehelyezkednének az emberek. Ám való igaz, majdnem mindenki azok közé sorolja magát, akit rendesen, vagy másoknál is rendesebben kell megfizetni, s ha netán a szomszéd, a munkatárs jobban gyarapszik, rögtön felteszik a kérdést; vajon miből telik neki?

Ismerek olyan faluról bejáró munkáscsaládot, ahol a férj és a feleség is szakmunkásként dolgozik az egyik váci üzemben. Három gyermekük már családot alapított és nem a szülőkkel élnek. Miután mindegyiknek segítettek a szülök a lakásvásárlásban, úgy döntöttek, hogy végre ők maguk is belevágnak és komfortossá alakítják a régi hajlékot.

— Honnan van erre pénzük? — súgtak össze a hátuk mögött az utcabeliek.

Az irigység is emberi tulajdonság. Akiben az munkál, nem tud figyelni arra sem, hogy a gyárból hazatérő falubelije, ismerőse, alig kapja be a falatot, máris a háztáji tennivalók után néz. A falusi ember többletkeresete mellett azt is látni kell,

amiről lemond, amit vállal. Sertést hizlal, nyulakat nevel, szőlőt metsz, szabadságát a málnaszedéssel tölti el. Mindezt vállalja, mert céljai vannak. Gondtalan ifjúságot akar ajándékozni gyermekeinek, lakást a nősülő fiuknak, netán kocsit saját magának. Ezek az egyéni vagy családi érdekek az ország érdekeivel is találkoznak. Ezt érzékelhetjük a boltokban, a piacokon.

A vita persze zajlik arról. hogy milyen élet az; szüntelenül csak gürcölni, se pihenés, se színház, nincs kikapcsolódás. Kétségtelen, hogy ezt nem mindenki vállalja; míg mások azt mondják, ha átmenetileg olyan a helyzete, hogy a munkabére nem mindenkinek elég céljai megvalósításához, inkább így segít magán.

Nem könnyű életforma, nincs mit irigyelni. A szorgalom azonban mindig meghozza a maga örömeit is. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy a munka után otthon is szorgoskodók lesznek egy-egy társasutazás résztvevői, netán egy közös építkezés megrendelői. A szorgalmukból telik rá, megérdemlik. Az persze igaz, mindent csak mértékkel érdemes cselekedni.

S. J.

A PEST MEGYEI

HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA

XXX. ÉVFOLYAM, 0. SZÁM

1958. JANUÁR 11., SZOMBAT

Nemzetközi versengési győztek

Hz ÉOfiSZ-nak szél

lem szívesség

[’em cserélik az égőket

A címbeli kijelentést annak a számtalan telefonálónak egyike mondotta ki, aki azért hívja szerkesztőségünket, hassunk oda, hogy az ÉDÁSZ váci kirendeltsége javítsa meg a vaksin hunyorgó utcai közvilágítási lámpákat.

A közelmúltban többször is foglalkoztunk azzal az áldatlan helyzettel, hogy a város számtalan pontját -hetek óta sötét borítja az esti-éjszakai órákban.

Tegnap Nyilassy András hívott fel, hagy a Zrínyi utcán a Híradástechnikai Anyagok Gyárába délelőtti vagy éjszakai műszakba igyekvőik érdekében protestáljon. De sorolhatnánk egész utcákat, ahol — hiába az ott lakók bejelentése — az áramszolgáltató vállalat hetek óta egyetlen égőt nem cserélt ki.

Nem tartott sokáig a Pal- miro Togliatti utca felső-középső szakaszán lakók öröme sem, amikor néhány hete kerek két napra megjavu'lt a közvilágítás. Azóta megint teljes a sötétség.

Sajnos mi csak leírni tudjuk a panaszokat — orvosolni nem; Az az ÉDÁSZ kötelessége (lenne)!

Sok az öröm lirozina József, a Magyar Honvédelmi Szövetség városi vezetősége titkárának szavaiban.

— Területünkön a taglétszám és a klubok létrehozása volt a feladat 1985-ben — mondja, értékelve az elmúlt esztendőt. — Mindkét területen jelentős fejlődést értünk el. Áz MHSZ-tagok száma a város és a környező településeken élők három százalékát teszi ki. Több új klubunk alakult. Ezek közül kiemelném a gumigyárit, az Egészségügyi Szakközépiskolában működőt és a Sailai Imre laktanya „A'-kategóriás rádiósklubját.

örvendetes, hogy a klubokban hagyományossá vált a szocialista versenymozgalom. Ez nemcsak a nevelőmunkában és a sportban érezhető, tavaly a tagság társadalmi munkájáról is sokat lehetett hallani- Ebben tagjaink százai vettek részt, így több ezer forinttal járultak hozzá a honvédelmi nevelés és képzés feltételeinek javításához.

— A viszonylag jó feltételek között miként álltak helyt a klubtagok a különböző rendezvényeken?

— Nem kell szégyenkeznünk sem a versenyeken részt vevők számát, sem pedig az elért eredményeket illetően. Például kiváló eredménnyel hajtottuk végre a tartalékosképzést. Egy kivételével a megyei verseny minden k-ate" góriájábán a legjobbnak bizonyultak a váciak. Az országos versenyen a megyei csapatban ketten is képviselték a városunkat, és itt is megszerezték az első helyet. Ezt követően Katowicében egy nemzetközi versenyen voltak, elsők.

Kiemelkedő eredményeket

értek el a modellező- és rádiósklubjaink is a képzésben és a versenyeken egyaránt, de jellemzi ez több csoport munkáját is. Jónak értékelhető az 1985. évi tömegsportversenyünk is. A különböző versenyeken több tízezren vettek részt. Lövészeink több versenyen bizonyíthatták képességeiket.

Országos versenyen megyei csapatot erősítettek sikerrel. Legutóbb például az „Aranypuska” versenyen vettek részt. Az összetett csapatversenyben a Híradás- technikai Anyagok Gyárának csapata bizonyult a legjobbnak. A Dunakanyar legjobb lövője abszolút győztesként Szabó Tibor lett (HAGY). Az „Arany kispuska” díjon férfiaknál Korbely Ferenc (központi klub), nőknél Szedmák Zoltánné (HAGY) lett a győz- tcs.

Több alkalommal is filmvetítéseken, előadásokon ismerhették meg az MHSZ életét az érdeklődők. Törökmezőn, Szobon, Kemencén, Sződlige- ten tartottunk egy-két napos bemutatókat.

— A szövetség a különböző feladatait más szervezetekkel közösen oldja meg. Ez milyen összefogást jelent?

— A munkánk egyik lényeges területe az a kapcsolat- rendszer, amely az MHSZ és a szocialista országok honvédelmi és sportszervezetei között kialakultak. A váciaknak is eredményes kapcsolatuk van a csehszlovákiai SVAZARM- bizottsággal. A repülömodelle- zőink már évek óta együttműködnek a lévaiakkal. A közös bemutatók, versenyek és táborok kitűnő lehetőséget adnak -a fizikai állóképesség növelésére és az ügyesség összeVáosittikelsi színes történelemóra

A vámosmikolai főtér lapostetős kis épületének két ajtaja van. Az egyiken a kozmetikushoz lehetne bejutni, s á falra szegezett tábla azt ígéri, hogy mindazt a szolgáltatást kérheti a vendég, amit egy városi szalonban kaphatna. Csakhogy ez az ajtó nem nyílik, a szolgáltatás szünetel. Még szerencse, hogy enélkül is megvannak errefelé az emberek, Az a néhány fiatal meg, aki igényelné ezeket a szolgáltatásokat, szívesen beutazik a legközelebbi településre, hogy megszépüljön. Annál inkább érdekeltek a környékbeliek abban, hogy a másik ajtón ne hiába nyomják le a Ijilincset, amit különben egymás kezébe adnak.

Nemcsak a mikolaiak járnak a kemencei kisipari szövetkezet fodrászüzletébe, ahol Koncz Erika gondozza a fér- fiak-nők frizuráit, bodorítja lágy hullámokba a szőke, barna hajtincssket. Jönnek a vendégek L etkésről, Berneeeba- rátiból, Kemencéről és Perő- csényből is. Mert az ilyesfajta mesterség ritka errefelé. Az pedig külön szerencse, hogy Erika érti és szereti a szakmáját. Míg más ko'légáknem mernek belevágni, vagy panaszkodnak, hogy a szerződéses üzlet tisztá ráfizetés, ő teljes biztonsággal teszi a dolgát.

Mint minden községben, a födrászüzlet itt is fórum, ahol vélemények és információk cserélnek gazdát. A fodrász persze mindig semleges.

Néha felelevenedik a múlt,

míg várakozik a vendég. Színes történelemóra lesz például a 73 éves Papi József emlékezéseiből is, miközben a feleségére várakozik. Együtt jönnek mindig az autóbusszal Perőcsényből, mert hogy vigyázni kell már ebben a korban egymásra. Ül az ablak előtti széken, lábán csizma, ruházatát az otthon gazdálkodó emberek jellegzetes kék köténye takarja, s eleinte gyanakvó pillantásokat vet rám, majd meg is kérdezi:

— Maga most miket írt fel?

Érti a tréfát, végighallgatja

a kitalált szöveget, amibe a nevét beleszőttem, s ettől megoldódik a nyelve.

— A fél országot bejártam életemben — kezdi a Börzsöny lábánál élő öregek tipikus életrajzát. — Voltam summás, erdő- és gyári munkás, no mag gazdálkodó idehaza. Sokat dolgoztam, de azért még mindig teszek-ve- szek valamit a ház körül.

Józsi bácsi a vidék >,híres seprűkészítője, jó humorú ember. Még mindig maga borotválkozik zsilettel.

— A fiatalok elköltöznek Perőcsényből, a pestiek meg veszik a házakat — jellemzi dióhéjban faluja helyzetét. Göcsörtös botját maga mellé támasztotta, azt most már el nem hagyja, akikor sem, ha a boltba megy. A hátikosarat két évvel ezelőtt még 500 forintból televásárolta, de újabban csak a feléig rakhatja meg ennyiből.

— Negyven évet igazoltam, 2150 forint nyugdíjat kapok —

említi meg csendesen, s a cukor, a tej, a liszt árát számolgatja. — Lennék csak fiatal — derül fel aztán, s a határőrlaktanya irányába mutat. — Régen volt, amikor oda bevonultam. 1930-ban. Akkor még nekem is másként fütyült a rigó.

Közben szépülnek a lányok, asszonyok. Gördül a történet fonala. Papi Józsefné tiltakozik. — Ne! Így ne fényképezzék őt. Csavarokkal a hajában elrejtőzik a spanyolfal mögé.

Közben újabb vendégek érkeznek, s láthatóan mindenki jól érzi itt magát, örülnek, hogy nem kell messzebbre utazniuk, csak ezt az ügyes kezű Erikát el ne csábítsa inEz az, amit illik majd észrevenni

nét valami fiatal legény — gondolják magukban.

Kovács T. István

Akkor még nekem is másként fütyült a rigó

Veress Jenő felvételei

mérésére. Egyben jó alkalom a további kapcsolatok építésére, a közös felelősség erősítésére és az internacionalizmus elmélyítésére— A városban együttműködési szerződésünk van a KISZ-bizottsággal, .az úttörő- elnökséggel, a HNF-fel és a honvédségi alakulatokkal. Kapcsolataink javítása érdekében Vácott kialakítottuk az „egy üzem —- egy honvédségi klub — egy iskola”, a községekben pedig az egy honvédségi klub — egy iskola kapcsolatot. Ennek az összefogásnak köszönhetően tavaly már második alkalommal rendeztük meg a malomvölgyi úttörőtáborban az egyhetes hon- delmi tábort, melyen nyolcvan általános iskolás diák vett részt.

— Milyen feladatokra készülnek 1986-ban?

— A hagyományos feladataink mellett minden területen szeretnénk a tavalyihoz ha- son'ó eredményeket elérni. Emellett a minőségi munkát és a taglétszám növelését tartjuk kiemelt feladatnak.

Burányi János

Tizen Túliak Szírsháza

Januárban elmarad

A Madách Imre Művelődési Központ Tízen Túliak Színháza című sorozatában a B-bérlet januárra hirdetett előadását technikai okok miatt májusra halasztották. A sorozat legközelebbi darabját február 3-án kedden este 7 órakor mutatják be: a veszprémi Petőfi Színház művészei Shakespeare Szeget szeggel című színművével vendégszerepeinek Vácott.

Biakbéríetben

Ismerkedés az ütőhangszerekkel

Kedden délelőtt 10-kor és 12 órakor a Váci Ütőegyüttes ad hangversenyt a diákbérlet keretében a művelődési,központ színháztermében. Sáry László, Patachich Iván, Maros Rudolf, Ottó Ferenc, Balázs Oszkár és Joplin műveiből adnak elő.

Orvosi ügyelet

Hétfőtől az alábbi orvosok tartanak éjszakai és hétvégi ügyeleti szolgálatot a városban: hétfőn dr. Csupor Éva, kedden dr. Bucsek Tibor, szerdán dr. Tóth Mária, csütörtökön dr. Ágoston Mária, pénteken dr. Tóth Mária, szombaton és vasárnap dr. Mechlinger László, a körzetben (18—19-én) dr. Halász Ede.

Az ügyeletes gyermekorvos szombaton és vasárnap dr. He- tényi Katalin. Az ügyelet a régi kórházban (Vác, Március 15. tér 9. Telefon: 11-525) található.

Fogászati ügyeletet szombaton reggel 7 órától délután 1 óráig, vasárnap reggel 8 órától délig tart dr. Bea Imre, a Chá- zár András utca 17. szám alatti rendelőben, a régi városi fürdő épületében.

Előadás és ksáitás

Japán mess — játékokká!

2 A művelődési központ Tí- zen Túliak Színháza A bér- létének legközelebbi elöadá- f, sát jövő csütörtökön, ja- jí nuár 16-án délután 3 óra- % kor tartják. A budapesti ? Radnóti Színpad művészei % A farkas szempillái címmel $ japán népmeséi feldol- gozást mutatnak be. Ennek $ kapcsán az előadás előtt fél $ 3-kor a kecskeméti Szóra- % katénusz Játékműhely és % Múzeum anyagából japán ^ gyermekjátékokból rende- £ zett kiállítás nyílik.

Két évvel ezelőtt a nemzetközi Kodáiy-szemináriumon részt vevő Saskia Ishikawa- Franke német származású művészettörténész és férje 150 hagyományos és modern japán játékot és könyvet ajándékozott az intézménynek.

Japánban nagy hagyománya van a gyermekjáték készítésnek; fából, bambuszból, agyagból, textilből és papírból készülnek a finoman megmunkált, esztétikusán színezett, festett játékszerek. A babáknak még ünnepe is van, március 3-án tartják, amikor az abban az évben 3. illetve 7. életévüket betöltött kislányok kapnak ajándékot. A kisfiúk ünnepe május 5-én van. ők a házuk előtt felfüggesztett, a boldog életet s a nehézségek legyőzésének szimbólumát, egy halfigurát kapnak.

Érdemes lesz tehát megtekinteni gyermeknek és felnőtteknek egyaránt a február 2-ig nyitva tartó kiállítást, amit hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között lehet felkeresni.

A kisfiú sántikál, a nehéz iskolatáska húzza vézna vállait. Láthatóan nem a srácok sportos fajtájából való. Arcán mégis nggy kék tipli, szeme alatt lilás karika. Nem, nem verekedés, mégcsak nem is vad hancúrozás közben szerezte őket. Egyszerűen elcsúszott. Igaz, elég szerencsétlenül, mutatja a kép, s mégiscsak szerencsésen, hiszen sokkal rosz- szabbul is járhatott volna.

Mint ahogy jártak is úgy mások, sokan.

Mégpedig amiatt, hogy a várt és úgy látszik, mégiscsak váratlanul beköszöntött tél a maga havazásával, fagyával olyan helyzetet teremtett az utakon és járdákon, melynek megszüntetése a háztulajdonosok és bérlők, illetve a közterületeken a kommunális üzem feladata (lenne).

Feltételesen s zárójelben pedig azért írom, mert úgy tűnik, erről igencsak sokan elfeledkeznek, vagy egyszerűen nem hajlandók arról tudomást venni.

Példák: a Lenin úton a Kossuth utca és a Széchenyi utca közötti szakaszon csak a tömegszervezeti székház és a munkásőrség székháza, valamint a szomszédos családi ház utcai frontja volt letakarítva napokig, míg a Posta pa-ki

gyalogjárót csak jóval később szórták fel, hogy legalább ne csússzon annyira. A Palmiro Togliatti utcában a háztulajdonosok és bérlők mindenütt megtisztították a járdákat, míg a közgazdasági szakközép- iskola előtti járdát csak azon a szakaszon, ameddig a diákok járnak. A többi járókelő, pedig bukdácsoljon át a tornaudvar előtti járdán úgy, ahogy tud — gondolhatta a gondnok. De még a város legnagyobb forgalmú utcáit, járdáit sem szórták fel akkor, amikor arra a nagy szükség lett volna.

így csak a rendelőintézet ambulanciájának naplója beszélhetne arról, hányán kényszerültek segítséget, ellátást kérni, mert elcsúsztak, mert kificamodott vagy eltört valamilyen testrészük.

A tél még csak most kezdődött. Jó lenne, ha az elmúlt napokból ki-ki levonná a maga számára a tanulságot, s főként ha mindenki tenné a kötelességét.

S ha most erre valaki azt mondja: söpörjön csak ki-ki a saját portája előtt, nos teljesen igaza van a szó eredeti és átvitt értelmében is.

De ott aztán csinálja!-dí.

ISSN 0133—2759 .{Váci Hírlap)

A saját portánk előtt